Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-04 / 2. szám
4 PISST MIC kSCulap 1973. JANUAR 4.. CSÜTÖRTÖK PETŐFIRE EMLÉKEZVE Diáknapok, emlékünnepségek iskola rendezésében. A háPetőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából ‘szerdán országos Petöfi-diák- napok kezdődtek Kiskőrösön, a költő szülővárosában, a Művelődésügyi Minisztérium, a KISZ központi bizottsága, Bács-Kiskum megyei és kiskőrösi járási bizottsága, valamint a kiskőrösi Petőfi SénPetőfi Sándor születésének 150. évfordulóját köszönti az ország, s ezt teszi a maga módján a könyvkiadás is. A Kossuth Könyvkiadó és a Zrínyi Katonai Könyvkiadó például közös vállalkozásban 22 tanulmányt foglalt kötetbe; rész- elemzéseket, amelyekből kikerekedik az egész. A „Petőfi tüze” című kötet szerzőinek névsorában a költő életének avatott kutatóit találjuk, így többek között Martinkó Andrást, Lukácsy Sándort, Fekete Sándort, Pándi Pált, a témák sorában pedig a „Versek” kiadásának történetét, a Tízek Társaságának krónikáját, Petőfi és a világlíra kapcsolatát, a közgondolkodásban élő Petőfi- bépefc változását. Azaz, igazi tiszteletadósra, a költő, a politikus tevékenységének elemzésére, munkásságának sokoldalú bemutatására vállalkozik a kötet, s teszi ezt nemcsak tudományos alapossággal, hanem a legfrissebb kutatási eredményeket is megismertetve. A Petőfi életútja” című, nagyon szép kiállítású, gazdagon illusztrált művet Martinkó András állította össze, s a Kossuth Könyvkiadó gondozta. Népszerű, a legszélesebb körnek szánt kiadványról lévén szó, aligha kifogásolhatnánk bizonyos engedményeket, ám ez esetben ilyenek nincsenek. Színes, sokoldalú kalauzolásromnapos diáktalálkozón a költő nevét viselő tizenhárom gimnázium, szakközépiskola és kollégium száz küldötte vesE részt. A kiskőrösi városi művelődési központban dr. Ben- czédi József, az Országi» Petőfi Emlékbizottság titkára nyitotta meg a találkozót, majd Szűcs Istvánná, a KISZ ban van részünk, megismerhetjük a költő életének minden lényeges mozzanatát, s a lapokat forgatva hökkenünk meg, mennyi mindent tárt fel csak mostanában e mozzanatok némelyikéről a tudományos kutatás. A HANGVERSENYTERMI előadás és az azonos szerep- osztással megjelent hanglemezfelvétel után a Kodály-év- forduló napján az Operaház is felújította a mester operaméretű népballadáját, 'a Székely fonót. A kettős szereposztás lehetővé tette, hogy a szerepek régi nagy alakítói mellett a fiatal énekesnemzedék is részt vegyen az előadáson. AZ ÜJ RENDEZÉS pedig — Békés András munkája — talán az eddigi előadások közül leginkább a mester szellemében történő színpadra állítás, a kodályi nemes egyszerűségre, tisztaságra törekvő felfoközponti bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Petőfi-emlékünnepséget rendeztek szerdán Mezőberény- ben, a községi tanács dísztermében. A díszelnökségben helyet foglaló megyei vezetők jelenlétében Petőfi életéről és munkásságáról Miklós Róbert, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársa tartott előadást, dr. Irányi István Petőfi-kutató pedig a költő mezőberényi kapcsolatait ismertette. Mezőberény ugyanis a jubileumi Petőfi-év kiemelt emlékhelye. Petőfi gyakran tartózkodott e csendes Békés megyei faluban, innen indult utolsó útjára, a végzetes segesvári csatába. A Körös-parton ma is emléktábla őrzi az átkelőhelyet, ahol Petőfi búcsút vett szeretteitől. A Petőfi-emlékünnepség irodalmi esttel zárult. gás. Békés András elhagyta a népdalok közötti cselekményt bemutató némajátékot, azzal a gondolattal, hogy a zene többet mond, ha csak alaphangu- latait éreztetik a