Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-23 / 18. szám
4 #*e»I Mtc vei K^tívlap 1973. JANUÁR 23., KEDD ELHUNYT SZABOLCSI BENCE A Magyar Tudományos Akadémia, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Magyar Zeneművészek Szövetsége mély megrendüléssel tudatja, hogy január 21-én, életének 74. évében elhunyt Szabolcsi Bence, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, kétszeres Kossuth- díjas, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjének és a Munka Érdemrend arany fokozatának kitüntetettje, Herder-dí- jas, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének igazgatója, a Studia Musicologica főszerkesztője, a Magyar Tudományos Akadémia zenetudományi bizottságának elnöke, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tanára, a Magyar Zeneművészek Szövetségének alapító tagja, volt elnöke és számos nemzetközi tudományos társaság tagja. A Magyar Tudományos Akadémia, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Magyar Zeneművészek Szövetsége saját halottjának tekinti Szabolcsi akadémikust. Temetése január 26-án, pénteken délután 3 órakor lesz a Farkasréti temetőben. ★ ★ ★ A budapesti Zeneművészeti Főiskolán Kodálynál *tanult zeneszerzést. A budapesti egyetemen a jogi és bölcsészeti fakultás előadásait hallgatta, majd tanulmányait a lipcsei egyetemen fejezte be. Pályakezdése idején a korszerű magyar zene és zenei műveltség megteremtéséért folyó küzdelem élén Bartók és Kodály mellé állt. Céljaikat magáénak Pállotta, s magára vállalta a megvalósításukhoz szükséges zenetudományi teendők java részét. Kritikákat, beszámolókat írt az új magyar zene kiemelkedő alkotásairól a hazai és külföldi folyóiratokban, részt vett a Zenei Szemle szerkesztésében Tóth Aladárral együtt. 1933-ban elnyerte a Baumgartner-dí- jat. Tudományos publikációk tömegét alkotta a magyar zene-, vers- és irodalom- történet, a magyar és ösz- szehasonlító zenefolklór, valamint az általános zene- és stílustörténet terén. 1946 óta Szabolcsi Bence munkássága széles körű közéleti és pedagógiai tevékenységgel gazdagodott. Ez idő óta a Zeneművészeti Főiskola tanára: a Magyar Zeneművészek Szövetsége vezetésében annak létrejöttétől kezdve részt vett. A Magyar Tudományos Akadémiának 194S óta levelező, 1955-től rendes tagja volt, s a Magyar Tudományos Akadémia Bar- tók-archívumát létrehozása, 1961 óta igazgatta. Halála a hazai zenei élet súlyos vesztesége. Pest megye értékei A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal januártól május végéig rendszeres továbbképzést tart dolgozóinak. Az előadásokon — amelyeket felváltva idegenforgalmi szakemberek és művészek tartanak —, a hallgatók a pénzügyi szakismereteken kívül megismerkednek Pest megye táji és művészeti értékeivel. Fáklya Megjelent a Fáklya, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság folyóiratának legújabb száma. A íap új sorozatot indított: megkezdte azoknak a szovjet városoknak és területeknek a bemutatását,-amelyek testvéri kapcsolatot létesítettek magyar városokkal, megyékkel. Elsőkén Tolna megye és a Tambov terület sokoldalú kapcso- tát idézi fel számos képpel, színes írással. DON QUIJOTE Bemutató a Huszonötödik Színházban Ismét elindult az igazság szolgálatának, vagyis az igazságtalanságoktól megcsalatottak, meggyötörtek szolgálatának új kalandjaira a halhatatlan lovag, Don Quijote. Gyurkó László drámaköltésében, Berek Kati rendezésében, és a kísérletező buzgalmáért, bátorságáért máris tiszteletünkre méltó, legfiatalabb együttesünk, a Huszonötödik Színház művészeinek tolmácsolásában. Az idő múlásával egyre nyilvánvalóbb, hogy a világirodalomban valóban halhatatlan hőst sikerült megteremteni Cervantes- nek. Ezért is becses, várakozásunkat felcsigázó, s mármegelőlegezetten is ünnepi mény a nemes sizívű Don Quijote minden újabb kalandja, ha megjelenik a világ valamely táján, a művészetek bármely műfajában, akár szoborban, festményben, versben vagy drámában újrafogalmazva. Miként indul el nehéz útjára, hogyan szolgálja az igazság ügyét az újraköltött lovag, mit végez és végül is mit tanulhatunk tőle? Gyurkó László nem egészen másfél évtizedes írói pályájának műveivel bizonyitjá: megszállott kutatója-kimon- dója az igazság nagy ügyének. Nyilatkozataiban is elTV-FIGYELŐ Kórkép a világról. Volt nekünk egy magas közírónk. Bálint György a neve, aki a húszas, harmincas években szinte naponta írt egy cikket a Pesti Naplóba vagy az Estbe, vagy a Magyarországba. Sajnos, kevesen ismerik. Verseskötete is jelent meg, sőt regényt is akart írni, de nem maradt rá ideje. Ezért nem lett se költő — legfeljebb egykötetes — se szépíró, illetve regényíró, Vagyis azért lett közEGYÜTT At ÉRETTSÉGI ES A FELVÉTELI ÍRÁSBELIJE A túlterhelés csökkentése a cél Beszélgetés a gödöllői Török Ignác Gimnáziumban A művelődésügyi miniszterhelyettes múlt heti bejelentése, hogy a felsőoktatási felvételi és az érettségi vizsga közelítésének jegyében már e tanévben a mate-, matika írásbéli érettségi dolgozat‘megfelel a főiskolai, egyetemi felvételi vizsgák matematikai írásbeli részének is, valamint, hogy az érettségi vizsgák átlaga nem számít be az egyetemi, főiskolai felvételibe — országszerte magára vonta a közfigyelmet, nagy visszhangot keltett. A bejelentést követően a gödöllői Török Ignác Gimnáziumban pedagógusoktól érdeklődtünk: mi a véleményük az érettségi vizsga és az egyetemi, főiskolai felvételi közelítéséről ? URBAN JÁNOS mate- matika-fizikaszakos tanár: — A bejelentésnek már a matematikai érettségi — egyúttal felvételi — írásbelire vonatkozó részéből is kiderül, hogy enyhíteni kívánják a tanulók túlterhelését. Ez a döntés két írásbeli vizsgát von össze, tehát csökkenti az idegi megterhelést. Ezenkívül feltehetően felmenti attól az egyetemre törekvő fiatalokat, hogy a felvételire az egyetemi tananyag előre- tanulásával készüljenek. Eddig ugyanis túlságosan nagy színvonalkülönbség volt az érettségi és az egyetemi felvételi matematikai írásbeli feladatok között. GULYÁS ROZÁLIA ma-, gyarszakos tanárnő: , — Az érettségi és az egyetemi felvételi, írásbeli vizsga összevonását csak olyan tárgyaknál tartom helyesnek, ahol az értékelés objektív: mint a matematikánál. A saját tárgyamban óhatatlanul szubjektív az elbírálás: az a magyar dolgozat, amely egy színvonalas iskolában, igényes tanártól csak hármas osztályzatot nyer — más iskolában, más tanártól esetleg jelest kap. (A gödöllői Török Ignác Gimnázium szigoráról ismert: A kitűnő és jeles érettségi bizonyítványt. sem adják köny- nyen, s ez már sok diákjuk egyetemi, főiskolai felvételét megnehezítette. Mégis, e középiskolában igen magas — a megyében élenjáró — 66 százalékos azok aránya, akiknek a felsőfokú oktatási intézményekbe felvesznek.) FÜLE GYÖRGYNÉ ma- tematika-fizikaszakos tanár: — A diákok között az eminens a kivétel: kevés olyan jóképességű tanuló van, akit minden