Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

1973. JANUÁR 23., KEDD i*L9 i MEGYE* <JCírlap Mézexport Három világrész csaknem 30 országába exportál mézet az idén a MINIMPEX Külkeres kedelmi Vállalait. Az érdeklő­dés olyan nagy, hogy ha az időjárás kedvezően alakul, túl­szárnyalhatják a tavalyi 650 vaganos exportot is. A hordókban, kannákban és üvegeikben útnak Induló méz legnagyobb vásárlói az NSZK, Ausztria és Japán. Kísérletek a hegytetőn Fagyállók-e a növények? A mátraszentlásziói, úgyne­vezett fagykísérleti állomáson, a hegy tetején elhelyezkedő szabadtéri „hűtőházban”, különféle szántóföldi nö­vényfajták tél- és fagyál­lóságát vizsgálják. A kísérleti állomás parcellái mintegy 850 méter tengerszint feletti magasságban helyez­kednek el, s Magyarország legmagasabban fekvő, mező­gazdaságilag művelhető terü­letének számítanak. Ez a kör­zet az ország legfagyzugosabb területe, ahol télen gyakori a mínusz 15 fok körüli hőmér­séklet. Hazánk valamennyi mező- gazdasági kísérleti intézetében nemesített növényfaj táj elöl­tek itt, a Mátra tetején tesznek tanúságot arról, hogyan viselik el a zord telet. A Szovjetunióból importált mironovszkája őszi búza, to­vábbá a bezosztája is ezen a fagykísérleti állomáson kezd­te meg sikeres magyarországi pályafutását. A parcellákon jelenleg is több száz magyar és külföldi gabona, valamint pillangós fajtajelölt télállóságát, edzett­ségét vizsgálják. A PANASZ HÁTTERÉBEN 95 Csak beszéltünk rólaíí Pamuk Imre szigetszent- miklósi kéményseprő panasza: — A Pest megyei Kémény­seprő Cserépkályhaépítő és Gázszerelő Vállalat túlóráztat minket, anélkül, hogy ezt ki­fizetné nekünk. Megkérdezhe­ti a dunaharaszti kirendeltség­ben Bánók Lászlót és Szappa­nos Imrét, ők is tanúsíthatják. Túlórák? Haszon Nándortól, a duna­haraszti kirendeltség vezetőjé­től várom a választ: miért túlóráztatják ellenszolgáltatás nélkül a kéményseprőket? — Senki nem kényszeríti őket, hogy túlórázzanak ... — Akkor miért teszik? ... — El kell mondanom, hogy a mi munkánk két részből te­vődik össze. Egyrészt elvégez­zük alapvető feladatainkat — kéményseprés, égetés, füst­nyomás —, másrészt pedig megrendeléseket is vállalunk: így például pékségek, üzemek, intézmények kéményeinek, ka­zánjainak tisztítását, cserép- kályha-tisztítást és így to­vább. Vállalatunk kollektív szerződése meghatározza, hogy egy dolgozó havi munka­idejének 60 százalékát az alap­vető feladatok elvégzésére, a többit pedig a megrendelések teljesítésére fordítja. A túlórát az okozza, hogy valaki több megrendelést vállal, — mert a kéményseprők veszik fel a megrendeléseket — mint amennyit végezhet. Én erre megbízást senkinek nem adok, aki többet dolgozik,, önszántá­ból teszi. Elkérem a panaszosok — Bánók László, Pamuk Imre, Szappanos Imre — decemberi munkalapját. Eszerint sem Bánók László, sem Szappanos Imre nem túlórázott, sőt nem is vállalt annyi megrendelést, mint amennyit elvégezhetett volna. Pamuk Ijnre viszont 96 órával túllépte á havi munka­idejét. — Miért sérelmezik, hogy fizetség nélkül túlóráznak, a munkalapjuk nem bizonyítja ezt? — kérdem Bánók László­tól és Szappanos Imrétől. — Mi nem panaszkodunk, csak beszéltünk róla —, vála­szol mindkettőjük nevében Bánók László. Több a kereset Miután nem egészen érthető, hogy végül is mit kifogásol­nak, S. Tóth Dezső főműveze­tő szolgál magyarázattal: — Előre nem lehet