színpadon. A háziasszonyt éneklő Kom- lóssy Erzsébet ismét szerepének nagyszerű megformálásáról tett tanúságot. Szinte az egész mű a háziasszonyra épül, az ő váltakozó hangulatú dalaiból a fájdalmas búcsú után a magányt panaszló éneke, az eleven jó kedvet árasztó kit- rákotty mese, majd a Görög Ilona-ballada és a rossz feleség után felcsendülő örömteli, boldog fináléból bontakozik ki a székely falu ezer öröme, gondja, vagy a bánaton, sőt, a halálon is diadalmaskodó életereje. Melis György is hiánytalanul érvényre jutatta a kérő szólamának minden árnyalatát, az Élmények, elmenyek fájdalmától a Mondd meg rózsám szeretsz-é kirobbanó öröméig. Pálcsó Sándor kitűnően énekelte a Nagyorrú Bolha vidám, játékos, pöffeszkedő, majd okvetetlenkedő karakterdalait. Ágay Karola és Koron- dy György dicséretes igyekezettel közelítették meg az egyéniségüktől kissé távolálló világot a fiatal lány és legény szerepét. A szomszédasszonyt Barlay Zsuzsa énekelte. Az ünnepi előadás karmestere Fe- rencsik János volt, akinek Kodály tolmácsolásáról csak felsőfokú jelzőkkel lehet megemlékezni. A MÁSODIK SZEREPOSZTÁS énekesei is egységesen magas színvonalat képviseltek; Jablonkay Éva (háziasszony), Sólyom-Nagy Sándor (kérő) kulturált, stílusos éneklésére, Andor Éva és Berkes János (fiatal lány és legény) az első szereposztást felülmúló tolmácsolására kellett felfigyelnünk. Jól oldotta meg a Nagyorrú Bolha szerepét Rozsos István, és Szabó Anita a szomszédasz- szony viszonylag kisebb szerepét. A karmester, Kórodi András az Operaház előző Székely fonó előadásain, így ezen az estén is jó érzékkel közelítette meg Kodály világát. A darabnak a háziasszony mellett legalább olyan, vagy mégin- kább központi szereplője Kodály ezerszínű, ezerhangú kórusa — a magyar nép. Dicséretes munkát végzett az énekkar betanításával Nagy Ferenc karigazgató, akinek feladatát az is nehezítette, hogy a szezonban ez a harmadik nagy kórusopera-premier; az Istenek alkonya és az Otellófelújítás után a kevés számú próbákon is sikerült a kodályi elgondoláshoz méltó kórus- hangzást létrehoznia. Seregi László nagyszerű koreográfiái a tánc kifejező eszközeivel gazdagították Kodály zenében megvalósított népművészeti elképzeléseit; hangulatos, ötletes Eltemették Dómján Editet Szerdán nagy részvéttel kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben Dómján Editet, a Madách Színház tragikusan elhunyt Jásizai-díjas színművészét. Dómján Editet, a színészt és embert Kurucz György, a Fővárosi Tanács művelődésügyi főosztályának helyettes vezetője, Kerényi Imre rendező, Mándy Iván író és Léner Péter rendelő búcsúztatta. A sírt elborították a kegyelet és • a gyász virágai. — Meghalt Fazekas Anna. A Móra Könyvkiadó párt- szervezete és dolgozói mély fájdalommal tudatják, hogy a vállalat hosszú éveken át volt igazgatója, az ismert ifjúsági író és műfordító, Fazekas Anna, türelemmel viselt sok szenvedés után életének 68. évében, január 2- án elhunyt. Hamvasztás előtti búcsúztatásának időpontját később közlik. táncok mutatták be a kitrá- kotty mese állatait, vagy a Görög Ilona-ballada csudamalmát, csuda tornyát, kísérték a rossz feleség balladáját vagy a vidám fonójelenetet. Forray Gábor szép stilizált díszletei és Márk Tivadar jelmezei is a nemes egyszerűségre való törekvés jegyében születtek. UGYANEZEN AZ ESTÉN került bemutatásra Ránki György Pomádé király új ruhája című vígoperájának egy- felvonásos változata. A mű Ránki György alkotóművészetének jelentős képviselője, több változatban ismert; a há- romfelvonásos opera utón ifjúsági változat, majd bábszínházi előadás, sőt, zenekari szvit is készült belőle. Békés András előző nagysikerű vígopera- rendezéseinek méltó folytatása a Pomádé új színpadra állítása; a mű zenéjének mesehangulatát, eleven, majd groteszk humorát, áradó jó kedvét, csipkelődő fintorait a színpadi megvalósítás nagyszerűen húzta alá. Kevés opera nyújt ilyen alkalmat a felszabadult komé- diázáshoz a prózai vígjátékokhoz hasonló színészi munkához. Az előadás szereplői láthatóan élvezték feladatukat, ragyogó együttes játékkal, egyéni ötletekkel, igazi vígjátéki hangulatot hoztak létre. Így elsősorban a királyt és udvarát rászedő két „csodatakács” alakítói, Palcsó Sándor és Széki Sándor, s különösen a második szereposzt ás ban Berkes János és Miller Lajos, akikből, mint fiatalokból, még természetesebben áradt a vidám, eleven játékosság. Pomádé király szerepében Domahi- dy László és Kováts Kolos, Nyársatnyelt Tóbiás kancelláréban Várhelyi Endre és Nádas Tibor alakításait élevezhettük. Dzsufi udvari bolond szerepe Kalmár Magdától és Csengeti Andriennetöl az. énekesi-színészi teljesítményen túl akrobatikus feladatokat is igényelt A királyi ruhamester szerepében kitűnő alakítást nyújtott Bende Zsolt, s az első szereposztásban pedig Melis György utánozhatatlan egyéni humorának vígoperai alakításai leggazdagabb skálájának lehettünk tanúi. Kitűnő karakterisztikus alakítás volt a kapitány szerepében Varga Andrásé; az előadás többi szereplői közül említést érdemel Katona Lajos, Jánosi Péter, Veress Gyula, Polgár László és Gáti István neve. Mindkét előadás vezénylését is fiatal művészekre bízták; Oberfrank Géza és Medveczky Adám fiatalos lendülettel, eleven frisseséggel tolmácsolták Ránki György zenéjét. A hangulatos díszleteket Forral Gábor, a groteszk hatást segítő jelmezeket Vágó Nelly tervezte, koreográfusként Péter László járult hozzá az előadás sikeréhez. Korda Agnes dor Gimnázium és SzakközépKét jubileumi kiadvány (M) FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK Székely fonó, Pomádé király új ruhája HETI FILMJEGYZET Az atamán halála Jelenet Az atamán halála című szovjet—kazah filmből. Ismét egy történelmi igényű, naigy ívet átfogó, nemzetiségi stúdióban készült szovjet film, amely a maga csaknem háromórás terjedelmében nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy a harcokban formálódó szovjet állam délkeleti részén, 1919—20-ban Kazahsztánban lejátszódó eseményeket egy csaknem western- szerű izgalmas előadásmódban úgy mondja el, hogy abból a nehéz évek poJdtikai-em- beri küzdelmei is kikerekedjenek. Saken Ajmanov kazah rendező filmje tehát látszólag a nagyon is kitaposott utakon jár. Hiszen se szeri, se száma a hasonló témájú filmeknek. Legutóbb is, a Kezed melegével című film kapcsán, alkalmunk volt erről szót ejteni. Ami azonban sokszor valóban csak sablon és üres keret a kalandok — nem is túlságosan izgalmas — sorához (lásd például a Bosszúállók-sorozat filmjeit), az ebben, a filmben fel tud emelkedni a valóban művészi magaslatokra. Legalábbis az eléggé terjengős film igen sok helyén. Az a nagy horizontú ábrázolásmód ugyanis, amely eléggé jellemző néhány hasonló filmre, itt is megtalálható. Az események, amelyele a fehér gárdákat szervező Dutov atamán és hívei, valamint az atamánt és a fehéreket megsemmisíteni akaró szovjet erők, különösein a titkosszolgálat és annak ügyes embere, Csadjarov között zajlanak, kétségtelenül elég izgalmasak. Néhol — mint például Csadjarov és Dutov találkozásakor, vagy a film záró jeleneteiben — ez az igazlom határozottan lebilincselő és lendületes is. Máshol azonban árt a filmnek a ter- jengősség, a lassú, kényelmes elbeszélő mód. S mégis: Az atamán halála, azáltal, hogy az üldözések, ravasz cselek, tűz- párbajok és verekedések mögött is fel tudja mutatni egy nagyon nehéz és nagyon bonyolult korszak képét, s benne az igazságos ügyért küzdők emberi-világnézeti fölényét, jobb, mint amit számos hasonló társának többségétől megszoktunk. Egy bolond Párizsban Egyet rögtön tisztázzunk: Goubi, a film hőse, nem bolond, nem hülye, nem kretén. Csak gyengeelméjű, és ez igen-igen nagy különbség. Igaz, hogy fogalma sincsen a körülötte lévő világról, amelyből csak a rajta kívül még hetvennyolc lakót számláló falut ismeri, meg a gazdája teheneit, istállóját. Igaz, hogy egyetlen és legfőbb szórakozása a bödönölés, azaz fülsértő dobolás egy üres benzineshordón. És igaz, hogy feleségül akarja venni a polgár- mester nála csak alig valamivel kevésbé gügye lányát — de ettől Goubi még nem bolond. Bolond akkor lesz, amikor elkívánkozik a faluból, és egy véletlen folytán el is jut Párizsba, ahol annak rendje és módja szerint eltéved, de csak azért, hogy egy elbűvölően aranyos és csinos rosszlány, maga is falusi származék (mellesleg, Virág névre hallgat) felcsípje a bugyuta, piszkos, rongyos és éhenkórász férfiút, és férjül vegye, mert csak őrá bukik, hiszen Goubi maga a föld, a trágyaszag, a tyúkfarm, a tehénpiszok és a többi. Márpedig a finom, elbűvölő — és mellesleg gazdag — Virág csak ilyen ember mellett tudja elképzelni az életét. Így is lesz, és máig is élnek, ha meg nem haltak. Serge Korber rendező nagyon jó tempóban, és kedvesen gunyaros stílusban indítja a történetet, de aztán a tempó is ellankad, a stílus íj belefullad az érzehneskedés- be, és a humorból is inkább csak a színészek egyénisége csillant meg valamit. Persze, ahol Jean Lefebre (Goubi), Bemard Blier (Dessertine úr, az árvák gyámola) és Dany Carell (az elbűvölően szűzies rosszlány) jelen vannak, (tót már annyi érték is jelen van, hogy a néző azt higgye, ez a filmből sugárzik. Pedig nem. A fekete farmer Ez az a film, amelyre azt lehet mondani, hogy nagyon jót akar, de nagyon nem jól. A cselekmény ideje: valamikor a múlt század hatvanas évelnek végién, a polgárháború után. Amerikában vagyunk, egy a préri szélén álló déli kisvárosban, ahová a polgár- háborúban győztes északiak egyenruhájában tér vissza a néger Benjie. Gazdája ugyan szereti, meg is osztja vele a földjét, de a városka lakói gyűlölik a négereket, s különösen azt, aki maga is földet akar. Első pillanattól világos: Benjie, a jóindulatú néger előbb-utóbb áldozatuk lesz. Hiába segíti volt gazdája, hiába támogatják az indiánok — akik közül szép feleséget is választ magának, s akik éppoly üldözöttek, mint ő, de akik őt is fehérként kezelik, hiszen hozzájuk képest valóban nem azonos társadalmi rangot képvisel. Benjie végigszenvedi a megaláztatás keserű és aljasan kegyetlen lépcsőfokait; életben marad, de lényegében egyedül és hontalanul. Sem itt, sem ott nem kell. S ez idáig rendben is volna, ha Alf Kjellin rendező képes lenne a történetet túlemelni az érzelgős negrofilség szintjén. Ám csak sablonokat ismer: a néger csak jó és szenvedő, a fehér csak aljas és fajgyűlölő — jobb esetben közömbös —, az indiánok pedig tengenek-len- genek, megbízhatatlanok, lopnak, gőgösek, satöbbi, satöbbi. Az tény, hogy az amerikai Dél még ma sem tekinti teljesértékű embernek a feketét, pedig már több mint száz éve, hogy felszabadultak. De ebből a filmből az is kiderül, hogy az amerikaiak többsége nem is érti, mi az úgynevezett négerkérdés igazi eredője. Takács István i Petőfi tüze — Petőfi életútja
