Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-26 / 21. szám

\ HEGYEI s^Úrlap 1973. JANUÁR 26., PÉNTEK 0 A Megkönnyebbülés sóhaja A MEGKÖNNYEBBÜLÉS sóhaja — ezzel a kifejezéssel lehet a legtalálóbban jellemez­ni a nemzetközi közvélemény, a világsajtó reagálását a viet­nami békemegállapodásra. Ha- kínában. nőiből megindító hírek és ké­pek érkeztek: a VDK főváro­sának lakosai a megegyezés hírére azonnal nekiláttak a romok eltakarításának. A Dél­vietnami Köztársaság ■ ideigle­nes forradalmi kormányának külügyminisztériuma nyilatko­zatban fejezte ki azt a remé­nyét, hogy a megállapodást yalamennyi érintett fél mara­déktalanul betartja. AZ SZKP KÖZPONTI LAP­JA, a Pravda, „A béke és sza­badság erőinek fontos sikere” eírrímel szerkesztőségi cikkben foglalkozik a nagy esemény­nyel. „A vietnami háborúnak véget vető egyezmény parafá- tásának hírét mély megelége­déssel fogadták az egész vilá­gon. Komoly, reális lépés tör­tént az igazságos rendezés út­ján” — írja a Pravda, amely a cikk további részében cso­dálattal adózik a vietnami nép hősiességének és a haladó em­berek nemzetközi szólidaritá- sáriak „ÚJRA ‘ BEBIZONYOSO­DOTT — írja a Rabotnyi- cseszko Delo című bolgár köz­ponti lap —, hogy a nemzeti felszabadítás erői a szocialista országok szolidaritására és a nemzetközi munkásmozgalom­ra támaszkodva lagyőzhetetle- nek.” ÓRIÁSI a megállapodás visszhangja az egyezmény pa- rafálásának színihelyén, Pá­rizsban. Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt fő­titkára kijelentette: az ameri­kai imperializmus vietnami meghátrálása a nemzetközi erőviszonyok mélyreható át­alakulását igazolja. A gaiulle­ista Nation De Gaulle tábor­nok emlékezetes beszédeit idé­zi, amelyekben a tábornok­elnök a külföldi beavatkozás megszüntetését sürgette Indo­SORRA NYILATKOZNAK a legkülönbözőbb politikai pártállású amerikai személyi­ségek is. Joan Baez, a világ­hírű énekesnő hangsúlyozta: a megállapodás azoknak az ame­rikaiaknak a győzelme is, akik az elmúlt nyolc esztendőben kivonultak az utcára, hogy tüntessenek az amejjikai ag­resszió ellen. IGEN, a világvisszhang a megkönnyebbülés sóhaja. De éberen kell vigyázni arra, hogy Indokína és a világ né­peit ne érhesse újabb csalódás. Bél-Vie Inam Harci cselekmények A vietnami tűzszünet! meg­állapodás bejelentése nem vonta maga után a dél-viet­nami hadszíntér harci cselek­ményeinek azonnali megszün­tetését. A saigoni katonai pa­rancsnokság jelentései szerint a szerda hajnaltól csütörtök hajnalig tartó 24 óra alatt az országrész különböző front­jain több mint száz kisebb- nagyobb fegyveres összetű­zésre terült sor. Bár az utób­bi napok átlagát számszerűen meghaladó összecsapásokról van szó, saigoni katonai és diplomáciai megfigyelők nem tartják valószínűnek, hogy bármelyik fél is nagyobb mé­retű támadásokba bocsátkoz­na. A VIETNAMI MEGÁLLAPODÁSHOZ CSATOLT négy jegyzőkönyv Közzétették a vietnami há­ború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megál­lapodáshoz csatolt négy jegy­zőkönyv szövegét. A fogságba esett katonai személyek és külföldi polgári személyek, valamint fogságba esett és internált vietnami személyek visszaszolgáltatásá­ról kidolgozott jegyzőkönyv 14 cikkelyből áll, és részlege­sen szabályozza a foglyok sza­badon bocsátásának módoza­tait. Eszerint az Egyesült Ál­lamok és a vele szövetséges külföldi országok elfogott ka­tona: személyéit az' Egyesült Államok hatóságainak kell át­adni. A fogságba esett vietna­mi katonai