Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-05 / 3. szám

Mindennap nagyobb a kár A mendei művelődési otthon és a inaglódi ÁFÉSZ között még 1970-ben megegyezés szü­letett presszóbővítés ügyében. A bővítés annak rendje-módja szerint 1970 augusztusára meg is történt, s még ez év szep­temberében az ÁFÉSZ elkészí­tette az új bejáratot is, amely fölé esőfogó kis tetőrész is épült. A bejáratot építő men­dei erdészet mu'nkabrigádja azonban nem fejezte be telje­sen a rábízott munkát. Nem lejtösítették az ajtó fölötti te­tőrészt, nem szigetelték, víz­lefolyó csatorna sem épült. Ezek hiányában az esővíz, hó­ié már eddig is több ezer fo­rintnyi kárt tett az épületben, s egyre hullik a vakolat, mind jobban átáznak a falak ... A művelődési otthon igaz­gatója — érthetően — türel­metlenül vár,ja a már, ki tud­ja hányadik sürgető levelére, az ÁFÉSZ válaszát, de sokkal inkább, a kis tetőrész befeje­zését célzó intézkedését. (jandó) Elbúcsúzott Elbúcsúzott hivatalától dr. Dikó István, a járási hivatal egészségügyi osztályának ve­zetője, aki január 1-től saját kérésének megfelelően — a szentendrei járási egészségház igazgató főorvosi teendőit lát­ja el. A P-E S.T. - M EGYE! H I R L A P ;K ÜLŐNK I A D A S .A , XV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1973. JANUÁR 5., PÉNTEK Nyáregyháza—Csévharaszt Két gazdaság egyesült 3700 holdon Derűlátó zárszámadás —A törzsgárda télen is dolgozik 1973. január 1-től újabb tsz- ek léptek az egyesülés útjára. A közelmúltban tartották meg az összevont közgyű­lést, amely megszavazta a nyáregyházi Béke és a csévharaszti Egyetértés tsz egyesülését. Az új közös gazdaság elnöké­vé Lánczy Koméit választot­ták. Tőle érdeklődtünk, milyen feladatok várnak az új gazda­ságra. MEN DE Sikeres edényvásár Mendén másodszor tartottak a vas-műszaki-háztartási szak­üzletben engedményes edény­vásárt. Az első alkalommal 30 ezer forint értékben árusítot­tak edényeket, legutóbb is kö­rülbelül ennyi volt a forgal­muk. Az üzlet igen népszerű a vásárlók körében, már nem­csak Mendéről, hanem sokan a környező községekből is ide­járnak vásárolni. Mf SOR Mozik Monor: Személyiségcsere. Pilis: Csoda olasz módra. Ve- Anna ezer napja. Elkezdődött... Klubélet Péteriben Irodalmi, zenei, művészeti szakkörök Napjainkban örömmel üd­vözölhetünk minden olyan tö­rekvést, melynek célja a falu­si fiatalság művelődésének se­gítése, szórakozási lehetőségei­nek biztosítása. E cél megva­lósítását szeretné a péteri mű­velődési otthon új, fiatal igaz­gatója, ifjú Sándor Pál is. Alig néhány hónap alatt élénk klubélet alakult ki. A zenés-táncos rendezvényeknek nemcsak a péteri, de a gyöm- rői fiatalok is gyakori látoga­tói. Minden kezdet nehéz — így volt ez az új igazgató mun­kája kezdetén is. Beszélgeté­sünkkor ezt mondta: — Anyagi lehetőségeink kor­látozottak. Az állami támoga­tás kevés, így elsődleges cé­lunk a bevétel gyarapítása volt. Négy hónap alatt 17 ezer forint lett a bevételünk. Nagy részét lámpák,, székek, olaj- ,kályha beszerzésére fordítot­tuk. Beszélgetésünkbe bekapcso­lódtak az éppen ott levő klub­PIUS, 1973 Év eleji körséta Pilisen, mint másutt is az év első munkanapja nem sok­ban különbözött a szokásos hétköznapoktól. Hacsak any- nyiban nem, hogy az utcán több emberrel találkoztunk, ugyanis sokan most töltik a múlt évi szabadságukat. Az ÁFÉSZ ruházati boltjá­nak kirakata nem ígér valami nagy választékot. Az ajtó mel­letti tábla felirata is „elavult” már. Ez áll rajta: „Mikulásra nagy ajándékvásár a ruházati boltban”. Az ABC-áruház a szintén elmúlt karácsonyi vá­sárra hívja fel plakátokon ke­resztül a figyelmet... A könyvtár előtt találkoz­tunk Bernhardt Gyuláné táv­iratkézbesítővel, amint kis motorjára éppen felszállni ké­szült. — Hány táviratot kézbesít naponta? — kérdeztem. — Általában 30—40-et, de van olyan nap, hogy ennél többet is. Mostanában az új­évi jókívánságokat hordom a házakhoz. Az örömhírt szíve­sebben viszem, mint a rosz- szat — teszi hozzá. A ruházati ktsz-ben az év első munkanapján is szorgal­masan dolgoztak. A műhe­lyekben példás rend és tisz­taság fogadott. Az irodában Bogár Miklós elnök fővárosi kereskedelmi partnerekkel, esetleges megrendelőkkel tár- gyalt. I ★ Négy évvel ezelőtt, 1963 december 1-én nyitotta meg az Űj Élet Tsz tej- és zöldsé­ges mintaboltját. örömmel hallottuk a pilisi háziasszo­nyoktól: szeretnek itt vásárol­ni. Még a vasúton túli Mária- telepiek is. A tejboltot átalakí­tották általános élelmiszerüz­letté. Forgalmuk havonta 200—220 ezer forint. Mint Palovicz Pálné üzletvezető el­mondotta, reggel négytől este nyolcig tartanak nyitva. Reg­gelente 150—200 személy reg­gelizik itt, ki tejet, ki kakaót iszik. ★ Az Űj Élet Tsz irodája szo­katlanul néptelen. Amint megtudtam értekeztek, a bi­zonylati fegyelemről hallgat­tak tájékoztató előadást. A Hunyadi Tsz-ben Föld- vá,rszky Károlyné főkönyvelő és munkatársai az 1972-es mérleg elkészítésén fáradoz­nak. — Este 9—1# óráig dolgo­zunk ezekben a napokban — mondja Földvárszkyné. Jelen­leg a leltárt egyeztetjük. Any- nyit már látunk, hogy pozitív lesz a tavalyi mérleg, az ered­mények biztatóak. ★ A tanácsházán nem talál­tuk az elnökasszonyt, szabad­ságát tölti. Az adócsoportnál szorgalmasan dolgoztak az év első munkanapján, örömmel újságolták- a község teljesítet­te múlt évi adóbevételi ter­vét. A presszóban szokatlanul sok volt a vendég. Megtud­tuk, Pilisen is szeretik a fe­ketét, naponta 200—250 is el­fogy. A 4-es mellett korcsolyázó gyerekeket láttam. Néhány éve szép eredményt értek el a pilisi diákok az úttörő­olimpián. Országos elsők let­tek. Azt mondják, most is erre készülnek. S. j. tagok is. Hornyok László el­mondotta, hogy társadalmi munkában festették ki a ping­pongtermet és a hozzátartozó mellékhelyiségeket. Az árok­tisztításért kapott pénzt szin­tén a klub szépítésére fordítot­ták: térítőkét, függönyöket vá­sároltak, Az. így otthonossá vált klubban a budapesti Mű­szaki Egyetem Moszkitó zene­kara szolgáltatja a zenét. A zenekar megválasztásában a zenész igazgató — magas ze­nei képzettség, magasabb ze­nei színvonal — igénye érvé­nyesült. Októberben a Dózsa György című kiállítást tekint­hették meg a fiatalok. Látoga­tásunkkor Petőfi Sándor mű­vészetét értékelő filmet vetí­tettek, „Kihunyt egy csillag” címmel. A kulturált szórakozás biz­tosítása a népművelői munká­nak csupán egyik módja. Ezért további terveiről kérdezőskö­döm. — Célunk a zenés-táncos estek, félórás filmvetítések to­vábbi folytatása. A már élet­képes ifjúsági klub mellé fel­nőtt klubot szervezünk, külö­nös tekintettel a fiatalabb há­zaspárok igényeinek kielégíté­sére. Ebben az évben szeret­nénk TIT előadás-sorozatot is indítani helybeli és meghívott előadókkal. Terveink közt sze­repel irodalmi, zenei, művé­szeti szakkör megszervezése. Most az ezekhez szükséges személyi és anyagi feltételek megteremtésén dolgozunk. A tervek megvalósítása a fiatal igazgatótól nagy ener­giát, a fiataloktól összefogást, a péteri társadalmi szervektől pedig erkölcsi támogatást igé­nyel. (vargáné) — Háromezerhétszáz hold területen gazdálkodunk az egyesülés következtében. Az elmúlt évi mérlegeket természetesen mindkét tsz külön-külön készíti el. Je­lenleg az átszervezéssel kapcsolatos feladatok meg­oldásán fáradozunk. Hamarosan megtárgyaljuk az idei terveket, az alakuló veze­tőségi ülést pedig a napokban tartjuk meg. — Az 1972-es évet előrelát­hatólag jól zárjuk. Bár még pontos számokat nem tudok mondani, mégis derűlátó va­gyok. Télen is tudjuk foglal­koztatni nemcsak a nyáregy házi, de a csévharaszti tago­kait is. Már hagyománynak szá­mít, hogy szerződést kö­tünk a MÉK-kel bértáro­lásra. Most 57 vagon bur­gonyát és zöldséget táro­lunk. A Terményforgalmi Vállalatnak is nagy meny- nyiségű gabonát raktároz­tunk el. A szállítás folyamatos télen is, így a „törzstagoknak”, mint­egy 30 dolgozónak, állandóan tudunk munkát biztosítani a téli hónapokban is. G. J. Mie'őbbi bővítést kérnek Pillanatkép Telefon Két gimnazista ifis flip- perezik Gyomron, a Halász­kert étteremben. Már leg­alább fél órája bűvölik a gépet, amikor az egyik megkérdezi a pultostól: le­het-e innen telefonálni. — Természetesen — hangzik a válasz. Odaadja az egy forintot, s felveszi a kagylót... — Nagymamika, te vagy az? — kérdezi a vonal túl­só végénél levőt. — Igen — hangzik a vá­lasz. — Mondd meg anyunak, ha hazajön, hogy itt vagyok az úttörőházban, egy óra múlva otthon leszek __ El égedetten leteszi a kagylót és tovább játszik az automatán... (gér) Szép és modern, de már kicsi Ötéves a vecsési Kun Béla téri iskola Alig több egy félszázaddal ezelőtt Vecsés délnyugati ré­szében még parcelláztak, s ma már alig van üres ház­hely. A mindmáig egy föld- birtokosról elnevezett telep minden szempontból rohamo­san fejlődik. Az egykori kas­tély és a cselédházak helyén ma az állami gazdaság kor­szerű épületei állnak. A sá­ros' járdákat legtöbb helyen betonjárda váltotta fel, a MÁVAUT-járatok közelebb hozták a fővárost is. E tele­pen zöldell a sportpálya, amely a labdarúgó-találko­zók mellett,- nemegyszer köz­ségi ünnepélyek színhelye is. A négyezer lakosú Halmi­telep öt évvel ezelőtt egy új, modern, emeletes iskolát ka­pott. Ideje volt már, hiszen azelőtt hosszú kilométereket gyalogoltak a gyerekek másik iskolába. 1968-ban, a Kép­zőművészeti Alap a köz­ség szülöttének, Goldmann György szobrászművésznek „A munkás” című művét Ve- csésnek ajándékozta. A köz­ség a szobrot az új 'iskola elé állíttatta. Tavaly novem­berben a KMP megalakulá­sának évfordulója alkalmá­ból, a Goldmann-emléktábla leleplezése, az iskola fenn­állásának ötéves jubileuma községi ünnepéllyé bővült. E rövid öt év alatt már többször hallatta szavát ez a fiatal iskola. Községi és járási tanulmányi, sport-, ének-, honvédelmi, tűzoltó­versenyeken is megállták a helyüket a tanulók. Az igen aktív szülői munkaközösség által szervezett rendezvények bevételeinek a tanulók lát­ják hasznát. A szülői munka- közösség __ 1973-ban vállalja egy úttörőcsapat-otthon és egy korszerű iskolai sportpálya lé­tesítését. De nemcsak a szülők segí­tenek. Számottevő, mintegy 30 ezer forint társadalmi munka­órát adtak eddig a V1ZÉP dol­gozói, szocialista brigádjai. A nevelőtestület átlagélet- kora mindössze 27 év. Hu­szonegy fiatal nevelő, telve lelkesedéssel, tenniakarássaL öt éve még 12 pedagógus ve­zetésével 270 gyermek tanult, ma tizenhat tanulócsoport van és még nyolc szükségtan­teremben, több mint ötszázan vannak. A tanulólétszám ma­holnap megkétszereződik, az épület szép és modern, de már kicsi. Az iskola és a szü­lői munkaközösség vezetői most a mielőbbi bővítést szor­galmazzák. Remélik, sőt biz­tosak benne, hogy kapnak se­gítséget. Nem maguknak ké­rik, a gyerekeknek. Valentsik István Öröm Felsőfarkasdon Az első újszülött Látogatás a monori szülőotthonban Izgalmasak voltak az új év első napjai a monori szülőott­honban. Bár az év első percei­ben nem született gyermek, de január 2-ra virradóra, egy óra tájban „megérkezett’ a monori járás első újszülöttje: Bálint Krisztina. Súlya: 295 deka­gramm, hossza 50 centiméter. Dr. Lonkay László főorvos engedélyével szót válthattam az édesanyával is. — Ennél szebb újévi ajándé­Vadászok között Egy délután a vasadi határban Ügy néz ki a határ, mint új­év után a „megkopasztott” karácsonyfa. Ezért messze el­látna a szem, ha minduntalan erdőbe nem botlana. Kukori­caszárat látni sem lehet. Az ősszel lehullott leveleket a földre szorítja a fagy. Csend van még, a szél komótos járá­sát nem halljuk, inkább, csak érerzük. A rozsdafoltos, szür­ke avar roppanása pedig nyu- lat ugrat előttünk. Dr. Petrá­nyi Rezsővel, a Magnezit Va­dásztársaság tagjával járjuk a határt. Elhagyatott, romos házból kóbor kutya somfordái előttünk a szalmakazlak felé. Szinte reflexszerűen mozdul kísérőm karja a fegyvere után. nincs nála. így csak követ dob a kutya után. — Ezért mondom én min­dig, vadász ne menjen puska nélkül területre — de — teszi hor-zá — ideiglenes tilalom van. és nehogy azt higgyék . .. De alig fejezi be, a nem mesz- szi kazal tövéből lángoló dur­ranás csap felénk. Előkerül a távcső... Káposzta János bácsi, a vad­őr ... de most már szabad szemmel is jól látni, amint ki­lép rejtekhelyéből, és lemetszi éles késével az imént felvert, de most mozdulatlan kutya or­rát. Ezért ugyanis a társulat „dúvadprémiumot” fizet neki. — Ez ma a második kutya, de van itt egy macska is, és a táskája felé mutat. Ezt a dö­göt már az áléból zavarom, láttam hová bújt. s amint ész­revettem, hogy jöttök, bebúj­tam a kazalba. Gondoltam, majd felveritek és valamelyi­künk lepuffant ja. Berregve húz fel egy fácán­kakas mellettem. Odébb pedig két tyúk szedd gyors futással a lábát. Beszélgetünk, és fá­zunk is. ezért egyre gyorsab­ban szednénk a lábunkat, ha szusszal bírnánk. Megállunk. Újra előkérül a távcső... — Hú. de szép bak, nézd csak János. — Minek nézzem, ismerem, még azt is tudom, mikor vált — így a vadőr. S amíg ketten felváltva csodáljuk, János bá­csi felkiált. — Autó áll a nádas előtt. Távcsövünk máris feléje irá­nyul. — Puska van náluk ... Egycsövű... Légpuska lehet. Rohanás az autóhoz, és egy pillanat múlva előttük állunk. Petrányi már írja is a rend­számot, CU 95—84. Aztán hangzik a felszólítás. Adják ide a fegyvert Színlelés, vonakodás. — Csak levegőzni álltunk meg a gyerek miatt. — Világosan láttuk, hogy fegyver volt maguknál... Ko­csiból nem nehéz sétáló fácánt lőni... De ne vitatkozzunk, így, ahogy vagyunk, gyerünk be a rendőrségre. A gyerek ijedten kászálódik ki a kocsiból. — Ahá, kiált fel’ a vadőr, és máris nyúl a hátsó ülés felé, ahonnét egy hosszú csövű légpuskát húz ki. Esteledik. Lassan szálló köd ül a határra, melyet a földek egyre közelebb húznak maguk­hoz. Az autó üvege is, mintha tejből lenne ... Bekapcsoljuk a reflektort, és míg ki nem érünk a műútra, addig méltat­lankodunk. Egy őz sem „re­pült át” előttünk. Kovács György kot nem is tudtunk volna el­képzelni — mondja Bálintné. — Felsőfarkasdon lakunk fér­jemmel együtt, édesanyámék házában. Nagy öröm volt szá­munkra, hogy november 7-én kigyulladt a villany a mi kis településünkön is. És most jött az első gyermek ... Férjem tehenész, én borjúgondozó va­gyok a Monori Állami Gazda­ság farkasdi üzemegységében. Szerétünk ott dolgozni,‘s el is határoztuk, nem hagyjuk el Farkasdot... Az idén hozzá­kezdünk a kétszobás családi ház felépítéséhez. Férjem a ceglédi Török János Mezőgaz­dasági Szakközépiskola har­madik osztályába jár. Mind­ketten szeretnénk, ha sikeresen leérettségizne. Mozdulatlanul fekszik az ágyon, de azért mosolyogva folytatja: — Sanyi volt az első látoga­tóm, nagyon örült Krisztinek. A hároméves gyermekgondo­zási szabadságot természetesen letöltőm, és nem árulok el tit­kot, ha megmondom, még egy gyermeket szeretnénk ... — A szobatársak örültek-e a monori járás első szülöttjé­nek? Kürti Károlyné: — Leg­alább annyira izgultunk, mint Bálintné ... Nagyon örülök. Nekem is kislányom született, igaz, még a múlt évben... Monori Józsefné harmadik fiát szülte karácsonykor. Józsi­kának hívják, 3800 gramm sú­lyú. — Együtt örülünk ... Búcsúzunk a szülőotthontól, s ezúton is jó egészséget kí­vánunk ... b t r 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom