Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
4 1973. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK Tavaszt idéző beszélgetés Gazdag programmal készülnek a nemzetiségi találkozóra Igaz ugyan, hogy még hófoltos a határ a szentendrei járásban, ez I azonban nem akadályozza meg a köziművelődés vezetőit abban, hogy már a tavaszra, a nyárra gondoljanak. Hagyomány, hogy minden páros évben a megyéd, minden páratlan esztendőben pfedig a járási nemzetiségi találkozó színhelye ez a vidék. Tavaly éppen Szentendrére esett a választás, az idén viszont Du- nábogdány lesz a járási találkozó színhelye. Minél több község / __ A napokban kezdtünk a mu nkához — mondja Belos Péter, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője. — A Hazafias Népfront községi vezetőivel és az iskolák igazgatódval tanácskoztunk arról, hogyan is rendezzük meg az idei találkozót. Arra a megállapodásra jutottunk, hogy ne szűkítsük le néhány napra ezt a rangos eseményt, és minél több községet vonjunk be a programokba. S hogy a megbeszélés nem volt eredménytelen, bizonyítja az a terv, amely szerint már május elsején a Pcmázon rendezendő szerb héttel kezdődne az eseménysorozat. Ezt követően május és június hónapban a járás azon községeiben, ahol szlovák, német vagy délszláv nemzetiségek is laknak — Budakalászon, Cso- bánkán, Dunabogdányban, Pilisszántón, Pilisszentlászlón és Pilisszentkereszten, illetve Po- mázon a mozikba csehszlovák, német és jugoszláv filmeket vetítenének, a könyvtárakban pedig Petőfi-emlékkiállításo- kat rendeznének, bemutatva a nagy költő műveinek szlovák, német, illetve szerb-horvát nyelven megjelent köteteit s a Petőfiről szóló, külföldön megjelent tanulmányokat Kiállítás és találkozó — Ilyen programsorozat előzné meg a dunabogdányi eseményeket — tájékoztat Belos Péter, és részletesen is elmondja, mi mindent terveznek ebben a Duna menti faluban. — Június 17-én az általános iskola öt tantermében nyílik majd kiállítás. Egy-egy tanteremben szlovák, német, délszláv, illetve magyar szobát rendezünk be a hagyományos és jellegzetes használati tárgyakkal, népviseleti ruhákkal. Az ötödik tanteremben részint a járásban folyó nemzetiségi nyelvoktatás szemléltetőeszközeit kívánjuk bemutatni, illetve a községekben rendezett Petőfi-emlékkiállí- tások anyagából kívánunk ízelítőt nyújtani mindazoknak, akik majd felkeresik ezekben a napokban a duná- bogdányi iskolát. Az egy hétig nyitva tartó kiállítás, illetve az egyes rendezvénysorozat záróakkordja a június 24-d nagyszabású nemzetiségi találkozó lesz, amelyre a járás nemzetiségi együttesein kívül meghívjuk a pilisvörösvári német, a tököld délszláv és a rétsági járás egyik német csoportját Népi játékok — A június 24-i program — mondja Gelencsér Ildikó, a dunabogdányi művelődési ház igazgatója — délelőtt az úttörő nemzetiségi együttesek bemutatójával kezdődik. Ezt követően kora délután felvonulnak majd a falu főutcáján a népviseletbe öltözött felnőtt nemzetiségi csoportok. A látványos felvonulás végcélja a művelődési ház ifjúsági parkja lesz, ahol délután három órakor kezdődik az énekes, táncos bemutató. — Március elsejei határidővel felkértük a művelődési házak és iskolák igazgatóit — szól közbe Belos Péter —, hogy gyűjtsék össze községük nemAuguste Bournon- ville 1836-ban Koppenhágában saját rendezésében mutatta be a művet, s az eredeti történethez új zenét Íratott Herman Loevenskiolddel. A magyar bemutatón a közönség nagyrészt az eredeti Bournonville-féle koreográfiázetiségi népi játékait. A legsikeresebb gyűjtéseket feldolgozzuk, és a kulturális programot követően bemutatjuk azokat a közönségnek. Ezután kerül majd sor a hagyományos nemzetiségi bálra. Bíznak az ígéretben — Addig, persze, még nagyon sok munka vár ránk — veszi vissza a szót Gelencsér Ildikó. — Művelődési házunk meglehetősen rossz állapotban van: így aligha szolgálná méltó keretül e gazdagnak ígérkező programhoz. És rendbe kell hoznunk az ifjúsági parkot is. Hogy miiből? Pontosan nem tudom még, de feltétlenül bízom benne, hogy megkapjuk az ígért felújítási összeget és támogatást az ifjúsági park befejezéséhez és berendezéséhez is. Nagyon szeretnénk, ha az a sok vendég, akiket erre a találkozóra várunk, úgy búcsúzna tőlünk: otthonos környezetben, jól éreztük magunkat ezen a napon. S bár odakinn még hó födi az erdőket s a szántóföldeket, egy ilyen tervezgető beszélgetés már a közelítő tavaszt s a nyarat idézi. ban ismerheti meg a művet, Hans Brenaa dán balettmester betanításában. A fiatal skót legény naiv-romantikus története az égi, majd a földi boldogság elvesztése, a népi zsánerképek és a légies tündérjelenetek hangulatos ötvöEz a való világ Filmpályá/at — három formában Fokozódik az érdeklődés az „Ez a való világ” című film- rejtvényjáték és pályázat iránt. A szovjet filmművészetben való jártasság bizonyításának ezt a játékos formáját múlt év novemberében hirdette meg a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, más állami és társadalmi szervekkel közösen. A pályázat félidejéhez közeledve megállapítható, hogy a „Kell a jó könyv” című olvasópályázathoz hasonló érdeklődésre talált a nagyközönség körében. A MOKÉP gyors felmérése szerint már az indulást követő első hónapban 110 ezerrel emelkedett a szovjet filmek nézőszáma a korábbi év hasonló időszakához viszonyítva. A pályázatnak három formája van: filmrejtvényjáták azok részére, akik szeretik a játékot, egyszerűbb pályázatokat, totókat; a „Melyik a legkedvesebb szovjet filmem és miért?” című azoknak, akik szívesen fognak tollat, hogy pár oldalon leírják benyomásaikat egy-egy filmről. A harmadik részvételi forma: a filmesztétikai és filmtörténeti pályázat a filmek iránt mélyebben érdeklődők számára nyújt pályázati, egyben nyerési lehetőségeket. Magas pénzjutalmak, szovjetundőbeli utak, tárgynyeremények találnak gazdára májusban. A pályázat bázisai a mozik, ahol megtalálhatók a pályázati felhívás szövegei, a filmrejtvényjáték totószelvényei (felnőtteknek kék, fiataloknak sárga). Vidéken a megyei moziüzemi vállalatok időben értesítik az iskolákat, szocialista brigádokat a pályázatban szereplő filmek vetítési idejéről. Bekapcsolódni még mindig nem késő, hiszen a filmrejtvényjátékra május 9-ig fogadják el a totőszelvényeaete. A címszerepben Kékesi Mária ragyogó alakítását, a fiú szerepében Róna Viktor nagyszerű technikáját csodálhattuk meg. A menyasszonyt táncoló fiatal Pongor Ildikó ígéretes tehetségről adott tanúbizonyságot. A javasasszony szerepe Fülöp Viktortól, s a második szereposztásban Pethö Lászlótól inkább karakterisztikus, pantomimkövetelményeket támasztott A második szerep- osztásban Metzger Márta szépen ráérzett szerepének lírai vonulatára, partnereként Si- peki Levente elhitető erővel táncolta a fiú szerepét. A tánc- kar szép összmunkával tűnt ki, szerepük a darabban különösen fontos, az együttes táncok ugyanis nemcsak illusztrációul szolgálnak, hanem drámai jelentésnek is hordozói. A Czemy-etűdök mindenki számára a zongoratanulás alapgyakorlatait jelentik. Harald Lander, a Dán Királyi Balett balettmestere, e darabokat különösen alkalmasnak ítélte arra, hogy zenéjére a táncművészet műhelytitkait, gyakorlatait a balett alaplépéseitől az egyre bonyolultabbá váló kompozíciók formájában, művészi igénnyel ismertesse meg a közönséggel. Az Etűdök ősbemutatója 1948-ban volt Koppenhágában, s azóta világsiker lett. A budapesti bemutató előadáson Harald Lander koreográfiáját Toni Lander és Lise Lander tanította be. Együttes és szólisták nagyszerű összjátékának, kimagasló egyéni teljesítményeknek lehettünk e darabban is tanúi. Az első szereposztásban Orosz Adél pályafutásának egyik legjobb alakítását nyújtotta, briliáns technikával kápráztatta el a nézőket. Csarnóy Katalin, a második szereposztás női szólistája, a fiatal nemzedék reprezentáns alakja, lendületes táncolásával .bizonyította, hogy személyétől bizton remélhetjük az Operaház szóló- táncosi gárdájának egyik utánpótlását. A két szereposztás férfi szólistái, Dózsa Imre, Havas Ferenc, Sterbinszky László és a fiatal Keveházi Gábor nagyszerű készségekről tettek tanúbizonyságot. A darabok díszleteit Forray Gábor, jelmezeit Márk Tivadar tervezte. A két darabot a két estén felváltva vezényelte Fráter Gedeon avatott megbízhatósággal, és Pál Tamás meggyőző, lendületes erővel. K. Á. Azonnal felveszünk szakvizsgával rendelkező gépkezelőket Elba-Mixer betonkeverőhöz. Schwing betonszivattyúhoz, EDILMAC típusú toronydarura, Panther autódarura (vezetői jogosítvánnyal), kis kotrógéphez (nehézgépkezelőt), valamint gépkocsivezetőt „D" kategóriájú jogosítvánnyal. Felveszünk továbbá: AUTÓVILLAMOSSÁGI SZERELŐ, BÁDOGOS, KŐMŰVES, VIZ- ÉS FŰTÉSSZERELŐ, ASZTALOS \CS, BURKOLÓ, FESTŐ, PARKETTÁS, TCTÖFEDÖ, VILLANYSZERELŐ, VASBETONSZERELŐ, LAKATOS, KÖNNYÜGtPKEZELÖ SZAKMUNKÁSOKAT. GÉPKOCSIVEZETŐKET, BET XNÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT (16. évüket betöltött fiúkat is). RAKODÓKAT, KUBIKOSOKAT. Jelentkezni lehet a PROSPERITÁS KTSZ munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola utca 45. Prukner Pál két. Két dán balett A SZILFID- ETŰDÖK A gazdag és értékes hagyomá- (nyokkal rendelkező dán balett- művészet két jelentős alkotásával ismerkedett meg a magyar közönség A Szilfid és az Etűdök premierjén. 1832-ben Párizsban mutatták be a Szilfid című balettet^ melynek zenéjét ' Jean Schneitzhoffer írta, koreográfiáját a híres párizsi balettmester, Philippe Taglioni készítette. A darab rövidesen világhírű lett, majd később — érdekes módon — partitúrája és az eredeti koreo^áfia csarnóy Katalin és Sterbinszky László elveszett. Taghcxm M Etűdökben. tanítványa, Gábor Viktor felvétele HETI FILMJEGYZET A kegyelet pillanata Jelenet A kegyelet pillanata című filmből. Balról Alekszandr Kavalerov, Szerjózsa alakítója. Mikor múlik el egy háború? Nem akkor, amikor elhallgatnak a fegyverek, s aláírják a fegyverszünetet, a békét vagy a kapitulációt. Hanem akkor, amikor annak a háborúnak az emléke kitörlődik már minden olyan ember agysejtjeiből, akinek bármilyen formában is akár a legcsekélyebb köze volt hozzá. S tulajdonképpen még ekkor sem múlik el egészen. Hiszen egy-egy csatamezőn még évszázadok múlva is kiveti az eke az elesettek csontjait, fegyvereit, s azokban, akik e maradványokat megtalálják, még ekkor is visszaidéződhet a távoli múlt s annak eseményei. A most bemutatott szovjet film írója, Anatolij Ribakov, és rendezője, Igor Satrov, ezt a gondolatot ragadják meg. Egy útépítkezésnél ismeretlen katona sírját forgatja ki a földgyalu,' s a kevés támpont alapján a munkások megpróbálják kideríteni, vajon ki is lehetett ez a hős, aki valamikor a második világháborúban életét adta a hazáért. Van a brigádban egy fiatal fiú — nálunk tinédzsernek nevelnék —, akiről, senki sem tételezné fel, hogy bármit is képes komolyan venni. Mégis, bár először csak megbízásra, később azonban már önszorgalomból, 5 veti magát a legszívósabban a nyomozásba. Maga a film tulajdonképpen nem más, mint ennek a nyomozásnak a története. Érdekességét azonban nem a nyomozások stereotip izgalma adja, hanem az, ahogyan Szerjózsa, a komolytalannak tartott tinédzser kutatása nyomán feltárul nem is csak az ismeretlen halott, hanem egy kis közösség hősies tetteinek sora. Az alkotók különösen finom megoldása, hogy ezek a tettek a hősök számára egyáltalán nem úgy jelentkeznek, mint holmi nagy cselekedetek; ők nem is érzékelik magatartásuk nagyszerűségét. A másik szép megoldás, hogy a fokozatosan kibomló régi történet szervesen illeszkedik a mába, mintegy annak igazolásául, hogy egyetlen mai pillanatban sem szabad megfeledkeznünk az elődök áldozatairól, a múlt szenvedéseiről. A film meglepetése egy nagyon fiatal színész, Alekszandr Kavalerov játéka Szerjózsa szerepében. (Hozzá kell tenni: az elég ritkán szinkronizáló kitűnő fiatal színész, Maros Gábor hangalaküása külön élmény ; annak a ritka esetnek vagyunk tanúi, amikor a magyar hang alapján magyar figuraként fogadjuk el ezt a rokonszenves fiatal fiút.) Malomkő Hajdanvolt Waldapfel József professzor úr mondotta egyszer egyik bölcsész hallgatója szemináriumi dolgozatára, végighallgatva annak szentimentális, bombasztikus és üresen pufogó szóvirágait, valamint túlburjánzó mondatfolyondárjait: — Kolléga úr, ez az egész túlságosan lila. Bennem ez a szín azóta is a fenti képzeteket kelti, s mihden felidézi, ami csöpögő- sen érzelgős, hazug, bombasztikus és üres. Akárcsak ez az angol film, amelyről csak a jóistenke és a MOKÉP tudná megmondani, hogy az eredeti, s a film lényegére utaló A Touch of Love (A szerelem érintése) címből miképp kapta a teljesen félrevezető Malomkő „magyarítást Nos, ez a film — amelyet az Angliában jónevűnek számító Margaret Drabble írt, s a hasonlóan ismert, bár játékfilmmel először jelentkező fiatal rendező, Waris Hussein vitt filmszalagra — olyan lila, mint azok a világítósan lila pulóverek, amelyeket néhány éve nagy előszeretettel viseltek honunk bizonyos tájain az engedékenyebb természettel felruházott ifjú és kevésbé ifjú hölgyek. Adva van ugyanis egy Rosamund nevű ifjú angol hölgy, aki úgy adja oda magát egy számára alig ismert fiatalembernek (aki mellesleg közismert és jólszituált tévébemondó), hogy ebből a számára élete első szerelmes (?) éjszakáját jelentő találkozásból rögtön emlék is marad, egy aranyos csöppség, Octavia személyében. Ez a derék leány azonban, noha jól tudja, ki az atya, s ezt az atyát szereti is, az istennek el nem árulná sem neki, sem véletlenül évekig éppen a különböző / angol gyarmatokon dolgozgató szüleinek, hogy miről van szó. És hogy a záró poén se legyen akármilyen, Rosamund, véletlenül találkozva, még fel is cipeli magához az atyát, George-ot, aki megtekintvén az alvó — és már legalább ötéves — Octaviát, kijelenti, hogy bájos gyerek, majd eltávozik, anélkül, hogy Rosamund megmondaná neki, ki is a bájos csöppség atyja. Én nem mondom, hogy Angliában nem fordulhat elő ilyen eset — messziről jött ember azt mond, amit akar. De ha előfordulna is — amit bármely ország leányanyáinak lelki életét illető legcsekélyebb fogalmainkkal is csak kétleni lehet —, akkor sem hiszem el, mert ebből a filmből csak a főcím és a záró felirat, a The End az igaz. Életem megoldatlan rejtélyeinek egyike marad, miért kellett ezt a hazug és giccs, a legrosszabb és legcsöpögősebb századfordulói „romantika” szintjén mozgó filmet drága valutáért megvennünk? A tüzes íjász A fenti kérdés csak addig volt érvényben, amíg ezt a bárgyú olasz—francia—spanyol Robin Hood-történetet meg nem néztem. Ez a legeslegolcsóbb kalandfilmsablo- noknak a _ legötlettelenebb és legfutószalagon-gyárt.ottabb terméke, amit hosszú évek óta láttam. Ha már ezért is pénzt adtunk, vissza kell vonnom a Malomkőre mondottakat: ehhez képest az már-már remekmű. A tüzes íjász egyszerűen alulmúlhatatlan. Takács István *. * i i
