Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

1972. DECEMBER 3., VASÁRNAP 3 Jövőt formáló taggyűlések PEST MEGYÉBEN is nagy érdeklődés fogadja azokat a ■párttaggyűléseket, amelyek ezekben a napokban ország­szerte zajlanak. A kommunis­ták, a Központi Bizottság no­vember 14—15-i ülésének hatá­rozatai alapján, a X. kongresz- szus által megjelölt feladatok végrehajtásának tapasztalatait és a végrehajtás feltételeit vi­tatják meg. Az eddigi tapasztalatok bi­zonysága szerint a Központi Bizottság határozatát — a vá­rakozásoknak megfelelően — egyetértéssel fogadják a kom­munisták, mert az eddig köve­tett politika folytatását, érvé­nyesülését látják benne. Szük­ségesnek tartották, hogy sor kerüljön a kongresszus óta el­telt két esztendő munkájának, eredményeinek elemzésére, a végrehajtás következetes el­lenőrzésére. AZ ÉRDEKLŐDÉS KÖZÉP­PONTJÁBAN továbbra is a gazdasági kérdések állnak, ör­vendetes, hogy nem kívülálló kritikusként, hanem tudatosan ismerik fel egyre többen eköz­ben a termelés és az elosztás közötti összefüggéseket, azt, hogy a kettő között szoros a kapcsolat, a kettő elválasztha­tatlan egységben van. Koráb­ban erről sokszor megfeled­keztek, vagy nem vették figye­lembe. Elvileg minden, közgazda­sággal és politikával foglalko­zó ember számára, eddig is vi­lágos volt, hogy csak azt és csak annyit lehet elosztani, amit és amennyit megtermelünk. Vi­lágos az is, hogy átmenetileg talán ennél több is elosztható, mert a különbözetet kölcsö­nökből, hitelekből is lehet fe­dezni. Ám, ezeket egyszer visz- sza kell fizetni, mégpedig ka­matostul. Világos tehát az is, hogy ez az út, hosszú távon nem járható. A sokszor hangoztatott el­vek, bár ismertek és egyértel­műek, az elmúlt évek tapaszta­lataiból mégis kitűnt, hogy nem mindenki érti ezt így, és nem aszerint cselekszik. Sok munkás, gyakran akara­ta ellenére, nem is tudja, hogy mennyi értéket termel. (A bo­nyolult termelési kooperációk miatt; ezek megismertetésére sok helyen nincs, és a jövőben sem mindig lesz lehetőség.) A fő arányokat mutató értéke­ket azonban — ha előbbre akarunk lépni — hozzávetőle­gesen meg lehet, és meg is kell Ismerni. Nyilvánvaló, hogyha valaki nem tudja, mennyi ér­téket termel, nem tudhatja azt sem, hogy abból mennyi oszt­ható el, másszóval: nem ismer­heti, milyen mértékben tá­maszthat igényt a termelt új értékből való részesedésre. EL KELL ISMERNÜNK, hogy egyes helyeken a gyen­ge pártpolitikai munka is nagymértékben elősegítette az e téren tapasztalható helytelen szemléletek kialakulását. Csak egyetérthetünk tehát azokkal, akik a mostani taggyűlések je­lentőségét abban látják, amit az egyik helyen így fogalmaz­tak meg v nagyon helyesen; hogyha jól értelmezzük a Köz­ponti Bizottság ülésének mon­danivalóját. akkor most nem a más asztalán levő hibák ke­resése van soron, hanem ki- nek-kinek a maga helyén kell cselekednie, tennie a X. kong­resszus határozatainak megva-' lósításáért. A mostani taggyűlések je­lentősége az egységes tájékoz­tatásban, a figyelem felkelté­sében van. Nem feladatuk azonban, hogy minden rész­letében megszabják a további tennivalókat. Hivatottak vi­szont arra, hogy a legfonto­sabb kérdésekre irányítsák az alapszervezetek és a kommu­nisták figyelmét, hogy gondol­kodásra, töprengésre, egységes cselekvésre késztessenek min­denkit, hogy ki-ki a maga munkaterületén eredménye­sen tudjon helytállni. Szám­talan hétköznapi kis és nagy tett szükséges most ahhoz, hogy a határozatok szellemé­nek megfelelően, a IV. ötéves terv minden részletében meg­valósulhasson. A feladatok szerteágazók, bonyolultak és sokrétűek, minden pártszervezet számá­ra. Recept tehát nem adható, de mindenképpen fel kell hív­ni a kommunisták figyelmét néhány főbb kérdésre. A PÁRTSZERVEZETEK a gazdaságpolitikai célok meg­valósításához mindenekelőtt a saját területükön tudnak első­sorban és a legnagyobb mér­tékben segítséget nyújtani. Ez természetes is, hiszen vala­mennyi alapszervezet tudja, hogy a politikai hatáskörébe tartozó munkaterületen mi­lyen a szervezettség, az anyagellátás, milyen a mun­kafegyelem, hogyan alakul a vezetők, a dolgozók viszonya, hogy azok kapják-e a legna­gyobb erkölcsi és anyagi meg­becsülést, akik a legtöbbet és legjobban dolgoznak, és így sorolhatnánk még a példákat. Ezekből következik: egy mű­hely alapszervezetének pél­dául nem az a feladata, hogy általánosságokban hirdesse a párt gazdaságpolitikáját, a ter­melés segítésében való aktív részvételt, hanem 'azt vizsgál­ja, hogy a hatáskörébe tartozó területeken kihasználják-e a termelőeszközöket, megfelelő-e az anyagellátás és -felhaszná­lás, kielégítő-e a törődés az emberekkel, megvannak-e a munka előfeltételei a műhely összességére, de az egyes em­berek számára is. Ha úgy látják, hogy vannak még belső tartalékok, akkor hozzák ezt a gazdaságvezetés tudomására. GONDOK, PROBLÉMÁK természetesen vannak, megol­dásuk nemcsak a pártra vár, hanem elsősorban a gazdasági vezetésre. Ezért szükséges idő­ben jelezni. Számon kell kér­ni az elfogadott határozatok végrehajtását, teljesítését. Ez gyakran nem is olyan egysze­rű feladat. Harcot jelent, a gondolkodásban mutatkozó káros szemlélet, nézetek ellen, esetleg a káros gyakorlat el­len. Arra van szükség, hogy a kommunisták ne együtt „sírja­nak” a gazdasági vezetőkkel, hanem mutassák meg a kiutat, támasszanak igényt, követel­ményt és segítsék a megoldást. Tegyenek javaslatokat, de a döntést bízzák a gazdasági ve­zetésre, hogy az válassza ki, melyik úton haladjanak. Az illetékesek helyett dönteni annyit jelent, mint átvállalni felelősségüket és másrészt azt a színezetet kelti: mintha a pártvezetés bizalmatlan lenne velük szemben. A pártszervezetek felada­ta a jobb anyagi és élet- feltételek megteremtéséért való munkálkodás, ennek érdekében kísérjék fi­gyelemmel a kommunisták te­vékenységét, szükség szerint dicsérjék munkájukat, de in­dokolt esetben ne rettenjenek vissza az elmarasztalástól sem. Széles körű politikai munka vár hát a pártszervezetekre, és nem utolsósorban a személyes példamutatás. Ha az igények­nek eleget teszünk, nem ma­rad el az eredmény sem. Ér­velni, agitálni kell úgy, hogy a kollektíva felsorakozzék, lankadatlanul dolgozzon a na­pirenden levő feladatok meg­valósításáért. A kommunisták feladata, hogy időben fellép­jenek minden olyan jelenség ellen, amely ezzel szemben hat. / MINDEZEKHEZ természe­tesen nem önmagáért való vi­tákra van szükség, vagy fe­lülről jövő intézkedésekre, ha­nem elsősorban mindenki a saját munkaterületén tevé­kenykedjék a tőle telhető leg­nagyobb erőkifejtéssel. Dr. Szabó Imre Közös közlemény a11 .■;! " ,' - és kormányküMöttséjjének magyarországi látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról.) lek kifejezték meggyőződé­süket, hogy további konkrét intézkedések szükségeseik a tu­dományos kutatás és a terve­ző munka kooperációja terén, ami lehetővé teszi a tudomá­nyos-technikai forradalom ha­tékonyabb egybekapcsolását a Sizocialista gazdaság előnyei­vel. A véleménycsere folyamán a felek hangsúlyozták, hogy megtesznek minden szükséges lépést a szocialista gazdasági integráció komplex program­jának következetes valóravál- tására, amely elősegíti a nép­gazdaság hatékonyságának nö­velését és gyorsabb fejlődését a KGST valamennyi tagálla­mában. A felek megállapították, hogy erősödnek a magyar— szovjet kapcsolatok az okta­tás. a tudomány, a kultúra te­rén és kifejezték érdekeltsé­güket az együttműködés to­vábbi szélesítésében. Meg­egyeztek abban, hogy fejlesz­tik és szorosabbá teszik a két ország társadalomtudomá­nyokkal foglalkozó szerveze­teinek és kutató intézeteinek, alkotó szövetségeinek és más, ideológiai munkát végző in­tézmények munkakapcsolatait. A kommunista és munkáspártok időszerű problémái A tárgyalásokon megvitatták a nemzetközi helyzet, a kommu­nista és munkásmozgalom idő­szerű problémáit. A két fél megállapította, hogy változat­lanul éles a nemzetközi színté­ren folyó osztályharc. A szo­cialista közösség, a kommu­nista- és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadítás erői, le­küzdve az imperialista reakció próbálkozásait, újabb győzel­meket érnek el a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban. Ezt a folyamatot a nemzetközi imperializmusnak és szövetségeseinek már nem sikerül megállítaniuk. A magyar fél aláhúzta, hogy a Szovjetunió kimagasló szere­pet tölt be a nemzetközi impe­rializmus elleni harcban, a haladás és a béke erőinek tá­mogatásában. A Magyar Nép- köztársaság internacionalista kötelességének tekinti, hogy nemzetközi tevékenységét a Szovjetunióval egyeztetve, az­zal szoros összhangban folytas­sa Az egység, az együttműkö­dés erősítése a Szovjetunióval, a Szovjetunió lenini külpoliti­kájának támogatása' minden szocialista ország népének alapvető érdeke. A magyar tárgyaló fél nagy­ra értékelte a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfogadptt bé­keprogramot. Ez a program a proletár internacionalizmus el­vén, korunk nemzetközi hely­zetének és a társadalmi fejlő­dés jelenlegi szakaszának marxista—leninista elemzésén alapszik. A gyakorlatban al­kalmazza a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének lenini eszméjét, s fontos té­nyezője a béke megőrzéséért, az új világháború elhárításáért folyó nemzetközi küzdelem­nek. Mély megelégedéssel ál­lapítja meg, hogy ez a prog­ram mindinkább valóra válik a gyakorlatban. A szovjet fél nagyra értékeli a Magyar Népköztársaság kö­vetkezetes internacionalista po­litikáját, jelentős hozzájárulá­sát a szocializmus nemzetközi pozícióinak erősítéséhez, az európai és a világbéke meg­szilárdításához. % A felek mély megelégedéssel állapították meg, hogy sikere­se»- fejlődik a testvéri szocia­lista országoknak — a világ- békéért és a társadalmi hala­dásért vívott harc fő erejének — sokrétű együttműködése. Kifejezték elhatározottságu­kat, hogy továbbra is minden téren erőteljesen fejlesztik a szocialista közösség országai­nak kétoldalú és sokoldalú együttműködését. Ezzel kap­csolatban hangsúlyozták a szocialista államok kollektív szervezeteinek, a Varsói Szer­ződésnek és a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának a jelentőségét. Mindkét ország vezetői üdvözölték a Kubai Köztársaság belépését a KGST-be. A tárgyaló felek tájékoztat­ták egymást pártjaik és más testvérpártok képviselőinek az utóbbi időben történt találko­zóiról és tárgyalásairól. Meg­állapították, hogy a kommu­nista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásán elfogadott antiimperialista harci program megvalósítása során mind jobban, megszilár­dult a világ kommunista és munkásmozgalmának politikai és eszmei egysége, szakadatla­nul nő a világ fejlődésére gya­korolt hatása. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja a jövőben is minden lehető módon elősegíti a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom tömörülését a marxizmus—leninizm-UB, a proletár internacionalizmus el­vei alapján, engesztelhetetlen harcot folytat az an ti marxista nézetek, a nacionalizmus, a jobb- és baloldali opportuniz­mus ellen. Ennek kapcsán a felek hangsúlyozták a maoiz- mus és mindenekelőtt a jelen­legi kínai vezetés politikai irányvonalának veszélyessé­gét, s azt, hogy azok szemben állnak a kommunista és mun­káspártok, a szocialista közös­ség együttes érdekeivel, s az összes antiimperialista erő egy­ségének aláásására irányulnak. A nemzetközi kérdések A nemzetközi kérdések meg­vitatása során a felek megál­lapították, hogy a nemzeti fel­szabadító mozgalom fellendü­lése tovább tart. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió megerősítette, hogy vál­tozatlanul támogatja Ázsia, Afrika és Latin-Amerika né­peinek a szabadságért, a füg­getlenségért és a társadalmi haladásért, a gyarmatosítás és az új-gyarmatosítás teljes fel­számolásáért vívott harcát. A testvéri szocialista orszá­gok összehangolt fellépése, a kommunista és munkásmoz­galom erősödése, a nemzeti felszabadító mozgalom fejlő­dése kedvező feltételeket ho­zott létre a béke megvédésé­re és a nemzetközi biztonság megteremtésére irányuló aktív politika újabb sikerei számá­ra. A nemzetközi enyhülés tendenciája napjainkban mindinkább utat tör magának. tése útján kezdetét vegye a né­pek által hőn óhajtott tartós béke- és jószomszédi viszony rendszerének létrehozása kon­tinensünkön. Ezzel kapcsola­tosan nagy jelentőséget tulaj­donítanak a Helsinkiben meg­kezdődött sokoldalú tanács­kozásnak. A felek megállapították, hogy a szocialista országok és több nyugat-európai állam együttműködésének sikeres fejlődése, a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság szer­ződése a Német Szövetségi Köztársasággal, az utóbbi idő­szak több más nemzetközi megállapodása és dokumen­tuma kedvező feltételeket te­remt az európai béke és biz­tonság további megerősítésére irányuló aktív lépések szá­mára. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió úgy véli, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság viszonyának alapjairól szóló szerződés alá­írása és' életbe léptetése új, jelentős lépés lesz az euró­pai helyzet javulásához. A felek síkraszállnak a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság mielőbbi felvételéért az Egyesült Nemzetek Szer­vezetébe. Hangsúlyozzák a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Álla­mok és Franciaország kor­mányai megállapodásának po­zitív jelentőségét, hogy tá­mogatják mindkét német ál­lam tagfelvételi kérelmét az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe. A két ország vezetői az eu­rópai politika égetően fon­tos feladatának tekintik a Csehszlovákia és más szocia­lista országok fontos állami érdekeit érintő müncheni dik­tátum kérdésének rendezé­sét. Mindezen lépések ter­mészetes következménye len­ne a szocialista közösség or­szágai és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszony további normalizálása, a Nyu- gat-Németország múltbeli po­litikája által kiváltott ellen­ségeskedés és bizalmatlanság hosszan tartó időszakának felszámolása. A felek hangsúlyozták, hogy a szocialista közösség más or­szágaival együtt .fontos je­lentőséget tulajdonítanak a fegyveres erők és a fegyver­zet csökkentésének Európá­ban, ami az európai légkör egészségesebbé válásának ön­álló lépésévé, a világbéke megszilárdításának új, jelen­tős tényezőjévé válhat. A felek kijelentették, hogy továbbra is minden lehetséges módon elősegítik az általános és teljes leszerelés kérdésé­nek megoldását. Ismételten állást foglaltak az Egyesült Nemzetek Szervezete által tá­mogatott leszerelési világkon­ferencia összehívása, az összes államoknak, mindenekelőtt a nukleáris hatalmaknak az elő­készítésében való aktív rész­vétele mellett. Egység az agresszorok ellen A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió szilárd elhatáro­zása, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testüle­té prágai nyilatkozatában rögzített közös álláspontnak megfelelően, a többi szövetsé­ges állammal együtt folytatja azokat az erőfeszítéseket, ame­lyek a feszültség csökkentésé­re, a kollektív biztonság meg­szilárdítására és a kölcsönösen előnyös együttműködés fej­lesztésére irányulnak az euró­pai kontinensen. A felek ismételten megerő­sítették a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió kész­ségét. arra, hogy Európa szo­cialista államaival, valamint más érdekelt országokkal együtt, mindén lehető módon elősegítsék az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet összehívását. Ez hiva­tott arra, hogy valamennyi eu­rópai állam kollektív erőfeszí­A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió vezetői kifejez­ték változatlan szolidaritásu­kat a hős vietnami nép, a laoszi és a kambodzsai haza­fiak igazságos harca iránt, amelyet az Amerikai Egye­sült Államok által kirobban­tott imperialista agresszió el­len vívnak. Támogatásukról biztosítják a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mányának és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mánynak a háború befejezé­sével és a vietnami béke helyreállításával kapcsolatos megállapodásra vonatkozó ál­láspontját, és fellépnek az Egyesült Államok halogató taktikája s az agresszió foly­tatása ellen. A tárgyaló felek támogatják a Koreai Munkapárt és a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányának konst­ruktív lépéseit, amelyek az or­szág békés, demokratikus új­raegyesítését célozzák az im­perialista erők beavatkozása nélkül. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette készségét, hogy a jövőben is támogatja az arab népek igaz­ságos ügyét. E népek az ame­rikai imperializmus által tá­mogatott izraeli agresszió kö­vetkezményeinek felszámolá­sáért, a közel-keleti válság rendezéséért harcolnak a Biz­tonsági Tanács 1967. november 22-i határozata valamennyi pontjának következetes teljesí­tése és mindenekelőtt az izraeli csapatoknak minden megszállt arab területről való kivonása alapján. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kiállt és kiáll amellett, hogy minden állam ismerje el a Bangla Desh Népi Köztársaság törvényes jogát, hogy elfoglalja helyét az Egye­sült Nemzetek Szervezetében. A felek a világbéke és a né­pek biztonságának megszilár­dítása szempontjából nagy je­lentőséget tulajdonítanak az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakán megvitatásra beterjesztett, „Az erőszakról való lemondás a nemzetközi kapcsolatokban és a nukleáris fegyverek alkal­mazásának örök időre való be- tiltásá”-ról szóló szovjet javas­latnak. Mély megelégedésüket fejezik ki, hogy az ENSZ köz­gyűlése ezt a javaslatot elfo­gadta. A tárgyalások során hangsú­lyozták azt a fontos szerepet, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezeté hivatott betölteni az időszerű nemzetközi politi­kai kérdések rendezésében, a béke, a nemzetközi biztonság és az államok együttműködé­sének erősítésében. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára a lá­togatás idején megbeszéléséket folytatott. A beható és gyü­mölcsöző eszmecseréken a kér­dések széles körét vitatták meg. Ugyancsak találkoztak és véleménycserét folytattak Pul- lai Árpád, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának titkára és K. F. Katusev, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának titkára, valamint Péter János, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere és A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere. A szovjet küldöttség tagjai magyarországi tartóskodásuk során több ipari és mezőgaz­dasági üzemben tettek látoga­tást, többek között a hernádi Március 15. Tsz-ben is. A küldöttség mindenütt szí­vélyes, meleg fogadtatásban részesült. A magyar dolgozók­kal, a társadalmi szervezetek képviselőivel, a párt- és állami funkcionáriusokkal történt találkozásain ismételten kifeje­zésre jutottak a magyar nép mély, testvéri érzelmei a szov­jet nép, a Szovjetunió Kom­munista Pártja iránt. A magyar és a szovjet tár­gyaló fél teljes megelégedését fejezte ki a testvéri barátság, a szívélyesség és a kölcsönös megértés légkörében folytatót, tárgyalások eredményeit ille­tően. A szovjet küldöttség a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Szov­jetunió kormánya megbízásá­ból magyar párt- és kormány- küldöttséget hívott meg a Szovjetunióba hivatalos baráti látogatásra, a magyar fél szá­mára megfelelő időpontban. A magyar tárgyaló fél a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a magyar kormány nevében a meghívást köszönettel elfogadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom