Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-23 / 45. szám

FEST MEGYEI kJCívIup 1973. FEBRUAR 33., PÉNTEK FL&JKUSZ Új kkdaí A VILÄG minden tájáról ér­kezett nagyszámú részvevővel, ünnepélyes keretek között, csü­törtök délután megkezdődött Rómában a társadalmi erők vietnami szolidaritási világér­tekezlete. A tanácskozást a stockholmi Vietnam-konferen- cia és az olasz—vietnami szo­lidaritási bizottság határozta el és hívta össze még de­cemberben, amikor tetőfokán állt az amerikaiak utolsó bom­bázási hulláma Vietnamban. Időközben a tárgyalások mégis sikeresen befejeződtek, aláír­ták a fegyverszüneti egyezmé­nyeket, Vietnamban megkezdő­dött a béke helyreállításának lassú, nehéz, de biztató folya­mata. Ebben az új helyzetben a római Vietnam-értekezlet módosította célkitűzéseit. Az új feladat: megszabni, milyen irányban tevékenykedjék az új körülmények között ez a hatal­mas nemzetközi szolidaritási mozgalom. EUROPA, Ázsia, Afrika, La- tin-Amerika, Ausztrália és Eszak-Amerika mintegy hat­van országából érkeztek kül­döttségek, társadalmi és köz­életi személyiségek, a szakszer­vezeti, ifjúsági és nőmozgalom, a kulturális élet képviselői, je­len vannak a Béke-világtanács és számos más fontos nemzet­közi szervezet vezetői. Együtt­érzésükről, támogatásúkról biz­tosították a konferenciát ki­emelkedő politikai személyisé­gek, mint McGovern volt ame­rikai demokratapárti elnökje­lölt, Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt elnöke és so­kan mások. HAZÁNK közvélemé­nyét, a vietnami népet támo­gató magyar szolidaritási moz­galmat is küldöttség képviseli az értekezleten. Vezetője Sar­lós István országgyűlési képvi­selő, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának alelnöke, A VIETNAMI DEMOKRA­TIKUS köztársaságból érkezett küldöttséget Hoang Minh Giam művelődésügyi mi­niszter, a Dél-vietnami Nemze­ti Felszabadítási Front kül­döttségét Nguyen Van Tien, a DNFF KB tagja vezeti. Népes küldöttségek érkeztek vala­mennyi szocialista országból a Szovjetunióval az élen. AZ ÉRTEKEZLET az ünne­pélyes megnyitó után, amelyen beszámoló hangzott el Észak- és Dél-Vietnam helyzetéről, bi­zottságokban folytatta munká­ját. A laoszi tűzszüne t első napja mm IBÉtaaÉÉite Vlentianeban, a laoszi fővárosban, lelkes diákok üdvözölték a tűz­szünetet. A Laoszból érkező jelentések . gépei az ország északi körzeteit szerint jó néhány órával a tűz- j támadták, vientiane-i katonai szünet életbelépése után még ; közlemény szerint pedig „a szo- folytak a harcok az országban. ! kásos katonai tevékenységről” A laoszi királyi légierő vadász- I érkeztek hírek Laosz déli ré­BECS Negyedik hét A negyedik hetéhez érkezett bécsi haderőcsökkentési kon­zultáció keretében csütörtö­kön megtartott két- és több­oldalú eszmecseréken általá­ban azok a kérdések kerültek megvitatásra, amelyek a szer­dai hármas találkozón merül­tek fel. Szerdán ugyanis a szovjet és az amerikai küldött­ség vezetője, valamint Van Ufford, a NATO-onszágok hol­land konzultációs főmegbí­zottja hármasban tanácsko­zott. A Magyar Távirati Iroda bé­csi tudósítója a magyar dele­gációhoz közelálló körökből úgy értesült, a jelenlegi meg­beszélések középpontjában az a kérdés áll, hogy a bécsi kon­zultáción és a későbbi tárgya­lásokon mely országok vegye­nek részt és ezek az országok milyen minőségben kapjanak képviseletet. A megbeszéléseket megelőző jegyzékváltások során mind a Varsói Szerződés keretébe, mind pedig a NATO-hoz tar­tozó országok azt állapították meg, hogy az előzetes konzul­táción való részvétel még nem dönti el, mely államok vegye­nek majd részt teljes joggal és melyek megfigyelőként az érdemi tanácskozásokon. Mint­hogy ezeknek az eszmecserék­nek feladata éppen ennek el­döntése, céltalannak látszik az eszmecsere befejezése előtt azok eredményére vonatko­zóan találgatásokba bocsátkoz­ni. A magyar kormány saját biztonsága érdekeiből kiindul­va és szövetségeseivel szoros összhangban alakítja ki állás­pontját és ennél nyomatéko­san veszi figyelembe azt a jegyzékváltásokban is rögzített elvet, hogy az európai haderők és fegyverzet csökkentése nem mehet egyik fél biztonságának rovására sem. Azok a célzatos találgatá­sok, amelyeket egyes sajtóor­gánumok időről időre közre adtak, zavarják a konzultá­ciók tárgyszerű menetét. Az ilyenfajta módszerek ártanak magának a bécsi eszmecseré­nek és az európai biztonság ügyének is. Nyugati diplomáciai körök­ből származó értesülések sze­rint a plenáris ülés megtartá­sához vezető utat most abban látja, hogy csupán a NATO által javasolt 12 „magállam” üljön le hivatalos előkészítő tárgyalásra. Annyi már bizonyosra vehe­tő, hogy ezen a héten nem tartanak plenáris ülést, mert csütörtök esti közlés szerint csak a jövő héten várható a tudósítók részére tájékoztató. Ezt újságírók és tudósítók egy­értelműen úgy értelmezik, hogy a következő napokban folytatódnak a konstruktív légkörű két- és többoldalú eszmecserék. széről is. A hazafias erők fő­parancsnoksága kiadta a fegy- vemyugvási parancsot, a kirá­lyi kormány hadügyminisztere pedig rádióbeszédben szólítot­ta fel a katonákat a harc be­szüntetésére. Vientiane-ban a királyi palo­ta előtt diákok tüntették, üd­vözölték a tűzszünetet, és ki­fejezték azt a reményüket, hogy Laosz viharos történelmében „ez lész az utolsó tűzszünet”, megvalósulhat a tartós béke. Csütörtök reggel a Ferihegyi repülőtérről a MALÉV IL- 18-as különgépével a vietnami nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság magyar tago­zatának újabb csoportja indult Saigonba. Elindult Párizsba a VDK kor­mányának küldöttsége, amely részt vesz a február 26-án kez­dődő vietnami nemzetközi ér­tekezleten. A delegációt Ngu­yen Duy Trinh külügyminisz­ter vezeti. Az amerikai hadügyminisz- .térium közölte, hogy kilenc olyan hajó hagyta el Haiphong kikötőjét, amely 1972 májusa, tehát a haiphongi kikötő elak- násítása óta vesztegelt ott, de tíz szovjet, három lengyel, egy kínai és egy NDK-hajó még mindig mozdulatlanságra van ítélve. A manőverről részlete­ket nem közöltek. „Boszorkány hajsza " finálé ? Egyre nagyobb nyomást gyakorol a nyugatnémet közvélemény a szövetségi kormányra, hogy érvényte­lenítse a Német Kommu­nista Párt tagjaival szem­ben alkalmazott alkotmány- ellenes megkülönböztető rendelkezéseket. A mozga­lomhoz az utóbbi időben a politikai pártok számos ve­zető egyénisége is csatlako­zott, követelte az egy esz­tendeje hozott rendelet azonnali visszavonását. Az akciónak az ad idő­szerűséget, hogy ma Bonn­ban újabb tanácskozásra ülnek össze a tartományi miniszterelnökök és a ta­nácskozáson ott lesz Willy Brandt szövetségi kancellár is. Ugyanez a testület — a tartományi belügyminiszte­rekkel együtt — tavaly ja­nuár 28-án olyan határoza­tot hozott, mely szerint el kell távolítani a közszolgá­latból mindazokat, akik „alkotmányellenes” célokat követnek és felforgató ak­ciókban vesznek részt. A jobboldali nyomásra ki- kényszerített döntés ered­ményeként ezen a címen valóságos boszorkán^hajsza indult meg a Német Kom­munista Párt tagjai ellen — elsősorban azokban a tar­tományokban, amelyekben a kereszténydemokraták vannak hatalmon. A hiva­talokból és iskolákból szá­mos haladó személyt bocsá­tottak el, illetve megtagad­ták az egyetemekről kike­rült fiatal kommunisták al­kalmazását. Két napja a Német Szo­ciáldemokrata Párt mün­cheni szervezete is követel­te a jogtalan intézkedések visszavonását, szerdán este pedig huszonöt parlamenti képviselő (18 szociáldemok­rata és hét szabad demok­rata) nyilatkozatban tette szóvá, hogy míg számos kommunistát csupán azzal az indokolással bocsátottak el a közszolgálatból, mert tagja az NKP-nak, addig az NPD tagjait igen nagy számban foglalkoztatják ál­lami állásokban. Értesülések szerint a mi­niszterelnökök ma részle­tesen foglalkoznak majd a közvélemény követeléseivel, amelyeknek hivatalos tol­mácsolnia Osswald hesseni tartományi miniszterelnök lesz. Csütörtökre virradóra, éj­féltájban megtalálták Pétain marsall elrabolt koporsóját. A hetvenkét órás kaland az­zal fejeződött be, hogy Hubert Massol, a köztársasági szövet­ség elnevezésű szélsőjobbolda­li párt tagja, a marsall ham­vainak elrablására szervezett „kommandó” vezetője, szerdán este Párizsban rögtönzött saj­tóértekezletén úgy döntött, el­vezeti a rendőrséget oda, aho­vá a koporsót rejtette. Mint az AFP írja, a jelenet teljesen úgy zajlott le, mintha valamilyen Prévert-filmből vágták volna ki. Miután ugyanis a rendőrök azonosítot­ták a koporsót, az egyik fel­ügyelő Massol vállára tette a kezét és felszólította: „köves­sen!”. A Párizs egyik meg nem ne­vezett északi kerületében meg­talált koporsó elrablásával hét személyt gyanúsít a francia rendőrség, s közülük eddig ha­tot le is tartóztatott. Kétséges továbbá, hogy a kevéssé is­mert Massol lenne az akció ér­telmi szerzője. Az ügy hátteré­nek kivizsgálása folyik. A szélsőjobboldali csoport tagjai kihallgatásukon el­mondták, eredeti tervük az volt, hogy rögtön Douaumont- ba viszik a koporsót, s ott ti­tokban eltemetik. Számításu­kat azonban keresztülhúzta, hogy Yeu-szigetén a temetőőr rögtön észrevette a sírrablást. A demokratikus közvélemény éles tiltakozása azonban meg­hiúsította azt a reményüket is, hogy a kormány — a szélső- jobboldal szavazataira számít­va — szemet huny majd tettük felett. Lapzártakor érkezett: A politikai provokáció bot­ránya csütörtökön elült — Pé­tain marsall hamvait vissza­szállították Yeu-szigetére és újra elhelyezték fehér már­vány sírjában. Kissinger sajtóértekezlete Semmitmondó USA-KNK közlemény Dr. Kissinger elnöki főta­nácsadó csütörtökön a Fehér Házban tartott sajtóértekezle­tén megjegyzéseket fűzött a Washingtonban és Pekingben egyidejűleg közzétett közös közleményhez. A mindössze 30 soros közlemény semmitmondó, de mindent sejtető formában utal arra, amit Kissinger össze- gezően így fogalmazott meg: „Kapcsolataink a Kínai Nép- köztársasággal az ellenséges vi­szony szakaszából a normali­zálás szakaszába léptek”. A Tajvanon állomásozó 8000 főnyi amerikai haderő létszá­mának kérdése Kissinger sze­rint nem volt Pekingben tár­gyalási téma. Kissinger röviden szólt Ha­noiban tett látogatásáról, amelynek alapvető célját „kap­csolat létesítésében” és abban jelölte meg, hogy megvizsgál­ják: lehetséges-e a KNK veze­tőivel létrejött viszonyhoz ha­sonló kapcsolatok kialakítása a VDK vezetőivel. Népfront-delegációval jártam az NDK-ban, s hasznos munkatapasztalatokkal tértünk haza. Olyasmiket igyekeztünk tanulmányozni, amelynek itthon is hasznát tudja venni a moz­galom. Az a tíz nap, amelyet a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa küldöttsége tagjaként Berlinben, Brandenburgban, Neu- brandenburgban töltöttünk, sem látszott túl soknak. Mégis az előre meghatározott munkaprogramunk és az NDK Nem­zeti Frontja vezetőinek kedvessége, szívélyessége lehetővé tette, hogy minél többet lássunk és tapasztaljunk. Mik voltak tehát tanulmányi célkitűzéseink? Megismerni kívántuk a szocialista demokrácia továbbfej­lesztésének helyzetét az NDK-ban. Erre jó alkalom kínálko­zott többek között azért is, mert ottlétünkkor tárgyalta a Népi Kamara az új tanácstörvény-tervezetet. Legfőbb célkitűzésünk mégis az NDK Nemzeti Frontjá­nak, társadalmi munkát szervező tevékenységének megisme­rése volt. összefüggésben a lakóbizottságokkal és a lakóterü­leti tömeg-propagandamunkával. A szívélyes fogadtatás, az őszinte, szerény, de magabiztos válaszok, amelyeket kérdéseinkre kaptunk, még inkább köze­lebb hozta egymáshoz a két nagy politikai mozgalmat, és ta­lán nem túlzók, ha azt mondom, hogy a két népet is. Már az első munkamegbeszélésen, amelyet a Nemzeti Front vezetőivel folytattunk, sikeresen tisztáztuk a két moz­galom megegyező és eltérő tevékenységét, munkamódszereit, amelyek a két ország és a két nép hagyományaiból és szoká­saiból fakadnak. S ezzel elértük azt, hogy a fogalomeltérések ne zavarják a később szerzett tapasztalatainkat, és ne gátol­janak bennünket a helyes ítéletalkotásban. A szocialista demokrácia továbbfejlesztése az NDK párt­ós állami vezetésében ugyanolyan fontos szerepet játszik, mint nálunk. Ezt tapasztaltuk megbeszéléseink és találkozásaink során, akár a Népi Kamara alkotmány- és jogi bizottságának elnökét, akár a minisztertanács jogi irodájának vezetőjét kér­deztük erről a témáról. De ugyancsak ez derült ki akkor is, amikor a berlini magisztrátus képviselőivel folytattunk esz­mecserét a szocialista demokrácia kérdéseiről. Nyilvánvalóvá vált az is, a mienkhez hasonlóan, hogy az NDK-ban is a szo­cialista demokrácia fejlesztése szorosan összefügg a tanácsok önállóságának és hatékony munkájának további erősödésével. A készülő törvény címe is ezt fejezi ki. „A helyi népkép­viseletek és szerveik önállósága kiterjesztésének és, szélesíté­sének törvénytervezete.” Még a hevenyészett fordítás is jelzi, hogy a cím mögött széles demokratikus tartalom húzódik meg, amelynek alapvető célja a szocialista államhatalom erősítése, az állami és helyi vezetés szoros egységének megteremtése útján. A törvénytervezet nagy súlyt helyez a dolgozók, a la­kosság alkotó munkájának további, még szélesebb kibontakoz­tatására annak ellenére, hogy lépten-nyomon azt tapasztal­tuk, hogy a közösségért végzett munka széles körben elterjedt és magától értetődő magatartásforma. További fontos szempont a készülő törvényben a Népi Kamara képviselői és tanácsok tagjai kapcsolatainak erősítése a lakossággal. A testületek választott tagjainak munkáját még rendszeresebbé kívánják tenni, különösen a városokban és az üzemekben. Ebből következik azután a lakóterületi munka továbbjavításának igénye, az a körülmény, hogy minden álla­mi szerv eredményesen szolgálja a társadalmi és politikai cél­kitűzések valóra váltását. A törvény tehát a területi önállóságot kívánja erősíteni. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a törvény hatályba lépésekor 22 különféle korábbi jogszabály szűnik meg. Ez a lépés jelen­tősen javítja majd a jogszabályt alkalmazók munkáját, s egy­szerűbbé teszi a lakosság és a tanácsok (kapcsolatait. A törvény készítői felhasználták a mi tapasztalatainkat is, amelyeket a tanácstörvényünk elkészítése és bevezetése so­rán szereztünk. Azonkívül nagy érdeklődéssel figyelik a ma­gyar tanácstörvény gyakorlati eredményeit. E témából mi is igen sok kérdést kaptunk német barátainktól. Jóleső érzés volt tapasztalni, hogy milyen érdeklődést tanúsítanak vendég­látóink a szocialista demokrácia és az állami élet fejlesztésé­nek magyar tapasztalatai iránt Fő tanulmányi célkitűzésünk azonban a társadalmi munka szervezésének megismerése volt. Ezen a területen va­lóban imponáló benyomásokat és gyakorlati tapasztalatokat szereztünk. < Az NDK-ban a társadalmi munkának rendkívül nagy és mély hagyományai vannak. Ennek következtében kialakult annak a pontos és jól működő szervezete, s ami még ennél is fontosabb, emberi, társadalmi magatartásformává vált. A második világháború után a fő cél a minél gyorsabb újjáépítés volt. Mint német barátaink elmondották, akkor el­sősorban a társadalom erejére kellett támaszkodniuk. Az új­jáépítés korszakának jellemző társadalmi munkája a tömeges, az egész lakosságot megmozgató közösségi munka volt. De amint erősödött az NDK, nőttek a gazdasági eredmények, fej­lődött és erősödött tudatilag is a szocialista társadalom, ennek talaján változott és differenciálódott a társadalmi munka jel­lege is. Az évek során két alapforma, két fő terület fejlődött ki. Az egyik a lakóház körüli és a lakóházban végzett társa­dalmi munka: a lakóházak és a lakások folyamatos karban­tartása, átalakítása, a lakóházak környékének parkosítása. A másik alakja a nagy vagy nagyobb közösségi célok ér­dekében végzett önkéntes lakossági összefogás. A mi tapasztalataink szerint a ház körüli, a kis közössé­gekben végzett társadalmi munka a fő terület az NDK-ban. Ez az alapsejt, amelyet a mieinktől eltérően a lakóbizottsá­gok szerveznek úgy, hogy a házkezelőségekkel szerződést köt­nek. A fő cél itt a házak és a lakások folyamatos karbantar­tása és felújítása kívül és belül. A házkezelőséggel kötött szerződések azon az alapon nyugszanak, hogy a lakóközösségeknek valamennyi ház karbantartása és felújítása a feladatuk. Tehát nem úgy, mint hazai gyakorlatunkban van, hogy bizonyos előre meg­határozott összegeket fordítunk felújításokra és karbantar­tásokra, szinte teljesen központi erőforrásokból. Az NDK- ban éppen az eltérő gyakorlat miatt, ha a házkezelőségek nem működnének szorosan együtt a lakóközösségekkel, nem vennék tervszerűen igénybe társadalmi munkájukat, el sem tudnák látni feladatukat. A karbantartásokra és felújításokra olyan terv készül, amelyben benne van a lakóközösségek közreműködése. Erre folyamatosan számítanak és igényt tartanak a házkezelő­ségek. Nagyon érdekes és figyelemre méltó, hogy a terv pon­tosan meghatározza a költségeket és azt, hogy az elvégzendő munkákból mit kell és mit lehet társadalmi munkában el­végezni. Ez a szerződés alapja. A szerződés külön érdekes­sége, hogy a társadalmi munkával elért megtakarítás 20—25 százalékát, a Nemzeti Front lakóterületi bizottsága igazolásá­* > \ I PÉTAIN KOPORSÓJA M (f • rr I • • 4 m r r Befejeződött a 72 oras kaland Munkák és napok az NDK-ban (1.) „CSINÁLD VELÜNK!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom