Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
»»I»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»» »»»»»»»» »»»»»»»»»»»» «« «« «« «« «« «««««« «« «« «« «« «« «« «« «« HATÁROSÁN, az üj üzemcsarnokban GABOR VIKTOR felvétele »» »» »» »» »» »» »» »» »» »»»» »» »» »» »» »» A brigád egy műszakban nyolcvan villanymotor álló- részét szereli össze. Ezt nem könnyű megcsinálni. Nem lehet elmenni a munkahelyről, mert a szalag megy. Természetesen szünet is van: nyolctól nyolcára ötig reggeliznek, vagy kimennek a levegőre, fél tíztől háromnegyed tízig legtöbben uzsonnáznak, délben is van öt szabad percük, ilyenkor mindenki megmozgatja a csontjait. Támogatás Az ifjúsági szocialista brigád vezetője elmondja, hogyan támogatja a brigád az arra rászorulókat : — Tavaly meghalt egy fiatalasszony férje, vonatszerencsétlenség áldozata lett. Az anyának két kisgyermeket kellett nevelnie. Ö is tekercsberakó volt, de nem szalagon dolgozott. A brigád elhatározta, hogy segíti a norma teljesítésében. Ráhajtottunk, egy- gyel több állórészt szereltünk össze, s ezt átadtuk mindennap a fiatalasszonynak, mintha ő csinálta volna. Ez nagyon sokat jelentett neki, mert képtelen volt gyorsan dolgozni az idegességtől. Húsvétkor voltam náluk, a gyerekeknek kis kombinét vettünk, papucsot, nyuszit és édességet. Az anya ma már jól van, nem szorul a segítségünkre. — Ezután egy nyugdíjas takarítónőre találtunk, aki rossz körülmények között, albérletben lakott. Augusztusban nála jártunk, kis édességet, gyümölcsöt, kávét vittünk neki. Naigyon örült a látogatásnál?;. Együtt le is fényképészked- tünk. A nénit elhívtuk a nyugdíjastalálkozóra. Jövőre is őt patronáljuk, szeretnénk szociális otthonba elhelyezni. — Egyszer volt a brigád a túrái szociális otthonban, műszak után busszal mentünk. Az ebédlőben idős bácsik, nénik vártak minket. Leültünk közéjük beszélgetni. Elmondtuk, hogy mit csinálunk, hogyan élünk. Ök meg a régi szép időkről meséltek, meg a csúnya időkről is. Egy asszony elpanaszolta nekem, hogy a testvérei kisemmizték, verték, ezért került a szociális otthonba. Hajdú Jóska, a KISZ-tit- kárunk magnót is hozott, ezt bekapcsoltuk, egy bácsi engem is felkért táncolni. A fiatal lányok, amikor a szalaghoz kerültek, gyakran sírtak. Egyszerűen nem tudták megcsinálni a műveletet. Nem ismerték a behúzófa fogását, az ujjaik nem engedelmeskedtek. Ha már megy a munka, akkor sem beszélgethet _ a munkás, mert elmarad a szalagtól. Es ez nagyon rossz érzés, jön az anyag, torlódik a munka, idegesíti a munkásnőt, még rosszabbul mozog a keze, de kínlódik, mert tudja, hogy a szalag nem vár rá. Társadalmi munka Az ötszörös szocialista ifjúsági brigád vezetője a kollektíva társadalmi munkájáról beszél: — Húsz órányi társadalmi munkát vállaltunk. Hegedűs1972. KARÁCSONY Milliók, jobb munkakörülményekért «« «« «««««««« «« «« «««« «« «« «« «« «««««««« «« «« «« «« «« «« «« «« «««««««« «« «« «« «« ,,. . . minden dolgozó osztály és számottevő réteg kereseti és lakásviszonyai, fogyasztása, egészségügyi, szociális, kulturális ellátottsága javul, életszínvonala rendszeresen emelkedik.** (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA NOVEMBER 14-15-1 ÜLÉSÉNEK ALLAS- FOGLALASABOL.) Csak egyetlen példa. A negyedik ötéves terv időszakában. Magyarországon 4,6 milliárd forintot költenek a közúti járműprogramra. És ebből az összegből jut (jutnia kell) új üzemek felépítésére, korszerű, magas termelékenységű gépsorokra. A beruházások — természetes módon — a gyártástechnológia .korszerűsítésére és a termelés gyors ütemű növelése mellett a dolgozók munkakörülményeit is javítják. A Csepel Autógyárban például az alvázgyártást a legfejlettebb technikai színvonalom vezetik be ... És mint köztudott, nem ez az egyetlen kiemelt népgazdasági program. Itt van a könnyűszerkezetes építés, a textilipari rekonstrukció, a híradás- technikai eszlköagyártás fejlesztése. Ezek is. És a kiemelt programokon kívül is fejlesztik a vállalatok a gyártást, gépesítik az anyagmozgatást, a rakodást, javítják dolgozóik szociális ellátását. S a javuló munkakörülményekkel párhuzamosan csökken az egészségre ártalmas munkahelyek és a balesetforrások száma. országban ivóvíz és szennyvíz elvezetésére alkalmas betoncsöveket, ezért szükség volt a kapacitásnövelésre. De nem hiszem, hogy csak ez lett volna a gyár korszerűsítésének indítéka — mondja Göltl János művezető. — A munkakörülmények összehasonlíthatatlanul jobbak most, mint korábban. Itt, a csőüzemben például régen a szétszedhető formákba egy méter magasra lapátoltuk a köztudottan nehéz vizes cementsóder-keve- réket (nyolc óra alatt tizenegy köbméternyit), majd a 30—270 kg súlyú csöveket háromkerekű kocsikon szállítottuk az érlelőhelyre. A nagyobb csöveket lovas kocsival fuvaroztuk. Emlékszem volt idő, amikor nyolc lova volt a vállalatnak. A korszerűsítés előtt már valamivel könnyebb volt a munkánk, most pedig a keverés, adagolás automatizált, az anyagmozgatást szállító- szalagok és hat futódaru végzi. A szállítás és rakodás gépesítésével kezdi mondanivalóját Tóth Imréné is a mo- zaiklap-üzemben: nyi mozaiklapot képes gyártani, mint akár egy évvel ezelőtt. Szénpor helyett, növények között A Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat ceglédi gyárának főmérnöke, Kiszely István arról tájékoztat, hogy a tavaly üzembe helyezett sertés, szarvasmarha és ló feldolgozására alkalmas vágóvonalon az idén megszervezték a második műszakot is. A hétszáz dolgozó többségének már a vágóvonal üzembe helyezése is rendkívül megkönnyítette a munkáját, az idén további beruházásokkal igyekeztek még jobb körülményeket teremteni. Föld- gáztüzelésű kazánházat és iparitanuló-szállást építettek, elkészült egy négyszáz személyes fekete-fehér öltöző, mosdó és most épül a nyolcszáz személyes üzemi ebédlő és konyha. Bevezetője után a főmérnök végigkísér az üzemen. A kazánház korszerű, patikatiszta épület. Bent kellemes meleg, párás levegő, ezüstösen csillogó nagy kazánok, sok-sok cső- ' vezeték és itt is, ott is üdén zöldellő növény fogad. A talicskától a Diesel-targoncáig A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyára az elmúlt négy év alatt teljesen megváltozott: a régi toldott - foldott épületek eltűntek, s a helyükön európai színvonalú gyár nőtt ki .a földből. A 400 millió forintos beruházás az idén készült el teljes egészében, s — mint Bálint István igazgató elmondta — most még az új technológiákkal ismerkednek, de 1975-re már teljes kapacitással termelnek. — Vajon ennek a nagy beruházásnak csak az volt a célja, hogy nőjön a termelékenység? — kérdem a csőgyártóüzem dolgozóitól. — Mi egyedül készítünk az — Néhány évvel ezelőtt talicskákkal szállítottuk a mozaiklapokat, most tizennégy Diesel-targoncánk van, amelyek a rakodólapokon egyszerre több százat visznek a raktárba. De a mozaiklap-készí- tés is teljesen megváltozott. Én már huszonnegyedik éve dolgozom itt, így joggal mondhatom: ilyen könnyű feladatunk még nem volt, mint most, a legutóbbi félévben. Igaz ugyan, hogy még csak tanuljuk az új technológiát, de nincs más dolgunk, mint' ellenőrizni a gép műn-' kaját; esetleg megigazítani az anyagot a formában. Nem kell az anyaggal telt, mintegy harminc kilogrammos ikerrámát hatszázszor megemelnünk naponta, mint korábbam A gépek segítségével mindegyikünk háromszor any— Kellemes lehet ilyen környezetben dolgozni — mondom a bemutatkozás után Tóth Imre kazánkezelőnek. — Annál inkább — feleli mosolyogva — mert nemcsak piszkos, de nehéz munkát is végeztünk. Még tavaly is naponta 70—80 mázsányi szenet lapátoltunk a „nagy szénfalókba”. Most csak a műszereket kell figyelnünk, nehogy 10 atmoszféra fölé emelkedjen a nyomás a kazánokban, a többi az automatika dolga. Itt a vezérlőasztalnál csökkenthetjük, vagy növelhetjük a gőztermelést. Megjegyezném, hogy ezek a kazánok sokkal gazdaságosabbak, mint a széntüzelésűek, egy tonna gőz előállítása a korábbi 250 helyett most 150 forintba kerül. — Hallottam, hogy új öltözőjük van.., nének, a csoportvezetőnknek az az ötlete támadt, hogy jó lenne az üzem előtt rendbehozni a teret. Ezt az üzemvezető is nagyon helyeselte, hozattak földet, ágyásokat készítettek. Összeadtuk a pénzt, árvácskát, szegfűt vettünk, a műszak után gereblyéztünk, elültettük a töveket. A tél előtt pedig kiszaggattuk, mert elhervadtak a virágok, elsimítottuk a földet, hogy jövőre újra parkosíthassunk. Berki Ibolya tizenkilenc éves brigádtag egy sajátos társadalmi munkáról mesél: — Kitaláltuk, hogy külföldre kellene menni, az a legjobb, ha megkeressük az árát. Minden műszak után két órától hatig bentmaradtunk, s a selejt forgórészekből lapos fogóval kiszedtük a jó tekercseket. Egy emberre mintegy tízforintos órabér jutott. Négy óra alatt így negyven forintot kerestünk. A tervezett NDK-út több mint háromezer forintba került, tehát úgy nyolcvan délután, háromszázhúsz órán át kerestük rá a pénzt. — Július hetedikén tízen indultunk az NDK-ba. A vezetők tanácsokat adtak, a művezetőnk meg is puszilt. Még sohasem ültünk repülőn, nagyon izgultunk. Hatra Drezdában voltunk. Königsteinbe utaztunk, hajókiránduláson vettünk részt, megnéztük a várat, jártunk a Zwingerben, a meisseni porcelángyában. Csodálatos volt, most, hogy beszélek róla, úgy érzem, mintha csak álmodtam volna. Sosem felejtem el a búcsúvacsorát: a virágok között színes gyertyák égtek, szólt a zene, gyönyörű teríték állt az asztalon.., Az ikladi Ipari Műszergyárban csaknem négyezer ember dolgozik, 118 szocialista birgád közül 25 ifjúsági. Az ifjúsági közösségeket az különbözteti meg a felnőtt kollektíváktól, hogy a tagok kétharmada huszonhat éven aluli. A brigádok mikroközösségek, amelyekben egymásra találhatnak az emberek, ha életük öntevékenyen, öntörvényűén, természetesen alakul, s ezt semmilyen irányítás, ellenőrzés, értékelés nem pótolhatja. A tekercselőüzemben a Gárdonyi Géza, ötszörös szocialista ifjúsági brigád átlagteljesítménye az idén 105 százalék volt. Kirándulás A Gárdonyi Géza ifjúsági brigád vezetője egy jól sikerült kirándulásról mesél: — A harmadik negyedévben a brigád második lett a versenyben, ezerkétszáz forintot kaptunk. Ebből a pénzből közösen mentünk kirándulni. Vasárnap reggel nyolckor indultunk, a busz negyed tízre ért Pestre. Elmentünk egy presszóba, s kávét ittunk. Tízkor nyitott a Nemzeti Múzeum, ott sok régi dolgot láttunk, öreg ruhákat, fegyvereket, érmeket, köveket. Tizenegytől hangversenyt rendeztek a múzeumban, ezt meghallgattuk, emlékszem, a „Kis éji zenét”, is játszották. Délben a Modern étteremben ebédeltünk. Utána elmentünk a Kamara Varietébe, s megnéztük a Vízum nélkül című műsort. Nagyon hangulatos volt, nekem Kabos tetszett a legjobban, humorosan beszélt arról, hogy ő házasságellenes. Nagyon szeretem az artistákat, a táncosokat, színes reflektorok világítottak, szép volt. Este felültünk a buszra, mindnyájunknak jó kedve volt, hasáig énekeltünk. Tagság Egy brigádtag bemutatja a kollektívát: — Hajdú Józsefné adagoló 48 éves, rendes dolgozó, együttérez a fiatalokkal; Deák Fe- rencné szigetelő 35 éves, ahogy tud, segít a brigádnak; Török Erzsébet brigádvezető 22 éves, mindent megtesz, hogy a kollektíva eredményt érjen el; a tekercsberakók: Berki Ibolya 19 éves aktív brigádtag; Koza Rozália 18 éves, csendes, szende kislány; Valentyi- ni Mártonná 18 éves, nagyon halk szavú, munkájával elégedettek; Bús Erzsébet 18 éves, bátor fellépésű lány; Pásztor Teréz 21 éves, nem szeret sokat beszélni; Kolesza Sándorné 21 éves, szófogadó munkás; Zséli Erzsébet 18 éves, bármit rábíznak, szívesen megcsinálja; Balázs Margit 19 éves szigetelő, fürge kislány; Siroki Erzsébet 20 éves, szigetelő, aktív KISZ- titkár; Klárik Jánosné 21 éves, elkötő, szorgalmas, komoly asszony; Tóth Vincéné 26 éves, forrasztó, most jött vissza szülési szabadságról; Masznyik Jánosné 25 éves, felsővarró, talán az egyik legrégibb munkás a szalagon; a 24 éves Tóth Margit felsővarró, nagyon szolid, rendes teremtés; Varga Erzsébet formázó 17 éves, elég nehéz fizikai munkát végez; Takács Józsefné 24 éves javító, ő korrigálja a szalag hibáit... FÓTI PÉTER 11 — Igen, de mi nem használjuk — szól közbe. — Nekünk ugyanis saját öltöző- és mosdófülkénk van itt a kazánházban. — És a fizetésük? Változatlan? — Sőt, valamelyest emelkedett is! Kondás — fehér ruhában Fejkendő, illetve sapka, fehér védőruha és fehér gumicsizma az öltözéke annak a két állatgondozónak, akik a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdasága verseg —fenyőharaszti sertéstelepe n dolgoznak, s akiket munka közben szerettem volna meglátogatni, de mivel nagyon vigyáznak a higiéniára, idegeneket nem engednek az állatok közé. Ezért aztán az öltözőben beszélgettünk Kiss Viktornéval és Berecz Józseffel az egészen új, sőt még most is épülő 70 millió forintos kombinátról, amelyben a sertéstelepen kívül lucernaszárító, takarmányelőkészítő, vízmű, villanytelep, fekete-fehér öltöző és étterem is helyet kapott. — Mi húszán, állattenyésztők, hagyományos módon csak kétezer sertést láttunk el, most viszont ötezret, hiszen sem takarmányt, sem trágyát nem kell hordanunk.' A takarmányt csigarendszerrel osztjuk szét, a trágyát pedig egyszerűen kimossuk az állatok alól. — Ezek szerint könnyebb itt több száz sertést ellátni, mint a háztájiban kettőt-hár- mat? — fordulok Kiss Vik- toméhoz. — Valahogy így van. — Korábban más körülmények között is foglalkoztak állattenyésztéssel? — Én bizony 1935 óta voltam csordás, juhász, kondás ... — Es ... mennyivel köny- nyebb a mostani munkája? — Az említettek mellett azzal, hogy nem kell hajnali kettőkor felkelnem. Önmagának — mindenkinek A megyében mintegy 200 vállalat és gyáregység működik, s — mint a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsánál elmondták — valamilyen formában mindenhol igyekeznek javítani a munkakörülményeken. A Kohászati Gyárépíiö Vállalatnál az egyik legnehezebb fizikai munkát, az öntecset melegítő kemencékből a salakeltávolítást, gépesítették. (Eddig ugyanis légkalapáccsal törték a melegben, poros, szilikózisveszélyes kemencékben a salakot, nemrég távirányítású salakbontó berendezést helyeztek üzembe.) A Cegléd és környéke Háziipari Szövetkezet tagjai tavaly még a város öt különböző részén dolgoztak: gondot okozott a szállítás, az ellenőrzés, s nehézségekbe ütközött a szervezés is. Az idén — a szövetkezet fennállásának 20. évfordulójára — elkészült a kétszintes központi üzemház. De sorolhatnánk még a példákat. Egymásután veszik a vállalatok az anyagmozgató gépeket, szállítószalagokat, korszerűsítik a technológiát, új munkásszállókat, öltözőket, mosdókat, éttermeket építenek, illetve felújítják a régieket, automatasorokat helyeznek üzembe, anyagilag támogatják a dolgozók lakásépítését. Mindez sok millió forintba kerül. de vajon kifejezhető-e értékben az az energia, amit ilyen áron megtakaríthat az ember önmagának és az egész társadalomnak? CZIBOR VALÉRIA A Pest megyei Hírlap melléklete KJ
