Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
Pb SI MEGiF.I 1973. FEBRUAR 4.. VASÁRNAP \JCiviap A munkások cselekvókészsége A munkaverseny hatalmas erőforrás Beszélgetés dr. Dobi Ferenccel, az SZMT vezető titkárával A Központi Bizottság novemberi állásfoglalása ismételten felhívja a figyelmet a szocialista munkaverseny fontosságára, a brigádmozgalom jelentőségére. A párt feladatul adja, hogy minden kommunista dolgozzon a verseny, a mozgalom sikeréért, a brigádok, a munkások vállalásai a hatékonyabb, szervezettebb termelést, a gazdaságosabb gyártást segítsék. Vajon Pest megyében milyen értékek származnak a szocialista munkaverseny-mozgalomból? — erről beszélgettünk dr. Dobi Ferenccel, a szakszervezetek megyei tanácsának vezető titkárával. • Milyen jelentőséget tulajdonít a szakszervezet a szocialista munkaversenynek? — A negyedik ötéves terv Időszakának közepén a tervteljesítés nagy erőforrása a munkások vetélkedése. A munka- verseny-mozgalom nagy energiák kifejtésének teremt lehetőséget, kifejezésre juttatja a munkások cselekvőkészségét, forrása az intenzívebb munkának, tükrözi a dolgozók elkötelezettségét gazdasági, politikai céljainkkal. A verseny javítja az emberi viszonyokat, a munkahelyi légkör jobbá válását eredményezi. A versenyben az egyének és a kollektívák ismeretei bővülnek, a nagy feladatok közös megbeszélése, s együttes végrehajtása biztosítéka az év sikereinek. Éppen ezért nem véletlen, hogy a párt megyei végrehajtó bizottsága napirendre tűzte e kérdést, mélyrehatóan elemezte a mozgalmat, megállapította az eddigi eredményeket, s meghatározta a további feladatokat. • A munkaverseny megyei eredményei? — A szocialista munkaver- seny jeléntőségét bizonyítja, hogy Pest megyében a vállalatok, a gyáregységek és a telephelyek dolgozóinak 80—90 százaléka vesz részt a verseny különböző formáiban. A résztvevők közel fele a szocialista címet elnyert, vagy ezért küzdő kollektívákban tevékenykedik. Évenként a dolgozók négy-öt százaléka részesül kiváló dolgozó, vagy újító kitüntetésben. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy a munkaverseny korábbi rendszere ma már nem felel meg a gazdasági életben végbement változásoknak. Szükségessé vált a szocialista munkaverseny új módon való szervezése és irányítása, a változtatásokhoz alapot teremtett az MSZMP KB 1971. december 1-i határozata. • Hol tartanak e határozat végrehajtásában? — Első feladatunk volt a párthatározat, s az ezt követő kormány-, illetve SZOT-határozatok megismertetése az állami, gazdasági, tömegszervezeti vezetőkkel. E tájékoztatásban a párt-, a szakszervezeti és a KISZ-szerveretek jelentős szerepet vállaltak, bár munkájukat gátolta, hogy késve jelenteje meg a tárcák végrehajtási utasításai. A különböző szintű tanácskozások mellett. törekedtünk a jó tapasztalatok elterjesztésére is: a Nagykőrösi Konzervgyár «zakszer- vezeti tanácsa és az SZMT ösz- szegezte a versenv szervezésével. irányításával kapcsolatos jó tapasztalatokat, és ezeket a vállalat tájékor-tatájónak külön kiadásában megjelentette. s valamennyi szakszervezet* bizottságnak megküldte. • Mi a munkaverseny célja, tartalma, és melyek a formái? — Az általános célt így fogalmazhatjuk meg: a dolgozók a munkaköri kötelezettségen túl vállaljanak. Konkrétabban : a versenycélkitűzések kidolgozásánál jobban vegyék figyelembe a közvetlen helyi feladatokat, a követelmények emelését, a minőség javítását, a tudatformálás fokozását. A fejlődés ellenére a versenyirányelvek tartalma a vállalatok többségénél még nem kielégítő. A szocialista brigádok felajánlásai tartalmukban és színvonalukban is fejlődtek, megtalálhatók a közösségi szellemet fejlesztő, az egymást, valamint a környezetet formáló, segítő vállalások A verseny- szabálvzatok átdolgozása most történik, ám néhánv rés-kérdés még nem kellőül tisztázott: hogvan függ össze az üzem- és munkaszervezés a munkaversennvel hozván keü a vállalatoknál irányítani, szervezni a vetélkedést, miként válasszák meg a konkrét célokat, formákat? E részkérdések megválaszolása tovább lendíti a mozgalmat. • A munJcaversennyel foglalkozó határozatok helytelen értelmezésére is akad példa? — A gazdasági — elsősorban a műszaki —vezetők egy része még ma is a munkaversenyt a lemaradások behozása, az üzem- és munkaszervezésben elkövetett hibák kijavítása eszkö.zének tekinti. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a felajánlások, a műszakok ne a szervezetlenséget takargassák. A versenyvállalásokban még mindig nem kap elég szerepet az újítómozgalom, csak néhány szocialista brigád felajánlása tartalmaz újítási feladatokat, pedig ez szerves része a munkások vétélkedésének. • Mivel kapcsolódik a „Dolgozz hibátlanul” munkarend- szer a szocialista munkaversenyhez? — A DH-mozgalom elválaszthatatlan a munka versenytől, a munka- és üzemszervezési programtól, e három módszer együttesen vezet eredményre. Elsősorban a vasasszakszervezethez tartozó vállalatok, de mások is foglalkoznak ~ a „Dolgozz hibátlanul” munkarendszer bevezetésével. A vasasok központi vezetőségének salgótarjáni ankétján a már korábban csatlakozott vállalatok mellett — gondolok az ÉVIG, a Telefongyár, az Egyesült Izzó, a Szerszámgépipari Művek, a Magyar Gördülőcsapágy Művek Pest megyei gyáregységeire — önálló vállalatok, mint a Csepel Autógyár, az ikladi Ipari Műszergyár, a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára is csatlakozott a munkarendszer bevezetéséhez. • Hogyan szolgálja a munkaverseny az üzemi demokrácia fejlesztését? — Azzal, hogy a dolgozók többsége részt vesz a versenyben, a munkások hallatják hangjukat, példázzák, hogy a gyárak gazdái teljesítik kötelességüket, már sokat tesznek az üzemi demokrácia ki- teljesítéséért. A verseny demokratikus feltételei már a korábbi években kialakultak: az éves terveket, a versenyvállalásokat, a verseny formáinak kialakítását, értékelését, a különböző jutalmak és kitüntetések odaítélését termelési tanácskozásokon, szocialista brigádértekezleteken rendszeresen megbeszélik a dolgozókkal. Mégis tovább kell javítani a munka- verseny demokratizmusát, nagyobb gondot kell fordítani az egyes dolgozók javaslataira. Tovább kell javítani a vezetők és a munkások kapcsolatát, az üzemi légkört és a fegyelmet. • Hogyan értékelik a mun- kaversenyt, milyen a mozgalomban részt vevők anyagi és erkölcsi ösztönzése, propagálása? Talán az egyik legfontosabb a munkaverseny rendszeres értékelése, csak akkor biztosítható a mozgalom sikere, ha naprakészek az adatok, s az értékelés a nyilvánosság előtt történik. A verseny új módon való értékelése 1973 elején történik. A Pest megyei tanács végrehajtó bizottsága és az SZMT elnöksége a tanácsi vállalatok munkáját már az új határozatok szellemében értékelte és ennek alapján ítélte oda a kiváló vállalat, valamint a szocialista munka vállalata címet. Az ösztönzési rendszer ma még gyakran leszűkül a versenyvállalások teljesítésére kitűzött jutalomkeretre. Még nem elég helyen élnek azzal a lehetőséggel, hogy az élenjáró dolgozók jövedelmét oly módon növeljék, hogy a fizetésemelésnél, a prémiumok, a jutalmak odaítélésénél a versenyben kiemelkedőket vegyék figyelembe. A verseny nyilvánossága és propagálása még nem mindenütt megoldott feladat. Rendszeresen értékelik például a munkát a PEVDI- nél, az ikladi Ipari Műszergyárban, a Nagykőrösi Konzervgyárban, az egyéni verseny propagálásával azonban sok helyen keveset foglalkoznak. Javítani kell tehát a helyi vezetők agitációs munkáját. A verseny népszerűsítését, a jól dolgozók propagálását különböző eszközökkel kell megvalósítani, a régi formák nem avultak el, de új módszereket is kell keresni. • Mi a gazdasági vezetők s a szakszervezeti aktívák feladata a munkaverseny irányításában? — A pártszervezetek nagyon korszerűen, újszerűén foglalkoztak a mozgalom, szükséges, hogy a jövőben még intenzívebben irányítsák a gazdásági, a szakszervezeti vezetőket. A gazdasági vezetők sokat tehetnek a munkaverseny sikeréért: helyesen határozzák meg a helyi célkitűzéseket, beszéljék meg terveiket a munkásokkal, teremtsék meg a jó munka feltételeit, biztosítsák a verseny zavartalanságát, a munkahelyi vezetőket konkrét feladatokkal bízzák meg, rendszeressé váljon a beszámoltatás, segítsék a jó tapasztalatok elterjesztését, optimális szervezéssel támogassák a versenyzőket. E jó hozzáállásnak számos példája ismert, a jövőben azonban még ennél is többet kell tenni. Egyébként a kormány- rendelet a munkahelyi vezetők felelősségét konkretizálja, s hangsúlyozza, hogy a munkaverseny szervezése nemcsak a szakszervezet feladata. Természetesen a szakszervezeti vezetőkre is sok feladat vár: szervezzék jobban a munkaversenyt, érjék el, hogy szinte minden munkás akarjon versenyezni, kezdeményezzenek, adjanak bíztatást, lépjenek fel minden olyan tényező ellen, amely a munkaversenyt akadályozza. A szakszervezeti vezetők tartsák e munkát az érdekvédelmi feladatok egyikének, hiszen a munkaverseny a munkások érdekeivel találkozik: nyugodt légkörben munkálkodva többet adhatnak a népgazdaságnak, s ugyanakkor az ő jövedelmük is emelkedik A mai jó politikai légkörben világosan válaszolhatunk a munkások kérdéseire, s a béremelések jó alapot teremtenek a még jobb munkához. A munkaverseny-mozga- lom fejlesztésével is hozzájárulhatunk az 1973-as év sikereihez — fejezte be nyilatkozatát az SZMT vezető titkára. Fóti Péter Befejeződtek a munkásőrök egységgyűlései Országszerte befejeződtek a munkásőrök ünnepélyes egy- séggyűlései. Ezeken részt vettek a párt-, állami és társadalmi szervek vezetői, a társ-fegyveres testületek képviselői. A parancsnokok beszámoltak arról, hogy a múlt esztendőben az önkéntes fegyveres testület tagjai miként teljesítették kötelezettségeiket a kiképzésben és a szolgálati feladatok ellátásában, milyen eredményeket értek el a szocialista versenyben. Tanácskozások előtt Tervek, és színvonal A Pest megyei párt-végre- hajtóbizottság a közelmúltban vitatta meg azokat a feladatokat, amelyeket a megye szarvasmarha-tenyésztésének fejlesztése érdekében kell megoldani. A szarvasmarhaállomány — az alacsony színvonalú tartásmód és ezzel ösz- szefüggésben az anyagi ösztönzés hiányosságai miatt — a megyében sem fejlődött kielégítően, sőt, 1968-hoz képest 10 százalékkal, a hústermelés több mint 40 százalékkal csökkent. Visszaesett a tejtermelés is. Fontos népgazdasági érdek fűződik a marhahústermelés növeléséhez. A megye és a főváros lakosságának friss folyadéktejjel való ellátásának javítása szükségessé teszi a tejtermelés növelését is. Tavaly a kormány meghirdette a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének programját. Ennek során jelentős ráfordításokkal javította az anyagi érdekeltséget. így 1973. január elsejétől a tej felvásárlási árát literenként 1,3 forinttal, a vágómarha árát kilónként átlagosan 5,7 forinttal növelték. A szocialista nagyüzemek tehenészeti telepeik létesítéséhez tehénféröhelyenként mintegy 20—28 ezer forint állami támogatást és létszámnövelés esetén tehenenként 20 ezer forint forgóeszköz-kiegészítést kapnak. Ezenkívül borianként háromezer forint vagy az értékesített tej minden literjéért 1 forint árbevétel jellegű támogatás illeti meg őket. A határozat a háztáji gazdaságok tehéntartását is nagymértékben elősegíti. A háztáji gazdaságok az állomány pótlásához darabonként 25 ezer forintos hitelt kapnak az OTP- től. Ezenkívül tehenenként és évenként — legalább 1 éves tartás esetén — 1500 forint állami támogatást kapnak. Ezek az árintézkedések lehetővé teszik, hogy megfelelő tartási körülményekkel mind a nagyüzemek, mind a háztáji gazdaságok megtalálják számításaikat a szarvasmarha- tenyésztés fejlesztéseben. Anyttyi-mttsaak i feltételek Fontos üzemi és népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy minél kisebb építési beruházással növeljék az állományt. Jelenleg rendeltetésszerűen a tehénférőhelyek 70—75 százalékát használják ki. A háztáji gazdaságokban is sok tehénistálló áll üresen, s talán többen is foglalkoznak azzal a gondolattal, miként alakítsák át gépkocsigarázzsá. Az állatállomány gyorsabb ütemű növelése érdekében tehát elsőként az üresen álló férőhelyeket kell kihasználni, még akkor is, ha azok nem elég „korszerűek”. Számításaink szerint ezeknek az épületeknek jelentős része viszonylag kevés költséggel még néhány évig használható. Igaz ugyan, hogy üzembentartásuk- hoz a korszerűtlenebb technológia miatt valamelyest több kézi munkaerő szükséges, de ezt a többletköltséget kompenzálja az amortizációs költségmegtakarítás. Természetes azonban, hogy hogy ezek csak rövid távon jelentenek átmeneti megoldást. Ezért a korszerűtlenebb férőhelyek jobb kihasználásával egyidejűleg gondoskodni kell arról, is, hogy folyamatosan kialakítsák a korszerű tartástechnológiái követelményeknek jól megfelelő tehenészeti, növendéknevelői és hizlalótelepeket. A megyében eddig 49 szakosított tehenészeti telepet építettek, telepenként háromszáz- hatszáz férőhellyel. A tapasztalatok szerint a mai technikai, technológiai színvonalon az optimálisnak ítélhető üzemnagyság: az állami gazdaságokban 600—1000, a termelő- szövetkezetekben 300—600 tehénférőhely. Ilyen nagyságú tehenészeti telepeket azonban kisebb szövetkezetek külön-külön aligha tudnak építeni és jövedelmezően üzemben tartani. Ezért ajánljuk, hogy a kedvezőbb jövedelmezőség érdekében a szétszórt, elaprózott tehén istállók építése helyett, összefogva egymással, több szövetkezel kooperációban valósítsa meg tehenészeti telepét. (Jó példa erre az oIsónémedi tehenészeti telep.) Ökonómiai szempontból további kedvező tehetősége van annak, hogy a már üzemelő szakosított tehenészeti telepeket újabb istállókkal bővítsék. A járulékos beruházások jelentős,része ugyanis így megtakarítható, ezért az új férőhelyek létesítése olyen helyeken a legolcsóbb. (Példa rá a Soroksári Állami Tangazdaság.) A szakosított tehenészeti telepek magas amortizációval terhelt férőhelyeit célszerű kiegészíteni, olcsóbb kivitelezésű, úgynevezett szárazon álló tehenek istállójával. Ez önmagában is mintegy 25—30 százalékkal javítja a férőhelyek kihasználását. A fejlesztéskor nagy gondot kell fordítani a követelményeknek megfelelő tartástechnológiára. A nagyüzemekben alapvető követelménynek tekintsék a takarmányozás, a tisztántartás jelentős mérvű, s az ivóvízellátás és a fejés teljes gépesítését. A magas színvonalú gépesítés lehetővé teszi a munkatermelékenység jelentős növelését, s kétműsza- kos foglalkoztatás megszervezését, s ezzel együtt a dolgozók jobb munkakörülményeinek megteremtését. 4 tenyésatói munka Szarvasmarha-tenyésztésünket hosszú távon csak színvonalas munkával lehet eredményesen fejleszteni. Ezért a megyei program mellett nagy szükség van arra, hogy valamennyi mezőgazdasági nagyüzemben kidolgozzák az üzemi, szövetkezeti vagy gazdasági tenyésztési programot. Ahol ezt a szövetkezet vezetői igénylik, a tsz-szövetségek, az állattenyésztési felügyelőség, az. Agrártudományi Egyetem és az Állattenyésztési Kutató Intézet jól felkészült szakemberei konkrét segítséget adnak a terv előkészítéséhez. A tenyésztői munka során célszerű nagyobb gondot fordítani a tudatos, tervszerű szakosításra, s a feltételek figyelem- bevételével dönteni arról, hogy milyen legyen a hasznosítási irány, mire specializálódhatnak. A friss folyadéktej iránti igény várható növekedése szükségessé teszi, hogy a megye számos nagyüzemében célratörőbb legyen a tenyésztői munka az intenzív — a 3500 liter évi átlagtermelést meghaladó — tejtermelő típusú tehenészetek kialakításához. Az állományfejlesztés alapja természetesen a legnagyobb számban meglevő magyartarka. Ez a fajta számos jó tulajdonsággal rendelkezik, amit eddig nem használtunk ki eléggé. A fajlagos hozamok növelése érdekében azonban tovább kell folytatni az állomány genetikai termelőképességének javítását a fajtán belüli tenyésztői munkával, valamint a különböző célú keresztezésekkel. A tenyésztői munka színvonalának növelését nagymértékben elősegíthetik azok az egyszerű társulások, kooperációk, amelyek már eddig is hasznos tevékenységet folytattak, mint például a váci járás termelőszövetkezeteinek összefogása: a BOSCOOP társulás. Figyelemre méltó eredményei vannak a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet kezdeményezésére létrejött Dália HVSZ-nek, és így tovább. Ezek a kezdeményezések voltaképpen úttörő jellegűek. Minőségi változást indítottak el, aminek eredményét — minden valószínűség szerint — a több és kisebb önköltséggel előállított tej és hús jelzi majd. Sa in mnn la* takarmány os«í.« Az alacsony hozamok és a drága termelés egyik fő oka a szakszerűtlen takarmányozás. Nem kielégítő sem a takarmánytermelés, tárolás, sem a takarmányozás színvonala. Lényegesen változtatni kell a takarmánygazdálkodás égés? rendszerén. Az eddigi tapasztalatok (az Alagi Állami Gazdaság, a ráckevei Aranykalász) meggyőzően bizonyítják, hogy az intenzív gyepgazdálkodás révén kellő mennyiségű, jó minőségű és olcsó tömegtakarmányhoz juthatnak nagyüzemeink. A tehenészeti, növendéknevelő és hizlalótelepek mellett ki kell alakítani az öntözéses gyepgazdálkodást. Ezzel egyidejűleg célszerű megszervezni a legeltetéses takarmányozást. A téli tömegtakarmányszükséglet kielégítésére is érdemes felhasználni a különböző melléktermékeket — zöldborsót, cukorrépafejet, répaszeletet. Stsnkrmbrrok, saak mun kásák Színvonalas szarvasmarhatenyésztés nem valósítható meg jól felkészült szakemberek, szakmunkások nélkül. Ezért utánpótlásuk, továbbképzésük nagy figyelmet igényel. A szakember-ellátás további javítása érdekében jobban ki kell használni a főváros és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem közelségéből adódójehetőségeket. A tervszerűbb szakmunkás-ellátást segítheti elő a péoeli szakmunkásképző iskola jobb kihasználása. Hogy arra is törekedjünk, hogy a szövetkezeti vezetők felismerjék: a szakosított állattenyésztési telepeken eredményesebben szervezhetik meg a termelést, ha, azokon minél nagyobb számban dolgoznak szakmunkások. A tehenészeti telepeken fokozatosan át kell térni a két műszakra, a heti pihenőnap biztosítására, a kulturált munka- körülmények kialakítására. A megye szövetkezeteinek, állami gazdaságainak, mező- gazdasági intézményeinek szakemberei ezekben a napokban vitatják meg: hogyan tovább? Tisztázzák az üzemi fejlesztési tervek, programok elkészítésével kapcsolatos gondokat, feladatokat. Megvannak a reális, szubjektív és objektív feltételei, hogy e tervek elkészüljenek és meg is valósuljanak. Dr. Bíró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára GYOGYVIZPROGRAM Speciális szállók építését tervezik Első gyógy-idegenforgalmi vállalatunk, a tavaly alakult Danubius, egy év alatt 120 millió forint forgalmat bonyolított le. Idén és a következő években a gyógyprogram megvalósításával várhatóan tovább növekszik a forgalom, külföldön is mindinkább megismerik a fiatal vállalatot. A kibontakozóban levő gyógyprogram az arra alkalmas források, fürdőhelyek mellett felépülő gyógyszállókat fogja össze. A program megvalósulása után egész évben jöhetnek majd a mozgásszervi panaszaikra gyógyírt keresők. A Danubius jelenleg két szállodában fogadja a vendégeket, a keszthelyi Helikonban és a margitszigeti Nagyszállóban. Hévízen és a Margitszigeten új speciális gyógy-üdülő- szállodák felépítését tervezik a következő években, ezek elkészülte után Harkány és Hajdúszoboszló kap új szállodát. Lehetőség kínálkozik Bükkfürdőn, Egerben, Fonyódon és Gyulán is hasonló gyógyhote- lek építésére. i \ 1