megter­vezni, hogy mennyi megren­delés érkezik. Ezért határoz­tuk meg, hogy a havi munka­idő 40 százalékát tölthetik az ilyen igények kielégítésével. Ha például egy kéményseprő körzetében összegyűlik a meg- rendeléses munka — mint ahogy ez Pamuk Imre eseté­ben is történt —, szóljon a ki- rendeltség vezetőjének, hogy adjon segítséget. A vállalási határidő ugyanis nyolc nap. Véleményem szerint az ilyen problémák munkaszervezéssel megoldhatók. Megtudjuk azt is, hogy a panaszok mögött tulajdor' ép­pen az a sérelem húzódik, hogy korábban jutalékos rend­szerben dolgoztak s a megren- deléses munkák után az árbe­vétel 20 százalékát kapták a kéményseprők. Most pedig emelt órabér és a forgalom négy százaléka az övék. Rosszabbul keresnek? A bérlista tanúsítja, hogy Bánók László év elején, amikor még jutalékos rendszerben dolgoz­tak, 2521 forintot keresett, szeptemberben pedig — az új bérforma bevezetése után — 2845-öt. Szappanos Imre fize­tése csaknem 600 forinttal nőtt. A harmadik panaszosnál nincs összehasonlító adat, mert betegállományban volt, de a kartonból kiderül, hogy szeptemberben Pamuk Imre 3061 forintot keresett. A szolgáltatást is Az emberek — úgy tűnik — nehezen szokják meg az újat, még akkor is, ha előnyös ne­kik. — Mi indokolta a bérforrna megváltoztatását — kérdeztük Érchegyi Lajostól, a vállalat főmérnökétől. — A jutalékos rendszerről azért tértünk át az újfajta bé­rezésre és a munkaidő „fel­osztására”, mert nemegyszer találkozunk olyan panasszal, hogy a kéthavonként kötelező kéményseprés elmaradt s he­lyette a megrendeléseket szor­galmazták. Tagadhatatlan, hogy nekünk is jövedelme­zőbb, ha nagyobb bevételt je­lentő munkákat végzünk — er"' kémény rendszeres sep­réséért 12, illetve 16 forintot kapunk évente —, vállalatunk­nak azonban elsőrendű köte­lessége a szolgáltatás, s ezért alapvető feladatainkat semmi­lyen körülmények között nem hanyagolhatjuk el. S. I. Fúrómesterek lesznek Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt geofizikai kuta­tási üzeme a tóalmási művelődési házban fúrómesteri tanfo­lyamot rendezett. Képünkön: a tanfolyam részvevői a község határában tartanak gyakorlati foglalkozást. (Ékes János felvétele) Közös tanács, közös eredmények Denevérszállások A Bükk-hegy- Bég gazdag állatvi­lágának jellegze­tes képviselője a denevér. A kuta­tók szerint a ha­zánkban ismert fajták közül több mint tíz választja lakóhelyéül a bükki barlango­kat. A mennyezet repedésedbe ka­paszkodva der- medten függnek alá a sziklafala- Kon. Elsősorban azo­kat a barlangokat kedvelik, ame­lyek srárazak és nem huzatosak. Több mint ezer, téli álomba der­medt, denevért számoltak meg például a kőlyuk- barlangban, s va­lósággá! feketéi­nk tőlük a Csa- nyik-völgyben lé­vő kecskelyuk. De- nevérszállást ta­láltak többek kö­zött a Bükk-fensí- kon lévő úgyne­vezett szepesi zsomboly járatai­ban csakúgy, mint az istvánlápi föld alatti üregekben. Csatlakoztak a felhíváshoz Munkásőr-egységgyűiés Dabason Szombaton délután tartotta évzáró gyűlését a dobást járá­st Kossuth Lajos munkásőr egység, Ezen megjelent Arató András, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának osztály- vezetője és Várhegyi Ist­ván, a Pest megyei mun­kásőrség parancsnokának he­lyettese. Zakar András, a munkás­őrség dabasi járási parancs­noka számolt be a múlt esz­Ingyenes egyéves művezetőképző tanfolyamra jelentkezhetnek a kőműves vagy ács-állványozó szakmunkások, legalább négyéves szakmunkás-bizonyitvánnyal; tízhónapos szakmunkásképző tanfolyamra kőműves, ács-állványozó, szobafestő, központifűtés-szerelő, épületbádogos vagy gázvezeték-szerelő, 20-45 éves betanított munkások, legalább hároméves szakmai gyakorlattal; hathónapos gépkezelőképző vagy központi kazánfűtő- képző tanfolyamra 18-45 éves lérti segédmunkások, kubikosok, esetleg építőipari szakmunkások. A TANFOLYAMOK HELYE: Kecskemét, Cegléd, Kiskunhalas vagy Baja. A tantolyam idején jó kereseti lehetőség. Munkásszállásról és ebédről gondoskodunk. Különélési pótlékot és utazási hozzájárulást fizetünk. Minden héten szabad szombat. A tantolyam befejezése után kötelező szakmai gyakorlat nincs. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat üzemi Akadémiájától 6000 Kecskemét, Klapko utca 34. tendőben végzett munkáról. Az egység legjobb szakasza a Marosi Elemér vezette Örké­nyi szakasz lett A legjobb raj címet a Bugyi Telefongyár Hernádi Lajos által vezetett raja nyerte el. Az ünnepélyes egységgyűlés végén a munkásőrség soraiba most lépett fiatalok tették le az esküt, majd az egység el­fogadta a miskolci munkás­őrök felhívását, s csatlako­zott az „Adj vért Vietnam­nak!” mozgalomhoz. Amikqp a jelölő gyűlésen el­hangzott*' javaslatokat össze­gezték a budajenői tanácsnál, megállapították: valamennyi kérés közérdekű, megvalósítá­suk indokolt. Igenám, de mi­ből? A községi tanács elsődle­ges feladata volt tehát, hogy bevételi források után nézzen, hiszen a 70 ezer forintos köz­ségfejlesztési alapból nem sok­ra futja. A lakosság kívánságára a községi tanács házhelyparcel­lázáshoz kezdett. így jött létre a mintegy ötven családnak otthont nyújtó lakónegyed Buda- jenő és Telki között, s ez­zel csaknem összeépült a két község. (Egyébként Budajenőnek és Telkinek közös tanácsa van.) Az új telepen 12 családi ház épült fel eddig, nyolcba már be is költöztek. Csábítja az építkezőket, hogy máris van villany a telepen. Igényként jelentkezett egy üdülőövezet létrehozása is, s e célból Telki határában 164 ví- kendtelket parcelláztak. A ta­nács szocialista szerződést kö­tött fővárosi üzemekkel, intéz­ményekkel, amelyek — hogy a dolgozók kényelmesebben tölt­hessék itt a hétvégeket — el­sőként villanyt vezettek az üdülőterületre, ahol gomba módra szaporodnak a hétvégi házak. Társadalmi munkában ké­szült el a község belső vízren­dezési terve, amelynek meg­valósításával a Fő utcán és a Pátyi úton folyó patak vizét szabályozzák. Részben meg­történt már a Fő utca portala­nítása is, ebben a Pest megyei Útépítő Vállalat segített. Bu- dajenőn egyébként 300 méter, Telkin pedig 500 méter szilárd burkolatú járdát építettek. Telki, a társközség két új autóbuszváróval is gyarapo­dott, s még ez év első felében átadják a tűzoltószertárat is. A községi tanács a Fővá­rosi Kertészeti és Parképí­tő Vállalattal is szocialista ,,.\ szerződést kötött. Az együttműködés nyomán a vállalat megszépítette mind­két község tereit, parkjait, s Telkiben és Budajenőn egy­aránt játszóteret létesített. Nem sikerült Budajenőn sem valamennyi javaslatot megvalósítani. Régi gond az ivóvízellátás. Ebben egyelőre nem tudnak előrelépni, mert a tanács anyagi ereje s a két község 1450 lakosának hozzá­járulása nem elegendő ahhoz, hogy kiépítsék a vízhálózatot. S. I. JEGYZET Nem szívesség u kötelesség KÉRTÉK AZ ÚJSÁGÍRÓ­KAT: gyakrabban és jó „he­gyes tollal” írjanak a szol­gáltatók és a fogyasztók vi­szonyáról. Azért van erre szükség, mert a két fél kö­zötti kapcsolat még ma a sűrű intelmek eltónére sem ki­fogástalan. Hovatovább úgy tűnik, alá- és fölérendeltség alakul ki a fogyasztók — tá- gabb értelemben: az ügyfelek — rovására. Bárki, aki e sorokat olvassa, bizonyára maga is bosszanko­dott amiatt, hogy valamelyik hivatalban fanyalogva intézte ügyét a hivatalnok: fennhé­jázó módon viselkedett vele az éttermi felszolgáló; a szer­vizben hajszálon múlott, hogy nem hozták tudomására: örüljön, ha egyáltalán szóba állnak vele. — Sajnos, példák sokasága igazolja hogy a ké­rés nem alaptalan, nagyon is időszerű. Hiszen az esetek nem egy-egy személlyel, s nem esetenként történnek meg, haném társadalmi jelen­séggé duzzadtak. Ha pedig ez a helyzet, akkor nézzünk szembe a tényekkel, s közös erővel forduljunk ellenük. Egyszerűen azért, mert befo­lyásolják a közhangulatot, út­jában vannak a fejlődésnek indult szocialista demokratiz­musnak. AZ VOLNA A TERMÉ­SZETES és kívánatos, ha a szolgáltató és a fogyasztó kap­csolatáról szólva, kölcsönös­ségi alapon beszélhetnénk a tiszteletadásról és az . udva­riasságról. így lenne jó. A mérlegelés azonban arra a következtetésre ■ juttatja a vizsgálódót, hogy ebben a szolgáltatónak kell vállalnia a kezdeményező szerepet, mert ügyfelének nem szívességet tesz, hanem kötelességét tel­jesíti. Minden bizonnyal úgy vélekedik maga a szolgáltató is akkor, amikor időnként ő is ügyfélként vagy fogyasztóként jelenik meg valahol. LEHET ÉS KELL KRITI­ZÁLNI — a legkézenfekvőbb formákban — a szolgáltatói ágazatoknak ezeket a dolgo­zóit, akik kiszolgáltatottként kezelik ügyfeleiket. De ennél messzebb is el kell menni, hogy elősegítsük a két fél egészséges kapcsolatát. Min­denekelőtt maguk a szolgálta­tók döntsék el: vajon ők van­nak-e ügyfeleikért vagy for­dítva? A tárgyilagos válasz nem hagyhat kétséget. Leg­alább ilyen lényeges, sőt lé­nyegesebb, hogy a szolgáltató egységeknél a vezetés olyan morált teremtsen, amely meg- _ követeli az ügyfelekkel szem- ~ beni udvariasságot, készséget. A szemléleti változás hozhat eredményt. Ez azonban nem alakul ki önmagától. Hiába­való a panaszkóny v, ha nincs szigorú f elelősségrevonás... Egyáltalán minek kell panasz­könyv! Miért kell kifüggesz­teni a táblát az üzletek falá­ra, hogy a kedves vevő a sa­rokba állított mérlegen el­lenőrizheti, hogy az áru sú­lya egyenlő értékű a fizetett összeggel?... Ennyi erővel azt is megtehetnék, hogy a vásárló leméri magának a portékát, fizet, s az ajtóban a személyzet ellenőrzi, hogy jól csinálta-e a dolgát. A fogyasztónak bizonyítás nélkül is éreznie, tudnia kell, hogy azok, akik vele szemben udvariasak, szolgálatkészek — egyben tisztességes emberek. Ha a fogyasztó megszokja, hogy a postai alkalmazott, a tévészerelő, az eladó, a fod­rász, az órajavító, egyszóval a szolgáltató érette van, az ő érdekeit szolgálja — hiszen ezért szolgáltató! — akkor megszűnik a bizalmatlansága is, és a kapott szolgáltatásért nem csupán pénzzel fizet, ha­nem egy-egy kedves, elismerő szóval Is. AZ ÜGYFÉL akkor is ügy­fél, ha a hivatalba bemenet nem köszön. Ám aligha akad ügyfél, hogy ne köszönne él, ha rádöbben: no, itt tisztes­séggel intézték dolgomat. Csala László I i K 1 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom