Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CÉGI. llLJl i'-J- ■-'i-.r-L----• j ..........—— XV II. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1973. FEBRUAR 11., VASÁRNAP Cikluszáró tanácsülések Teljesítették a kitűzött célokat Mikebudán végezték a legtöbb társadalmi munkát A községi tanácsok tagjai • igyekeznek eleget tenni a ta- f nácstörvényben, illetve a szer- ! vezeti és működési szabály- i zatban meghatározott kötele- . zettségeiknek. Rendszeres ‘kapcsolatot tartanak választó- polgáraikkal, beszámolnak tevékenységükről, tájékoztatást adnak a községpolitikai feladatokról, problémákról. Feladataik közé tartozik a tanácstagi beszámolók tartása. A járás 447 tanácstagja közül 1971- ben 324-en tartottak beszámolót, de ezek egy része áthúzódott 1972 januárjára. A tanácstagi beszámolókat, á kialakult gyakorlat szerint, általában novemberben és decemberben tartják. Így volt 1972- ben is, de már lényegesen több, összesen 406 tanácstag tartotta meg beszámolóját az év végéig. Jelentősen megnövekedett a beszámolókon részt ve- > vők száma is. 1971-ben f 5192, 1972-ben 7387 fő jelcint meg, és sokan nyilvánítottak véleményt. A tanácstagok elmondták, hogyan valósultak meg a községpolitikai elképzelések, .a fejlesztési terv, milyen ered- knényt értek el a társadalmi «munkában, mit terveznek. Á mostani tanácsciklus rö- fvid. mindössze kétéves. A közeljövőben kerül Sor a közsé- fgi tanácstagi választásokra. A tanácstagok ezért is igyekeznek közvetlen és szoros kapcsolatot kialakítani választó- polgáraikkal, hogy továbbra is elnyerjék bizalmukat. Járásunk községeiben megkezdődtek a cikluszáró tanácsülések. Ezeken számolnak be a kétéves munka eredményeiről. Nincs szégyenkeznivaló, mert legfontosabb célkitűzéseiket teljesítették a községi tanácsok, javult a testületi és a tömegkapcsolati munka, a hatósági ügyintézés. A lakosság megfelelően értékelte a tanácsok sokirányú tevékenységét, amit bizonyít a többi között az is, hogy egyes létesítmények megvalósításához, a községek szépítéséhez jelentős társadalmi munkával járult hozzá. 1971-ben a tervezett 3,8 millió forinttal szemben, 10,5 millió forint volt a tényleges társadalmi munka, melyből egy lakosra 190 forint jutott. 1972-ben a 4,7 milliós tervet 11,7 millióra teljesítették, melyből 212 forint jut egy lakosra. Jelentős volt a társadalmi összefogás a községszépítésben, a virágosításban, a járdaépítésben, és különösen az óvoda férőhelyeinek bővítésében Cegléd- berceleii, Mikebudán és Törteién, FOLKLÓR VOLT A JÁVÁBÓL Mexikótól a Tűzföldig A folklórzene elengedhetetlen eszköze a furulya és a gitár Apáti-Tóth Sándor felvétele Egyszer már jártak Cegléden, akkor a Lokomotív GT együttesének kíséretében. Az elmúlt napokban önálló előadásukat hirdették a plakátok. Csütörtökön este a ceglédi Kossuth Művelődési Központban lépett színpadra a Los Pachungos együttes. A négytagú zenekar estjét Domonkos Imre ismertetője vezette be. A közönségnek tetszett a műsor, a másfél órás zenés barangolás Mexikótól a Tűs- földig. Igazi folklorműsort hallgathattunk. Az instrumentumok sorában láthattuk a conga dobot, más eredeti ütőhangszereket, meg a rovát- kás agyagköcsögöt is, a furulya és gitár mellett. Az előadás első dallamai Dél-Amerika indián őslakosságának eredeti zenéjét idézték, majd spanyol és portugál romantikus számok következtek. Az Afrika földjéről rabszolgaként betelepített négerek népzenei hatását a harmadik rész dolgozta fel. Végül hamisítatlan dél-amerikai tánczenével fejeződött be az előadás. A meghívó Marosvölgyi Judit közreműködését ígérte. Neki kellett volna irodalmi betétekkel gazdagabbá, színesebbé tenni az összeállítást. Távollétével a műsor csonka maradt. Hiányát egy nagy leleplezés feledtette: az est végén Domonkos Imre felleb- bentette a Los Pachungos együttes titkáról a fátylat. Ez az elnevezés paraguayi magyarokat jelent, azonban csupán az együttes vezetője, Jósé Arzamendia született délamerikai, három társa töröl metszett magyar. Amikor ez kitudódott, a közönség még nagyobb tapssal fejezte ki elismerését a kiváló produkcióért. (tamasi) Az egy lakosra eső társadalmi munka értékét figyelembe véve, a legjobb eredményt Mikebuda érte el, ahol 433 forint jut minden falubelire. Második Abony 367 forinttal, a harmadik Dánszentmik- lós 276 forinttal. Sziráki Péter, a járási hivatal titkárságának vezetője Parkrendezők A februári jó idő kedvez a kertészeknek is. A városi kertészet munkásai megkezdték a park ágyúsainak talajelőkészítését. Ha így marad az idő, három héttel korábban ültetik ki a virágpalántákat, s vetik el a magvakat, mint az elmúlt évben. A Lenin parkban ezen a héten végeznek a tavaszi munkával. Hamarosan a járda kővázáit is helyükre állítják és árvácskát ültetnek bennük. Csetepatéra indulnak Néhány héttel ezelőtt Cegléden az értelmiségi klubban jártak a televízió Telecsete- paté című kritikai műsor szerkesztői. A klub tagjaival arról beszélgettek, hogy ki, milyennek látta a tv szilveszteri műsorát és mi az általános vélemény a napi műsorszerkesztésről. A ceglédiek közül most több hozzászólót meghívtak, hogy vegyenek részt a Telecsetepaté következő műsorának felvételén, mint a közönség képviselői. A meghívottaknak a műsorban természetesen hozzászólási joguk is lesz. Utalványozón, boldog nyerteseknek A 4. heti tárgynyereménysorsolás ismét kedvezett a ceglédi lottózóknak. Háromezer forintos lakástextil, 15 ezer forintos bútorutalvány, két darab kétezer forintos vásárlási utalvány, hűtőgép és egy szuper mosógép talált gazdára. Az utóbbit egy nyugdíjas nyerte, akinek Fortuna már két esetben 10—10 ezer forintos vásárlási utalványt juttatott. Zárt ajkúak Brigádgyűlésen és különböző értekezleteken, utcai beszélgetéskor egyaránt szóba kerül gyakran a megátalkodott rontópálok, tö- rők-zúzók egész sereg tette. Hol egy utca lakói panaszolják: valaki éjnek idején mint valami garázda lidérc, sorra betörte az utcára néző és redőnytelen üvegablakokat, hol másik utcából száll az elkeseredett hang, hogy valaki sorra derékba törte az alig egy éve ültetett facsemetéket. Motorkerékpáron, autón járók gyakran tanúi, hogy hogyan kerül országutak kellős közepére törött sörös- vagy borosüveg cserepe, s ha látták is esetleg, hogy ki volt a tettes, mi volt a rendszáma az üveg- hajigáló járműnek, inkább szitkozódnak, mint hogy a számot megjegyezve illetékeseknél jelentést tegyenek. Igen, volt, aki látta a fa- nyűvőket is. Biztosan volt, de panaszkodni mer csak, egyebet tenni nem. Más arról beszél, hogy a szomszédja nap mint nap az utcára hordja a hamut minden kacattal-lommal együtt, szétteríti „dísznek” az utca közepére — de, hogy ki a tettes, meg nem nevezne, mert nem akar haragot. Panasz, az van, s a panasznak oka is van. Panaszos is van, tettes is. És mivel hallgatás van, nem könnyű a panaszt orvosolni, megfelelő büntetést róni a garázdákra. Pedig nemcsak az a helyes cselekedet, ha a járműről leszállva elhajítjuk az útról az üvegcserepeket, ha új fát ültetünk a kitört helyére, ha inkább rendet teszünk más portáján is, csak ne kelljen a vádoló, a panaszos, a sértett szerepét vállalni. Cegléden a Hazafias Népfront — szerteágazó tevékenysége mellett — ennek a problémának a megoldását is szorgalmazza. Nem utcai pörlekedés, hanem példás és másokat is jobb belátásra bíró büntetés kell, ha valaki megfeledkezik arról, hogy városban, közösségben él. Ha valaki megfeledkezik magáról. Nem elég csak egymás közt beszélni a vandál tettekről, a rendbontásról, hanyagságról. Közös problémát csak közösen lehet megoldani. Nem hümmögéssel, hanem törvényeink adta joggal élve. E. K. Eredményes vásár Cegléden jól végződött a ruházati boltokban, az áruházban a szezon végi vásár. A népes vevőközönségnek volt miből válogatni. Kellő raktár- készlettel gondoskodtak erről. Így azután most sokkal több öröme telt az embereknek a vásárban, mert számos, még januárban is újdonságnak számító holmit kaptak meg csökkentett áron. laljon, mint a régi drótostó' tok, akik hangosan, szótagolva énekelték, hogy végig hallat- szón az egész utcán: „Fa-ze- kat dró-toz-ni, fó-doz-nil” A mostani drótos azonban ballagott. Megszólítottam: — Hogy hívják? — Rafael János vagyok. — Van-e munkája? — Akad. Készre járok. A dolgoztatóim egyik helyről a másikra küldenek. Mindenütt van lyukas fazék. Különben a drótosság nekem mellékfoglalkozásom, csak szabad időmben végzem. A városgazdálkodási vállalatnál dolgozom, és a 7,60 forintos órabér mellé kell egy kis pótlás. — Cegléden javítgatja az edényeket? — Igen, de sokszor kimegyek a tanyavilágba, és eljárok Törteire és Ceglédber- celre is. Mindenütt szívesen fogadnak, és sok a javítani való. — Hol tanulta a drótos szakmát? — Még gyerekkoromban lestem el az öreg drótostótoktól. Most hasznát veszem. Tudja, 28 éves vagyok, és családot szeretnék alapítani — mondotta és befordult egy mellékutcába. Kopa László BUSZ, ZART AJTÓVAL Az autóbusz-pályaudvaron nagy tömeg várakozik a 2-es kocsiállásról kiinduló buszra, amely majd Nagykőrösön át Kecskemétre viszi utasait. A busz indulási ideje fél tizenkettő. örülnek az utasok, mert a busz jó 15 perccel előbb már begördült a kijelölt helyére, s ez reményt adott, hogy nem kell sokáig a hidegben, csípős szélben tovább toporogniuk. Az ajtók azonban nem nyíltak ki. Ezen a buszon ugyanis ülő kalauzos rendszer van, s addig nem lehet beszállni, amíg a kalauz el nem foglalja a helyét. Míg „álló” kalauz kezelte a jegyeket, nem volt probléma, a korábban beült utasok kényelmesen várhatták a helyükbe menő jegykezelőt. Persze, ez nemcsak ezen a járaton indított busznál van így. Az utasok elégedetlensége — különösen a hidegebb hónapok alatt — a többi járatoknál is hasonló, ahol ülő kalauz osztogatja a jegyeket. Többen így morfondíroznak: nem lehetne valamilyen megoldást találni legalább arra az időszakra, amíg a hideg napok tartanak? Cs. L ÜJSZERÜ ismeretterjesztő előadás hangzott el pénteken délután az újvárosi iskolában: dr. Kerekes Tamás gyermek- orvos szülőknek és iskolásoknak tartott filmvetítéssel egybekötött tájékoztatót, mindenkit érdeklő és megszívlelendő egészségügyi tudnivalókról. HÓVIRÁG: a ceglédi piacon a tavasz hírnökeként megjelent az első hóvirág. A kis csokrok rövid idő alatt gazdára találtak, s mint az árus mondta, ezek egyelőre még messzi vidékről érkezett kis virágok voltak. A városszéli erdőkben majd csak ezután bont szirmot a hóvirág. CEGLÉDI APRÓHIRDETÉSEK Elegant Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregysége takarítónőket felvesz 8 órás munkaidőre, valamint időszakos nagytakarítási munkálatokra. Érdeklődni lehet a vállalat személyzeti irodájában. Hirdessen a Ceglédi Hírlapban! Gubodi u. 14. Vállalatunk dolgozói részére bútorozott szobát keresünk február* március hónapra. Vízügyi Építő Vállalat, Cegléd, Köztársaság u. 20. sz. f i 4 A vándoriparok sorában kihalóban van a drótos mesterség. A napokban Cegléden találkoztam egy drótossal. A Körösi úton vitte a hátán a bádoglemezt és a szerszámtartó ládikát. Vártam, hogy megszóKülönös mellékfoglalkozás A drótos a készre jár ELJUT A TANYÁKRA IS Az utolsó nap története „Arról, hogy Petőfi itt (Szé- kelykeresztúron) hol volt el- szállásolvai ef ■ volt-e egyáltalán, sok vita „folyt, az azonban elfogadott tény, hogy a „Gyárfás-házban” Vargha Zsigmondnál vacsorázott több tiszt társaságában. — Vacsora után nővérein, Vargha Róza felkérésére Petőfi elszavalta egyik költeményét, s később újabb kérésére emlékkönyvébe három versszakos költeményt írt. Sajnos, az emlékkönyv később, mikor a házunk leégett, odaveszett — vallotta 1904-ben ifjabb Vargha Zsigmondi’ (Martinkó András: Petőfi életútja 252. I.) A vendéglátó dédunokája SZTK-főorvos, negyedszázada Cegléden él, távol a szépséges erdélyi tájakról, a hús vizű Küküllőtől és a Gagy-patak- tól, amelyek a vén falunál öm- lenek össze. Nagyapai életkorban és hatodiknak az egymást követő Vargha Zsigmondok sorában, akik sohasem voltak „vargák”. Fölkerestük, hogy mondaná el a friss nyomatú, de szűkszavú három mondatot kibővítve, úgy, ahogyan a családi hagyomány őrzi a náluk vendégeskedő költő emlékét. ★ — Petőfi utolsó estéjét dédapámnál, Varga Zsigmondnál töltötte Székelykeresztúron. Áz öreg özvegyen élt három fiával, Zsigmonddal, Istvánnal, Domokossal és Róza leányával, gyermekei közt a legidősebbel. Róza akkor huszonkét éves volt, s vezette a háztartást. Azokban a napokban nagyapám, a tizennyolc éves Zsigmond honvéd tűzmester nem tartózkodott otthon, mert Bem egy távolabbi csapatában szolgált. (Később ötévi vát*fog- ságot szenvedett az osztrákoktól Josefstadtban.) A felejthetetlen találkozást elsősorban mégis tőle hallottam, ő pedig apjától meg Rózától és az Akadémiának írásban is adatokat szolgáltató két öccsétől. Halála után — tízéves voltam, mikor eltemettük — ugyanígy beszélté el apám az ugyancsak első kézből szerzett történetet. Családunknak a környék több falujában volt részbirtoka. Tehetős, atyafiságos dédapám szíves vendéglátó hírében állott, és Róza igen szép leány volt. Bem Balavásáron keresztül • jött Marosvásárhelyről Szé■ kely keresztúrra. A cári oro- : szók Segesváron voltak. Bem , előcsapatai 1849. július 30-án ’ 9—10 órára beértek a faluba, ■ Délre a tábornok szűkebt • törzs-karával megjött a zöm is. Báró Gamera Gusztáv volt ad, dig Segesvár császári parancs■ noka, de hazajött Székelyke■ resztúrra saját emeletes házá■ ba, és átállott a honvédekhez. ■ Bemet a bárónál szállásolták : el. 1 Bem seregében dédapámnak ' sok barátja és rokona harcolt, ; ezeket mind fölkereste a tá- ' borba érkezésük után, s meghívta valamennyit bivalytejes puliszkára. Fölment a tábornokhoz is, azt is meginvitálta, • s a késő délutáni órákban meg ; is jelent. Alighogy elhelyezkedtek a ' házban, beállított a jó barát, Gyálókay százados kocsin, azzal kezdte, hogy vele jött Vásárhelyről Petőfi, bent van valahol Keresztáron. Házunk ugyanis a falu széliben volt, távol a központtól. Mikor ezt dédapám meghallotta, maga szaladt be a piactérre, meg is találta a költőt, magával hozta. (Tudni kell, hogy Bem megparancsolta Petőfinek, hogy maradjon Vásárhelyen.) Bem az asztalnál ült, amikor az új vendéggel belépett dédapám. Meglátva segédtisztjét, rászólt haragosan franciául, hogy miért nem maradt a parancsolt helyén. Egy ideig együtt voltak, Bem asztalt bontott. — Nekünk holnap meleg napunk lesz. A társaság java elment a tábornokkal, a többiek éjfélig maradtak. Vacsora következett, utána pedig kiültek a körtefa alá. Meleg volt. Iddo- gáltak, énekeltek. Róza néném kérte Petőfit, szavaljon. A költő elhárította, de verset írt a leány emlékkönyvébe. Éjféltájban Petőfi elment, hogy lepihenjen. Napok múlva tudták meg, hogy bement ugyan Keresztárra, de nem feküdt le, hanem a Szakáll kocsmában töltötte a hajnalt tiszttársaival. akik mulatva vir- rasztottak. Gyalókay meg még néhányan nálunk kaptak szállást. A sereg másnap jókor ébredt. Sorakoztak, Bem szemlét tartott, majd biztosított menetben elindultak az országúton Segesvárnak. Petőfi reggel eljött búcsúzni. Együtt reggelizett Gyalór kayval bivalytejes kávét. A talpas, sokszögletes, zöld poharat, amiből a költő ivott, Róza átkötötte pántlikával, s eltette féltett kincsei közé. Én gyakran láttam ezt a poharat, a húszas években apám átadta az Erdélyi Magyar Egyletnek. Róza ismét kapacitálta Petőfit, hogy mondaná el költeményét, mire elszavalta a reggeliző társaságnak: Egy gondolat bánt engemet. Hét-nyolc óra körül Gyalókay kocsijára együtt felültek, mentek a sereg után. Hídvégi Lajos
