Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-20 / 16. szám

2 PES1 Mi EC KjCírlaú 1973. JANUAR 20.. SZOMBAT fókusz MA Hslsinkiben MBFR AZ ÜN Pir.F'LKKivL tarkított rövid téli szünidő után mind élénkebbé válik a nemzetközi diplomáciai élet. Nemcsak már megtett, vagy éppen fo­lyamatban levő politikai utak jelzik ezt a folyamatot, hanem jegyzékek, dokumentumok, ál­lásfoglalások is. ENNEK A HÉTNEK a köze­pén különösen jelentős állás­foglalás került nyilvánosságra. A Szovjetunió kormánya s ugyanazon a napon a Magyar Népköztársaság kormánya, s a csehszlovák kormány — más­nap, pénteken a lengyel kor­mány — az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentését szolgáló (MBFR) tárgyalások előkészítő konzultációjáról nyilvánította véleményét. NÉPKÖZTÁRSASÁGUNK KORMÁNYA ezt az állásfog­lalását jegyzékben juttatta el az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság és több más állam kormányához. A jegyzékben foglalt állásfoglalás egyúttal válasz is: válasz az említett or­szágok 1972 novemberében kelt jegyzékére, amelyben javasol­ták az európai államok egy meghatározott csoportjának konzultációját. Kormányunk úgy vélekedik: nem meghatározott csoportra kell bízni ezeket a tárgyaláso­kat, az Európában létező ka­tonai-politikai szövetségeknek sem előjoga e téma megvitatá­sa. Az egyenjogúság alapján valamennyi európai államnak jogot kell kapnia e konzultá­ciókon való részvételre, leg­alábbis valamennyinek, amely érdeklődést tanúsít iránta. Va­lamint az USA-nak és Kanadá­nak. AZ EURÓPAI FESZÜLTSÉG további enyhülését, az általá­nos béke megerősítését szolgál­ná, ha a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről Eu­rópában megállapodást lehetne kötni. Mindennek igen komoly jelentőséget tulajdonít kormá­nyunk, s elérésére természete­sen oly módon törekszik, hogy ez az egyik fél biztonságának se okozzon kárt. FONTOS RÉSZE kormá­nyunk jegyzékének az a javas­lat is, hogy az európai fegyve­res erők és fegyzerzet csökken­téséről szóló tárgyalásokat elő­készítő konzultáció előzze meg. Ennek kezdő időpontjául január 31-ét javasolja kormá­nyunk. A SZOCIALISTA ORSZÁ­GOK valamennyien készek részt venni ilyen előkészítő konzultáción, január harminc- egyediki kezdettel — Angliá­ban. Most a tőkésállamokon a válaszadás sora: megfelel-e nekik is ez az időpont 'és hely, valamint a tanácskozások elő­készítésének ez a módja. Menet a haEáf ellen Nixon beiktatásának előestéjén: újabb békehitege tések Minden átjelzést a „béke irányában” állítottak be Wa­shingtonban Nixon elnök új- rabeiktatásának előestéjén. A Fehér Ház hivatalos nyilatko­zatait és nem hivatalos sugal- mazásait a Washington Post pénteki számának szalagcíme így összegzi: „Jövő hétre vár­ják a békemegállapodást”. Ezt a várakozást erősítette meg péntek reggel az a Sai­gonból keltezett, de Wa­shingtonban meg nem erősített hír, amely szerint Spiro Agnew alelnök január 27-én Saigonba érkezik. A hír újabb tápot adott azoknak a találgotások- nak, hogy a jövő hét végéig megállapodással fejeződhetnek be Kissinger és Le Dúc Tho január 23-án folytatódó meg­beszélései. A feltételezések szerint az amerikai alelnök saigoni látogatása „egybeeshet” a remélt megállapodás aláírá­sával vagy legalább is parafá- lásával. Ebből a szempontból jelen­tőségteljesnek tűnik, hogy a Thieu-rezsim két legkövetke­zetesebb amerikai támogatója, a Fehér Házzal és a Pentagon­nal intim kapcsolatban álló Goldwater és Stennis szenátor csütörtökön a szenátusban nyomatékosan felszólította Thieut, hogy „ne álljon a béke útjába”, Stennis, a szenátus hadügyi bizottságának elnöke kijelentette: „A dél-vietnami kormánynak meg kell értenie: határa van annak, amit az amerikai nép hajlandó meg­tenni.” Megfigyelők feltételezik, hogy a törvényhozás két leg­ismertebb „héjája” a Fehér Ház áldásával intézett figyel­meztetést Thieuhoz. Mindez együttesen erősíti ugyan a reménykedést, még­sem tudja eloszlatni a súlyos kételyeket. A háborúellenes mozgalom megrendezi a „Me­net a halál ellen” elnevezésű tüntetést Nixon elnök szombati újrabeiktatása alkalmából, és 5Ó amerikai egyházi szervezet képviselői „A lelkiismeret be­iktatása” jeligével vasárnap közös istentiszteletet tartanak Washingtonban tiltakozásul a karácsonyi terrorbombázás el­len. „A Zambézi folyó melléké­ről az utóbbi napokban nyug­talanító hírek kaptak szárny­ra — írja a PAP hírügynökség szemleírója, Wieslawa Boli- mowska. A fajüldöző rhode- siai hatóságok országos méretű hadműveletbe kezdtek, amely „Rhodésia történetének legna­Fo/y tatás hétfőn Az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítő tanácskozásainak idei 5. munkaülése Helsinki­ben pénteken háromnegyed órás megbeszélés után vé­get ért. A fölszólalók rö­vid beszédeikben az eu­rópai biztonsági értekez­let összehívásának konk­rét kérdéseivel foglalkoztak. Belgium, Olaszország és Dá­nia, más EGK- és NATO-or- szágokkal folytatott konzultá­ciók után részletes javaslato­kat dolgoztak ki a későbbi konferencia munkájára és fel­adataira vonatkozólag. Franciaország Spanyolor­szággal, Svájccal és Ciprussal együtt azt vetette fel, hogy a napirendi javaslatokat csopor­tosítsák témák szerint. Az előkészítő tanácskozás következő ülését hétfőre hív­ták össze. gyobb embervadászata” elne­vezést kapta. A hajtóvadászat ürügyéül az afrikai partizánok leg­utóbbi sikeres akciói szol­gáltak. A rhodesiai hatóságok azt erősítgetik, hogy a partizánok a szomszédos Zambiából kel­tek át a Zambézi folyón. A rho- désiai fajüldözők nyugtalansá­Mthotlcsia Embervadászat Rhodesiában pénteken törvényt hoztak, amely szerint bírósági tár­gyalás nélkül kollektív megtorlást alkalmazhatnak a fehér telepes kor­mány hivatalnokai azok ellen az afrikai törzsek ellen, amelyekről fel­tételezik, hogy támogatják a gerillákat. Kilencek - ellentmondásokkal A kibővített Közös Piac szervei működésének első nap­jai egyértelműen bebizonyítot­ták, hogy a szervezet kiszélesí­tése még bonyolultabbá tette az előtte álló problémákat, és újabb okojcat teremtett az el­lentétekre — írja a moszkvai Pravda pénteki száma. A kiszélesített Közös Piac külügyminisztereinek brüssze­li, a tagországok pénzügymi­nisztereinek, valamint közpon­ti bankjai igazgatóinak luxem­burgi tanácskozásai, az euró­pai parlament strassbourgi ülésszaka megmutatta, hogy a „kilencek” kormányainak felfogása egymástól lényege­sen eltér a megvitatott kérdé­sekben. Nem segíti elő a szervezeten belüli „békét és egyetértést’’az az ugyancsak nem jelentékte­len körülmény, hogy a közös piaci országok nem éppen ked­vező gazdasági mutatókkal kezdték az 1973-as évet. Ebben a helyzetben a „kilencek” mo­nopolista körei úgy keresik ma­guk számára a megoldást, hogy problémájukat a közös piaci országok dolgozóira és saját versenytársaikra akarják hárítani. — Az ilyenfajta ellentmon­dások kiküszöbölhetetlenek, és semmilyerí kapitalista „integ­ráció” nem győzheti le őket. A kiszélesített Közös Piacban ezek az ellentétek még mé­lyebbé és élesebbé váltak — írja a lap. ga olyannyira nagyfokú, hogy nemcsak repülőgépek, gyalo­gosegységek bevetésével ül­dözik a mintegy 100 fős parti­záncsoportot, hanem a függet­len Zambia Zsarolásához fo­lyamodtak. Elvágták a Zam­biából a dél-afrikai kikötők­höz Rhodesián keresztül veze­tő utakat, és így blokád alá vették az or­szág export-import kapcso­latait, kivéve a rézexpor­tot, amelyben nagy világ- konszernek is érdekeltek. Az a tény, hogy a partizá­nok az utóbbi hetekben nem­csak a határmenti térségekbén követtek el szabotázsakciókat, hanem Salisburytöl mindössze 100 kilométernyire is, az afri­kai lakosság gyarmatosítóel- lenes hangulatáról tanúskodik, arról, hogy az afrikai lakosság többsége elutasítja a fehér te­lepesek elnyomó rendszerét. Líbiai titkok A Novoje Vremja tavaly szeptemberi bíráló cikkét követően most egy másik tekintélyes szovjet hetilap, a Lityeraturnaja Gazeía is kifejezte rosszallását Ka­dhafi líbiai államfő szovjet­ellenes kirohanásai és rá­galmazó kijelentései miatt. A Lityeraturnaja Gazeta az AFP francia hírügynök­ségnek arra a jelentésére reagál, amely szerint a lí­biai elnök Rasid Al-Huri libanoni költőhöz intézett levelében a közelmúltban „két titkot” fedett fel a világközvélemény előtt. Ka­dhafi levelében azt állította, hogy közvetlenül a líbiai amerikai katonai támasz­pontok felszámolása után a 'Szovjetunió kérte, hogy ha­dihajói használhassák az ország kikötőit. Kadhafi másik állítása szerint 1970 őszén, Nasszer halála után a Szovjetunió „kategoriku­san követelte”, hogy Egyip­tom bocsásson rendelkezé­sére légi és haditengerészeti támaszpontokat. A szovjet hetilap erélye­sen cáfolja Kadhafi állítá­sait, s emlékeztet arra, hogy „a Szovjetunió elvben el­lenzi, hogy bármely állam­nak bármiféle katonai tá­maszpontjai legyenek ide­gen területen. A szovjet kormány hivatalos és nem hivatalos formában sokszor felemelte szavát a külföldi katonai támaszpontok fel­számolása érdekében, s ép­pen ebből a meggondolás­ból kiindulva támogatta Lí­biát a területén levő ame­rikai és angol katonai tá­maszpontok felszámolásáért vívott harcában”. A líbiai elnök magatar­tását a hetilap szerint csak azzal lehet táagyarázni, hogy Kadhafi túlságosan elmerült a „két szuperhata­lom” elméleti tanulmányo­zásában, s ennek megfele­lően „fantáziája is túlságo­san élénken működik”. A túlfűtött fantázia — emlékeztet a Lityeraturnaja Gazeta — a közelmúltban is többször megmutatkozott Kadhafi megnyilatkozásai­ban. Nemrégiben „leleplez­te” a kommunizmus, az im­perializmus és a cionizmus fantasztikumba illő „szövet­ségét”, „felfedezte”, hogy a szovjet és az amerikai sajtó „ugyanazon a nyelven ír” stb. „Egyébként ha valakinek ilyen nagy fantáziája van, akkor végtelen mennyiségű „titok” feltárása várható az illetőtől — hangoztatja be­fejezésül a szovjet hetilap. — Csupán az a furcsa, hogy Líbiában ezeknek a titkoknak manapság jelleg­zetesen szovjetellenes mel­lékíze van.” Mínusz 04 Sok... A szibériai Ojm- jakon környékén, amelyet egyéb­ként is az északi félteiké „hidegsar­kaként” tartanak számon, a napok­ban mínusz 64 fo­kig süllyedt a hő­mérséklet. Ilyen kemény fagyra még a jákutföl- di település leg­öregebb lakói sem emlékeznek, jól­lehet, a mínusz ötven fok ezen a vidéken télen tel­jesen „normális­nak” számít. A moszkvai la­pok beszámolója szerint a rettene­tes hidegben sem bé null meg az élet Ojmjakon- ban: az embe­rek gondosabban gombolják be bun­dájukat, és gyap­júsálat kötnek szá­juk és orruk elé. de a helyi gépja­vító üzemek to­vább dolgoznak, s nyitva tartanak a jói fütött üzletek is. Egyedül az is­kolában rendel­tek el néhány na­pos tanítási szü­netet, de amióta néhány hónappal ezelőtt Ojmjakon- ban is felszerel­ték az' „Orbita” televíziós közvetí­tő lánc vevőállo­mást, a gyerekek is könnyebben el- töltik a váratlan szabad időt. VLAGYIMIR KIRILLIN akadémikust, a Szovjetunió Minisctertanácsának elnökhe­lyettesét, a szovjet államnak tett nagy szolgálataiért 60. szü­letésnapja alkalmából Lenin- randdel tüntették ki. A BRIT KÜLÜGYMINISZ­TÉRIUM szóvivője közölte, ja­nuár 23-án, az angol főváros­ban tárgyalások kezdődnek az NDK és Nagy-Britannia kép­viselői között a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. HÁROMNAPOS pakisztáni látogatás után visszatért Tehe­ránba Pahlavi iráni államfő. EDWARD HEATH brit mi­niszterelnök vidéki propagan- dakörutat kezdett, hogy csök­kentse a gazdasági „jégkor­szak” szerdán bejelentett meg­hosszabbításának hálását. A Lun a—21 automata űrál­lomás a Derültség tengerének keleti partvidékén, a Holdra szállította a Holdjáró—2 be­rendezést, amely folytatja — más területen — elődjének 1971. október 4-én befejezett kutatásait. A berendezés sú­lya 840 kilogramm. A Holdjáró—1 tíz és fél hó­napig végzett kutatásokat az Esők tengerének körzetében. Utóda most a Derültség tenge­rén folytat vizsgálatikat. Le­szállásának pontos helye a Le. monmier-kráter belseje. A szovjet—francia együtt­működési egyezménynek meg­felelően a Holdjáró—2 fedél­zetén egy szögletreflektort he­lyeztek el, amelyet francia szakemberek készítettek a Hold lézerlokációs kutatására. Felmerülhet a kérdés, van-e értelme ennyi automata űrál­lomást és embereket szállító űrhajót a Holdra küldeni? Egy-két terület alapos vizsgá­lata nem nyújtana-e elég kö­vetkeztetést égi kísérőnk ter­mészetéről? Határozottan mondhatjuk: nem. A Hold, sa­játosságait tekintve, nem ke. vésbé sokarcú, mint a Föld. Képzeljünk el egy fantasztikus helyzetet. Nem az emberek vizsgálják a Holdat, hanem a holdlakók kutatják a Földet. Berendezéseik az Antarkti- szon. a Szaharában és a Csen­des-óceánban érnek földet Höldiáró a Lemonnier-kráterben A Lunohod—2 szovjet automati­kus önjáró holdkutató laborató­rium megkezdte tevékenységét a Hold felszínén. Képünkön: a földi Irányító központ képfelvevő gépé­nek kezelője a Zamohod—2 által közvetített panorámaképet vizs­gálja. Mondhatják-e tudósaik ennek alapján, hogy a Földön esak jég-, homok- és vízsivatagok vannak? Minél több kozmikus beren­dezést juttatunk a Hold külön­böző területeire, annál telje­sebb és helyesebb képet alkot­hatunk róla. Pontosan ezt a célt követi a szovjet Hold-program. A vizs­gálatok kiterjednek a „tenge­rek” és szárazföldek talajára, kutatják a különböző területek sajátosságait. A holdkutatási eszközök komplex módon, egy­mást kölcsönösen kiegészítve végzik feladatukat. A Luna— 14 például a Hold körül ke­ringve felvételeket készített, a Luna—16 holdtalajt szállított a Földre, a Luna—17 a Holdjáró —1-et szállította, a Luna—19 mérési feladatokat hajtott vég­re, és a Hold körül keringve fényképezett. A Luna—20 ta­lajmintákat hozott a Hold hegyvidékéről, végül a Luna— 21 a Holdjáró—2 szállítója. A Hold körül keringő űrál­lomások általános képet nyúj­tanak a Holdról, a felszín sok­oldalú jellegéről, makrostruk- túrájáról. A magasból készített 1 felvételek alapján kiválasztják a legérdekesebb körzeteket, amelyeket azután leszálló be­rendezésekkel kutatnak át. A múlt év decemberében be­fejeződött Apolló-program je­lentős mértékben hozzájárult a holdkutatáshoz. Az embere­ket szállító űrhajók azonban rendkívül költségesek és az amerikaiaknak hat leszállásra kellett korlátozniuk kutatásu­kat. Az elkövetkező évek so­rán azonban minden valószí­nűség szerint az automata űr­állomások lesznek egyedüli esz­közei a Hold új körzetei fel­kutatásé nak. A komplex szovjet holdku- í^itási programban különleges szerepet játszanak a holdjáró­kat szállító űrállomások. Amint azt a Holdjáró—1 tapasztala­tai megmutatták, rendkívül huzamos ideig és nagy terüle­tet — 80 ezer négyzetmétert — átfogva üzemelhetnek az ilyen berendezések. A Holdjáró tele­víziós kamerái a kutatást vég­ző tudósok távolba látó sze­mei, amellyel megfigyelhetik a felszín sajátosságait, szabá­lyozhatják azok sebességét, megváltoztathatják a Holdjá­ró haladási irányát. A talaj fi­zikai és kémiai tulajdonságait meghatározott, a vizsgálat szempontjából legérdekesebb helyen elemezhetik. Minden egyes holdjáró ku­tatási eredménye önmagában is rendkívül értékes, de két vagy több ilyen berendezés külön­böző körzetekben történő üze­meltetése nemcsak mennyisé­gileg, hanem minőségileg is fo­kozza a vizsgálatok jelentősé­gét. A Hold űrkutatási esz­közökkel végzett vizsgálata vá­laszt kell hogy adjon keletke­zésének alapkérdéseire, fejlő­désére és jelenlegi állapotára. Minden egyes felszállással ke­vesebb lesz a fehér folt. A Lu- nohod—2-őt is ilyen feladattal juttatták a Holdra. Satalov — a szovjet űrkutatásról Vlagyimir Satalov vezérőr­nagy, a szovjet űrhajósegység parancsnoka, aki három al­kalommal járt a világűrben, a szovjet űrkutatás aktuális problémáiról nyilatkozott a Novosztyi hírügynökség tu­dományos kommentátorának. A kozmikus kutatások — mondotta — az emberiség fej­lődésének egyik legfontosabb és teljesen törvényszerű sza­kaszát alkotják. Satalov, aki többek között a Föld körüli pályán végre­hajtott első űrhajó-össze­kapcsolásnak is részese volt, úgy véli, hogy a világűr egyik legközelebbi . fontos feladata a különböző nemzetiségű űr­hajók összekapcsolásának megbízható elsajátítása, ami lehetővé teszi nemzeti és nemzetközi űrállomások lé­tesítését Föld körüli pályán. Ebből a szempontból ki­emelkedő jelentőségű az a munka, amelyet jelenleg a szovjet és az amerikai tu­dósok és űrhajósok végez­nek az 1975-re tervezett kö­zös űrrepülés előkészítésére. Satalov szavaiból kitűnik, hogy a kísérletben részt vevő szovjet legénységet még nem jelölték ki, de idén nyáron, mire a szovjet kozmonauták a megállapodás szerint Hous­tonba utaznak a közös gya­korlásra. a szovjet ..keretet” is véglegesítik. Később, szep­temberben, amerikai asztro­nauták érkeznek a „Csillag- városba”. A Novosztyi hírügynökség munkatársa emlékeztette Sa­talovot arra, hogy az utóbbi időben a szovjet űrkutatás efész sor ragyogó eredményt produkált az automatikus űrállomások felhasználásával, de emberrel nem hajtottak végre újabb űrrepülést. Ez­zel kapcsolatban vannak olyan vélemények, hogy az okot a „Szojuz—11” űrhajósainak tragikus halálában kell ke­resni. A szovjet űrhajósegységpa­rancsnokának válasza: „Nem, ez nem igaz, arról van szó, hogy az űrrepülések egyelőre nagyon sokba kerülnek. Ezért teljesen értelmetlen volna „kísérletezni a kísérletezés kedvéért”. Minden újabb űr­repülésnek új eredményeket kell hoznia. Satalov emlé­keztetett, hogy a világ első űrállomásának, a „Szaljut”- nak felbocsátása annak ide­jén kiemelkedő szakaszt je­lentett az űrkutatás fejlődé­sében. Az űrállomáson dol­gozó kozmonauták — Dob- rovolszkij, Pacajev és Volkov — óriási munkát végeztek el. Több mint háromhetes munkájuk eredméfiyeit a szakemberek még mindig ta­nulmányozzák. , Ahhoz pedig, hogy újabb emberlakta űrál­lomást vezéreljenek Föld kö­rüli pályára, igen alaposan átgondolt feladatot kell a le­génység elé tűzni, s tovább kell fejleszteni azokat a le­hetőségeket. amelyeket az első irányított űrállomás nyi­tót' meg. Tehát mindent a ma "a idejében — hangoztatta az űrhajós vezérőrnagy. 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom