Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-23 / 45. szám

PhS I l/£CUi 1973. FEBRUÁR 23., PÉNTEK 3 >4 verseny Szebb falvakért, városokért Haladásunk forrása: a becsületes hétköznapi munka Kállai Gyula látogatása Pomázon és Kállai Gyula beszédét mondja, mellette balról jobbra Cservenka Fcrencné, a megyei pártbizottság első titkára, Re- ketye Károly, a vállalati központ pártszervezetének titkára és dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke. EZEKBEN A NAPOKBAN összegezik a Pest megyei Ta­nácsnál és a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottságán a város- és községfejlesztési, -szépítési verseny tavalyi ered­ményeit, s közben már megje­lent — lapunk vasárnapi szá­mában ismertettük — az 1973. évi versenyfelhívás. Az ese­mények ilyen egymásba fonó- dása mintegy jelképezi: folya­matos társadalmi jelenségről van szó, amelyet csupán a mérhetőség kedvéért kezde- nek-zámak az év elején, vé­gén. Valóban, ez az évről év­re mind szélesebb körű meg­mozdulás nem ismeri a nap­tári hónapokat. Legfeljebb annyiban, hogy a jó idő be­köszöntővel a parkosítás, a járdaépítés, a játszótérkialakí­tás, stb., nagyobb lendületet vesz. Ma már elmondhatjuk — s már tegnap is elmondhattuk —, hogy ebben a nemes ver­senyben Pest megye minden városa és községe részt vesz. Hogy mit jelent ez a gyakor­latban? Például 1971-ben a társadalmi munkák, a társa­dalmi összefogás révén a me­gye települései 175 millió fo­rint értékkel gyarapodtak, s a hozzávetőleges számítások alapján az 1972-es érték ezt több tízmillió forinttal halad­ja meg. Ez az, amit mérni le­het, a forintérték. Ez az, amit kell is mérni, valamit mérni kell, ha már versenyről van szó. Márpedig versenyről van szó, a versenyek egyik legne- mesebbikéről. Olyan verseny­ről, amely nem engem, téged, őt gazdagít, hanem mindany- nyiunkat. Persze, végül is en­gem, téged, őt, de ez a másod­rendű, a mindenekelőtt való a — minket. És ez az eredmény az értékesebb, amit mérni sem lehet: a lakóhelyet szerető em­berekben meglevő, kifejlődő belső érték, amely lapátot ad a kézbe, a mérnöknek ceru­zát, a kőművesnek vakolóka­nalat, a háziasszonynak sep­rűt, meszelőt. hogy szebb, gaz­dagabb legyen a lakóhely — a magunk, minden egyes em­ber erejéhez mérten. Belső, emberi igényből fakadóan. A NÉPFRONT s mindinkább a Vöröskereszt is az a társa­dalmi szerv, amely ezt a szé­les körű megmozdulást újra és újra mozgatja, módszereit tö­kéletesíti. Az idei versenyfel­hívás a múlthoz képest több új vonást tartalmaz, figyelem­be véve a versenyben részt vevők, az érdekeltek észrevé­teleit. A múltban számos bírálat hangzott el azért, mert az eredmények összegezésénél — az akkori versenykiírásnak megfelelően — figyelembe vet­ték a közös fedezetű beruhá­zásokat és a lakosságnak a kü­lönböző társulásokba befizetett pénzét. Hátrányos helyzetbe kerültek így például azok a községek, ahol nincs nagy­üzem, nagy gazdaság, amely esetleg milliókkal segíthetné a község fejlődését, miként azt tette, teszi a szomszéd község­ben. Ugyanakkor viszont a la­kosság háromszor, négyszer több társadalmi munkát vég­zett, mint a szomszéd község lakossága! Hátrányba került az a község lakossága is, ahol például nem alakult vízműtár­sulat, talán éppen azért, mert abban a községben már öt éve megvan a vízvezeték! (Mint ismeretes, a lakosság vízmű­építéshez adott pénzbeli hoz­zájárulása is beszámított a fejlesztési verseny eredményé­be.) Az idei versenykiírás az immáron klasszikusnak nevez­hető társadalmi munkára he­lyezi a hangsúlyt. A társadal­mi munka fogalma azonban a mai korban megfelelő tartal­mat takar: magában foglalja az egyes emberek, a közületek, a kollektívák — például szo­cialista brigádok — fizikai és szellemi társadalmi munkáját, és annak esetleges pénzbeli megváltását is. a korábbi négy kate­gória HELYETT három ka­tegóriában — városok, nagy­községek, községek — értéke­lik ez év végén a versenyt, s gyarapodott a díjak száma is. Az nyilvánvaló, hogy nem csu­pán és nem is elsősorban azért Az 1972-es év pénzügyileg is kedvező volt: népgazdasá­gunk egyenletesen fejlődött, nemzetközi fizetési mérlegünk kielégítően alakult, a forint valutahelyzete a külföldi pia­cokon erősödött — e gondo­latokkal kezdte dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter teg­napi sajtótájékoztatóját a Par­lamentben. A megállapításo­kat a lakosság számára is versenyeztek eddig sem egy­mással a községek, a városok, hogy elnyerjék a legjobbaknak kitűzött — nem csekély — dí­jat, de persze ezért is. Mert nem mellékes, ha egy nagy­község, amelynek évi fejlesz­tési alapja történetesen 600 ezer forint, a versenyben elért első helyéért kap még 180 ezer forintot. A legjobbaknak a múltban a Pest megyei Tanács összesen 900 ezer forintot adott, ezt az összeget most több mint két­szerese, 2 millió forintra emel­te. Eddig a városok versenyé­ben csupán az első helyezettet díjazták — 250 ezer forinttal —, most, azaz jövő ilyenkor a győztes város 450 ezer, a má­sodik helyezett város 350 ezer forint elismerésben részesül. Nem lebecsülendő az első he­lyet elérő nagyközség díja sem, a 350 ezer forint, szem­ben az eddigi 180 ezer forint­tal, és a párhuzamba állítást tovább lehetne folytatni. A város- és községfejlesztési, -szépítési verseny— amelyet immár inkább nevezhetnénk társadalmimunka-versenynek — eredménye a megvalósuló és mérhető anyagi, és a nem is mérhető erkölcsi érték, ha­szon. Ellenszolgáltatásul a bármilyen összegű díj is csak jelképe lehet a köszönömnek. ILYEN JELKÉPE VOLT az elmúlt években a kiemelkedő munkát végzőknek átadott községfejlesztési jelvény. Az érintett illetékes szervek most azt vizsgálják, milyen más, méltóbb formában lehetne ezt a köszönetét az egyénnek is kifejezni. Deregán Gábor érzékelhető tényekkel, szá­mokkal bizonyította: tavaly a dolgozók 190 mil­liárd forint jövedelemhez jutottak, s ebből 7,5 mil- liárdot megtakarítottak — mindezt a többi között a munkabérek múlt évi 6,7 szá­zalékos növekedése is előse­gítette. A gazdasági életben azon­ban még sok a teendő, hogy pénzügyi helyzetünkön to­vább javítsunk. A miniszter sorra vette a feladatokat: to­vábbra is törekedni kell a külkereskedelmi egyensúly biztosítására, a fogyasztás és a felhalmozás helyes arányai­nak kialakítására. Vagyis a beruházási politikára a jövő­ben is nagy figyelmet kell fordítani, figyelmeztet erre például a tavalyi pénzügyi vizsgálat, amikor is 22 nagy beruházás költségeinek elem­zése után megállapították, hogy a többletkiadások legna­gyobb részét a nem eléggé átgondolt mű­szaki-gazdasági előkészí­tés, a koncepciók megváltozása, a