tárgy érdekel. De a kivételes eminens korántsem mindig a legtehetségesebb. Sok tehetséges diák viszont csak egy-egy tárgykörben kiváló. Ez a típus eddig izzadva, magolva, kínlódva küzdött a nem kedvelt tárgyakban is a jeles osztályzatért — különben alig reménykedhetett az egyetemi, főiskolai felvételben. Egyik tavaly érettségizett diákunk, Sz. G. például megyei matematikai tanulmányi versenyeket nyert, de a humán tárgyakból nem tudott hármasnál jobb osztályzatot elérni. Őt felvették ugyan az egyetemre — de sok hozzá hasonló tehetséges fiatal nem tudott bekerülni a felsőoktatásba. A művelődésügyi miniszterhelyettes által bejelentett döntés az egyetemi felvételi rendszer eme hiányosságát korrigálja. S hogy az érettségi átlagot ezután nem veszik figyelembe a felvételin — ez sok diákot felment majd a gyakran értelmetlen kínlódástól, magolástól. Ezt csak helyeselni lehet. KISS ÉVA megbízott igazgatónő: — Meglehet, hogy ezután némileg csökken diákjaink átlagos tanulmányi eredménye. Az bizonyos, hogy magáért az osztályzatért ezentúl kevesebben fognak tanulni. A pedagógusnak tehát még inkább fel kell ébresztenie tárgya iránt a valódi érdeklődést. — Egyébként a bejelentés nem ért minket váratlanul, a tervezetről már év elején kaptunk jelzéseket. Konkrét határozatok azonban még nem jelentek meg, ezért sokkal többet még mi sem tudunk, mint a diákok vagy a szülők. P. A. író, mert nem bírta elviselni a korabeli állapotokat, s naponta fel kellett emelni a szavát. Csak így bírta elviselni az életet. Ezért írt újságokba. Ezért a legnagyobb magyar újságíró, mert nem szégyell- te tehetségét nap mint nap írásokban megmutatni. Nem, nem aprópénzre váltani, mert Bálint György cikkei felérnek a legkényesebb irodalmi alkotások szintjéig. Mert gondolatgazdagok és filozofikusok, és áttételesen tükrözik a való- j ságot. Példák erre a műsorban elhangzott Beszélgetés egy borjúval, Tavaszi töprengés, Járkálj csak, halálraítélt!, Notturno című írások. De Bálint írásai azért sem egynaposak, azért igazak ma is, mert gondolkodása korszerű — marxista — volt, és a legfontosabb témákkal foglalkozott, mint a háború, az elnyomás, a szegénység, az emberség, a kegyetlenség ... Példa rá a műsorban elhangzott Tessék megváltani a világot!, A toronyőr visszapillant, Látogatás az ismeretlen családnál. A szerkesztő Farkas Katalin jó érzékkel válogatott a Bálint- írások között. A rendező Horváth Z. Gergely jó érzékkel válogatta ki a színészeket, hogy elmondják a közíró töprengéseit. Aki kíváncsi lett ezek után Bálint György munkásságára, az elolvashatja a Toronyőr visszapillant két kötetét és Az utolsó percben című kötetet is. Jogi cselek. Bizonyára népszerű ez a műsor. Joggal lehet az, mert valóban televíziószerű, igazán televíziós műfaj ez a műsor. Miért mondom, hogy televíziós műfaj? Mert szerencsésen ötvöződik benne a köznapok valósága, az egyedi és az általános szinten egyaránt, mert a nézőket is bevonja a játékba, illetve a valóság boncolásába, úgy, hogy meghívja képviselőit a kamera elé, s úgy is, hogy megkérdezi a nézőket. Valamint szakértők, jelen esetben jogi szakértők hitelesítik vagy nem a véleményeket, Rendkívül jó hatást lehet elérni azzal, hogy az érdekelteket ri- portszerűen szólaltatják meg, azzal a frappáns módszerrel, hogy a riporter nem vitatkozik a riportalannyal, ezért az őszintén, saját igazságába vetett hittel nyilatkozik. Az ember tragédiája. A Madách-évforduló alkalmából ismét műsorra tűzte a televízió Szinetár Miklós rendezésében ezt a halhatatlan remekművet. Annak idején, amikor először bemutatták, sok kritika dicsérte és marasztalta el. Bizonyára vannak vitatható mozzanatok Szinetár rendezésében és színészválasztásában — Ádám: Huszti Péter, Éva: Moór Mariann, Lucifer: Men- sáros László —, de az vitathatatlan, hogy milliók számára tette Szinetár élvezhetővé és érthetővé ezt a filozofikus drámát. B. Gy. LEVELEK PECELRE Százötven esztendős a Himnusz említett — levelében. „Az ifjúság, édes Palim, elszállott s a férfiú ezer dolgot fog tehetni és kiáUhatni amikre az ifjú nem bírt elég erővel. S hidd el, édes barátom, hogyha valakinek, nekünk erre szükségünk lészen.” S a pozsonyi országgyűlésen 1932-től 1934-dg Kölcsey be is váltotta ezt az Ígéretét. A költő s a politikus Kölcseyt nem lehet különválasztaná. De a Himnuszt már kortársai is nagyra értékelték. Az első méltatok közé tartozott irodalomtörténet-írásunk úttörője, Toldy Ferenc, s Kölcsey jó barátja, Kossuth Lajos. Kossuth 1837. február 17-i levelében talán elsőnek már a Himnuszt idézi. „Mikor virrad már jobb jövendő hazánkra, hiszen régen megoünhödte már e nép a múltat s jövendőt”. KÖLCSEY nem sejtette, hogy költeménye nemzeti énekké válik. Bartay András, a Nemzeti Színház igazgatója 20 arany pályadíjat tűzött ki a Himnusz megzenésítésére, 1843-ban. Erkel pályadíjas művét 1844. július 2-án adták elő először a Nemzeti Színházban, kitörő lelkesedés közepette... Rubinyi György mondta, hogy évek óta szinte egyetlen téma izgatja igazán, a forradalom problematikája, s a forradalom győzelméért cselekvőén küzdő ember alakja. A Lenin, október (1967), a Szerelmem, Elektra (1968), Fejezetek Leninről (1970), Négyszemközt a forradalommal (1970) ezt a nagy témát vizsgálja, fogalmazza meg a történelmi esszé, a dráma, do- kumantumdráma és dokumentumgyűjtemény műfajában. S ime, most itt a művek gyors sorjázásában a legfrissebb eredmény „A búsképű lovag Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép halála — dráma két felvonásban’. „Most vessetek egy pillantást a színpadra: mint látjátok, a régmúlt időkben vagyunk, SpanyoUiomfoan, Mancha falucskájában, a nemes Don Quijote udvarházában ...” — mondja a dráma elején a játékmester Lantos, Mire azonban az indító néhány mondat után ideérünk, már nem vesszük komolyan e szavakat, hiszen a színpadnak a játék megkezdése előtt percekig mozdulatlan, a jelenetekre a nyílt színen várakozó tárgyakból, s a szobrokká- holtakká dermedt néhány szereplővel megkomponált képből. aztán a megkezdődő darab első pillanataiból, a színpadon megjelenő Lantos groteszk mozgásából, s a szereplők jelképiségig leegyszerűsített jelmezéből megérezzük- megérjük: olyan játék ez, melyben a valaha élt nemes lovag szerepeltetése csak jó ürügy ahhoz, hogy kissé szemügyre vegyük önmagunkat. Ám sajnos, ez nem a várakozásunk szerint valósul meg. A kalandsorozatban ugyanis semmi újítás, aktualizálás, egyetlen mai sztori sem bukkan elő, ugyanazok a kalandok esnek meg itt is a lovaggal. A mindössze százhúszvala- hány ülőhelyes, miniatűr színházteremben nem takarja el függöny a nézők elől a tenyérnyi színpadot, a játékra való felkészülés, majd a nemes lovag kalandjai szó szerint közöttünk, karnyújtásnyira tőlünk, szinte a mi részvételünkkel követik egymást. S a játék fokozódó erővel hat ránk. Elkezdődik a játék, lassan megtalálja hangját a feladatával birkózó színész is, de a játék elbűvölő hatásának fokozódása közben is figyelni tudunk a drámának citálásra érdemes számos mondatára, amilyen például: „Don Quijote: ...az igaz embernek vállalnia kell tette következményeit minden esetben ... Mert nem a fegyver teszi a lovagot, nem is paripa, hanem a nemes lélek. Ha igaz ügyért harcolunk, igaz szívvel, nincs ellenfél, aki legyőzhetne bennünket.” „Lantos: .. .ha ki-ki a maga életében nem tűrne semmiféle igazságtalanságot, bizony szebb világ lenne mindnyájunk számára...” Az igazságok nem újak, a drámakölteménynek mégis erős pillérei, noha — mint az előzőkben említettem — a nagy, általános érvényű igazságokon túl konkrétabb, maibb gondolatközlést is szívesen hallottunk volna. Avatott rendezés segíti a drámai hatást, a lantosok gyakran megszólaló, elhitetően spanyol atmoszféráié kísérőzenéje, s songszerű betétek frissítik az előadást. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a játékmester szerepének ötletes, kedvteli alakításával Jobba Gabi, s a San- cho Panzát megszemélyesítő Zala Márk. Az első jelenetek után a nem egészen neki vald Don Quijote figuráját végül 11 rokonszenvesen kelti életrá Jordán Tamás. Fontos volt a sok mozgást megkövetelő j átélt koreográfusának, Szigeti Károly nak a munkája, szép- vol! Sebő Ferenc zenéje, és Illúzió! keltőek Koós Iván díszletei jelmezei, bábfigurái. Gergely Mihály I I Irodalom című folyóiratot, melyben számos Kölcsey-mű jelent meg). A Himnuszt külön Kölcsey írásaiban, leveleiben nem említi, de Szemere Pálhoz írott leveleiben találunk utalásokat, amelyele a Himnuszra is vonatkoznak. Április 11-én kelt két hónappal a költemény létrejötte után Szemeréhez írott levelében állapítja meg: „Szüntelen jelenvalót énekelek”. Ez a megállapítás döntő fontosságú a Himnusz helyes értelmezésére, értékelésére. A költő a múltat egybefoglaló versében saját kora magyar nemzetéhez szól. 1828-BAN JELENT MEG Kölcsey Himnusza az Aurórában, a Kisfaludy Károly szerkesztette szépirodalmi folyóiratban, majd 1831-ben verseskönyvében. A költőnek azonban a cenzúra miatt a múltba kellett átplántálnia a költeményt, az 1832-es gyűjteményes kiadásban a teljes, megváltozott cím: Himnusz a magyar nép zivataros századaiból. A zivataros századok ideje a XVI—XVII. század, s a költő egy vándorénekes. Kölcsey tudatosan vállalta, hegy küzdenie kell az ország szabadságáért, haladásáért. Erre célzott Szemeréhez írt — MÁSFÉL ÉVSZÁZADA, 1823. január 22-én irta Kölcsey Ferenc a Himnuszt egy Szatmár megyei faluban, Cse- kén. Csekét így írta le egyik barátjához írott levelében: „A környezet, melyben lakom, el van dugva szem elöl, szép, de vad s felette magános. Egyfelől a Tisza foly, másfelül a Túr, mely itt amabba szakad, s minket a torkolatban hagy laknunk. Egyfelől nagy erdők körite- nek, másfelől nyílás esik, s láthatárainkat a máramaro- si hóbércek határozzák. Nem poétái hely-e, édes barátom?” EZEN A „POÉTÁI HELYEN” élt Kölcsey életének utolsó két évtizedében. Háznépe bizony kissé furcsállta „Ferenc tekintetes úr különös életmódját”: éjszakákat átvirrasztva körbe-körbe járt szobájában, s rótta papírra sorait, verseit, s leveleit A levélek közül számosat legjobb barátjához, Szeriere Pálhoz, Pécelre. (Szemete Pál nevét ma már jórészt csupán az irodalmárok ismerik. 1975-től 1861-ig élt, verseit annak idején szerették. Lelkes híve, harcostársa volt a nyelvújító Ka- zinczvnak. kiadta az Élet és
