Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

1973. JANUÁR 4.. CSÜTÖRTÖK r esi JMEG kM írlap 5 Hótaían tél Tárnoki esték — Pihen a gúzsaly — Úr a televízió A tél csendet hoz a falura, szinte megáll az élet. Az ut­cák kihaltak, csak nagyritkán tűnik fel egy-egy járókelő, az is szalad, gyorsan magához fogva a kabátot, mert a szél nyargal az aprócska házak kö­zött. A falusi télnek mégis vará­zsa van, hiszen számtalanszor megihlette már a művészeket is. Nemcsak a hóval borított táj került neves festőművé­szeink vásznára, hanem a régi falusi esték életképei. A fonók, kalákák hangulatát idézi Mun­kácsy Tépéscsinálók és Holló- sy Simon Tengerihántás című képei is. Arany János így örö­kíti meg Tengerihántás című balladájában a téli estét, a fa­lusi emberek munkával össze­kötött szórakozását. „Ropog a tűz, messze süt a vidékre, Pirosán száll füstje fel a nagy égre; Körül állja egy néhány fa, tova nyúlik rémes árnya S körül üli a tanyáknak szép legénye, szép leánya. „Szaporán, hé! Nagy a rakás: mozogni! Nem is illik összebújva susogni, Ki először piros csőt lel, lakodalma lesz az ősszel.” Emlékeket idézve Tárnokon P. Jánoséknál ott­hon van az egész család. A férfiak, nagyapó és veje még a ház körül dolgozgatnak, a fé­szerben javítgatják a szerszá­mokat, és az állatok esti eteté­se is rájuk vár. A konyhában ropog a tűz, pirosra izzik a teteje, ez melegít, mellette gáz- resón fő a vacsora. A vizes- pádon két liánná és a félliteres családi vizespohár. A nagyma­ma, Teríts néni, almát tisztít. A kosárból csak a rosszakat válogatja, amit már kikezdett az idő, a fagy. Az alma héjá­ból egy-egy darabot a tűzhely szélére tesz — kellemes, édes­kés illatot áraszt. Terus néni leánya, Katica, sürög-forog. Megkeveri a va­csorát, fát dob a tűzre, kisza­lad az udvarra, és akikor sem ül le, amikor beszélgetünk. Az unoka, Erzsiké, az asztal­nál ül és könyvet lapozgat. Esti gimnáziumba jár, Érdre. Tanulgat — a vacsoráig. Utána már úgysem lehet, mert a konyha sarkában meg a tele­vízió. A nagymama szíves-örömest mesél. Arca kipirul, megfiata­lodik, amikor emlékeit, fiatal­ságát, a régi téli estéket idézi. — De szép is volt — mondja és sóhajt. Amikor befejeztük az őszi munkákat, és leesett az első hó, majdnem minden este jártunk a fonóba. Vittük a szöszt, a gu-salyt: énekeltünk, j fontunk és mesélgettünk. Köz- ' ben nagyokat nevettünk. A le­gények kint toporogtak, vár­tak ránk a hóban. Néha-néha bekopogtak az ablakon, de mi elzavartuk őket. Aztán ki-ki a párját hazakísérte és másnap minden kezdődött elölről. Kalákára is szívesen jár­tunk. Azok a családok rendez­tek lcalakát, akik nem győz­ték a tollfosztást, kukorica- morzsolást vagy a fonást. Ilyenkor megvendégeltek ben­nünket, kaptunk friss kalá­csot, kukoricalisztből készült Lengyel humor L Itt . 1 — Senki se mondja, hogy csak úgy szennyezzük a levegőt. süteményt. És a munka mel­lett jól szórakoztunk. Nincs meg a hangulat Katica már elkészítette a vacsorát. Sürgeti a családot, egyenek már, mert még el kell mosogatnia, amikorra kezdődik a televízióban a mű­sor. — Jól emlékszem a fonók­ra. Édesanyám sokszor magá­val vitt. Mi, gyerekek a tűzre vigyáztunk, és hallgattuk a történeteket, és sok-sok nótát tanultunk az idősebbektől. So­hasem felejtem el, volt egyik helyen egy idős ember, a neve már kiesett az emlékezetem­ből, aki úgy gyújtott pipára, hogy egy kis fadarabbal ki­piszkált egy parazsat a tenye­rébe és azt addig dobálta egyik kezéből a másikba, amíg végül a pipájába tudta tenni. Sohasem égette meg a tenye­rét, olyan kérges volt a sok munkától. — Néhány évvel ezelőtt a tsz-ban szerveztek egy rongy- válogató üzemet a lányoknak, asszonyoknak. Kellett a pénz és én is elmentem. Azt hit­tem a régi fonók hangulatával találkozom. Csalódtam. Három műszakban dolgoztunk, és nem nagyon volt kedvünk énekelni, tréfálni. Aztán a rongyüzem is megszűnt, a leg­több asszony meg lány el­ment Pestre dolgozni. — Most esténként a televí­zió előtt ülünk, mindent meg­nézünk, ha már pénzt adtunk érte, hát hadd szóljon. Ami­kor hazahoztuk a televíziót, azt gondoltam, majd nyugod­tan leülök esténként eléje, és műsor közben megvarrogatom a család ruháját. Hát ez nem ment, állandóan fel kellett néznem a tévére, a varrás meg csak maradt. Aztán elő sem vettem. Azért haragszom, a televízióra, mert nem lehet tőle semmit dolgozni — mond­ja Katica, és nagyot nevet. Aki a nyarat várja Erzsiké két műszakban dol­gozik egy pesti gyárban. Ha délelőttös és nincs iskola, itt­hon tölti az estéket a család­dal és a televízióval. — Nem lehet itt semmit sem csinálni. A régi mozi évekkel ezelőtt összedőlt, az újat még nem nyitották meg. A kultúrházba csak a fiúk járnak pingpongozni. Néha bemegyünk Érdre táncolni, az ottani művelődési ház nagyon szép. Házibulikat nem szok­tunk rendezni, nem is enged­nének el a szüleim. Nyáron sokkal jobb, akkor bent ma­radunk Pesten, hét végén el­megyünk a Velencei-tóra, vagy a Balatonra, este meg lehet sétálni. A tél csendet hoz a falura, szinte megáll az élet. Az ut­cák kihaltak, csak nagyritkán tűnik fel egy járókelő, az is szinte szalad, szorosan magá­hoz fogva a ruhát, kabátot. Mert a szél az fúj, az aprócs­ka házak nem akadályozhat­ják meg féktelen nyargalását. A falusi télnek mégis varázsa van.., Árokszállási Éva LAKÁSOK FIATALOKNAK Tizennyolc két és fél szobás KISZ-lakás épül Ráckevén, kezdték, és a tervek szerint az idén ősszel fejezik be. Az építkezést júliusban Ékes János felvétele Jobb minőségű termékek, több szolgáltatás a lakosságnak AZ OKISZ ELNÖKÉNEK NYILA TKOZ A TA Az ipari szövetkezetek áru­ellátási és szolgáltatási tevé­kenységéről nyilatkozott Rév Lajos, az OKISZ elnöke. — 1972-ben a boltokba ke­rült iparcikkek 16 százaléka szövetkezeti üzemekből került ki. — Az idén számolunk azzal, hogy az ismert bérpolitikai in­tézkedések nyomán elsősorban az ipari munkásság körében várhatóan növekvő vásárlási kedv nagyobb és választékosabb árualapot igények Ezért 6—8 százalékkal több árut szállítunk a belkereske­delemnek, mégpedig jobb mi­nőségben, nagyobb választék­ban. Ez azonban nem jelent­heti az árak indokolatlan emelését. — Számottevően növeli ter­melését a hazai fogyasztás számára a szövetkezeti fém- tömegcikk-, építőanyag-, pa­pír- és műanyagipar, továb­bá a kézmű- és a háziipar is. Különösen fontosnak ítéljük az úgy­nevezett hiánycikkek kö­rének szűkítését. A Belkereskedelmi Miniszté­riummal már korábban kiala­kított jó együttműködésünk­nek köszönhetően az ipari szö­vetkezetek rendszeresen érte­sülnek arról, hogy mely cik­kekből van hiány, a korsze­rű kis- és középüzemeink — adottságaiknál fogva — ké­pesek arra, hogy ezek több­ségének gyártását gyorsan bevezessék. — Ipari szövetkezeteink 1973-ban tovább bővítik a lakosságnak nyújtott szolgál­tatásokat. Ez különösen vo­natkozik azokra az ágaza­tokra, amelyekben még ki­elégítetlen igények jelentkez­nek, Illetve, ahol az igények­nek további számottevő nö­vekedése várható. Már tavaly is a tervezettnél gyorsabban növekedett a gépkocsi-, mo­torkerékpár-karbantartás és javítás, az elektromos ház­tartási készülékek és az elekt­roakusztikai berendezések ja­vítása, továbbá a mosás-vegy- tisztítás. Nem teljesítették azonban az ipari szövetkezetek lakáskarbantartási elő­irányzataikat. Ez azonban nem kapacitás- hiányon, hanem a tanácsi szervek mérsékeltebb pénz­ügyi lehetőségein múlott. — Az úgynevezett hagyo­mányos szolgáltatási ágaza­tokban, mint például a férfi- és női fodrászatban, kozmeti­kában, fényképészetben — egyes, még ellátatlan terüle­tek kivételével — a lakosság igényeit általában ki tudjuk elégíteni. E szakmákban te­hát a kulturáltabb kiszolgá­láson, az üzletek megfelelő karbantartásán van a fő hang­súly. Újszerű szolgáltatások vannak elterjedőben; csomag- továbbítás, kisebb szállítási feladatok ellátása vidéken és a fővárosban egyaránt. Bő­vül a személyi szolgáltatások köre: egyedi megrendelésre ké­szülnek bútorok, háztar­tási felszerelések, fellendülőben a bútortisztítás, javítás. 1973-ban is folytatjuk az elmúlt évek bevált gyakor­latát; növeljük a felvevőhelyek számát, különösen az űj la­kótelepeken, a peremkörnyéki és vidéki — még ellátatlan — területeken, hogy mindenütt közelebb kerüljön a szolgál­tatás a lakossághoz. Új eljárás- takarmányfeldolgozáshoz Jánosi Gyula, a Vízfási Ál­lami Gazdaság lucemaliszt- üzemének vezetője, aki évtize­dek óta az állattenyésztés gé­pesítésének különböző módo­zataival foglalkozik, legutóbbi találmányával megoldotta a takarmánygazdálkodás egyik fontos problémáját. Hazánk­ban eddig a szójabab nagyüzemi fel­dolgozása — takarmányo­zás céljára — megoldatlan volt. A biológiailag teljes értékű szója rendelkezik valamennyi fontos aminósawal, fehérjében és olajban gazdag. Az új tech­nológia felhasználásával első­nek 1973. januárjában, a szék- kutasi Űj Élet Tsz forró leve­gős szárítóüzemében látnak hozzá a szója feldolgozásához. A produktumot granulátum formájában bármilyen takarmányhoz hozzáadhat ják. Hazánkban száznál több olyan forgódobos lucemalisztüzem működik, ahol csekély ráfordí­tással szőj aféld olgozásra is be lehet rendezkedni. A Jánosi - féle technológia iránt külföl­dön is érdeklődéi nyilvánul meg. Jól vizsgáztak az újfajta élelmiszerek A vidéki és a fővárosi élel- miszerellenőrzö és minőség- vizsgáló intézetek munkatár­sai az elmúlt hetekben az idén forgalomba hozott újfajta élelmiszerek minőségét elle­nőrizték, és megállapították; a választékot bővítő áruk többségét a vásárlók ked­vezően fogadták, s a termékek minősége az át­lagosnál jobb. A laboratóriumi ellenőrzé­sek szerint a szeszipar által előállított üdítőital, nemrégen az üzletekbe került feketeri- bizli-szörp a szénsavtartalom tekintetében felveszi a ver­senyt a különböző Colákkal és a száraz anyagtartalma is kedvező. Az ellenőrök szerint arra lenne szükség, hogy to­vábbi gyümölcsszörpökkel te­remtsen az ipar vetélytársat a külföldi és hazai alapanya­gokból készített colaféléknek. A nemrégen forgalomba ho­zott paradicsompor összetéte­lét megfelelőnek találták, a gyártók figyelmét azonban fel­hívták néhány kisebb minősé­gi hibára, ezeken rövidesen változtatnak is az üzemek. A szövetkezeti ipar tubu­sokban egész sor ételíze­sítőt hozott forgalomba. Ezek, a tubusos mártáskré­mekkel együtt, jól kiegészítik a választékot. Iz- és zamat­anyagaik elsőrendűek. A hű- tőipar idén öt új terméket ho­zott ki, ezeket is megvizsgál­ták és úgy találták, hogy mi­nőségük kifogástalan. Az új mélyhűtött tésztákat és ha­sábburgonyát nemcsak a há­ziasszonyok keresik, hanem nagyobb tételeket szállítanak az éttermekbe és az üzemi konyhákra is. A szállítmányo­kat nagyban is ellenőrizték és ezek a tételek is kifogástala­nok. A konzervipar jól élt az idei húsbőség adta lehető­séggel és 10—12 féle új sertéshús­készítményt állított elő. Az új konzervhúsok megfelelnek a minőségi előírásoknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom