Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-30 / 306. szám

4 ““scfCMap 1972. DECEMBER 30., SZOMBAT ElSemeSSék Mor^vcsik GpSdl Pénteken, a Farkasréti te­metőben — elhamvasztás után — nagy részvéttel búcsúztat­ták Moravcsik Gyula Kossuth- díjas akadémikust, a klasszi­ka-filológia és a byzantinoló- gia világszerte elismert nagy tudósát, nemzedékek nevelő­jét Szerdán temetik Dómján Editet A tragikusan elhunyt Dóm­ján Editet, a Madách Színház volt tagját január 3-án, szer­dán délután 3 órakor helyezik örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Dómján Editet a Madách Színház saját halott­jának tekinti. Csak játékos foglalkozások Szünidei programok az iskolákban Pest megyében az . iskolai napközik egy része a téli szünidőben is működik, első­sorban az agglomerációs-ipari körzetekben, például a sziget- szentmiklósi 2. számú, a gyáli s a dunakeszi, valamint a vá­rosi általános iskolákban — tájékoztatott Szabó Zoltán megyei napközis-szakfelügye­lő tanár. Mint a budaörsi 1. számú általános iskolában és gimnáziumban megtudtuk, a gyerekeknek csak játékos fog­lalkozásokat, kirándulást, sportversenyeket, szellemi ve­télkedőket rendeznek a nap­köziben. Több iskolában a szünidő minden napjára progra­mot szerveztek a tanulók­nak. A budakeszi általános iskolá­ban és gimnáziumban például VIT-alap A világ haladó fiatalságának legjelentősebb nemzetközi se­regszemléjén, az 1973-ban sor­ra kerülő X. Világifjúsági Ta­lálkozón hazánk fiatalságának delegációja is részt vesz. A VIT-en való részvétel pénz­ügyi fedezetének részbeni megteremtésére a magyar nemzeti előkészítő bizottság különszámlát nyitott. A vál­lalatok, intézmények, KISZ- szervezetek e számlára fizet­hetik be a VIT tiszteletére rendezett társadalmi munka­akciók bevételéből és más for­rásokból származó felajánlá­saikat. A VIT-alap különszám- lájának száma: 235—90 172— 0007. a váltakozva beosztott neve­lők és gimnazisták felügyele­tével a vakációban naponta sportfoglalkozásokat tartanak, teremfocit, zsinóriabda- és asztalitenisz-mérkőzéseket. Az úttörőszervezet sok új kezdeményezést indított az idei téli szünidőre. Az úttörő- őrsök a Pilisi Parkerdőgazda­ság vezetőinek felhívására madáretetőket építenek, s he­lyeznek ed a városi, községi parkokban és a közeli erdők­ben, A felsőtagozatos úttörők az óvodák patronálására indítottak mozgalmat: játékokat javítanak a téli szünidőben. Mint arról Lábai László Pest megyei úttörőtit­kár tájékoztatott, a megyei úttörőelnökség felkérte a vá­rosok, községek és az iskolák vezetőit, hogy Lehetőleg min­den településen legalább egy, arra alkalmas területet, sport­pályát, iskolaudvart öntsenek fed jégpályának. Azt meg már rendelet írja elő, hogy vala­mennyi iskolában a téli szün­időben egy helyiséget, úttörő­szobát, játéktermet, vagy osz­tálytermet tartsanak nyitva, s fűtsenek rendszeresen. A legszerencsésebbek azok a gyerekek, akiknek a községében, városában \ Naptárlapok - a művészet szolgálatában hozza közelebb, s képeihez rö­vid magyarázatokat is fűz. Hasonlóan ismerkedhetünk meg a 20. századi magyar fes­tészet egy érdekes és számot­tevő egyéniségével, a viszony­lag kevesebbek által ismert — 1900-ban elhunyt — Halápy Jánossal. Ellogódott büszke­séggel vállalta, hogy a Balaton és a mrágok festőjének. ne­vezzék, s most ugyancsak 13, ezúttal azonban kis plakátnyi oldalon