Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-13 / 36. szám
rear mECYBI s^íívlap 1973. FEBRUÁR 13., KEDD Pest megyeiek a fővárosban Fotopályázat Budapest az idén ünnepli egyesítésének centenáriumát. Pest megye és a főváros között sokrétű, szoros kapcsolat alakult ki politikai, gazdasági, kulturális téren. Knnek további erősítése céljából a Pest megyei Népművelési Tanácsadó és a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága fotópályázatot hirdet a következő címmel: „Pest megyeiek a fővárosban.” jelent számunkra Budapest?” A pályázaton minden érdeklődő részt vehet. A képek beküldési határideje: 1973. július 1. Minden pályázó maximálisan öt 24x36-os képpel versenyezhet. A pályamunkákat kérjük beküldeni a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának címére: 1054. Budapest, V., Steindí Imre u. 12. A legjobb pályaművek között a bíráló bizottság díjakat oszt ki: I. díj: 1000 forint, n. díj: 600 forint, in. díj: 400 forint. A beérkezett anyagból megyei kiállítást rendezünk. A díjnyertes képek szerzőjének nevét és a képek címét a Pest megyei Hírlapban is m értét- jdk. Felsőfokú technikumból — egyetemi szak Zsámbékról - üzemmérnöki diplomával — Brigád az iskoláért. A Nagykőrösi Konzervgyár So- phianne szocialista brigádja vállalta, hogy az Arany János Általános Iskolában különböző társadalmi munkát végez. Nemrég átadták a kisiskolásoknak azokat a saját készítésű szemléltetőeszközöket, amelyek az oktatást segítik. Az országnak alig van olyan része, ahol e zisámbóki mezőgazdasági oktatási intézményt ne ismernék, hiszen tekintélyes székházéban a negyvenes évek végétől termelőszövetkezeti vezetőik bentlakásos képzése folyt, 1962-től pedig falai közt felsőfokú mezőgazdasági technikum működött. A kapu bejárata fölé 1971 őszétől került a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudományi karának üzem gazdasági-üzemmérnöki szaka tábla. Magasabb színien — Milyen diplomát nyernek hallgatóik: mire képez az agráregyetemihez került zsámbé- íki üzemgazdasági-üzemmérnöki szak? — kérdeztük dr. Szemes Lajos agrárközgazdászt, szakvezetőt, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát, ki a Magyar Tudományos Akadémia ökonómiai és üzem- szervezési bizottságának is tagja. — A változatlanul hároméves zsámbéki szakon az államvizsga után hallgatóink főMegyrei zenekari fesztivál Nagykörösön A Pest megyei Tanács művelődési osztálya, a Nagykőrösi Városi Tanács művelődési osztálya és a nagykőrösi állami zeneiskola rendezésében vasárnap délelőtt került sor a Pest megyei állami zeneiskolák negyedik zenekari fesztiváljára. A zeneiskola hangversenytermében a vonószene-t karok, a művelődési ház színháztermében pedig a fúvós-és vegyes zenekarok mutatták be produkcióikat. Hat vonós- zenekart hallottunk; az abo- myiakat Szűcs Antal, a ceglédi és a nagykőrösi zenekart Dávid Sándor, a szobi zenekart Oromszegi Ottónéés a két váci zenekart Bogányi Tibor vezényelte. A fúvószenekarok bemutatóján az abonyi együttest Varga György, a nagykőrösit Simon István, a szentendreit Papp Tibor és a vácit Ábrahám Balázs vezényelte. Ezen a szemlén szerepelt két kihelyezett zeneiskolai osztály zenekara is: Tápiógyörgye, Mátyás Ferenc vezényletével és a Fóti Gyermekváros zenekara Puska László vezényletével. Két vegyes összeállítású zenekart is hallottunk; a szentendrei együttest Markovich Judit vezényelte és a nagykőrösi ütös-kamaraegy úttest dr. Vecsery Zsigmond tanította be. Ezen a fesztiválon a megye összes iskolai zenekara részt vett. Válogató volt ez egyben az országos versenyhez, amelyen egy Pest megyei zenekar vehet részt, örvendetes, hogy a fesztiválon a városi zeneiskolák mellett a falusi iskolák zenekarai is szépen szerepeltek, így például Abony, Tápiógyörgye, Főt és Szob együttese. Külön zsűri bírálta el a vonós-, valamint a fúvós- és vegyes zenekarokat. A két zsűri elnöke: Péter Miklós, a Művelődésügyi Minisztérium művészetoktatási osztályának főelőadója és Váczi Károly, a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettese, a zsűritagok a Budapesti Zeneművészeti Főiskola és a zeneművészeti szakközépiskola tanárai. A vonószenekarok közül az abonyit, a fúvósok közül a szentendreit javasolták az országos versenyen való részvételre. Szolfézsverseny) Kodá ly-emlékbang} meny A váci zeneiskola tízéves fennállása alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretében szombaton került sor a szolfézsversenyre és a hangszeres versenyek döntőjére. Mindkét program Kodály Zoltán emlékének adózott; a hangszeresek műsorán Kodály művei mellett mai magyar szerzők alkotásait is hallhattuk. \ A szolfézsverseny döntőjének gazdag programján dal- lamdiktálás, lapról éneklés és népdaléneklés szerepelt, ezenkívül a résztvevők vagy szöveges kérdésekre válaszoltak, vagy pedig egy elhangzott dallamot kellett felismerniük. A verseny döntőjét — sőt, a középdöntőket is — Ábrahám Balázs tanár vezette. A döntőbe harminchárom növendék került, akik mindannyian jutalmat kaptak. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó növendékeket a zsűri különjutalmak- ban részesítette. örvendetes, hogy a versenyen a zeneiskola növendékein kívül a zenei általános iskola tanulói is részt vettek, és szépen szerepeltek. A döntőben elhangzott produkciók közül különösen említésre méltó volt Frick Klára és Raáb Zoltán népdaléneklése. , A zsűri elnöke Tornyos György volt, a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szak- középiskola tanára; a zsűri tagjai: Cs. Nagy Tamás és Bogányi Tibor, a váci zeneiskola igazgatója és igazgatóhelyettese. A délutáni szolfézsverseny után az esti órákban zajlott le a hangszeresek döntője, a zongora- és a fúvós tanscak növendékeinek Kodály-emlék- hangversenye. Ezen a döntőn többnyire a zeneiskola felsőbb osztályainak, valamint a továbbképző osztályok növendékei nyújtottak kiemelkedő produkciókat, de az alsóbb osztályosok is szépen szerepeltek. Minden döntőbe jutott növendék jutalmat kapott. A zsűri tizenkét növendéknek különjutalmat ítélt. Az elődöntőket a rongoratan- szak vezetője. Szabó Katalin rendezte, betegsége miatt. a döntőn helyét Cs. Nagy Ta- másné vette át. A zsűri elnöke dr. Hegyessy Sándorné megyei szakfelügyelő volt. Az ünnepségsorozat további orogramián még öt alkalommal — hétfőtől péntekig — j szerepelnek növendékhang- j versenyek. Szombat délután I lesz a záróünnepség a jubi- ! leumi díszhangverseny, a ze- ' neiskola hangversenytermében. K. Ä. islkolai végzettséggel s üzemmérnöki diplomával egyenrangú üzemgazdász diplomát nyernek. Lényegében ugyanarra oktatunk, amire a régebbi felsőfokú technikum — de magasabb szinten. Ezáltal egy eddig igényelt, de hiányzó szaikembertípust adunk a mezőgazdaságnak: ágazati üzemgazdászokat, üzemszernezőket. A maguk erejéből Mezőgazdasági, ágazati üzemgazdászokat, üzemszierve- zőkiet képeznek — az oktatáshoz marxizmus—tenimizmus, vállaia tgazdaságtani, mező- gazdasági műszaki ismereti, állattenyésztési technológiai és termékfeldolgozói, valamint növénytermesztési technológiai és termókfélídoigözái tanszékeket fejlesztettek tovább, illetve szerveztek. Az oktatók száma az átszervezés óta nem emelkedett — az oktatói gárda harminctagú —, de a hallgatóké 190-ről már 220-ra emelkedett: e tanévre az első évfolyamra az azelőtti 50 hallgató helyett 80-at vettek fel. (A túljelentkezés változatlanul kétszeres volt.) Az elméleti és gyakorlati oktatást segítő eszközök, berendezések már a felsőfokú technikumban is milliós értéket képezték: elektronikus számítógépek, vetítőgépek és egyéb eszközök beszerzésével az átszervezés óta tovább gyarapodtak. Az intézmény egyébként is növekvő támogatást élvez, hogy méltó keretet kapjon a már főiskolai szintű oktatás. Székházuk felújítása folyamatban: a diákotthon tatarozott szárnyában 3—5 személyes szobákat, az épületben társalgót, 12 ezer kötetes könyvtárat olvasóteremmel, tágas pinceklubot, orvosi rendelőt belgyógyászattal, fogászattal, tornatermet, padlás- lőteret, uszodát találunk. De mindez csak a helyi erőkről ad képet. Agrártudományi egyetemhez tartozásuk mindezt sokszorozza. Új tudományág Az oktatást a gyakorlati és az ökonómiai oldal erősítésével fejlesztették, korszerűsítették, újították meg. A hallgatók másodévtől félévenként egy-egy hetet töltenek mezőgazdasági üzemekben, ahol konkrét ágazati technológiákhoz kapcsolódó üzemszervezési és számviteli feladatokat hajtanak végre. Két szomszéd termelőszövetkezetben töltik a diákok a gyakorlatok zömét — e gazdaságokban számítógépes oktatótermeket is berendezett az anyaiskoLa —, de összesen tíz nagyüzemben végeznek üzem- szervezési vizsgálatokat. Az ökonómiai tárgyak aránya pedig a zsámbéki szakon ötven százalékra emelkedett. A hallgatók tehát a képzési idő felében vállalatgazdaságtannal, élelmiszergazdaságtannal, gazdasági matematikával, szervezéstannal foglalkoznak, számviteli és pénzügyi ismereteket sajátítanak eL Mindez önmagában is bizonyítja: Zsámbékon az oktatás — a maga szintjén, céljában, ágazataiban — egyúttal úttörő vállalkozás. Tegyük hozzá, nem csak a képzés új — a tudás is az, amelyet kapnak. Annyira új tudományról van szó —, hogy a tananyag számos részét, elemét csak most •kutatják fel a jó mezőgazdasági-élelmiszeripari üzemekben, ágazatokban. Mondhatjuk így is: a mezőgazdasági, vállalati szervezéstudomány egyes területei még fejletlenek — a zsámbéki szak oktatói tehát új tudományágat is fejlesztenek; a kitűzött program még nincs teljesen kitöltve tartalommal: a téglák megvannak, de az épület még nem készült el. S ez, a kutatás-oktatás összefonódása teszi igazán úttörővé a zsámbéki felsőfokú oktatási intézményben a munkát. Miközben azonban utat törnek — hagyományaikat is őrzik. Több, mint két évtizedes múltra tekintenek vissza a felnőttoktatásban. Ezt a tevékenységet a rendes levelező képzés folytatása mellett, a továbbképzés elindításával bővítik: márciusban 60 fővel technikusok üzemmérnökké képzését kezdik meg. Egyéniséget nevelni Már a két évvel ezelőtti minisztériumi felülvizsgálat is kiemelte a gondolkodni tanításnak, a dinamikus ismeret- szerzés képessége kifejlesztésének jelentőségét a felsőfokú mezőgazdasági, ökonómiai képzésben, A komplex államvizsgán, amelyre az idén először kerül sor intézményükben, az elbírálásnál figyelembe veszik a hallgatók önálló értékelését, egyéni véleménynyilvánítását, szabatos előadását Ez utóbbi is záloga annak, hogy nem szűk látókörű specialisták, hanem fejlődni és teremteni tudó emberek képzésére törekednek. Padányi Anna Ma száz éve született Saljapin A világ valamennyi színpadán Az APN tudósítójának beszélgetése a művész leányával A nagy orosz énekes, Fjodor Saljapin idősebb leánya, Irina nagy munkát végez apja művészeti örökének ápolásában, segíti azokat, akik a kiváló művészről írnak, s már ötszáznál is több előadást tartott az operaszínpad kiváló egyéniségéről. Emlékek Lakása múzeumra emlékezteit. Az egyik szoba fő helyén Konsztantyin Korovin festő alkotása, Saljapin nagyméretű portréja. A falakon fotók az enekes nagy szerepeiről, barátainak, Gorkijnak, Rahma- nyinovnak, Mamont-Dalszkij- nak a fényképei. S mindenütt Saljapin személyes tárgyai. — Itt van az a zongora, amelyet 1913-ban tisztelőitől kapott, a dívány, amelyen oly szívesen pihent — mondotta Irina Saljapdnia. A nagy tükrös szekrény előtt mindig megállt, ha fellépésre indult. A sakkasztalnál is szívesen üldögélt. A szekrényekben kották, könyvek, levelek, műsorfüzetek, fényképek tömege. Színházi jelmezei közül Kon- csak kán ruháját őrzöm, amelyben Borogyin e híres basszusszerepében lépett fel. Sok emlékem van apám életének különböző korszakaiból. A fiatal szovjet köztársaság első éveiben például apám a Marijinszki színház (ma a le- ningrádd Kírov Operaház) művészeti tanácsának volt tagja, s aktív társadalmi munkát végzett, számtalanszor énekelt munkások és vörüskatonák előtt. Természetesen elsősorban a színház jövője foglalkoztatta. Amikor felmerült annak a veszélye, hogy elkóTV-FIGYELŐ Végre. <• Azt hiszem, nemcsak a tv-kritikus sóhajtott fel megkönnyebbülten csütörtökön este, amikor lepergett a két és fél hónapon át tartó jugoszláv filmsorozat, az Amerre a vaddisznók járnak tizedik része. Ezzel az utóbbi idők. egyik leggyengébb kalandfilmsorozata fejeződött be, amely tíz csütörtöki adásnap főműsorát jelentette. Még egy évforduló. Amíg kedden Nagy Laios születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából láthattunk kitűnő műsort, pénteken Rideg Sándor születésének hetvenedik évfordulójára emlékezett a televízió. S újra csak örömmel állapíthatjuk meg: kitűnően szerkesztett műsorral. Két novella és egy regényrészlet adaptálása szerepelt a programban, amely minden bizonnyal sok újabb olvasót szerzett Rideg Sándor gazdag életművének. Már az első. Rideg Sándor művészetét népszerűsítő vállalkozás, a Kristóf, a magánzó is belopta magát sok olyan tv-néző szívébe, aki eddig nem ismerte Rideg Sándor regényeit és elbeszéléseit. Rideg, rendszerint életrajzi fogantatású művei szinte kínálják a vizuális megjelenítést, nem állítva nagyobb gond elé a dramaturg Katkó Istvánt. S a jellegzetes figurák életre keltői — Benkő Péter, Harsányi Gábor, Páger Antal és a többiek — láthatóan remekül érezték magukat Rideg Sándor írói világában, amelyben szabad kezet kaptak Goól Albert rendezőtől. Szombat = igénytelenség? Ez jutott eszembe szombaton este az X — kutya című vidám bűnügyi társasjáték megtekintése után. Nem értem a televízió műsorszerkesztőit, miért ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez. miszerint szombaton este csak buta történetecskék- kel szabad szórakoztatni a nagyérdeműt. Szerény véleményem szerint a péntek este sugárzott, Rideg Sándor műveiből összeállított műsor sokkal inkább szórakoztató, mi több, tartalmasán szórakoztató produkció volt. mint Alfonso Paso krimikomédiája. Különösen akkor szembeötlő ez, ha figyelembe vesszük a szintén szombaton közvetített — immár harmadik — évfordulós programot, a Carrar asszony puskáit, amellyel Bertolt Brecht születésének hetvenötö- dik évfordulójára emlékezett a televízió. Igaz ugyan, hogy ezt a műsort már láthatták sokan, de újra látni olyan nagy, a közelmúltban elhunyt színészegyéniségeket, mint Kiss Manyi, Pécsi Sándor és Görbe János, nagyszerű élményt nyújtó szórakozás. Az elidegenedés - közelről. Dolgozhat-e az ember egy fél évszázadon át úgy egyetlen munkahelyen, hogy egyetlen barátja, ismerőse se legyen? Joe Orton drámája, a Boldog órák igennel válaszol erre. Lehetséges egy olyan társadalomban, amelyben a dolgozó ember csak munkaerő. Egy olyan társadalomban, ahol a munkáltató nemcsak a munkaruhát, de a műkezet is visszaköveteli a munkástól, mivel az is leltári tárgy. Kegyetlen dráma Joe Ortoné, de éppen ez a kegyetlenség adja drámai erejét> Gondoljunk csak bele, mivel fizetik ki az öt évtizedes hűséget? Egy zárlatos kenyérpirítóval és egy összevissza járó villanyórával. Kegyetlenül igaz mű Joe Orton drámája s tette még inkább azzá a három főszereplő, Páger Antal, Schubert Éva és Sulyok Mária kitűnő játéka. Prukner Pál tyavetyéllk a színház díszle-; tóit, kosztümjeit, kellékeit,1 Gorkijjal együtt Moszkvába indult a Kremlibe, hogy Leninnel beszéljen. Amikor beszámolt, jövetele céljáról, Lenin megnyugtatta: „Ne aggódjék, ne nyugtalankodjék. Értem a dolgot... Utazzon vissza nyugodtan Pétervárra, ne szóljon senkinek látogatásáról, én megpróbálom latba vetni befolyásomat — ha van ilyen, hogy eloszlassák aggodalmát.” „Megköszöntem és elbúcsúztam — mesélte később apám. — Amikor visszakér tűnje Pétervárra, már minden elintéződött, minden díszletet, a jelmezeket gondosan őrizték és senki sem próbálta azokat többé elhordani. Boldog voltam”. Levelek — Amikor Saljapin külföldön tartózkodott, ön gyakran levelezett édesapjával. Miről szóltak az utolsó évek levelei? — érdeiklőditem. — Apám körülbelül 15 évet töltött külföldön, de nehéz volt idegenben élnie. Levelei tanúsítják, hogy Oroszországból történt távozását ideiglenesnek tekintette, s hitt benne, hogy hazatér. „Oroszország, s az ottani életemet betöltő művészet nélkül... unalmas és elkeserítő az élet” — írta. A hazai színház, a nagyszerű művészi és zenekari együttesek, amelyekkel itthon dolgozott, nagyon hiányzott neki. Apám nagy figyelemmel követte, mi történik Szovjet- Oroszországban. 1937. május 6-án Varsóból például így írt: „Nagy örömmel olvastam a Moszkva—Volga csatorna megnyitásáról. Ez fantasztikus, remek.. 1921-ben Angliába és Amerikába indult vendégszereplésre, majd visszatért Oroszországba. Október 2-án a következőket írta New Yorkból: „Sajnálom ezeket a szegény, mindentől elrugaszkodott emigránsokat. Soha még így ki nem mutatták jelentéktelenségüket. Azt hiszem, Oroszország semmit sem vesztett ezeknek a pókhasú, kis fejű madárijesztőknek a távozásával.” Az orosz emigránsok iránti elutasító nézetei élete végéig sem változtak. 1936-ban utazott utolsó ázsiai turnéjára. Az Egyesült Államokból már betegen érkezett meg Habrinba és Sanghájba. Amikor Saljapin Sanghajban volt, megjelent nála egy orosz emigránsdelegáció — emlékezett vissza azokra a napokra Alekszandr Vertyinszkij színművész. Előadták „szerény” kérésüket, hogy az énekes lépjen fel egy 3 ezer személyes cirkuszban, a bevételt pedig adja oda nekik, az emigránsoknak. Saljapin erre nem állt rá. Akkor rágalom- hadjáratot indítottak ellene az emigránslapok. Saljapin lemondta vendégfellépését és elutazott Sanghajból. Az otihon — Apám mind gyakrabban emlegette Oroszországot. Az volt utolsó kívánsága barátaihoz, hogy orosz földbe temessék. Fjodor Saljapin 1938. április 1-én halt meg, Párizsban. Utolsó szavaiban is az orosz színházat emlegette. Petar Urumov kiállítása Hétfőn a bolgár kulturális központban dr. Végvári Lajos művészettörténész nyitotta meg Petar Urumov bolgár festőművész kiállítását, aki korábban csaknem tíz esztendeig élt Magyarországon, és 1936- ban kiállításon mutatta be vásznait az Ernst Múzeumban. I I
