Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

ns) nee I 1973. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK <JCíriap Diplomaták Fock Jenőnél További támogatás Vietnamnak A KISZ nyilatkozata Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke — kérésükre — fogad­ta Hoang Cuongot, a Vietnami Demokratikus Köztársaság r.i- tíapesti nagykövetét és Huynh Van Thant, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivőjét. Fock Jenő a magyar kormány további támogatásá­ról biztosította a vietnami né­pet ham ja újjáépítésében. A KISZ Központi Bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amely többek között hangsúlyozzam világ haladó erői, soraikban a magyar ifjúság is, örömmel fo­gadták a hírt, hogy a szocia­lizmust építő Vietnami De­mokratikus Köztársaság népe és Dél-Vietnam felszabadító erői döntő győzelmet arattak: az amerikai agresszorok és sai- goni bábjaik fegyverszünet megkötésére kényszerülteik. A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy Indokína más részein még folyik a háború. A ma­gyar fiatalok a világ haladó erőivel együtt követelik: hal- gassanak el ott is a fegyverek. NIGER KÖZTÁRSASÁG Nagyköveti szinten A Magyar Népköztársaság kormánya és a Niger Köztár­saság kormánya megállapodtak a nagyköveti szintű diplomá­ciai kapcsolatok felvételében. Fokozzák az ajánlók felelősségét! T sz-pártszervezet — egyetlen nőtaggal A PÁRT ÉPÍTÉS TAPASZTALATAI A DABASI JÁRÁSBAN „A pártépítés során ezután is az a feladat, hogy a mun­kában élen járó fizikai és szel­lemi dolgozók köréből nyer­jünk új harcosokat. Megkülön­böztetett figyelmet kell fordí­tani a párt munJkásjellegének erősítésére, ipari munkások és más fizikai dolgozók legjobb­jainak kommunistává nevelé­sére és a pártba való felvéte­lére. Erősíteni kell a nők és a fiatal nemzedék soraiban folyó pártépítő munkát is.” (Az MSZMP X. kongresszusa határozatából.) Régi feladatok — ismét előtérben — A párt munkásjellegének erősítése, a nők és a fiatalok kommunistává nevelésének igénye nem véletlenül került előtérbe a párt X. kongresszu­sán — kezdte a beszélgetést Csipái Ferenc, az MSZMP Da- basi Járási Bizottságának tit­kára. — Olyan feladatokra hívta fel ezzel a kongresszus a pártszervezetek figyelmét, amelyek az utóbbi években időnként és helyenként hát­térbe szorultak. A határozat végrehajtása, annak elősegí­tése, ellenőrzése, a tapasztala­tok rendszeres elemzése és fel- használása az eddigieknél cél­tudatosabb, tervszerűbb mun­kát igényelt a járás pártszer­vezeteitől. Az eredményele már egy esztendő elteltével megmutatkoztak: 1972-ben — kisebb hibák ellenére is — javult a tagnevelő, pártépítő munka. A járásban nyilvántartott párttagok száma: 2151. A tag­létszám 1972 decemberében 70-nel — mintegy 3 százalék­kal — volt magasabb az 1971. évinél. — A párttagság számának és politikai aktivitásának fej­lődése megfelelő; a tagság ösz- szetételét tekintve azonban még nem tudtunk eleget ten­ni a kongresszusi határozat követelményének. Annak elle­nére, hogy az 1972-ben felvett párttagok 68,3 százaléka fizi­kai dolgozó. Alaposság és mulasztás Az alapszervezetek tagfelvé­teli munkáját elemezve, egy­aránt találhatunk példákat az alaposságra, tervszerűségre, de mulasztásokra, a körültekin­tés hiányára is. Erre utalnak a számadatok: a járás 91 párt- alapszervezete közül 53-ban összesen 123 tagfelvétel volt. Ezzel szemben 38 alapszerve­zetben egyetlen új párttagot sem vettek fel, pedig 18 közü­lük termelőüzemekben műkö­dik! — Nem volt tagfelvétel pél­dául jó néhány szakszövetke­zetben: a tatárszentgyörgyi Üttörőben, az újlengyeli Aranykalászban, az alsónéme- di Zöldmezőben, a dabasi Gyó- ni Gézában, az ócsai Rákóczi­ban és a bugyi Egyesült szak- szövetkezetben ; nem vettek fel párttagot a dabasi Fehér KÉT ÍRÓASZTAL E tö. tenet kezdeté 'évek­re nyúlik visz- sza, amikor a Május 1. Ruhagyár kicsiny konfekcióüzemet rendezett be egy alföldi városban, Ceglé­den. Akkoriban nagy volt aiz öröm, írt erről az újság, be­számolt róla a rádió, sorban álltak az asszonyok, hogy munkát kapjanak. Hivatalos jelentéseit fogalmazódtak ar­ról, hogy dologhoz jut a fe­lesleges női munkaerő, otthon sem kell maradniuk a fiatal lányoknak, asszonyoknak, in­gázniuk sem kéül, helyben el­helyezkedhetnek, mégpedig igazi „nőnek való” munkakör­ben. Sokáig tartott a betanu­lás, a központból jött üzem­vezető mindent ellenőrzött, ér­tett a dolgához, szabó voltvi- lágéLetében, türelmesen okta­tott, igyekezett elfogadtatnia magát mindenkivel, halkan és udvariasan beszélt, bármilyen balkezes is volt a gép mellett ülő. Gyermekruhákat csinál­tak itt, a minőség mércéje nem lebegett túlságosan ma­gasan a fejük fölött, export­ról szó sem volt a kereskede­lem még nem volt finnyás, nyugodt körülmények között szerezhették meg az asszo­nyok a rutint, a gyakorlatot.------------------* fejlődött a vál­| Telt az idő, I lalat, a fővá­------------------ rosban azon­ban nemcsak az fejlődött, gyarapodott, hanem a többi ipari centrum is, s mivel a könnyűipar bérei elmaradtak más ágazatok fizetési lehető­ségeitől, munkaerőre pedig egyre nagyobb szükség volt, a Május 1. Ruhagyár gondok­kal küszködött. Egy út volt — fejleszteni a vidéki , telepet, ahol olyan ovációval fogad­ták a leköltözést, s létesíteni esetleg újabbakat az ország más tájain, ott, hol mostohák az ipari lehetőségek. P é nzt kapott Cegléd is. öreg varrógépeiket, melyeket valamikor a központból se­lejteztek ki, újakra cserélték. Automata gyorsvarrógépek könnyítették a munkát, eltűn­tek aztán a gőzvasalók is, korszerű vasalógépeken dol­goztak az emberek, s az épü­let is fölújúlt, világos, minden igényt kielégítő termekben folyik a szalagszerű termelés, ma, zuhanyozó, ebédlő, öltö­ző épült, a telepből gyár lett több száz munkásnővei. Sze­rették az igazgatót, alá talán kicsit nosztalgiával emléke­zett a régi munkamódszerek­re, s néha ő maga is tanács­talanul állt meg egy-egy mo­dern gép előtt. S nemcsak a gépek előtt, hanem az anya­gok előtt is. Tért hódított a szintetikus áru, metty kénye­sebb volt, több szakértelmet igényelt. Érkeztek sorban az exportrendelések Hollandiá­ból, NSZK-bói — már nem egyszerű gyermekruhákat ké­szítettek a ceglédi lányok, asszonyok, hanem divatos ka­bátokat, kosztümöket, bér­munkában, melyekért hetente jött a Hungarocamion kocsija. ___________________■ me­1 Szaporodnak a gondok, | a lődés velejárói. Az első idŐK- ben még nem figyeltek rá annyira, hiszen mindenütt elő­fordulnák minőségi reklamá­ciók, de ahogy nőtt az arány a szintetikus anyagok javára — gyarapodtak a problémák, vastagabbak lettek a rekla­mációval foglalkozó akták, s egy nyugati üzletfél levelé­ben kijelentette: a ceglédi asszonyok kezemunkája nem felel meg igényeiknek, Ceg­lédről többet nem vesz át árut. Irtunk akkoriban a pana­szokról: piszkosak voltak a kabátok, rengeteg volt a se­lejt, az elszabás. Nem ment a varrás sem. A szintetikus anyaghoz speciális cérna kel­lett, s peeiális szaktudás. Hó­napról hónapra maradtak el a kitűzött tervtől, egyre mesz- szebb került az elképzelt 145 millió forint termelési érték.--------------- ellenőriztek. | A vezetők I Nyugtalan­--------------- kodtak. Ceg­léden az igazgató beletörődő lett, azt mondták, kikopott a fejlődő üzemből. Fegyelmit kapott. És fegyelmit kaptak a művezetők, 'a meósok, a mun- kásnőkre ráírták a selejtet. Persze, a Május 1. Ruhagyár­ban sem ment minden rend­jén. Cég,léd nem kapott sza­básmintát, az anyagellátás akadozott, más színű gombot szállítottak, mint amilyen a kabáthoz kellett, a kisüzem telexe hiába adta az észrevé­teleket, kért pontosabb, jobb kooperációt, segítséget, nem k a pta mag. A fegyelmik föl-' bolygatták a hangulatot, töb­ben kérték ki a munkaköny­vüket, s még többen foglal­koztak az olmenés gondolatá­val, csak sajnálták a megszo­kott gépet, a megszokott tár­sakat. Nyár végén 18 ezer ka­báttal voltak adósak, s né­hány reklamációval gazdagab­bak.------------------- döntöttek. Üj | A központban I vezet°-------------------- Ki legyen az? S mit kezdjenek a régivel, aki évtizedekig kitartott jóban- rosszban, s dolgozott szaka­datlanul? A döntés így szólt: „ ... melléállítani valakit.. így nem sértődik meg senki, s nem kell keresgélni más munkahely után sem. Néhány év a nyugdíjig — nyugdíjas állásban. A ruhagyár főosz­tályvezetőt küldött a ceglédi gyárba, azt a főosztályvezetőt, aki régebben az anyagellátást intézte a központban. Három évre elvállalta az általános igazgatói tisztséget. A régi igazgatót megerősítették po­zíciójában. Mindkettő ugyan­azon fizetésért dolgozik — ritka luxus: egy gyáregység­nek két igazgató, az egyik ismeri itt a helyzetet, ismer mindenkit, szeretik, a döntő szó meg az új igazgatóé. ö foglalkozzon a gazdasági ügyekkel, társa a társadalmi problémákkal, az új vezető irányítja a termelést, a régi beszél az emberekkel. Három esztendő alatt ki kell nevelni az utánpótlást. Most a kö­zépszintű vezetők hatvan szá­zaléka nyugdíjjogosult, ezen változtatni kell.------------------- Persze hiá­| Két igazgató. I ka, a gyár­------------------- ban minden­ki tudja, hogy a régi vezető fáradt ember, elfutott mel­lette az idő, a fejlődés, s az igazi vezető az újonnan jött, aki hamar elérte — hiszen ez természetes — hogy javult a kooperáció a központtal, pon­tosan jönnek az anyagok, s a szabásminták. M a az igazgatói szobában két íróasztal van egymáshoz tóivá. Pontosan ugyanolyan két íróasztal, fiókokkal, szek­rénnyel. Vajon ez a legjobb megol­dás? T. E. Akác Tsz I—III—IV-es, a da­basi Szikra Tsz I—Il-es, a bu­gyi Telefongyár I-es alapszer­vezetében, a Mánteleki Álla­mi Gazdaságban, a táborfalvi Haladás Tsz-ben, a Dabasi Sü­tőipari Vállalatnál, a felsőpa- konyi TESZÖV és az ócsai költségvetési üzem alapszer­vezetében. Ócsán egyéb hiba is történt. A költségvetési üzem kommu­nistái felvettek soraikba egy olyan munkatársukat, aki el­hallgatta az alapszervezet ve­zetősége és taggyűlése előtt, hogy tiltott határátlépés kí­sérletéért felfüggesztett bör­tönbüntetést kapott. Az ügyre csak a felsőbb pártszervek közbenjárására derült fény, s az illetőt — természetesen — kizárták a pártiból. Idejében tett intézkedések A járási pártbizottság — a kongresszus útmutatásainak megfelelően — több ízben fog­lalkozott a pártépítés felada­taival, a párttagság szociá­lis összetételével, a munkások arányának 1971-ben végbe­ment csökkenésével. Kezde­ményezésére tavaly a köz­beeső pártszervek és az alap­szervezetek értékelték saját, 1971-ben végzett tagfelvételi munkájukat. Megállapították, hogy helyenként a pártépíté­si tervek összehasonlításánál is hiba történt: már ott hát­térbe szorultak a fizikai dol­gozók az alkalmazottakkal szemben. A múlt év januárjá­ban ezért átdolgozták a párt­építési terveket, fő feladatul a fizikai munkások, a nők és a fiatalok politikai nevelé­sét tették, Azidejében fel­ismert hiba nyomán meg­tett intézkedések eredményez­ték a tagfelvételeknél elért 68 százalékos fizikai munkás­arányt, ám néhány negatív jelenséget ezután kell leküz­deni. — Ilyenekre gondolok: a gyáli 21 tagú és a dabasi 25 tagú pedagógus-pártszerve­zetben egyetlen munkás sincs, pedig az általános is­kolák és óvodák számos fi­zikai dolgozót foglalkoztatnak. Fel kell figyelni a nők ala­csony számarányára a terme­lőszövetkezeti pártszerveze­tekben. Hihetetlen például, hogy az inárcsi Március 21 Tsz-ben csupán egyetlen nő lenne méltó a párttagságra; a kakucsi Lenin Tsz 42 tagú alapszervezetében mindösz- sze négy nőt találni, pedig a dolgozó tagság jelentős ré­sze: nő. Figyelni a szervezeti szabályzatra — Tovább kell javítani a tagfelvételek előkészítő mun­káját, nagyobb figyelmet for­dítani a családi körülmények — például a vallási befolyás — vizsgálatára; általában növelni kell az ajánlók és az alapszervezeti vezetőség fele­lősségét a tagfelvételeknél. — Szólnom kell a törlések­ről és kizárásokról, hiszen ezek legtöbbször összefügge­nek a tagfelvételi munka fogyatékosságaival, a nem kellő körültekintéssel, illetve a pártfegyelem lazaságaival. Járásunkban 17 személyt kel­lett törölni a párttagok so­raiból, legtöbbjét — 13 főt — a szervezeti élet elhanyagolá­sa miatt. A vizsgálat során azt tapasztaltuk,- hogy van olyan alapszervezet — például a gyáli —, ahol a vezetőség hét­nyolc hónapig elnézte a párt­rendezvényekről való rend­szeres távolmaradást, a tag- díjfizetés elmulasztását, s amikor végre napirendre tűz­te az ügyet, az eredmény: tör­lés lett. A tanulság kézenfek­vő: a szervezeti szabályzat megsértésére idejében kell felfigyelni, amikor még nem késő. Ehhez, persze, rendsze­res politikai nevelőmunkára, aktív pártcsoportokra van szükség. Nyíri Éva Kedvezőbb feltételek a lakásépítkezéshez (Folytatás az 1. oldalról) fehérvár, Szigetvár, Szolnok, Szombathely, Tapolca, Tata, Tatabánya, Tiszaföldvár, Martfű, Vác, Várpalota, Veszprém, Zalaegerszeg, Zá­hony. < A szabályozás önmagában természetesen nem oldja meg a munkások lakásgondjait, de — a KB határozatának vég­rehajtásában — céltudatos, határozott előrelépés, társa­dalmi segítség a munkások, a kisebb jövedelmű családok la­kásproblémáinak enyhítésé­hez. A lakásépítési alapból tá­mogatott építkezés, vásárlás költsége ugyanis ezentúl job­ban megoszlik, arányosabb, kedvezőbb a dolgozók teher­viselése. Az építés pénzügyi forrása: az érdekelt dolgozók előtörlesztése, a telepszerű több szintes lakásépítkezés­nél a szociálpolitikai kedvez­mény, az állami vállalatok munkásainak nyújtott állami támogatás, a munkáltató la­kásfejlesztési alapjából adott kölcsön és az OTP-hitel. A rendelkezés lehetővé teszi, hogy a vállalatok azonos ösz- szegű lakásépítési alapjukból ezentúl több dolgozó lakás­építését támogathassák. Kedvezően módosultak a lakásépítés általános munkál- tdtói támogatásának feltéte­lei is. A társasházépítéshez adható OTP-kölcsont felemel­ték; a telepszerű társasház­építéshez a korábbi 50 száza­lékról 75 százalékra, az egye­di társasház-építkezés éknél pe­dig 25 százalékról 60 százalék­ra növelték az OTP-hitel felső határát. Jelentős változás az is, hogy ha a munkáltató az építési költség 10 százalékánál keve­sebb támogatást ad, akkor az adott építési formára magha­tározott általános pénzügyi feltételek alapján kell az OTP-kölcsönt folyósítani, a munkáltatói támogatást pe­dig a dolgozó előtörlesztése­ként veszik figyelembe. Ez azért kedvező, mert a koráb­bival szemban a dolgozó kö­telező előtörlesztése nem emelkedik. Az új szabályozás rendel­kezik a lakásépítő szövetke­zetekben, valamint az OTP beruházásaiban épülő, s a ta­nácsok által értékesített laká­sok hitelfeltételeiről, amelyek ugyancsak kedvezőbbek a ko­rábbinál. Ezenkívül a rende­let egyéb — a fiatal házaso­kat, a nyugdíjasokat és az if­júsági takarékbetét-akcióban résztvevő fiatalokat érintő — szociálpolitikai intézkedéseket is tartalmaz. A dolgozók lakásépítésé­nek új pénzügyi feltételei életbeléptek, rendelkezéseit január elsejétől kell alkal­mazni. Az Országos Takarékpénz­tár ellátta hálózatát az új rendelkezésekkel, azok értel­mezéséhez közérthető tájékoz­tatással, amelynek alapján felvilágosítást tudnak adni az érdeklődőknek. Miután a dol­gozók lakásépítkezésének tá­mogatásáról szóló korábbi rendelet módosításáról, ki­egészítéséről van. szó, az ért­hetőség, az egyszerűség ked­véért a Pénzügyminisztérium mind a korábbról érvényes rendelkezéseket, mind az új szabályozásokat egységes szerkezetbe foglalja össze, s adja ki. A takarékpénztári fiókok a már benyújtott, de még el­intézetlen építési hitelkérel­meket most az új jogszabá­lyoknak magfial élőén bírálják el, s a jövő hét végétől már az új rendelkezések alapján kötik meg a szerződéseket, fo­lyósítják a kölcsönöket. Cattaro évfordulóján Sitkéi Sándor is részt vett a felkelésben 1966-ban, Egy tengerész a for­radalomban címmel — s már mutatja is a könyvet, amely felidézi a felkelés történetét s az utána következő meg­torlást is. (Gárdos Katalin felvétele) Ötvenöt évvel ezelőtt, 1918. február 1-én robbant ki Cat- taróban az osztrák-magyar hadiflotta matrózainak felke­lése. Az emlékezetes matróz­lázadás a cattarói öbölben állomásozó Szent György cir­kálón kezdődött, majd a fel­keléshez csatlakozó többi ha­jóra is felvonták a vörös lobo­gót. A felkelés irányítására matróztanács alakult. A mo­narchia hadvezetése azonban leverte a felkelést. A megtor­lások során négy matrózt ha­lálra ítéltek, csaknem ezret börtönbe vetettek. Az évfordulón, a felkelés egyetlen élő magyar résztve­vője, a Szigetszentmártonban lakó Sitkéi Sándor így emlé­kezik. — Fiatal lakatossegédként vonultam be az Osztrák— Magyar Monarchia haditen­gerészetéhez. Amikor az ese­mények kezdődtek, huszon­két éves voltam. Sose felejtem el azt a február elsejét, ami­kor délben 12 órakor a Szent György cirkálóra felhúzták a vörös lobogót, s eldördült néhány ágyúlövés. Én a Sa­tellit torpedórombolón telje­sítettem szolgálatot s hamaro­san csatlakoztunk mi is, és a többi hajó is a felkeléshez. Egyébként mindent megírtam És előkerül a többi doku­mentum is. Korabeli fényké­pek — Sitkéi Sándor saját felvételei — őrzik az ese­ményt. Kép a harcokról, kép a matróztanács üléséről — fel­használta őket a cattarói fel­kelés történetét feldolgozó jugoszláv kiadvány is. — Tagja voltam a matróz­tanácsnak, a komiténak, amelynek élén a cseh Franz Rasch állt. Pontokba foglal­tuk követeléseinket: a béke­kötést, a leszerelést, a né­pek önrendelkezési jogának megadását, a demokratikus kormány megalakítását... Már a második napon lőttek bennünket a szigeteken levő várakból s február 3-án a monarchia tisztjei átvették a hatalmat. A megtorlás iszo­nyú volt... Sitkéi Sándor megszökött, bujkálnia kellett. A Tanács- köztársaság napjaiban a bel­ügyi népbiztossáo karhatal­mi osztagában teljesített szol­gálatot. Ezért később bör­tön, internálás, majd kül­földi emigráció lett osztály­része. A felszabadulás után az el­ső munkásigazgatók közé tartozott, 1957 óta nyugdíjas. Nyugdíjasként a szigetszent- mártoni községi pártszerve­zet csúcstitkára, majd egész­ségi állapotára tekintettel, le­köszönt tisztségéről. Ma is tagja — hetvenévesen — az MSZMP Ráckevei Járási Bi­zottságának. — Szép emlékem, hogy 1968- ban, az ötvenedik évfordu­lón Voss Henrikkel, a Párt­történeti Intézet igazgatójá­val Cattaróba utaztunk, az ünnepségekre. Most is meg­hívtak, egészségi állapotom azonban nem engedte, hogy elmenjek. Sitkéi Sándor a Párttörté­neti Intézettől új könyvre ka­pott megbízást. Szeretné meg­írni. S. I. I I \ 4 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom