Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-03 / 28. szám
A 1913. FEBKTJ4R 3., SZOMBAT 117 év + 1 A hagyományokat íolytatva ÓVÓNŐKÉPZÉS NAGYKŐRÖSÖN mát is ad? Mert e képesítésBudaörsi képzőművészek bemutatkozása Diáknapi előkészületek Márciusban: megyei döntő Mint már korábban hírt adtunk róla, idén május utolsó napjaiban kerül sor az egri diáknapok rendezvénysorozatára. A már hagyományos diáknapok ezúttal is három részből állnak: politikai tanácskozásokból, diákművészeti bemutatókból és irodalmi, képzőművészeti, fotó-, valamint helytörténeti pályázatokból. Pest megye középiskoláiban és 6zaíkmunkásképző intézeteiben már korábban megkezdődtek a diákművészeti bemutatók előkészületei. Valamennyi iskolában február 20- ig megrendezik az énekkarok, zenekarok, irodalmi színpadok, vers- és prózamondók házi versenyét. A megyei döntőre március 15—28 között kerül sor. A Dél-Pest megyei diákok Nagykőrösön, illetve Cegléden, az Észak-Pest megyeiek pedig Szentendrén, illetve Dunaha- rasztin versengenek majd a továbbjutásért. A legutóbbi, két évvel ezelőtt megrendezett egri diáknapokon több mint 600 Pest megyei középiskolás és szakmunkástanuló vett részt. A rendező bizottság idén is hasonló aíktivitásra számít. Úgynevezett „második hálózat”, azaz művészfilmeket vetítő stúdiómozik hálózatának létrehozását határozták el és indították meg a különböző szintű moziüzemi vállalatok. A stúdiómozik lényege: arra alkalmas moziban, kifejezetten igényes, a filmművészet legfrissebb és legrangosabb alkotásaiból összeállított műsort vetítenek, egy-egy filmet két- három héten át. A tapasztalat az, hogy a közönség egy részében nagy az érdeklődés az efajta mozik iránt. — Az igazat megvallva, már ltorábban is működtek hasonló mozik — mondja Panrok Ferenc, a Fővárosi Mozgóképüzemi Vállalat propaganda csoportjának vezetője. — A filmklubok, filmtörténeti sorozatok, különböző elnevezés alatt a mai filmművészet alkotásait bemutató szakkörök lényegében művészmozik voltak. Ilyesféle szerepet töltött be egyszer-egyszer, ha megfelelő filmet játszott, a Filmmúzeum, s már régebben erre „profilíroztuk” a Toldi mozit. A „második hálózat” azzal indult, hogy ezt a mozit — most Toldi Stúdió Mozi néven — teljes egészében erre a célra állítottuk be. Január elejétől (ekkor még nem hivatalosan) a Kutyák és emberek című csehszlovák filmet már ilyen jelleggel vetítettük, s a jelenleg is futó Zolnay Pál film, a Fotográfia volt a tulajdonképpeni indító filmje a Stúdió Mozinak. — Milyen további filmeket vetítenek? — Február 8-tól március 1-ig Grigorij Csuhraj dokumentumfilmje, az Emlékezés, március 28-ig Tarkovszkij híres filmje, a Rubljov, ezt követi Visconti A közöny című alkotása, majd Milos Forman az VSA-ban készített Elszakadása és Anthony Friedmann Pest megyében' 1971-ben a fejlesztések révén a jelentkezőknek már 63 százalékát fel tudták venni az óvodákba: ezzel az aránnyal megelőztük az országos átlagot. Az igények azonban tovább nőttek, s — különösen az agglomerációs területeken — tovább sürgették az óvodai hálózat bővítését. Nagyarányú társadalmi összefogással még 1971—1972- ben 2860 új óvodai helyet teremtettek Pest megyében. S az élet ma is sürget, a fejlesztésben nem lehet megállni: ez évre a tanácsok még 2050 óvodai hely létesítését tervezik. Nem gyermekmegőrző A mennyiségi fejlesztés, a felvétel, az elhelyezés azonban önmagában nem oldja meg az óvodások nevelését. Ez az