Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-28 / 23. szám

Tegnap: aláírás Párizsban Ma hajnaltól tűzszünet A magyar párt- és állami vezetők táviratban köszöntötték a győztes vietnami népet Az aláírás pillanata. Szemben az Egyesült Államok, háttal a Viet­nami Demokratikus Köztársaság küldöttsége. Szombat délelőtt 11 óra után került sor Párizsban, a Viet- nam-konferencia színhelyén, a nemzetközi konferenciaköz­pont nagy tanácskozótermében a világszerte várt eseményre, a vietnami háborút megszün­tető és a bókét helyreállító megállapodásnak, valamint három jegyzőkönyvének alá­írására. A Kiéber sugárúton a nem­zetközi konferenciaközpont, a volt Majestic Szálló épületé­nek környékén már kora dél­előtt több mint ezren gyűltek össze, hogy a VDK és a DIFK zászlóit lobogtatva köszöntsék a -békét. A konferencia épületének előcsarnokában Jean-Paul Angles, a francia külügymi­nisztérium protokollfőnöke fo­gadta az érkező négy külügy­minisztert és kísérőiket, akik a színpompás egyenruhája fran­Vállalati üzletpolitika IVyereség, részesedési alap... napjainkban ismét be­szédtémává váltak az üze­mekben. Készülnek az éves mérlegek, pontos adatok ta­núskodnak majd arról, ho­gyan sáfárkodtak a lehetősé­gekkel vezetők és beosztot­taik, azaz a termelői közössé­gek. S talán fény derül arra is, vajon volt-e, s ha igen, eredményesnek bizonyult-e a vállalat üzletpolitikája? Üzletpolitika. Köznapibb szavakkal: elkapta-e a hév a vállalatot, s árat emelve, partnereket váltogatva min­dent kipréselt, amit csak le­hetett, vagy józan mértéktar­tással, jelent és jövőt együt­tesen mérlegelve bonyolítot­ta le forgalmát üzletfeleivel, erre adhatnak választ a számok. Tavaly 160 millió forint értékű árut szállított a bel­kereskedelemnek a Pest me­gyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat. A piaci keresletnek megfelelően viszont csak olyan termékeknél engedé­lyezték az árnövekedést, amelyek luxuscikknek szá­mítanak — így tőkésimpor- tot helyettesítő divatbundák —, míg másoknál, a többi között az írószereknél még akkor sem nyúltak az árhoz, ha az azokhoz felhasznált anyagok és alkatrészek a ko­rábbinál drágábbak lettek. Jó szívük miatt tették ezt? A vállalatoknak ritkán van jó szívük. Viszont — többsé­güknek — van tisztességük. Tudják, gyakorolják azt az üzletpolitikát, amely a nö­vekvő forgalom — megfelelő haszon elvére támaszkodik. Nem egyszer akarnak kiug­róan nagy jövedelmet elérni, hanem évről évre kellő nye­reséget. S ehhez olyan part­nerekre van szükség, akik nemcsak bíznak a másik fél tisztességében, hanem ta­pasztalják is azt. Ez utóbbira tegyük a hang­súlyt. Mert porhintésben, szépen fogalmazott levelek­ben, felszólításokban, egyez­ségekben nincs hiány, ám amikor — mint azt egyik he­lyen hallottam — a bank­számlák kerülnek szembe, azaz amikor fizetni kell, füstté válik a szavak látszat­melege. A Nagykőrösi Kon­zervgyár üzletfeleinek nincs ilyen gondja. A gyár — na­gyon szívós és sokrétű mun­kával — kiskereskedelmi vállalatok sorával épített ki nagyon jó kapcsolatokat, ám nemcsak szavakban, hanem úgy, hogy időben és azt szál­lítja, amit rendeltek tőle, a nagykereskedelmi árrést — mivel ez a lépcsőfok ilyen esetekben kimarad — vissza­térítik a kiskereskedelemnek, rendszeres gyárlátogatásokat, árubemutatókat szerveznek... Kereskednek. Tisztességgel, a partner jogait elismerve, kívánságait megjegyezve, akaratát teljesítve. T átszatra nincs különleges hasznuk belőle. Valójá­ban — a gyár vezetőinek vé­leményét summázva — a szi­lárd kapcsolatok minden egyszeri haszonnál többet ér­nek. Számíthatnak, tervez­hetnek rá — mindkét olda­lon —, ugyanakkor kialakul egy sajátos, a másikra is te­kintettel levő felelősségvál­lalás, a termékek minősé­géért éppúgy, mint a megha­tározott mennyiség átvéte­léért, eladásáért. Eddig a gyár vezetőinek véleménye. S azt már én teszem hozzá, hogy ennek az üzletpolitiká­nak az eredményeként nagy konzervgyárakkal büszkél­kedő városok boltjaiban is nagykőrösi árut kínálnak... Valamilyen üzletpolitikát persze minden vállalat, gyár folytat, még akkor is, ha en­nek módszerei esetlegesek, kialakulatlanok, ha nincs el­vi, távlati megalapozottsága. Az ilyesfajta „üzletpolitika” vezet oda, hogy egyik évben minden fehér, a másikban meg minden fekete. A hopp­ra kopp jön, a kiforgatott zsebű vevő — alti legtöbb­ször kényszerhelyzetbeh van, tehát fizet — sürgősen más partnert keres, az áru a rak­tárban marad ... s az egy éve még nagy nyereséget ki­mutató vállalat egyszeriben hitelképtelenné válik a banknál. Ritka eseteik ezek? Nem. Ma a vállalati ma­gatartás egyik jellemzője, hogy o rövid távon elérhető hasznot emeli az első helyre, figyelmen kívül hagyja, hogy a kereskedés folyamat, amelyben minden tettnek, minden lépésnek megnövek­szik a jelentősége, mert a hatások összegezödnek. Aki itt is, meg ott is megfeji a partnereket, aki sokat vál­lal és keveset teljesít — mi­nőségben, megbízhatóságban, egyenletes szállításban stb. —, aki semmi másra nem ügyel, csak arra, év végén mennyi lesz a nyeresége, az hosszú távon saját létét, üz­letképességét sodorja ve­szélybe. 1VT a még kevés helyen is- merték fel a vállalati üzletpolitika igazi jelentősé­gét, hatását a holnapra — bár az ismeretes beruházási korlátozások nyomán néhány építőipari vállalat, miközben munkát keresett, igencsak megérezte, korábban hogyan bánt az építtetőkkel —, s ami ennél is fontosabb: ma még csekély a rossz, vagy a semmilyen üzletpolitika kö­vetkezménye. Igaz, a vállala­ti működést a gazdasági sza­bályozók — ez a rendelteté­sük — erősen befolyásolják. Ám azt, hogy az adott kere­teken belül mi és hogyan történik, üzletpolitikájukkal egyre inkább a vállalatok döntik el. Aki időben indul, hamarabb. ér a célba. Aki késlekedve, az a beérkezés­nél is hátrább lesz. Sőt, az is megtörténhet, hogy kényszerűen feladja a versenyt. Mészáros Ottó cia köztársasági gárda kivont karddal tisztelgő testőreinek sorfala között vonultak az alá­írás színhelyére, A négy külügyminiszter — Nguyen Duy Trinh, a VDK, Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK, William P. Rogers, az Egyesült Államok és Tran Van Lam, a saigoni kormány kül­ügyminisztere — a Vietnam- konferencián részt vett kül­döttségek tagjaival együtt zöld posztóval fedett hatalmas kerek asztal mellett foglalt he­lyet, egymással szemben a VDK és az Egyesült. Államok, illetve a DIFK és a saigoni kormány küldöttségei. Jelen voltak az ünnepélyes aktuson a nemzetközi ellenőr­ző és felügyelő bizottságban képviselt országok nagyköve­tei is. Ötk a nagy kerek asztal mellett két kisebb, téglalap alakú asztalnál foglaltak he­lyet : az egyik asztalnál a DIFK és az Egyesült Államok küldöttségei között Mód Péter magyar és Askari tábornok in­donéz nagykövet, a másik asz­talnál pedig — a VDK és a saigoni kormány küldöttségei között — Emil Wojtaszek lem gyei és Leo Cadioux kanadai nagykövet. A négy külügyminiszter 11 óra 6 perckor kezdte meg az aláírási aktust, amely csaknem húsz percen át tartott. A kül­ügyminisztereknek összesen 32 ízben kellett aláírniuk nevü­ket: a megállapodás és a há­rom jegyzőkönyv két-két — angol és vietnami nyelven és 4—4 példányban készült ok­mányaikra került oda névalá­írásuk. Az okmányokat tartalmazó vörös, kék és zöld, barna szí­nű mappák az óramutató já­rásával ellenkező irányban „járták körül” a hatalmas ke­rek asztalt. Az ünnepélyes csendet csak időnként szakí­totta meg a tv-kamerák ber­regése, , Délután fél négykor újabb aláírási ünnepségre került sor ugyanitt. Ez alkalommal csak a VDK és az Egyesült Álla­mok külügyminiszterei írták alá a megállapodást, valamint négy jegyzőkönyvét. A dél­előtt és a délután aláírt meg­állapodások szövegében csak az volt a különbség, hogy míg a délelőtt aláírt okmány csu­pán a párizsi konferencia rész­vevőiként említi az aláíró fe­leket, addig a délutáni nevén nevezte a kormányokat. Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke tegnap táviratban kö­szöntötte a győztes vietnami népet, a VDK és a Dél-viet­nami Köztársaság (a DIFK) vezetőit. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XVII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM ARA I FORINT 1973. JANUÄR 28., VASÁRNAP j\ Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1972. évi terv teljesítéséről, a népgazdaság fejlődéséről Az 1972. évi terv fő célkitű­zése a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása volt. Ezért a terv azt írta elő, hogy) a nemzeti jövedelem 5—6 száza­lékos növelése mellett a fo­gyasztás 5 százalékkal emel­kedjék, a felhalmozás (a be­ruházások és a készletfelhal­mozás együttes összege) pedig az előző évi szinten maradjon. A külkereskedelemben a kivi­telt a behozatalnál lényegesen gyorsabban kellett növelni. 1972-ben a nemzeti jövede­lem a tervezett ütemben emel­kedett. A lakosság fogyasztá­sának növekedése a tervezett­nél lassúbb volt. A felhalmo­zás, főleg a mérsékel tebb kész­letnövekedés miatt, kisebb volt az előirányzatnál. Mind­ezek köve tkezt ében a nemzeti jövedelemből a fogyasztás ará­nya a tervezett 72 százalékról 74 százalékra emelkedett, a felhalmozás pedig 28 százalék-1 ról 26 százalékra csökkent. A külkereskedelmi forgalomban kiviteli többletet értünk eL AZ 1972. ÉVI NÉPGAZDA SÄGI TERV TELJESÍTÉSE Terv Tény az 1971. év százalékában Nemzeti jövedelem Ipari bruttó termelés Építőipari bruttó termelés Mezőgazdasági bruttó termelés A lakosság reáljövedelme A lakosság fogyasztása Kiskereskedelmi forgalom Beruházás Behozatal (folyó árakon) Kivitel (folyó árakon) (A tervjelentést részletesen a 3, oldalon ismertetjük.) 105—106 105 105—106 105,6 103—104 101 102—103 104 105 103,5 105 103,5 107 103 100 98 107 97 114 121 Nyolcvan féle termék Megkétszereződött a forgalom Kapós a magyar faáru a kül­földi piacokon, ezt bizonyítja az a tény, hogy a szövetkeze­tek faipari termékeit forgálma- zó HUNGAROCOOP 1972-ben megkétszerezte e cikkekből az eladásokat. Míg 1971-ben a félmillió dollárt sem érte el az export, 1972-ben már 980 ezer dollárra rúgott. Huszonöt kis­ipari szövetkezet nyolcvan ter­mékfajtáját kínálják a vevők­nek, amelyek sorában angol, nyugatnémet, holland, svéd cé­geket éppúgy találni, mint ka­nadaiakat, osztrákokat és ame­rikaiakat. A faáruk kivitelében hosszú évek óta jelentős szerepet ját­szik a Pomázi Faipari Szö­vetkezet, amely nemcsak ter­melője többféle cikknek, ha­nem hathatósan közreműködik a fejlesztési tervek megvalósí­tásában is. így egyebek között a pomáziak segítették létrehoz­ni a Mátravölgyi Termelőszö­vetkezet faipari üzemét, vala­Egymillió kondenzátor mint az Erdei Termék Válla­lat mátrakeresztési üzemét. E két üzem, valamint a pomázi termelés együttesen hárommil­lió fakanalat eredményezett, E nagyon köznapi termék hasznosságát bizonyítja, hogy nem élvez semmiféle állami támogatást kivitele, kelendősé­gét meg az igazolja, hogy a külkereskedelmi vállalat sze­rint évente legalább 12 millió darabot tudna eladni. Az idén a három üzem 4,5—5 millió fa­kanál előállítását tervezi, s ugyanakkor tárgyalások foly­nak arról is, hogy a nagyobb mennyiség termelése érdeké­ben további bővítéseket hajta­nának végre Pomázon. A fő- vállalkozóként szereplő pomá- ziaknak biztonságot ad, hogy a külkereskedelmi vállalat hosszabb időszakra kötelezi magát a termelés exportálá­sára. Előre láthatóan idén a fa­árukat termelő szövetkezetek kivitele meghaladja az 1 200 000 dollárt, a negyedik ötéves terv végére, azaz 1975-re pedig, amennyiben a fejlesztési ter­vek megvalósulnak, elérheti a 4—4,5 millió dollárt. A Mechanikai Művek abonyi gyárában évente több mint egymillió metálnapír kon­denzátort készítenek. Az üzemrészben hetvennyolcán dolgoznak, nagyobbrészt nők. Képün­kön Falusi Mária kondenzátorokat tekercsel. Ékes János felvétele Húsz százalékkal nő a nyereség A héten munkásgyűlést tar­tottak az ISG-ben. A gyűlés témája: a munkáskollektíva tájékoztatása a vállalat tava­lyi eredményeiről és az esz­tendő legfontosabb célkitűzé­seiről. Nagy József, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár igaz­gatója elmondta, hogy tavaly a gyár mélypont­ról indult, a dolgozók áldozatos munká­jának köszönhető, hogy kilá- bolt a hullámvölgyből, s ter­vét 104 százalékra teljesíthet­te. Nőtt a vállalat hírneve, s javult gyártmányainak hitele mind belföldön, mind azokban az országokban, ahová ter­mékei eljutnak. A mai gondok már lényegesen kisebbek, s mikor az idei tervek készíté­séhez a vezetők hozzáláttak, dolguk sokkal könnyebb volt, mint 1972-ben. Az 1973-as el­képzelések valóra váltásához minden biztosíték adott A számszerű adatok szerint az Ipari Szerelvény- és Gépgyár idén 20 százalékkal növeli nyereségét, s nyolcnapos nyereségrésze­sedés kifizetését tervezi a 73-as munka alapján. A törzsgárdatagok anyagi meg­becsülésére 410 ezer forintot szánnak. KÖZÉLET Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára Szombaton Baranya megyébe látogatott. Apró Antal, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja több napos látogatást tett Vas megyében, Fehér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese szombaton látogatást tett a Finommechanikai Vál­lalatnál. Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra tegnap részt vett az orosz­lányi munkásőrzászlóalj agy- séggyűlésén, amely Komárom megye legjobbja lett. Vályi Péter, a Miniszterta­nács elnökhelyettesé szomba­ton hazaérkezett Moszkvából, ahol a KGST végrehajtó bi­zottságának 61. ülésszakán vett részt. M k

Next

/
Oldalképek
Tartalom