egy-egy költői szár­nyalásé, színgazdag festmé­nyével ismerkedhet meg a naptárlapok forgatója. Színgazdagságban megkapó a hazai népviseleteket bemu­tató nagy méretű falinaptár is. Művészi felvételeken elevene­dik meg Dragszél, Kalocsa, Sioagárd, Tápé, Mezőkövesd, Buzsák és más hírneves nép­viseletű vidékünk világa. Fáj­laljuk azonban mi, Pest me­gyeiek, hogy a Galgamente oly szép viselete nem kaphatott helyet a lapokon. No de talán majd jövőre. . Az országban barangol az a négynyelvű, középméretű nap­tár is, amely 25 városképet mutat be. új és műemléképü­leteinket különböző tájakról, városokból. Talán ez az össze­állítás tanúsítja a legkevésbé átgondolt szerkesztési koncep­ciót: a képek mintha túlságo­san is ötletszerűen, esetlege­sen kérültéit volna a lapokra. Semmiféle rendezői elvet nem sikerült kibontani belőlük: akár pusztán a művészi fel­vételek, akár új, nagy építke­zéseink bemutatásának szán­dékát kerestük benne. Ettől függetlenül, amit látunk több­nyire tetszetős és valamivel így is megismertet. Annál átgondoltabb és igen gazdag ismeretanyagot nyújtó a hazai műemlékeket bemuta­tó naptár. Ráadásul fényképe­zése is megragadó, nemcsak bemutat, hanem művészi’ él­ményt nyújt. Mint jelzik is: a magyar műemlékvédelem szervezete százéves évforduló­jának emlékére készült. Az al­kalomhoz méltó azzal is, hogy minden bemutatott műemlék­hez pontos, történeti magyará­zatot, adatgazdag ismertetést nyújt, amelyért Dercsényi Ba­lázst illeti elismerés. A lapo­kon hazánknak szinte minden jelentősebb része helyet kap: Pest megyét például a viseg­rádi egykori királyi palota egy részlete képviseli. Áttételesen ugyancsak hazai tájak kapnak szerepet a népi táncokat bemutató naptáron is. Itt azonban egy-egy szép jele­netet legnevesebb tánccsoport­jaink műsorából fényképezte Korniss Péter. Az Állami Népi Együttes, a Budapest Tánc- együttes, a Néphadsereg Mű­vészegyüttese, a Vasas Köz­ponti, az Építők Vadrózsák, a HVDSZ Bihari János együtte­se táncjelenetekkel, népi játé­kokkal tükrözi gazdag folklór- hagyományainkat. Ha olyan szép és gyönyör­ködtető lesz a ránkköszöntő 1973-as év minden napja, mint ezeknek a naptároknak alap­jai, akkor — biztos vagyok benne — nem lesz okunk pa­naszra. L. úttörőház vagy csapat- otthon áll rendelkezésük­re. így például a gyömrői Ságvári Endre úttörőlházban őrsi „nó­tafák” és mókamesterek ta­lálkoznak a szünidőben. Ugyanitt sok más program között , mesedélelőttöket, ba- bakannevált és lövészversenyt is rendeznek. A nemrégiben átadott vácdukai csapatott­honiban ugyancsak naponta más-más programot szervez­tek a gyerekeknek a téli szünidőre. S még néhány pél­da az úttörőcsapatok téli fog­lalkozásaiból : a nagykőrösi Hunyadi János és Dobó Kata­lin úttörőcsapat tagjai két helyre is kirándulnák: Kiskő­rösre, Petőfi szülőhelyére, s a fővárosba, ahol színházba is mennek. Számos, Petőfi ne­vét viselő úttörőcsapat rendez még december 30-án, 31-én vagy január 1-én koszorúzási ünnepségeket. P. A. KONCER TKRÓNIKA Szabó Ferenc emlékest ilCUA. ciuauaou v ai '-**“*'----- ”7, ^ Sz abó Ferencre. E két mü­véért, az 1950-ben írott "Ludas Matyi-szvitért, először, majd pedig az 1955-ben, felszabadu­lásunk 10. évfordulójára írott Föltámadott a tenger című oratóriumért másodszor tün­tették ki Kossuth-díjjal. A héttételes, hangulatgaz- dag Ludas Matyi-szvit a