intézmény nem gyermek- megőrző : zsúfolt, szegényesen berendezett óvodák, hivatásukat nem teljesíthetik, ilyenekben az igényes, új óvodai nevelési programot sem tudnák megvalósítani. A minőségi munkát, a nevelést az óvónőhiány, vagy a képesítés nélküliek beállítása is veszélyezteti. Pest megyéangol rendező Bartleby című filmje. — Melyik lesz a következő stúdiómozi a fővárosiban? — Egyelőre egyik sem. Viszont a Toldiban szeretnénk majd több vetítőhelyiséget létesíteni, hogy párhuzamosan futhassanak a filmek. Ez a helyzet a fővárosban. És a megyében? — Cegléden már tatarozzák azt a mozit, ahol terveink szerint márciusban megindul a művészfilmek vetítése egy külön kamarateremben — tájékoztat Kozma Károly, a Pest megyei Moziüzemi Vállalat propaganda csoportjának vezetője. — A továbbiakban azt szeretnénk, ha minden olyan nagyobb városban, ahol erre lehetőség adódik, indulna művészmozi. Sajnos, még olyan helyen is, mint Nagykőrös, csak egy mozi működik. Így az ilyen helyeken egy-egy napra lehetne beállítani a művészfilmek vetítését. — És hogyan vált be az új műsor az első stúdiómoziban? Gémes György, a Toldi mozi vezetője szerint kielégítő a látogatottság. — Az eddig eltelt időszakban a Fotográfia 55—60 százalékos házzal futott, s ez jó arány az ilyen jellegű filmeknél. Megemelte a látogatottságot az időközben megjelent sok elismerő kritika, s a Filmkritikusok Díjának odaítélése. Igyekszünk felkelteni az érdeklődést oly módon is, hogy az egyes vetített filmekről kis kiállításokat rendezünk az előcsarnokban. Egyébként szerintem minden a filmeken múlik: ha sikerül biztosítani a második hálózat részére az évi 20—25 új művészfilmet, menni fog a dolog. Mi is úgy gondoljuk, ez a kezdeményezés sarkköve. T. I. ben az óvodai csoportra a fővárosi átlagnál, s az előírt 1,5 fős normánál is valamivel kevesebb óvónő jut. Ennél nagyobb baj, hogy az országos, mintegy 12,5 százalékos átlaggal szemben megyénkben mintegy 16,5 százalékos a képesítés nélküli óvónők aránya. A szakképzetlen óvónők száma megyénkben az 1971. évi pedagógus-bérrendezés után is 150-nél többre tehető. Arról van szó, hogy ennyi óvónőtől a legjobb szándék mellett sem várható, hogy például játékos matematikára, vagy Bartók— Kodály módszerével zenére oktassa a gyerekeket. E felismert gond az 1957- ben megszüntetett középfokú óvónőképzés átmeneti jelleggel való újraszervezésére késztette az illetékes szerveket. A főiskola jellegű, felsőfokú óvónőképző intézetek mellett e tanévben két fővárosi, valamint számos vidéki középiskolában bevezették a középfokú óvónőképzést. Megyénkben a nagykőrösi Arany János Gimnáziumban. Megtalált profil Vajon miért a 418 éves nagykőrösi középiskolára esett a választás? A város értékes hagyományokkal rendelkezik a pedagógusképzésben: 1957- ig 117 éven át tanítóképző is működött Nagykőrösön; az ottani tanári kar egy része ma is oktat a gimnáziumban. Az Arany János Gimnázium jelene méltó múltjához: e patinás, de megújulni mindig képes iskolában — ahol a tízpercekben Beatlesék verik fel a mikrofonból az öreg folyosókat —, nincs lemorzsolódás, és 70 százalékos az egyetemi felvételi arány. Tárgyi adottságaik is predesztináltak erre: a gyakorlati foglalkoztatók, a nagyhírű iskolalkönyvtár, az ugyan bővítésre váró, de meglevő kollégium, s az, hogy az elmúlt négy évben 13 millió forintot költöttek az Alma Materre, meg a régi mellé emelt új tornateremre. Végül, a mezőgazdasági szakközépiskola felszámolása után, s az úgynevezett gyakorlati osztályok jövő évi megszervezése előtt az iskola amúgy is kereste ' profilját. Sikeres indulás De hogyan sikerült megszervezni az óvónőképző szakközépiskolát, az indulást? — A szakközépiskoláik tantervét az első évben közelítették a gimnáziuméhoz, hogy akik úgy érzik, rosszul választottak, átmehessenek más csoportokba. így az óvónőképző indításához is mindössze egy énekszakos tanárt kellett alkalmaznunk. A második évben már pedagógiát és pszichológiát oktató tanár is szükséges: erre a testületen belül akadtak vállalkozók, akik levelező tagozatra iratkoztak. A gyakorlati oktatást óvodában, óvónőtől kapják a szakközépiskolások. A gyakorlati hospitálást is az illető óvodában töltik. Nyaranta egy hónapot ugyancsak óvodában dolgoznak — tájékoztat Rózsás László igazgató. Csak a legjobbak Nehéz lenne kielemezni, miért jelentkeztek 34 helyre 300-an az induló nagykőrösi óvónőképző szakközépiskolába. Mert az érettségivel szaksel, otthon, helyben is el lehet helyezkedni? Mert a munka fehér köpenyes? Vagy mert egyúttal gyönyörű hivatás? Egy érdekes adat: amíg ugyané gimnáziumból a felsőfokú óvónőképzésbe általában a közepesrendűek igyekeznek, addig a középfokú óvónőképzésbe az általános iskolák kitűnői, jelesei felvételiztek. — A jó bizonyítvány mellett a jó hallás, a szép hang és beszéd, a mozgáskészség, s a kézügyesség is megkívántatott. Azok közül, akiik megfeleltek, olyan községekből vettük fel a legtöbb tanulót, ahol óvónőhiány van. .4 zene nyelvén Az óvónőképzés új színeket hozott az iskolába. „Meserácsot” szereltek a tornaterembe: itt tanítják játékos tornára az óvodásokat. Rajzórán különféle művességekkel ismerkednek: kerámiát készítenek, báboznak, batikolnak. A gimnázium énekkara eddig vegetált, de az óvónőképzősök máris kamarakórust alakítottak. Tinkó Tamásné énektanár, a szakközépiskolások osztály- főnöke : — Heti 13 órában oktatunk zenét. A rengeteg elmélet mellett gazdag dalkincset is elsajátítanak, azonkívül furulyázni tanulnak, hogy az óvodákban a Bartók—Kodály módszerrel, a zene nyelvén is megismertessék a legkisebbekkel azt a teljes világot, amely a népdalban feltárul. Hivatásuk lesz Fruttus István magyar—latin tanár: — Az óvónőképzősöknek rendes gimnáziumi óraszámban oktatunk nyelvtant, irodalmat. Az órákon és a tanulószobában sok verset is szavalnak, mesét mondanak, — hiszen az anyanyelvi öktatás talán a legszebb feladata lesz ezeknek a falvakból jött óvónőképzősöknek. 1973 őszén megyénkben még egy helyen, a Fóti Gyermek- városban is megkezdik a középfokú óvónőképzést. Padányi Anna Hivatásos és amatőr budaör- ! si képzőművészek mutatták be műveiket a közelmúltban a helyi művelődési házban. A bemutatkozás nemcsak egy kiállítássorozat megnyitója volt. hanem egyben — Kovács Lász- J ló Derkovits-ösztöndíjas festőművész vezetésével — a képzőművészkör megalakulása is. A rövid ideig nyitva tartó tárA decemberi, bemutatkozó szám után most megjelent a Látóhatár című válogató, tallózó folyóirat első „igazi” évfolyamának első száma is. Kritikát írni róla természetesen sem egy szám, sem két szám után nem lehet, talán majd az első évfolyam összesítéseként, méltatni és üdvözölni azonban lehet, sőt, kell. Teljesen új hazánkban ez a Jolyóiratműfaj”, amely kulturális sajtónkból kiemelve a szerkesztők által legfontosabbnak, legközérdelkűbbnek, legértékesebbnek ítélt irodalmi alkotásokat, tanulmányokat, vitákat, újra közli azokat. Esetenként terjedelmi okokból, rövidítve, összevonva, de a lényeget meghagyva. Szükség volt erre a folyóiratra, hiszen Magyarországon csaknem ezer folyóirat, hetilap, időszaki kiadvány jelenik meg (több száz ebből kulturális jellegű), s ki az, aki ennek akár csak töredékét is képes figyelemmel követni. Márpedig nyilvánvalaton megérdemelt figyelmet keltettek Kovács László festményei, és felesége, Szabó Mária szobrai, Fazekas László belső emberi érzéseket kifejező faszobrai, P. Nadányi Mária budaörsi és tátrai tájakat ábrázoló, lírai ihletésű akvarell- jei, valamint Bognár Sándor fafaragásai. hogy ezekben számos olyan írás, cikk, tanulmány lát napvilágot, ami érdekelne minket, elolvasnánk és talán a folyóirat, lap rendszeres olvasóivá is lennénk. A Látóhatár elsődleges célja éppen az ebben való segítés, a tájékoztatás. Nem pótolja — nem is akar, ja — a folyóiratokat, a heti- és napilapokat, éppen ezekhez kíván új olvasókat toborozni, a lehető legkulturáltabb, mé* dón. A tengerből mutat fel egy-egy cseppet, mintegy ked* vet csinálva a tengerhez. A kulturális sajtóból tallóz, kétségtelen, de ez korántsem jelenti azt —és ezt az első két szám anyaga jól bizonyítja —, hogy a megjelent írások témaköre csupán a művészetele, az irodalom, a „kultúra” lenne. Kulturális sajtónk témaköre — s jó, hogy így van ez — gyakorlatilag hétköznapjaink, élétünk minden területe, s ezt tükrözi a Látóhatár két száma, A jelentős terjedelmű szép- irodalmi anyag mellett tanulmányokat olvashattunk, olvashatunk kórusaink műsorpoliti- kájáról, városépítészetünk új törekvéseiről, a mezőgazdasági szakember-utánpótlásról, a sportról, áttekinthetjük a többi között a szocialista irodalomról szóló rádióvitát és a sajtókritika céljáról, milyenségéről, eredményeiről-ered, ménytelenségéről szóló vitát. A Látóhatár várhatóan népszerű lesz az olvasók körében, szándéka szerint belföldön, külföldön, a pedagógusok és diákok, a munkások és művészek, a fiatalok és az idősek, a falun és a városon élők között egyaránt. Ha így lesz — s hisszük, hogy így lesz —, óhatatlanul szólni kell arról, hogy megnő a közkönyvtárak folyóiratolvasójának szerepe. Feltehetően az olvasók egy része az eddiginél nagyobb érdeklődéssel fordul egyik-másik — a Látóhatárban idézett — folyóiratnak nemcsak a friss, vagy következő, hanem régebbi számai felé is. A könyvtárak korszerűsítésénél amúgy is törekvés s folyóiratolvasók, olvasótermek kialakítása, s ez a várható érdeklődés újabb bi- zonyíték lesz arra, hogy ez a törekvés helyes, szükséges. D. G. ló — pusztán logikailag is —, Vállalatunk 1973. szeptember 1-éve! felvesz ipari tanulókat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ÁCS, FAPADLÓZÓ ÉS MÜANYAGBURKOLÓ, HIDEGBURKOLÓ, GÉPLAKATOS, ÉPÜLETLAKATOS, ÜVEGEZŐ, ÉPÜLETASZTALOS, ÉPÜLETBÁDOGOS, KÖZPONTIFŰTÉS- SZERELŐ, VIZ-GÁZSZERELÖ, ÉPÍTŐGÉPÉSZ, MÜKŐKÉSZÍTŐ. Vidékieknek tanulóotthoni elhelyezést és teljes ellátást biztosítunk. Az említetteken kívül bejárásos képzésről gondoskodunk. SZOBAFESTŐ ÉS MÁZOLÓ (TAPÉTÁZÓ), VILLANYSZERELŐ SZAKMÁKBAN. Jelentkezés: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoport, Budapest XI., Dombóvári út 17-19. Minden a filmeken múlik Működik a „második hálózat" Pest megyében Cegléd lesz az első Kovács László: Biatorbágy i viadukt FOLYÓIRATSZEMLE Látóhatár ÜZEMBIZTOS GÉPKOCSI, sQfef. óvatos vezetés, CaSCO biztosítás 4 II