személyeket nedig a két dél-vietnami félnek, mégoedig mindegyiket annak, amelynek parancsnoksága alatt a háború alatt szolgála­tot teljesített. Az amerikai polgári személyeket az Egye­sült Államok hatóságainak kell átadni, a különböző kül­földi állampolgárokat pedig saját hazájuk hatóságai ve­szik át. A Vietnami Demokratikus Köztársaság területi vizedben, kikötőiben és vízi útjaiban el­helyezett aknák eltávolításá­ról, hatástalanításáról, illetve megsemmisítéséről szóló jegy­zőkönyvben a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mánya és az Egyesült Államok kormánya a párizsi békemeg­állapodás 2. cikkelyének 2. be­kezdésében foglaltak végrehaj­tására megállapodott abban, hogy az Egyesült Államok kö­teles eltávolítani minden olyan aknát, amelyet a Vietnami De­mokratikus Köztársaság terü­leti vizeiben, kikötőiben és ví­zi útjaiban elhelyezett. Az er­re vonatkozó rendelkezések végrehajtását 1973. január 27-én éjféltől kezdve kell vég­rehajtani. A tűzszünetről és a katonai vegyes bizottságokról szóló, tizenkilenc cikkelyből álló jegyzőkönyv kimondja, hogy a dél-vietnami felek főparancs­nokságai megfelelő időben pa­rancsot adnak a parancsnok­ságuk alatt álló összes regulá­ris és irreguláris fegyveres erőknek, valamint a fegyveres rendőrségnek az ellenségeske­dések maradéktalan beszünte­tésére Dél-Vietnamban, s gon­doskodnak a fegyvernyugvás tiszteletben tartásáról. A nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságról szóló, 18. cikkelyből álló jegyzőkönyv kimondja: a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizottság feladata az, hogy ellenőrzést és felügyeletet gyakoroljon a megállapodás 18. cikkeiyében rögzített rendelkezések végre­hajtása fölött. Eközben kap­csolatot fog fenntartani a fe­lekkel, s ott, ahol ez szükséges, a helyszínen gyakorol ellenőr­zést Afrika­szerte... Magyar nyilatkozatok Csütörtökön, Budapesten, a népfront székházában ülést tartott a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöksége. Kállai Gyula, a Hazafias Nép­front elnöke méltatta a viet­nami háború befejezésének és a béke helyreállításának jelen­tőségét. Megállapította, hogy a vietnami nép világszerte tisz­teletet kiváltó hősi harca, a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország sokoldalú, testvéri támogatása, a világ haladó erőinek szolidaritása végül is arra, kényszerítette az ameri­kai agressszort, hogy befejezze igazságtalan háborúját. Kállai Gyula hangsúlyozta, hogy az öröm és a megelégedés nem fe­ledteti: az imperializmus ag­resszív erői, bár a népek el­lenállásába ütköznek, s lehető­ségeik korlátozódnak, tovább­ra is folytatják harcukat a vi­lág haladó erői ellen. Éppen ezért továbbra is szükség van a világ népeinek éberségére. A Hazafias Népfront-mozgalom, amely a világ haladó erőivel együtt eddig is segítette a viet­nami népet hősi harcában, to­vábbra is teljes erővel támo­gatja a megkötött határozatok végrehajtásában és a békés újjáépítés munkájában. Dr. Sik Endre Lenin-béke- díjas, az Országos Béketanács elnöke, a Magyar Távirati Iro­dának adott nyilatkozatában többek között kijelentette: Vietnam igazsága megújította, magasabb fokra emelte a bóke- világmozgalmat, s valamennyi földrészen egységbe fogta mindazokat, akik megelégelték a háborús fenyegetés, az erő­szak politikáját és stratégiá­ját; akik felismerték felelőssé­güket családjukért, népükért, az emberiségért; akik jól érzé­kelték a helyi tűzfészekben lappangó világméretű