Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

2 ""t&CtrBap 1973. FEBRUÄR 4., VASÄRNAP fókusz Öt Becsig 3. Bjdcpssti felhívás és memorandum A helsinki nagyköveti ta­nácskozások mellett a haderő­csökkentési tárgyalások bécsi előkészítő konzultációjának szerdai nyitánya alkalmából pergetjük vissza a történelem lapjait, s idézzük fel az euró­pai tárgyalásokhoz vezető út egyes állomásait. VALÓBAN JELENTŐS ki­lométerkő volt az események sodrában az 1969. március 17-i „budapesti felhívás”, Amely­ben a Varsói Szerződés po­litikai tanácskozó testületé ja­vaslatot tett az európai biz­tonság és együttműködés kér­déseivel foglalkozó értekezlet előkészítésére és megtartására. A NYUGATI HATALMAK 'Ismét nem siettek a válasz­adással, de éves hallgatások helyett immár csak hónapokig tudtak késlekedni t a szocialis­ta tábor békepolitikája szülte, a világ közvéleményét egyre inkább lendületbe hozó nyo­más miatt. A válasz azonban — kétszeresen is — változatlanul csak a politikai ábrándok ki­fejezője volt. Ellenlépés, két­ségbeesett manőverezés: a rea­litások, a tények hálójából való menekülés reménytelen­ségének vergődő el nem isme- rése. 1969 NOVEMBERÉBEN a NATO miniszteri tanácsa brüsszeli ülésén fogadott el hivatalos választ a budapesti felhívásra. A kiadott közle­ményben az Atlanti Szövetség tagországai megismételték a haderőcsökkentési tárgyalá­sokra tett javaslatukat s ezt 1970 májusában ugyanez a szerv, római ülésén csak meg­ismételni tudta. A NATO-VÄLASZOK hang­súlyeltolódásai azonban a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületét arra készítették, hogy megtegye a következő lépést — úgy érez­te, erre a helyzet már meg­érett. 1970 júniusában a „bu­dapesti mem0randum”-ban ja­vaslatot tett immár az euró­pai biztonsági értekezlet napi­rendjére ... Alacs B. Tamás Hétfő: A saigoni rendszer csapatai sorozatosan megsér- tették a tűzszünetet — Schu­mann francia külügyminiszter Bukarestben tárgyalt. Kedd: Brezsuyev és Le Dúc Tho megbeszélése Moszkvában — Az amerikai légierő be­szüntette tevékenységét Kam­bodzsában, de Lao&zban foly­tatja bombatámadásait. Szerda: Bécsben megkezdő­dött a konzultáció az európai fegyveres erők csökkentéséről — Washingtonban bejelentet­ték, hogy Kissinger február 10-én Hanoiba utazik. Csütörtök: Tíz évre szóló szovjet—osztrák gazdasági egyezmény aláírása Bécsben — Hivatalosan közölték, hagy Pompidou elnök az ősz elején Pekingbe látogat. Péntek: Mao Ce-tung Pe- kingben fogadta Le Dúc Thót — Véget ért Washingtonban Nixon és Heath kétnapos tár­gyalása. Szombat: A vietnami nem­zetközi ellenőrző bizottság fel­ügyelő csoportjai megérkeztek Hűé, Da Nang és Pleiku tér­ségébe — Agnew amerikai al- elnök Vientiane-ban tárgyal. Talán nem is szabad meg­lepődni azon — felháborodni annál inkább! —, hogy a Thieu-rezsim a vietnami béke első hetében békebontónak bizonyult továbbra is. Száz­számára sértették meg a saigo­ni rendszer csapatai a tűzszü­net előírásait, amikor táma­dásra indultak a hazafiak ke­zén levő terület visszafogla­lásáért. Napokig lehetetlenné tették a négyes katonai ve­gyes bizottság megalakulását és munkájának kezdetét, mert mindenféle praktikával rá akarták bírni a Saigonba ér­kezett küldöttségeket a Thieu- rendszernek, mint államnak, mint kormánynak az elisme­résére. (Például olyan űrla­pokat akartak kiállíttatni a VDK-ból érkezett tisztekkel, vagy a felszabadított terüle­tekről, a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormány meg­bízásából jött képviselőkkel, hogy ezeknek a papíroknak az aláírásával ismerjék el a Dél-vietnami Köztársaságot....) De az is világos, hogy a vietnami háború annyi bo­nyolult problémát teremtett, olyan gyűlölködést szított, hogy nem várható egyhamar sem a megbékélés, sem a rendezés folyamatának gyors kibonta­kozása. Thieu azzal fenyege­tőzik, hogy tovább harcol. A saigoni diktátor személyes jö­vője is attól függ, sikerül-e Újságírók a Hofburg bejárata előtt. Az osotrák császárok egykori rezidenciájául az európai fegyverzet- és csapatcsökkentésről folytatnak majd tárgyalásokat — ha a héten kezdődött elökonzultációk sikerrel végződnek. Tizenkét esztendeje indult meg a fegyveres harc a legnagyobb por­tugál gyarmat, Angola felszabadításáért. Képünkön: a népi felszaba- dítási mozgalom katonái „valahol Angolában” ünnepélyesen emlékez­tek meg az évfordulóról. A tűzszünet első hete Akik mennek s akik nem — Tokiói fejtörés — Heath a Fehér Házban Az előkészítés előkészületei Bécsben — Helsinki: a második napirendi pont következik­BRITEK AZ USA-BAN. Geoffrey Knight, a British Aircraft Cor­poration alelnöke (bal oldali képünkön) egy New York-i sajtókonfe­rencián közölte: ha az amerikai légitársaságok vissza is vonták a meg­rendeléseiket, a Concorde azért épül és repülni fog... Ezzel szinte egy időben Edward Heath angol kormányfő (jobb oldali képünkön) a washingtoni angol nagykövetségen mondott beszédet meghívott vendé­gek előtt. Heath ezt követően Nixon elnökkel találkozott — többször is. — félig-meddig már az ame­rikaiak nélkül, vagy azok el­lenére — bizonyítania tekin­télyét és erejét? A világsajtó ma már arról ír, hogy Wa­shingtonban ez a szólásmon­dás járja: „Thieu megtette kötelességét, Thieu mehet...” Az amerikai katonák kivo­nása tovább folyik. Egyetlen napon — csütörtökön — hat utasszállító repülőgépen 1200 „GI”, azaz kiskatona hagyta el Dél-Vietnamot. Az ameri­kai létszám most körülbe­lül 20 000. A saigoni ameri­kai parancsnokság szerint március 14-ig minden kato­nát elvezényelnének Dél-Viet- namból. Persze nem mindenki megy haza. Az Egyesült Államok vezetői gondoskodnak arról, hogy a bármikor szükségesnek tartott katonai beavatkozás­hoz megfelelő erő álljon ké­szenlétben — a közelben, 'itfiaiföld az egyik .fő amerikai bázis, a másik — Japán! Az amerikai—japán katonai szer­ződés bizonyos módosítása révén most csökkentik ugyan a támaszpontok számát, de a megmaradó bázisokat még jobban kiépítik. A vietnami fegyverszünet pillanatában 65 000 amerikai katona tartóz­kodott japán földön ... A japán kormány számára fejtörést okoz az új vietnami helyzet: az USÁ-val kiala­kult szövetségesi/ viszony ked­véért Thieu rendszerét isme­rik el továbbra is, mint Viet­nam egyetlen törvényes kor­mányát. De mert a Párizsban aláírt tűzszüneti egyezmény­ben benne foglaltatik a VDK „létezése”, ezért a jaoán kor­mány valamilyen formában kapcsolatot kíván teremteni a hanoi kormánnyal. Ugyanak­kor a japán nagytőke — kü­lönösen számos kereskedelmi és építkezési vállalat — máris jelentkezik a vietnami újjá­építésben való részvételre. Vietnamról szó esett azon a kétnapos tárgyaláson is, amely Washingtoniban Nixon elnök és Heath brit miniszter­elnök között zajlott le. Az an­gol vendég járt először a Fe­hér Házban azóta, hogy an­nak lakója újabb négy évre kapott elnöki megbízatást. Ez egyben azt is hivatott volt je­lezni, hogy az amerikai—an­gol „különleges viszony” vál­tozatlanul fennáll. Heath látogatása ugyanak­kor azt is mutatta, hogy Wa­shingtonban most már hozzá­látnak az európai kérdések tanulmányozásához is. Az amerikai külkereskedelmi mérleg a múlt évben jókora hiányt tüntetett fel: legalább hatmilliárd dollárral volt több az amerikai import, mint amennyi árut exportáltak. A Közös Piac országai és az USA kereskedelme is európai szállítási többlettel zárult’ 1972-ben. Nixon most rá akar­ja szorítani európai szövetsé­geseit, hogy vásároljanak több amerikai árut, ugyanak­kor korlátozzák saját export­jukat. Mivel a dollár ismét megérezte a külkereskedelmi mérleghiány közlése után tá­madt kisebb pénzügyi válsá­got, valószínű, hogy más ke­mény valuták felértékelésé­nek kérdése nemsokára újra napirendre kerül. Európában a biztonsági és együttműködési problémák mellett egy külön kérdés lett újabb nemzetközi tárgyalás- témájává: Bécsben összeült 19 ország küldöttsége, hogy megkezdje a konzultációkat egy olyan széles körű konfe­rencia előkészítésére, amely az európai haderők és a fegy­verzet csökkentésével foglal­koznék. A szocialista államok azt javasolták, a bécsi konzul­tációban, s a majdani értekez­leten vegyen részt minden európai ország, amely érde­kelt az ügyben. A NATO csak 12 ország részvételére korlá­tozná e tárgyalásokat: hét NATO-országra és a Varsói Szerződés öt országára. (Így Romániára és Bulgáriára nem, s természetesen a NATO ál­láspontja szerint távol kelle­r~~ Haiphong észak-vietnami kikötőváros lakossága az amerikai ag ressziö feletti győzelem megünneplésére nagygyűlést tartott a színház előtti téren, amelyen részt vettek a párt és a kormány vezető szemé­lyiségei is. ne maradniuk az európai semleges országoknak is...) Egyelőre „csak az előkészítés előkészületei kezdődtek” Bécs­ben — hogy egy lengyel lap szellemes megjegyzésével él­jünk. Viszont bizonyos, hogy a haderők és a fegyverzet csökkentésének kérdése igen bonyolult és hosszadalmas tár­gyalásokat igényel, így aztán jókora adag türelemre van szükség Bécsben. Hasonlóan hosszan nyúlnak el a helsinki tanácskozások. Itt, mint ismeretes, 34 nagy­követ tárgyal a biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítéséről. Most az érte­kezlet napirendjének az első pontjáról folynak még a vi­ták. A jövő héten térnek át talán a második pontra: a gazdasági együttműködés le­hetőségeinek körvonalazására. Pálfy József Lapzártakor érkezett: RONALD ZIEGLER, Nixon elnök' sajtótitkám szombaton bejelentette, hogy dr. Henry Kissinger hanoi látogatását követően február 15—19. kö­zött Pekingbe is ellátogat. VIENTIANEBA érkezett Phoumi Vongvichit, a laoszi Hazafias Front Pártjának fő­titkára és maga veszi át a folyamatban lévő bizalmas tár­gyalások vezetését. A jövő hét Miközben újból Párizsra, to­vábbra is Helsinkire (pénte­kig), és Bécsre figyel a világ, az ott ikezdődö, illetve folyó jelentős tárgyalásodra, a jövő héten (hétfőtől péntekig), az EURATOM ülésére is sor ke­rül Brüsszelben, s kétnapos lengyel—NSZK konzultáció kezdődik szerdán Varsóban. Változatlanul a különböző utazások hívják fel a figyel­met, mi foglalkoztatja még leg­inkább világszerte a politiku­sokat. így elsősorbana Közel- Kelet kerül ismét előtérbe. Hétfőn fejezi be kairói tár­gyalásait Medici olasz külügy­miniszter (célja az volt, hogy elősegítse Egyiptom válság- megoldást célzó diplomáciai offenzíváját), Hafez Iszmail, Szadat elnök nemzetbiztonsági tanácsadója kedden érkezik Moszkvába (a hírek szerint Szadat személyes üzenetét to­vábbítja Leonyid Brezsnyev- hez), Husszein jordániai ki­rály pedig a hét folyamán Wa­shingtonba utazik. Waldheim ENSZ-főtitkár tá­vol-keleti körútja során a jövő héten Indiából Pakisztánba lá­togat, majd a Bangla Desh-be. Az ENSZ-főtitkár új-delhi lá­togatásának végeztével Indira Gandhi Nepált keresi fel. Az utazási krónikához tar­toznak még Kirchschläger osztrák külügyminiszter bul­gáriai, Mobutu z>airei elnök és Kenneth Kaunda zambiai el­nök tanzániai tanácskozásai, Brandt nyugatnémet kancellár nem hivatalos belgiumi látoga­tása és Kissingernek a hét vé­gén, szombaton kezdődő hanoi tárgyalássorozata. A. B. T. SRI LANKA Losonca Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke táviratban fejezte íkd jókívánságait William Gpallawának, Sri Lanka Köztársaság elnöké­nek, a Sri Laníka Köztár­saság függietlensége kikiál- tásánatk 25. évfordulóján. Mo negyedszázada vált füg­getlenné Sri Lanka Köztársa­ság, vagy ahogy korábbam, is­mertük: Ceylon. A szigetor­szág népének hosszú és elke­seredett harcok után, komoly véráldozatok árán sikerült ki­vívnia függetlenségét. Az or­szág a brit nemzetközösség keretében önkormányzattal rendelkező domínium lett. A brit gyarmatosítók közel fél évezredes uralmuk alatt a végsőkig kiszipolyozták a szi­getországot. Távozásuk nyo­mán megoldatlan problémák tpmegét hagyták a független­ségét frissen elnyert népre. Az elmúlt negyedszázad alatt történelmi változások mentek végbe az országban. Az ötvenes évek közepén meg­kezdődött az a politikai vonal- vezetés, amely céljául a kül­földi tőke uralmának megtö­rését tűzte ki s egyszersmind normalizálni kívánta lcapcso- latait a Szovjetunióval, s a többi szocialista országgal. 1958-ban gazdasági és műsza­ki együttműködési egyezményt írtak alá a Szovjetunióval. Ez a szerződés fontos mérföldkő Ceylon gazdasági függetlensé­gért folytatott harcában. Az 1970. májusában hata­lomra jutott koalíciós kor­mány — amely a szabadság párt, a szocialista párt és a kommunista párt részvételé­vel jött létre, a Bandaranaike asszony vezette kormány — a társadalom gyökeres átalakí­tásának és a nemzetgazdaság megerősítésének programját tűzte zászlajára. 1972. májusá­ban kikiáltották a köztársa­ságot. Az ország nevét ekkor változtatták Ceylonról Sri Lankára. A köztársasági ál­lamforma megteremtése újabb előrelépés a szigetország tény­leges függetlenségének megte­remtésének útján. Bandara­naike asszony kormánya kül­politikájában a béke és az el nem kötelezettség elvét tartja szem előtt. Hazánk és Sri Lanka Köztársaság kapcso­latul hagyományosan jók, a világpolitika legfőbb kérdéseit azonosan vagy hasonlóan ítél­jük meg. TV-MONOLÓGOK THIEU, A saigoni RENDSZER ELNÖKE ÉS HENRY KISSIN­GER, NIXON NEMZET­BIZTONSÁGI FÖTA­NACSADÓJA INTER­JUT ADOTT AZ AME­RIKAI CBS TELEVÍ­ziös Állomásnak. Thieu Nguyen Van Thieu saigoni elnöK csütörtökön Kissinger amerikai nemzetbiztonsági fő­tanácsadó tv-interjójának el­hangzása előtt — nyilatkozott a CBS amerikai tv-hálózat programjában. Azt mondotta, nincs szó az amerikai csapatak visszaté­réséről Dél-Vietnamban, s azt erősítgette, hogy sohasem fogja kérni újabb amerikai katonák Dél-Vietnamba irá­nyítását. Magabiztosan hozzá­fűzte: „Dél-Vietnam az ame­rikaiak nélkül is hónapokig vagy évekig ellent tud állni a kommunistáknak”, vagyis a népi felszabadító erőknek. De nyomban ellentmondásba ke­veredett önmagával: azt mon­dotta ugyanis, hogy ha az Egyesült Államok teljesen magára hagyja Dél-Vietna­mot, akkor a „kommunisták” — értsd: a hazafiak — „né­hány éven, vagy még előbb, néhány hónapon belül maguk­hoz ragadnák a hatalmat”. Thieu tv-nyilatkozatában többször is visszatért arra a I szerepre, amelyet — szerihte '— az Egyesült Államok hi vá­ltott betölteni a saigoni re­zsim jövőjében. „Szükségünk van az Egyesült Államok ka­tonai segítségére” — hangsú­lyozta. Henry Kissinger, Nixon ame­rikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója csütörtökön, a késő esti órákban nyilatko­zott a CBS amerikai tv-háló­zat programjában. A tv riporterének arra a kérdésére, hogy 1972. decem­berében miért újították fel az amerikai bombatámadá­sokat Észak-Vietnam egész területe ellen, Kissinger azt válaszolta: „Az újabb bomba­támadások elrendelése való­színűleg a legnehezebb és minden bizonnyal a legma­gányosabb döntés volt, ame­lyet Nixon elnök valaha is hozott”. A terrorbombázások elrendelését különös logiká­val azzal próbálta magyaráz­ni, hogy az Egyesült Államok így akart „gyorsan véget vetni a háborúnak”. Reményét fejezte ki, hogy küszöbönálló hanoi látogatása hozzá fog járulni a béke meg­szilárdításához és új kapcso­latok kialakításához. Célja az — fűzte hozzá —, hogy ki­puhatolja, az Egyesült Álla­mok és Észak-Vietnam ho­gyan rendezhetné kapcsola­Kisslnger tait. Sejtetni engedte, hogy az amerikai kormány „elv­ben” nem zárja ki a két or­szág diplomáciai kapcsolatai­nak felvételét. \ . Thieu saigoni elnöknek ár­ra a kijelentésére utalva, amely szerint nem lehet ki­zárni azt a lehetőséget, hogy Saigon szükség esetén az amerikai légierőhöz fordul­jon segítségért, a nemzetbiz­tonsági főtanácsadó kijelen­tette: „joguk van erre... de az amerikai légierő újbóli beavatkozása a helyzettől függ...” A DPA nyugatnémet hír- ügynökségnek tudósítója Thieu legújabb kijelentéseit kommentálva az írja, hogy a saigoni elnök kezd terhes len­ni amerikai szövetségesei számára. A hivatalos állás- foglalás az ellenkezője ennek. A saigoni kormány például Thieu és Nixon amerikai el­nök egyetértésének „demonst­rálásaként” értékeli, hogy Thieut meghívták a Fehér Házba. Sok saigoni diplomata azonban éppen ebben a láto­gatásban látja az „utolsó ová­ciót”, amelyben Thieu része­sülni fog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom