Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-07 / 31. szám
1973. FEBRUAR 7.. SZERDA PEST MEGYEI <cf£tvlap Kellemetlen kérdezősködés üzemvezető, kétszázhét ember dolgozik a keze alatt, több társadalmi tisztséget visel az üzemben, városi tanácstag. Az újságokról kérdezem, csodálkozva rámnéz, s felel: — Nem olvasok újságot. Ott a rádió, a televízió. Nincs több időm. Meg elég is az. Onnét mindent megtud az ember, ami fontos. Gyárigazgató, tagja a városi pártbizottságnak, tisztséget visel több szakmai egyesületben, tagja az egyik nagy sportkör elnökségének. — Liehet, hogy kellemetleneket kérdezek. Mikor volt utoljára színházban; mikor nézett meg egy kiállítást? — Kiállításra nagyon ritkán jutok el, két évben, ha egyszer. Teljesen laikus vagyok, semmi érzékem a szobrokhoz, képekhez. Csak annyit tudok mondani magamnak róluk: tetszik, nem tetszik. A színház más. Sok idő erre sem futja, de minden színházi évadban négy-öt darabot megnézünk, őszintén szólva főként a feleségemnek köszönhetem ezt, ő nem hagy békén. — Újságot, folyóiratot, könyvet olvas? — Erősen szelektálva. Ami érdekel, ami a munkaköröm, társadalmi tisztségeimet érinti. Azaz, mégis elég sokat. Vannak számomra bizonyos „alapforrások'’ — én nevezem ezeket így —, amelyek átnézése, egyes cikkeik elolvasása kötelező. A Népszabadság, a megyei lap, a Figyelő, a Pártélet, a Társadalmi Szemle, a Közgazdasági Szemle. — Mikor olvas? — Este, éjszakába nyúlóan. Reggel csak annyi időm van, hogy átlapozzam a napi újságokat. — Televízió, rádió? — Az esti, tíz órás híreket mindig meghallgatom. A televízióban nagyon kevés filmet nézek, csak akkor, ha minden máshoz fáradt vagyok. A gazdasági vitaműsorokat általában nézem, hallgatom, de sűrűn eléggé elvontak. A gyakorlat nyersebb annál, mint ahogy e műsorok egy részében beszélnek róla. — Fontosnak tartja a tájékozódást, a szűk szakmai kérdéseken felüli friss ismereteket? — Természetesen. Erre azonban csak némi önkizsákmányolással jut idő. Divat a túlterhelésről panaszkodni. Tény, hogy sok van az emberen. Ezekről a dolgokról egész egyszerűen nem tudok lemondani Megszoktam, „süketnek” tartanám magam nélkülük. Hat és fél ezer lakosú község tanácselnöke. Panaszolja, „magunkról soha nem olvasok az újságjukban”. Újságjuk? No, hagyjuk. Hirtelen, emlékezetből mondom neki, hogy két nagyobb írás is foglalkozott a községgel a legutóbbi hetekben. Az egyikben megírtuk, hogy átadták a vízmű kibővített részét, újabb két kilométer hosszúságú vízvezeték-hálózatot, s hogy ehhez a különböző gazdasági egységek meg a lakosság milyen segítséget nyújtott. A másik írásban a művelődési ház tevékenységéről számoltunk be. — Lehet — vonja meg a vállát — a vb-titkár mondott valamit, hogy voltak itt a Hírlaptól ... — Ezek szerint írunk a községről. — Nem nézem mindig az újságbt. Jár ide a tanácshá zára egy példány, de annyian vagyunk rá,.. — Más lapokat, könyvet? — Jókat kérdez. Ülne csak ide, majd megtudná, van-e ideje ilyesmire. Itt nincs munkaidő. Ha lejár a hivatalos akkor kezdődik a másik. Az ülések, megbeszélés a tsz-nél az ÁFÉSZ-nél, a községi párt- szervezetnél ... Van este nyolc mire hazaérek. — Nem hiányzik a betű? — Elég hivatalos iratot ol vasok. Meg ami fontos, a i úgyis meghallja mindenki van hivatalos tájékoztatás, egymás után érkeznek a rendeletek, azokba is bele kell kukkantani... Pest megyében évente tízezerrel növekszik a televízióelőfizetők száma. Több, mint kétszázezer rádióelőfizetőt tartanak nyilván. 1971-es adatok szerint — a tavalyi eredmények még nem állnak rendelkezésre — a megye területén 56,6 millió ún. időszaki sajtóterméket, azaz napi- és hetilapot, folyóiratot adtak el. 1966-ban ez a mennyiség 46,9 millió darab volt, a növekedés tehát majd’ tízmillió. Egy év alatt — 1971-ben — 12,8 millió darab Pest megyei Hírlapra, 5,4 millió Népszavára, 2,5 millió Népsportra, 2,1 millió Népszabadságra akadt vevő Pest megyében. A hetilapok közül a legtöbb a Rádió és Televízió Újságból, a Nők Lapjából, a Képes Újságból fogy. Nemzetközileg is minden eladott lappéldányra három olvasót számítanak. Üzemvezető, gyárigazgató, tanácselnök... Jegyzetfüzetemben további megkérdezettek válas-ai sorakoznak. A vállalati igazgatóé, aki „szakirodalom- és Népszabadság”-ol- vasó, az irodalom, a film, a színház eseményeiről leánya említ esetleg érdekeset, amire ő legtöbbször bólogat. A községi párttitkáré, aki „újságot és semmi mást nem” olvas, fizikailag képtelen időt teremteni ilyesmire, politikai irodalmat utoljára akkor forgatott, amikor a marxizmus—leninizmus esti egyetemére járt, de annak már négy esztendeje. Szavai szerint „röstelli” ezt az állapotot, de a teendők súlya alatt így ;s egyre vadabból kalimpál a szíve, tavaly már négy hónapig betegállományban volt. A pedagógusé, aki „nem is tudta”, hogy létezik egy Köznevelés címet viselő szakmai folyóirat — a közelmúlt ban vált hetilappá —, s az orvosé, aki az Orvosi Hetilapon kívül csak véletlenül vesz kézbe újságot. Volt, aki érdeklődésemet félreértve, előfizetés-gyűjtést gyanított s a köny- nyű szabadulás reményében a bukszájáért nyúlt, volt, aki letorkolt, tudtomra adva, „ez magánügy,* nincs benne sem a munkaköri kötelességben, sem a fizetésben”. Akadt, aki őszin tén, de pironkodva mondta el, hogy évek óta nem vett regényt a kezébe, az álom elnyomja a televízió előtt, az újságokat úgy lapozza át, hogy gyorsan végigolvassa a címeket ... Gazdasági és politikai tisztségviselők, államigazgatási feladatok ellátói, közéleti szereplők; erőfeszítések, kapkodás, örökös időhiány, elfásu- lás. Magánügy? 1972 harmadik negyedévében a magyar szerzők műveinek átlagos példányszáma 13 500 volt. Passuth László „Lagúnák” című műve 80150 példányban jelent meg. Jókai Mór Fráter Györgye hetvenezerben ... a Makra, Kertész Ákos nagy figyelmet joggal keltő regénye 28 850-ben. A külföldi szerzők műveinek átlagos példányszáma 26 500 volt. Az élen John Steinbeck Éden- től keletre című munkája áll. 150 000 példánnyal, ezt Thackeray egy regénye, majd szovjet kisregények gyűjteménve követi, egyenként 103 ezerrel. Nincs megbízható adat, elemzés arról, hogy a megjelent szépirodalmi műveket milyen foglalkozású emberek vásárollak meg, s a vásárlást követően kik olvassák. Van viszont nemzés arról — ún. reprezen- .atív adatfelvétel segítségével, másfél ezer különböző vezető beosztásút megkérdezve —, hogv mekkora a vezetők időbeni leterheltsége. Átlagosan mponta 11 óra, amit meghosz- ■zabbít az otthon végzett, de a munkával szorosan összefüggő tevékenység. S egy egészen másfajta adatsor. A halálozásokat hazánkban is a VIII. nemzetközi haláloki közbülső névjegyzék alapján csoportosítják. E csoportosítás szerint „a keringési rendszer betegségei” miatt 1965-ben 39 493-an hunytak el. 1968-ban 43 881-en. 1971-ben 65 576-an. Majdnem háromszor any- nyian, mint az oly’ nagyon rettegett daganatos megbetegedésekben. I Nem, nem ilyen egyszerű a képlet, hogy növekvő követelmények az egyik, s szívbetegség, érszűkület, infarktus a másik oldalon. Mégis, vezetni csak az tud, akinek tekintélye van, s a tekintélyt nem rendeletek, nem kinevezési okiratok adják. Munkanap; tárgyalások, ülések, üzemi intézkedések, előterjesztések tanulmányozása, utasítások kiadása, postabontás és levelek lediktálása, egyéni kérelmek. Jönnek a felsőbb szervektől, a partner vállalatoktól, az iskolaigazgatónak most van a temetése, azon ott kell lenni, névadó ünnepség az üzemben, a KISZ-klubban a fiatalok választ várnak... Nyomás a szívtájékon, idegcsillapító, kialvatlanságtól vörösre gyulladt szemek. Vezetők. Csinálják, amit vállaltak, tehetséggel és kétbalkezesen, értően, szívvel, ostobán és gőzzel, van, aki csak a rang adta jogok után kapkod, van, aki belerokkan a becsületes igyekezetbe. Újságok, könyvek, filmek, színdarabok? Kiállítások, hangversenyek ... ? Az MSZMP Központi Bizottságának 1972. június 14— 15—i ülésén Aczél György a többi között ezeket mondotta: „Mitől lesz megelégedett az ember? Ha képessé teszik az újabbnál újabb ismeretek befogadására, ha megtanítják a tudomány, az irodalom, általában a művészetek értésére és szeretettre, ha képességeinek és végzettségének megfelelő szakmában dolgozhat. Elégedetlen csak akkor lesz, ha nem jól értettük meg vele a műveltség, a művelődés lényegét.” Mészáros Ottó Lélegző műbőr A Pamuttextil Művek székesfehérvári gyárában megkezdték a légző műbőr próba- gyártását. Lakkozó berendezés segítségével poliamid alapanyagú textíliára poliuretán réteget visznek fel, s ezáltal puha, vízgőzáteresztő terméket nyernek. A sytel fantázia nevű szintetikus textilbőrt Szabó György és Tóth Sándor, a Pamuttextil Művek két dolgozójának szabadalma alapján gyártják. Az új terméket elsősorban bútorkárpit, járműülés- bevonat és női ruházati cikkek készítésére használják majd fel. Tanácskozás Cegléden Tejet vagy húst adjon az állat? Négyezer literes tejhozamok két tsz-ben A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének teendőiről és távlatairól tanácskoztak tegnap Cegléden a Dél-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségéhez tartózó tsz-ek elnökei, állattenyésztői, az állami gazdasági szakemberek. A megbeszélést Vimola Károly, a tsz-saö- vetsóg titkára nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket, köztük dr. Bíró Ferencet, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkárát, Lakatos Tibort, a megyei tanács elnökhelyettesét, Kusza Bélát, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjét. Az üzemi fejlesztési tervek, programok előkészítésének kérdéseiről, az időszerű teendőkről dr. Bíró Ferenc adott tájékoztatást. Elmondotta, hogy a megyei pártbizottság elemezte azokat az adottságokat, gazdasági feltételeket, amelyek alapvetően meghatározzák a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését, célkitűzéseit. Mint ismeretes, az ország exportjának jelentős hányadát, devizabevételének nagy részét szarvasmarha-kivitelünk adja. A külkereskedelmi prognózis szerint, az elkövetkező 10—15 évben ez a kereslet fokozódik, s egyre több hús és hústermék fogy belföldön is. A főváros és a megye tejfogyasztása is emelkedik. A termelőszövetkezeti tejföldolgozó üzemek révén egyre több helyen jut friss tej a lakosságnak. A szarvasmarha-program végrehajtása során a gazdaságoknak mielőbb tisztázniok kell, hogy — adottságaik, értékesítési lehetőségeik alapján — milyen profilt akarnak kialakítani, a tej- vagy a hústermelést helyezik-e előtérbe? A kívánatos típusok kialakításával, fajtajavítással magasan fölülmúlhatják a jelenlegi eredményeket. Különösen a tejtermelés fejlesztésére kell nagy gondot fordítani, mert igen nagy lemaradást kell felszámolni. A megyei tanács elnökhelyettese, Lakatos Tibor beszámolójában idézte a megyei tejtermelés statisztikáját. Ebből kiderül, hogy a termelőszövetkezetek 17 százalékában a 2000 liter tehenenkénti éves tejtermelést sem érték el. (Az amerikai farmerek 1 900 Ö00 tehén átlagában csaknem 6000 literes átlagot értek el. S jóllehet a kanadai friz fajta a világ legjobbja e térem, de a magyartarka tej- hozama is lényegesen több lehet a 2400 literes átlagnál.) A 3000 literes átlagot csupán a gazdaságok 14 százalékában lépték túl. Ezek a számadatok jól tükrözik: mi a legfontosabb teendő. Igen érdekes kérdésre hívta fel a figyelmet a farmosi Új Elet Termelőszövetkezet és a kőröstetétleni tsz képviselője. YJ*f Igazgatói tanácskozás A nehézipar lépést tart a negyedik ötéves terv célkitűzéseivel — szögezte le dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter kedden a tárcához tartozó vállalatok igazgatóinak tanácskozásán. A termelés növekedését a negyedik ötéves terv alapján évi 8 százalékban irányoztuk elő — mondotta —, 1971-ben a növekedés elérte a 9 százalékot, 1972-ben a bányászat alacsony termelése miatt a fejlődés 6 százalék volt, viszont 1973-ban az ágazat egészénél 9.7 százalékos tcrmelésemel- kedésre számítunk. Az első két év adatai alapián úgy ítéljük meg — mondotta a miniszter —, hogy az évi átlagos felfutási ütemet tartani tudjuk, sőt ezt bizonyos mértékig túl is haladjuk. Különösen a vegyipar termelése növekszik dinamikusan. Az első két évben elérte az évi 12—12,5 százalékot. Kedvező eredményeket tapasztaltunk az exportelőirányzat teljesítésében is, rubelben ésdollárban egyaránt túlteljesítettük A beruházások általában tervszerűen haladnak, az elmúlt két évben összesen 38 milliárd forint értékű ösz- szegét használtunk fel. Egyes vállalatoknál tapasztalhatók kedvezőtlen jelenségek, ösz- szességében azonban az ágazat a negyedik ötéves terv időarányos részét teljesítette — mondotta többek között Szekér Gyula. Mindkét gazdaságban az utóbbi néhány év alatt 4000 literre sikerült emelni a tejtermelés átlagát, mégpedig csupán gondos takarmányozással, lelkiismeretes fejessel, s az alapvető dolgok betartásával. A valódi tenyésztői munka még csak ezután kezdődik. Mint a megyei pártbizottság titkára megjegyezte, sehol a világon ekkora ráfordítással nem takarmány ózhatnak, hiszen a ráfordítás csaknem 70 százalékát a takarmányköltségek adják. Az önköltség csökkentésének módja nem az, hogy kevesebb takarmányt tesznek a jószág elé, Iranern, hogy szakszerűbben, intenzív, öntözéses gyep- és legelőgazdálkodással olcsóbban termelik meg a takarmányt és teszik jövedelmezővé a tej- és hústermelést. , A. Z. Erőforrás a szervezés A z MSZMP Központi Bizottsága 1971. december elsején határozatot hozott a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére. A határozat — a különböző szintű pártszervezetek közreműködésével — programmá. érlelődött a megyei vállalatoknál, gyáregységeknél is. A legtöbb helyen a gazdasági vezetők, a műszaki szakemberek felismerték, hogy szervezéssel hatalmas tartalékok tárhatók fel, a technológiai fegyelem biztosításával, a belső és a külső kooperációk ésszerűsítésével, az anyagmozgatás, a raktározás, a szállítás korszerűsítésével, a döntést segítő információrendszer, számvitel egyszerűsítésével hatékonyabbá, gazdaságosabbá tehető a munka, növelhető a nyereség. A szervezést gazdasági céljaink szolgálatába kell állítani! — e gondolat határozza meg a mindennapi munkát. Vajon hol tartunk a határozat megvalósításában, mit tettek a vállalatok, a gyárak szakemberei egy év alatt ? Sokféle, sokszínű munka folyt a tavalyi évben. A szervezésben természetesen a „mintáváHalatok” — a minisztériumok, a tanácsok által mintaszer - vezésre kijelölt vállalatok — jártak az élen. E gyárakban a legtöbb feltétel már korábban is adott volt, hogy a termelést és az irányítást korszerűsítsék. E vállalatoknál intenzív munkát végeznek a szervezők, például: az Országos Gumiipari Vállalatnál 1975-ig megvalósítják a számítógépes programot, e feladat megoldására szerződést kötöttek a svájci Consul- ting-céggel, a komputer termelésszervező hatása megkönnyíti majd a váci Heuréka gyáriak munkáját is. Ugyancsak számítógépes programra való átállás folyik az Egyesült Izzónál is, amelynek előnyeit a többi között a váciak szeretnék élvezni. A tudomány, a technika tehát a szervezők segítőjéül szegődik. P est megye vállalatai, gyárai közül több kapcsolatban áll a szervezőintézetekkel, hogy szakemberekkel dolgoztassák ki a korszerűsítés, az ésszerűsítés legoptimálisabb módszereit. Például a váci Forte a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági Intézetétől kért segítségét, s már elkészült a „Termelés- irányítási módszer kialakítása a Forte Fotokémiai Vállalat modellje alapján“ című módszertani anyag. De ugyanígy szakértők bevonásával dolgozzák ki a szervezési programokat a váci Kötöttárugyárban is. Sok helyen azonban sokallják az intézkedések által készített tervekért kért ősz0 néhány gyárban a programok nem állták ki a gyakorlat próbáját. A külső szervezők munkáját más tényező is akadályozza, ezt egy, nem is egyszer hallott tnondattal szemléltetjük: ,,.4zf gondolják, én nem tudom, hogyan kell jól csinálni, hiszen már tíz éve végzem ugyanezt a feladatot’’. Úgy gondolom, hogy ezt a nézetet nem is kall különösebben bírálni, kritizálja ez önmagát: az évtizedek, az évek, sőt, a hónapok is nagy változást hoznál: a technikában, nem kizárólag a begyakorolt munka az üdvözítő, ami tegnap jó volt, az lehet, hogy mára már kevésbé jóvá válik — a tudomány legkorszerűbb elveit és módszereit kell hasznosítani. A külső szakemberek frissebb szemmel vizsgálhatják a vállalati mechanizmust, változtatni- akarásukat nem kötik jó vagy rossz hagyományok. E meggondolásból is hasznos a tapasztalatcserék szervezése, amelyre egyébként a megyében számos jó példa akad. rszágosan is megállapítható, így a megyében most sem más a helyzet: kevés a jól képzett szervezőszakember. Mégis szinte mindenütt igyekeztek tapasztalt dolgozókat szervezői feladatokkal megbízni, például a váci Fortéban, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, a Cement- és Mészművek váci gyárában, az Egyesült Izzó váci gyárában összesen tizenhárom szervező tevékenykedik. Másutt szervezési osztályolcat, csoportost alakítottak. Ezek a részlegek akkor végeznének még jobb munkát, ha nem kizárólag a termelés vizsgálatán át értékelnék a szervezés eredményeit, hanem komplex módon összegeznék. A középszintű vezetők még nem értik eléggé a szervezés fontosságát, ötleteikkel, javaslataikkal nem segítik megfelelően a munkát, sőt. nem egy esetben értetlenségükkel gátolják is a jó módszerek mihamarabbi bevezetését. A felvilágosító munkát tehát nem szabad abbahagyni, s ebből egyaránt ki kell venni a részüket a gazdasági és a tömegszervezeti vezetőknek. Az ismeretterjesztésre több jó példa is akad, például a DCM-ben „Közös érdek az üzem- és munkaszervezés javítása” című előadáson 320 dolgozó vett részt. E rdernes érdekeltté tenni a dolgozókat a szervezési programok megvalósításában. Jó lenne, ha minél több helyen a prémiumok, a jutalmak, a kitüntetések odaítélésénél is mérvadó lenne a termelés szervezésében végzett elmé- leti és gyakorlati munka, szegeket, például a Magyar Erre példát szintén a váci Gördülőcsanáev DCM-ből hazunk: itt kiV. Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának tervjavaslata 500 ezer forintért készült. Érdemes lenne, ha a közeljövőben felülbírálnák az intézetek munkáját, megállapítanák, hogy valóban mennyit érnek terveik. Különösen fontos ez, mert dolgoztak egy olyan ösztönzési rendszert, hogy a szervezés által elért többleteredmény előre meghatározott részét az érintett dolgozók jutalomként megkapják. F. P. I i á
