Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-27 / 48. szám

1973. FEBRUÁR 27.. KEDD PEST megyei kJCíHop ASZÓT elnökségének ülése Hétfőn ülést tartott a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak elnöksége. Megtárgyalta és elfogadta az 1972-ben vég­zett munkáról szóló jelentést, amelyet a SZOT legközelebbi ülése elé terjesztenek. A SZOT szociálturisztikai irodája vezetőjének előterjesz­tése alapján megvitatták az iroda eddigi munkájának ta­pasztalatait. Megállapították, hogy az iroda létrehozása, vagyis 1970. december óta je­lentős eredményeket ért el. Tevékenysége azonban további fejlesztésre szorul, amelynek tárgyi feltételeit meg kell te­remteni. SVÁJC UTÁN A MÁSODIK Napirenden a gyógyszeripar Együttes ülést tartott az országgyűlés ipari, illetve szociális és egészségügyi bizottsága Gácsi Miklós elnökletével hétfőn a Parlamentben együt­tes ülést tartott az ország- gyűlés ipari, illetve szociális és egészségügyi bizottsága. A tanácskozáson — amelynek munkájában részt vett Varga Gáborné, az országgyűlés alel- nöke és dr. Tóth Béla egész­ségügyi miniszterhelyettes is — a képviselők a gyógyszer- gyártás, gyógyszerellátás hely­zetét elemezték. A témáról szóló írásos tá­MOZDONYVEZETÓK kisebb gyár igazgatói------------ a vontatási fűtő­Vu COtt I ház környékén ha- -----------talmas mozdo­ny ok vesztegelnek. Az egyen­lőtlenül szuszogó, prüszKölő, ormótlan fekete vasjószágo­kon kormos emberek szorgos- kodnak. Felszítják a tűztérben szunnyadó parazsat, hogy a láng felpezsdítse a vízben lakó buborékokat, azok felpattanva pedig 'növeljéle a kazánban a nyőtrtást. Mindehhez idő kell, az indulásig, vagy két óra. A mozdonyvezetők még al­szanak egy hunyásnyit a vas­utas laktanyában, a két segéd azonban már talpon van. Vegh János és Magyar András tudni akarja, van-e elegendő víz és szén a szerkocsiban, mekkora most a nyomás, megolajozzák a mozdonyt, kívülről, belülről, megvizsgálják, nem lazult-e meg valahol egy csavar, nem repedt-e meg valamelyik al­katrész. A két fiatalember ala­posan, gondosan dolgozik,----------------------r hiszen | U természetes, | 900—1000-------------------------ember élé­te és egy kisebb vállalat be­rendezéseivel azonos értékű szerelvényt bíznak rájuk. Most még mozdonyvezetővel járnak, de március 1-től János önál­lóan vezet. András még nem töltötte be a 22. évét, ő csak a nyáron veheti át az irányí­tást. Arra a kérdésemre, miért lettek mozdonyvezetők, azonos a válasz: gyerekkori vágyuk volt mozdonyra kerülni, de a teljesülésig különböző úton jutottak. A Drégelypalánkon lakó János a balassagyarmati iűtőházban sajátította el a 1 mozdónylakatos szakmát, a | szokolyai András viszont a nagymarosi gépgyárban lett géplakatos. Később mindketten mozdonyt javítottak, s mivel a mozdonyvezetés egyik fontos feltétele, hogy legalább hat hónapig fűtőként kell dolgoz­ni, mozdonyra szálltak. Tavaly ősszel azonban — a legnagyobb fűtőhiány idején — a kötelező fűtést befejezve vállalták a további munkát Mindkettő­jükre kemény munka várt. de nem bánták, száguldás köz­ben is ott lehettek az — eddig csak szereidéből ismert moz­donyon. mikor kell „kis kanál­lal” és mi­kor lapátszámra etetni a fa­lánk „medvét” Ha ügyesen gazdálkodtak a tüzelővel, a fű- töház megfizette a megtakarí­tott -szenet, és hozzászoktak a 15—16 órás munkaidőhöz. A 3 hónapos ..vasúti KRESZ”' tanfolyamra ismét együtt jártak Hatvanba. Most azonban újra más-más moz­donyon teljesítenek szolgálatot, az útvonal azonban közös: . Vác—Veresegyház—Buda­pest, Nyugati pályaudvar. Na­ponta kétszer fordulnak oda- vissza, s egyetlen úton kö­rülbelül húsz mázsa szén fogy el. Ahogy mondják, hangjuk­ból érződik a büszkeség: ezt nem könyvből tudják, hanem saját izmaik vastagodásából, megkeményedett tenyerükből. ideje lassan le­jár, jól tudják ezt, hisz maguk :s dolgoztak olyan kis teljesít­ményű mozdonyon, amit azóta kivontak a forgalomból. A vil­lamosítás, s a dieselesítés mind több, a levegőt erősen szeny- nyező gőzmozdonyt kiszorít, a „régi masinisztáknak” pedig bizony újra be kell ülniük az iskolapadba. András és János örül ennek, hisz mégis csak szebb dolog egy tiszta és kor­szerű mozdonyon nyomogatni a gombokat, mint a kormos gő­zösön, a tűz mellett verejté­kezve vezetni, Persze, ennek is megvan a maga szépsége. Saj­nálják is megismert, megszo­kott gőzösüket, bár körülbelül két évig még gőzmozdonyt ve­zetnek. Cz. V. jékoztatóanyagot Gór Nagy Sándor nehézipari miniszter- helyettes egészítette ki. El­mondotta, hogy a gyógyszer- iparban dolgozik az egész iparban foglalkoztatottak 1,1 százaléka: nyeresége adja az ipar össznyereségének 1,6 százalékát, míg értékesítése az egész ipar értékesítésének 2,5 százalékát teszi ki; tavaly ter­mékei 75 százalékát küldte exportra, csaknem 2 milliárd devizaforint értékben. A ma­gyar gyógyszeripar világhí­rű, a gyógyszertermelésben or­szágunk az előkelő 12. helyen, exportban pedig 7—8. helyen van. Az egy főre eső gyógy­szerexportot és az export szá­zalékos részarányát tekintve, Svájc után a világranglista második helyét foglaljuk el. Szükségesnek látszik, hogy a IV. ötéves terv még hátralevő esztendeiben a gyógyszeripar­ra kialakított szabályzórend­szer célszerű változtatásával nagyobb lehetőséget adjanak a gyorsan, dinamikusan fejlődő iparágnak. Ami a belföldi gyógyszerel­látást illeti: az ipar kielégíti a hazai gyógyszerigényt, vá­lasztékban 75—80 százalékban, volumenben pedig 93—94 szá­zalékában. Az előterjesztés utáni vitá­ban felszólalt dr. Noszkay Aurél, dr. Stark Janka (Pest megye), dr. Bene Zoltán, Ko­vács Sándor (Pest megye), dr. Trautmann' Rezső, Weiszböck Rezsőné, Varga Gáborné, dr. Radnai Éva, dr. Kaposvári Jú­lia, dr. Varga Pálné, Jazbin- sek Vilmos, dr. Hargitay Ka­talin és dr, Pesta László or­szággyűlési képviselők. A képviselők örvendetes tényként nyugtázták, hogy a magyar gyógyszeripar viszony­lag rövid idő alatt világraszó­lót produkált. Felhívták vi­szont > az illetékesek figyel­mét, hogy még tovább kell korszerűsíteni az iparág tech­nológiai felszereltségét, s a gyógyszerár beruházásait ki­emelt támogatásban kellene részesíteni. Igen nagy ered­ményként nyugtázták a képvi­selők, hogy megfelelő az ellá­tás, nincs hiány életmentő gyógyszerekből. Javaslatként elhangzott, hogy állítsák össze azoknak a gyógyszereknek a listáját, amelyekből egyszerű­en nem válhat hiánycikk. A két bizottság együttes ülé­se Gácsi Miklós zárszavával ért véget. Tanácsválasztások előtt Tovább fejlődnek az államigazgatás és a lakosság közötti kapcsolatok Beszélgetés dr. Varga Józseffel, Minisztertanács Tanácsi Hivatalának általános elnökhelyettesével A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — mint vasárnapi szá­munkban közöltük — a választásokról szóló törvény rendel­kezéseinek megfelelően az idén április 15-re tűzte ki a helyi tanácstagok általános választását. Erről nyilatkozott lapunk­nak dr. Varga József, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának általános elnökhelyettese. Növekedett a helyi önállóság — Ez az első eset, hogy az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választása el­különül egymástól, s a most működő tanácsok kétéves megbízatásról számolhatnak be. Miként értékeli ezt az időszakot? — Két esztendő nem hosszú idő, de államigazgatásunkban érdemleges dolgok történtek. Az alapos, tudományos ku­tatómunka és széles körű vita megerősítette, hogy a szocia­lista állam akkor fejlődik a legegészségesebben, ha a de­mokratikus centralizmus mindkét oldala folyamatosan kiteljesedik. — Volt idő, amikor a cent­ralizmus erősödésének szük­ségességét túlzottan hangsú­lyoztuk. Az is megtörtént, hogy egyoldalúan, csak a de­mokratizmust akartuk fej­leszteni. Ma már világos, hogy a szocialista demokratizmus mindkét ágát egymás köl­csönhatásában egyaránt fej­leszteni kell. A demokratikus centralizmus lényege: o he­lyi önállóság és a központi irányítás hatékonyságának egyidejű fejlesztése. — A tanácsokról szóló tör­vény is arra törekszik, hogy a központi hatalom hatáskö­rének a lehető legvilágosabb tisztázásával a kormányzati szervek munkájának haté­konysága fokozódjék, ezzel együtt növekedjék a tanácsok önállósága, hatásköre és mind­ezekkel a lakosság előtti te­kintélye is. A tanácstörvény értelmében például a közsé­gi tanácsok nevezik ki az iskolaigazgatót, a községi or­vost, a helyi tanácsok dönte­nek a lakosság szükségleteit kielégítő vállalatok, intézmé­nyek létrehozásáról, gondos­kodnak a település fejleszté­séről. Lényeges — kevésbé is­mert — az a tanácstagokat Ötven éve történt Általános vasmunkás-sztrájk Megtanulták éjtven esztendővel ezelőtt, 1923-ban, a ^ magyar munkásosztály helyzete a Hor- thy-terror nehéz gazdasági körülményei kö­zött egyre súlyosabbá, elkeserítőbbé vált. A vasmunkások sorra letették a munkát, hogy ezzel is intézkedésekre kényszerítsék a tőkése­ket. Már az év elején a Siemens—Schuckert kőbányai kábelgyárban sztrájkba léptek a munkások, aztán a Hercz-féle motorgyárban, majd a Magyar Elektrotechnikai Gyárban és a Ganz Villamossági Részvénytársaságnál is beszüntették a munkát a vasasok. Harcuk egyre terebélyesedett és a bécsi Magyar Űjság január végén az albertfalvai repülőgépgyár vasmunkásairól szóló beszámo­lójában a többi között így írt: „Budapestről jeientik: a vasipari munkások bérmozgalma változatlanul folyik tovább A munkások üze­menként fordultak bérjavításért igazgatósá­gukhoz . ..” Tj1 gy későbbi tudósítás a miskolci vasasok 6Q százalékos bérkövetelését ismerteti és összehasonlítja a béreket az egyre növekvő árakkal. A sztrájkmozgalmak olyan mértékben szé­lesedtek a vasasok között, hogy 1923. február 27-én általános vasipari sztrájkot hirdet­tek, amely március 24-ig tartott. A sztrájkhoz, mint ahogy ezt a „Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből” cí­mű kötetből megtudjuk, más szakmák is csat­lakoztak. A tőkések a munkások bérharcaira kizárással válaszoltak. Mintegy 60 ezer mun­kást bocsátottak el. A sztrájk a Magyar Vas­művek és Gépgyárak Országos Egyesületének a béremelésre vonatkozó ígéreteivel ért véget. T"1 ízezrek csatlakoztak a vasasok példamu- tató harcához. Nyomdászok, faipari mun­kások, a férfi szabók, sőt még a cukrászok is béremelést kértek, és a munka beszüntetésé­vel harcoltak az embertelen körülmények mi­att, Több mint 100 ezer munkás volt az ut­cán.. Ebben az időben a Kommunista Inter- nacionálé végrehajtó bizottsága felhívással fordult Magyarország harcoló proletariátusá­hoz. A többi között így ír: „...először az éh­ség korbácsával próbálják észretéríteni az engedetlen bérrabszolgákat. Ha ez igen rövid időn belül nem sikerül, akkor a burzsoázia nem habozik, az állam erőszakeszközeit, vagy­is a korrupt Horthy-kormány katonai ural­mát veti be a falat kenyérért harcoló prole­tár tömegek ellen. Az a brutalitás, amellyel a nagyburzsoázia dolgozik, egyúttal gyengeségé* nek is a jele.” A magyar vasmunkások hősies, ötven év- vei ezelőtti harca tiszteletet ébreszt az utókorban, a ma élő vasmunkásokban, egész népünkben. Emlékeztet arra, hogy vállalva az éhezést, a terrort, a tömlöcöt. példamutatóan s-álltak szembe a kapitalista kizsákmányolás­sal. megillető jog, amely szerint a felsőbb jogszabályok tiszte­letben tartásával minden ta­nács maga dolgozhatja ki szervezeti és működési sza­bályzatát. Ebben a szabály­zatban a tanács a működési területe sajátosságait messze­menően érvényesítheti. Szük­séges hangsúlyozni: a kor­mányzati szervek arra törek­szenek, hogy a jövőben mi­nél kevesebb energiát, időt kössön le a formális papírmun­ka. Jól megalapozott végre­hajtásaként a tanácsi munka nagy részét a tartalmi fel­adatok végzése jellemezze. Elevenebb együttműködés, nyíltabb várospolitika — Mi a véleménye az ál­lamigazgatási apparátus és a lakosság közötti kapcsolat folytonos fejlesztéséről? Mi­lyen eredményeket értünk el e téren? — A változások különösen időszerűvé teszik a tanácsok és a lakosság közötti kap­csolat vizsgálatát. Az állam- igazgatási munka közben kü­lönösen szükséges a munká­sokkal, parasztokkal, értelmi­ségiekkel, nyugdíjasokkal és az ifjakkál való mind eleve­nebb kapcsolat kialakítása és mélyítése. Az elmúlt eszten­dőkben a falugyűlések a ta­nács és a lakosság közötti együttműködés bevált eszkö­zeivé váltak. Ezeken a gyű­léseken — javaslatokkal és észrevételekkel — megtár­gyalhatják a község fejlesz­tésének lehetőségeit, kiváló alkalmak alakulnak ki az ön­kéntesen felajánlott fizikai és szellemi társadalmi munka hasznosítására. Elismerésben tudják részesíteni azokat, akik a legtöbbet tettek a község fejlődéséért. — A kedvező falusi tapasz­talatok mellett a városokban a lakóbizottságok ugyancsak so­kat tehetnek a tanácsok és az állampolgárok közötti együttműködés elmélyítéséért. E célból a lakóbizottságoikat szükséges megszabadítani a még sokszor hivatali jellegük­től. Érdemes szorgalmazni, hogy a lakóbizottságok a tö­megszervezetekhez hasonlóvá formálódjanak, kialakuljanak azok a lehetőségek, amelyek a népfrontmunka részeseivé te­szik őket. Az is magától érte­tődő, hogy a tanácsoknak töb­bet kell foglalkozniok a lakó- bizottságok mozgalmi szere­pének kialakításával. Őszin­tén szólva, a városi tanácsok és a lakosság közötti benső­séges kapcsolat fejlesztéséért még bőven van tennivaló. Ezért javasoljuk a jelenlegi­nél is nyíltabb várospolitika meghonosítását. Az állampol­gárok észrevételeinek, javas­latainak ismeretében hatéko­nyabban tudnak dönteni a ta­nácsok és döntésük végrehaj­tásában is szélesebb alapokra támaszkodhatnak. Előtérben a helyi problémák — Melyek most, a válasz­tás előtt a tanácstagoknak és mindazoknak, akik a vá­lasztás szervezésében aktí­van részt vesznek, a legfonto­sabb feladataik? — Az április 15-i helyi ta­nácsválasztások eredmény« előkészítésének időszakában a célkitűzés egyértelmű: jó munkával segítsük a jelölő gyűléseket a közvetlen, őszin­te, reális hangvételben. Job­ban előtérbe kerülhetnek ez­úttal az adott település helyi problémái, a község-, a város- fejlesztés, a lakosság jobb ellá­tása. Több lehetőség lesz arra is, hogy megvitassák, eseten­ként megbírálják a tanácstag munkáját, felkészítsék a jelöl­tet közéleti megbízatásának eredményes teljesítésére. — Az eddigi választásokon megszoktuk, hogy négy eszten­dőre készítjük a programot. Most, a legutóbbi választások óta csak két év telt el. E hely­zetből is következik, hogy az 1971. évi jelölő gyűléseken ja­vaslatba hozott város- és köz­ségfejlesztési tervekből — a je­lentős eredmények ellenére — nem minden valósulhatott meg. A pártnak és a kormányzatnak egyaránt az a törekvése, hogy mind a jelölő, mind a válasz­tási gyűléseken világosan, nyíltan szükséges számot adni az eddigi sikerekről és arról is, ami nem valósult mag. Az el­múlt két esztendő' munkája összességében eredményes. Megalapozott tervek — Értékes segítséget ad munkánkhoz a Központi Bi­zottság 1972. novemberi állás­foglalása. Ezek alapján is el kell érnünk, hogy a választó- polgárok felelősségérzete el­mélyüljön. Mutatkozzék meg, hogy csak annyit, és azt he­lyes tervezni, amire a váro­soknak és falvaknak o lakos­ság aktív támogatásával ere­je, képessége van Politikai vitákon igyekezzenek megér­tetni, hogy minden fejlesztés­nek feltétele és alapja a terme­lő munka. A város és a falu lakosságának fegyelmezett, jó minőségű, termelékeny mun­kája tudja csak növelni az or­szág jövedelmét, a városok és falvak olyan bevételeit, ame­lyeken megalapozottan lehet a jelenleginél nagyobb fejlesz­tési tervet késziteni. A meg­alapozottság azért is szüksé­ges. hogy amikor a tanácsok most elkövetkező 1973—77-es ciklusa lejár, és ismét elérke­zik a számadás időszaka, akkor a város és községfejlesztési programok teljesítéséről vagy túlteljesítéséről lehessen be­számolni. — A Minisztertanács Taná­csi Hivatala — mondotta vé­gül dr. Varga József — köz­reműködve a tanácsok irányí­tásában, egész tevékenységé­vel arra törekszik, hogy a lenini elveknek megfelelően támogassa és fejlessze a taná­csi szervek demokratizmusát, a hatékonyabb központi irá­nyítás mellett. Ehhez hatáso­san hozzájárul a helyi tanács­tagok 1973. április 15-i ál­talános választása Lónyai Sándor I

Next

/
Oldalképek
Tartalom