Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-05 / 3. szám

VÁCI WAPLd A PEST MEGYE) HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1973. JANUÁR 5., PÉNTEK A Duna hal partján Hol legyen a kirándulóközpont? Érvek Királyrét mellett — Tudósítás a DIB váci üléséről A Dunakanyar első rende­zési terve több mint tíz éve, 1961-ben készült el, a jelenle­gi fejlesztési koncepcióját azonban az 1965. évi regioná­lis tervvel alapozták meg. Ugyanakkor kormányhatáro­zat mondta ki többek között a program lényegét, azét, hogy a Dunakanyart elsősorban a főváros dolgozóinak hétvégi pihenő- és üdülőterületévé kell fejleszteni. Az elmúlt év utolsó nap­jaiban Vácott ülése­zett a Dunakanyar Inté­ző Bizottság elnöksége, s ezen az ülésen szőkébb pátriánkat érintő nagyon fontos javaslatok hang­zottak el. Rasman István, a DIB bal parti területi bizottságának elnöke az országban kialakí­tandó öt kirándulóközpontról szólt. Javasolta, ezek közül egy, a Duna bal partján, a Váchoz közel fekvő, a kies Börzsöny-hegység lábánál le­vő —■ eddig is közkedvelt ki­rándulóhely — Királyrét le­gyen. A bal parti területi bizott­ság elnöke olyan nyomós ér­vekkel szolgált az elnökség­nek, hogy ígéretet" kapott: a javaslatot az Idegenforgal­mi Tanács elé terjesztik. Mik is voltak ezek a nyomós ér­vek Királyrét érdekében? Az első és a legfontosabb az, hogy a Királyrétre vezető utak minimális ráfordítással olyan állapotba hozha­tók, hogy azokon a gép­kocsis kirándulók tízezrei is megközelíthetik hétvé­geken a leendő (remél­jük!) kirándulóközpontot. A szóban forgó üdülőterület közművesített, tehát ez me­gint egy nem elhanyagolható szempont. Azt már talán mon­dani sem kell, hiszen renge­tegen tudják — és használták — milyen hangulatos, meny­nyire kedvelt a kirándulók körében a Kismaros—Király­rét között közlekedő erdei kisvasút. Az előzetes elképzelések szerint a Dunakanyarban megvalósítandó kirándulóköz­pont helyéül Visegrád, eset­leg Dobogókő környéke ke­rült szóba. Ám Visegrád nagy forgalmú üdülő- és ki­rándulóhely, melyet tovább zsúfolni már nem lenne hasz­nos. Szóba került másik hely, Dobogókő viszont csak rend­kívül költséges közművesí­téssel és útépítéssel felelne meg a követelményeknek. A Királyrét meglevő „értékei” — közművesítettsége és szép­sége — azonban joggal pre­desztinálják a területet a ki­rándulóközpont rangjára. Rasman István elmondotta még, hogy elkészült a Duna bal partjának komplex terv- javaslata, amely végleges formájában az ötödik ötéves terv indulására készül el úgy, hogy a tervek kivitelezése is megkezdődhet 1976-ban. Ebben a tervben szerepel többek között a börzsönyi parkerdő, melyet 10 hektár­nyi területen alakítanak ki, s a Börzsönyben mintegy 38 kilométeres új sétaút létesül, a régieket pedig felújítják. Anyakönyvi hírek Született: Czinege Mihály és Szabó Anna: Andrea, Czinege József és Lőrincz Matild: Jó­zsef, Gelle János és Kovács Margit: Angéla, Nyakas László és Bartos Zsuzsanna: Szilárd, Kovács Károly és Beretvás Zsuzsanna: Éva, Szántovszki József és Fábián Margit: Pé­ter, Tóth Gyula és Faragó Ró­za: Zoltán, Kovács Róbert és Hugyecz Éva: Éva, Papp And­rás és Fagyas Ildikó: Noémi, Bényi Béla és Halász Ilona: Ákos, Czinkota Imre és Tóth Irén: Imre, Gimesi Mihály és Kollárdi Irén: Péter, Gönczi Kálmán és Kelemen Mária: Szabolcs, Horváth János és Almási Erzsébet: Erzsébet, Ko­vács Sándor és Súlyán Erzsé­bet: Péter, Mezei János és Po­ros Mária: Róbert, Nyirő Sán­dor és Nagy Erzsébet: Gergely, Tóth János és Gáspár Mária: János, Ittály János és Oravecz Anna: Gábor, Nándori János és Gelle Irén: Zsolt, Púpos Mihály és Oláh Margit: Zsolt, Varga László és Csernai Teré­zia: Szilvia, Zászlós János és Németh Mária: János, Kovács Ferenc és Román Éva: Krisz­tina, Lakatos János és Parádi Paula: Katalin, Hatvani Pál és Konorót Irén: Róbert, Lakatos Béla és Kozák Anna: Szilvia. Verbóczky István és Újvári Erzsébet: Katalin, Fleischer Tibor és Gyuricza Erzsébet: Tibor, Kiss Károly és Vachó Mária: Károly, Marosi László és Makkal Mária: Krisztina, Matulányi György és Palló Mária: Mária, Varga László és Szerényi Kunigunda: Beáta, Bilincsi Gábor és Zalabai Etel-, ka: Gabriella, Biriszló Zsig- mond és Bakk Ida: Krisztina, Cserháti Mihály és Benkovics Ilona: Erna nevű gyermeke. Házasságot kötött: Genzor József Dubánics Ilonával, Gre­gor Zoltán Kubisch Máriával. Vácott hunyt el: Kiss Lajos (Szekszárdi, Tóth Imre (Ve­resegyház), Mészáros József (Vác, Árok sor 3.), Papp Pál (Vácrátót), Szikora Ágoston­ná szül. Pap Rozália (Vác, Dó­zsa Gy. u. 26.), Némedi János (Vác, Palmiro T. u. 23.), Hu­gyecz Jánosné szül. Kovács Te. réz (Vác, Béke tér 6.), Fehér Imre (Tinnye), Hegedűs Fe­renc (Szód), Nagy Sándor (Váchartyán), Szalay Kálmán (Dunakeszi), Kolozsvári Fe­rencivé szül. Séder Teréz (Vác, Erzsébet u. 7.), Békéssv Gyula (Vác. Petőfi u. 62 ). Bodnár La- ios (Dunakeszi), Veres Károly (Vác, Köztársaság u. 57.), Há­mori Józsefné szül. Hostisovsz- ky Erzsébet (Göd), Tresó Já­nosné szül. Koza Veronika (Szob). Raj Csabáné szül. Szim Györgyi (Vác, Dózsa Gy. u. 59.). VÁCI APRÓHIRDETÉSEK Műszaki könyvtárosi munkakörbe, német nyelvtudássá) Jelent­kező munkaerőt [el­veszünk. Jelentkezés: a vállalat személyzeti osztályán. Vác. Sallai Imre utca B'IO. Garázs kiadó: Tabán utca 23. Vác, OTP-lakást, két. vagy két és fél szobást át­vennék. „Tavaszi köl­tözés” Jeligére, váci hirdetőbe (Jókai u. 9.) Egyedülálló idős sze­méllyel vagy házas­párral, eltartást' szer- dést kötnék, lakásért. Kertész Bertalan, Vác, Lenin út ill. Elcserélném másfél­szobás. központi la­kásomat, két és fél vagy három szobásra. Leveleket „Központi­ért” Jeligére, váci hir­detőbe (Jókai u. 9.) Vállalok irodai ta­karítást. OTP-hez kö­zel. délután öt óra után. Szikoráné, tel.: 11—602. Nagymaroson rendezik a Duna-partot, szabadstrand lesz Kismaroson, játszótér Sződllgeten, néprajzi mú- zeuift Nagybörzsönyben. Nagyon jó hírt is közölt a DIB bal parti területi bizott­ságának elnöke: olcsó turista- szállás és étkezési lehetősé­gek megoldásán is fáradoz­nak. E létesítményeket Ki­rályréten, valamint Nagyma­ros—Hegyestetőn fogják meg­valósítani. Előreláthatóan Ki­rályréten még 300, Törökme­zőn pedig 500 méter hosszú sípálya és két, egyenként há­romszáz méteres szánkópálya épüL — bognár — Megteki nthetö a lakásnévsor A váci tanács lakáselosztó társadalmi bizottsága elkészí­tette az első idei ideiglenes lakásértékesítési névsort, me­lyet a városi tanács hirdető tábláján 1 hónapig mindenki megnézhet. A névsorral kap­csolatos észrevételeket, kifo­gásokat az igazgatási osztá­lyon lehet elmondani. Szükséges ez? Hangos szóváltás üti meg a fülemet a Konstantin té­ren. — Fiatalúr, egy forintra lenne szükségem. — Nekem meg ötszázra. — Vigye el magát az ördög... Odanézek. A kéregetőt is­merem. Valamikor utcai dohánytőzsdét vezetett, je­lenleg nyugdíjas, a Burgun­dia utcai .szociális otthon lakója Szükséges ez a kéregetés a nyílt utcán? Aligha. Az otthon lakóinak nagyon jó ellátása állandó beszédtéma a városban. Nem éreznek hiányt semmiben, zsebpénzt is kapnak. Azt mondják, a notórius kéregetőn mindez nem se­gít. Mégis, megengedhetet­len a járókelők zaklatása, ilyen módon való sértegeté­se. Idegenforgalmi szem­pontból sem épületes lát­vány egy-egy ilyen jelenet. (~ő) Télen a műhelyben — nyáron a mezőn Az Ipoly völgye Tsz két köz­ség, Letkés és Ipoly tölgy es közös gazdaságának jelentős bevételt biztosító kisegítő üze­me: rád'óalkatrészeket gyárt a RÁVISZ részére. Az üzem 60 dolgozója úgyszólván egy­től egyig nő és csaknem va­lamennyi tagja is a tsz-nek, akár Letkésen, akár Ipolytöl- gyesen lakik. Az alkatrészké­szítés természetesen nemcsak a tsz-nek, de nekik is biztosít jövedelmet. Mégpedig azok­ban a hónapokban, amikor a mezőgazdaságban nincs annyi munka, hogy rendszeresen dol­gozhatnának és kereshetnének. Amikor azonban a földeken jelentkezik á munka dandár­ja, az üzem asszonyai, lányai ipari dolgozókból mezőgazda- ságivá válnak és szívesen vesznek részt a szintén jól, vagy talán még jobban is fi­zető mezei munkában, amit legtöbben, még mielőtt az üzem betanított munkásai lettek, már megtanultak. A RAVISZ-na.k készülő pót méterek végzi Simon Józsefné. A műszerrel a vizsgálja. folyamatmérését pálya tisztaságát Élet a Naszályon 3. Nehéz körülmények között A Váci Napló 1967. október hetedikéi számában , a sejceiek elpanaszolják, hogy csak úgy tudnak gondoskodni a gyere­keikről, ha férj és feleség el­lentétes műszakban dolgozik és napi 16 órát vannak távol egymástól. Játszótér és nap­közi otthon építését sürgetik. A lap 1968 december 4-i-szá­mában megjelenít riport sze­rint klub létrehozását sürge­tik, mert a telepnek nincs tár­sadalmi élete. Győri Jenő ta­nácstag ekkor így nyilatkozik. „A tanácstagi értesítőből ol­vastam, hogy a DCM kétmillió forintot adott bölcsőde és óvo­da építésére a városnak. Miért nem jutott ebből Sejcének is?” Ekkor negyven gyerek elhe­lyezésére lett volna szükség napközi otthonos óvodába. Többen kimaradtak inkább a munkából, csakhogy gondos­kodhassanak róluk. A telep la­kói már ekkor sürgették, hogy legyen a telepen orvosi ren­delő és nyilvános telefonállo­más, mert kellemetlen éjszaka másokat zavarni, ha baj van. Ami már van... A klubot azóta létrehozták. Két kis szoba és egy kis könyvtár nyújt lehetőséget a tv-nézéshez, sakkpartihoz, könyvkölcsönzéshez. Itt tartja óráit maroknyi hallgatósága számára a dolgozók iskolája tanári kara is. Mindez, a ko­rábbihoz képest, még akkor is nagy jelentőségű, ha több könyv, nagyobb választók és rendszeres klubprogram kelle­ne. No meg az, hogy a nyitva- tartás ne csak elvileg legyen este 6—10-ig meghatározva, hanem következetesen tartsák is be. És a többi kívánság? —kér­dezem Győri Jenőt, akivel a köves út szélén állunk, s ka­rok lendülnek felé üdvözlésül az elszáguldó teherautók abla­kából. S ami még nincs... — Most is nagy gond a böl­csőde és óvoda hiánya — mondja. — Az éjszakai mű­szakból hazaérkező szülők ne­gyed nyolckor ülhetnek autó­buszra, hogy levigyék a gyere­keket a deákvári bölcsődébe, ahonnét csak háromnegyed tízkor jön vissza az autóbusz. Ezután nekiállhatnak a főzés­nek és takarításnak. Mennyi idő marad a pihenésre? — Orvosi rendelő még min­dig nincs, pedig inkább itt kel­lene mint a bányában. — A felsőtagozatos gyerekek Deákvárra járnak iskolába. A Volánnal abban állapodtunk meg, hogy az autóbuszok be­állnak majd az ÁBC-áruház elé. hogy a gyerekeknek hó­ban, sárban ne kelljen a Csi­kós József utcai megállóból gyalogolniuk. A forgalmas út­vonal egyéb veszélyeiről nem is szólva. Megállapodásunk el­lenére, mindössze kétszer ka­nyarodtak be, azóta megint a Csikós József utcánál állnak meg. Lehet, kis gondoknak tűn­nek mindezek, de csak azok­nak, akik nem szenvednek tő­lük. Szükséglakások A telep legmagasabb pont­ján álló, lapos tetejű épület­hez meredek lépcsősor vezet. Az épületet az irodán is, más­hol is úgy emlegették, mint a „problémás” házat. Néhány olyan család él itt, családon­ként egyetlen szobában, akik­nek a DCM adott helyet né­hány évvel ezelőtt, családi szállás címén. Kétértelmű mondatok hangzanak el a szo­bák lakóinak egymáshoz va­ló viszonyáról, • meg arról, hogy gyakran megzavarják a telep békéjét hangos vitáik­kal. A kétoldalt folyosóra nyí­ló ajtók között tétován lépke­dek — hova nyissak be? — Szöszke fiúcslka jön felém. — Itthon van apukád? — kérde­zem. — Csak anyukám van — válaszolja és kicsit lehajtja a fejét. Később mégis hozzájuk kopogtatunk be Győri Jenővel együtt Wengring Istvánná három gyermekével. Pencröl jöttek. Azelőtt a faluból, szü­lei lakásáról járt be dolgozni a DCM-be. Otthon tizen lak­tak egy szoba-konyhás lakás­ban. Most itt szeretne lakást kapni a telepen. Ügy tudja, rövidesen meg is kapja. 2200 forintos keresetéből egyedül neveli a három gyereket, fér­je hat évvel ezelőtt diszidált. Másoktól hallom, hogy nyáron napszámba is jár. A szőke, telt arcú kislány, Magdika, minden kérdésemre elpirul és anyuhoz bújik, ö harmadikos és jól tanul. Jan­csi negyedikes és négyes az át­laga. A legidősebb gyerek, a szófiámnak tűnő Pista, hetedi­kes és bevallja: nem szeret ta­nulná. — Lassan gondolkodni kell azon, hogy milyen szakmát vá­lasztól — mondom. — Mi akarsz lenni? Válaszul zsebre vágja a kezét és vallat von. — Én tudom — bátorodik meg Magdika. — Motorszerelő. Az akar lenni. Wengringné azt mondja, szegény lesz a karácsony, mert most jött meg a kórházból. A szállítószalag mellett a fejéhez csapódott egy kődarab. Alig fog táppénzt kapni. Az épület többi lakójának úgy tudom kevesebb a remé­nye arra, hogy lakást kapjon. De vajon meddig lehet itt és így élni, lavórból egymás előtt tisztálkodni a komfortom ott­honok szomszédságában? Ki és mikor fog rajtuk segíteni? És ők, hogy tudnak magukon se­gíteni? Távol a várostól Más képet kaptam Sejcéről, mint ami a nagy építkezés ide­jén vált élményemmé, s mást a néhány évvel ezelőttinél is. Az élet alakul, változik, a részproblémák ellenére is jó irányba. De vajon törvénysze­rű-e, hogy a fejlődés útját, a megoldás lehetősége ellenére is problémáktól terhesen járjuk? Modem lakásokból száll a ké­ményfüst, de a csinos házak el­lenére is elhanyagolt tanya- központ jellegét ölti a kör­nyezet, nem otthonos. Az élel­miszerbolt előtt üvegből nya­kalják a sört. A klub mellé kis büfét is kívánnak az emberek, ahol egy pohár mellett el le­het beszélgetni. Nagy dolog lenne ez Sejcén, a nova után. Folyóiratok, napilapok is kel­lenének a klubba, s szervezett társas élet. A kulturális neve­lésre itt olyan nagy szükség van, mint a falat kenyérre. Ezt indokolja a várostól való távolság is, a múltból hozott örökség is. Molnár Lajosné, a gombása iskola vezetője, azt mondja: — A sejcei gyerekeket szinte ki­vétel nélkül hátrányos helyze­tűeknek kell tekinteni, mert a szülők nem tudják őket segí­teni a tanulásban. Igen. Az anyagi javak gya­rapítása mellett a szellemiek gyarapításáról is intézménye­sen kell gondoskodni. Szak­avatott vezető kellene ide, áld megfelelő érzékkel tudná mindezt csinálni, node az it­teni lélekszám ezt nem teszi lehetővé. Ha rajtam múlna én nem a lélekszámtól, hanem az adott terület problémáinak összetettségétől tenném függő­vé, mennyi pénzt és szellemi energiát fordítsunk üyen cél­ra. Kovács István (Vége) Kovács Anna az elkészült potméterekre ráüti a típusjel- zést és a paramétereket. Ekés János felvételei Kihasználták a laza ellenőrzést A Váci Járási Ügyészség folytatólagosan, társtettesként elkövetett sikkasztás bűntette címén vádiratot adott ki a 32 éves Sárosi Gyula gépkocsi- vezető és a 42 éves Mészáros János gödi ’ lakosok ellen. Mindketten a 2. számú Építő­anyag-szállító Vállalatnál dol­goztak. Sárosi, mint gépkocsivezető a vállalat anyagtelepéről szál­lította a cementet, kavicsot, parkettát az építkezésekhez Mészáros segédmunkásként tevékenykedett a szállítások­nál. Az ellenőrzés laza volt Mindketten tudták, hogy az állami kereskedelemben néha akadozik az építőanyag-ellá­tás. Ezért megpróbálták t a te­lepről kihozott anyag egy ré­szét lakóhelyükön értékesíte­ni. Vevők akadtak, a társa­dalmi tulajdont mintegy 20 ezer forint értékkel megrövi­dítették. <p.) Köszönetnyilvánítás. Mindazok­nak. akik feleségem halála alkal­mával, emlékét tisztelve gyászunk­ban osztoztak, ezúton mondok köszönetét. Szikora Ágoston. (Vác, Dózsa György út 26.) Köszönetnyilvánítás. Mindazok­nak a rokonoknak, ismerősöknek és jó barátoknak, akik szeretett halottunk, László István elhunyta alkalmával minket részvétnyilat­kozatukkal megkerestek, temeté­sén megjelentek, sírjára koszorút és virágot helyeztek, ezúton mon­dunk hálás. őszinte köszönetét, özv. László Istvánné és családja, Vác. Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk hálás köszönetét mind­azoknak, akik szeretett édes­anyánk temetésén részt vettek és mély gyászunkban osztoztak. A gyászoló Gyurcsok család. Köszönetnyilvánítás. Köszöne­tét mondunk mindazoknak a ro­konoknak és ismerősöknek, akik édesanyánkat utolsó útjára elkí­sérték. Bayer család. L I t i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom