Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
2 ” «1<P 1973. JANUÁR 14., VASÁRNAP Heti krónika Washingtoni cáfolatok LÉLEKTANI HADVISELÉS? — SVÁJCI VÁROS: JANUÁR VÉCÉN MINSZKI NYITÁNY - POMPIDOU ÉS ELLENZÉKE HÁROMSZÖG-DIPLOMÁCIA Párizs elővárosaiban egész héten szinte végtelennek tűnő tárgyalás folyt a vietnami' és amerikai képviselők között. Volt nap, amikor hat órát is eltöltött a tárgyalóasztal mellett Le Dúc Tho és Kissinger. A végén Washingtonból nyugtalanító hírek érkeztek, amelyek következtetni ^engedtek arra, hogy a vietnami fél hajt- hatatlanságát az amerikai kormány újabb fenyegetésekkel próbálja megtörni. A legjellemzőbb a washingtoni „lélektani hadviselési” módszerekre az volt, hogy előbb a Pentagon szóvivője kijelentette: nincs kizárva Vietnamban kisebb atombombák bevetése, később a Fehér Ház szóvivője cáfolt: nem, nincs szó atombombák alkalmazásáról... Líbiát követően egynapos látogatást tett Jugoszláviában is Szádat, egyiptomi elnök. Brioni szigetén Szadat ellép a felsorakozott díszszázad sorfala előtt. Otto Winzer, az NDK külügyminisztere Moszkvában Gromiko szovjet külügyminiszterrel tárgyalt. Saeb Salam, a Libanoni Köztársaság miniszterelnöke és családja magánlátogatásra hazánkba érkezett. Fogadtatására a repülőtéren megjelent Szurdi István belkereskedelmi miniszter. Egyes hírmagyarázók a „lélektani hadviselés" körébe utalják azt is, hogy az amerikai fővárosban kiszivárogtatták: Nixon elnök nem indul februárban nyugat-európai körútra. (Persze, ezzel kapcsolatban is elhangzott a Fehér Házban egy cáfolatféle: nem, az elnök semmiféle nyugat- európai körútra sem készült, nincs hát mit elhalasztani...) Nyilvánvaló, mondják az amerikai főváros politikai köreiben, hogy akár tervezett Nixon nyugat-európai utat, akár nem, az utazás elhalasztásának hírét éppen most felröppentve szintén á párizsi tárgyalásokra akartak bizonyos washingtoni körök befolyást gyakorolni. Logikus a gondolatsor: nem várható megegyezés Párizsban, a háború folytatódik, az elnök tudja, hogy emiatt Nyugat- Európában kedvezőtlen fogadtatásban lenne része, tehát nem utazik... Kissinger korábbi félhivatalos megjegyzéseiből, az amerikai sajtó eddigi célzásaiból (amelyeket eddig senki sem cáfolt Washingtonban) egyébként mindenki azt szűrte ki, hogy Nixon valóban ellátogat 1973 tavaszán Nyugat-Európá- ba. Ami természetes is, hiszen az USA és kontinensünk nyugati felének kapcsolatai szintén módosulhatnak: még ha nem is olyan cseppfolyós a helyzet, mint például Ázsiában, ahol a kínai—amerikai viszony változása valóságos láncreakciót váltott ki. Az Egyesült Államok és a Közös Piac, a kibővült Közös Piac problémái éppúgy megérnének egy tárgyalássorozatot, mint külön-külön af amerikai —nyugatnémet viszony, vagy Washington és London szövetségi kapcsolata. A nyugateurópai vezetők várják az alkalmat, hogy Nixonnal leüljenek megbeszélni a valutaválság megoldási módjait és a katonai kiadások csökkentésének lehetőségeit. A nyugat-európai országokat az európai biztonsági konferencia kimenetele éppúgy érdekli, mint a NATO-ban emlegetett terv sorsa: mi lesz a Kelet és Nyugat között elképzelt kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentéssel? A NATO-ban úgy gondolták, hogy január végén valamelyik svájci városban már leülhetnének a két európai katonai szövetség képviselői a tárgyalóasztal mellé. Leonyid Brezs- nyev a héten a francia köztársasági elnök látogatása előtt egy rögtönzött sajtóértekezleten kijelentette, hogy egy bizonyos eszmecsere már létrejöhet, de nem a tartalmi, érdemi kérdések megvitatására, hanem egy haderőcsöltkentési konferencia ügyrendjének megállapítására. Brezsnyev és Pompidou minszki tárgyalásai egyébként a személyes diplomácia ismert és hasznos módszerének idei első eseménye. Az 1973-as esztendő diplomáciai nyitányának volt tekinthető 'a szovjet— francia csúcstalálkozó. Szó volt ezen az európai helyzetről, az összeurópai konferenciáról, de más fontos nemzetközi kérdésekről is: az indokínai eseményekkel kapcsolatban mély nyugtalanságuknak adtak hangot. Itt érdemes megemlíteni, hogy Leonyid Brezsnyev újból hangoztatta, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok további fejlődése nagymértékben függ attól, miként alakul 'a helyzet Vietnamban. 1973-ban lenne esedékes a tavalyi Ni- xon-látogatás viszonzása, a szovjet pártvezető most még nem erősítette meg, elmegy-e Washingtonba az idén. Pompidou minszki útját a francia polgári sajtó igyekezett úgy feltüntetni, hogy az „ellensúlyozza” Georges Marchais- nak, a Francia Kommunista Párt főtitkárának minapi Moszkvai eszmecseréjét Leonyid Brezsnyevvel. Természetes, hogy két hónappal a franciaországi választások előtt a gaulleista párt eszmei vezére, a francia elnök szeretne külpolitikai sikerekre hivatkozni. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy el kell választani a békés egymás mellett élésen alapuló nemzetközi együttműködést és a francia kommunisták, a francia munkásosztály, a francia baloldal választási küzdelmének támogatását. Pompidou egyébként is inkább baloldali ellenzékének a szocialista párti részét támadta a leghevesebben: az elnök a hét elején tartott sajtókonferenciáján szót emelt az ellen, hogy a Szocialista Internacio- nálé Párizsban ülésezik, s ez alkalommal Mitterrand oldalán szociáldemokrata kor144 óra Hétfő: Le Dúc Tho és Kissinger újabb találkozója. — Légiharc izraeli és Szíriái repülőgépek között. Kedd: Szadat elnök tárgyalásai TripoUhan Kadhafi ezredessel. — Medici olasz külügyminiszter befejezte pekingi tárgyalásait. — Pompidou sajtóértekezlete. Szerda: Mobutu, Zaire elnöke Pekingbe érkezett. — Hírek Nixon februári nyugateurópai kőrútjának elhalasztásáról. Csütörtök: Brezsnyev és Pompidou találkozója Minszk- ben. — Piotr Jaroszewicz tárgyalásai Üj-Delhiben. Péntek: Tito marsall fogadta Szadat egyiptomi elnököt. — Amerikai szóvivő fenyegetőzése kisebb atombombák vietnami bevetésének lehetőségéről. Szombat: A Szocialista Inter- nacionálé ülése Párizsban. — Le Dúc Tho és Kissinger hatodik találkozása. Kétnapos tanácskozás folyt Minszk közelében a Szovjetunióban tartózkodó Pompidou elnök vezette francia és a Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára vezette szovjet küldöttség között. mányfők is helyet foglalnak, Palme svéd miniszterelnöktől Bruno Kreisky osztrák kancellárig. Golda Meir, Izrael miniszterelnöke, mint a Mapai, a munkáspárt képviselője szintén elment a francia fővárosba, nem annyira a baloldal tekintélyének gyarapítása céljából, mint inkább azért, hogy a párizsi közvéleményt is, a Szocialista Intemacionálé vezetőit is Izrael ügye melletti, kiállásra mozgósítsa. Jól tudjuk, hogy a francia kormány — legalábbis hivatalos álláspontja szerint — inkább az arab országok, mint Izrael pártján áll, így aztán Golda Meir párizsi jelenléte a gaulleisták ellenérzéseivel találkozott. Hogy még mindig Párizsban maradjunk: máris hozzálátnak a személyes diplomácia soron következő eseményének előkészítéséhez, a francia—nyugatnémet csúcstalálkozóhoz. Brandt és Pompidou ünnepelni is tartozik majd, hiszen tíz esztendeje kötötte meg Adenauer és De Gaulle a francia— nyugatnémet szerződést, amely szoros szövetségesi viszonyt írt elő a két ország számára. De éppen a tizedik évfordulón áll elő új helyzet: Párizs és Bonn tárgyalásaira rácáfolhat kevéssel később Bonn és London esetleges megegyezése, amellyel szemben aztán Párizs is tálán éppen Londonban keres új szövetségest. A kibővülő Közös Piacon ilyen „háromszög-diplomácia” alakulhat ki, szemben a korábbi helyzettel: a „hatok” Közös Piacán a francia—nyugatnémet páros gyakran követelte magának az utolsó, a döntő szót. Pálfy József A KENITRAI BÖRTÖNBEN szombaton hajnalban kivégző osztag hajtotta végre a halálos ítéletet a marokkói légierő 11 tisztjén, akik a múlt év augusztusában sikertelen merényletet követtek el II.' Hasz- szán király ellen. Hét végi jelentések ALEKSZEJ KOSZIGIN, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke csütörtökön és pénteken látogatást tett a Szibériában levő Tyumenyi területen. TÖRÖTT LÁBAKKAL és összezúzott csuklóval került ki országúti balesetéből Egon Jensen dán belügyminiszter. Kocsija pénteken mintegy háromszáz más járművel együtt egy súlyos összeütközés-sorozat részese volt. NICOLAE CEAUSESCU, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke befejezte egynapos nem hivatalos iráni látogatását, és szombat délután visszaérkezett Bukarestbe.. Nixon elnök pénteken fogadott egy 90 tagú kínai akrobatacsoportot, amely az Egyesült Államokban turnézik. Kijelentette, hogy 19'i2-es pekingi látogatásának eredményeképpen az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között „ledől az ellenségeskedés nagyfala”. A jövő hét Miközuen hétfőtől az európai bizunióagi erteüeziet kapcsán ismét Heisiu&i kerül az eu/dek- loues Középpontjába (melyről ezen kuiponaKaa összeállttá- sunkban c. Tóth Béla részletesen is szól), az erdekioues változatlanul Vietnam fele fordul, különös tekintettel arra, hogy a hét végen Washingtonban Nixon „újból hivatalba lep” s a k >mmentátorok közül sokan e tényt választóvonalnak remélik az indoKinai probléma megoldásával kapcsolatban. Pompidou francia köztársasági emötk kétnapos szovjet- unióbeli látogatását követően hétfőn afrikai látogatókör útra indul, Szomáliát követően szerdán Etiópiába érkezik, s onnan pénteken utazik tovább. Mobutu zairei elnök, aki jelenleg Kínában tartózkodik, a hét végén Indiába látogat, Kirchschläger osztrák külügyminiszter pedig kedden érkezik Helsinkibe, ahol a hét végéig marad. Említést érdemel még Maheunak, az UNESCO vezérigazgatójának szerdán kezdődő algériai látogatása. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden ül össze, hogy megvitassa a panamai kormány kérését, amely a világszervezet tekintélyes testületét március 15-től 21-ig kihelyezett ülésre a közép-amerikai ország fővárosába hívta. A panamai kormány kérését támogatja az ENSZ latin-amerikai tagországainak csoportja. Mint ENSZ- körökben rámutatnak, a kérést az Egyesült Államok hosszú évek óta tartó panamai beavatkozása váltotta ki. Ismeretes, hogy Washington a Panama-csatornáról kötött egyenlőtlen szerződést felhasználva, durván megsérti az ország szuverenitását. A Német Szövetségi Köztársaságban hétfőn a CDU vezetőségi ülést tart és találkozik Brandt Barcellel. Ugyanezen a napon ötnapos látogatásra szovjet flottaegység érkezik Bombay kikötőjébe, a kanadai parlamentben pedig bizalmas szavazásra kerül sor. A Karib-térségben a hét folyamán az USA hadgyakorlatot tart. Míg Washingtonban a hét végén japán—amerikai kormányközi tárgyalások kezdődnek. Végül egy görögországi hír: Panagulisz szöktetni csütörtökön állnak katonai bíróság elé Athénben. Alacs B. Tamás Világszerte folytatódnak a tiltakozások az amerikaiak indokínai brutális taktikázásai ellen. Az NSZK-beii Düsseldorfban, az amerikai konzulátus előtt Regina Fischer, a sakkvilág bajnok édesanyja követeli, hogy Nixon vessen véget a háborúnak* Január 15 ■én Helsinkiben ismét benépesül a Dipoli-palota konferenciaterme: 32 európai és két tengerentúli ország nagykövetei elfoglalják helyüket a hatszögletű tárgyaló- asztalnál és egyhónapi szünet után folytatódik az európai biztonsági és együttműködési konferenciát előkészítő nagyköveti tanácskozás. Feltehető, hogy a helsinki konzultáció második menetében nem egyszerűen ott veszik fel a munka fonalát, ahol az első végén letették. Az egyhónapos szünet meglehetősen hosszú idő, és amikor december közepén a nyugati országok nagykövetei ezt kérték, éppen arra hivatkoztak, hogy a két ülésszak között szükséges és hasznos kétoldali találkozókon lehet egymáshoz közelíteni azokat a nézetkülönbségeket, amelyeket az első menet felvetett. Bár a szocialista országok nagykövetei. úgy vélekedtek, hogy éppen elegendő kétoldali találkozó előzte meg a helsinki konzultációt és most már inkább a sokoldalú előkészítésre kellene az időt fordítani, mégis méltányolták a nyugati képviselők igényét, és hozzájárultak az egyhónapos szünethez. A közeli időben eldől, indokolt volt-e a hosszú szünet. Milyen témákat tárgyaltak meg és mely ponton szakították meg a munkát a nagykövetek? Többé-kevésbé egyetértésre jutottak az európai biztonsági konferencia színhelyében, résztvevőiben és megrendezésének hármas tagozásában. Eszerint Helsinkiben' rendezik meg a konferenciát és arra minden európai országot, továbbá az Egyesült Államokat és Kanadát Folytatás Helsinkiben hívják meg. A konferencia hármas tagozásának első részében a külügyminiszterek tanácskoznak, a másodikban munkabizottságok dolgozzák ki az elfogadásra ajánlandó okmányokat; a harmadik szakaszban nincs megállapodás. A szocialista országok magas szintű képviseletet, míg a NATO-államok legfeljebb külügyminiszteri képviseletet ajánlanak. .. A helsinki konzultáció első szakaszában a legkevesebb haladást a biztonsági konferencia javaslandó napirendjében érték el. Az érdemi tárgyalásoknak tehát tulajdonképpen most kell megindulniuk, amikor várhatóan és remélhetőleg a NATO-országok is kialakult napirendi javaslattal rendelkeznek. A Szovjetunió képviselője már az első szakaszban előterjesztette indítványát. Eszerint — és a vele egyetértő szocialista országok szerint is — napirendre kell tűzni: 1. az európai biztonság és az országok közti kapcsolatok alapelveinek kidolgozását, 2. az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés kérdéseit, ide értve az emberi környezet védelmét is, 3. olyan állandó szerv létrehozását, amely figyelemmel .kíséri és intézi a konferencia határozatainak, végrehajtását. Az európai biztonságnak természetesen vannak katonai vonatkozásai. Ezek megtárgyalása — a dolgok bonyolultsága miatt — a szocialista országok megítélése szerint, az érintett országok külön tanácskozását igényli. Bár egy svájci javaslat a biztonsági konferencia napirendjére ajánlja a katonai kérdéseket, azokra ott aligha kerül sor. Időközben ugyanis megállapodás született arról, hogy január 31-én a Varsói Szerződés és a NATO érintett államai között megbeszélések kezdődnek a csapatok és fegyverzetek kölcsönös és kiegyensúlyozott csökkentéséről a kontinens középső térségében. A helsinki tanácskozás és a csapatcsökkentési tárgyalások nagyjából egy időben, párhuzamosan folynak és általános felfogás szerint bármelyiken előrehaladás történik, az termékenyítőén hat a másikra. Kielégítőnek lehet-e nevezni az első helsinki forduló eredményeit? Ha csupán azt mérlegeljük, hogy 34 ország nézeteit, javaslatait kell egy, a maga nemében páratlan nemzetközi tanácskozáson egyeztetni és közös nevezőre hozni, akkor úgy tűnik, jelentősek az első három hét fejleményei. Ha azonban az európai biztonság létrehozásának sürgető feladatát tekintjük, akkor a realitásokkal számoló megfigyelők joggal vártak volna gyorsabb munkatempót. A résztvevők többsége egyetért azzal, hogy a biztonsági konferencia időpontját a minél közelebbi jövőre ki kell tűzni. A szocialista országok javaslata 1973 június végére szól és ezzel sok más ország is egyetért. Különösen fekűnő, hogy az Egyesült Államon képviselője alig mutatott érdeklődést a vitatott témák iránt A múlt év végén napvilágot látott prognózisok szerint 1973 az Egyesült Államok kormányának politikájában Európa-cent- rikus lesz. Igaz, a prognózisok készítői akkoriban azt hitték, hogy Amerika még . az 1972-es év végén megszabadul legnagyobb külpolitikai tehertételétől, a vietnami háborútól. Biztosra vették, hogy Nixon 1973 elején nyugat-európai körutat tesz és ezzel nyitja az amerikai politika Európa-évét. A Vietnami béke múlt évi reményei azonban elhamvadtak az amerikai agresszió bombatüzében és ma már egyre kevesebb szó esik az Egyesült Államok külpolitikájának „eu- rópizálásáról”. Kontinensünk békéje és biztonsága azonban nem lehet függvénye a Nixon-kormány taktikázásának. A január 15-én folytatandó helsinki konzultáción egyelőre nem várhatók látványos eredmények, fordulatok. Az eltérő nézetek egyeztetése kölcsönös megértést, engedményeket követel és ezek kidolgozása hol gyorsabban megy, hol lelassul. A jóakaratot illetően egyetlen ország iránt sincs eredendő kétség. A jóakarat próbája azonban — mint mindig — most is a cselek- vés, vagyis az európai, ügyek tartós és igazságos rendezése. C. Tóth Béla * t
