Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-03 / 28. szám
2 PEST HEGYEI •&Círtap 1973. FEBRUÁR 3., SZOMBAT Chüoupek Bejrutban Bohuslav Chnoupek (baloldalt) csehszlovák külügyminiszter libanoni látogatása során felkereste Saeb Salam miniszterelnököt. Szövetségesek ellentétei Megtiszteltetés Beszélik, nagy megtiszteltetés, hogy Magyarország tagja a vietnami nemzetközi ellenőrző bizottságnak. Nagy öröm számunkra a vietnami vérontás befejezése, barátaink harcának győzelme, de akadnak azért, akik az ellenőrző bizottságban való részvételünk költségei miatt aggodalmas- kodnak. Megnyugtatjuk őket: jóllehet a magyar állam a nemzetközi ellenőrző bizottság költségeinek százalékában egy kicsiny részét maga fedezi, s hazánk gondoskodik kiküldöttjeinek ellátásáról is, ez a költség azonban egyáltalán nem jelent különleges terhet az államkasszának. Megértéssel vállalhatjuk ezt valamennyien épp úgy, mint azt a megtiszteltetést, amely a részvételre történt felkéréssel érte az országot. Sokszor elmondjuk, hogy kis országban élünk, s csak olyan feladatok megoldására vállalkozhatunk, amelyekre erőnk és lehetőségünk van. Ügy tűnik azonban, hogy annyira kis ország mégsem vagyunk, hogy ne legyenek nemzetközi kötelezettségeink, sőt, ezek az ország fejlődésével, tekintélyének gyarapodásával természetesen állandóan nőnek. Nem valószínű, hogy a közeljövőben mondjuk ENSZ-palota építésére vállalkozhatnánk, vagy magunknak kérnénk egy világkiállítás megrendezését, de az állam minden tekintetben rendelkezik olyan erővel, hogy elbírja nemzetközi kapcsolatainak terheit. A nemzetközi életben való részvételünk egyébként sem anyagi kérdés, mindenekelőtt hazánk súlya és tekintélye szerint veszünk részt abban. Célunk a szocialista országokkal való testvéri barátság szorosabbra fűzése, a békés egymás mellett1 élés eszméjének erősítése, a béke fenntartása. Éppen ilyen irányú külpolitikánk vezetett oda, hogy magyar diplomaták és katonák most, az érintett felek felkérésére az egész világ figyelmétől kísérve ellenőrzik egy másik földrészen, sok ezer kilométerre hazánktól az utóbbi esztendők legnagyobb jelentőségű nemzetközi megállapodása, a vietnami tűzszünet feltételeinek betartását. A nemzetközi ellenőrző bizottság magyar tagozatának dél-vietnami tevékenységén túl szerte az országban százezrek nyújtanak segítséget a legkülönbözőbb módokon a baráti, testvéri népnek, amely oly sokat szenvedett szabadságának és igazságának védelmében. Űjra és újra emlékeznünk kell, hogy a vietnami szabadságharcosok értünk is harcoltak, s a legjobb ügyet szolgáljuk, amikor tőlünk telhetőén igyekszünk hozzájárulni a terrorbombázásoktól és a háborútól sújtott baráti Vietnam békéjéhez. Az a nagy öröm, amelyet gyárak, vállalatok, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói a tűzszü- neti egyezmény aláírásának órájában tanúsítottak, bizonyítéka annak, hogy a magyar nép nemcsak érti, hanem érzi is, mi az internacionalizmus. Ezekben a napokban és órákban örömteljes kötelességnek érzi, hogy a pusztító háború következményeinek felszámolásából hazánk is kivegye a részét. Ezen túl, úgy gondoljuk: meghívásunk a nemzetközi ellenőrző bizottságba, különös megtiszteltetés egy olyan kis ország számára, mint a miénk. Ez újabb bizonyíték arra, hogy egy ország nemzetközi tekintélye nemcsak annak nagyságától függ. Pintér István Helyszíni szemlén a megfigyelők f(§KUSZ Út Becsig 2. Kilométerkövek A helsinki nagyköveti tanácskozások mellett a haderőcsökkentési tárgyalások bécsi előkészítő konzultációjának szerdai nyitánya alkalmából pergetjük vissza a történelem lapjait, AZ 1952-TÖL 1955-ig tartó első lépéseket követő kétéves pauzát ismét a szocialista országok részéről tett kezdeményezések szakították félbe. A román kormány 1957 szeptemberében javaslatot tett egy balkáni és adriai atomfegyvermentes övezet létrehozására, majd ezt követte 1957. október 2-án Rapaczki lengyel külügyminiszter javaslata, melyet az ENSZ-közgyűlés ülésszakán terjesztett elő. A Rapaczki-terv szerint tiltsák be az atom- és termonukleáris fegyverek gyártását és tárolását Lengyelország, Csehszlovákia, az NDK és az NSZK területén. A román és lengyel elképzelésekre azonban a nyugati hatalmak továbbra is csak hallgatással feleltek. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK azonban nem nyugodtak bele a nyugatiak által elképzelt változtathatatlanba. Miközben még egy „sikertelen” kísérletet tettek 1959 júliusában (az NDK és a Szovjetunió ekkor a Balti-tenger térségének atomfegyvermentesí- tésót javasolta), a 60-as évek elején rések keletkeztek a „nyugati politikai falban”. Ennek eredményeként 1962. március 14-én megnyílt a genfi leszerelési értekezlet első ülésszaka, s ezt követően 1963. augusztus 5-én sor került áz atomcsendegyezmény aláírására Moszkvában. Rapaczki lengyel külügyminiszter még ugyanebben az esztendőben (1963-ban) módosította 1957-es tervét. Az eredeti elképzeléseket azzal egészítette ki, hogy vonják ki a külföldi csapatokat az említett országokból, és kössenek egyezményt á maximális csapatlétszámról. ŰJABB LÉPÉS volt előre, midőn 1964. december 14-én Rapaczki lengyel külügyminiszter az ENSZ-ben javasolta egy európai biztonsági konferencia összehívását, melyet 1965. január 20-án a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé közleményben támogatott. E lengyel kezdeményezés továbbfejlesztéseként született meg 1966 júniusában a „Bukaresti nyilatkozat”, melyet szintén a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé adott ki. A nyilatkozat hangsúlyozta, hogy lépéseket kell tenni Európában a háborús feszültség csökkentésére. Ennek legradikálisabb módja a katonai szövetségek feloszlatása. Emellett hasznos lenne az is, ha a feszültség- enyhülést szolgáló részleges intézkedéseket is bevezetnének és pozitív hatást gyakorolna, ha általános tanácskozást folytatnának" Európában a biztonságról és együttműködésről. A szocialista országok javaslataira sokáig késett nyugat válasza. Egészen 1968 júniusáig. Ekkor a NATO miniszteri tanácsa reykjavíki üléséről kiadott külön nyilatkozatában — ellenlépésként — felvetette azt a javaslatot, hogy kezdjenek tárgyalásokat a „kölcsönös és kiegyensúlyozott” haderőcsökkentésről. (Tehát e javaslat úgynevezett aszimmetrikus haderőcsökkentést kezdeményezett.) AZ ESEMÉNYEK újabb kilométerkövét jelentette az atomcsendegyezmény után, az atomsorompó-szerződés aláírása Moszkvában, 1968. július 1-én. Az idő méhében közben érlelődtek a feltételek; hogy valójában meginduljon az európai konszolidációs folyamat. Ennek nyitányaként, 1969. március 17-én látott napvilágot a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének javaslata az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó értekezlet előkészítésére és megtartására. E javaslat — a „Budapesti felhívás” — végső lendületet adott az európai kibontakozásnak. Alacs B. Tamás Az első külföldi politikus, akit január húszadika, elnöki hivatalába való másodszori beiktatása óta Richard Nixon fogadott: Nagy-Britannia miniszterelnöke, Edward Heath volt. A London és Washington közötti „különleges kapcsolatot” az utóbbi időben már nem hangsúlyozzák ugyan, mint tették a második világháború alatt és után évtizedekig, ritkábban hangzik el a fogalmazás, hogy Nagy-Britannia az USA első számú szövetségese, de ezek a hagyományos, régi és erősre kötött szálak, ha talán fellazultak is, még nem szakadtak el. És nem a közös nyelv az egyedüli indoka e különleges szövetségnek. Mégis, a mostani Nixon— Heath találkozó más körülmények között jött létre, mint minden korábbi tanácskozás amerikai elnök és brit kormányfő között. A változás Anglia oldaláról döntő, hiszen a szigetország január elsején — londoni fogalmazással élve — „belépett Európába”, azaz tagja a Közös Piacnak. Épp ezért a Közös Piac többi tagállama, elsősorban Franciaország, azt reméli, hogy Heath nemcsak London, de egy kicsit az egész Közös Piac nevében, annak érdekeit képviselve ül le tanácskozni Nixonnal. Annál is inkább, mert vannak gazdasági ellentétek a Közös Piac s az USA között, s őszre ki is tűztek egy kereskedelempolitikai tanácskozást egyfelől az Egyesült Államok, másfelől az Európai Gazdasági Szövetség részvételével. Nixon ugyan éppen a Heath- szel folytatott tárgyalása előtt jelentette ki, hogy az USA és a Közös Piac viszonyát „konstruktív szellemű versengésnek és nem gazdasági konfrontációnak” kell áthatnia —, de e szépen hangzó szavak mögött milyenek lesznek a tettek? S már nem is kell jövő időben beszélnünk. Éppen azon a napon, február elsején, csütörtökön, amikor Nixon a Fehér Házban fogadta a brit kormányfőt, a Pan American Airways és a Tráns World Airlines, két hatalmas amerikai légitársaság egyszerre jelentette be: nem él elővásárlási jogával és lemond a korábban általa megrendelt Concorde repülőgépekről. Ez nagy csapás a brit és a francia gazdasági élet számára (a British Aircraft Corporation s a francia Aerospatiale vállalat közös produkciójában készül a Concorde elnevezésű, szuperszonikus luxus utasszállító repülőgép), már csak azért is, mert a Pan Am és a TWA példáját várhatóan követi a legtöbb annak idején előrendelést feladott más nemzetiségű légitársaság is. Kérdés, sikerült-e Heath- nek elérnie Nixonnál, hogy interveniáljon az ügyben s mentse meg a brit repülőgép- gyártást a katasztrófával felérő súlyos válságtól? TOKIÓ Poütikai dugó az olajvezetékben Az Asian című tokiói lap „Politikai dugó az olajvezetékben” címmel arról ír, hogy a jelek szerint jelentős politikai akadályba ütközik Japán részvétele a szibériai kooperációban. Bár japán gazdasági körökben élénk érdeklődést tanúsítanak a szovjet kőolaj és földgáz közös kitermelése iránt, a japán kormány az utóbbi időben. észrevehetően hűvös magatartást tanúsít a szibériai kooperáció iránt. E magatartás magyarázatát a Tokióban megjelenő politikai és gazdasági hetilap elsősorban abban látja, hogy Kína a japán vezetők tudtára adta, nem venné szívesen, ha Japán részt venne a kooperációban, amely „veszélyezteti” Kína biztonságát. Ez a „veszélyeztetés” abban nyilvánul meg, hogy a kooperáció keretében építendő négyezer kilométeres kőolajvezeték egy szakasza a szovjet—kínai határ mentén halad majd el. A kínaiak egy másik érve az, hogy a szibériai kőolaj erősíti a szovjet hadsereg kapacitását. Mindennek ellenére japán gazdasági körökben remélik, a kormánynak sikerül leszerelni a kínai ellenzést és eltávolítani a politikai útakadályokat a japán gazdaság nyersanyagellátása szempontjából nagyfontosságú szibériai kooperáció valóra váltásának útjából. Annál is inkább, mert mint japán gazdasági körökben hangsúlyozzák, Kína nincs abban a helyzetben, hogy megfelelő nyersanyagszállításokkal kárpótolja Japánt a szibériai kooperáció elvetése esetén. LONDONBÓL Üj-Delhi felé tart az ENSZ-főtitkár, Kurt Waldheim. VI. PÁL PÁPA a legközelebbi bíborosi konzi sztori umon 30 új bíborost nevez lei — közölte pénteken a Vatikán. A konzisztórium időpontját március 5-re tűzték ki. CSÜTÖRTÖK ÉJJEL Nicosiában az elnöki palota közelében bombarobbanás zúzta be egy rendőrségi épület ablakait. Az utóbbi két nap alatt ez volt a hetedik pokolgépes merénylet Cipruson. JAPÁN KÜLÜGYMINISZ- TÉRIUMI források szerint Ohira külügyminiszter április végén kilencnapos látogatást tesz Európában. (Folytatás az 1. oldalról) bocsátandó szálláshelyeket és technikai felszereléseket. Korábbi jelentések szerint a NEFB pénteken reggel három, egyenként nyolc főből álló csoportot küldött ki helyszíni szemlére Huéba, Da Nangba és Pleikuba. Huéba azonban Kanada részéről csak egy személy, Magyarország, Lengyelország és Indonézia képviseletében pedig — az eredeti terveknek megfelelően — két-két megbízott, ^ vagyis összesen hét megfigyelő érkezett. A Pamírtól nyugatra (4.) Keleti csodák? Emberek! Taskent új áruházai zsúfoltak áruval. A cipődivatban néhány év lemaradás lehet, persze, a mi ízlésünkhöz képest, de a ruhafélék, a konfekciók, a selymek, szövetek vetekednek bármely nyugati üzlet színeivel és árugazdagságával. Csak, persze, lényegesen olcsóbbak! És csodálatosak a színek. Az iparművészeti múzeumot járva, a gyakran felhős éghez, a szolid színekhez szokott európai ember szájtátva figyeli a szőnyegek, szöveteik, ruhák, köntösök, ingek, fej védők és fejfedők szemkápráztató színorgiáját. Hiába, az emírek ideje! A szama- rindáké! Az volt a híres idő! Aztán megnézi az atlaszanyagot, mondjuk, a szamarkandi áruházban, a női selyemmintákat a taskentiben és nyugodtan kitáthatja a száját újfent: a modem üzbég ipar szinte „kézművességi” igénnyel és fokon menti át és mentette át a minták pompázatosságát, a kelet kialakult színharmóniáját a gyári termékekre is. Ha az ember végigmegy az utcán, ahol olyan kemény az árnyék, mintha késpengével húzták volna meg a fény és az árnyék választóvonalát, a ruházkodásban is villog a Kelet minden színe. A kék harmonizál a zölddel és a fehérrel, az ezeréves mecseteken a hófehér arabesz- kek cifrái kápráztatják a mélykék eget is a modern házakon, s köztük fekete, piros, kék, harsogó zöld. arany és narancssárga színek játszanak bújósdit az azúrral és az opállilával. így építkezni, így gyártani, csak hozzáértő és „ha,zai” erővel lehet, így és ennyit adni a lakosságnak csak fejlett ipari bázis alapján lehet. A szépség fogalma mögött mindig ott van az anyagi valóság. Manapság a szép tájék is emberi beavatkozást, védelmet jelent, s az öltözködés, a lakás, hogyne példázná azt, hogy mögötte fejlett és fejlődő iparnak kell lennie. — Üzbegisztánban, ahol az egzotikus keleti fényűzési cikkek előállításának évezredes hagyományai vannak, az Októberi Forradalomig egyetlen olyan ipari vállalat sem volt, amely a nép számára gyártott volna árucikket... — méri fel a jelen változásait Fahmutdin Modzsajev, az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság könnyűipari minisztere ... Ma, az egész Szovjetuniót átfogó terv alapján létrehozott üzbég könnyűiparhoz 63 korszerűen felszerelt kombinát és gyár tartozik és a kilencedik, a jelenlegi ötéves terv idején további tizenöt könnyűipari vállalat jön létre Üzbegisztánban. A miniszter ezután jogos büszkeséggel állapítja meg, hogy a Szovjetunión belül ma az első helyek egyikén áll a köztársaság selyem- és pamutszövetek, valamint a bőrcipők gyártásában, Abid Szadikov, az Üzbég Tudományos Akadémia elnöke szerint a könnyűipar hallatlan arányú fejlődésében, de az egész üzbég gazdaság fejlődésében felbecsülhetetlen szerepe van az üzbég tudósoknak. — Az elementáris analfabétizmustól a kibernetikáig nehéz utat tettünk meg — jegyzi meg, és három nagy kérdéskomplexumban jelöli meg a tudományos élet feladatait. A gyapottermesztés szerepel természetszerűleg az akadémia elnöke szerint is az első helyen, de rögtön hozzáteszi :... — Köztársaságunk nemcsak a fehérarany, hanem a valódinak is az országa. A kutatások és az általános geológiai előrejelzések alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy igen gazdag réz-, cink-, wolfram- lelőhelyekkel rendelkezünk... A harmadik feladat a kék aranyhoz, o földgázhoz kötődik Abid Szadikov szerint. A földgáz nemcsak az Urál, Kirgizia, Kazahsztán nagyüzemeibe jut el, de például, mint értékes vegyipari anyag, Navoi város vegyipari üzemében, az oly keresett nitron műszőrmévé „alakul” át. Miniszter, tudós, vízmérnök, egyiptomi agronómus — de a tudomány és a tapasztalat mégis a mindennapi munka gyakorlatában válik eleven valósággá. Amikor a szovjet hatalom létrejött Üzbegisztánban, szó szerint meg lehetett számolni itt a munkásak számát. Ma több mint két és fél millió munkás dolgozik az üzemekben, jobbára olyanok, mint Mahkam Ernazarov, a taskenti Tas- texilmas gyár munkása. Mit mond magáról és társairól: — A gyár, ahol én már bizony évtizedek óta dolgozom, nemzetiségösszetétel szempontjából alighanem a legszemléletesebb. Amikor a gyárba kerültem, Rosztszelmás volt még a neve. A háború alatt ugyanis a rosztovi mezőgazdasági gépgyár ide települt munkásaival, mérnökeivel együtt. Aknákat készítettünk, a háború után pedig textilipari gépeket. Aztán a rosztoviak egy része, ugye visszatelepült, de sokan voltak, akik aztán végleg ittmaradtak. Nagyon sokat tanultunk tőlük Meg a Szovjetország más részeiből jött szakemberektől is. Én lakatos és esztergályos lettem, s a brigádban együtt, dolgozom a két orosszal, Szergej La- doskinnal és Valentyin Ivanovval, aztán a koreai Tyimofej Munnal... És mindnyájunkat a híres üzbég kovács, Szalih Adilov tanított a szakmára. Ügy bizony ... — ... de ma sem állt meg ám az élet, ami a tanulást illeti. Több száz munkásunk szerzett már közép- és felsőfokú képesítést, közülük néhá- nyan vezető beosztást kaptak a termelésben, mások, s nem kell ezen csodálkozni, nem akarnak megválni választott szakmájuktól... Mondok egy példát is. Itt van Dzsurabaj Rahmatullajev szerelő-lakatos, aki tavaly szerzett mérnöki oklevelet. Rögtön képzettségének megfelelő beosztást ajánlottak fel, de ő inkább megvárja előbb tízéves jubileumát annak, hogy munkás lett. Mert hogy paraszt volt ő is azelőtt, és mint rakodómunkás, véletlenül került, a gyárba... És csak 1964-ben iratkozott be a főiskolára... — így vall egy kicsit az egész üzbég munkásosztályról Mahkam Ernazarov ... A jóimént azt írtam, hogy névtelen hősök építették Szamarkand, Taskent, Buhara ősi mecsetjeit és a-ok, névtelenek a ma építői is. De hát hogyan lehetne névtelennek tartani Mahkam Ernazarovot, vagy a gyáralakító és -alapító Szalih Adilov híres üzbég kovácsot? Sehogyan sem. Egy kis túlzással: Ulugbek a csodálatos guri emírt, a kék kupolájú, azsúrmetszésű, már- ványrácsú Síremléket építette fel, Szalih Adilov és társa meg a Tastex- tilmast. És mit érnénk a múlt minden szépségével a jelen nélkül? Igen: „Allah nagy! De az ember nála is hatalmasabb” Erről akartam szólni. És Üzbegisztánról — Üzbegisztán ürügyén! Mert a csodás Keleten jártam, és nem csodákkal, hanem az emberrel találkoztam. Gyurkó Géza (Vége)
