Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-24 / 46. szám
H«rB «KW» K^Círiap »73. FEBRUÁR 24., SZOMBAT J Az igények és a mezőgazdasági szakmunkásképzés \ Gépesített, kemizált, nagy hozamú fajtákra, nagyüzemi munkaszervezetre tért mező- gazdaságunkban, élelmiszeriparunkban. és a fagazdaságban szinte forradalmi minőségi átalakulásnak lehetünk tanúi. Az ágazatban egymillió 150 ezer ember ma — hétszázötven féle géppel — összesen 1200 növény- és állatfajtával dolgozik, s kétezerféle terméket állít elő. Ehhez 600 különböző anyagot kell beszerezni, tárolni az üzemekben. Mindez nagy szakértelmet kíván a fizikai dolgozóktól is. De jelenleg csak 160 ezer szakmunkás található a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban. Sok mezőgazdasági ágazatban a fejlődés gátja a szakmunkáshiány. r Es tíz év múlva? Az ország 69 mezőgazdasági Szakmunkásképző intézetében tavaly hat és fél ezren végeztek, mintegy 40 százalékuk a felnőttoktatásban szerezte bizonyítványát. De a mezőgazdaság és az élelmiszeripar 10 év múlva legalább 220 ezer szakmunkást igényel. E kívánalomnak csak az eddiginél jobb, arányosabb, igényesebb beiskolázással, az oktatás további minőségi fejlesztésével, a felnőttképzés és a szakmunkástovábbképzés fejlesztésével, s a szakmunkások megfelelő foglalkoztatásával tudunk eleget tenni. Pest megyében 1958-tól folyik felnőtt-, s 1960-tól ifjúsági mezőgazdasági szakmunkásoktatás. Kezdetben 17 különböző helyen képezték a szakmunkásokat. Fejlesztések, beruházások révén — az elmúlt években például Nagykőrösön új élelmiszeripari szakközép- iskola és szakmunkásképző intézet, Halásztelken pedig, 17 millió forintos költséggel, kertészeti szakmunkásképző intézet épült — a megyei mező- gazdasági és élelmiszeripari szakmunkásoktatást utóbb öt helyre vonták össze. A megyei irányítású póceli intézetben állattenyésztőket, az ugyancsak megyei, halásztelki iskolában kertészeket, a MÉM fennhatóságába tartozó nagykőrösi intézetben élelmiszeripari tanulókat' is, Örkényben növénytermesztőket, Biatorbá- gyon pedig mezőgazdasági gépszerelőket képeznek. Megállapították, hogy e már meglevő iskolahálózat elvben el tudja majd látni elég szakmunkással a Pest megyei mezőgazdasági üzemeket. De az élet mindinkább sürget, rohamosan fokozza az igényeket, emeli a mércét. Már jelenleg is a megyei mezőgazda- sági üzemekben tízezer szakmunkásra lenne szükség. (Tizenhárom év alatt a Pest megyei szakmunkásképző intézetekben 4760 felnőtt és 890 fiatal kapott bizonyítványt. Emellett hétezer betanított munkást is képeztek.) Jobb együttműködéssel A mezőgazdasági ifjúsági Szakmunkásképzésben a beiskolázást azelőtt a járási mezőgazdasági osztályokon alkalmazott személyzeti-oktatási előadók is segítették. A propaganda, a toborzás most a szakmunkásképző intézetek feladata, igaz, ezt a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet is támogatja. Az általános iskolákkal és a termelőszövetkezetekkel azonban jobb együttműködésre lenne szükség. Az albertirsai Dimitrov és a kiskunlacházi Kiskun termelőszövetkezet példája — felmérték jövőbeli szakmunkásigényüket, megkeresték az általános iskolákat és a szülőket, látogatják az intézetekben a községbeli szakmunkás- tanulókat — szinte egyedül áll. Mégis, az elmúlt ősszel először már sikerült a megyei mezőgazdasági szakmunkásképző intézetekben a beiskolázási tervet — 98 százalékra — teljesíteni. (De egyes állattenyésztő szakmákra még mindig kevés a jelentkező. A pé- celi szakmunkásképző intézetben például sertéstenyésztő tanulónak a tervezett 30 helyett csak 12 fiatalt tudtak felvenni.) Nagy gond azonban továbbra is a lemorzsolódás. Ezt a gyenge nyolcadikos bizonyítványok is magyarázzák: a péceli intézetben például a felvett fiatalok általános iskolai tanulmányi átlaga 2,8. (S az eddiginél sokkal igényesebb, emelt szintű képzésben kell őket részesíteni.) Inkább betanított munkásokkal Kedvetőlenebb a helyzet a felnőttoktatásban. Megyénkben a felnőtt szakmunkásképző tanfolyamok száma aiz elmúlt években csaknem az egyhar- madára csökkent. (Azt az egymillió-hétszázezer forintot is, amelyet a megyei tanács e tanfolyamok költségeinek fedezésére biztosított, utóbb csak mintegy 60 százalékban használták féL) A felnőttoktatás a mezőgazdaságban most amúgy is átmeneti, mondhatni válságos szakaszát éli. A hallgatók már sokkal kevésbé Vállalkoznak a bentlakásra, mint tíz évvel ezelőtt: a jövő az üzemi tagozatoké. De az eddigi, jelenlegi oktatással a tanárok is elégedetlenek. Szerintük a felnőttképzésben túl könnyen szerezhető meg az a szakmunkás-bizonyítvány, amelyet nagyon fáradságos munkával nyer el a nappali képzésben a fiatal. Ami iitt is sokat lendíthetne: ha a termelőszövetkezetekben inkább felismernék, jobban a magukénak vallanak a szakmunkásképzés ügyét. Ezt egy sor újabb rendelet is szorgalmazza: a brigádveaetőknek szakmunkás-képesítést kell szerezni; a szakosított állattenyésztő telepektől visszavonják a hitelt, ha nem gondoskodnak a dolgozók képzéséről. De a szövetkezetek eddig inkább betanított munkásokkal tettek eleget e kötelezettségeknek. Sokat segítene, ha rendeletileg részletesen tisztáznák, mely munkakörökhöz milyen bizonyítvány szükséges. Oktatók, feltételek A szakmunkásképző iskolákban az oktatók száma, végzettsége megfelelő. A halásztelki kertészeti szakmunkásképző intézet tantestületében például a 21 oktató közül egyetemet, főiskolát tizennyolcán, felsőfokú technikumot hárman végeztek: pedagógiai képesítéssel tizenhármán rendelkeznek. A kollégiumokba azonban általában nehezebben kapnak nevelőket. S a többi feltétel megfelelő? Az épületek, az eszközök adottak a mind igényesebb, emelt szintű, többnyire már kabinetrendszerű oktatáshoz, a szakmunkástörvényre épített új tanterv megvalósításához, az ipari jellegű mezőgazdaságra való képzéshez? A péceli kastélyban berendezett kollégium szomszédságában új iskola emelkedik; Halásztelken s Nagykőrösön minden a legújabb; az Örkényi növénytermesztési szakmunkásképző intézet bővítése," felújítása egy kollégium építésével már elkezdődött; a biator- bágyi mezőgazdasági gépszerelő szakmunkásképző iskola épülete azonban elavult. Általában elmondható, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzéshez elég tanterem, s kellő számú kollégiumi hely van. De nem lehetünk elégedettek azzal az igénytelenséggel, amely például' a halásztelki kertészeti szakmunkásképző intézetből „elspórolta” a tornatermet. S nem ad okot az elégedettségre az elvben a legújabb eljárásokkal ismertető szakmunkásképző iskolák ellátása taneszközzel, gépekkel, műhely- lyel, gyakorló üzemekkel, még ha több intézet példás együttműködést alakít is ki a gyakorlati oktatásra különböző termelőszövetkezetekkel, mezőgazdasági intézetekkel. (Például a Pécelen tanuló állat- tenyésztőknek gyakorlati foglalkozásaikhoz kollégiumot épített a rákoskeresztúri ösz- szefogás Termelőszövetkezet.) Igaz, a péceli intézetben hétszázezer forint értékű eszközt találunk: szarvasmarha-tenyésztő tanműhelyt fejőberendezéssel, baromfitenyésztő tanműhelyt keltetővel, tojatógé- pekkel, libatömőházat laboratóriummal, törzsállattenyésztő laboratóriumi nyúl- és galambtelepet. De a halásztelki kertészeti szakmunkásképzőben például hiányzik a tanműhely, s a gép: és ebben az új intézetben csak hatvan százalékban rendelkeznek a szükséges szemléltetőeszközökkel. A fele — másutt Tudunk-e majd megyénkben is elegendő számú, tudású szakmunkást képezni a jövőnek? Ha az intézeteket az eddigi gondossággal fejlesztik tovább — igen. Ha a beiskolázás ügyét több pedagógus és szövetkezeti vezető vallja magáénak, s ha ebbeli fáradozásuk egy értőbb közvéleménnyel találkozik — igen. Ha a mező- gazdasági szakmunkásképzés a felnőttoktatásban is kialakít egy korszerű formát — igen. És akkor majd még inkább oda kell figyelni arra, ha a mezőgazdasági üzemekben a jövő szakmunkásigényét fel nem mérik: ha a kellő számú fiatalt és felnőttet nem küldik iskolába: ha az üzemekben a szakmunkásokat szakmájukban nem foglalkoztatják; ha képzettségüket meg nem fizetik. Megyénk mezőgazdasága máris tízezer mezőgazdasági szakmunkást igényel. De annak a hatezer szakmunkásnak, akit eddig kiképeztek, a fele nem mezőgazdasági üzemekben, vagy nem a szakmájában dolgozik. Padányi Anna Megjelent a Pest megyei könyvtár tájékoztatója Üj kiadván nyial, 44 folyóiratból válogatott tájékoztatóval keresi fel ezentúl negyedévenként a megyei könyvtár Pest megye párt-, tanács-, tömegszervezet- és intézményvezetőit. Az egyes témakörök — ideológiai kérdések, nemzetközi helyzet, népgazdaság, közigazgatás, művelődésügy, munkaügy, szociológia, társadalmi és tömegszervezetek, vezetés, helyismeret — szerint csoportosított cikkjegyzékeket a tárgykörhöz kapcsolódó újabb könyvtári szerzemények címével egészítették ki, ezenkívül ismertetik az egyes témakörökre vonatkozó fontosabb jogszabályokat is. A kiadvány Helyismeret-rovatában a Pest megyéről szóló könyveket és tanulmányokat ismertetik. Ezenkívül „Ez történt Pest megyében' címmel lapunk cikkei alapján eseménynaptárt is összeállítottak. Laboratóriumban a longobárd és avar leletek FELTÁROL A VI-VII. SZÁZAD A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum laboratóriumában megkezdték a tamási longobárd és a gyönki kora avar temetőben eddig feltárt gazdag régészeti leletek konzerválását és restaurálását. Tolna megye valóságos kincsesbányája a népvándorlás kori leleteknek. A legtöbb gázlót errefelé találták a Dunán átkelő hadak, s a földrajzi, éghajlati és más adottságok kedveztek a hosszabb letelepedésre. Ezt a feltevést alátámasztják az 1968-tól megindult rendszeres régészeti kutatások. Dr. Bóna István budapesti egyetemi professzor Tamási határában 45 longobárd sírt,, dr. Rosner Gyula szekszárdi régész Gyönkön 229 avar sírt tárt fel. A leletek tudományos feldolgozásának eredménye nemcsak a megye népvándorlás kort fontos dokumentumaira vet fényt, hanem a Kárpát-medence VI—VII. századi történetére vonatkozó, eddig megfej tetten kédésekre is választ adhat. Népművészeti hímes tojások Kalocsa vidékén megkezdték a húsvéti tojások festését. A pingált tojásokat nagyobbrészt külföldi megrendelésre készítik a szakmári, az orda- si és az uszódi népművész asz- szonyok. Ezekben a hetekben ezerszámra készülnek a nép- művészeti hímestojások Kalocsán és a környékbeli falvakban. Fővárosi kiállítások Kontinentális utazás Pest megye ezúttal is jelentkezik a tárlatokon Művek érkeztek Budapestre hazai tájakról és messzi kontinensekről. Világjelenlét érződik a tárlatokon. Ez az általános figyelem egyetemes tájékozódást eredményez, melyből a képzőművészetet gyakorló és figyelő közönség egyaránt leszűrheti a másmás előjelekkel ágazó tanulságokat. Az angol portré több százados fejlődésének bemutatására vállalkozott a Szépművészeti Múzeum. E fejlődés stabilitás, amely nemcsak erénye, hanem nehezéke is a törzsökös brit hagyománynak. A hangnemet illetően alig találunk változást a barokk és modem angol arcmásban, ha a stílusjegyek változnak is. Az alaposság nemcsak esztétikai erőt, hanem korlátot is jelent, a képépítés rokokótól napjainkig terjedő körmozgását. E problémán belül a rajzvezetés és színkezelés kifogástalan. Van Dyck ^ értékei meghatározó jellegűek, e minőség oldódik, s nem fokozódik Sir Peter Lely, William Hogarth. Reynolds, Gainsborough, Hunt tisztes művészetében. Whistlemél, Rosettinél, Dobsonnál, Epsteinnél, Francis Baconnál megcsillan az újítás vágya, de a túlságos hagyománytisztelet itt is béklyóz. A közönségsiker azonban figyelemre méltó, bár most is megismétlődik az a gyakorlat, mint a drezdai képtár barokk anyagának szemléjén, amikor a múzeumlátogatók figyelmen kívül hagyták az emeleti törzsanyag értékesebb képeit, s csak az aula külföldi festményeit vizsgálták. Pedig az ott látható Constable-, Rey- nollds-művek izgalmasabb Tolmács reflektorfény ben EGY FRAKKOS ŰR AZ ORFEUMBÓL! — ezzel kezdődött a magyar könnyűműfaj és Kazán István színész-rendező népszerűsége a .Szovjetunióban. A Fővárosi Operettszínház első vendégszereplése alkalmával, 1955-ben, a rendezők nem elégedték meg azzal, hogy egy tolmács nehézkes fordításával adják elő az örök sikert, a Csárdáskirálynőt. A „formabontás” lényege éppen az a bizonyos „frakkos úr az Orfeumból” volt, aki nem kívülállóként konferálta végig a darabot, hanem az előadáshoz illő stílusban pletykálkodott, mintegy részt vett a cselekményben. Az orosz nyelvű szerepet „testreszabták” Kazán Istvánnak, aki a Szovjetnióban végezte a Színművészeti Akadémia színész-rendező tagozatát. Minden adottsága — orosz nyelvtudás, játékos művészi készség — megvolt tehát ahhoz, hogy ne visszafogja a temperamentumos magyar előadást, sőt „orosz módra” meg is fűszerezze azt. Még annak is megtalálta a módját, hogy oroszul „aláadja” a színészeknek a poénokat, akik közül többen a csattanót jelentő egykét mondatot szintén megtanulták oroszul. ÍGY aztán a siker TÖBB VOLT, mint a Csárdáskirálynő sikere, a közönség nem egyszerűen udvariasan tapsolt a vendégművészeknek, hanem jókedvűen szórakozta, nevette végig a régi Kálmán- operett korszerű előadását. Ezzel megkezdődött egy műfaj olyan művészi tolmácsolása, amit attól kezdve többször alkalmaztak más előadások alkalmával is — sikerrel. A Csárdáskirálynő akkori moszkvai előadását látta Rajkin is. Amikor néhány évvel később budapesti vendégszereplésre hívták meg — emlékezve Kazán István ügyes részvételére az idegen nyelvű előadásban — arra kérte a fiatal magyar művészt: csinálják együtt a budapesti előadást. ÉS MEGTÖRTÉNT A „CSODA”: egy orosz komikus ajkán magyar szállóige született: a „Válámi ván, de ném az igá- zi...!” mondástól visszhangzott az ország — és azóta is emlegetjük. Az utánozhatatlan rajkini művészettel előadott szállóige utánozhatóan játékos hanglejtésében Kazán Istvánnak is része van: mondatról mondatra együtt vették át a magyar előadás egész szövegét. Kazán István, aki most a Bartók Színház főrendezője, nemcsak a szovjet művészek hozzánk vezető útját segítette, de többször vett részt alkotó módon a magyar művészet szovjet színpadra állításában is. A magyar dráma hónapja alkalmából -a nagy múltú Moszkvai Kis Színházban Darvas József Szakadék című drámáját rendezte. Pálos Miklós távlatokat villantanak fel, mint a Londonból érkezett kollekció hagyományőrző átlaga. Fritz Cremer, az NDK állami díjas szobrásza már többször jelentkezett művei- 1 vei Budapesten. ; Most a Műcsarnokban bemutatott anyagában régi és új szobrai, vázlatai egyaránt megtalálhatók. A fj buchenwaldi em- f lékmű semmit sem vesztett megdöbbentő erejéből, s az Anyák is talpig „gyászban ülnek”, ahogy ezen alkotástól függetlenül hangzik Juhász Gyula verselőzetese. Fritz Cremer újabb szobraiban a felemelkedő ember lelki-fizikai mozdulatának ösz- szetettségét vizsgálja, és Brecht nyomán keresi Galilei igazi arcát. Frank Frigyes gyűjteményes kiállításán ugyanitt a tekintélyes életmű szervességét figyelhetjük meg. Főleg a Nyolcak eszményeit folytatja haladási irányának csöndes előrelépéseivel. Számunkra különösen érdekes, hogy felfedezte Visegrád sajátos arcát a kedvesen rozoga házakban. Portréi közül kiemelkedik Klinkó bácsi, aki fiatalos fürgeséggel járja a pesti tárlatokat évtizedek óta, s alig nyílik kiállítás, ahol hiányzik szakállas mosolya. Tokaji András míves fotói között Pest megyei tájakra is bukkanunk, a téli Ráckeve és Kisoroszi ismerős fűzfái üdvözölnek. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiállítóhelyiségében amerikai grafikusok Fritz Cremer reliefje: Fürdőző lányok A Csepel Galériában a jövőbe utazhatunk. Az Iparművészeti Főiskola ötvöshallgatói sikeres bemutatkozása a kör- nyezetesztétika további lehetőségeit tartalmazza. Sokan gyönyörködnek Császár Ferenc, Balogh Mihály, Péter János, a szigetszentmik- lósi Jánosy Éva és a ráckevei Katona Katalin ötletes tárgyaiban. E művek közös erénye a minőség és őszinteség, a gondolat és forma optimális arányrendszere, mely a jövőt képzőművészeti modelljének fő alapja lehet. Losonci Miklós műveivel találkozhatunk. Hódolat a technikának, ebben foglalhatjuk össze a lapok általános jellemvonását. Kínosan gondos formakezelés jellemzi a fametszeteket, litográfiákat, de elmarad a humanizált gondolat. Tulajdonképpen ez a kérdés izgatja a szemlélőt a Stúdió Galériában, ahol Tassy Béla színes örvénylésű rézkarcai eszmékbe is fogódznak Bartók világát föltérképező hévvel, s ez a többlet megnyugtató, bár a montázstechnika nem tűnik mindenütt egyéni megoldásnak. Nyolcvanmillió képeslap Évente már 80 milliónál több különböző formájú, témájú és díszű üdvözlőkártya kerül forgalomba. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalat — felmérve ennek kultúrpolitikai jelentőségét — nagy figyelmet fordít a képeslapválaszték megújítására. Mint Takács László megbízott igazgató elmondotta:: ebben az évben újfajta grafikai megoldású üdvözlőlapot megjelentetését tűzték célul. A különleges szép papíron, dombornyomású nyomdatechnikával készült kártyák és lapok kaphatók lesznek színesben és olykor alumíniumfáliá- val kombinált megoldásban. A sajátos, újszerű kompozíciók eddig kis mennyiségben jutottak a vásárlókhoz. I i