tervezés hibái okozták. A jobb munka- és üzemszervezéstől, a termékszerkezet optimáli­sabb kialakításától is pénz­ügyi eredmények várhatók. A pénzügyi szervek idén nagy figyelmet fordítanak a ki­emelt 50 nagy vállalat gazdál­kodására, s több segítséget ad­nak a hatékonyabb munka megszervezéséhez. Az év az idén is jól kezdő­dött — mondta a miniszter. Az ipari termelés január­ban napi átlagban 4 szá­zalékkal nőtt, s a termelékenység némileg javult. Az export mennyisé­ge fokozódott. A kiskereske­delmi forgalom januárban több mint 12 százalékkal emelkedett A pénzügyminiszter tájé­koztatója után válaszolt az újságírók kérdéseire, a többi között elemezte az állami költségvetés helyzetét. F. P. (Folytatás az 1. oldalról) A néhány éve Pomáz hatá­rában létesült fiatal üzemben, az Írószer Szövetkezet 1. számú üzemegységében ördögh Emánuel. főmérnök tájékozta­tójából Kállai Gyula és a kí­séretében levő személyiségek értesülhettek, hogy 1968-ban, tehát éppen öt esztendeje kezdték meg a működést. Ma már mintegy 500 fő dolgozik itt, túlnyomórészt lányok, asz- szonyok, s e telephely segítsé­gével tavaly a szövetkezet már 178 millió forint értékű író­szert és irodai kisgépet állított elő. Részletesen foglalkozott a főmérnök a kooperációs kap­csolatokkal, a szövetkezet ki­vitelével, amely mind a tőkés, mind a szocialista országok esetében fokozatosan növek­szik. Beszélgetések Kállai Gyula több kérdést tett fel a dolgozó nők helyzeté­ről, s megállapította, hogy örömmel hallotta a tájékozta­tóból a fiatal korosztály tér­hódítását, hiszen a szövetkezet 27 mérnökének átlagéletkora 30 esztendő. Szó esett a kere­setekről is, de már szinte az üzemlátogatás bevezetéseként, mert Kállai Gyula a műanyag fröccsöntő részlegében első­ként arról érdeklődött Bubán Istvántól, mennyire elégedett munkájával, keresetével? Ezt követően gyorsan peregtek a kérdések és a válaszok, így többek között Skripek István- néval és Tamás Sándornéval, majd nagy derültséget keltett, amikor a szereidében Kállai elvtárs megpróbálkozott az apró, mákszemnyi alkatrészek összeillesztésével. Önkritikusan elismerte, hogy a fürge kezű asszonyok — mint Kocsis Mi- hályné és Dobszay Józsefné — ezt jobban tudják, s neki igen­csak gyakorolni kellene, hogy elérhesse a száz százalékot. Elégedettek Az úgynevezett Sax-üzem- ben, ahol kis irodagépeket ké­szítenek, a vendégek nagy fi­gyelemmel tanulmányozták a gyártás különböző fázisait, majd Konta Ferencnek, az Irinyi János szocialista brigád vezetőjének kérésére Kállai elvtárs köszöntő sorokat írt a brigád díszes naplójába. Ifjú Klement Miklóssal nemcsak arról beszélgettek, miként ké­szül hatalmas drótkötegekből a fűzőgépek kapcsa, hanem arról is, a fiatalember megta- lálja-e számítását ezen a mun­kahelyen? A választ jóleső mosollyal nyugtázta Kállai Gyula, s mint mondotta, itt úgy látszik, sok az elégedett fiatal, talán jobb is, ha ezek után nem firtatja a kilépők és belépők, azaz a munkahelyet változtatók arányát. Végezetül a szociális létesítményeket te­kintették meg a vendégek, majd a helyiektől való búcsút követően rövid idő múlva már Budakalászon, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat központjá­ban üdvözölhették a fogadá­sukra megjelenteket. Rövid, az eredmények és a gondok summázatát adó volt a vezérigazgatói tájékoztató. Nyitrai Ferenc a többi között elmondotta, hogy a 7500 főt foglalkoztató, gyáregységekkel dolgozó vállalat tavaly 28 mil­lió négyzetméter textilárut ál­lított elő, s 1,1 milliárd forint termelési értéket hozott létre. A házigazdák és a vendégek között élénk eszmecsere ala­kult ki a vállalat termékeinek gazdaságosságáról, így arról a gondról, hogy a lenkórók szál- értéke sajnos, évek óta csök­ken, s emiatt kedvezőtlen ha­tást gyakorol a termékek egy részének versenyképességére. Kállai Gyula akárcsak Pomá­zon, itt is elsősorban a dolgozó nők helyzete iránt érdeklődött, s mint mondotta, örömmel hal­lott az erőfeszítésekről, ame­lyek a munkakörülmények ja­vítását célozzák, s jó dolog az is, hogy a vállalat 156 lakást magában foglaló lakótelep ki­alakításához nyújtott sokoldalú segítséget. Az üzemlátogatás első állo­mása a szövődé volt. Ott a vendég hosszasan elbeszélge­tett Major Dénesnével, a gyár régi dolgozójával, a párt- csúcsvezetőség tagjával, s nem­csak néhány munkafogásról érdeklődött, hanem arról is, hogy otthoni dolgaiban hozzá­jut-e segítséghez, s milyen gondokkal küszködik. Fonók, szövők között viszonylag ritka a férfi, s talán ezért, hogy Kál­lai Gyula Kunsági Sándortól is jóidéig kérdezősködött, a többi között arról, hogy a nagy zajt miként viselik el. Tennivalók Jóval csendesebb volt az expedíció tágas munkaterme, ahol a készárut válogatják, csomagolják. Az asszonyok, így Bakó Sándorné, Ravadics Józsefné örömmel mutatták a szép mintázatú, tarkánszőtt és filmnyomott termékeket, ame­lyek láttán a Politikai Bizott­Budakalászon ság tagja, a népfront országos tanácsának elnöke azt hangsú­lyozta, hogy a becsületesen végzett köznapi munka, a hi­bátlan, jó termák az, ami ha­ladásunk forrása, legszilárdabb alapja. Rögtön érkezett is a válasz az asszonyoktól, s esze­rint a vevőktől ritkán hallani reklamációt, s ők azt szeret­nék, ha a lenáru idehaza is olyan keresettségnek örvende­ne, mint külföldön, a Szovjet­uniótól, Kanadán át, az Egye­sült Államokig. Nagy érdeklődést keltett és hosszasan lekötötte a vendé­gek figyelmét a filmnyomó üzem, amelynek modern be­rendezései percek alatt sok­színű mintázatot varázsolnak a hófehér kelmére. A gőzölőről már kevésbé lehetett csak el­ismerően nyilatkozni, mert a savas, párás, nedves levegő­ben bizony nehéz a munka, s mint a gyáriak egyetértése közepette Kállai Gyula meg­jegyezte, a munkafeltételek javításában itt is, s az ország sok más textil-, meg egyéb üzemében is sok a tennivaló. Emléksorúk Az üzemlátogatás utolsó ál­lomása a varroda hosszú, lá­nyok és asszonyok mosolygó arcától egyszeriben vidámmá váló terme volt. A falra füg­gesztett termékek jól illuszt­rálták, milyen változó — s nemegyszer, mi tagadás, fur­csa — ízlésűek a külföldi ve­vők, ám a többségükben hu­moros figurákat jókedvűen varrják ki a sok év óta itt dolgozó asszonyok és az egy­két esztendeje a mesterséget kóstolgató lányok. Az alkalmat felhasználva Harza Ferencné, a sokszoros szocialista címet birtokló Bé­ke brigád vezetője megkérte a népfront országos tanácsának elnökét, hogy e számukra em­lékezetes látogatást néhány sorral örökítse meg a brigád­naplóban. Előkerült a toll, s a brigád tagjai egymás feje fö­lött ágaskodva figyelték, amint Kállai Gyula további sikere­ket és boldogságot kívánó so­rait a napló fényes papírjára rótta, majd sok nevetéssel, tréfálkozással kísért séta kö­vetkezett a katonás rendben sorakozó varrógépek között. Aktívagyűlés Az üzemlátogatás végezté­vel a házigazdák ebéden látták vendégül Kállai Gyulát és kí­séretét, majd műszak után hosszú sorokban indultak meg a gyár dolgozói a művelődési házhoz, hogy a termet zsúfo­lásig megtöltve, nagy figye­lemmel végighallgassák a párt Politikai Bizottsága tagjának kül- és belpolitikai kérdések­ről adott tájékoztatóját. M. O. nak alapján, a házkezelőség átutalja a helyi takarékpénz- ; tárban vezetett lakóbizottsági folyószámlára. Ezek az ösz- , szegek lakóközösségenként 500—1200 márka körül vannak. > Külön érdekessége a dolognak, hogy e pénzösszeg felett a i lakóbizottságok szabadon rendelkeznek, nem kell elszámol­niuk semmiféle felsőbb szervvel. A lakóház körzetének erejét meghaladó társadalmi mun- kát, főleg a gyermekintézmények bővítésére, korszerűsítésére, i, továbbá nagyobb létesítmények építésére veszik igénybe. » Brandenburgban például ilyen társadalmi munkával épült fel egy evezős versenypálya, amelyen Európa-bajnokságokat i bonyolítanak le. Tapasztalataink alapján tehát levonhatjuk azt a kö­vetkeztetést, hogy a mi viszonyainkhoz képest az NDK-ban a társadalmi munka imponálóan jól szervezett. Külön szer­szám - és anyagraktárak állnak a lakosság rendelkezésére, ahol a szükséges anyagokat és eszközöket megkaphatják, í A társadalmi munka minden esetben előre tervezett és be­li illeszkedik a népgazdasági tervbe, mind közgazdasági, mind - műszaki értelemben. Azok a gazdasági szervek (pl. házke- í zelöségek), amelyek rendszeresen igénybe veszik a társadalmi t munkát, külön alkalmazottat tartanak, aki a társadalmi munka szervezéséért felelős. A nagyobb horderejű társadalmi munka erősen támasz­kodik az üzemekre, vállalatokra, de itt is módszeresen, ala­posan és előre tervezetten. A szervezettségre jellemző, hogy minden társadalmi munkában résztvevő lakó egy kis könyvecskét kap. Ebbe bejegyzik teljesített óráit, s ez az alapja a már említett anyagi visszatérítésnek. A társadalmi munka megbecsülése is igen magas fokú. Ahány lakóbizottságnál, vagy Nemzeti Front bizottságnál ' jártunk, soha nem mulasztották el, hogy az ottlevők közül külön be ne mutatták volna azokat, akik kiváló társadalmi munkát végeznek. A társadalmi munka alapja mindig a mért teljesítmény. A fogalom maga is tisztázottabb, mint nálunk. Ugyanis német barátaink csak a konkrét, tervszerű gazda­sági cél érdekében végzett munkát nevezik a mi fogalmaink szerint, társadalmi munkának. Az ő fogalmazásuk, vélemé­nyem szerint szerencsésebb is: ők mindig önkéntes munká­ról beszélnek. Az NDK-ban tehát a társadalmi munka országos moz­galom — de mindig a helyi fejlesztés érdekében. Jelszava: „Szép városainkért és községeinkért: csináld velünk!” ANTALFIA JENŐ (A második — befejező részt — holnap közöljük.) Budakalászon a filmnyomó üzemben Kállai Gyula sok dolgozóval váltott szót. Képünkön a háttérben Császár Fe­renc, a járási pártbizottság első titkára és Nyitrai Ferenc vezérigazgató. Gárdos Katalin felvételei 190 milliárdos jövedelem Egyensúlytorekvés a pénzügyi politikában Dr. Faluvégi Lajos sajtótájékoztatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom