Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

11 ii in I ii'irainimi XV. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1973. FEBRUAR 11., VASÁRNAP I 'AstHi: 17/«. .Vi/« rt’tffffni z« *».v f W Értékelték a tavalyi társadalmi munkát Csaknem 18 millió — Hozzájárulás az óvodaépítéshez — Lakosság, vállalatok A Pest megyében folyó tár­sadalmi munkaversenyben, pontos nevén a fejlesztési és ezépítési versenyben a mo­nori járás rangos helyet ví­vott ki magának. Többször el­ső és második helyezést ért már el. Tavaly a járás községei kivétel nélkül beneveztek és amint az e hó elején össze- ! állított értékelő jelentés mu- l tatja, nem is eredménytele­nül. A járás mintegy százezer | lakosa pontosan 17 millió 1 885 ezer forint értékű tár- | sadalmi munkát végzett. Egy személyre átlagban 179 forint jut, ami az elmúlt évi eredmé­nyekhez képest néhány forint emelkedést jelent. A versenyt három kategó­riában szervezték, nagy-, kö­zepes és kisközségi szinten. A nagyközségeknél az első he­lyezést Üllő érte el, itt egy személyre 371 forint társa­dalmi munka jut. Utána Mo­nor, majd Maglód követke­zik. Egyébként a hét nagy­község lakossága összesen kö­zel 16 millió forint értékű társadalmi munkát tud fel­mutatni. Közepes — háromezer lé- lekszámon felüli — községek csoportjában első helyezést Nyáregyháza érte el, ahol la- ! kosonként 176 forint társa­dalmi munkát végeztek. A kisközségek közül Űri lett az első, 156 forint szemé­lyenkénti eredménnyel. A négy kisközség egymilliónál jóval többet tett a járás asz­talára. A járási pártbizottság és hivatal vezetői a fejlesztési és a szépítési versenybe va­ló benevezések után kérték a községek vezetőit, hogy az óvodák építéséhez kérjék, il­letve adják a legtöbb segítsé­get, mert itt van rá a legna­gyobb szükség. Amint az el­múlt év végeredményei bizo­nyítják, az eredmények nem maradtak el. Monoron, a gazdasági szervek 2 millió 76 ezer forintnak megfelelő tár­sadalmi munkával járul­tak hozzá a fejlesztések­hez. Ennek egyharmadá- tól többet az óvodaépí­tésre fordítottak. Vecsésen 642 ezer forintnyi társadalmi munkát adtak az óvodák bővítéséhez, építésé­hez. A két helyi termelőszö­vetkezet ezen felül „egyma­ga” felépített egy huszonöt gyermek befogadására alkal­mas foglalkoztatótermet, amelyhez a tanácsnak csak az építési engedélyt kellett meg­adnia. De több tízezer forint ér­tékű munkát végeztek el az üllői, maglódi és a más he­lyeken épülő óvodáknál is. Sülysápon a termelőszövet­kezet a nemrégen átadott is- ‘ kólához 786 ezer forint tár­sadalmi munkát adott — fő­leg fuvarban —, és ad a to­vábbi építkezéshez is. A lakosság megértve a ta­nácsok és a Hazafias Népfront kérését, amelybe a vöröske­resztes szervek is „besegítet­tek”, jelentős támogatást adott. Vállalták a járdák ál­landó tisztántartását, az ár­kok, átereszek, hidak kitaka­rítását, fűkaszálást, járdaépí­tést. Sokan, főleg a szülők az óvodákban és bölcsődék­ben játszófelszereléseket, udvart, kerítéseket készí­tettek, javítottak. Vizet szereltek, fákat ültettek és virágokat ápoltak. A lakosság, a tanácsok és a szervek most is, mint min­den évben megtették a ma­gukét. Derekasan kivették részüket a tanácsi dolgozók is, hiszen azt lehet mondani, szinte az összes adminisztrá­ciós munkát ők végezték. A pártszervek elvi és gyakorlati irányítást adtak mindenhol, sőt a gazdasági szerveknél nem egy helyen saját maguk szervezték, irányították is a munkálatokat. Kovács György (f Önkiszolgálás fizetés nélkül Mióta a tej és tejtermékek ára emelkedett, az üllői élelmiszer- bolt vezetői többször sérelmez­ték, hogy a reggeli nyitás előtt a bolt lezárt ajtaja előtt elhe­lyezett tasakos tejből 4—5 csomag hiányzik. A lopások megszüntetése céljából a bolt­vezetők megkérték a bolttal szemben lakó vevőiket, hogy a szokott korai időben figyeljék, ki visz tejet önkiszolgáló ala­pon, de fizetés nélkül. A fel­kért lakók szívesen vállalták a figyelést. (em) Kulturális hírek Űj zenekar játszik a vecsési művelődési házban. A népsze­rű Synus zenekar elsősorban a dallamosabb, harmonikusabb zenét játssza, és a tánckedve- ló fiatalok körében már eddig is nagy sikert aratott. ★ Február 24-án sok-sok éves szünet után ismét felújítanak egy hagyományt Vecsésen. A művelődési házban sváb bált rendeznek. A talpalávalót Somlai János zenekara bizto­sítja. A műsorban fellép a hí­res sóroksári sváb együttes is. ★ Petőfi-szavalóversenyt ren­deznek a monori-erdei iskolá­ban. A nagy létszámú színvo­nalas verseny legjobbjait az úttörőcsapat jutalínazza. ★ A februári tanácsülésen Pi­lisen az ifjúsági törvény vég­rehajtásáról, a község fiatal­jainak helyzetéről tanácskoz­nak. Itt szó esik majd a fia­talok szórakozási, sportolási lehetőségéről is. ★ Februárban a monori-erdei napközi otthon tanulóinak vendége lesz Baranyi Ferenc költő, aki író-olvasó találkozó keretében elbeszélget a helyi iskolásokkal. (— szatti —) VASAD Egészségügyi szaktanácsadás Február 12-én 18 órai kez­dettel a művelődési otthonban filmvetítéssel egybekötött egészségügyi szaktanácsadást tartanak „A személy és a kör­nyezeti tisztaság fontossága” címmel. Hét vármegye dalai Vecsésen A Vecsésen meghirdeteti. Röpülj, páva népdalverseny felnőtt egyéni versenyzőinek selejtezőjét az elmúlt héten rendezték meg a művelődési házban. A népdal összefogó ereje, varázsa, különös vonzással hozta a messzi magyar tájak­ról Vecsésre települteket. El­mondhatjuk, hét vármegye dalait hallhattuk csendülni. Maguk készítette citerán ját­szottak libatollal, egyszerre öten. Aztán külön-külön szó­lóban. Kiss János „kiszolgált régi, öreg citerája” Mezőkövesd tá­jait idézte. Hangszerének mű­vésze, virtuóz játéka már túl­van a naiv stíluson. Játékára szinte felforrósodott a levegő. A továbbjutásihoz nem fért kétség. Tancza József, az ősz bajú- szú, nótáskedvű „öreg citerás” Tolnából hozta dalait. A hú­ros fán épp oly szépen zen­ged a dalt, mintha belekezd eléneklásébe. Szabadkozik, hogy már nem 25, hanem 75 esztendős és tán nem cseng a dal tisztán... És egymás után akár száz dalt is elját­szana, elénekelne. „Szépen legel a gulya a réten ■. „Réten, réten ..Túr a disz­nó, túr a mocsár szélén.. játssza, dalolja és huncutká- san neveti, hogy „Tartottam szeretőt, de már régen ...” A délibábos Hortobágy nyá­ját terelő furulyát Hűli Ger­gely szólaltatta meg, hangsze­réből pásztordalok keltek szárnyra, szép s zívme lenge­tőén ... 1 Népdalversenyen nagy ér­téke van a furulyaszólónak. Nógrád megye apró falvai, erdős, dombos tájai elevened­nek meg Kusnyár Jánosné dalaiban. „Végigmentem a bu- lyáki főutcán ...” Megtudtuk, Száznegyvennégy szövőszék 1969. októberében kezdte meg működését a Kelenföldi Textilművek kihelyezett rész­lege Üriban. A helyi Béke Tsz biztosított helyiséget, amely­ben 48 szövőszéket helyeztek el. A tsz üzemeként működött eleinte, 1972. január 1-től azonban megtörtént a válás. Átvette a KELTEX az üze­met. Kovács Sándor, a kezdettől fogva a kihelyezett üzem ve­zetője, így vall a „hőskorszak­ról”: — Amikor idejöttem bizony nem gondoltam arra, hogy mára ilyen jól fog menni a „verkli”. Ma minden igényt ki­elégítő szociális létesítmé­nyek állnak, és míg a kezdet­kor alig több, mint 10-en dol­goztak, ma már 58-an vagyunk. Ennél a vonatnál nem in- teget senki, nincs búcsúzko- Idás a peronon. Nem vendégek és rokonok mennek hazafelé vagy látogatóba: esti munkás­vonat indul a Nyugatiból, a külső ötös vágányról. A kocsi­ba lihegve robban be egy fia­tal nő, karján táska, szabad kezében papírtálca, virslivel és kicsivé gyűrt kenyérda­rabbal. Nagyot fúj, amikor lehuppan velem szemben az ülésre, sóhajt, és már indu­lunk is zajtalanul. Apró fala­tokat eszik, igyekszem nem figyelni, a félsötétben nem is nagyon láthatom, de mozdula­taiból érzem a szinte tapint- hatón áradó fáradságot. Üres a papírtálca. — Bocsánat... Ha elalszom, felkeltene Pilisen? — Sajnos, Monoron leszál­lók — mondom, s már indul is a beszélgetés, halkan, mert egyre többen leszünk, s min­denki bóbiskol, még állva is, a csomagtartók nikkelrúdjai- ba kapaszkodva. Harmincéves elmúlt, a vendéglátóiparban dolgozik. hetenként egyszer iskolába jár. most is onnan jött. Mindig az oszlopok mö­gé ül az utolsó előadáson — oszlopok vannak a teremben —t, hogy ha lecsukódik a sze­me, ne legyen nagyon feltű­nő. Az előadónak nem híze­legne túlságosan, ha aludni látná a hátsó sorokat... Ott­hon két fia és a férje várja, hideg vacsorát esznek, máskor — ha korábban ér haza —, ő főz. Fárasztó nagyon, dehát nemcsak ő csinálja egyedül, és különben is, azért végzi az iskolát, hogy könnyebb mun­kakörbe kerülhessen, ne le­gyen mindig ilyen elcsigá­zott. Akkor Monoron keltsem fel, legyek szíves. Onnan már kibírja ébren is. ★ Arra már nincs idő, hogy a menetrendet nézzem. — Bocsánat, megáll ez a vonat Monoron? — Ott minden vonat meg­áll — mondja a vasutas. — Nem tudja? Az egy olyan hely. Ott minden vonat meg­áll. — Hát azért van, amelyik nem... — Látszik, hogy nem ingá­zó. De azért ismeri a közle­kedést? — Azt hiszem, igen. — És milyen? Mit mondjak? Vasutas egyenruha van rajta. És tény­leg érdeklődve várja, hogy mit válaszolok. — Zsúfolt. Reggel Monoron már nincs állóhely sem, a ve- csésiek Pest felé a csomag­tartóban utaznak Pestről visz- szafelé. Kőbányán a felszállás várostromhoz hasonlít. Hát ilyen... — Na de! — emeli fel a mutatóujját. — Miért? Mert reggel például a pilisiek le- szállnak Monoron és ott át­ugrálnak a helyire, mert ott kényelmesebb — aztán úgy megszállják az ottani vona­tokat, hogy a monoriak nem férnek fel. Igaz? — Igaz. De ... — Na ugye. Ilyen dolgokat is figyelembe kell venni. És nem mindig a vasutat hibáz­tatni. öt perc múlva vitatkozik a kocsi. És minden marad a ré­giben. ★ Három barát, óriási ováció­val üdvözlik egymást. — Szevasz! Szevasztok! De rég .. . — ... vagy másvél éve, mi ?! És már a „szöveg” közepé­ben vannak. Az öreg hölgy csóválja a fejét, a „szöveg” nem tetszik neki, nem is tit­kolja: — Nem tudnak maguk ma­gyarul? És ez az ápolatlan, zsíros kóc a fejükön ... Hát... szókimondó. A há­rom fiú el is hallgat, és nézik a matrónát, aki hatvanon már jóval felül van. Én is nézem őt. Búzavirágkék tréning­ruha van rajta, fürtjein sár­ga, horgolt sapka és a kritika befejeztével elégedetten il­leszti szép pirosra fes­tett szájába a cigarettát... (k. zs.) Az újonnan felvettek először szakmai, technikai minimum­vizsgát tesznek. A többség megfelel a követelményeknek. Ezután következik a betanulá­si idő. Ez kettő, vagy négy hónapig tart. Az első két hó­napban a fizetés 850, a máso­dikban 950 forint. Aki ügyes­kedik, az már a második hó­nap végétől teljesítményben dolgozhat. Sokan vannak ilye­nek. A szakmunkások. Például Varró Imréné, aki férjével együtt dolgozik Itt, a szövődé­ben. Kókáról járnak át, ha az idő engedi, motorral. Varróné 1957-ben a Goldber- gerben végzett, innen került át a Kőbányai Textilművekbe. — Amikor megtudtam, hogy Üriban is lesz egy kihelyezett üzem, gondoltam egyet, s „ha­zajöttem” — mondja a fiatal- asszony. — Illetve nem haza, de mégis csak közelebbre, mint Kőbánya. Nagyon fá­rasztó volt a bejárás, ide azért csak könnyebben eljut az ember. A fizetésem is több, mint a fővárosban. Ott 1800— 1900 forintot kerestem, itt 2300—2400 forint az átlagom, de volt már 20 forint híján háromezer is ... Sokáig szeret­nék itt dolgozni. Kislányomat, Valikát — ötéves —, amikor délutános vagyok, ellátom. Ha reggel indulunk, a nagyszülők vigyáznak rá. Férjem lakatos, ő is jól érzi itt magát... Harminckét évet dolgozott a „Goliban” Kuparits József. Kilenc éve már nyugdíjban van, mégsem hagyta el a vál­lalatot. Egyszer szóltak csak neki, jöjjön vissza dolgozni, de nem Pestre, hanem Üriba. És jött. Ö az egyik művezető, most 69 éves. — Nagyon szeretem a mun­kámat. Nem is tudtam megáll­ni. hogy a kérést ne teljesít­sem. Nyolcszáznegyven órát dolgozhatok — a nyugdíj mel­lett — egy évben. Gyömrőn, a fiaméknál lakom, autó visz, hoz bennünket mindennap. Szeretnék még sokáig „bese­gíteni”. Ki gondolná, hogy bolti el­adóból szövőnő lesz. Gazdag Györgyi 16 éves csévharaszti kislánnyal történt meg ez. — Amikor elvégeztem a nyolcadikat, szövőnőnek akar­tam jelentkezni. A szüleim nem engedtek. Kereskedelmi iskolába iratkoztam, de tavaly otthagytam. A Pajtás újság­ban olvastam egy hirdetést. Elmentem a központba, onnan irányítottak Üriba. Nagyon kellett a pénz. Üj házat épí­tettünk. Az első keresetem több fríÜít'-’ 1706 forint volt. Monorra busszal járok, onnan gépkocsi visz tovább Üriba. Nagy Ibolya 16 éves koráig nem dolgozott. Édesanyja be­teg, őt kellett ápolni odahaza. Három testvére van még ott­hon. Szereti munkáját, ő is két hónap után levizsgázott. Betanított szövőnő lett. Az üzemvezető büszke tanít­ványaira. ötvennyolcán dol­goznak jelenleg az úri szövő­dében, két műszakban. Fej­leszteni akarják a létszámot 9—10 fővel, hogy három mű­szakban dolgozhassanak. A vállalat mindent megtesz az úri üzem érdekében. Az ebéd árának a felét és az útikölt­séget megtéríti. A hatalmas csarnokban fül­siketítő a zaj. Ezért a közel­múltban bevezették a svéd fülvédő vatta használatát, amely lecsökkenti a zajt. Száznegyvennégy szövőszék működik mindennap. Akik idejöttek, hamar megszeret­ték ezt a munkát. S mivel zömében fiatalok dolgoznak itt, tervbe vették egy KISZ- szervezet alakítását, hogy a munka mellett, a szórakozási, kulturális lehetőségek is biz­tosítva legyenek. Gér József nemcsak a dal, a viselet is bulyáki, és nemcsak a ma­máé, de a kislányáé, Erzsikéé is, aki a Martinovics téri is­kolából „indult”. Mazula Pi­roska kedves hangon a „Fél­egyházi utca ...” „Már miná- lunk learatták ...” dalaival szép sikert aratott, útja a döntőbe vezet, a biztos siker ott sem marad el. A nagyon szép hangú Tau- zer Ferencné, Kovács Miklós­áé, Vass Ferencné és még so­kan jutottak tovább a feb­ruár 18-án, délután 15 óra­kor sorra kerülő döntőbe. A 18-i délutánon már gyakorol­ják a gálaest közös énekét, melyet Vass Lajossal együtt énekel majd nemcsak a kö­rülbelül 150 fős szereplőgár­da, de a közönség is. Így jó tudni: „Két út van előttem”, „Kék ibolya búnak hajtja a fejét...”, „Látod édesanyám...” Gyakorolhat a közönség, mert hisz Vecsésen ezekben a na­pokban mindennap népdalt énekelnek az óvodások, az is­kolások és a felnőttek is. Fekete Gizella Szabás-varrás tanfolyam Monoron Tegnap a monori járási mű­velődési házban elkezdődött a téli szabás-varrás tanfolyam. A nagy érdeklődés ellenére a művelődési ház még elfogad újabb jelentkezéseket. Ügyeletes orvos Gyomron: Péterin és Men­üén: dr. Halmai Géza (Gyöm- rő), Gombán, Bényén, Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Baj- csy-Zs. u. 3.), Monoron és Mo­nori-erdőn: dr. Rados Mária (Monor, Petőfi S. u.), Ecseren cs Maglódon: dr. Pápes Tibor (Maglód), Pilisen, Nyáregyhá­zán, Csévharaszton és Vasa­don: dr. Illanicz Elemér (Pilis, Rákóczi u. 13.), Sülysápon és Üriban: dr. Bugyi István (Sülysáp), Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Nagy Lajos tart ügyeletet vasárnap. — ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai. Beteg állatok bejelentése a monori járás területére vasár­nap reggel 8-tól 13-ig és dél­után 15-től 19 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban. Mf SOR Mozik Ecser: Dühös utazás. Gom­ba: A kaktusz virága. Gyöm- rő: Sátáni ötlet. H. Kísért a múlt. Maglód: Sztrogof Mi­hály. H: A rend gyilkosai. Mende: A rend gyilkosai. H: Sztrogof Mihály. Monor: Me­nekülés I—II. H: Tizenéve­sek. Nyáregyháza: A katona visszatért a frontról. H: A fe­kete farkas. Péteri: Egy nyo­mozás sorompói. Pilis: Ma- ckenna aranya. H: Norman­dia Nyeman. Tápiósáp: Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek. Űri: A fekete város I—II. Üllő: Hókirálynö. H: Mackenna aranya. Vecsés: A vőlegény nyolckor érkezik. Matiné: Adj pacsit, Pajti! H: Kezed melegével. Bálok Gyömrő, művelődési ház, délelőtt 10 órakor: tánciskola, délután 18 órakor játékos, tán­cos klubest. Monor, járási mű­velődési ház, 17-től 22 óráig: bál, játszik a Little Boys együttes. SPORT Új edző Vecsésen A gyengén sikerült őszi sze­zon után új edzőt kapott a Vecsési SE együttese. A Mol­nár—Krausz duó helyére, akik eredményes munkát végeztek, hiszen az utolsó hat mérkőzé­sen hét pontot szerzett a VSE — Bangó Zsigmondot szerződ­tették. Az új edző korábban az Esztergomi Vasas NB Il-es csapatánál működött, ő volt az, aki az NB III-ból NB II-be ve­zette a Duna-parti együttest. Ilyerf tervei Vecsésen nem lehetnek, az egyedüli lehetsé­ges cél: bentmaradni az NB lll-ban. Ehhez pedig nem ke­vesebb, mint 16—18 pont szük­séges. Hátrányos a tavaszi sor­solás azért is, mert csak hét mérkőzést játszik otthon a ve­csési együttes. A tavaszi raj­ton mindjárt az egyik bajnok­jelölt lesz az ellenfél: János­halmára látogatnak a vecsési piros-fehérek. A következő forduló sem ígérkezik köny- nyebbnek: az NB I-es játéko­sokkal teletűzdelt Dunaújvá­rosi Építők lesz az ellenfél Ve­csésen. A rajt pedig igen fontos a továbbiak szempontjából. Ezt tudják is a vecsési játékosok, nagy igyekezettel, szorgalom­mal készülnek a rajtra! Sz. A. i I l Beszélge

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom