Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
1973 JANUÁR ZU VASÁRNAP ál táti KjLuiap J ' \ Szakítás a „középkorra!” CSODÁK NINCSENEK a gazdasági életben. Még ha sokan reménykednek is benne. Tettek vannak, kemény törvények, amelyeket áthágni büntetlenül nem lehet Napjainkban gazdálkodni annyi, mint — elsősorban — szervezni. Naponta átlagosan 6300 menetrendszerű jferatot indít a Volán 20. sz. Vállalata. Az érdi, a szigethalmi, a monori, a gödöllői, a váci, a zsámbéki főnökség, a ceglédi önálló főnökség, a szentendrei kirendeltség tevékenységének összehangolása, a műszaki karbantartás és javítás növekvő követelményeinek teljesítése feltételezi a magasabb fokú szervezettséget E feltételezés több tekintetben azonban még csupán óhaj, mégis, a vállalat vezetői nem csodákat akartak, hanem reálisan szabták meg az üzem- és munkaszervezési teendőket A többi között megkezdték a hármas tagoltságé járatbontás — azaz az elővárosi, a környéki és a távolsági — rendszerbe foglalását, a vezénylési sémák felülvizsgálatát, az anyaggazdálkodási tevékenység elemzését Céljuk az volt, hogy ne egy-egy idegszálat helyezzenek bonckés alá, hanem magát az ideggócot; ha annak működése tökéletesedik, az idegszálak reagálása is jobb lesz. ' Az üzem- és munkaszervezés a párt Központi Bizottsága 1971 decemberi ülése óta „napirenden van”, de ténylegesen még nem sok történt. Vagy azt csinálták — szemben az említett példával —, hogy mindent ösz- szemarkoltak, s végül is megrettentek a teendők súlyától, vagy azt, hogy apró- cseprő, egyébként is megoldásra váró feladatokra fogták rá: ez az üzem- és munkaszervezés. Mintegy bizonyítva, már a teendők értelmezésében szembetű- nőek a különbségek, hát még a nekigyűrkőzésben! a való Állapotokat fogalmazta meg a párt Központi Bizottsága 1972 novemberi ülésén elhangzott zárszavában Kádár János, amikor a többi között hangsúlyozta: „Az irányítási rendszer nélkülözhetetlen része a közvetlen üzemi irányítás és munkaszervezés. És e tekintetben a ,középkorban élünk’. Mutassuk meg, hogy az üzemszervezést meg tudjuk becsületesen oldani, mert enélkül sántítani fogunk.” Nincs szó arról, hogy semmi nem történt, hiszen például a Váci Kötöttárugyárban a rekonstrukció programja szorosan az üzem- és munka- szervezés szolgálatában áll, s ahhaz jól illeszkedik a pártszervezet intézkedési terve. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár egyike a Köny- nyűipari Minisztérium által mintaszervezésre kijelölt üzemeknek, s a teljes nagy- vállalatot átfogó elemzéshez — főként most, a Gyap-. júmosó- és Szövőgyár beolvadása után — több idő kell. Nem ülnek ölbe tett kézzel azonban addig sem a kistar- csai gyáregységben, ahol összegezték a rövid távon hasznosítható szervezési tartalékokat — például ésszerűbb munkaerő-átcsoportosítás —, s- neki is láttak feltárásuknak. MEGISMÉTELJÜK: nincs szó arról, hogy semmi nem történt, ám jóval kevesebb, mint lehetett, kellett volna. Különösen igaz ez a nagy- vállalatok és gyáregységeik esetében, ahol az irányítási módszerek valóban a „középkort” idézik, hiszen a vállalati központok féltékenyen őrzik hatáskörüket, a távolból dirigálják a dekád- terveket, a termékváltásokat, függetlenül attól, hogy a gyáregységben az adott időszakban mi a tényleges helyzet. Ezek a cégek is készítettek ugyan üzem- és munkaszervezési intézkedési tervet, de legjobb esetben is úgy, hogy a már végleges formába öntött elképzeléseket küldték ki a gyáregységekhez ,.. megvitatásra. Régi sóhaj, hogy elindul valami központi akaratból, de mire eljut a címzettekhez, a szülőanyja sem ismer rá. Mintha eddig ez történt volna az üzem- és munkaszervezési feladatokkal is, túlságosan bízva abban, majdcsak mindenütt megértik, mi a teendő. Ezért érzik most az irányító szervek sűrűn Sziszüphosznak magukat, mert annyiféle, s egymással ellenkező vállalati elképzelést kellene tisztázniuk, rendbe tenniük. Végül is beigazolódni látszik, hogy a vállalati irányítás, a belső szervezet — bár már több mint öt esztendő telt el — még mindig úgy működik, mintha a gazdasági reformot be sem vezették volna! Ez a merevség, a változásokkal szembeni ellenállás a legfőbb oka annak, hogy gazdasági életünkben átmenetileg felemás alkatrészekből tevődik össze az irányítás szerkezete. Modem, korszerű részegységek, megbízhatóan működő fődarabok, tengelyek, fogaskerekek mellett ott lelni a fabunkót, a faekét is, egyéb, múzeumba illő dolgokról nem beszélve. BARHONNÉT nézzük IS, AZT LATJUK, hogy a vállalatok többsége — szerencsére vannak kivételek, s érdekes, de érthető módon ezek másban is jó példát szolgáltatnak — azért nem emeli első helyre az üzem- és munkaszervezési teendőket, mert elboldogul a régi módon is, termékei úgy- ahogy elkelnek, nyeresége meglehetős, a fejlesztési alapból futja a legszükségesebbre. Még nem ismerik fel, nem látják be, hogy lábuk alatt mozdulóban a talaj, s ami most elég, az holnapra nagyon kevés lesz. Hosszú távra tervezni, ma már csak úgy lehet, ha a korszerű irányítás és szervezés szolgáltatja a hátteret. A vállalatok napjainkban megkezdték újabb középtávú tervük készítését. Ha azt akarják, hogy az több legyen, mint papír, akkor a tervkészítéssel egy időben a „középkorral” is szakítaniuk kell. Mészáros Ottó Önként vállalt szolgálat MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Persze a fűrészgép zaja mellett nem nagyon lehet észlelni a külvilág zaját. A fényt vette észre. Ejnye, mi világíthat annyira, meg kellene nézni! Talán gondolt arra is, hogy ilyen vibra parázsszíneket csak a tűz tud a levegőbe festeni. Leállította a gépet, és átgyalogolt a harmadik ház udvarára, ahol középen megpillantotta az égő olajkályhát. Még a szobában gyulladt ki — mondták neki —, de a házigazdának volt annyi lélekjelenléte, hogy hamarjában kihúzkodta az udvarra, nehogy nagyobb baj essen. De már az udvaron is folyt belőle az olaj, a szomszéd ház fala felé kígyózott. Fele se tréfa, rohant vissza a TÜZÉP-telepre, eszébe sem jutott a fűrészgép, leakasztotta a poroltót, s szaladt vissza oltani, nehogy felrobbanjon a kályha. Másnap aztán azt hitte rosszat tett. Odaállt a TÜZÉP vezetőjéhez, elmesélte az esetet, meg azt is, hogy elhasználta a poroltókészüléket. A főnök csak mosolygott. — Jól tette, Béla bácsi! Így aztán megnyugodott. A történet jelkép is. Egy olyan ember tetteinek jelképe, aki mindenáron segíteni akar, s ezt önként is vállalta. Igaz, annak már lassan húsz esztendeje. Ennyi idő alatt történt egy és más. A Budapest környéki TÜZÉP Vállalat abonyi telepén dolgozik Bugyi Béla árukiadó. Húsz esztendeje már annak is, hogy először belépett a telepre. Azóta a szabad ég alatt dolgozik, ajtók, ablakkeretek, farakások között. Átveszi a számla egyik példányát, aztán kiadja az árut. Kesztyűt még télen sem visel, ami a városi ember számára kisebb fajta csodának számít. — Nem könnyű munka ez, főként pedig sokrétű, ahogy mondani szokták. Ha mészért, vagy cementért jönnek, segíteni kell felrakni a kerékpárra, ha áru érkezik a telepre, ott kell lenni a lerakodásnál. Fizikailag nagyon kimerítő, aztán meg sokszor türelmetlenek a vevők; az egyetlen, amit tehetek, hogy visszafojtom az indulataimat. A munkát mindennap fél ötkor fe(Ékes János felvétele) jezem be, de nem megyek mindjárt haza, hanem itt maradok a telepen fűrészelni. Ha szolgálatba kell mennem, hát azután jövök vissza fát vágni. Muszáj a fizetésemhez kicsit hozzákeresni! Abonyban született, öten voltak testvérek. Bugyi Béla gazdasági cseléd, majd napszámos volt a háború előtt, öt esztendeig meg az abonyi Bán Sándor fakereskedőnél szolgált mint árukiadó, később mint kocsis. Volt egy olyan elképzelése — úgy mondja — gyerekfejjel, hogy ipart tanul, kovács-, vagy pékinas szeretett volna lenni. De nehéz körülmények között éltek, nem telt a taníttatásra. — Karácsony másnapján jöttem ki ide a telepre. Ahogy elhaladok a Kossuth vendéglő mellett — mindjárt itt kint, a sarkon —, kiszól nekem az üzletvezető: Béla gyere, intézkedjél, mert betörtek a raktárba. Már előzőleg beszólt az érsre is, de onnan még nem érkeztek meg. Amíg a körzeti megbízott be nem futott, biztosítottam a helyszínt. Aztán kijöttek Ceglédről is, a kapitányságról, azokhoz odaléptem, és elmondtam nekik, kiket lehetne megnézni ebben az ügyben. 1952-ben toborozták a segédrendőröket. Bugyi Bélát nem hívták, de ő kiokoskodta magában, hogy csakugyan szükség van emberekre, akik segítenek a hivatásos rendőrökmány kibocsátása után történt, az újonnan keletkezett szigetrész tehát mindenképpen az államot illeti meg. Ehhez a változathoz mit szól? Petrik úr rövid tűnődés után úgy dönt, hogy nem hallotta a kérdést. Nos, akkor beszéljünk másról. Például az adózásról. Ez sem érdektelen. Add: 82 forint Ismeretes, hogy 1971-ig mezőgazdasági jövedelemadót nem a föld fekvése, hanem a tulajdonos lakóhelye szerint illetékes tanácsnál kellett fizetni. Petrik úr esetében ez a Budapest, V. kerületi Tanács vb-adóhivatalát jelentette. Itt élvezett a Szürkő szigeti aranyember 9 évig — 1959-től 1968-ig — adómentességet! Mezőgazdasági jövedelemadót ez idő alatt egyáltalán nem, földadót is csupán 32—34 kilogramm búzát, illetve — 1967- ben — 82 forintot fizetett. Miért is vetettek volna ki rá többet, amikor adóbevallásában a szigetet rét és legelő művelési ágba tartozó, alacsony aranykorona értékű területnek tüntette fel?! — Honnan vette a 0,10 aranykorona értéket? — Felfelé kerekítettem a Szigetmonostori Községi Tanácstól 1957-ben kapott felvilágosítást, mely 0,06 aranykoronáról szólt. — Ügy tudom, az 1961. évi földrendezés végrehajtásakor a Földrendező Bizottság a valóságnak megfelelő művelési ágakba — erdő. szántó, rét kategóriába — sorolta a szigetet, és összesen 69,71 aranykoronára értékelte. Miért nem ezt írta az adóbeval’ásába? — Mert ezt a papírt kaptam 1962 tavaszán, a földrendezést követően. Különös földrendezés Sárgult papírt mutat, a Szentendrei Járási Tanács VB 6756/1962. B. Sz. 5. sz. határozatát, rajta a művelési ágaknak a valóságtól eltérő adatai és az alábbi szöveg: „A föld- rendezési eljárás során megállapítást nyert, hogy a rendelkező részben megjelölt ingatlan tulajdonosa egyéni gazdálkodó, ezért az 1959. évi 24. sz. tvr. 13. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a Földrendező Bizottság a szőlő, gyümölcs, málna művelési ágú ingatlanát új helyrajzi számmal helyén hagyta”. Az aranykorona-értékről egy szó sem esik. Az okmányt a Szentendrei Járási Tanács VB akkori elnökhelyettesének sajátkezű aláírása hitelesíti. Mindezekből csupán alábbi apróságok nem stimmelnek: dr. Petrik Béla fővárosi férfiszabó soha nem volt egyéni gazdálkodó; a sziget még jóindulattal sem nevezhető „szőlő, gyümölcs, málna művelési ágú ingatlannak”, és semmiképpen sem lett volna szabad „helyén hagyni”. A sziget nagyobb része — 5 kát. hold 302 négyszögöl — ugyanis 4. osztályú erdő, amit az 1961-ben kibocsátott, VII. sz. erdőtörvény értelmében — mint 1 katasztrális holdat meghaladó erdőterületet — egyéni tulajdonosa köteles lett volna a termelőszövetkezetnek vagy az állami erdőgazdaságnak bérbe adni. Ha előbb nem, legalább az erdőtörvény végrehajtására létrehívott külön bizottság intézkedésére. 