ma­gányos, lázadó sorsának rajzá­ban, a nép erejébe vetett hitet példázza. A Petőfi-versekre írott oratórium, a Föltámadott a tenger, főszereplője pedig már nem magányos hős, ha­nem a hősi magyar nép. Fe- rencsik János értő tolmácsoló- ja ennek a nemes veretű, tisz- , ta, szabad áradású zenének, i Vezényléséből meggyőző erő­vel bontakozott ki a darabok sugárzó eszmeisége, hatalmas drámai ereje. Az Állami Hang­versenyzenekar és a Budapesti Kórus magas színvonalú tel­jesítménye s az oratórium te­norszólója. Korondy György tolmácsolásában egyaránt mél_ tó volt a nagy zeneszerző és zenepedagógus emlékéhez. K. A. Három Európa-könyv Asturias elbeszélései A Nobel-díjas Asturias no­velláit nagy, a teljes életet be­töltő szenvedély fűti: a haza és a szabadság szerelme. Ez az érzés nem deklarációkban és patétikus vallomásokban nyilvánul meg. A guatemalai író kiváló jellemábrázoló és stílusművész. Kemény realiz­musát a bizarr hasonlatok, le­nyűgöző látomások költészete hatja át. Különös és misztikus világot tár fel előttünk: a ha­gyományokból, babonákból, igaz gyermeki hitből szövődött indián mítosz világát. A meg­vetett és lenézett guatemalai népét, amelynek forradalmát a nagybirtokosok és idegen szövetségeseik eltiporták. A két részre osztott gyűjte­mény első feléből kiválik a „Bikatánc” című elbeszélés. Egy indián gyereklány ször­nyű meggyilkolásának megrázó erejű drámája szövődik össze benne a pogány mitológia és a fantasztikus vallásosság je­gyében zajló táncünneppel, amelynek sodrát a forradal­márok irányítják. De szinte ugyanilyen nagy hatású a „Hullák reklámcélra” és „A parasztok” című írás is. Egy nép kiszolgáltatottságát és szabadságvágyát mutatják meg igaz indulattal, erős vo­násokkal, különös színek ra­gyogásában. Az író másik arca a „Lida Sál tükre” című novallafüzér- ben tűnik elénk. Ebben is a realizmus és a költészet ötvö­ződik egybe, nem kevésbé drámaian, mint a kötet első felét kitevő írásokban — mégis lágyabb, gyöngédebb színek fényeivel. A fordítók: Csép Attila, Huszágh Nándor, Kesztyűs Er­zsébet, Nagy Mátyás, Varga- Haszonits Zoltán — valameny- nyien jó munkát végeztek. Pásztor Gábor illusztrációi vi­szont merevebbek a kelleté­nél; s nem érzékeltetik eléggé a könyv különös, elragadó és megdöbbentő világát. Emberi fajtánk Rettenetes könyv. Nagysze­rű és magasztos könyv. Rette­netes, mert hallatlan erővel ábrázolja a fasizmus lealja- sltó elembertelenítő gépeze­tét, olvasva is nehezen elvi­selhető iszonyatát. S egyben nagyszerű és felemelő, mert írója, Robert Antelme a szen­vedésben megérlelődött hu­manizmussal, tévedhetetlenné vált igazságérzettel, s mély­reható elemzéssel mutatja meg emberi fajtánkat, amely gonosz és szadista lesz, ha er­re uszítják és tűrő és megtör­hetetlen, ha tudja, miért vál­lalta a poklot, s elviseli az el­viselhetetlent, ha érti, milyen győzelemért kell erősnek ma­radnia. Antelme a francia ellenál­lók fogolylágeréről ír, aki­ket a fasiszták bűnözőkkel zártak össze. A németországi Gandersheimban nincs kre­matórium. Itt a tervszerű éheztetés és kínzás pusztít, meg a hideg, a betegség és a vérszívó tetvek kiirthatatlan rajának örökös körforgása. A náci gépezet tökéletesen mű­ködik. Antelme azt a folya­matot ábrázolja, ahogyan a lealjasult, s lázítóan kihízott SS-ek és kápák a rájuk bízott foglyokat próbálják lealjasíta- ni. A fasiszta népiberek és jólszabott egyenruhában feszítő őrök, nem tudják azt, amit Antelme és társai: hogy ők, a tiszták, simabőrűek váltak ba­romi csürhévé, s hogy a fog­lyok, akiknek élete a krump­liért, kenyérért folyó harcra korlátozódott, az igazi hősök és. győztesek. Még akkor is, ha sokan közülük nem is érik meg a szabadulás nap­ját. S a fasiszták azt sem ké­pesek felfogni, amit az író világosan lát: hogy egyetlen és oszthatatlan emberi fajta nem létezik, s ezen belül válnak, a történelem során, kínzókká és megkínzottakká az embe­rek. Antelme nem leplez, nem ta­kar el semmit. Sőt: éppen ke­mény tárgyilagossága teszi próbára az olvasó idegeit. Nemegyszer látjuk a hajdani ellenállókat, a szabadságért fegyverrel küzd őj hősöket, amint verekednek a latrinán a helyért, hétrét görnyedve a hasmenés kínjaiban. Gyakran használ „csúnya” szavakat. De abban a pokolban, amiben él­tek, az élet iszonyata s a testi gyengeség mindent a lényeges mondandóra korlátozott. Nem­csak a napi egy szelet kenye­ret, de a lélegzetet is be kel­lett osztani. „Unjuk már a borzalmakat” — bizonyára ezt mondják so­kan az olvasóik közül. De hi­szen Antelme könyve nem a borzalmakért íródott. Hanem rettenetes és nagyszerű „em­beri fajtánk” győzelméről szól okosan ,elemzőn, mély ember­séggel és megértéssel. Szegő György fordítása kitű­nő. S ugyanez a jelző illeti meg a védőborító rajzáért, s a kötéstervért Kass Jánost. Mielőtt megszülettem A cím fantasztikus, vagy misztikus hangszerelésű témát sejtet. Ehelyett Ivajlo Petrov, a most ötven év körül járó bolgár író létének előtörténetét írja meg. Szüleire emlékezik! De egészen újszerű módon nem a meglett korú szülőkről ír, ahogyan a „gyerek” — öt­ven, vagy akár hetven eszten­dősen — emlékezni szokott rá­juk, hanem a tizenhat éves apáról és a tizennyolc éves anyáról. Ettől és finom humo­ra, érzékeny líraisága zomán­cától a regény különös bájt és varázst nyer. Az éretlen ka­masz — az író jövendőbeli ap­ja — a házasságközvetítők ál­tal ajánlott menyasszonyjelölt­ből semmit, ruházatából is mindössze egyetlen gyöngyház­gombot lát. A következő alka­lommal a fonóban összetévesz­ti egy másik lánnyal, akinek hasonló gombok díszítik a ru­háját; egyiknek az arcára sem mer ránézni. Ugyanakkor jól tudja, hogy házasodnia' szigo­rú kötelesség, mert a földhöz, a munkához fiatal, erős kezek­re van szükség. S a kiválasz­tott lány is majdnem elcseréli az ifjú, félszeg, orrát ködmöne ujjába törlő Petárt egy idő­sebb. férfiasabb fiatalember­rel. így az író, saját vallomá­sa szerint, több ízben is olyan helyzetbe került, hogy vagy nem születik meg, vagy eset­leg más apáé lesz. A játékos kedvességgel, gyöngéd megértéssel ábrázolt házassági história szövetén azonban keményen meghúzott vonalakkal rajzolódik ki a bol­gár nép hajdani'életének nyo­morúsága, szörnyű elmaradott­sága, s kiszolgáltatottsága. S bár az értékes és élvezetes kis­regény igen rövid, Petrov írói erejét bizonyítja, hogy hősein kívül még kitűnő, markáns fi­gurák egész sorát állítja elénk. Főhőse, az író maga — a témá­ból következően a könyv vé­gén születik meg, s máris fel­veti a lét legsúlyosabb kérdé­seit. Mert utolsó mondata sze­rint „... az ember egynapos korában feladja önmagának az ilyen átkozott kérdéseket.” A jó fordítást Csikhelyi Len­ke, s a szép védőborítót és kö­téstervet Benkő Anna készítet­te. A Petrovot bemutató gon­dos utószót Juhász Péter írta. Barát Endre Egy dunántúli mundnlalúról Pécsett, a középkori kapu­bástya alján' fekvő várkertben mandulafákat ültettek el Ja­nus Pannonius emlékezetére. Ezen a helyen áll a költő élet- nagyságú bronzszobra, Borsos Miklós szobrászművész alkotá­sa, amelyet ez év tavaszán avattak fel, a nagy humanista halálának 500. évfordulóján. A kertészeti vállalat dolgozói most néhány kis mandulafát helyeztek el a szobor közelé­ben, mintegy jelképeként a köl. tő egyik legszebb „Egy dunán­túli mandulafáról’’ című ver­sének. Janus Pannonius e köl­teményében egy érdekes ter­mészeti jelenséget örökített meg, ami az ő számára rend­kívüli eseménynek tűnt, ám a Mecsekalján viszonylag gyak­ran előfordul: a mandulafák téli, tél végi virágfakadása. A költészetet kedvelő kertészek úgy alakították ki a facsopor­tot, hogy a bronzalak tekintete éppen a kis mandulafákra esik és ily módon az eljövendő ta­vaszokon ő lesz az első — né­ma — tanúja a mandularü­gyek kipattanásának. Az utóbbi években valósá­gos naptárkultusznak lehe­tünk tanúi. S ha jól meggon­doljuk: nem is közömbös do­log, hogy milyen tartalommal, művészi ki vi telezés ben készül­nek ezek az asztalra állítható vagy falra függeszthető külön­féle füzetecskék, hiszen az év minden napján legalább egy­szer ráesik a tekintetünk. Ezért is könyvelhetjük el örömmel azt a világosan meg­mutatkozó szándékot, amely immár évről évre a művésze­ti ismeretterjesztés és ízlésne­velés szolgálatába kívánja ál­lítani az új esztendő bekö­szöntővel ez olyannyira szük­ségessé váló nyomtatványokat. Hatféle naptárt kínálnak e hetekben a kirakatok, a Kép­zőművészeti Alap Kiadóválla­latának kiadványait, az At­henaeum, a Révai, az Offset, a Kossuth nyomdák ízléses kivi­telezéseiben. több szín nyo­másban, Különféle méretűek: a nagyjából szabvány könyv­alaktól a négyedíves plakátig tort a széria. Tartalmukat il­letően : homogén mondaniva­lóját (amely egy-egy művész munkásságából ad ízelítőt) és egy témakörön belül is kissé változatosabban csapongót egyaránt találunk köztük. Glatz Oszkár festményeinek a legjelesebbjeit mutatja be az egyik ilyen új, idei asztali naptár. A 13 kép (amelyek le­velezőlapként is leszakíthatok egy-egy hónap elmúltával) századunk kiemelkedő művé­szének, az 1958-ban elhúnyt mesternek nagyszerű táj- és emberábrázoló művészetét Hetven évvel ezelőtt szüle­tett Szabó Ferenc, az új ma­gyar zene bátor szellemű al­kotója, akinek zeneszerzői, pe­dagógusi, munkásmozgalmi és elméleti tevékenysége egyaránt nagy jelentőségű. Nehéz, küz­delmes életútja, kitartása, elv­hűsége, bátor kiállása a mun­kásosztályért sokak számára irányító példa volt. Zeneszerzőként Weiner Leó és Kodály Zoltán növendéke volt, a „messziről jött” fiatal­ember, tehetségével, szorgal­mával, korán kivívta tanárai megbecsülését, majd pedig a kritika elismerését. „Ez a fia­talember szabadon énekel, pe­dig nagyon nehéz sors húzza le vállát” — írta róla Tóth Ala­dár. Szimfonikus és kamara- . művei, oratóriumai, kórusmű­vei, tömegdalai és népdalfel­dolgozásai egyaránt jelentő­sek; a magyar nép zenéjén kí­vül előszeretettel fordult az orosz népdalhoz. E vonzalmát őrzi a Hét orosz népdalon kí­vül a Lakodalmas című kórus­műve is. Születésének 70. évforduló­ján két legjelentősebb művé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom