Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

PEST HEGY '&£írlap 1973. JANUAR 3.. SZERDA 1973: hét és fél millió forint ifjúsági kulturális kedvezmények Az ifjúság a társadalmi ér­deklődés középpontjában áll. A párthatározat, az ifjúsági örvény kötelességévé tette az dősebb generációnak, hogy fi­gyeljék a fiatalság fejlődését, segítsék nevelését, beilleszke- lését, művelődését, szórakozá­st. Az ifjúság támogatása íemcsak sok erőt és időt vesz *1, de komoly anyagi áldoza­tokkal is jár, például Pest me­lyében 1971-ben csaknem öt- nillió forintot, idén több mint latmilliót költöttek az ifjúság­ba, jövőre pedig mintegy hét is fél millió forint áll majd endelkezésre erre a célra. Tábortól a lakásépítésig A helyi tanácsok különböző- éppen használták fel az ifjú­ágnak szánt pénzösszeget: munkájukat dicséri a szent- ■ndrei-szigeti úttörőtábor, a yenesdiási üdülőtábor, a Ba- átan-parti százötven szeme­tes, másfél millióba kerülő ttörőtábor, ahol váci, ceglédi, abasi járási gyerekek pihen- etnek, szórakozhatnak. A fiatalok segítésének sok Irmája van, például meg- önnyítik, hogy lakáshoz jus- anak, olcsóbb építési telket apnak, vagy ifjúsági lakásépí- 5 szövetkezetei szerveznek sámukra. A fiatalok művelő- ésére, szórakozására, sport- ina azonban még jobban kell gyelnünk, e meggondolásból llásfoglalás született az ifjú­ig kulturális kedvezményei­ül. Az alábbiakban összefog- iljük, milyen kedvezmények­en részesülhetnek azok a fia­itok, akik a több tudás, a >bb ismeret birtokába akar- ak jutni. Olcsóbban színházban, hangversenyen Az állásfoglalás előírja, hogy kősorban az önálló kereset- :1 nem • rendelkező fiatalok, iáícok — főiként a fizikai dol- rnzók gyermekei — és pálya- zzdő munkásfiatalok rásze­djenek támogatában. A köz­mű alapokból biztosított idvezmények igénybevételé- i és elszámolására általában »eciális ifjúsági bérleteket ; pénzhelyettesítő utalványo­lt bocsátanak ki. Ezek szét- iztásáról a megyei tanács a egyei KISZ-bizottsággal kö- >sen gondoskodik. Melyek hát a kulturális ked- szmények? Ifjúsági színielő- lások, amelyeket egységesen —10 forintért nézhet meg a atalság, ifjúsági bérletakció, nely lehetővé teszi, hogy a atalok az ország összes szín- izában 50 százalékos kedvez- énnyel vásárolhatnak bérle- t, a mozikba szintén olcsób­an járhat az ifjúság. Az Országos Filharmónia ervezésében három-öt elő- lásra szóló ifjúsági hangver- nybérletet adnak ki, amely­ek ára 60 százalékkal lesz ol- óbb. Vagy: öt hangverseny kedvezményes látogatására szóló utalványt adnak ki, sze­ntélyenként tízforintos támo­gatással. A jövőben valamennyi diák az ország összes állami múzeu­mát díjtalanul látogathatja, a csoportos tárlatlátogatásért sem kell majd fizetni. Különö­sen érdekes az a kezdeménye­zés, amelyet „Saját könyv­tár” akciónak neveztek el, en­nek lényege, hogy elsősorban az alacsony keresetű, fizikai dolgozók gyermekeinek segít­senek az egyéni könyvtár alap­jainak lerakásában. A kedvez­mény mértéke: 30—40 száza­lék. Múzeumba díjtalanul És hogyan alakul > majd az ifjúsági turizmus? Sok-sok kedvezmény várja a fiatalokat, például diák-üdülőtáborozás, amely hat napra 100 forintba kerül (mert az Országos ifjú­ságpolitikai és Oktatási Tanács személyenkénti hozzájárulása 260. forint), egyetemista tábo­rozás, amelynek részvevője tíz napra 150 forintot fizet (mert az OIOT és a SZOT hozzájá­rulása kb. 400 forint), vagy: kedvezményes külföldi utazás, amelyhez az OIOT 600, 500, 300 forintos utalványokkal já­rul hozzá, az utalványok be­válthatók a szocialista orszá­gokba, az ifjúság részére szer­vezett társasutazásokhoz. Amint látjuk, az ifjúság tá­mogatása nemcsak sok erőt és időt vesz el, de komoly anya­gi áldozattal is jár. Pest me­gyében a negyedik ötéves terv időszakában 21,9 millió forin­tot irányoztak elő ifjúságpoli­tikai célokra. 1971—72-ben e summából kilenc és fél milliót már felhasználtak. Ezenkívül a helyi tanácsok idén 5,8 mil­lió forintot fordítanak kulturá­lis és sportcélokra. Az ifjúsági kulturális ked­vezmények tovább segítik a helyzet javítását, az utalvá­nyok igazságos elosztásával egyre több arra érdemes fia­talt támogathatunk, hogy meg­ismerje a színház, a film, a hangverseny, a tárlat szépsé­geit, s útnak indulhasson kül­földi országok, népek megis­merésére. _________________F. P. Békássy István • ismét Budapesten Több évtized után Ameri­kából hosszabb magyarorszá­gi tartózkodásra, feleségével a napokban Budapestre érkezett Békássy István, a harmincas évek népszerű magyar színé­sze, akit a fővárosi közönség nem is olyan régen a Lila akác című Szép Ernő-adaptá- ció egyik főszerepében látha­tott a Filmmúzeumban. A Vígszínház, a Városi Színház hajdani közkedvelt férfisztár­ja elmondta, hogy utazásának kettős célja van. Egyrészt apó-, sa, a Nemzeti Színház örökös tagja, Beregi Oszkár, és fele­sége első férje, a világhírű Mozart-énekes, Pataki Kál­mán hamvait kívánja örök nyugalomra helyezni, más­részt találkozni szeretne régi barátaival, kollégáival, ismer­kedni a hazai kulturális élet­tel. FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK KegyeSetsértés? Tiszteletadás! r r / A TIGRIS ES HIÉNA FELÚJÍTÁSA A TH ALI AB AN PETŐFI SÁNDOR ezen, egyetlen. teljes szövegében fennmaradt drámáját 22 éves korában, 1845 végén írta, ami­kor egén nem hatolt át re­ménysugár. Életében a darab színre nem került. Drámáját a Nemzeti Színház ugyan elfo­gadta, 1846. április 4-re ter­vezték a premiert, de mivel az igazgató nem rendelt bérlet­szünetet, a költő kéziratát visszavette. „Lehet, hogy meg­bukik művem, ha adnák: de azért vissza nem vettem vol­na, mert, fájdalom, oly körül­ményekben vagyok, hogy pár száz forint jövedelemért el­tűrném művem bukását. Mél­tánytalanságot azonban egy pár száz forintért, de egy pár ezerért sem tűrök senki Fá­tól!” Kazimir Károly 1967-es körszínházi színrevitele előtt a Tigris és hiéna mindössze három alkalommal találkozott a közönséggel. 1883-ban Ko­lozsvárott. A kritika akkor kegyeletséntést emlegetett, — kevés drámáról írtak oly sok rosszat, mint erről. Kazimir Károlynak — ahogy Petőfi a Körszínházban című könyvében a produkció törté­netéről írja — legfőbb szán­déka a költő előtti tisztelgés volt az elfeledett mű színre- vitelével. Legfőbb sarkallója pedig a kíváncsiság: hogyan hat színházban a Tigris és hóna — hiszen egy színművet csak ott lehet megismerni. Mi rejlik e műben — mi fejthető ki belőle? S hogy reagál rá a közönség — mit csihol ki a darab s a mai néző találkozá­sa? Kazimir, mint arról be­számol, erő® dramaturgiai be­avatkozást hajtott végre, de a költőnek s alkotásának aláza­T évész'dveszter A mostani műsor gondos eszmei megalapozással került a képernyőre. Az alapozást a rádió végezte. Boros János reggeli műsora, a Szivárvány ugyanis ezúttal a nevetés mű­fajairól, árnyalatairól szólt, a halvány mosolytól a ful­dokló röhögésig. Nem nevette­tett, tehát, hanem elmélkedett a nevetésről. Vagyis alapo­san előkészítették rekesziz­mainkat a várható megpró­báltatásokra. A tv pedig folytatta a tánc­dalfesztiválon fényesen be­vált pedagógiáját, mely eleve leszállítja az esemény jelen­tőségét, óva int a felfoko­zott várakozástól — mert nyíltan kijelentette: csupán annyit ígérhet, hogy az idén (azaz tavaly) is lesz szilvesz­ter a képernyőn. Ígéretét ma­radéktalanul be is váltotta, ezért Ildomtalannak érezzük követni a műsorban szerepelt Abody Bélát, aki minduntalan „értékelési szünetekkel” sza­kította félbe Papp Laciék Most érdemes felkeresni a Vili., Bacsó Béla u. 49. sz. alatti BEMUTATÓTERMET Gyermekbútorok nagy választékban kaphatók. Nyitva: hétköznap 10-től 18 óráig, szombaton 10-től 15 óráig. mérkőzését, ily módon parodi­zálva az okvetetlenkedő, fon-' toskodó kritika módszereit. Nyelvünkön még az elfo­gyasztott é telek-italok íze, fülünk még cseng a papír- trombiták hangversenyétől, fi­zikai állapotunk is indokolja, hogy lemondjunk az okvetet- lenkedésről. Ehelyett tény­szerű beszámolót közlünk, megfűszerezve némi (a mű­sortól várt) kabaréstílussal. A színvonalért mi sem vállalunk felelősséget, a kifogásokat át­hárítjuk az, ihletőre: a látot­takra. A karácsonyi program bí­rálói eljátszadoztak a királyi családok s különféle rendű­rangú arisztokraták elősoro- lásával, akik egymást lökdös- ték ki a képernyőről. Ezúttal úgy tetszett, hogy nemzet- gazdaságunk fontos ága, a külkereskedelem lépett a po­rondra. A szerkesztők nem elégedtek meg ez alkalommal a hazai anyaggal, hanem je­lentékeny szereplőbehozatal­ról is gondoskodtak. (Hogy ex­portmérlegünk miképp áll, arról ném kaptunk jelentést.) Szép számmal jelentek meg külföldre szakadt hazánkfiai, sőt — Brachfeld Siegfried sze­mélyében — egy hazánkba szakadt külföldit is üdvözöl­hettünk. Ugyanakkor azon­ban nem feledkeztünk meg a kötelező szerénységről. Kis ország vagyunk, ezt kis műsorvezetőkkel jelképeztük. (Közöttük Bernadette Lafont trükkfelvételek igénybe vé­tele nélkül is eljátsZhatt.a vol­na Hófehérkét...) Mindkettő­jüket megcsodáltuk nyelv- zsonglőri mutatványaikért (Vitraynak ezúttal a „felveze­tésen” kívül egyéb nem ju­tott), Antal Imre pedig vi­lágszínvonalon kápráztatott el zenebohócként. A Szó-mi-só- ban előadott bájos maszka­bálja (ahol valamennyi álarc mögött ő rejtőzött) versenyre kelt a legjobb hivatásos szí­nészekkel, a burleszk-komi- kum magasiskoláját mutatta be. A gálaest méltatására már jelzőt sem találunk. Nem egyszerűen világsztárokat hú­zott elő kucséber-kosarából (Kesslerből egyenesen kettőt!), alapos információkat is kap­tunk róluk, elsősorban pél­dátlan sokoldalúságukról. Az isteni Gináról kiderült, hogy kitűnő fényképész (rövid rek­lámműsor erejéig magyarul megjelenő könyvét is bemu­tatta), Bernadette-röl, hogy magánszenvedélye félmagyar gyermekek világra hozása, Jason — Wyngarde-ról, hogy titkosrendőr létére folyéko­nyan olvas (a fűrészelés utáni konferanszié-ragasztást még gyakorolni kell), s mindnyá­jukról, hogy képesek néhány szót nyelvünkön megtanulni. („Egyszóval kijött a gála” — mondaná Komlós János.) Fővárosunk centenáriumát hamisítatlan K. u. K. tv-mű- sor ünnepelte, színvonalával is érzékeltetve ama tűnt idők avittságát. Kedvünkért a múlt századból megjelent ő császári és királyi felsége (híradóban), Honthy Hanna (személyesen), néhány vén újságcikk (sárgán, bár problémái nem avultak). De ne feledjük céhbeli kö­telességünk, ideje komolyan szólnunk. Mert megjelent kö­rünkben a magyar Odüsz- szeusz: Hofi Géza. Egyszemé­lyes kabaréja lehanyatlani késztette a panaszkönyvért nyúló kezeket, beteljesítette a humor iránti szomjú vágya­kozásunkat. Titkát nem köny- nyű megfejteni — ő maga aligha vállalkoznék rá — , mi is csak jelzésekre szorítkozha­tunk. Hatásának elemi erejét az a hótköznapiság, a legegy­szerűbb gondolkodásmódhoz is közel álló furfangosság ma­gyarázza, mely nem szellemi görögtűzzel, hanem minde­nekelőtt igazmondással nyű­göz le. Humora az egyszerű emberé, aki egyúttal a nép­mesék legkisebbik fiújának okosságával tapint a doLgok velejére. De nem is elemez­zük, hiszen az elemzéstől a batás elillan. Vagy nevetünk, vagy értekezünk a nevetés­ről. Ö szerencsére nem érte­kezett — mi pedig szívből, igazán nevettünk. S nyilván ’ért szeretjük. Lehotay-Horváth György tos tiszteletéiben, — mint a nemes kő csiszolója. A darab­ban, az első mondattól a vég­szóiig csak eredeti Pető£i-szö- Veg hangzik. A KÖRSZlNHAZI SZlNRE­VITEL, és az először péntek este láthatott tiháliabeli fel­újítás közt eltelt idő, újabb beavatkozásra indította a ren­dezőt. Miről van szó? A da­rabíró ' Petőfire Shakespeare' mellett leginkább a roman­tikus dráma hatott. Az 1967-es színrevitel még lehetőleg vlsz- szafogott minden romantikus túlzást. A XII. században ját­szódó történelmi dráma egyik hőse, a száműzött Saul or­szágárulóvá vallásakor elhagy­ták a mennydörgést, villám­lást; amikor ugyanő megbán­ja tettét — nem hajította el a magyar trónra törő Borics herceg júdiáspénzét; jelenete után az intrikus királynő- hiéna, a száműzött Predlszlá- va, tigris-fiának, Boricsnak, de Saulnak is anyja, — nem küldött a kulisszák mögül vészt jósló kacajt. A felújítás idejére, a jelenre azonban nyilvánvalóvá lett, hotgy a mat ifjúságitól nem idegen a romantika. Az intrikus ugyan a Tháliában sem küld a ku­lisszák mögül vészt jósló ka­cajt —, de az érzelmek szárnyalása, összecsapása bát- rabb-szabadabb. S a darabot most a mai tizenévesek Pe­tőfi-versekre szerzett zenéje hozza közelebb. DE MILYEN VÉLEMÉNYT alkot korunk nézője e darab­ról az egyetlen mérvadó he­lyen, a színházban? (Kegye- letsértés volt e színrevitel vagy tiszteletadás?) A XII. (Gábor Viktor felvétele) századi, történelmileg nagy-, részt hiteles, a költő fantáziá­jával telített történet a 'II. (Vak) Béla országlása alatti trónbitorló kísérletekről, a lá­zadók egym-ást-pusztí fásáról, leveréséről — igazi, véribő dráma? Túl sok szálból szőtt ez a darab, ami nem volna baj. De történetének till sok ága kidolgozatlan, Hiéna és tigris, száműzött anyakirálynő és trónratörő fia egymást-mará- sa, az Ilona királynőt óhajtás és a királyhűség, hazaszeretet közt vívódó Saul drámája és a többi sok-sok fonal el-el- szakadozik. S nincs olyan csomópont, ahonnét az összes szál feszesre lenne húzható. A nyelvezet mellett a rész­letek csillogó szépsége az, amely kegyeletsértés helyett a tiszteletadás mellett szól, igazolván a színrevitelt. A háttérben egy hercegnő-szol- gafiú kettős pataktiszta sze­relme; a vakon nemesebb vi­lágot látó II. Béla alakja; a dermedt-szép vakvezető kic rálynőiből korba esős uralkodó­vá érő Honáé; Sülül üé, a nvmdenttudó bolondé; a kese­rű-részeg kocsmajeleneté pél­dául. SULYOK MARIA kegyetr len-keserű, nagy lelket muta­tott fel Predszláva vadállati természetében. Kozák András II. Bélaként mindvégig vakon is látó-ember volt, Polónyi Gyöngyi Hona szerepében ne­mes és előkelő. Nagy Attila élővé tette, megszerettette ve­lünk Sault. Mécs Károly ke­vésbé tudta elhitetni, hogy Borics — tigris. P. A. Forgatás után Amikor otthon bekapcsoljuk a tv-készüléket és kékesen fluoreszkálva megjelenik az ernyőn a kép, miért is jutna eszünkbe a háttér — s legrit­kábban gondolunnk arra, hogy milyen körülmények között készül el a film. , A „Hivatásuk a veszély” cí­mű filmet forgatta a tv egyik stábja Komlón, A tizenhat ta­gú alkotócsoport megállt a bánya lejárata előtt, és kér­dőn nézett a Mecseki Szén­bányák képviselőjére: „Csak nem szállunk le. mi is hétszáz méter mélységbe?" Leszáll­tunk. Feketén, szénporosan, fekete, folyékony masszával bontottan kerültünk elő. De nem panaszkodni akarunk, vagy sajmáltatni a műsor ké­szítőit, csupán csak egy furcsa epizódot elevenítettünk fel egy készülő film munkálataiból. Bányariadóra érkezett a stáb Komlóra. A bányamentők másodpercek alatt csúszdán ér­keztek a mentőautóhoz. A se­gédoperatőr, aki a kamerát ké. szítette elő felvételhez, meg­próbálta követni őket. Az ered­mény bokaficam és ínszaka­dás. így az egyik mentőautó a bányához, a másik a kórházba indult. A címben asz írtuk, forgatás után. Beszéljünk az alkotók­kal. Gyakran esik szó, hogy a filmet rendezte, írta, szer­kesztette. fényképezte; X. Y De alig hallunk arról, hogy a televíziófilm-készítés csak kol­lektív munka eredménye le­het. Gyakran kérdezik: mondr ják, máért kell tisenhat em­bernek megjelennie egy-egy felvéletelen ? Érdekes, de így igaz, hogy, ha a díszletmun­kás, a kábeles, vagy a villany­szerelő, a segédoperatőr, 4 hangmérnök, vagy a kellékes rosszul dolgozik, akkor a töb­biek erőfeszítése is meghiúsul­hat. Most legutoljára, ahogy a szerkesztő elmondta, több száz méter mélyen a bánya gyom­rában kellett megteremteni a szükséges fényt a felvételek­hez, másfél méteres átmérőjű vágatokban kellett hangos ri­portokat készíteni. Helytállt a hangmérnök, a mikrofonos, és a stáb vala­mennyi munkatársa. S ez a láthatatlan munká az, amely egy alkotást teljességhez segít, azaz nélkülözhetetlen. Regős István Az új magyar zene Januárban rendezi meg a Magyar Rádió az új magyar zene seregszemléjét. Azokból a produkciókból, amelyek az el­múlt évben hangzottak el elő­ször, s amelyeket a rádió 1972-ben tartósított felvételek­ként vett repertoárjába. A hallgatók öt adás keretében hallgathatják újra 18 zene­szerző 25 komoly zenei művét, köztük zenekari, kamarazenei és kórusműveket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom