Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

« 1973. JANUÁR 3., SZERDA PEST HEGYE! k/Cú^lap / Részesüljenek arányuk és szerepük szerint Az Ifjúmunkás Tanács javaslatai a fiatalok lakásgondjainak enyhítésére Jóllehet, az új lakásügyi jogszabályok a tanácsi ottho­nok társadalmilag igazságo­sabb elosztási rendszerének kialakításával, illetve a kü­lönböző magánlakás-építkezési kedvezmény bevezetésével lehetőséget teremtettek a fia­talok lakásgondjainak enyhí­tésére, az új generáció lakás- helyzetét ma sem lehet meg­oldottnak tekinteni — foglalt állást a KISZ Központi Bi­zottsága mellett működő If­júmunkás Tanács. Ezért szükségesnek tartja, hogy az állami erőből felépü­lő lakások elosztásánál az ar­ra leginkább rászoruló fiatal családok — elsősorban a fi­zikai dolgozók — arányuknak, valamint a társadalmi életben és a gazdasági termelő mun­kában betöltött szerepüknek megfelelően részesüljenek. A tanács indítványozza, hogy a lakások elosztását végző bizottságok munkájában minden esetben vegyen részt a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség illetékes szervezetének képviselője. A tanácsi lakások az igények­nek természetesen csupán egy részét tudják kielégíteni, ezért az Ifjúmunkás Tanács java­solja a szervezett magánlakás­építés feltételeinek módosítá­sát. Az építési kezdőösszegek, il­letve az első évek anyagi ter­heinek csökkentése érdekében javasolják, hogy hozzanak lét­re külön tanácsi alapot az e célra felhasználható építési te­rületek előközművesítésének költségeire. Az előközműve- sített telkek elosztásánál a ta­nácsok részesítsék előnyben a lakásépítő szövetkezeteket, s az építési telkek értékesíté­sénél adjanak kedvezményt az ifjúsági lakásépítő szövetkeze­teknek. A KISZ VIII. kongresz- szusának határozata sze­rint 1975 végéig ifjúsági lakásépítési akcióban 10 ezer szövetkezeti lakást kell tető alá hozni. Ezt szem előtt tartva indítvá­nyozta az Ifjúmunkás Tanács, hogy készüljön hosszútávú építési-telekelosztási terv. A fiatalok véleménye szerint ja­vítani kell a munkáltatói pénzügyi támogatás esetén nyújtandó OTP-kölcsön hitel-t feltételein, s lehetővé kell ten­ni azt is, hogy már a telek­előkészítési munkálatok segít­ségére is kaphassanak vállala­ti támogatást a dolgozók. Meg­felelő feltételrendszer kidolgo­zásával biztosítani lehet a sa­ját munkavégzés lehetőségét, akár úgy, hogy bővítik a házi kivitelezé­si jogosultságot, akár úgy, hogy a dolgozó saját mun­kakörében végzett tevé­kenységének bérét utalja át a vállalat az építtető javára. Az Ifjúmunkás Tanács in­dítványozza, hogy a 30 esz­tendőt még be nem töltött la­kásszövetkezeti tagok az első évekre kapjanak mérsékelt kölcsöntörlesztési kedvez­ményt, s kéri az illetékes jog­szabály olyan módosítását, hogy a szociálpolitikai kedvez­mény megelőlegezését a lak­hatási engedély kiadásától számítsák. Az Ifjúmunkás Tanács az Országos Taka­rékpénztár nagyobb arányú részvételére számít a fiata­lok lakásgondjainak csökken­tésében, s szükségesnek tartja azt is, hogy a vállalatok, in­tézmények fordítsanak foko­zott figyelmet kiemelkedő munkát végző fiatal dolgozóik lakáshelyzetének javítására. Szemüveglencsék műanyagból Műanyag szemüveglencsék gyártását kezdik meg jövőre a MOM mátészalkai gyárában. Az amerikai gyártási techno­lógia megvásárlásából szóló szerződést a napokban kötötte meg az Elektroimpex külke­reskedelmi vállalat. A mű­anyagból öntött, különleges hőkezelési eljárással készített lencsék törhetetlenek, súlyuk pedig alig egynegyede az üveglencsékének. Mivel az új eljárással a legbonyolultabb lencséket is el lehet készíteni, az újdonságnak elsősorban a különleges, kombinált, nehéz üveget viselők örülnek majd. A tervek szerint a máté­szalkai üzem évente egymillió dollár értékű műanyag lencsét állít majd elő. JANUAR 1-TŐL Költségvetési szervek is köthetnek biztosítást A Minisztertanács egyik leg­utóbbi rendelete — mint is­meretes — engedélyezte, hogy az állami és a társadalmi szer­veken kívül a költségvetésből gazdálkodó szervek is köthes­senek a saját gépjárműkárokra ér­vényes Casco-biztosítást, s külön engedéllyel egyéb biz­tosítási szerződéseket is. A rendeletnek megfelelően a közületek biztosításainál — az állami vállalatokéhoz hason­ló, változatlan díjjal — több­féle kockázatot vállal az Ál­lami Biztosító. Az új feltéte­lek lehetővé teszik, hogy az állami vállalatok, trösztök, gazdaságok, szövetkezetek, társadalmi és költségvetési szervek személy- és tehergép­kocsijaikra, autóbuszaikra, va­lamint különleges jármű­veikre határozatlan időre szóló belföldi, és meghatározott idő­re — a kiküldetés tartamára — érvényes külföldi Casco- biztosítást köthessenek. — Miért nem gyönyörködsz a tájban József Kaczmarezyk rajza Gyakori a nátha, a meghűlés — de nincs járvány A korábbi évekhez hason­lóan, a téli időszakban több a megbetegedés és ez gyakran köhögéssel, torokfájással pá­rosul. Influenzajárvány azon­ban egyelőre nincs — mondották a KÖJÁL-nál. A hirtelen fellépő nátha ál­talában az időjárás, a hőmér­séklet-változás következmé­nye. tehát fokozott óvatosság­ra van szükség: célszerű az időjárásnak megfelelően öl­tözködni, továbbá ajánlatos C-vitamin tartalmú folyadéko­kat, citromos vagy csipke­bogyóteát, C-vitaminban dús különféle szörpöket, gyümöl­csöket — citrom, narancs, grape fruit stb. — fogyaszta­ni. Hasznos a C-vitamintab- letták szedése és a nyers sa­vanyú káposzta is. „A harcban nem szabad ... a Verekedés a vonaton M. István ócsai fiatalkorú vasúton jár dolgozni fővárosi munkahelyére. Egy alkalom­mal a Kőbánya-Alsóról este fél 11-kor induló vonatra há­rom, szintén bejáró férfi szállt fel, akik nemsokára ultizni kezdtek. Azaz: csak kezdtek volna, mert amikor egyikük elővette a vadonatúj paklit, hogy asszon, M. István elol­totta a villanyt. Az illető újra felgyújtotta, ő meg újra leol­totta. Egy darabig így folytat­ták, s amikor az illető ki akart menni, M. István és a vele együtt utazó Babik József elállta a kijáratot. Verekedés kezdődött, M. István lekent egyet, a másik visszaütött, mi­re M. és Babik tarkón ütötte a kártyaosztót, aki ekkor ha­nyattesve rugkapált tovább. M. és Babik a már fekvő ember lábát kezdte csavargatni, s amikor a cipője leesett, azzal vágták fejbe, majd a cipőt ki­dobták az ablakon. Ezután ci­garettát kértek a sértettől, aki ettől elzárkózott. A fiatalkorú ekkor megfricskázta az orrát. Hogy M. Istvánt és társát le­csillapítsa, egy idegen adott nekik cigarettát, a vonat köz­ben Ócsára ért, M. és társa le­szállt. A Dabasi Járásbíróság Babik József elsőrendű vádlottat ga­rázdaságért egyévi — végre­hajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadság- vesztésre ítélte még szeptem­berben. S mipthogy ő nem fel­lebbezett, az I. fokú ítélet jog­erős. M. Istvánt egyévi, a fia­talkorúak fogházában végre­hajtható szabadságvesztésre ítélte az I. fokú bíróság, ö fel­lebbezett, s a minap másodfo­kon ítélkező Pest megyei Bí­róság helybenhagyta az ítéle­tet. P. G. a KÖJÁL-nál, Közölték hogy a táppénzes napok száma az utóbbi hetekben nem emelkedett, s körülbelül a december ele­jei helyzetnek felel meg. Az Országos Közegészség- ügyi Intézettől kapott tájékoz­tatás szerint járványra utaló jelzések eddig vidékről sem érkeztek. Tavasszal: ifjúsági kutatókonferencia Tavasszal kerül sor az ille­tékes KISZ-szervezetek rende­zésében az agrárfelsőoktatási intézményekben dolgozó fia­tal oktatók és kutatók II. or­szágos tudományos konferen­ciájára, a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen. A három- nanos konferencia célja a társ­intézmények fiatal oktatói, ku­tatói tudományos munkássá­gának kölcsönös megismerte­tése. A kopogásra tömött bundá jú magyar vizsla szalad elő í kisszobából, mögötte fáraó. mozgású, idős asszony jön. — A fiamat keresik? Pestre utazott, kiváltani a gyógysze­reit, de jönnie kell nemsokára Három hónapja kivették a fél veséjét, aludni sem tud gyógy­szer nélkül... Biztosan nagy fájdalmai vannak, csak nekem nem mondja. Mikor a kezét átlőtték, negyvennégyben, ak­kor sem panaszkodott. Iste­nem, pedig milyen formás ke­zei voltak! Kiskorában zongo­rázni tanította a kiskőrösi ta­nító, úgy szerettem nézni, ahogy futkároztak ujjai a bil­lentyűkön . . . Most meg a bal kezét használni sem tudja ... így kezdődött ... Kelemen Gábor vagyok, a Csepel Autógyár Járműgyári átadóüzemének meósa. 1923- ban születtem Kiskőrösön. Négy polgárit végeztem, aztán kitanultam az autószerelő szakmát. Apám — aki gazdál­kodó volt — apránként tönk­rement, majd meghalt. A csa­lád Pestre költözött, onnan ke­rültünk Dunakisvarsányba: így hívták a falut a felszaba­dulás előtt. 1939-ben kerültem az akkor alakult Autótaxi Fuvarozó Szövetkezethez: a kék taxihoz. Azt hiszem, ez volt az a lé­pés, amely meghatározta a sorsomat... Negyvenegy tavaszán fel­épült a Víg utcai műhely, aminek régi, szervezett mun­kás, Németh Kálmán lett a főművezetője. Kétszázan vol­tunk a keze alatt, csupa szer­vezett dolgozó. Nyilast, fasisz­tát meg nem tűrt volna a mű­helyében. Rövidesen kitört a háború, a kék taxi hadiüzem lett, a Víg utcai műhely pedig az antifasizmus iskolája. Az ebédszünetben olyan viták folytak, hogy felértek egy po­litikai szemináriummái. Hogy­ne értek volna, mikor olyan munkatársaink voltak, mint Jolsvai Vilmos vasesztergályos, Vas-Witteg Miklós üzemlaka­tos, Sárosi József autószerelő, id. Fock Jenő lakatos és fia, Fock Béla vasesztergályos, Halmos György, Kovács La­jos Semler (Kurucz) István, Kohári György, Michai Sán­dor — régi, tizenkilences kom­munisták, szakszervezeti har­cosok, illegális ifivezetők. Bá­tyámmal együtt hamar szót értettünk velük, hiszen neve­lőapánk, Lehoczki Ádám szin­tén tizenkilences kommunista, vöröskatona volt. Negyvenkettőben beléptem a vasasszakszervezetbe, s rövi­desen átestem az első próbán. Elhatároztuk, hogy bérharcot indítunk: az árak hónapról hó­napra emelkedtek, a bérek pe­dig változatlanok voltak. Tár­saink Jolsvai Vilmost és en­gem bíztak meg, hogy tárgyal­junk az igazgatósággal. Beje­lentettük, hogy béremelést ké­rünk: vagy megadják — vagy leáll a munka. Képzelheti, azt a megdöbbenést: itt javították a Horthy-hadsereg, valamennyi Wanderer típusú gépkocsiját! Az igazgató a haját tépte — és engedett. Elhatároztuk, hogy május elsejét munkaszünettel ünnepeljük: hadiüzemben, negyvenkettőben! Hiába volt a fenyegetés, az ügyetlenül át­látszó provokáció, május else­jén egyetlen ember sem dol­gozott a műhelyben. Az igaz­gatóság tajtékzott, de többet nem tehetett. Ha bárkit elbo­csát — leáll az egész üzem. Akkor már 70 százalékos voP a szervezett munkások aránya. Munkában a szóróbrigád Negyvenhárom januárjában léptem be az illegális pártba. Mint bejáró munkást, az úgy­nevezett szóróbrigádba osz­tottak be az elvtársak. Az volt a feladatom, hogy útközben, a vonaton, majd a villamoson szórjuk szét a Béke Párt pla­kátjait, röpcéduláit. Jókat mu­lattam magamban, egy-egy si­keres akció másnapján, ami­kor a rendőrök átfésülték a vonatot, és vállvetve szidtuk a „cédulásokat.” A magunk módján másképp is beleszóltunk a dolgokba: egy kis csiszolópor a kijaví­(Gábor Viktor felvétele) tott kocsi differenciáljába, ép­pen csak annyi, hogy a frontig kibírja, aztán lerobbant... Egy nap Sárosi József is meg­kapta a behívóját — munka­szolgálatra. A bevonulási pa­rancs alól nem bújhatott ki, de a frontra indulás előtt sike­rült megszöknie. Magam sem ismertem rá az illegális talál­kozón. Én kaptam ugyanis a feladatot, hogy hamis igazol­ványokat. fegyvert és megbíz­ható búvóhelyet kerítsek szá­mára. Megbeszéltem a család­dal, és úgy döntöttünk, hogy nálunk lesz a legjobb helye. A község a főközlekedési úttól 3—4 kilométernyire feküdt, Pesttől vonattal csupán egy óra járásra, csendőrsóg csak Dunaharasztiban volt, közvilá­gításnak se híre, se hamva, mi meg jó messzi laktunk a falu központjától... Az elveszett igazolvány Így került Sárosi elvtárs szü­leim házának padlására. Pár nappal később a bátyám, aki csaknem egykorú volt vele, véletlenül „elvesztette” az iga­zolványait, másikat kellett kérnie... A fegyver nem oko­zott gondot, világéletemben gyűjtöttem a fegyvereket és már akkor volt egy céllövő pisztolyom, egy 7,65-ös From­merem, egy 9 milliméteres Steyr ismétlőpisatolyom, meg ötven darab Longriff töl­tényem. Aztán — az ember, ugye, társas lény —, av vonatra vára­kozva ismeretségeket kötöt­tünk. A Weisz Manfréd-gyár, meg a Fegyver és Gépgyár munkásaival. Az ismeretségből előbb bartáság, abból pedig szövetség lett. Így alakult ki — nem is soká, hisz az idő sürgetett — az a 16 tagú cso­port, amely 1944. novemberé­ben a község kommunista ta­nácsát és rendőrségét alkotta. Közben a fegyverállományunk is gyarapodott. Fegyvergyári barátaim — elsősorban a két Ullmann testvér — gondoskod­tak róla: egy-egy selejtes re­volvert titokban megjavítot­tak és kicsempésztek a gyár- hői. Több mint agy év alatt 26 darab 7,65-ös és 9~es From- mert továbbítottam Sárosi elv­társnak, és az egyik fővárosi kerület illegális pártcsoport- vezetőiének, Galambos Sán­dornak. Kisiklott az Árpád „Tóth Ignác óbudai illegá­lis harcos mintegy / 30 tagú ellenállási csoportot szerve­zett, amelynek kapcsolatai ki­terjedtek az óbudai KISKA- alakulatra, a téglagyárra, a gázgyárra, a Vízművekre, és az ottani katonai alakulatok­ra is. A csoport... a nyilas hatalomátvétel után a fegy­veres harc útjára lépett. Üj- pest határában néhány sike­res szabotázsakciót hajtott végre a honvédvezérkar kü- lönvonatai (a Lél és az Árpád sínautóbuszok) ellen. Az ak­ciót kovácsolt vaspofák segít­ségével végezték, amelyeket a sínek közé helyeztek. A vas­pofákat a dunakisvarsányi partizánok készítették, az Au­tótaxi műhelyében... Az egyik legeredményeseb­ben tevékenykedő csoport a dunakisvarsányi volt. Veze­tői Kelemen Dezső és Kele­men Gábor voltak. A testvér­pár az Autótaxinál dolgozott, ;tt szervezte be őket a moz­ilomba Sárosi József. A nyilas hatolomátvétel után ry javításra beadott autóval Budapest legfontosabb útvo- íalain a párt nyilas- és há- jorúellenes kiadványait szór­ják a tömeg közé... Dunakis- /arsányban 16 tagú partizán- soportot szerveztek és fel- fegyverezték. A fegyvereket a Fegyver- és Gépgyár munká­saitól, valamint a magyar és német katonaságtól szerez­ték ...” (Részlet a Harcok, emlékek című kötetből, Ga­lambos Sándor visszaemléke­zéseiből.) Veszélyes rózsatő — Hogy szereztek fegyvert a katonáktól? Kelemen Gábor nevet: — Kis szerencsével és sok vakmerőséggel. Először is ösz- szeszedtük a községben a va­dászfegyvereket. Aztán, negy­vennégy nyarán egy német gépkocsioszlop érkezett a fa­luba. A katonák ellepték a vendéglőket, a konvojt csak két ember őrizte. „Véletlenül’’ éppen arra jártam, s az egyik nyitott Merci hátulján észre­vettem két páncélöklöt. Kap­csokkal, szíjakkal erősítették a sárhányókhoz. A kapcsok­kal még csak elboldogultam, de a szíjakkal piszmogni már nem volt időm. Fájt a fogam nagyon a két „buzogányra”, nem tágítottam a közelből. Egyszer csak arra sétált a só­gorom, aki akkor 17 éves volt. Gyere csak, Palcsi, mondtam neki, csatold le nekem azt a két micsodát, amíg én szóval tartom az őröket. Gagyogtam valamit németül, ahhoz elég volt, hogy lekössem a fritzek figyelmét. Otthon aztán a fe­leségem takaros kis csomago­kat csinált a páncélöklökből, fehér papírba göngyölte, ága­kat dugdosott a végükbe, sza kasztott úgy néztek ki, mint két rózsatő, földlabdával. A 21 éves elöljáró ... Az október 15-i röpcédulázás után, amikor még a nyilas járőrök képéb is kidobtunk egy „csomagot’ forróvá vált a talaj Pesten a lábunk alatt. Itthon marad tünk hát Varsányiam, s ne üljünk ölbe tett kézzel, 1< fegyvereztük a helybeli nem­zetőrséget: egycsapásra 26 da­rab puskához jutottunk. Ezek­kel aztán feltartóztattunk égj visszavonuló, ötven főnyi ma­gyar huszáralakulatot. A fegy­vereket megtartottuk, a lova­kat szétosztottuk a szegény­parasztok között, a katonák nak meg civilruhát kerítet­tünk, hogy hazamehessen' Most, hogy már bőven vol fegyverünk, jutott belőle nesti -elvtá rsaknak is, mi is igyekeztünk jól hasznosítani (Egyebek között megakadá lyozták hetven — környék' li — levente nyugatra hurco- lását, meg egy állami ura­dalom javainak Németország­ba szállítását. Az így szerzet élelmiszereken élt a falu nép« hónapokig...) — November elsején má csak nyolc kilométernyire dö rögtek a szovjet ágyúk. Gon dőltük, itt az ideje, megszer vezni a fegyveres milíciát így tanultuk a nevét a tizen hetes internacionalistáiktól meg gondoskodni valamifél közigazgatásról. Negyediké aztán, mikor elérték a közs szélét, küldöttséggel vártuk szovjet katonákat. novszkij főhadnagy, az a: lat parancsnoka örömmé nyugtázta a történteket, s milíciát megbízta a rendfenn tartással, engem meg az elöl járóság vezetésével. 21 éve voltam akkor... S még a: a napon megalakítottuk kommunista párt helyi S2 vezetet... — így történt. Később vo tam üzemi munkás, kilen évig tanácselnök a • községber most meg leszázalékolás elő állok. Tönkrement az egész ségem. Hej, ha újra kezdhei ném! — Másképp csinálná? — Ugyanígy. Csak ol ban, higgadtabban. Nyíri Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom