Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-20 / 16. szám

1973. JANUAR 20., SZOMBAT PCS I HEGYEI kKivUíV A MÉSZÖV küldöttközgyűlése Kereskedelemből: négymilliárd r * Uj lakások, növekvő betétállomány A Pest megyei Fogyasztási, Lakás- és Takarékszövetkeze­tek Szövetsége, a MÉSZÖV tegnapi küldöttközgyűlésén Szikszai Sándor elnök terjesz­tette elő a MÉSZÖV elnöksé­gének beszámolóját. Az elnökség beszámolója Bevezetőjében elmondotta:1 ÁFÉSZ-ek bolti kiskereskedel- az MSZMP Központi Bízott- mi forgalma csaknem nagy­sága novemberi állásfoglalása , milliárd forint lesz ami 1972- nyomán a MÉSZÖV elnöksége hoz képest több mint 9 száza- megvizsgálta, hogy miként va- \ lékos emelkedés. A vendéglá- lósulnak meg a X. pártkong- [ tás forgalma megközelíti majd resszus határozatai a MÉ­SZÖV munkájában. A tapasz­talatok általában megfelelőek, azonban egyes területeken ja­vítani kell a munkát. Mihdenekelőtt tovább kell lépni a szövetkezeti demokrá­cia, az önkormányzat, a vá­lasztott testületek érdemi munkájában — állapította meg az elnökség. — Megfelelő in­tézkedésekkel elő kell segíte­ni, hogy a szövetkezeti tagok széles körűen, ténylegesen gyakorolják tulajdonosi jogai- tcat. A jobb ellátásért Ezután rátért Szikszai Sán­dor az ÁFESZ-ek, a takarék- és lakásszövetkezetek eddigi eredményeinek, majd idei ten­nivalóinak ismertetésére. Az ÁFÉSZ-ekről szólva megálla­pította, hogy a szövetkezeti kereskedelem — bár csökke­nő tendenciával —, de még mindig gyorsabban fejlődik országosan és Pest megyében is a tanácsi kereskedelemnél. Növekedett a bolthálózat és a raktárkapacitás, javult a bol­tok áruválasztéka. Sokat tet­tek a szövetkezetek a húsellá­tás javításáért. 1972 ugrássze­rű fejlődést hozott, mert amíg országosan 12 százalékkal több hús került forgalomba, a me­gyei növekedés elérte a 29 százalékot. Javult a kenyérel­látás, de a minőségre és a szállítás pontosságára még sok a panasz, és ebbe nem lehet belenyugodni. Az ÁFÉSZ-ek munkájának másik fontos ága a kereske­delmi és ipari szolgáltatás. A szövetkezeti tagok, a vásárlók igénye nyomán, mind több he­lyen szállítják házhoz az ipar­cikkeket és az élelmiszereket, bővült a kölcsönözhető áruk köre, és néhány szövetkezet­nél háztartásigép-javító rész­legeket szerveztek. Az ipari tevékenységből származó árbevétel ( csökkent, több, nem lakossági igényt szolgáló részleg beszüntette a működését. Megismerték, megszokták az emberek az ÁFESZ-ek lakáskarbantartó, lakatosipari üzemeit, az autó­szervizeket. Hasznos például a nagykőrösi ÁFÉSZ—tsz közös húsüzem; az aszódi konfekció- üzem pedig ma már évi 22 milliós termelési értéket állít elő. Igaz, cikkeiből gyérén jut a megye szövetkezeti bolt­jaiba. Ezután a MÉSZÖV elnöke értékelte az ÁFÉSZ felvásár­ló tevékenységét, amely az el­múlt' évben 8 százalékkal, emelkedett. A továbbiakban a küldött- közgyűlés előtt ismerhette a MÉSZÖV elnöke a takarékszö­vetkezetek eredményeit. A me­gye takarékszövetkezetei ta­valy csaknem 70 millió forint­tal gyarapították betétállomá­nyukat, és így a tízezer taka- rékszövetke-eti tag mintegy 400 millió forint fölött rendel­kezik. A MÉSZÖV keretébe tartoz- j nak a lakásszövetkezetek. A i fejlődés rendkívül dinamikus, a 800 millió forintot, a tavalyi 717 millióval szemben. A fel­vásárlás árbevételét a tavalyi szinten tervezik, míg az ipari és az építőipari teljesítmények értéke mintegy 10 százalékkal csökken, ennek megfelelően ki­sebb lesz az össznyereség iá. A bérszínvonal 3,4 százalékkal emelkedik. Felhívja az elnökség a szö­vetkezetek figyelmét arra, hogy az eddigieknél tudatosabban tanulmányozzák a családok szolgáltatási igényeit, könnyít­senek a nők háztartási mun­káján. (Gábor Viktor felvétele) egy év alatt 26-ról 40-re nö­vekedett a számuk. Az eddig megalakult szövetkezetek 1081 lakás fenntartását, 812 lakás felépítését és 65 garázs létre- hórását tűzték ki közvetlen cé­lul. Az eddigi lakásépítő szö­vetkezet mellett az idén újabb 12 alakul, amelyek az előzetes tervek alapján 934 otthon fel­építését kezdik meg. Szikszai Sándor beszámoló­ját a MÉSZÖV sokirányú ér­dekvédelmi és érdekképviseleti tevékenységének ismertetésé­vel zárta. A nőbizottság és az ifjúsági bizottság munkája Hatvanezren a részközgyűléseken Az idei tennivalókról az el­nökség megállapította: a te­vékenység alapja az 1973-as népgazdasági terv. Alapvető Szövetkezeti érdek, s egyben a mozgalom kötelessége, hogy a .szövetkezetek a maguk terü­letén minden erejükkel támo- N gassák és megvalósítsák a fő iélkitűzéseket. A terveket, az üzletpolitikai programokat a szövetkezetek vezetőinek úgy kell előkészí­teni, hogy a mérlegmegállapí- ó és tervjóváhagyó részköz­gyűléseken a tagok fetfcészül- ien és felelősségteljesen tud­janak állást foglalni. A szövetkezeteknek — a szá­mítások szerint — 1973-ban or­szágosan nagyjából 10 százalé­kos forgalomnövekedésre kell felkészülniük. A megyei Ezután a MÉSZÖV nőbizott­ságának, illetve ifjúsági bizott­ságának munkájáról szóló írá­sos előterjesztéséhez hangzot­tak el szóbeli kiegészítések. Mind a MESZÖV-nél, mind az ÁFÉSZ-eknél 1970-ben, illetve ezt követően alakultak nőbi­zottságok. Ezekben mintegy 500 nő tevékenykedik, szerepük je­lentős, hiszen a fogyasztási szö­vetkezetek tagjainak csaknem negyven százaléka, a megyében lévő 129 szakcsoport tagjainak pedig fele nő. Szóbeli ki­egészítőjében Tanyi Józsefné, a MÉSZÖV -nőbizottságának el­nöke megállapítottá: a szövet­kezetek gazdasági vezetése többségében megértette és je­lentőségének megfelelően ér­vényesíti a gazdasági és moz­galmi munkában az MSZMP Központi Bizottsága 1970 feb­ruári határozatát, a nők politi­kai, gazdasági és szociális hely­zetének megjavításáról. A MESZÖV-nél 1970-ben alakult meg az ifjúsági bi­zottság, amely rendszeres kapcsolatban van a KISZ Pest megyei Bizottságával. Miként az írásbeli előterjesz­tés és Varga László, a bizott­ság elnökhelyettese is hang­súlyozta: a MÉSZÖV elnök­sége is megadja a működé­sükhöz szükséges elvi-anya­gi támogatást. Mindennek ugyancsak nagy jelentősége van, hiszen Pest megyében mintegy 10—15 ezer szövet­kezeti tag és 2500—3000- fia­tal szövetkezeti dolgozó te­vékenykedik. A bizottság megállapítása szerint azon­ban a választott testületek­ben levő fiatalok száma nem tükrözi a fenti arányt. Vita a beszámolók felett Az elhangzott beszámolók-' ról szóló vitában elsőként Füké András, a váci Lakás- fenntartó Szövetkezet elnöke kért szót. Hiányolta, hogy nem került sor azokra a tan­folyamokra, amelyeken a la­kásfenntartó szövetkezetek vezetői elsajátítanák a.mun­kájukhoz szükséges ismere­teket. Ulviczky András, a nagykátai ÁFÉSZ elnöke ja­vasolta, tartsanak tapaszta­latcserét az állami kereske­delemmel. Szóvá tette, hogy az állami vállalatok gyakran hatóságként lépnek fel a szö­vetkezetekkel szemben. Pék Andor, a takarékszövetkeze­tek titkára a nagy erőpróbá­ról, a takarékszövetkezetek­ben az idén először megren­dezendő részközgyűlések elő­készítéséről tájékoztatta a hallgatóságot. Stollmayer Mi­hály, a gödöllői lakásszövet­kezet elnöke javasolta, hogy a sok kisebb lakáskarbantar­tó szövetkezet együttesen tart­son fenn gondnokságot. Nagy Józsefné, a SZÖVOSZ elnök­ségi tagja elismerését fejez­te ki a MÉSZÖV elnökségé­nek a Pest megyei szövetke­zetek munkájáért. A szakem­berhiány leküzdésére java­solta: fontolják meg, nem juttathatnának-e ösztöndíjat a szövetkezetek a fiatalok taníttatására. Horváth Jenő, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának munkatársa az 1973-as gazdaságpolitikai fel­adatokról szólva kiemelte: a X. kongresszus útmutatása nyomán a szövetkezeti ered­mények növelésének legcélra­vezetőbb módja a hatékony ság javítása a termelésben és a gazdálkodásban. A MÉSZÖV küldöttközgyű­lése Szikszai Sándor zárszavá­val ért véget. K. M. Tanácselnöki értekezlet a Parlamentben Pénteken a Parlamentben együttes értekezletet tartottak a fővárosi és a megyei tanács­elnökök, valamint a Hazafias Népfront fővárosa és megyei titkárai. A tanácskozáson részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese és Varga Péter, az MSZMP Köz­ponti Bizottságnak osztály­vezető-helyettese. Az értekez­leten a tavasszal esedékes ál­talános tanácsi választások elő­készítésének teendőiről tartott tájékoztatót dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke és Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára. Ezt követően dr. Komócsin Mihálynak, a Csong- rád megyed Tanács elnökének előterjesztésében ,.A nagyköz­ségi tanácsok működésének Csongrád megyei tapasztala­tai” című téma került napi­rendre. Klaukó Mátyásnak, a Békés megyei Tanács elnökének je­lentése a megyei járási hivata­lok tevékenységének tapasz­talatait summázta. Ezt követően dr. Varga Jó­zsef, a Minisztertanács Taná­csi Hivatala elnökének általá­nos helyettese az e témában folytatott országos vizsgálat tapasztalatait ismertette. A nagyközségek fontos szerepet töltenek be a tanácsszervezet­ben. Többségük a dinamiku­san fejlődő községek közül ala­kult. Tevékenységük továbbfej­lesztése érdekében hatéko­nyabban kell segíteniük a köz­ségek önállóságának kibonta­kozását, a tanácstörvény új intézményeinek még jobb ér­vényesülését, a tanácsi és g nem tanácsi szervek együtt­működését. Erősíteni szüksé­ges ellenőrző munkájukat és a szövetkezetek állami fel­ügyeletét is. A tanácselnöki értekezlet dr. Papp Lajos zárszavával ért vé­get. Jó! halad a üiinamenti Hőerőmű továbbépítése « Pénteken dr. Lőrinc Imré­nek, a miniszter első helyette­sének elnökletével nehé-ipari miniszteri értekezletet tartot­tak. A tanácskozás központi té­mája a nehézipar 1973, évi ter­ve és feladata volt. Részlete­sen foglalkoztak az energia- gazdálkodásban, a bányászat­ban, a timföld- és alumínium­gyártásban, valamint a vegy­iparban s zükséges teendőkről, a termelés növeléséről, a beru­házásokról, a műszaki fejlesz­tésről és az üzemszervezésről. A miniszteri értekezlet érté­kelte a kiemelt nagyberuházá­sok hely étét és azok megvaló­sításának ez évi feladatait. A villamosenergia-ipar beruhá­zásai közül kettő fejeződik be; a Gagarin hőerőmű, valamint a Dunamenti Hőerőmű Válla­lat I. szakasza. A Dunamenti Hőerőmű II—III. szakaszának kiépítése a megfelelő ütem­ben halad. A pártkongresszus határozataiért ® ÉRVELVE'MOZGÓSÍTVA f Kádár János: „Tekintsük ezt a határoza- £ tot harci és munkaprogramnak, amely g mindenütt lendületet ad a mun kanak...” M eglevő és adott társadalmi jelenség napjainkban az emberek, a dolgozó tö­megek érdeklődése, alapvető egyetér­tése o párt Központi Bizottságának 1972 no­vemberi határozata végrehajtásához. Mégis valóban harci program, hogy mindenkit — párttagokat és pártonkívülieket egyaránt — meg tudjunk nyerni a végrehajtásnak, a ha­tározat cselekvő támogatásának. Most min­den kommunista személyre szóló kötelessége, hogy megmagyarázza: a valóságos helyzet diktálja a tenniimlókat. Magukat e tenni­valókat is magyarázni kell, hogy megnyer­hessük hozzá az embereket. Ez ténylegesen harci program, mert a tömegek aktivitásán múlik, hogy miként sikerül továbbküzdeni magunkat, mindannyiunkat, egész társadal­munkat a nehézségeken épp úgy, mint a so­ron levő terveink megvalósításán. Soha egyetlen párt sem mondhatott le a politika történetében a tömegek támogatásáról. Más kérdés, hogy meg is kapta-e, de tartós létre enélkül aligha számíthatott, még durva ha­talmi eszközök igénybevételével sem. A mi pártunk viszont, amely politikáját eleve a tömegekre, a tömegek érdekeinek szolgála­tára, s velük való együttműködésre és egyetértésre építi, s eddigi sikereit is ezzel érte el, már eleve nem indulhat küzdelem­be részvételük nélkül. A leglényegesebb feltétel ehhez: értsék meg az emberek, hogy a párt mihez kéri segítségüket, együttműködésüket, cselekvő hozzájárulásukat. A személyes, szóbeli felvi­lágosításnak most mindennél jobban meg­nőtt a szerepe. Akkor számíthatunk cselekvő egyetértésre, ha minden kérdésre azonnal válaszolni tudunk, ha a kételyekre, ellen­vetésekre meggyőzően érvelünk a határozat igazságaival és az élet, politikánk tényeivel. Újból és újból érvelnünk kell mindenütt, nemcsak a most folyó pártnapokon, hanem más értekezleteken, munkahelyeken, baráti körben is. A passzivitás sohasem volt kom­munista tulajdonság, de most egyenesen megtűrhetetlen. mert a Végrehajtás, a munka közbeni meggyőzés időszakában vagyunk, amikor a félreállás különösen gátja terveink, a határozatba foglalt kötelező érvényű fel­adatok sikerének. Y annak korábbi tapasztalataink arról, hogy mennyire káros és nehezen hely­rehozható, ha mellékesen kezeljük a gyors és őszinte, alapos felvilágosítást. Nap­jainkban sem mindig, mindenben kielégítő ez, amint mutatja a Központi Bizottság ha­tározatának az ideológiai helyzettel foglal­kozó részében a 2. pont is. Eszerint a tudat- formálásban, az emberek nevelésében, a hely­telen nézetek elleni harcban „hiányossá­gaink nagy része abból fakad, hogy a vál­tozó helyzetben felmerülő új kérdésekre gyakran megkésve válaszolunk”. Ezt, azt hi­szem, kellően meg kell szívlelnünk minden­napi gyakorlatunkban. A kérdések mélyebb, összefüggő értékelé­sét egyelőre nem várhatjuk még a nagy tö­megektől. Ezért is kell számukra megfele­lően, saját munkahelyük, környezetük, élet­viszonyaik révén megvilágítani. Tudomásul kell egyelőre vennünk — miközben nem mondunk le a széles -körű gazdaságpolitikai ■ műveltség növelésének igényéről —, hogy az embereknek igen jelentékeny része nincs tisz­tában a közgazdasági kifejezésekkel, fogal­makkal. Nemegyszer tapasztalható üzemi gyűléseken, termelési értekezleteken — amint ezzel már foglalkozott is a lapunk —, hogy azért nem mutatkozik kellő aktivitás, érdek­lődés, felszólalás, mert az előadó a hallgató­ság többsége számára érthetetlen fogalmak­kal tűzdeli tele beszámolóját. így azután nem is teszi érdekeltté őket a feladatok megvaló­sításában. Ahol viszont világosan megmond­ják, hogy mi az üzem, a munkások közvet­len tennivalója és miért az, ott szóban és tettekben összehasonlíthatatlanul nagyobb a munkakészség. M ost a határozat ismertetésénél, gyakor­lati elfogadtatásánál még fokozottabban intő ez a körülmény. Annál [ inkább, mert nemcsak népszerű dolgokról kell szól­nunk. Nem kerülhetjük el a meggyőzés fel­adatát a pillanatnyilag népszerűtlen kérdé­sekben sem. Egyrészt egész egyszerűen azért, mert ez kommunista kötelesség, vállalni kell a népszerűtlen feladatokat is. Nem válogat­hatunk a határozat kellemes vágy kellemet­lenebb részei között. Másrészt azért is, mert a tervezett intézkedések, meghatározások egy­másból fakadnak, elválaszthatatlanok, jófor­mán megvalósíthatatlanok egymás nélkül. Az egész határozat komplex egészet alkot. ‘ Feltételezhető, hogy például egy ideig több magyarázatot igényelnek az életszínvonal, az árak kérdései. Számíthatunk ugyanis arra, hogy van a társadalmunknak olyan rétege, amely továbbra is leginkább ezzel foglalko­zik. Azt vélem helyes magatartásnak, ha min­denekelőtt arra törekszünk, hogy a közvéle­ménynek akár egy része szemében se egy­szerűsödjék a Központi Bizottság állásfog­lalása valamiféle gazdasági határozattá, vagy méginkább „tej határozattá”. Azt kell megértetnünk, hogy átfogó társa­dalompolitikai határozatról van szó, amely­nek természetesen fontos része a gazdaság­politika is. Ennek hangsúlyozásával sem lenne szerencsés azonban, ha felelős, értő emberek elzárkóznának a felkészületlenebb, képzetle­nebb dolgozók fölvilágosításától a részkérdé­sekben. Sőt, egyenesen szükséges, hogy meg­értsék: a tejtermékek árának emelése nem ötletszerű intézkedés. Nagyobb összefüggései­ben kell megmagyarázni, kapcsolatban a szarvasmarha-programunkkal. Hasonlóképpen szükséges, hogy mindenütt megértsék: kü­lönbség van a tejárak, valamint a dohányfélék és az égetett szeszes italok árának felemelése között. Az utóbbiak az államháztartás kellő bevételének biztosításához járulnak hozzá, amelynek hasznát — ezt is tényekkel bizo­nyíthatjuk —' a lakosság számos más terüle­ten tapasztalhatja majd. Csakis ilyen felvilá­gosítással, magyarázatokkal, a konkrét össze­függések megértetésével és vállalásával ké­szíthetjük elő a lakosságot, a közgondolko­dást, nemcsak a mai feladatokra, hanem a jövőre is. így a húsárak néhány év múlva be­következő emelésének megértésére. Az ilyen kérdések az idők folyamán annál jobban ve­szítenek népszerűtlenségükből, minél hatéko­nyabban — őszintén, reálisan és megfelelő összefüggéseikben — tárjuk föl az okokat, értetjük meg az intézkedéseknek a közgazda­ság szigorú törvényszerűségeiben gyökerező indítékait. A határozatnak — mint programnak — e fontos harci követelményei mellett nem kisebbek a munkaprogram jellegű iniciativái sem. Ezek jó része kellő időben állami törvényekben, rendeletekben ölt testet, mint ahogyan ennek szellemében tárgyalt az országgyűlés legutóbbi ülésszaka is. A leg­nagyobb hibát azonban akkor követnénk el, ha a határozat megvalósulását felülről jövő intézkedésektől várnánk. Természetes, hogy lesznek még ilyenek, de ezek önmagukban korántsem elegendők. A határozat valódi ér­tékmérője a következetes végrehajtásban rej­lik, amely viszont csak kollektív munka, kinek-kinek személyes részvállalása folytán lehetséges. Aki gondosan áttanulmányozza a határozatoknak, mind a hat fejezetét, meg is találja benne a saját tennivalóit. Legyen akár párttag, akár pártonkívüli, ha egyébként egyetért társadalmi törekvéseinkkel, céljaink­kal. Lőkös Zoltán i 1 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom