Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
2 VlX »lásjg-F 1973. FEBRUAR 6., KEDD PEST MEGYEI s^Círlap Bécs Két- és több oldalú konzultációk Indokolatlan a sajtó egy részének türelmetlensége Hétfőn a két- és több oldalú konzultációk egész sora bonyolódott le Bécsben az európai haderők és fegyverzet csökkentésének témájáról. Délelőtt „NATO-plénum” volt, délután a szocialista országok küldöttségei vettek részt sokoldalú egyeztetésen. A szovjet küldöttség köreiből szerzett értesülés szerint az előzetes megbeszélések minden vonalon normális mederben haladnak. Ugyanezek a körök nem tartják kevésbé fontosnak a két- és több oldalú konzultációkat, mint a plenáris ülést, amelyre a hét közepén vagy második felében kerülhet sor. A január 31 óta tartó konzultáció továbbra is szervezési és eljárási kérdésekkel foglalkozik — így a megbeszélések részvevőinek, az elnöki tisztség betöltésének, az ülések gyakoriságának, a viták anyaiga nyilvánosságra hozatalának problémáival. Az elsőrendű megoldandó kérdés azonban: milyen — teljes jogú vagy megfigyelői státust — kapjanak a konzultációkon olyan országok, mint Bulgária, Dánia, Görögország, Norvégia, Olaszország Románia és Törökország, valamint hogy bekapcsolódhatnak-e a megbeszélésekbe azok az európai semleges, illetve el nem kötelezett államok, amelyek érdekeltek az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésében. A Bécsben tartózkodó delegációk szóvivői ismételten kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a sajtó egy részének borúlátó és türelmetlen hangvétele a konzultációkkal kapcsolatban indokolatlan. Ami a hétfői osztrák lapokat illeti, figyelemre méltó hogy mind a Die Presse, mind a Wiener Zeitung idézi a szombati Népszabadságnak a bécsi konzultációval foglalkozó kommentárját, kiemeli annak a számszerű haderőcsökkentés és a NATO-támaszpontok közötti összefüggést megvilágító részét, valamint a nyugati hatalmak köreiben uralkodó bizonytalanságra vonatkozó megállapításait. tervezet (Folytatás az 1. oldalról) O javaslatokat arra nézve, hogyan lehetne együttesen megvalósítani az ipar, az energetika, az ásványkincsek kiaknázása és a közlekedés területére vonatkozó, egész Európát felölelő tervezeteket; továbbá javaslatokat arra vonatkozólag, miképp mélyítsék el a továbbiakban az ilyen tervezetek együttes kidolgozását; Kissinger pekingi útja — Tokióból nézve Japán sajtókörökben annak határozott jeleként értékelik Kissinger rövidesen sorra kerülő pekingi látogatását, hogy meggyorsul a kapcsolatrendezés folyamata Kína és az Egyesült Államok között. Tokióban rámutatnak, a rendezést akadályozta a vietnami háború és az amerikai csapatok tajvani jelenléte. Ezért, miután az Egyesült Államok elkötelezte magát, hogy kivonja fegyveres erőit Dél-Viet- namból, megfigyelők valószínűnek tartják, hogy Kissinger és a kínai vezetők tárgyalásainak egyik központi kérdése a „tajvani probléma” lesz. Japán források úgy tudják, hogy a kínai—amerikai gazdasági és kulturális kapcsolatok általános kérdései mellett ezúttal első ízben kerül sor annak részletes megvitatására, hogyan oldják meg a diplomáciai kapcsolatok felvételének problémáját Peking és Washington között. Azt sem tartják kizártnak, hogy ha ezek ’a tárgyalások eredményesnek bizonyulnak, az év vége felé Nixon amerikai elnök újabb látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban. Ez a látogatás azonban már a kapcsolatok rendezésének befejező aktusa lesz. Japán kormánykörökben, nem utolsósorban a kínai— amerikai kapcsolatfelvétel meggyorsulása miatt, arra törekszenek, hogy a nagykövetek cseréjével mielőbb teljessé váljon a diplomáciai kapcsolat Peking és Tokió között. Kül- ügyminisztériumi források szerint a Tanaka-kormány javasolni szándékozik, hogy létesítsenek miniszteri szintű konzultációs rendszert a japán—kínai gazdasági és politikai kapcsolatok időközben felmerülő problémáinak megvitatása és rendezése érdekében. © javaslatokat az olyan tudományos és műszaki együttműködés konkrét irányvonalaira vonatkozólag, amelyek a leghatékonyabban segítik elő a közös érdekű problémák megoldását, továbbá javaslatokat az ilyen együttműködés lehetséges formáira vonatkozólag; ' O rendelkezéseket a környezetvédelemre és a környezet jobbátételére irányuló együttműködéis fejlesztéséről és az európai természeti erőforrások racionális felhasználásáról.” Rónai Rudolf felszólalása A tanácskozáson hétfőn felszólalt Rónai Rudolf, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete. Beszédében a napirend második pontjának érdemi tárgyalásával összefüggésben kitért azokra az igen fontos változásokra, amelyek a gazdasági, a termelési és kereskedelmi szférában mennek végbe, és hangsúlyozta, hogy ezekkel a változásokkal lépést tartani az esetek nagy többségében meghaladja egy ország egy nép teljesítőképességét Minden eddiginél inkább szükséges tehát, hogy az egyes nagy földrajzi egységek keretein belül elhelyezkedő államok gyors ütemben fejlesszék sokoldalú gazdasági együttműködésüket — mutatott rá Rónai Rudolf. Tisztogatási kampány Szadat elnök múlt heti parlamenti beszéde után nagyszabású tisztogatási kampány kezdődött Egyiptomban az úgynevezett politikai elhajlók ellen. A tavalyi és az idei diákmegmozdulások tapasztalatait összegezve Szadat kijelentette, hogy fegyelmi és bírói eljárást kell indítani mindazok ellen, akik közvetlen vagy közvetett módon, szavaikban vagy tetteikben eltértek a hivatalos politikai irányvonaltól. Ilyen személyek nem maradhatnak felelős állami, politikai vagy gazdasági posztokon. Az Arab Szocialista Unió fegyelmi testületé szombati ülésén hatvannégy újságírót, írót, szakszervezeti tisztségviselőt fosztott meg ASZÚ-tagságától. Az ASZU-ból való kizárás szükségszerűen együttjár a tájékoztatási szerveknél, a szakszervezetekben, a vállalati igazgatóságokban, az ASZÚ- és más politikai szervezetekben viselt tisztségek elvesztésével, mert ezek betöltésének előfeltétele az aktív ASZU-tagság. A fegyelmi határozatok túlnyomó része a sajtó és a televízió munkatársait, szerkesztőit érinti. Az ASZU-tagságuktól és egyben állásuktól megfosztott újságírókat kényszernyugdíjazzák. A döntés indoklása kiemeli, hogy a listán szereplő hatvannégy személy nem teljesítette politikai kötelezettségeit, eltávolodott a hivatalos politikai irányvonaltól, s károkat okozott a nemzeti egység ügyének. Az ASZU-ból kizárt „politikai elhajlók” listáján több tekintélyes, haladó szelleműnek ismert újságíró, író szerepel. Köztük van Philip Gallab, az A1 Akhbar munkatársa, Mohamed El-Ezzabi, az A1 Gum- hurija főszerkesztő-helyettese, Mohamed Oda, az A1 Gumhurija munkatársa, Ahmed Fuad Negm költő és Jusszef Idrisz író, Jusz- szef Idrisz egyik regénye és néhány elbeszélése magyarul is megjelent. Az ASZÚ fegyelmi testületé folytatja a politikai elhajlók ellen indított vizsgálatot, s rövidesen újabb kizárási listákat hoznak nyilvánosságra. A fegyelmi eljárástól függetlenül továbbra is letartóztatásban van 131 egyetemi hallgató és 21 egyéb foglalkozású állampolgár, akik ellen a legutóbbi diákmegmozdulásokbnn való részvétel miatt indított vizsgálatot az ügyészség. Waldheim Új-Delhiben Dr. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára Üj-Delhiben találkozott Indira Gandhi indiai miniszterelnök;-aez- szonnyal. A tárgyalás is osztályharc Január 27-e fontos dátum az egész emberiség történetében. A vietnami tűzszünetről és a béke helyreállításáról szóló megállapodás aláírásával Földünk legveszélyesebb tűzfészkének kioltása kezdődött meg. Persze, ha el is hallgattak a fegyverek, a béke még roppant ingatag Dél-Vietnamban. Indokína más országaiban, Kambodzsában, Laoszban. is robbannak még a bombák, kelepeinek a géppuskák. És mégis, a világ helyzete más, jobb, biztatóbb, mint volt a vietnami fegyverszünet létrejötte előtt. f[5)kusz Út Bécsig 4, Bezárul a kör A helsinki nagyköveti tanácskozások mellett a haderöesök- kentési tárgyalások bécsi előkészítő konzultációjának múlt heti nyitánya alkalmából pergetjük vissza a történelem lapjait, s idézzük fel az európai tárgyalásokhoz vezető út egyes állomásait« A BUDAPESTI MEMORANDUMOT kővetően fél év sem telt #el, s 1970. december 2-án a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testüiete újabb nyilatkozatban foglalkozott az európai biztonság kérdéseivel. Immár javasolta a biztonsági értekezlet több oldalú előkészítését. AZ ÚJABB JAVASLATRA nyugatról hivatalos válasz nem érkezett, de 1971. január 5-én Mansfield demos- ratapárti szenátor az amerikai szenátusban javasolta, hogy az Egyesült Államok csökkentse Európában állomásozó csapatainak. létszámát. E javaslat a nyugat-európai országokban a legkülönbözőbb reakciókat váltotta ki, de ezek hivatalos, konkrét formát nem öltöttek. TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰNEK ígérkezett a nemzetközi politika porondja szempontjából is a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa, melyre 1971. március 30-a és április 9-e közt került sor Moszkvában. A várakozás világszerte jogos volt A kongresszus ösz- szegezte a szocialista tábor békeerőfeszítéseinek elmúlt időszakát, s konkrétan foglalt állást a fegyveres erők és fegyverzet csökkentése mellett „azokban a térségekben, ahol a katonai szembenállás különösen veszélyes, mindenekelőtt Közép-Európában”. A KONGRESSZUS iránymutatása további lendületet adott az eseményeknek. Ezt csak tetézte Leonyid Brezs- nyevnek a Grúz Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából május 14-én Tbilisziben mondott beszéde, melyben az SZKP főtitkára javaslatot tett a haderőcsökkentési tárgyalásokra. LASSACSKÁN tehát bezárult a kör, a nyugati taktikázások egyre inkább sarokba szorultak, gúzsbakötődtek, s ennek eredményeként még ez év, tehát 1971, december 10-én a NATO miniszteri tanácsa brüsszeli üléséről kiadott nyilatkozatában arra kényszerült, hogy bejelentse: az Atlanti Szövetség kész az európai biztonsággal kapcsolatos előkészítő tárgyalások megkezdésére. A VARSÓI SZERZŐDÉS politikai tanácskozó testületé már 1972. január 26-án prákai ülésén kiadott nyilatkozata nemcsak hogy válaszolt a NATO decemberi reagálására, hanem „Nyilatkozat az európai békéről, biztonságról és együttműködésről” című dokumentumában körvonalazta is az európai biztonság alapelveit. E nyilatkozat leszögezte azonban, hogy a haderőcsökkentés megvitatása nem lehet a katonai-politikai szövetségek előjoga. EBBEN A JAVULÓ nemzetközi légkörben került sor május 22 és 30-a között Nixon amerikai elnök moszkvai látogatására, s ennek során az első SALT-megállapodás aláírására ... Alacs B. Tamás AZ ÉSZAK-TANZÁNIAI Arusha városában hétfőn véget ért Kaunda zambiai, Mobutu zairei és a vendéglátó Nyerere tanzániai elnök hármas csúcstalálkozója. Az államfők megvitatták az afrikai nemzeti felszabadító harccal kapcsolatos kérdéseket. A csúcstalálkozó végeztével nem adtak ki közleményt. A DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG kormányának hétfőn nyilvánosságra hozott hivatalos közleménye szerint mintegy tízfőnyi „ismeretlen gerillacsoport” szállt partra az ország déli részén, a fővárostól 110 kilométerre nyugatra. A gerillák bevették magukat a közeli hegyekbe. A kormánycsapatok megkezdték a felkutatásukat A nemzetközi helyzet enyhülésének folyamata nem a Távol-Keleten kezdődött. Az utóbbi két esztendőben. Európában is történelmi jelentőségű erőátcsoportosulás megy végbe. Az NSZK jóváhagyta a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződéseit, amelyekben lemond a vitás kérdések erőszakkal történő megoldásáról, a revansizmus politikájáról és tudomásul veszi a II. világháború után kialakult határokat, a Német Demokratikus, Köztársaság önálló állami létét. Létrejött a két Németország egyezménye, a Nyugat-Berlin- nel kapcsolatos négyhatalmi megállapodás és Helsinkiben megkezdődött az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítése. A Közel-Keleten, ha egyelőre nem is sikerült felszámolni a tűzfészket, tűzszünet van, s egyre több erőfeszítés történik annak érdekében, hogy az arab népek igazságos és jogos ügye politikai úton nyerjen megoldást, az agresszort visszavonulásra késztessék. Az imperializmus egy jó évvel ezelőtt vereséget szenvedett a Hindusrr.- táni-félsziget térségében is, kénytelen volt beletörődni abba. hogy Ben- gália 70 milliós népe a nemzeti és állami függetlenség útjára lépjen. Ebbe a világképbe különösen fontos láncszemként illeszkednek a szovjet—amerikai tárgyalások. A Szovjetunió a mai világ realitásainak legalább részleges felismerésére kényszerítette a legnagyobb imperialista hatalmat, amely — a tökésvilág osztályigényei érdekében — nem is olyan régen még a „nemzetközi csendőr” szerepében tetszelgett. Az Egyesült Államok elnöke Moszkvában kénytelen volt aláírni azokat az okmányokat, amelyekben a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok egyetlen alapjául a békés egymás mellett élés elveit ismeri el. Jóváhagyta a rakétaelhárító-rend- saerek kiépítését és a hadászati támadó fegyverek fejlesztését korlátozó szerződéseket is. Az utolsó évtizedben valóságos „nemzedékváltás” ment végbe a földi interkontinentális ballisztikus rakéták, a tengeralattjárók és a bombázó gépek területén. A támadó rakétafegyverek mind tökéletesebbé, egyre sebezhetetlenebbé váltak, és sor került az ellenrakéta- rendszerek létrehozására is. A fegyverkezési hajsza minden eddiginél költségesebbé vált. (Csupán az amerikai Safeguard elhárító rakétarendszer felállításának költségeit 50 milliárd dollárra becsülik.) Márpedig a stratégiai fegyverrendszerek továbbfejlesztésének láncreakciója —mind ves’élyessége, mind pedig költségkihatása miatt — rendkívül súlyos következményekkel járna az Egyesült Államok számára is. Az amerikaiakat a Szovjetunióval való viszony rendezésére kényszeríti a gazdasági szükségszerűség is. Az amerikai monopoltőkések ugyanis joggal tartanak attól, hogy, ha gazdaságukat tovább terhelik a legmodernebb fegyverfajtákkal járó, egyre fantasztikusabb méretű költségek, akikor egyre kevésbé lesznek képesek tartani a versenyt a világpiacon azokkal a tőkéshatalmakkal és -csoportosulásokkal (Japán, Nyugat-Németor- szág, Közös Piac stb.), amelyeket az ilyen méretű katonai kiadások nem terhelnek. Az amerikai szakértők azt is számba veszik, hogy 20—30 éven belül az Egyesült Államok gazdaságában fellépő energiahiányt, a jelek szerint, csak a szibériai gáz- és olaj- lelőhelyek segítségével tudják leküzdeni. Mindez tükrözi, hogy az erőviszonyokban olyan változás ment és megy végbe, amely egyre inkább lehetetlenné tesr.i, hogy az imperializmus az erőpolitika nyelvén beszéljen, a háborús szakadék szélén táncoló politikáját kényszerítse a világra, új világháborút robbantson ki, sőt, az is egyre kilátástalanabbá válik számára, hogy győzelemmel kecsegtető helyi háborúba fogjon. Mind reálisabb célkitűzés, hogy a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió, az imperialista hatalmak kezéből kiüssék az agresszió, a háború fegyverét, mint a nemzetközi problé- ,mák eldöntésének eszközét. A Szovjetunió az SZKP XXJV. kongresszusán dolgozta ki azt a hatásos és eredményes politikát, amely előirányozza, hogy egyidejűleg és egymással rugalmasan kombinálva kell folytatni az imperializmus elleni harcot és a békés egymás mellett élés politikáját. Az imperializmussal való fegyveres konfrontáció — amelyet a szocialista országok sohasem kerestek, csak rájuk kényszerítették —, nem az egyetlen formája a nemzetközi osztályharcnak. A békés egymás mellett élés elvének alkalmazása, a tárgyalásos egyezmények, a megállapodások, ha a béke megerősítését, a szocializmus világpoziciójá- nak megszilárdítását, az imperializmus agresszív köreinek vereségét és visszaszorítását segítik elő, az cez- tályharc ugyancsak szerves részét képezik. Márpedig a politikai döntés kikényszerítésében elért győzelem nem kevesebb felkészültséget, bátorságot, következetességet igényel, mint á harc mezején vívott küzdelem. Csak kevesebb áldozattal jár. És, ha elvi alku nélkül lehetséges, a kommunisták mindig is céljaiknak a kisebb áldozattal történő megvalósítása mellett vannak. Nem táplálunk persze, semmiféle illúziót a tekintetben, hogy az imperializmus természete és alapvető törekvései megváltoztak volna. A két társadalmi rendszerhez tartozó országok között még a legjobb államközi kapcsolatok esetén is folytatódni fog az elvi-ideológiai harc. Elkerülhetetlen közöttük a verseny a különböző területeken: a gazdaságban, a tudományban, a technikában. Különféleképpen fogják megítélni a világeseményeket is, amelyek elkerülhetetlenül politikai nézeteltéréseket és ellentéteket idéznek majd elő a jövőben is. A világ képe a béke és a társadalmi haladás javára változik. Annál fontosabb, hogy szorosabbra ■’árjuk e változást kikényszerítő legfőbb erő: a szocialista országok sorait. Ez a biztosítéka további előrehaladásunknak is. Annál nagyobb felelősség hárul most a kínai vezetőkre, hogy hajlandók-e végre alárendelni nagyhatalmi nacionalista törekvéseiket a közös ügynek, az internacionalista erőfeszítéseknek az imperializmus agresz- szív köreivel szemben. Az idő a feszültség felszámolásáért küzdő erők javára dolgozik. Azok javára, akik ezt az irányvonalat támogatják és azok ellen, akik kívül maradnak e harcon. Várnai Ferenc i % i
