Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
2 '^K^Cu'ksp 1973. JANUAR 3., SZERDA Kedvező mérleg A PEZSGŐSÜVEGEK pukkanása, a vidám, derűs, ünne- >i hangulat után, amely szil- 'eszter éjszakáján az egész vi- ágra jellemző, isimét megkez- lódnek a dolgos, szürke hétköznapok. Egyszersmind a zámvetés ideje is ez, nemcsak íz előrenézésé. Hiszen a végett munka, az elért eredme- yek fényében bontakoznak ki gazán a jövő perspektívái. AZ ELMÚL.X ESZXENDOfő Elemzőjének joggal nevezte tlekszej Koszigin szovjet mi- iszteremök újévi üzenetében zt a tényt, hogy a szocialista llamok közössege nagy sike- eket ért el. Vonatkozik ez a elpolitikai eredményekre sakúgy, mint a nemzetközi olitika területén elért sdke- ekre, összhangban a Szovjet- nió Kommunista. Pártja LXIV. kongresszusán megtűr - etett békeprogrammal. A SIKEREK mellett persze em feledkezhetünk meg az rnyoldalakról, a nehézségekül, a bajokról sem. 197‘2-ben - ünnepélyes ígéretei ellené- i — még mindig nem fejezte e indokínai háborús agresz- sióját az imperializmus ve- ető hatalma, az Egyesült Állmok, sőt, éppen az esztendő toLsó heteiben zúdította min- en korábbinál barbárabb lé- i bombázásait a VDK-ra. És em szűnt meg az arab terültek megszállása sem az ízleli hódítók részéről, nem vadult meg a Biztonsági Ta- ács immár több mint öt eszindővel ezelőtt hozott hatá- izata a közel-keleti konflik- ís rendezéséről. AM A MílKLEG serpenyőiben mégis a pozitív eredmé- yek oldalának van a nagyobb ilya. A szovjet—nyugatnémet a lengyel—nyugatnémet lerződések bonni ratifikálá- inak, a Brandt—Scheel-kor- iány választási győzelmének reakciós ellenzékkel szemen, a két német állam közti apszerződés aláírásának, a émet Demokratikus Köztársság elismertetésének államok lesz sora által — és így to- íbb, sorolhatnánk az ered- .ényeket 1978 MERLEGE: kedvező, múlt évben elért eredmé- r'ek továbbfejlesztését — pél- iul: az európai biztonsági mferencia megvalósulását — iriuk 1973-tól. Bizonyosak lestünk benne, hogy ha a szo- alista világrendszer erői 73- m is ugyanúgy fejlődnek, 'arapodnak, mint a múltesz- ndőben, akkor 1973 is első- ■rban a nemzetközi eredmé- r'ek és sikerek éveként szépéi majd a történelemben. A részleges bombastop nem elég: alá kell írni a békemegállapodást Új fejezet Európában (Folytatás az 1. oldalról) dolit. Palme svéd miniszterelnök éles bírálatát most azok a nyugatnémet, angol, francia és brit megkönnyebbült nyilatkozatok követték, amelyek üdvözölték a bombázás felfüggesztését — vagyis kiderült, hogy Washingtont egyik szövetségese se támogatta ebben a dologban. De ennél is fontosabb volt az a nyomás, amelyet a szocialista országok fejtettek ki a VDK fokozott támogatásával. Súlyosan eshetett a latban Brezsnyevnek az a kijelentése is, amelyet nem lehetett másként értelmezni, mint igen komoly figyelmeztetést: ha tovább folyik a VDK bombázása és a békerendezés sza- botálása, akkor nem lehet előre lépni a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztésében. Ami a belső tiltakozást illeti, ez már nem korlátozódott az ellenzékre vagy a haladó és pacifista erőkre; a vártnál erősebbnek bizonyult Nixon pártjában is. És az elnök bizonyára gondolt közelgő beiktatására, amelyre árnyékot borított volna a háborút ellenző amerikai tömegmozgalom fellendülése, a tüntetések újabb hulláma. A második fő ok csakis az amerikai veszteségek növekedése lehetett. Azok a rakéták, amelyek legutóbb érkeztek a Szovjetunióból, a szó szoros értelmében megtizedelték a támadó amerikai légirajokat. A terrorbombázások legutóbbi tizenkét napjának mérlege az Egyesült Államok szemszögéből rendkívül súlyos volt: száz pilótát vesztett, és a lelőtt gépek értéke a Pentagon szerint is meghaladta a 150 millió dollárt. Az amerikai veszteségek mértékét megmutatta a VDK néphadseregének új évi összesített jelentése is, amelyből kiderült: 1972 során 732 gépet lőttek le Vietnam felett, köztük 54 légierődöt is megsemmisítettek. A B—52-es légi-, erődök most már nem „bombázó kirándulásra” indultak, mint korábban; a foglyulesett pilóták elmondták, hogyan zuhant „moráljuk”, a vietnami légvédelem hatékonyságának növelésével párhuzamosan. A bombázás leállítása után a nemzetközi közvélemény és nem utolsósorban az amerikai nép sürgeti, hogy Nixonék végre vonják le a következtetést a „vietnarrlizálás” és a katonai nyomás kudarcából, írják végre alá azt a megállapodást, amelyben a múlt év októberében már megegyeztek. Az év első konfliktusa Málta kontra Nagy-Briiaimia A máltai kormány nem fogadta el azt a 3,5 millió fontot, amelyet Nagy-Britannia a szigetországban levő katonai támaszpontok 1973 első három hónapjára szóló bérleti díjaként hétfőn akart fizetni. Mint ismeretes, a múlj év tavaszi angol—máltai megállapodás értelmében Nagy-Britannia a NATO-tagországok segítségével évi 14 millió font bérleti díjat tartozna fizetni Máltának. Mintoff miniszter- elnök nemrég az összeg 10 százalékkal való megemelését követelte, hogy kiegyenlítsék a font devalválásából származó értékkülönbözetet. Az angol kormány azonban topábbra sem hajlandó felemelni a bérleti díj összegét. A NATO többi érdekelt tagországa — Nagy-Bri tann iával ellentétben — hajlandónak látszik Mintoff követelésének teljesítésére. Diplomáciai értesülések szerint Olaszország, amelyet rendkívül érzékenyen érintene a Földközi-tenger térségében esetleg bekövetkező katonai változás, kész magára vállalni a szükséges többlet- kiadás jelentős részét. Bukarestben dr. Tudor Ionescu professzor, a Román Országos Békebizottság elnöke válaszolt kérdéseimre. A nemzetközi tekintélynek örvendő vegyész-biológus, aki elsősorban az élelmiszergazdaság területén fejti ki tudományos tevékenységét, érdekes módon közelítette meg a béke kérdését. Szenvedélyesen ecsetelte, milyen súlyos következményei vannak a háborúknak és az imperialisták által a világra kényszerített fegyverkezési versenynek az emberiségre. Beszélt arról, hogy a béke megszilárdulása, a fegyverkezési verseny csökkentései, majd a leszerelés milyen áldásos hatással lenne — a világ sok más problémája között szerinte a legfontosabbra — az élelmiszertermelés gyors növelésére, az elmaradott országokban éhező százmilliók normális élelmezésének megoldására. A professzor ilyen megközelítésből vizsgálva is nagyon eredményesnek tartotta az 1972-es esztendőt. Mint nyilatkozatában kifejtette, Európában az elmúlt évben a béke megszilárdítása érdekében bekövetkezett legfontosabb esemény a Helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítő értekezletének összehívása volt. Véleménye szerint ez annak a pozitív irányzatnak a gyümölcse, amely az Kilenc zászló Január elsején kilencre bővült a Közös Piac tagjainak száma. Képünkön az Európai Gazdasági Közösség brüsszeli központja, amely előtt már kilenc zászlót lenget a szél. 6. ROMANIA Beszélgetés dr. Tudor Ionescu professzorral, a Román Országos Békebizottság elnökével. elmúlt évek folyamán mind erőteljesebben érvényesül a nemzetközi életben. Ezek alatt értette elsősorban az imperialista erőpolitika hatókörének leszűkítését, a tárgyalások politikájának térhódítását a különböző társadalmi berendezésű országok között. Földrészünk népeinek, s természetesen a többi földrész népeinek is régi törekvése, hogy Európa, amely két világháború kirobbanásának színtere volt, átalakuljon a tartós béke, a biztonság és az együttműködés színterévé. Ionescu professzor kifejezte azt a reményét, hogy a helsinki kezdet 1973-ban eredményesen folytatódik, s mint mondta, meggyőződése, hogy ehhez továbbra is hathatós támogatást nyújt az európai országokban. kibontakozott béke mozgalom, amely már régóta küzd a tényleges „és hatékony biztonság megteremtéséért, földrészünk békéjének megszilárdításáért, s még fokozottabb erőfeszítéseket tesz azért, hogy valóra váljék és kiteljesedjék a békés egymás mellett élés eszméje. Nem lehet ma Európa békéjéről beszélni anélkül, hogy a világ más részeitől elvonatkoztatjuk ezt a kérdést. Kiderült ez Ionescu professzorral való beszélgetésünk alkalmával is, A professzor, aki hazájában egyúttal a vietnami szolidaritási bizottság elnöke, éles szavakkal bélyegezte meg az amerikai agresszorokat. Kifejtette azt a véleményét, hogy az amerikai vezetők ebben a háborúban már Hitlernél is jobban kompromittálták magúkat az emberiség előtt. Meggyőződése azonban, hogy őket is utoléri az agresszor sorsa. Kifejtette azt a meggyőződését is, hogy az 1973- as esztendő közelebb visz a közel-keleti konfliktus rendezéséhez, az egyedül lehetséges és igazságos módon, az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak megfelelően. EGYIPTOM Diákmegmozdulások Az egyiptomi államvezetésnek továbbra is súlyos gondokat Okoz az a belső politikai feszültség, amely a kairói és az alexandriai diákmegmozdulások nyomán alakult ki. A kairói egyetemeken foganatosított letartóztatások a tiltakozó tüntetések újabb hullámát indították eL Hivatalos közlés szerint a múlt év végén összesen negyven egyetemista ellen indítottak vizsgálatot az állambiztonsági szervek.. A főügyész fogadta a kairói egyetemek képviselőit, s kérdéseikre válaszolva részletesen megindokolta a letartóztatások és az ügyészi vizsgálat szükségességét. Hétfőn hajnalban zavarkeltés vádjával letartóztatták a kairói amerikai egyetem három hallgatóját, akik gépkocsikból röplapokat szórtak a város utcáin. A röplapok kétséget próbáltak kelteni a helyzet stabilitását illetően, továbbá arra buzdítják a diákokat, hogy kezdeményezzenek újabb akciókat. Ugyancsak hétfőn őrizetbe vettek egy nyugatnémet állampolgárt, aki külföldi propagandacélókra fényképfelvételeket készített a kairói egyetem diákmegmozdulásairól. Friss szél - Japánban A hírügynökségek tokiói tu- töítói egybehangzóan jelen- tték: Tanaka pártelnök és iniszterelnök magabiztosan íz a december 10—i parlamenti lasztások elé. Bizonyos It benne, hogy nem sakkal a pán—kínai kapcsolatok rengése után, olyan időpont-^ in, amikor az országban teák a „Tanaka-konjunktúijfe”, ■nyelmes többséget biztosít- t magának és a Liberális imokrata Pártnak. Növelte a nzervatívok magabiztosságát is, hogy úgy látták, a váltásokon nem komoly ellen- . a megosztott, egymással dakozó ellenzék. Tanaka és társai az ellenzéki rtok közül csupán a Japán «nmunista Párttól tartottak, ért a választási kampány soil erre a pártra irányították ámadás tüzét, felsorakoztat- maguk mellé nemcsak a zéputas és nyíltan kommu- itaellenes Komeito Pártot a Demokratikus Szocialista rtot, hanem a Japán Szollista Párt jobbszárnyát is. Liberális Demokrata Párt átkára választási beszédei- n arra szólította tel a japán zvéleményt, ne engedje meg, gy a kommunisták húsznál ob mandátumot szerezzenek. parlamenti szabályok szelt ugyanis húsz mandátumon ü az adott pártnak gyakor- úlag nincs beleszólása az yek intézésébe. Tanaka azzal is igyekezett bebiztosítani a konzervatívok győzelmét, hogy meghirdette a japán szigetvilág „megreformálására” irányuló tervét, nagyarányú adócsökkentést irányzott el, s nem utolsósorban a választás előtti napokra időzítette az év végi jutalmak kiosztását. E jutalmak a legtöbb iparágban elérték a munkások és alkalmazottak félévi keresetének átlagát. Elvileg minden adott volt tehát ahhoz, hogy a Liberális Demokrata Párt kényelmes választási győzelmet zsebeljen be. Ehhez az anyagi feltételeket bőkezűen biztosította a japán nagytőke, amely összesen mintegy húszmilliárd jent bocsátott a Liberális Demokrata Párt rendelkezésére a választások — pontosabban a szavazatvásárlások — síma lebonyolítására. Bár a Liberális Demokrata Párt a japán—amerikai kapcsolatrendezésen és a Tanaka- terven kívül édeskeveset ígért, sőt valósággal kihívta a közvéleményt a japán—amerikai katonai együttműködés fenntartásának hangsúlyozásával és az ötéves japán űjrafelfegyver- zési terv elfogadásával — en- nek ellenére bízott abban, hogy megismétli 1969-es győzelmét. Ezt látszott alátámasztani, hogy az ellenzéki pártok nem tudtak megfelelő alternatívát állítani a szavazók elé. A Japán Kommunista Párt kivételével az ellenzéki pártok a Liberális Demokrata Pártétól alig eltérő platformokat hirdettek meg. Az esetek többségében külpolitikai jellegű problémákra ' koncentráltak, ezek hatása azonban csak mérsékelten tükröződött a japán közvéleményben, amely elsősorban belpolitikai érdeklődésű. Mindezek ellenére a választás eredménye kellemetlen meglepetést hozott a Liberális Demokrata Párt számára — állapította meg jelentésében az MTI pekingi tudósítója. — Egyrészt nem váltak be az „átütő sikerekhez” fűzött remények. A párt az előirányzott 290 mandátum helyett csupán 271 mandátumot szerzett, kevesebbet, mint az utóbbi hat parlamenti választás bármelyikén. A „Tanaka-konjuktú- ra” kudarcot szenvedett. A jelek szerint a Tanaka-kormány „óriási diplomáciai teljesítményeként” tálalt japán—kínai rendezés hidegen hagyta a szavazókat, olyannyira, h'ogy simán megbuktattak két olyan vezető LDP-politikust, akik élenjáró szerepet játszottak a Pekinggel való megbékélés előkészítésében. Súlyos vereség érte a középutas és kom- muniistaellenes politikát folytató két ellenzéki pártot, a Komeitot és a Demokratikus Szocialista Pártot. A Japán Szocialista Pártnak, amely csaknem félszáz mandátumot veszített az 1969-es választáson, sikerült helyreállítania tekintélyét és megszilárdítania pozícióit a parlamentben. A választás vitathatatlan győztese azonban a Japán Kommunista Párt lett. amely kettő híján megháromszorozta mandátumainak számát. A parlamenti választások felborították a korábbi politikai egyensúlyt. Az új helyzet fő jellemzője: 1. tovább gyengült a konzervatívok befolyása; 2. előretört a baloldali ellenzék, amelynek fő ereje a Japán Kommunista Párt és a Japán Szocialista Párt; 3. szinte kiheverhetetlen vereséget szenvedett a konzervatívokkal való kompromisszumot szorgalmazó középutas ellenzék. A japán belpolitika ismerői szerint a fordulatot az idézte elő, hogy a japán közvélemény megcsömörlött a Liberális Demokrata Párt több mint két évtizedes uralmától és alternatívát keres. Sokan úgy vélik, Japán valamiféle „angol típusú” megoldást keres. Ehhez kiválóan alkalmas lehet egy erősen „megszelídített” szocialista párt, amely hosszabb távon ugyanazt a szerepet töltheti be, mint az angol Munkáspárt. A japán nagytőke a választások előtt a Demokratikus Szocialista Pártban vélte megtalálni az alternatívát a Liberális Demokrata Párttal szemben. Erre a reményre hideg zuhany volt a középutas Demokratikus Szocialista Párt megsemmisítő veresége. Tanaka azonban nem adta fel a küzdelmet. Arra törekszik, hogy egyesítse a párt frakcióit és a Liberális Demokrata Párt egységét állítsa szembe a szocialisták és a kommunisták esetleges egységfrontjával. Ennek sikerétől függ Tanaka pártelnök és miniszterelnök sorsa. A nagytőke már korántsem bízik annyira Tanaka vezető kvalitásaiban, mint néhány hónappal ezelőtt, amikor hatalomra juttatta. Japán politikai és üzleti körökben teljes nyíltsággal beszélnek róla, hogy ha Tanakának nem sikerül gyorsan rendbe- tenni az LDP szénáját, még ez év júliusában kibuktatják a hatalomból és Ohirával helyettesítik, aki mind nagyobb mértékben élvezi a monopóliumok bizalmát. Nem nagy jövőt jósolnak Tanakának azok, akik tudatában vannak, hogy a nagytőke gyakorlatilag elvetette az ország megreformálására irányuló elképzelését. Japánban dolgozó amerikai diplomaták kárörömmel fogadták a kommunisták és a szocialisták előretörését, és Tanaka pártjának gyenge teljesítményét. Teljesen biztosak benne, hogy a választás eredménye nem befolyásolja a japán—amerikai katonai együttműködésre támaszkodó kormánypolitikát. Belpolitikailag viszont jól jöhet az arra irányuló baloldali nyomás, hogy javítsanak a tömegek helyzetén, és megtegyék az amúgy is elkerülhetetlen szociálpolitikai intézkedéseket. Anélkül, hogy túlbecsülnénk a választások eredményeként beállt változást, megállapíthatjuk, hogy a haladó erők impozáns előretörése friss szelet hozhat a japán politikába. Ez azonban elsősorbaul attól függ, sikerül-e tartós szövetséget létrehozni a Japán Kommunista Párt és a Japán Szocialista Párt között. Egyelőre az ideológiai és politika: ellentétek csak taktika együttműködést ígérnek. A realitás azonban az, hogy a hetvenes években baloldali koalíciós kormányt juttathatnak hatalo'mra. Ennek azonban előfeltétele, hogy egyesítsék az összes konzervatív- ellenes erőt az országban. A jelek szerint a kínaiak nem örülnek a japán választások eredményének. A Liberális Demokrata Párt mérsékelt győzelme és a baloldal sikere meglepetésként érte a kínaiakat. Nem vált be az a kínai jóslat, hogy a választásokon lényegesen megerősödik a Liberális Demokrata Párton belül a Tanaka-frakció, és meggyengül Tanaka személyes ellenfelének, Tukuda Takeo volt külügyminiszternek a frakciója. Megfigyelők mindezek alapján azzal számolnak, hogy Tanaka kénytelen lesz megalkudni a párt szélsőjobb- oldalával, amely kezdettől fogva Kína-ellenes. Tokióban nem tekintik kizártnak, hogy lényegesen lelassul a japán— kínai kapcsolatok fejlődése', ami keresztülhúzhatja a kínaiak Japánnal és Délkelet- Ázsiával kapcsolatos terveit.
