Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-05 / 3. szám
I 1® LEEGETT A ZSUPTETO A PESTMtfrYU HÍRLAP' KÖLCÍNK1ADA5A’ XVIL ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1973. JANUÁR 5.. PÉNTEK ÚJ PARADICSOMFAJTÁK Kötik a termelési szerződéseket Már a tavaszra készülnek a Szabadság Tsz-ben Még csak a tél elején vagyunk, de a termelőszövetkezetekben már javában készülődnek a tavaszra és a nyárra. Folyik az összeírása annak, hogy mit és mennyit vállalnak termelésre a tagok, sőt, több közös gazdaságban már befejezéséhez közeledik a termelési szerződések kötése. Idejében kell mindenre felkészülni, hogy a termelés minél eredményesebb legyen B az emelkedett költségek ellenére kellő jövedelmet hozzon. A tagság termelési vállalásairól megkérdeztem Illés Gyulát, a Szabadság Termelő- szövetkezet zsír ősi brigádveze- tőjét. — Az én brigádomban — mondotta —, a tagok legnagyobb része már leszerződött. Csaknem hetvenen vállaltak uborka-, paradicsom- paprika-, korai és kon- zcrv paradicsom-, burgonya- és cukorrépaterme- lést. Szorgalmuk magyarázza, hogy nincs panasz vállalásaikra, pedig már nagy részük kiöregedőben van és sok köztük a nyugdíjas. Fiatalok nagyon kevesen vállalnak, de szerencsére, a nyugdíjasok pótolják hiányukat. — Petrezselyemgyökeret, sárgarépát és zellert az idén nem termelnek? — Nem, mert termelésük nem fizeti ki a munkát és a költséget, 1972-ben, az 1971-es árakkal szemben, felére csökNYUGD/J ELŐTT Búcsú a portától Ha találkozunk, mindig szívélyesen, mosolyogva üdvözöl. Régi ismerős. Da rajtam kívül még nagyon sokan ismerik Dömény Andrást, a faárugyár köztiszteletbén álló portását. ★ Élete tulajdonképpen semmi különöset nem tartalmaz. Ugyanolyan, mint sok más mun kás emberé. — A háború után hét évig voltam fogságban. Amikor hazajöttem, a téglagyárban helyezkedtem el, mint téglaégető. Tizenháróm évig álltam a kemence mellett, amelyben, tudj’ isten, hány millió téglát „sütöttem” ki. Nehéz munka volt, de a jó kereset meghálálta. — 1963-ban a faárugyárba kerültem, mint segédmunkás, de hamarosan könnyebb munka kellett. A háború okozta szenvedés, a fronton szerzett idegkimerültség éreztetni kezdte hatását. Portás lettem.' Azóta is sokat betegeskedem. Legutóbb négy hónapig nyomtam az ágyat. — Nyugdíj előtt állok. Addig majdcsak kihúzom valahogy. Feleségem már élvezi a pihenést, -sokat gondoskodik rólam. Csak az bánt, hogy ott kell hagynom a régi társakat, régi ismerősöket, akikkel jó- ban-rosszban együtt töltöttem el a munkáséveket. M. J. ELSZALADTAK AZ EVEK Nincsenek egyedül Papp Lajos és felesége azok közül valók, akik egész életükben hajnaltól késő estig dolgoztak. — Az a munka nem volt változatos, de számunkra mégis szép volt, a legszebb a világon. A föld szeretete mondatja ezt velük. Kisparasztok voltak. Egy kisparasztnak mindent tudnia kell, ami a földmunkával és az állattenyésztéssel kapcsolatos, de ismernie kell a növénytermesztés minden csinját-bínját is. A Szabadság Termelőszövetkezetben serénykedtek aztán hosszú éveken át. A közösben is a földet kelletj gondozniuk és a benne éledő, érő termést. Hosszú a Csongrádi út, s de sokszor végigjárták azt ők, ketten! A hajnal már a feléből bérelt salátáskertben, a közösben vagy a háztájiban találta őket, mikor, hol volt szükség a munkájukra. Elszaladtak az évek. Papp Lajosék a Hétvezér utcában ma sem teszik le a szerszámot, amíg erő van a kezükben. Ilyenek a dolgos, szorgalmas életű emberek. Jó lenne, ha néha jelkeresnék őket. Hiszen csak azért nem „öregek” még, mert tartják magukat. Nyugdíjasként is szorgalmasan dolgoznak, hajnaltól késő estig, ahogy megszokták. De nem tudják, hogy ismerőseik, szomszédaik szeretettel, megbecsüléssel emlegetik őket. Éreztetni kellene velük, hogy nincsenek egyedül. Bíró Ilona kentek a nagykereskedelmi átvételi árak. — Az uborka, a paradicsom és a paradicsompaprika termelése kifizetőbb? — Abban jobban megvan a bizodalom. Az uborkatermelés benne van a körösiek vérében. A korai és konzervpara- dicsomból az eddigieknél jobb, új fajtákat termelünk. A paradicsompaprika is elég jól fizet. — Lesz burgonya és cukorrépa is? — Igen. A burgonyát szívesen termelik a tagok. 5—6 vagon vetőmagot elvetünk. A cukorrépatermelés is biztató. A műit évben, öntözött területen, holdanként 4 vagon cukorrépa termett. Megkérdeztem még, hogy a legszorgálmasabbak miből, mennyi területen vállaltak termelést? — Kecskeméti Antal 800 négyszögöl uborka, másfél hold korai és konzervparadi- csom, valamint 2 hold burgonya termelését vállalta. Egy kívülálló vállaló, Pávelka Káról yné, 800 négyszögöl uborka, 1200 négyszögöl korai paradicsom. egy hold konzervpara- dicsom, 600 négyszögöl paradicsompaprika és egy hold burgonya termelésére kötött szerződést. Daru Ambrus nyugdíjas 600 négyszögöl uborka, 600 négyszögöl paradicsompaprika és 800 négyszögöl burgonya termelésére vállalkozott. Kopa László Ünnepség színhelye lesz a vén Kutyakaparó PETŐFI SÁNDORRA EMLÉKEZNEK Kocsér mai lakói méltók az ősökhöz, akik száz évvel ezelőtt, amikor a községet alapították, kegyelettel gondoltak Petőfi Sándorra: a költő a Du- na-Tisza közén jártában, 1847- ben betért a határban levő Kutyakaparó nevezetű régi betyárcsárdába, s költeményt is írt róla. A falualapítók, amikor a határt 16 dűlőre osztották, 200 holdat hasítottak ki házhelyeknek, 80 holdat erdőnek, 4 hold vízállásos területet a fonó asszonyoknak kenderázta- tásra.' A Kutyakaparó csárdához ,11 hold földet mértek ki, hogy a hely örök időkre hirdesse Petőfi Sándor emlékezetét. A községben azóta is elevenen él a költő emléke, és áll a Kutyakaparó csárda, melynek falára a Petőfi Társaság Kocsér és a környék lakóinak ünneplése közepette, márvány emléktáblát helyezett el. Kocséron járva kérdezősködtem, hogy ki tudna legtöbbet a Kutyakaparó csárdáról? Ádám Józsefet ajánlották, aki 74 évvel a vállán, tanácstag, szövetkezeti vezető. ő aztán elmondotta, hogy a Kutyakaparó régi, híres csárda, megfordult ott még Rózsa Sándor is. Többnyire vásározók és vándor utasok látogatták, így került oda Petőfi Sándor is. A környékbeli városokból és községekből kijártak a csárdába mulatni. 1918. március 15-én nagy ünnepség volt a csárdában, s akkor éjjel, ismeretlen okból, az épület kigyulladt, zsúpteteje leégett. A község akkor cseréptetősre építtette és meg- naffvobbíitatta, de a régi ivószoba. a kármentővel, változatlanul megmaradt és sokáis? megvolt egykori valóságában. Az utolsó kocsmárost Csák Andrásnak hívták. 1945-ben a nagykőrösi földművesszövetkezet vette bérbe a csárdát, melyet fokozatosan korszerűsített, és a nagvkőrösi Arany János Társasággal közösen, az épület falán nagy tábÚj eljárás Jánosi Gyula, a Vízfási Állami Gazdaság lucemaliszt- üzemének vezetője, aki évtizedek óta az állattenyésztés gépesítésének különböző módozataival foglalkozik, legutóbbi találmányával megoldotta a takarmánygazdálkodás egyik fontos problémáját. Hazánkban eddig a szójabab nagyüzemi feldolgozása — takarmányozás céljára — megoldatlan volt. A biológiailag teljes értékű szója rendelkezik valamennyi fontos aminósawal, fehérjében és olajban gazdag. Az új technológia fel- használásával elsőnek 1973 januárjában, a székkutasi Üj Élet Tsz forrólevegős szárítóüzemében látnak hozzá a szója feldolgozásához. A produktumot granulátum formájában, bármilyen takarmányhoz hozzáadhatják. Hazánkban száznál több olyan forgódobos lucernalisztüzem működik, amelyben, csekély ráfordítással, szójafeldolgozásra is be lehet rendezkedni. Idegen testvérek A hosszú hajú lány beszél*; getés közben egyenesen a szemembe néz, világosan, szabatosan fogalmaz. Még nincs huszonhárom éves. Arcán látszik, nem kényeztette el az élet. Kettesben ülünk a meleg, kis szobában. Kellemes helyiség. Tiszta és otthonos. Egyedül él benne. Albérlő. — Túl vagyok a nehezén — mondja megnyugodtam — Persze, néha-néha elkap á család utáni vágy. Ez már csak így marad, azt hiszem, míg férjhez nem megyek. Sajnos, egészen biztos, hogy története nem egyedülálló. Tudom, akadnak tragikusabb esetek is, megrontott életek, gyógyíthatatlan lelki sérülések. Neki sikerült épnek maradnia, szívben, lélekben, gondolkodásban, önmaga erejéből és igenis, a társadalom segítségével. Pedig... — Most már tudom, egyhónapos lehettem, amikor beadott az anyám a csecsemőgondozóba. Azt hiszem. így hívják azt az intézményt. Kétéves koromban nevelőszülőkhöz kerültem. Vácra. Hamar megtudtam hogy az öreg nyugdíjas néni meg a bácsi nem az édesszüleim. — Elvégeztem az általános iskolát, majd gimnáziumba kerültem. Két évig. Nem jutott időm a tanulásra. Segítettem íz öregeknek, valahogy r lehetett náluk tanulnom. Meg akkoriban, igaz, még később is, amíg csak ide nem kerültem Nagykőrösre, borzasztó lány voltam. Túlontúl zárkózott és sírós — mosolyodik el megbékéltem Persze, ma már nem olyan. Szakmunkás lett. Jelenleg gépkezelő a konzervgyárban. Életében most kezdődtek el a találkozások. Először levelet kapott: kiderült, hogy van bátyja. Megállapodtak, hogy találkoznak itt. Körösön, várja az állomáson. — Nem tudom ezt kifejezni. Nagyon féltem az egymás megismerésétől, mégis vállalkoztam rá. Kimentem, megálltam a kijáratnál. Láttam, hogy egy fiatalember tétovázik a peronon. Már minden utas elment, ketten maradtunk. Mindketten megéreztük, hogy egymásra várunk. Bemutatkozott. Egy napot volt itt. Megmondta az édesanyánk címét, de hozzátette: ne keressem fel, mert nekem csak rosszabb lesz. — Nem tudtam nyugodni. Bátyám nem sok újat mondott róla. Töprengtem, kínlódtam. Aztán egy vasárnap elmentem Egerbe. Ott lakik az anyám. Másfél órát töltött vele. A fogadtatás nem volt olyan, hogy tovább maradhatott volna. Az. anyja először közölte vele, neki nincs lánya, rossz helyen keresgél. Aztán mégis elismerte: van. Hogy ki az apja, végképp nem tudta kideríteni. — összevissza beszélt. Borzalmas volt Összeroppantam. A látogatás után sokáig nem tudott szabadulni a kínzó gondolatoktól. Mai életéről kérdezem. Szű- kebbre fogja a szót. — Lelkiismeret-furdalásom támadt: súlyos sebeket szakítottam föl. Két éve jár egy fiúval, aki szintén a konzervgyárban dolgozik. A három műszak nehéz, de jól keres. Megtakarított pénzét betétkönyv őrzi. Szeret itt élni és szereti munkáját. Életében azonban még nincs lezárva családjának ügye. — Valószínűleg több testvérem is van. Most gondolkodom, keressem-e őket? Azt hiszem, nem keresem. Nem együtt nőttünk fel, az apánk sem egy. Ebben a korban már nem lehet csak úgy testvérnek érezni egy idegent. A bátyámat sem éreztem testvéremnek. Kérem, ne írja ki a nevemet. Nem akarom, hogy sajnáljanak. Csak attól félek, én majd nagyon elkényeztetem a gyermekeimet. Miklay Jenő Ián örökítette meg a helyiség múltját, valamint Petőfi Sándor emlékét. A másfél századik születési évforduló alkalmából ünnepség lesz a Kutyakaparónál. Megrendezésében részt vesz a járási népfrontbizottság, az abonyi és a kocséri községi tanács, a nagykőrösi Arany János Társaság, a Nagykőrös és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet és a kocséri Új Elet Tsz is. K. L. Mit látunk ma a moziban? Botrány az operában. Amerikai filmburle&zk. Kísérőműsor: Egymillió lakás. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. Bővült a választék Beiratkozás a könyvtárba Jól kezdték az esztendőt a városi könyvtárban: nyolcszáz új könyv került a polcokra, jelentősen bővítve a választékot. Folynak már a beiratkozások is az idei esztendőre, hagyományosan, a kölcsönzési napokon. Szóljon« aki látja A 4101. számú boltba a napokban bement egy, a környéken senki által nem ismert nő, felvett egy tortalapot, maga elé, majd a táskájába helyezte, aztán fizetés nélkül távozott. A vevők, akik végignézték a lopást, csak utólag szóltak a boltvezetőnek, amikor a tolvaj már messze járt. Jobban oda kell figyelnünk a hasonló esetekre, és segítenünk kell a bolti szarkák leleplezését. B. I. Fűtsék a buszvár A tejivóba belépőik egy ideje azt hihetik, alaposan megnőtt az üzlet forgalma, mert a helyiség szinte mindig zsúfolt. Akik a reggelijüket ülve, asztalnál szeretnék elfogyasztani, állva kénytelenek maradni, mert minden ülőhely foglalt. Általában örül az ember, ha el nem botlik a rengeteg csomag között. Miért ez a változás? A magyarázat nagyon egyszerű. Azok ülnek órák hosz- szat a tej ivóban, akik a busz indulására várnak. Kérdezhetnék, persze, sokan — joggal —, hogy miért nem a buszváróteremben töltik el az időt? Ha ott várakoznának, azok is leülhetnének, akik fogyasztani akarnak, akik otthon nem tudnak reggelizni, és ülve szeretnék meginni három deci kávéjukat, a két kiflivel. A buszváróterem hideg. És kicsi is. A tejivó nagyobb. De most az sem nagy, hanem nagyon is szűk. A takarítónőnek szinte félóránként kell kivinnie az utasok után a szemetet. Valamit tenni kellene, de az a valami nem a tejivó dolgozóinak a dolga, hanem a buszosoké. Fűtsenek be végre a váróteremben! B. J. Múlt századi emlék A lámpagyújtogató köszöntője Somlyai Károlyné érdekes, újévi köszöntőt őriz emlékei között. Az Ottinger Ede (Nagykőrös) nyomdájában ké- I szült nyomtatványon az 1898. év alkalmából üdvözü a város lakóit nagyapjának a húga, íme: 1898 Boldog Újévet! Mi vagyunk a nap lányai, A csillagok testvérjei. Éji komor setétségnek elüzője, Utazóitok lámpafénye hü őrzője. Üdvözletét hozta ma el te hozzátok, Szívből jövő kívánatét fogadjátok. Békesség és áldás legyen közöttetek, Ez újévi napjait örömmel töltsétek Házában és borban szűköt ne lássatok, Adja meg az ég minden kívánságtok! Tisztelettel: Csikány Ilona lámpagyújtogató leumot. üveget kellett ,^szállítaniuk”. Egyikük volt az üdvözlő versikét kinyomtató Gsi- kány Ilona lámpagyújtogató. (bíró) A Csikány család az 1890- es években hosszú ideig látta el a lámpagyújtogatói teendőket városunkban. A család 8— 10 tagja űzte a különös mesterséget, hiszen létrát, petróILYENEK A FIATALOK Ünnep - munkaruhában Szilveszter éjszakáján, éjfél felé, amikor, ajtónyitáskor, az esztendőbúcsúztató helyek, ről ki-kiszökött a Szabadság, a Széchenyi meg a Deák térre a muzsikaszó, és szorosan ösz- szebújva rohangásztak az ifjú legények, szívük választottjával, egyik mulatságból a másikba. két munkásruhás, középkorú ember ballagott a Deák tér felé. — Nézzük meg, hogyan mulatnak — szólt az egyik. A másik bólintott, s bementek a Kinizsi Sportkör udvarába, benéztek a táncterem ablakán. Konzervgyári dolgozók voltak. A vasúttól jöttek, ahol egy vagon árut raktak ki. Lehet vasárnap, ünnepnap, a vagonkirakást nem lehet elhalasztani. , Egyszeresek észrevették őket a mulatozó fiatalok, s barátságosan invitálták őket befelé. — Nem mehetünk így, munkaruhában — szabadkoztak az állomásról jöttek. Ekkor a fiatalok sört és bort vittek ki nekik. Az italt a két dolgozó kétszeresen jóleső érzéssel fogyasztotta el, s mikor újévi jókívánsággal elköszöntek, Nagy Gerzson így szólt társához, Kása Lajoshoz: — Hát, nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy a mai fiatalok nem becsülik az öregebbeket! ★ Az Ifjú Gárda szilveszter előtt avatta klubját, a munkásőrség székházában. Amikor tizenkettőt ütött az óra, a fiatalok friss virslivel keresték fel a szolgálatot teljesítő munkásőröket és boldog újesztendőt kívántak nekik. (kopa) Ezúton mondunk köszönetét mindazon rokonoknak és ismerősöknek. akik felejthetetlen Jó térjem. drága édesapánk, nagyapánk, id. Szűcs László temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és bánatunkban osztoztak. özv. Szűcs Lászlóné és családja. I J t