1964-ben! Hogyan történt, hogy nem, Szürkő sziget kimaradt a bérbeadási kötelezettségből... Három évvel később pedig, amikor megjelent az 1967. évi IV. sz. földjogi tprvény, amely kimondta, hogy az egyéni tulajdonosoktól bérelt erdőterületeket az államnak meg kell váltania, Szürkő sziget megint csak kimaradt. Világos: ahol nincs bérelt erdő, ott nincs mit megváltani... Öíven víkendtelek Ezekután takaros víkendhá- zat épített, méghozzá — okulva az 1965. évi Szentendreiszigeti árvíz tanulságaiból — kétszinteset: alul van a betonba ágyazott kamra, felül a lakószoba. Aztán kiválasztott ötven (!) — saját megfogalmazása szerint: — „rendes embert”, és öt évtől „életfogytig” terjedő időre, kinek hogyan, használatba adta a sziget egy-egy darabkáját. A világért sem parcellákat, hiszen a parcellázáshoz megosztási terv szükséges, ami pénzbe is kerül, meg hatósági jóváhagyást is igényel, hanem úgynevezett eszmei hányadokra osztotta a szigetet. Egy-egy ilyen eszmei hányad „tulajdonosa” a víkendtelek használata fejében köteles a szerződésben rögzített feltételeknek megfelelően, bizonyos mennyiségű fát, mogyoróbokrot ültetni, utat készíteni, gazt irtani, egyszóval, a sziget rendben- tartásában segíteni. Hogyan, hogy nem, az ötven „rendes ember” jórészt jól kereső önálló kisiparosok, ügyvédek, mérnökök, minisztériumi osztályvezetők köréből verbúvá- lódott. • Az eszmei hányadok bir*okosai aztán építkezni kezdte" Röpke négy-öt év alatt 31 ví- kendház épült a szigeten, ebből három: építési engedélyivel. A többi csak úgy. A 31 víkendház-tulajdonos közül hatan — köztük Petrik Béla — házadót is fizetnek. A többiek csak víkendeznek. Ám az építkezésekhez hely is kellett. Az „eszmei tulajdonosok” tehát szépen kiirtották az útjukban levő fákat. Természetesen hatósági engedély nélkül ... Hála Petrik úr szorgalmának és a haszonbérleti szerződések kikötéseinek, a sziget időközben — szaknyelven szólva — teljesen beerdősült. A baj csak az, hogy Petrik úr ezt elfelejtette a járási földhivatalnál '/ bejelenteni. így esett, hogy ott a Sziget egészen a közelmúltig úgy szerepelt a nyilvántartásokban, mint semmire sem hasznosított külterület: Kiserdő-dűlő 087 helyrajzi szám alatt. És ez lett Perik úr veszte ... Tizennégy parcella Történt ugyanis, hogy Petrik Béla 14 parcellát el akart adni a szigetből. Vevőt találni nem volt nehéz, a sziget árnyas erdeje, lapályos partja, a a Duna fürdésre és evezésre egyaránt kitűnő itteni szakasza vonzotta az érdeklődőket. El is készült a 14 adás-vételi szerződés, amit aztán rendre- sorra beterjesztettek a Járási Földhivatalhoz. És itt történt a haj: az illetékes fennakadt az egyik. 50 négyszögölről szóló adás-vételi szerződésen. Ki vesz ötven négyszögölet a Kiserdő-dűlőben, eT külterületen? És, ha megveszi, mi célból? Előbb írásban érdeklődött a Szigetmonostori Községi Tanácsnál a külterület távlati fejlesztési terveiről, majd személyesen is kiment, hogy körülnézzen. Így derült ki, hogy a Kiserdő-dűlő 087: Szürkö- szigettel azonos, az pedig tulajdonképpen erdő művelési ágú terület, mégpedig akkora, amekkora — fennálló törvényeink értelmében — magán- személy tulajdonában nem lehet. A látogatást hatósági intézkedés követte,, és olyan értelmű határozat, hogy a szigetmonostori 087-es számú ingatlanból 6 kh. 1326 négyszögölet — vagyis az 1 kh. 1250 négyszögöl, és a sziget valódi területe közötti különbséget — állami tulajdonba veszik. A Szigetmonostori Községi Tanács vb pedig 563/1972. sz. határozatában építési tilalmat rendelt el a szigeten és megtiltotta a jogtalan tulajdonosi és használati ügyek lebonyolítását. Az elsőfokú határozat ellen dr. Petrik Béla a Pest megvei Földhivatalhoz fellebbezett. Az pedig , másodfokú határozatában helybenhagyta az elsőfokú döntést, elrendelte a sziget megosztását állami és magánterületre. semmisnek nyilvánította a haszonbérleti szerződéseket, és javasolta az erdőrendezési eljárás lefolytatását. A határozat ellen fellebezés- nek helye nincs, ám megpanaszolni, végrehajtását hosszabb- rövidebb ideig ezzel is elodázni — lehet. Én nem próbálkoznék vele Petrik úr helyében ... Nyíri Éva (A címfotó dr.. Földes Lajos felvétele) nek. Jelentkezett, elbeszélgettek vele, aztán próbaidőre felvették. Előírás szerint letöltötte a próbaidőt, megfelelt, állományba vették. Az, persze, már részletkérdés, hogy közben eltörölték a segédrendőri titulust és az önkéntes rendőr elnevezés lett a helyes. Mint említettük. ez húsz éve történt. — Havi tizenhat óra szolgálat volt előírva, de hányszor előfordult, hogy jöttek értem, segíteni kell valahol. Így aztán nem volt ritkaság, hogy havonta harminc, sőt, negyven órát voltam szolgálatban. Az már eleve elképzelhető, hogy az önkéntes rendőr számára nincsenek olyan naptári megkülönböztetések. hogy szombat vagy vasárnap. Csak szolgálat van. önként vállalt szolgálat. Ebbe aztán sok min-» den beletartozik. — Sokszor veszünk részt országúti ellenőrzésben, járműveket állítunk le, igazoltatjuk a vezetőt. Éjszakánként fontos feladat az üzlethálózat, a nyilvános helyek, üzemek ellenőrzése. Van úgy, hogy a körzeti megbízottal megy egy önkéntes rendőr, de legtöbbször két önkéntes együtt indul munkára. Jó magam sokszor működtem közre baleseteknél. Itt kint, a cukrászda előtt, gyakori a baleset. Mindjárt jönnek ide hozzám a telepre, hogj; siessek, nagy szükség van rám. Legutóbb éppen leltározás közben voltam, aztán azonmód meszes ruhában mentem intézkedni. Más alkalommal pedig éppen az állomáson voltam, egy TÜZÉP-es szállítmány érkezését megérdeklődni. Odasúgja nekem a málházó — mert őt is jól ismertem —, hogy nézzek be a Hári borozóba, van ott egy ember, aki féktelenül költekezik reggel óta, mindenkinek fizet, aki csak beteszi a lábát. Bementünk mindketten, megmutatja az embert, hohiá, ezt én ismerem, mondtam neki. Egy héttel azelőtt igazoltattam a Kossuthban. Nincs ezzel semmi baj, csak most kapott fizetést! Azért beszóltam az őrsre, hogy jöjjön ki egy rendőr... Vonatra tettük azt az embert, lelkére kötöttük, hogy menjen haza szépen, de a keresetével együtt, őszintén mondhatom, hogy szinte mindenkit ismerek. Sséct Boté« csak idekívánkozik az, ami már igen sokszor előfordult. Abonyiak is, meg vidékiek is gyakran keresnek egy utcát, vagy egy személyt Legtöbbször a kocsisoktól érdeklődnek, de hát azok sem ismerhetnek mindenkit. Így aztán felültetik az érdeklődőt a bakra, magúk mellé, beviszik a telepre és Bugyi Béla elé állítják, aki ismer minden utcát, minden embert. Ennek pedig már híre van. Húsz esztendeje párttag, a még előbb, 1946-ban lépett be a szakszervezetbe. A munkahelyén ő a szakszervezeti bizalmi, másfelől pedig a községi pártbizottság és a pártvezetőség tagja. Annak is lassan hetedik éve lesz, hogy bírósági ülnök a ceglédi járásbíróságon. Minden esztendőben egy hónapot kell ott töltenie. 1964-ben megkapta a Közbiztonsági Érdemrend ezüst fokozatát, azután a tíz- és tizenöt éves szolgálat után járó érmeket. A pénz- és tárgyjutalmak számát. valamint az oklevelekét már nem is tudja fejből megmondani. Óhatatlanul szó esik a családról is. a családi életről, amelyre bizony túl sok idő nem marad. — Nehéz, nem mondom, de el lehet mindent úgy rendezni, hogy otthon ne érezzék meg, Az tény, hogy szórakozásra sok lehetőség nincsen, mert nagyon le vagyok kötve. Mindig azt mondom, ha már elvállaltam egy feladatot hát valóban legyek is gondozója, lássák az emberek, hogy ezt is csinálja valaki. Próbálok én is eleget tenni minden funkciómnak, meg a többiek is, a beosztottaim. Fehér Béla
