Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-13 / 36. szám
HLS1 ál EC 1973. FEBRUAR 13.. KEDD KMivlap Tsz-erdők 27 ezer hektáron Látják-e a Látó! a nyereséget? Van kereslet, csak meg kell találni I Amikor a termelőszövetkezetek gazdálkodásáról szó esik, az eredményesség elbírálásánál sok mindent mérlegelnek. Különösen mostanság, a zárszámadások idején mindenütt fölmérik, hogy mit hoztak a konyhára a mező- gazdaság különböző ágazatai, így a növénytermesztés, az állattenyésztés, mivel gyarapította a közös vagyont a melléküzemág, az alaptevékenységbe tartozó élelmiszerfeldolgozás. Sok mindent ösz- szegeznek tehát az évzáró számadásokban a gazdaságok, csupán egyetlen ágazattal bánnak kissé mostohábban, veszik kevésbé komolyan a kelleténél. Ez az ágazat: az erdőgazdálkodás. ^ Kiegészül a zöld gyűrű Mielőtt bárki azt hihetne, hogy a termelőszövetkezeti erdészet komoly aggodalomra ad okot, sietünk kijelenteni: megyénkben a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás színvonala elérte, sőt az erdősítések szakszerű elvégzésében meghaladta az állami erdőgazdaságok színvonalát. A tárgyilagosság azonban úgy kívánja, hogy megemlítsük: számos tsz vezetői néni ismerték még föl az erdőgazdasági ágazat jelentőségét. Mert a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodásban még igen nagy lehetőségek rejlenek. De haladjunk sorjában! Mindenekelőtt mérjük föl, milyen szerep jut az erdőgazdálkodásiban a termelőszövetkezeteknek. Választ Balázs Istvántól, a megye erdészeti és vadászati felügyelőjétől kapunk: — A rendkívül változatos domborzati, ' vízrajzi és területi adottságú Pest megyében 183 termelőszövetkezet és szakszövetkezet kezelésében találhatók erdők, amelyek igen különbözőek: területük öt hektártól ezer hektárig terjed. Megközelítőleg 27 ezer hektár tsz-erdöről beszélhetünk, ami egy kisebb erdőfafeldolgozó gazdaság területét meghaladja. A szakember statisztikáiból kiderül, hogy megyénkben az erdősültség — ez az idevágó szakszó — elérte a 20.2 százalékot. Erdőink egynegyede az utóbbi tíz évben alakult ki, a pilisi, a börzsönyi, a budai és a gödöllői erdők mellett az alföldi — elsősorban a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan — területeken. Lassan kiegészül a zöld gyűrű, amely a fővárost veszi körül, s egyre választékosabbá válik a szakemberek munkája nyomán a sík vidék is. A tervek sokat ígérnek. — Elkészítettük Pest megye erdőtelepítési, mezőgazda- sági cellulóznyár-telepitési, fafeldolgozási és parkerdő-létesítési távlati fejlesztési tervét — mondja a felügyelő. — A terv, amely az 1970—1990-ig terjedő időszakot öleli föl, mintegy 28 ezer hektár erdősíthető területet jelöl ki, s további ötezernyolcszáz hektáron tűzi célul a papíripar szántára oly fontos cellulóznyár telepítését. A megyében tizenegy nagy erdőkomplexum van, ilyenek például Vác és környéke, Budapest alföldi határa, a Dobogó fennsík, a dabasi ősborókások, Cegléd—Nagykőrös zöldövezete. Ezeket a zöldfelületeket kő ik majd össze az utak, vasutak és patakok mentén telepített erdősávok. A tervek között szerepel a homokterületek hasznosítása. az időjárás pusztításainak kitett területek talajvédelme, a lakosság pihenésének elősegítése. Szaktudásban nincs hiány S miután a teendők jórészt a termelőszövetkezetekre várnak, igen fontos, hogy a gazdaságok vezetői egyre több gondot fordítsanak az erdő- gazdálkodásra. Nos. ami alapvető fontosságú: a hozzáértés, a szaktudás. S ebben nincs hiány! A megye termelőszövetkezeteinek 87 százaléka alkalmaz saját erdészeti szakembert, hét erdőmérnök és 57 erdésztechnikus, valamint szakmunkás irányítja az erdő- telepítést. A termelőszövetkezetek mintegy 2500 hektárnyi területet erdősítenek évente. A telepítés költségeit teljes egészében az állam viseli, a húszéves távlati terv megvalósítása megközelítőleg 720 millió forintba kerül, amelyet kiegészít az erdőfelújításokhoz nyújtott — évenként mintegy 5 millió forint összegű — állami támogatás. Az erdőgazdálkodásra tehát nem lehet ráfizetni. (Legalábbis, ha szakszerűen végzik, hiszen a célszerűtlen, gyenge minőségű telepítéseket természetesen nem támogatja az állam.) A gazdaságok vezetői jórészt fölismerték, hogy a lelkiismeretes, jó munka bizonyos haszonnal is jár. Az igazság azonban: ez a haszon a termelőszövetkezetek túlnyomó többségében még sokkal szerényebb, mint amilyen lehetne. S e megállapítás indoklására adjuk át ismét a szót Balázs Istvánnak: Mi van a szomszédban? — Szinte meghökkentő, hogy azok a termelőszövetkezeti vezetők, akik mindig szem előtt tartják gazdálkodásuk fejlesztését, minden eszközt megragadnak, hogy növeljék a gazdaság jövedelmét — észre sem veszik az erdészetben rejlő lehetőségeket, e biztos nyereségforrást. Rendre elhanyagolják például a fakitermelés tíz évet felölelő üzemtervi előírásainak, s az éves terveknek a teljesítését. Sok helyütt csak télen — ha van szabad munkaerő — küldenek néhány embert az erdőre, amikor eszükbe jut, hogy: „van nekünk erdőnk is, vágjunk egy kis tűzrevalót.” A gazdaságok vezetői sokszor panaszkodnak: nem tudnak mihez kezdeni a fával, nem tudják eladni. Való igaz, a tűzifa iránt csekély kereslet mutatkozik. Azonban, ha a gazdaságok fölmérnék a keresletet, s eszerint igyekeznének feldolgozni az erdeikből kikerülő értékes faanyagot, jövedelmük is emelkedne. Jelenleg Pest megyében 32 termelőszövetkezet rendelkezik fafeldolgozó, fagyártmánytermelő kisüzemmel, s gyárt a helyi lakosság igényei szerint létrát, lábrácsot, parkettát, egyszerűbb bútorolcat. Ám ezek értékesítése sem mindig zökkenőmentes. S ugyanakkor — mint az erdészeti felügyelő említi — a nagy faipari üzemek magas áron az ország különböző részeiből vásárolják a feldolgozandó faanyagot. Egy közelmúltban rendezett szakmai tanácskozáson az is kiderült, hogy a tsz- ek egymás fafeldolgozási tevékenységéről sem tudnak, egymás profilját sem ismerik és nem egy esetben hét határon túlról hozatnak további megmunkálásra olyan félkész árut, amit a szomszédból is beszerezhetnének. Elkelne a piackutatás Ha a tsz-ek — akár társulásos formában — jobb együttműködést alakítanának ki, üzemeiket korszerűsítenék, bizonyos piackutatást végeznének, akkor nem maradna a kitermelendő értékes fa 15—30 százaléka évről évre az erdőn. Nyereségüket számottevően pótolhatnák az erdőgazdálkodásból is, könnyítenék az ipar, s végső soron a lakosság ellátását. (Persze, jegyezzük meg, hogy az ipari vállalatok is körülnézhetnének a tsz-erdök vidékén!) Célszerű felhívni a papíripar figyelmét arra, hogy a hatvanas évek közepén telepített cellulóznyárerdők már megerősödtek, mostantól évről évre ritkítani kell az állományt, szervezzék hát meg az értékes papírfa fölvásárlását. Félő ugyanis, hogy míg az ipar valutáért külföldről szerzi be az alapanyagot, addig a tsz-ekben kitermelt — egy-egy gazdaságban ugyan nem számottevő mennyiségű, de ösz- szességében sok — cellulóz- nyárrönk kárba vész. A mezőgazdaság korszerűsítésével egyenes arányban egyre több területet fásítanak a termelőszövetkezetek, nagy értékű gazdasági erdőket létesítenek, a környezetvédelem és a természetvédelem követelményeinek megfelelően részt vesznek a parkerdők kialakításában, óvják, ápolják er- deink értékes vadállományát. S amit tesznek, dicséretes. De hát gondoljanak egy kicsit a saját zsebükre is! Apor Zoltán 1973-tól Behozatal nélkül A tervek szerint az 1973-as termésből a mezőgazdaságnak már ki kell elégítenie a lakosság cukorigényét. Az MTI munkatársának érdeklődésére a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékesei elmondták, hogyan segíti ennek az előirányzatnak teljesítését az idei termelési program. Hangsúlyozták: mindenekelőtt azzal, hogy az idevonatkozó kormányintézkedés hatására a termelők anyagilag .jobban megtalálták számításukat, már 1972-ben 4000 hektárral nőtt a termőterület az előző évihez képest. Az idei tervek 90 ezer hektáros termőterülettel számolnak, de — az esetleges termés- kiesés miatt — ennél nagyobb területre, legalább 92—93 ezer hektárra kell szerződést kötni, örvendetes, hogy ez az előirányzat máris teljesült, eddig 94 100 hektárra vállaltak szerződést a termelők. 1973-ban a cukorrépa-termesztésben véglegesen létjogosultságot nyernek a MÉM által jóváhagyott és támogatott termelési társulások és rendszerek, amelyek a gazdaságok, gyárak anyagi és I szellemi erőinek koncentrálását segítik elő. Jelenleg 6 ilyen termelési társulás működik, ezeket a Héki Állami Gazdaság, a nádudvari, a mezőhóki, a poroszlói és az újszászi termelőszövetkezet, valamint a Kaposvári Cukorgyár alapította; a társulatokban összesen 105 termelőszövetkezet, két állami gazdaság vesz részt, és az általuk művelt terület nagysága meghaladja a 18 000 hektárt. A minisztérium a termelési rendszerek és társulások anyagi és műszaki ellátását megkülönböztetett módon kezeli. Ami a borítékon kívül van... Házhoz jön a logopédus - Öröklakás gyári segítségül Rönkötök A Nagykunsági Fafeldolgozó Erdőgazdaság mcndei üzemegységének a község határában levő kiscrdején is kihasználják a tavasziam időt. Gábor Viktor felvétele 1 tést is bevezettünk ... Aztán nincs benne a borítékban a tavaly ősszel átadott, kétmillió forintos költséggel épült központi fürdő-öltöző, a gyári kultúrház és az üzemi konyha tatarozására fordított összeg sem. Vagy a logopédia ... — Logopédia? Kinek? — A beszédhibás óvodásoknak. A községi általános iskolából jelezték, hogy feltűnően sok beszédhibás gyerek kerül az első osztályba. A gyár vezetői ezért gyógypedagógust szerződtettek, aki heti két alkalommal logopédiai — beszédjavító — foglalkozásokat tart a tesztvizsgán kiszűrt gyerekeknek. APROPÓ, ÓVODA! Sok gyár elfogadna két olyan jól felszerelt gyermekintézményt, mint a budakalászi gyár bölcsődéje és óvodája. — Sajnos, már kinőttük — mondja Pothorszky László- né. — Pedig a bölcsőde 40 férőhelyére 52, az óvodába 71 helyre 101 gyereket vettünk fel. Persze, ez nem jelenti azt, hogy egymás he- gyén-hátán zsúfolódnak a gyerekek: egyik baba „délelőttös”, a másik „délutános”, ahogy a mama műszakja kívánja. A két intézmény fenntartására 820 ezer forint van a költségvetésben. És ez a baj. Ezt a fix költséget ugyanis 1967 végén, az akkori létszámnak megfelelően rögzítették. Ha túllépjük — a részesedési alapból kell levonni. Márpedig 1971-ben új, 30 személyes foglalkoztató teremmel bővítettük az óvodát, s emiatt tavaly már 70 ezer forintos túllépés keletkezett: több gyermek ellátásához több gondozó és több pénz szükséges. FILKORN JÓZSEF, a vállalati szakszervezeti tanács titkára félmillió forinttal kezdi: — Ennyit fordít a gyár évente védoételre, -italra, munka- és védőruházatra. Kallóné említette az OMB- kölcsönt: erre a célra 105 ezer forintos segélyalapot tartalékol a gyár. A szakszervezeti bizottság hasonló célra 70—80 ezer forintot fordít évente. Ezenkívül tavaly 245 ezer forintos jóléti kerettel gazdálkodott; ebből fedezte az üdülési hozzájárulást, a gyári sportkörn ele nyújtott támogatást, a nyugdíjasok búcsúztatását és évenkénti találkozójuk költségeit, a névadó és nőnapi ünnepségeket, a nagy családos és egyedülálló anyák karácsonyi megajándékozását, a szak- szervezeti könyvtár fejlesztését — hogy csak a fontosabbakat említsem. Aztán nincs benne a borítékban a gyári lakótelep. Az a 156 háromszobás, összkomfortos öröklakás, kerttel, garázzsal, ami egytől-egyig a gyár anyagi-műszaki segítségével épült! PILZ HENRIK technológus valódi lenszövő dinasztia tagja. Apja, anyja, nagyapja is itt dolgozott a gyárban. — Itt születtem, a gyár szolgálati lakótelepén, az úgynevezett kolónián, ahol 1962- ben magam is lakást kaptam a gyártól. Három gyerekkel, ötödmagammal bizony szűkén voltunk a szoba-konyhában. Tudták ezt a gyár vezetői is, és két évvel ezelőtt nagyobb lakáshoz juttattak: két szoba, konyháslioz. Most már (ágasabban élünk, csak nagyon hiányzott a fürdőszoba. Képzelheti az örömünket, amikor megkaptam az engedélyt a belső átalakításra. És nemcsak azt: o gyár építőanyagot is adott. Hetekig bontottam, falaztam, vakoltam, festettem, míg elkészült a fürdőszoba, meg a terasz. Még egy kis spórolás és az idén tető kerül a terasz fölé. — Mennyi lakbért fizet? — Harminc forintot. Mivel a lakást én tettem komfortossá, lakbéremeléstől sem kell tartanom. — Mit gondol, mennyit kapott ezzel — borítékon kívül — a gyártól? — Nagyon sokat. De húszért munka van mögöttem, és még ennyivel szeretném meghálálni. Nyíri Éva I 4 KALLÓ JÓZSEFNÉ szövő- technikus 27 éve dolgozik a budakalászi gyárban. — Persze, hogy fontos, mennyi van a borítékban — kezdi — az igények gyakran így is meghaladják az ember anyagi lehetőségeit. De az sem mindegy, mi van a borítékon kívül! — Milyen béren kívüli juttatásokat ismer? — Tudom, hogy a vállalat jelentős összegeket fordít olyan szociális kiadásokra, juttatásokra, amelyek a dolgozók jobb munkakörülményeit, kényelmét, egészségének védelmét, anyagi megsegítését szolgálják. Ezeket a legtöbb ember természetesnek tekinti, úgy veszi, hogy ez: jár. Jár az évi 750 forintos textiljuttatás — amit már évek óta készpénzben kapunk —, az ebédtérítés, jár a munkaruha és a védőital — télen csipkebogyótea, nyáron szódavíz, mindenkinek, korlátlan mennyiségben —, jár a közlekedési hozzájárulás, a lakbérpótlék, a munkásszállás, az OMB-köl- csön, a gyermekgondozási segély — úgy „kapásból”, ami eszembe jut. Mindez jár — ahol megteremtik az anyagi feltételeit. — Tudja, mibe kerül mindez évente a gyárnak? — Csak sejtem, hogy nagyon sokba. POTIIORSZKY LASZLÓNÉ az üzemi szakszervezeti tanács titkára pontos adatokkal szolgál: — Az évi 750 forintos textiljuttatás összege mindenkor a dolgozók létszámától függően változik, de általában megközelíti az egymilliót. Étkezési hozzájárulásként napi 4,40 forintot térít a vállalat a dolgozóknak. ötszázzal szorozva — ennyien veszik igénybe körülbelül az üzemi konyhát — az is 220 ezer forint. Az utazási költséghozzájárulás tavaly 601 ezer forintot tett ki; a lakbérpótlék összege több mint 132 ezer forint. A 28 szeméI lyes leányszállás fenntartási költségeit fejből nem tudom, | de azt igen, hogy az ott lakók | mindössze 80 forintot fizetnek havonta a szállásért, fűtésért, világításért, takarításért, meleg vízért, a rádió, a tévé, a villanytűzhely, a hűtőgép és a háromhetenként váltott ágy- neműhasználatért. Gondolhatja hogy ez a költségeknek csupán a töredékét fedezi... AM Rí JÓZSEFNÉ szövőnő Csillaghegyről jár Budaka- lászra; öt év megszakítással — 24 esztendeje. — Nem f áraszt ja az utazás? — Pesten sem utaznak kevesebbet a munkások, s engem szinte háztól házig visz a HÉV, átszállás nélkül! — Mi jut eszébe, ha ezt hallja: béren kívüli juttatások? — Mindenekelőtt az a havi 63 forint, amit a gyártól kapok a közlekedési költségeimhez, s amit nekem már csak húsz forinttal kell megtoldani. Aztán a nyereségrészesedés, a 750 forintos juttatás, az üzemi belgyógyászati, nőgyógyászati, fogászati rendelés, a törülköző, a... — Törülköző? — Tavaly óta minden dolgozó két darab törülközőt kap, kétévi „kihordási idővel”, mint a munkaruhát. — Üdülni nem szokott? — Egyszer voltam üdülni, amikor kicsi volt a gyerek. Gyönyörű két hét volt. — Többé nem kapott beutalót? — Nem kértem. A férjem nem tudna velem jönni, egyedül meg minek menjek? POÓS RUDOLF gazdasági igazgató szintén „kapásból” sorolja, ami eszébe jut: — Nincs benne a borítékban az évente rendezett kedvezményes vásár, amelyen a dolgozók 30—40 százalékos árengedménnyel vásárolhatnak saját termékeinkből: bútorvásznat, ágyneműt, asztalneműt, törülközőt, ruhaszövetet. Üjabban 600 forintos értékhatárig három havi részletfizeTavaly nyáron történt, úgy nyár derekán. Néhány hónapja létesített vasipari kiegészítő üzem dolgozóival beszélgettünk, a műhely falának támasztott deszkarakáson. „Elnézést, hogy székkel sem kínálhatjuk — mondták a munkások —, de amint látja, szegény az eklézsia. A műhely kicsi, öltöző nincs, csak néhány falba vert szög a raktárban, mosdani a csapnál szoktunk, ebédelni pedig táskából.” Honnan jöttek ide? Négyen \ különböző pesti üzemekből, hatan pedig egy helyről: Vácról. Megérte? „Meg ám, — bizonygatta R. Ferenc esztergályos: — jóval vastagabb a boríték a hónap végén, mint az előző munkahelyen volt.'’ Márpedig — tette hozzá — „az a lényeg, ami a borítékban van.” Vajon így van-e, csakugyan? Csak az a fontos, ami a borítékban van? Hadd feleljenek erre a legilletékesebbek: a nagyüzemi munkások. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának dolgozói. Erről a gyárról tudni kell, hogy gazdasági helyzete — anyagi lehetőségei — nem a legjobbak. A textiliparban általános gondokat itt még tetézte, hogy két esztendeje a vállalathoz csatolták a rostipari vállalat kilenc telepét, és vele 15 millió forint deficitet, ami — érthetően — még ma is érezteti hatását a vállalat gazdálkodásában.