veszélyt, és vállalták a tettet, a békét szolgáló állásfoglalást. Mi, ma­gyarok is jóleső érzéssel mér- ■ hetjük fel népünk, békemoz­galmunk segítőkészségének ed­digi eredményeit. Büszkék le­hetünk arra. hogy az első perc­től ott voltunk az agresszorok megfékezéséért vívott küzde­lem részvevői között. Teljes szívvel örülünk annak, hogy egész Vietnam földién elhall­gatnak a fegwerek. De iól tud luk, hogy a tűzszünet még nem a héke. Délen még hosszú és rögös út vezet az igazságos po­litikai rendezésig, a most alá­írt megállapodások követke­zetes és hiánytalan végrehaj­tásáig. Ezzel egyidejűleg Viet­nam mindkét részében megol­dásra vár az újjáépítés gigá- soi feladata. Veled vagyunk Vietnam! — ez volt nagy ha­tású, mozgósító erejű jelsza­vunk eddig is, s most is ennek a szellemében kell cseleked­nünk. Őrködjünk éberen a fegyverszüneti megállapodás végrehajtása fölött! Afrika-szerte nagy felháboro­dást keltett Amil- car Cabral meg­gyilkolása. Mint ismeretes, a gyar­matosítók béren­cei megölték For- tugál-Guinea fel­szabadításának e neves harcosát. Képünkön: Ka­wawa tanzániai miniszterelnök egy tömeggyűlé­sen elitéli a kolo- nialista gyilkossá­got. A tőkés országok külkereskedelmi ellentmondásai CSAK RÖVIDEN... RENDŐRSÉGI JELENTÉ­SEK szerint az elmúlt 24 óra folyamán több erőszakos cse­lekményt követtek el Ciprus szigetén. Szerdán álarcos fér­fiak betörtek egy rádiógyárba, Csütörtökön pedig ismeretlen tettesek Nicosia különböző pontjain gyújtóbombákat he­lyeztek eL A BELGA KORMÁNYVÁL­SÁG 67. napján, csütörtökön Brüsszelben megállapodás i született az új kormány ösz­szeté teléről, a kormánylistát pénteken teszik közzé. ANVAR SZADAT, egyiptomi elnök szérdán fogadta Vlagyi­mir Vinogradovot, a Szovjet­unió kairói nagykövetét. Vi­nogradov a hét elején tért vissza állomáshelyére Moszk­vából. Kedden El Zajjat kül­ügyminiszter fogadta a szovjet diplomatát. LORD CARRINGTON, brit külügyminiszter szerdán Ke­nyából Szingapúrba érkezett. ARABOK KÖZÖTT (3.) A legbékésebb ágyúlövés Amikor Kairó repülőterén elbú­csúztunk egyiptomi vendéglátóinktól, újságíróbarátainktól, félig tréfásan, félig komolyan felhívták a figyel­münket: Mire Damaszkuszba értek, éppen elkezdődik Rámádén ünnepe, vigyázzatok, nehogy éhen haljatok. A napnyugtába hajló út, amely a Nílus völgye felett kivezetett a ten­ger fölé, majd egy merész körívvel megkerülve Izrael partjait, Libanon keleti csücske felett, Szíria légterébe, Damaszkusz fölé ért, nagyon szép volt. A látvány feledtette a nagyon hétköznapi földi problémákat: alat­tunk a kicsiny, de elszánt és erős ag- resszor, Izrael partvidéke látszott a távolban. A tengeren apró pontok: őrnaszádok lehetnek? A lenyugvó nap által megvilágított tenger mély­kékje, a haragoszöld ligetek a part­vidéken, a szürkéssárga dombok, he­gyek vonulata nagyon békésnek lát­szott. Ramadán Ami a Ramadánt illeti, ez a moha­medánok böjthónapja. Ebben a hó­napban szállt le a tanítások szerint a Korán ’a hetedik-, mennyországból az elsőbe, ahonnan Gábriel arkan­gyal részletekben — ezért tart egy hónapig — megsúgta azt Mohamed­nek. Ilyenkor a hívők alig esznek, nem isznak. Életmódjukat ez alatt az idő alatt más tilalmak, korlátok is szabályozzák. Felvilágosultabb em­berek úgy beszéltek erről, mint egy megtisztulási folyamatról, a szervezet évenkénti generáljavításáról, karban­tartásáról. Ma már — főleg a váro­sokban — nem mindenki hívő, sokan nem tekintik magukra nézve kötele­zőnek a vallási előírásokat, de bizo­nyos szokásokat a maguk módján be­tartanak. A Ramadán előírásainak egy-egy olyan részletét, amelyet egészségesnek tartanak. Egy Igen művelt, európai szellemű újságíró is­merősünk például elmondta, hogy 6 és családja már régen nem vallásos. Am ő maga Ramadán idején nem fogyaszt zsíros ételt és nem dohány­zik. „Sok más ismerősöm sokkal szi­gorúbb önmegtartóztatásnak veti alá magát ilyenkor, így könnyen megtar­tom én is ezt az elhatározást. A szer­vezetnek pedig nem árt egy kis pi­hentető kímélet” — mondta. Egykori útleírások szívesen szól­ónak-arról, hogyan őgyelegnek, von­szolják magukat éhesen és unatkozva az emberek ilyenkor az utcákon, vagy ülnek a kávéházakban — ahol ki­szolgálás nincs, de mégiscsak telik az idő —, és várják a naplementét, az üdvözlő ágyúlövést, hogy mohón es­senek neki az estebédnek, amely ilyenkor érthetően bőséges és válto­zatos. Ez egyébként talán a történe­lem legbékésebb ágyúlövése, hisz éppen itt, Damaszkuszban, sűrűn le­het más lövéseket is hallani, a be­tolakodó izraeli repülőgépekre le­adott tüzet, amely rendre visszaza­varja az agresszorokat. Egy óra csend . Egyébként nappal nem sok jel mu­tatja, hogy a szent hónapban va­gyunk. Az élet folyik, mint máskor. De az esti ágyúlövés után most is majdnem elnéptelenedik egy időre a város. Itt-ott még az üzletek is be­zárnak, hogy a hívő tulajdonos és al­kalmazottai elfogyasszák — aznap először — a már elkészített vacsorát. Ez a csend tart egy óráig, hogy utána újból megteljen a város, most már az est enyhet adó hűvösében tovább­folyjon zsongó élete A mozik előtt fiatalok serege, köztük már szép számmal lányok is — akiknek azelőtt a vallás tiltotta, hogy idegen férfi előtt megjelenjenek. Nagynéha su­hant csak el egy-egy asszony az ut­cán, arcát fátyol alá rejtve, dolga után sietve. Ez a múlt, de a városkép azért még nem egészen olyan, mint Európában. A lányok egy része még nem jár olyan természetes közvetlen­séggel a fiúk társaságában az utcán, mint máshol. Az iszlám helye... Találkozásunk a Ramadánnal, az irodalomból ismert múlt és a jelen összevetése önként adta a gondola­tot: keressük a helyét a mai, modem arab világban az iszlámnak. Választ keressünk arra, vajon milyen helyet foglal el a vallás és milyennek lát­ják a jövőjét, szerepét a majdani szo­cialista társadalomban. Ismerve azt, hogy a szocializmust, mint az arab népek jövőjét, vendéglátó országaink elfogadják, programjaikban, célkitű­zéseikben szerepeltetik, útját intéz­kedéseikkel, törvényeikkel egyenge­tik. A szíriai Arab Újjászületés Szocia­lista Pártjának egyik vezető ideoló­gusa, a központi bizottság irodájának vezetője, elmondotta, hogy pártjuk ma — szövetségben a kommunisták­kal és más haladó erőkkel — Szíriá­ban vezető szerepet tölt be. Céljuk a szocialista Szíria felépítése. A tu­dományos világnézet alapján állnak, de a valláshoz való viszonyt hivata­los dokumentumokban még nem tisz­tázták. Elfogadták az osztályharcot, az arab népek egységének a hívei, s .ezek ma olyan fontos feladatokat je­lentenek — hangsúlyozta —, amely­nek a valláshoz való viszony kérdé­sét alá kell vetni. Részben ezzel, rész­ben az iszlám bizonyos sajátos voná­saival magyarázható, hogy nem tud­ják elfogadni a marxizmusnak a val­lásról alkotott, igen határozott állás­pontját — noha a marxizmust • sok egyéb vonatkozásban elfogadják, az arab szocializmus megvalósítása ér­dekében felhasználhatónak tartják. Elmondta, hogy nincsenek meg­győződve az iszlámot illetően, annak egyértelműen reakciós voltá­ról. Nem biztos, hogy a vallás tanítá­sai teljesen hibásak. Azt sem hiszik, hogy a lét egyértelműen materialista — hisz amennyiben mindezt hinnék, marxisták lennének. Ez a nézet semmiképpen nem áll­ja ki a tudományos vizsgálat próbá­ját. A végső állásfoglalás kialakítá­sa ebben a kérdésben nyugodtan megvárhatja azokat az időket, ami­kor az arab népek szocialista társa­dalmi berendezésének útjában nem lesznek ennél nagyobb, nehezebb akadályok. (Következik: futók.) Varga József Menekültek, földön­4 A f. Vitalij' Vinogradov, a TASZSZ kommentátora ír­ja: Egyre bonyolultabbá vál­nak a főbb kapitalista or­szágok külkereskedelmében jelentkező ellentmondások. Egyre inkább éleződik a tőkeelhelyezés területeiért és az új piacokért folyó harc. Ebben a harcban az Egyesült Államok jár elöl. Miközben külkereskedelmi problémáit a partnerek ro­vására igyekszik megolda­ni, nem elégszik meg a nyílt nyomás módszereivel. E politikának következmé­nyei az utóbbi időben Ja­pánt sújtották a legjobban. Ugyanis az 1972-es ameri­kai—japán kereskedelmi mérleg az Egyesült Államok oldalán 4200 millió dollár deficitet mutatott ki. Az amerikai kormány most igyekszik a helyzeten javí­tani. A napokban Robert Ingérsolle, az Egyesült Ál­lamok tokiói nagykövete Ohira Maszajosi japán kül­ügyminiszter előtt kijelen­tette, hogy Washingtonban hatékony intézkedéseket vár Japántól a japán—ame­rikai kereskedelmi egyen­súly helyreállítására. A diplomáciai lépésre a nagy­követ japán—amerikai ke­reskedelem tárgyában foly­tatott washingtoni konzul­tációi után került sor. Komoly ellentétek jellem­zik az Egyesült Államok és az európai közös piaci or­szágok kereskedelmi kap­csolatait is. Erről tanúsko­dik az amerikai kereskedel­mi kamara beszámolója, amely a kormány számára készült. A beszámoló szer­zői, a nyugat-európai or­szágokban tett utazásuk so­rán arra a következtetésre jutottak, hogy a közös piaci tagállamok nem szándékoz­nak egyoldalúan „kaput nyitni az amerikai áruk és tőkebefektetések előtt”. Eu­rópában — mutat rá a je­lentés — az a vélemény alakult ki, hogy az Egye­sült Államok protekcionis­ta kereskedelmi politikát folytat, annak ellenére, hogy az amerikai hivatalos személyek a szabadkereske­delemre való törekvésről beszélnek. A nyugat-euró­pai partnerek — állapítják meg a szerzők — elégedet- ‘ lenségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy az Egye­sült Államola kvótát veze­tett be saját iparágainak megóvására a külföldi kon- ■ kurrenciától, vámtarifás és egyéb kereskedelmi korlá­tozásokkal nehezíti a kül­földi áruk eljutását az ame­rikai piacokra. A közös piaci országokat Japán részéről is mind na­gyobb kereskedelmi nyomás sújtja. A Süddeutsche Zei­tung című nyugatnémet lap adatai szerint a közös piaci országokba irányuló japán export 1972 decemberében 84 százalékkal nagyobb volt, mint 1971 decemberében. 1971-ben a közös piaci álla­mokba irányuló japán ex­port 1,52 milliárd dollár volt. Japán erősödő kereske­delmi „támadása” aggodal­mat váltott ki Nagy-Britan- niában is. A múlt évben az Angliába irányuló export az 1971. évihez képest kétsze­resére nőtt és elérte a 287 millió font sterlinget. Meg kell még jegyezni, hogy a Közös Piacba való belépése után Anglia pia­cain a fejlettebb iparágak­kal rendelkező nyugat-euró­pai országok részéről ke­mény konkurrenciával fog | találkozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom