Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
I 1973. FEBRUAR 6.. KEDD «ST uteret iJCívlap Hatáskör a községi tanácsoknál Előadók és eladólc Galgahévíz, italbolt. Fiatal- •ember méri a fél deciket, nagy- íröccsöket. A forgalom közepes, késő délelőtt van. — ügy-egy ellenőr be szokott-e néha ide tévedni? — kerdem. — Hogy betévedni? És hogy néha? — kérdez vissza némi iróniával a hangjában. Es készségesen elérti raa két vaskos ellenőrző könyvet. Az egyik teljesen betelt, s a másra sem érintetlen. — Ezekben minden ellenőrzésnek nyoma van, ha mindent rendben találtak, akkor is. Az ÁFÉSZ ellenőrei tíz- tizennégy naponként megjelennek, az holtbiztos. Vasárnap meg a népi ellenőrök voltak itt. — Es a községi tanácstól... ? — Arra nem emlékszem. Ha jártak is itt, az nem tegnap volt. Nem is tegnapelőtt. Másfél év, hét ellenőrzés A ‘Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága 214/1910. számú határozatával a megyei tanács-vb kereskedelmi szak- igazgatási szervének árellen- órzési hatáskörét a városi, községi tanács-vo szakigazgatási szervei hatáskörébe utalta. Indok: a lakosságot közvetlenül érintő feladatok a helyi hatóság hatáskörében legyenek. A galgahévízi községi tanácsnál a kereskedelmi ügyekkel foglalkozó előadót keresem. Gödöllőn van, a járásnál, mondják, de forduljak bizalommal a megbízott vb-titkár- hoz, Mészáros lstvánnéhoz, a kereskedelem témakörében ő a régi szakember. — Már olyanformán — szabadkozik Mészárosáé —, hogy gimnáziumi érettségi birtokában 1971, augusztus 1-től dolgozom a tanácsnál. Tavaly november közepéig egyszemély- ben voltam, gazdálkodási előadó, iparügyi előadó és kereskedelmi előadó. Két önkiszolgáló boltot, két italboltot, egy- egy presszót, magánkiskereskedőt és vegyes iparcikikboltol kellett volna rendszeresen el- lenőröznöm, és ezenkívül vágj harminc kisiparost. Az ügyintézés, a belső hivatali műnk: úgyszólván teljesen lekötött! az időmet, elsősorban ezért volt az, hogy a másfél év alatt mindössze hétszer voltam kereskedelmi, vendéglátóegységben ellenőrizni. — Bevallom, ma sem nagyon értek az ellenőrzéshez Igaz, hogy az elején voltam egynapos képzésen a járásnál ellenőrzési szempontokat ií kapunk, meg Miklósiné a gyakorlatban is bemutatta — egyik közös ellenőrzésünkkor — hogy mit, hogyan kell csinálni, mindez azonban nagyon kevés, Aztán az is megfordul az ember fejében, hogy annál a boltvezetőnél kell próbavásárlást eszközölnöm, aki otthon a — szomszédom. Bár ez utóbbi a legkevésbé akadály, mert abból indulok ki: ha én itt rosz- szul intézem az ügyüket, ha én hibázok, ők sem hagyják szó nélkül. Sőt! — Mindezek ellenére helyes, hogy a hatáskör a helyi tanácsoknál van. Mi látjuk itt a helyi problémákat, s ha szükséges, azonnal tudunk intézkedni. Éppen most készülök levélben megkeresni a Túra és Vidéke ÁFÉSZ-t, mert nagyon sok a gond a kenyérellátással, gyakran későn hozzák, és a bébiétel is csak mutatóban tűnik fel a boltokban. A decentralizálás elve tehát helyes, a gyakorlaton kell javítani. Az „utódom” például, a jelenlegi kereskedelmi előadó, már csak két munkaterületet lát el: gazdálkodási és kereskedelmi előadó. De szakismerete neki sincs. Legkevesebb egy egyhetes szakmai tanfolyamon kellene részt vennünk, hogy mégis, értsük a dolgunkat. De, hogy az alatt ki végezné el itt a munkánkat, azt nem tudom, hiszen a tanácson az elnökkel együtt összesen hatan vagyunk. A megoldás kulcsa: jobb munkamegosztás — A községeknek negyedévenként jelentést kell küldeniük ellenőrzéseikről — mondja Miklósi Jánosné, a Gödöllő: Járási Hivatal kereskedelmi — Ami közvetlenül minket illet: szeretnénk a kereskedelmi osztályon beiül egy kiscsoportot kialakítani, amely a tanácsok, járási hivatalok kereskedelmi ügyekkel foglalkozó dolgozóit segítené, tervszerűen, szervezetten, és — folyamatosan. Alapvető tennivalóik megismerése ugyanis fontos, de nem elég, újabb és újabb rendeletek, jogszabályok látnak napvilágot, újabb és újabb feladatokat adva, s ezt folyamatosan figyelemmel kellene követniük, végrehajtaniuk. — Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a tanácsi ügyintézőknek legalább egy egyhetes tanfolyamot kell tartanunk, ez a kérdés állandóan napirenden van. Alkalmas helyünk is van rá, Pécelen, a Pest megyei Tanács bentlakásos Oktatási és Továbbképzési Intézménye. A jövő tanévben szeretnénk ezt a tanfolyamot megrendezni. Deregán Gábor Nyelvészet az iparban Megkezdődött a tudományos konferencia A Magyar Tudományos Akadémia matematikai és alkalmazott nyelvészeti bizottsága, a TIT Országos Idegennyelvoktatási Tanácsa és műszaki választmánya, valamint a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem idegen nyelvű lektorátusa rendezésében háromnapos konferencia kezdődött a Miskolci Műszaki Egyetemen a nyelvtudásnak és a nyelvészetnek az iparban történő alkalmazásáról. A konferencián megjelent több mint száz hazai nyelvészen, nyelvtanáron, valamint ipari szakemberen kívül hat ország nyelvtudósai is részt vesznek. A konferencián hazai és külföldi előadók több mint hatvan előadáson foglalkoznak többek között a könyvtárak idegen nyelvű szakkönyveinek és folyóiratainak számítógépes nyilvántartásával, a nyelvtudás népgazdasági jelentőségével. Megvitatják a szaknyelvek kifejeVÁLTOZAS A FICE-BEN Újra kelendő a fonál zésének azonos értelmezését, a terminológia kérdését, a műszaki-tudományok és a nyelvészet kölcsönhatását, továbbá a számítógépekre alkalmazott fordítás és kivonatolós jelentőségét. Háziboltok A fóti ÁFÉSZ ismét gyarapította a kis, úgynevezett háziboltjainak a számát. Ezúttal az eddig ellátatlan nyaralótelepen nyitott napi élelmiszereket és háztartási cikkeket árusító üzletet egyik tagjának a házában, építési beruházás nélkül. Ehhez hasonló módszerrel s ezt megelőzően Csornádon nyitottak háziboltot. Megkoszorúzlak Sebes György emléktábláját Születése 60. évfordulója alkalmából Sebes Györgynek, a spanyol nép fasizmus elleni harca hősi halottjának emléktáblájánál hétfőn koszorúzással egybekötött megemlékezést rendezett a Magyar Partizán Szövetség a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. A kegyeletes megemlékezésen részt vettek többen a Spanyolországban harcolt magyar önkéntesek és antifasiszták. nek észre — ez százezer forintos károkat okozhat. — Hogyan határozták mega jogokat és a kötelességeket? — Nézzünk egy példát, a művezetők munkaelőírását — mondja az igazgató. Idézek néhány passzust a feladataik közül: „köteles a műszakváltás előtt tíz perccel a munkahelyén megjelenni; feladata a műszakjára lebontott termelési terv minden részletben való teljesítése; a szükséges fogaskerékcserék szúrópróbaszerű ellenőrzése.” Vagy nézzünk néhányat a művezetők jogai közül: „egy személynek egy alkalomthal hét nap fizetés nélküli szabadságot adhat; jutalmazásra, kinevezésre, leváltásra, elbocsátásra javaslatot tehet”. A munkaelőírások felölelik a dolgozók egész tevékenységét. — Fegyelmezettebb lett a munka a gyárban? — A technológiai fegyelem és a munkafegyelem szoros összefüggésben van: egy rendetlen, fegyelmezetlen munkás a technológiai előírásokat sem tartja be. Többet követelünk a középvezetőktől, s ők is többet követelnek beosztot- taiktól. A nagyabb követelményekhez természetesen nagyobb tudás is szükséges. Tíz éve a gyárban megszüntették az oktatást, a segédmunkásból vagy lett fonó, vagy nem. Most kétszáz fizikai dolgozó vesz részt szakmai mindmumtanfolya- mon. A húszórás elméleti oktatást gyakorlat követi. Az előadásokat munkaidő alatt tartják, s ezért kötelező a részvétéi. Rendszeresebb ellenőrzés — Mit kell még tenni, 'hogy valóban talpra álljon a gyár? — Rengeteg még a feladat, tovább kell javítani a meósok munkáját, mert a szabványon kívüli fonal csak jelentős árengedménnyel adható el. Az ellenőrzés fontosságára álljon itt egy példa: kimenteni a gyűrűsfonógéphez, selejt fonalat találtam, megvizsgáltam az élőfonalat, de nem is itt, hanem a nyújtógépen volt a hiba. A gépnek le kellett volna állnia, ám rossz volt a leállító szerkezete. íme, a tanulság: olyan ellenőrzési rendszerre van, szükség, hogy a hiba rövid időn belül felfedezhető legyen, a hibaforrást gyorsan visszakereshessük. A jobb minőségért folytatott munkához jó alapot teremtett a tavalyi esztendő: a tervet tíz százalékkal túlteljesítették, a harmadik negyedévben a munka termelékenysége 13 százalékkal emelkedett, az utolsó három hónapban Í7-tel. Minőségi paraméterük 34-ről 4,29-re fozozódott. Egyértelműen bebizonyosodótt, hogy milyen tartalékokkal rendelkezik ez a gyár. F. P. Az egyetértés bizonyítékai ii allani némelykor azt a kijelentést: „Én a politikával egyetértek, de...” — s a de kapcsán kifogások és fenntartások kerülnek elő, amelyeknek végén az egyetértésből alig marad valami. Ha ez a pártszervezeteken kívül történik, akkor sem hagyhatók szó nélkül, de ez pártszervezeteinken belül is előfordul. Nem az a baj, hogy ellentmondó nézetek kerülnek felszínre, sőt, azt akarjuk, hogy minél őszintébb és bátrabb legyen a vita mindenütt, különösen a pártszervezetekben, ahol egészséges nézetek és félreértések ütköznek meg. Mindig azzal helyes kezdeni, hogy én ezzel és ezzel egyetértek, ezzel és ezzel nem értek egyet. A politika ugyanis mindig konkrét, megnevezhető módon jelentkezik, és sohasem „általában”. Ha azt mondjuk, szövetségi politika, akkor ennek pontosan megjelölhető megjelenési formája van a legkisebb közösségben is. Például a párttagok és pártonkívüliek viszonyában; a különböző vezető beosztásban dolgozó párttagok és pártonkívüliek arányában. Nem lehet általában egyetérteni teszem azt az életszínvonal-politikával és a következő mondatban már megkérdőjelezni bérintézkedéseinket, elutasítani az árintézkedéseket. Nem lehet általában egyetérteni az üzem- és munkaszervezés szükségességével úgy, hogy saját munkahelyemen, ahol éppen nekem kellene ebben példát mutatnom, nem teszek semmit. Nem az egyetértő véleményemre lenne szükség, sokkal nagyobb mértékben és sokkal inkább a gyakorlati megvalósítást kifejező munkámra. De ha én ezt elmulasztom, akkor szavaim, bármilyen szépen hangzanak is — nem egészen az egyetértésről tanúskodnak, mert nincs mögötte kimutatható konkrét bizonyíték. V alakinek az egyetértését nem mindig az jelzi és fejezi ki, hogy az illető szavakban mit mond (noha ez is fontos), hanem sokkal pregnánsabb állásfoglalás: a cselekedet. Bizonyítékul hozom a szocialista brigádmozgalmat. Az országos, iparági, majd üzemi brigádkonferenciákon elhangzott igények átkerültek a megvalósítás, a napi munka területére. A szocialista brigádoktól nem az általános egyetértést kérik számon, hanem azt, hogy „mit csináltál tegnap, s mit teszel holnap?” Az egyetértést itt a konkrét cselekvés fejezi ki: több és jobb minőségű termékben, ésszerűbb, okosabb munkában jelentkezik az egyetértés. Nemcsak a szocialista brigádmozgalomban érvényes kívánalom a cselekvő egyetértés. Mindenhol ez a kívánalom, mert a politikával való egyetértés egzakt mércéje: ki mit tett érte! Igen nagy szükség van arra, hogy most már sokkal bátrabban — és ne ilyen szemérmesen — kérdezzük meg egymást: „mi a te egyetértésed bizonyítéka?” Mert a szavaktól semmi sem mozdul. Ha jól belegondolunk, akkor ezt a folyamatot a következőképpen értékelhetjük: vannak, akik egyetértenek általában a politikával, de amikor konkrét kérdésekről kerül szó, mindjárt jelzik kisebb-na- gyobb kifogásaikat. Ezek a „de”-em berek. Vannak, akik eljutottak „általában” és konkrét kérdések megítélésében kifejezett egyetértésig, de cselekvésük, effektiv munkájuk még nem mindenben fejezik ki ezt az egyetértést. S vannak — ez a túlnyomó többség —, akik az általános és a konkrét egyetértést cselekvő-, alkotó-, teremtő- és termelőmunkával bizonyítják. Elsősorban ezzel bizonyítják! Ezek a százezrek és milliók a legértékesebb támaszai a politikának. Következésképpen a szocialista hazának. Kevesebbet beszélnek és többet tesznek. Nem lehet arra gondolni, hogy ez csak a fizikai munkánál mérhető és számon- kérhető. Minden munkakörben, minden beosztásban — a minisztertől a brigádvezetőig — a cselekvés, a tett határozza meg a politikai egyetértés fokát és mértékét. A párt Központi Bizottságának novemberi ülése után igen célszerű, ha az egyetértést a cselekvés oldaláról nézzük és így kérjük számon egymástól: ki mit tett a megvalósításért. Mert az elvi egyetértés és az ezen alapuló konkrét cselekvés fejezik ki a valóságos egyetértés. A szóbeli nyilatkozatok egymaguk- ban nem segítik elő szocialista építőmunkánk fejlődését. Ezt az erélyesebb és bátrabb fellépésünket ki kell terjeszteni arra is, hogy eszerint értékeljük és minősítsük is az embereket. Azok kapjanak nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést, akik a cselekvő egyetértéssel bizonyítanak. Akik nemcsak a szavaknak, hanem a tetteknek is egyaránt hívei, őket illeti meg a nagyobb figyelmesség bérfejlesztésben, szociális juttatásban, kitüntetések odaítélésében, különböző kedvezmények biztosításában. S jó, ha ez egyértelműbben jut kifejezésre. Ez felel meg igazságérzetünknek, politikai igényeinknek és szocialista hazánk érdekeinek is. A part Központi Bizottságának novemberi ülése a cselekvő egység megteremtéséhez jó alapot teremtett. Ezen az alapon lehet érvényesíteni gazdaságpolitikai elgondolásainkat: becsületes erkölcsi elveinket, s ezen az alapon lehet növelni a velünk egyetértők milliós táborát S. J. I 1 A Pamutfonóipari Vállalat lapjában, a Fonómunkásban Vcgh József né vezérigazgatónő értékelte a múlt évet, a többi között ezt nyilatkozta: „A másik, négyes vezetőcserére — igazgató, főmérnök, üzemvezető, személyzeti osztályvezető leváltására, illetve újak kinevezésére — váci gyárunknál volt szükség. Erre az késztetett bennünket, hogy a régi vezető gárda nem volt képes megbirkózni a feladatokkal, a problémákkal. Erélytelenségük, határozatlanságuk miatt súlyos minőség- romlás, munka- és technológiai fegyelemlaZülás követke- zett be. Az új vezetők tevékenységével elégedettek vagyunk. Az új vezetőség egyik fontos érdeme a rendcsináláson, a minőségjavításon kívül, hogy egészséges, normális kapcsolatokat alakítottak ki legtöbb vevőjükkel.’’ Fegyelmezett munka A fonógyár, a FICE öreg: negyvenéves az üzem, a felszabadulás előtt Zaltzmanm- órdekeltség volt. 1963-ig önálló gyárként dolgoztak, ekkor a Pamutfonóipari Vállalathoz csatolták az üzemet. Vácott mindig finom, kényes fésült fonalat állítottak elő. A gyári problémák 1957-re vezethetők vissza, már ekkor vezetési problémákkal küszködtek. A rekonstrukció 1970- ben kezdődött, s tavaly fejeződött be. — Hová jutott a gyár? — kérdeztük Győri Tibort, akit tavaly áprilisban neveztek ki igazgatónak. i — A vevők hem kértek a váci fonalból, veszélyben forgott a legmodernebb szintetikus fonal termelése, attól kellett tartani, hogy új profilt kell adni a gyárnak. — Mi történt az elmúlt hónapokban? — Minden munkánk a minőség javítását szolgálta. Korábban a vevők kifogásolták például a fonál külső képét, egyenlőtlenségét. 1971-ben még száz tonna fonalat exportáltunk az NDK-ba, tavaly már egy grammot sem tudtunk külföldre vinni, mert a hazai igények megnőttek, tehát kelendőbbek lettek termékeink. Jogok és kötelességek Az új vezetők szervezéssel kezdték munkájukat; technológiai előírásokat adtak ki, egyértelműen rögzítették a feladatokat, megszervezték a rendszeres ellenőrzést — . ez korábban sohasem volt divat a gyárban. Csoportvezetőtől az üzemvezetőig meghatározták a jogokat és a kötelességeket. A tu,datos munka, a fegyelem létkérdés volt, mert nem mindegy, hogy egy elállítódott alkatrészt nyolc órán belül, vagy két hónap múlva vesz* I felügyelője. — Az év végén a huszonhat kórságból mingössze nyolc küldte be, & náluk is „minden jó”, rendellensséget | nem találtak. Ez is mutatja, hogy a gyakorlatban jócskán van probléma. A hatáskörök leadásával elvileg nekünk, a II. fokú hatáságnak kevesebb dolgunk kellene legyen, ezzel szemben — több van. A gödöllői járásban mintegy négyszázhúsz az üzletek, vendéglátó- helyek száma, tavaly egyedül én magam kétszázötven üzletben, vendéglátóhelyen voltam kinn ellenőrzésen. Mindenkor bemegyek a községi tanácsra, és kérem az előadót, jöjjön velem, lássa, mit, hogyan kell csinálni. Higgye el, sok előadó még így is vonakodik az ellenőrzéstől, kényelmetlen nemegyszer a sógort, komát figyelmeztetni, hogy pontatlan a mérleg, hogy hiányzik az árcédula. — Nem arról van szó, hogy a boltokat, vendéglátóhelyeket nem ellenőrzi senki, dehogy! Rendszeresen ellenőriznek a vállalatok belső ellenőrei, a népi ellenőrök, a társadalmi el- I lenőrök, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a járási felügyelő, de a helyi tanácsoknak hatáskörükkel az eddigieknél sokkal jobban kellene élniük! Munkájukba bevonhatnák a tanács mellett működő mezőgazdasági és kereskedelmi bizottságot is! — Kétségtelen, hogy szakmailag jobban ki kell képezni a kereskedelmi előadókat, a szakigazgatási szervek vezetőit. (Több kisebb községben a két feladatot egy ember látja el.) Az előadóknak májusban ismét tartunk egy egynapos, a szakigazgatási szervvezetőknek pedig — talán már februárban — egy egyhetes oktatást. Véleményem szerint azonban a megoldás igazi kulcsa a tanácsi előadók közötti arányosabb, jobb munkamegosztás! És termésretesen a szigorúbb számonkérés. Egyébként a járásban van egy-két község, ahol a tanács kereskedelmi munkája nagyon jó, pélr dául Csömörön. Mintegy bizonyítván : a helyes elvet a gyakorlatban is jól meg lehet valósítani. Folyamatos segitségnyújtást — Kérdem: mi tudjuk itt | Budapesten, Gödöllőn jobban eldönteni, hogy megfelelő-e a I galgahévízieknek az üzletek : nyitva tartása, vagy a helyi tanács kereskedelmi előadója? — Lányi Pál, a Pest megyei I Tanács kereskedelmi osztályának vezetője előtt jól ismert ez a témakör, jól ismertek a problémák. — Folytatom: miért kellene Budapestről vagy Gödöllőről kimenni ahhoz, hogy I megállapítsuk, kinn van-e az ár az árucikken! A zöldség, a tojás és minden árucikk számlával érkezik az üzletbe. Valóban annyiért árulják, mint amennyi a számlán van, vagy többért? Meg tudja ezt a helyi tanács előadója állapítani ? Meg! A hatáskör leadásának j alapgondolata jó, a problémák | legnagyobb része helyben megoldható, azt hiszem, ezt senki nem vitatja. — A gyakorlati végrehajtással mégis gond van. Röviden így fogalmaznék: hiányoznak a községi tanácsokból — sőt, ! még egyik-másik járási hiva- j tálból is — a kellően felkészített szakemberek. Visszaveti a munkát á tanácsoknál még mindig tapasztalható fluktuáció. Nem egy képzett, felkészült szakember hagyta már el a tanácsot magasabb bérért, kedvezőbb munkakörülményekért. Az MSZMP Központi Bizottságának novemberi állás- foglalása foglalkozik az árellenőrzés megszigorításának szükségességével, de foglalkozik ugyanakkor az államigazgatás területén dolgozók helyzetével is. Kimondja, hogy „a tanácsi dolgozók jutalomkeretét a béralap 6 százalékára kell felemelni”, s hogy „1973. június 1-én kerüljön sor a 44 órás munkahét bevezetésére., az államigazgatás területén”. Mindezek nyomán érezhető ja- 1 vulást várunk. '
