Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
2 1972. DECEMBER 3., VASÄRNAP Hétfő: Budapestre érkezik a Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség — Helsinkiben folytatódott az európai konferencia előkészítése. Kedd: SALT-ülés Genf- ben, tárgyalások munkabizottságok alakításáról — Nixon hozzákezdett kormánya új tagjainak kinevezéséhez. Szerda: Az ENSZ-közgyű- lése megkezdte a közel-keleti vitát — Választások Hollandiában. Csütörtök: Nguyen Phu Dúc, Saigon „Kissingere” Washingtonban tárgyal — Allende chilei elnök elindul külföldi látogató-kőrútjára. Péntek: A magyar—szovjet tárgyalások befejeződése — Bejelentik a két német állam alapszerződésének december 21-én történő aláírását. Szombat: Grecsko marsall befejezi franciaországi látogatását — Harcok Dél-Viet- íiamban, bombázások a VDK-ban. Georges Pompidou francia köztársasági elnök is fogadta Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi minisztert, aki a héten hivatalos látogatáson Franciaországban tartózkodott. Képünkön: Grecsko, az Elyseé-palota előtt rövid interjút ad az újságíróknak. Allende chilei elnök, aki négynapos látogatáson Mexikóban tartózkodik, megkoszorúzta a fővárosban a Hősök emlékművét. He Si krónika I „Metel Európa” étlapja Budapesti visszhang — A NATO csak az első sebességre kapcsolt Pont kerül az „i” betűre — Közel-Kelet változatlan ellentmondásai A béke 38. napja helyett... A világsajtó jelentéseiben, tudósításaiban az elmúlt héten különösen sokszor szerepelt Budapest neve. A magyar— szovjet tárgyalások, a közös közlemény megállapításai, Leonyid Brezsnyev és Kádár János csepeli beszédei méltán álltak a nemzetközi figyelem előterében. A kétoldalú kapcsolatok témakörén túl, jelentős visszhangot kaptak a világproblémákkal, s különösképpen az európai kibontakozás lehetőségeivel kapcsolatos megállapítások. Ezeket az értékeléseket támasztották alá • a Helsinkiből érkező jó hírek is. A hatszögletű tárgyalóasztal mellett helyet foglaló nagykövetek túljutottak saját munkájuk megszervezésén és hozzákezdtek érdemi feladataik megoldásához. Az alaphangot az elsőként felszólaló szovjet képviselő adta meg, aki célravezető, konkrét javaslatok egész sorával állt elő. Ezek szerint 1973 júniusában kellene megtartani az európai biztonsági és együttműködési konferenciát. A napirenden földrészünk biztonsági rendszerének elvi és gyakorlati kialakítása szerepelne, beleértve az együttműködés számos olyan fontos oldalát, mint a gazdasági és kulturális kapcsolatok, környezetvédelem, turisztika stb. A konferencia különböző szinteken folytatná megbeszéléseit, de a végső szakasz mindenképpen a kormányfők közreműködésével zajlana, s ésszerű volna valamilyen állandó, intézményesített szervezet létrehozása. Természetesen lehet vitatkozni a részleteken, a lényeg azonban az, hogy közben minél előbb összeálljon — a Le Monde kifejezésével élve — Hotel Európa étlapja. A szocialista országok határozott kezdeményezéseivel szemben a NATO tagállamai egyelőre még nem kapcsoltak a második sebességre, s noha magához a konferenciához elvi hozzájárulásukat adták, előkészületi tempójuk nem túl gyors. Lehetséges, hogy a néhány nap múlva Brüsszelben megtartásra kerülő atlanti tanácsülés idejére felfüggesztik majd a helsinki megbeszéléseket, remélhetőleg azért, hogy utána még gyorsabban haladhassanak. Javítja az európai légkört, hogy a héten megegyeztek: december 21-én aláírják a két német állam alapszerződését. A diplomáciai naptár olyan zsúfolt volt, hogy ezúttal nem kerülhet sor Berlinben kormányfői találkozóra, a tárgya- lástöFténetből jól ismert államtitkárok, Kohl és Bahr írják alá az okmányokat. Mind Berlin, mind Bonn részéről együntetű kívánság nyilvánult meg ugyanis, hogy még karácsony előtt tegyék fel a pontot az i betűre. Svédország máris bejelentette, hogy december 21-én elismeri az NDK-t, és diplomáciai kapcsolatokat létesít vele. Dátum megnevezése nélkül, hasonlóképpen foglalt állást Dánia, Norvégia, Iz- land és Ausztria is. Előreláthatólag rövid időn belül alaposan megnő azoknak az államoknak száma, amelyek diplomáciai viszonyba lépnek az NDK-val. (Jellemző volt a francia külügyminiszter minapi nyilatkozata: Párizs sem akar az utolsó lenni...) Kontinensünk mozgásával sok tekintetben ellentétben áll a két legfontosabb válságterület. Áz ENSZ a hét derekán ugyan megkezdte a közel- keleti vitát, de reálisan tekintve a tényeket, fordulatot vagy különösebb eredményeket nem várhatunk. Sajnos, már az előjáték sem tartogatott kedvező mozzanatokat: kuwaiti értekezletükön maguk az érdekelt arab államok sem voltak képesek megegyezni a hatékony és egységes állásfoglalásban. Az Arab-Kelet legbiztatóbb eseménye a héten az volt, hogy a nemrég még határháborút folytató két Jemen megegyezett egymással. Párizsban szerepcsere történt: csütörtökön a négyes Vietnam-konferencia ült össze, amely a megelőző héten, a bizalmas tárgyalások miatt elmaradt. A megbeszélés legfeljebb arra volt alkalmas, hogy a szembenálló felek jobban kifejthessék nézeteiket. Hiszen ezeket a napokat tulajdonképpen „gondolkodási szünetként” iktatták be a bizalmas eszmecsere folyamatába, s úgy Washingtonban, mint Hanoiban intenzív konzultációk folytak. A holnap újrakezdődő tárgyalások a jelek szerint döntő szakaszukhoz érkeztek. Korai lenne elébevágni az eseményeknek, de kedvezőtlen jelként hatott, hogy . Thieu saigoni elnök bizalmasa, Nguyen Phu Dúc Washingtonba sietett s ott állítólag csúcstalálkozót sürgetett Nixon, illet- vet a dél-vietnami amerika- barát rendszer vezetője között. Ez újabb halasztást, időhúzást jelentene, megint kitolná az esedékes aláírás dátumát. Amerikai'lapok már az év végéről beszélnek, sőt forgalomba került január 20-a, Nixon- nak az újabb elnöki időszakra történő beiktatási napja is. (Az érvelés úgy hangzik, hogy az Nguyen Phu Dúc, Thieu saigoni elnök személyes megbízottja a Washington közelében levő Dulles nemzetközi repülőtéren. Buenos Airesben pénteken váratlanul légvédelmi egységeket vezényeltek Juan Perön, volt argentin elnök villája elé. Az intézkedést azzal magyarázták, hogy a légierő több tisztje ellenséges érzelmekkel viseltetik Perónnal szemben, s így a volt elnök elleni támadástól lehet tartani. Egyesült Államok elnöke így mégiscsak teljesíthetné 1968- as választási ígéretét, amely a háború felszámolását helyezte kilátásba négy év alatt.) Mindezzel ellentétes viszont, hogy az amerikaiak egyelőre „befagyasztották” a további csapatvisszavonásokat. így tehát 27 ezer emberük marad Dél-Viet- namban, s csaknem százezer a környező bázisokon, javarészt a légierők katonái. A vietnami veszteséglistáikra pedig tovább íródnak a nevek. Ha az amerikaiak teljesítik első kötelezettségvállalásukat, akkor ma lehetne már a béke harmincnyolcadik napja... Réti Ervin Távol-keleti utazás (1.) A Cső!Iima hátán Phenian hangulatában, föld- rltcl‘ia" rajzi helyzetében erősen emlékeztet a mi Budapestünkre, sajátosságainak elütő volta ellenére is. Mindenekelőtt a Thedong-folyó —a Thedonggan — teszi ezt, amely ugyanolyan méltóság- teljes, széles hömpölygéssel szeli ketté a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosát (pontosabban: Korea ideiglenes fővárosát — aminek magyarázatára cikksorozatomban visszatérek), mint a Duna a mi fővárosunkat. S a jobb parton, akár a Gellérthegy, itt is egy — talán valamivel szelídebben magasodó — hegy, a Moranbon színesíti a panorámát üde parkjaival és szép, új épületeivel. E hegy oldalának egyik kiemelkedő pontján áll a felszabadító szovjet hősök obeliszk- je, a part mentének egy széles magaslaton húzódó platóján pedig a városkép legszembetűnőbb emlékműcsoportja — a japán elnyomók és az amerikai imperialisták elleni harcra emlékeztetve —, középen Kim ír Szénnek, a párt központi bizottsága első titkárának, az or: szág miniszterelnökének harminc méter magas bronzszob- A csollima-szobor phenjanban. rával. Még egy érdekes szobor is díszíti ezt a környéket. Vagy kétszer tíz métert kúszik föl a tekintet a fehér kövekből rakott pilonon, amíg megpillantja a vágtázó, röpülő, szárnyas ló ércfiguráját, hátán egy férfi- és egy nőalakkal; Az egyikük kezében könyv, a másikéban tömött gabonakéve. A szárnyas ló afféle, mint a magyar regékből ismert tdltosparipa. Itt Csallima a neve. Azt tartja a régi koreai monda, hogy egyetlen lépésével ezer li távolságot vágtázott be. (A li régi — Kínából származó — hosszmérték, kb. 440 méter.) A Csollima-szobor azonban — amelyet 1961-ben avattak föl — lényegesen többet jelent, mint csupán emlékezést a mesealakra. Jelképpé vált. Méghozzá a mai népi Korea rendkívül kifejező jelképévé. Azt jelképezi a Csollima, hogy táltosröptű gyorsasággal akarnak előrehaladni a szocialista építésben az élet minden területén. A köze'műitban négytagú magyar újságíró-delegáció részese- ------------------------- ként (mint a KNDK külügyminisztériumának és a koreai újságíró-szövetségnek a vendége) így találkoztam magam is szerte az országban, a Csollima névvel. Ennek jegyében és nevével indult 1956. decemberében új munkaver- seny-mozgalom, amelybe azóta minden üzem, s a legtöbb munkahely bekapcsolódott. E mozgalom jegyében épült föl 1970 decemberében az V. pártkongresszus tiszteletére Phenjan egyik legszebb és legnagyobb utcája, rekord idő alatt Az utca torkolatában 9 emeletes lakóház, végig pedig általában 4—6 szintes, erkélyes házak. Az utcát Csollimáról nevezték el. Jogosan, hiszen hat hónap alatt nőtt ki a földből, s tízezer család kapott itt új otthont, központi fűtéses, összkomfortos lakásokban. Az ideérkezőnek egyébként éppen az építkezések jelentik az-------------------------- első legközvetlenebb és legjelentékenyebb be nyomást. Közismert,. hogy az 1950—53-as háborúban milyen óriási pusztítást szenvedett ez az ország, hogyan dőltek romokba lakóházak, egyes városaiknak csaknem háromnegyed része. Ma pedig nemcsak Phenjanban, hanem másutt is, ahol jártunk: a demarkációs vonalhoz közel eső, híressé vált Keszon- ban, vagy az északkeleti tengerpart nagy ipari városában, Hamhünben, új házsorok tömegét láthattuk. S nemcsak tömegesen és gyorsan, hanem igen megnyerőén is építkeznek. A paneles, előre gyártott elemekből, típustervek alapján készült lakóházak is sokfélék, mondhatni: sokkal kevésbé egyhangúak, mint helyenként nálunk. Külső falburkolatul pedig — kevés kivételtől eltekintve — mindenütt színes kerámiát alkalmaznak, ami nemcsak praktikus, nem kopik és állandóan tiszta (egy nagyobb eső után csakúgy csillog az egész város), hanem igen megkapó a pasztellszínek sokaságában sorakozó házak látványa. A lakásokat illetően számunkra érdekesség, hogy a városban is követik az ősi és nagyon ügyes hagyományt: padlófűtést. A központi fűtés csövei ugyanúgy a padozat alatt húzódnak végig, mint ahogyan a falusi házákban ősidők óta a konyhából elvezető csöveken át áramlik a meleg a lakószobák padlója alatt. Ennek, természetesen a régi szokásokban gyökereznek az okai, mivel a távol-keleti népeknél párnákon, a gyékénnyel borított padozaton üldögélnek, vetik meg a fekvőhelyet. Falun széket, ágyat sem tartanak a lakásban. A ph'niani városnézés uutoablakból felvillanó első kepeiből ——----------------------------is gyorsan összeáll a megállapítás: me gvalósult a három nappal a fegyverszünet megkötése^ után, 1953. július 30-án meghirdetett jelszó: „Modern várost építeni!” (A jelenlegi hatéves terv egyébként az országban évi 300 ezer új lakás építését irányozza elő falun és városon.) Pusztán az utcaképből megítélni bármely város vagy ország életét, felületességre vallana. Am az utcán szerzett impressziók igen sokat mondóak lehetnek. Mint ez esetben is. A romok helyén így — ilyen gyorsan és szépen — fölépült városok nagy élet- és munkakedvről, szervezettségről, határozott célokról tanúskodnak. Ugyanúgy, mint — ahogyan mondani szokták — az utca emberének külseje. Az öltözködésnél természetesen félre kell tenni az európai megszokottságot és szemléletet Itt más ízlésvilág és más hagyományok a meghatározóit. Es az — mint bárhol —, hogy honnan indultak. Itt 1945. előtt tömegével éltek (éltek? sínylődtek!) olyanok, akiknek a szó szoros értelmében nem volt ruhájuk, legfeljebb rongyaik, s ezrével haltak éhen az emberek. Ma mindenkin tisztességes ruha látható: finom vagy kevésbé finom anyagból, de mindenkin jó ruha. A férfiak általában a nálunk képekről ismert zub- bonyszeru öltözéket hordják, a nők pedig falun és városon egyaránt, munkakörtől függetlenül, az ősi népviseleti elemeket hordozó, sajátos ruhát: a közvetlen mellvonalnál kezdődő és gyakran bokáig vagy legalább jóval térden alulig érő szoknyával, a blúzrészen pedig az elmaradhatatlan, masniba kötött, színes szalaggal. Szépek, bájosak ezek a ruhák, amelyeknél az egyéni ízlést az adja, hogy a színeket és az anyagokat hogyan, milyen ötletességgel válogatják meg. A legszebben és a legváltozatosabban a gyerekeket öltöztetik: a gyermekkultusz egyébként szinte bámulatosan megható. Nem egy helyen mosolyogva mondogatták barátaink, kollégáink, hogy „Koreából elkergettük a királyt, de új uralkodót tettünk a helyébe. Ez a kisgyermek”. [A tisztességes öltözöttséghez bizonyára hozzájárul az elosztásnak — ismét csak az ottani viszonyokkal összefüggő — jelenlegi módszere. E szerint a fizetést kiegészítik különféle természetbeni juttatások. Így például általában minden dolgozónak jár évenként ingyen egy nyári ruha (nem munkaruháról van szó), kétévenként egy öltözet téli ruha, háromévenként télikabát, kesztyű, sapka. Az óvodás, iskolás gyerrríekek ruházkodásáról hasonlóképpen gondoskodnak, részben ingyen, részben rendkívül olcsón. Ingyen vagy minimális összegért jár meghatározott mennyiségű rizsfejadag is, ami itt a kenyeret jelenti.] Az Utcán szerzett első benyomásokat számos beszélgetéssel --------------------------- volt alkalmunk elmélyíteni. A legjelentősebbet a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának székházában folytathattuk, ahol Jang Hjong Szob, a politikai bizottság póttagja, a központi bizottság titkára fogadott bennünket. Noha, a beszélgetés elsősorban Korea északi és déli részének békés egyesítésére irányult (amire ugyancsak visszatérek), mégis kibontakozott a népi Korea eredményeinek és terveinek összképe, amely a párt V. kongresszusa határozatainak szellemében alakul. Hatéves tervük második évének a végén járnak, de az idén december végéig, szeretnék elérni a hároméves színvonalat. Központi feladatként — mint Jang Hjong Szob elmondotta — a Koreai Munkapárt által meghatározott technikai forradalom három célkitűzését jelölték meg. E hármas cél: csökkentsék a különbséget a nehéz és a könnyű munka között az ipar különböző ágazataiban, továbbá mérsékeljék az ipari és a mezőgazdasági munka közötti különbséget, valamint egyre jobban mentesítsék a nőket a mindennapi házimunka nehéz terhei alól. Úgy látják, hogy e hármas feladatkör érdekében jelenleg a szerszámgépgyártás fejlesztésére kell az erőket összpontosítaniuk. C s oll’ma szárnyalásához van tehát tér és van cél is, amely fe- -----------------------------------lé vegye ezer lis lépteit. Egyetlen helyen torpan meg a koreai táltos: ott, ahol a földrajzi 38-as szélességi foknál demarkációs vonal húzódik az északi és a déli országrész között. Északon remélik: a megkezdett tárgyalások előbb-utóbb meghozzák, hogy Csollima hátára pattanhat Dél- Korea népe is. (K övetkezik: A barbárság múzeumában) Lőkös Zoltán
