Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-22 / 301. szám

Jf to nXÍíÍíIP 1972. DECEMBER 22., PÉNTEK Lenin pártja az az erő, amely létrehozta és egységbe fogja a szovjet szocialista köztársaságok hatalmas szövetségét tiségének élenjáró képviselőit egyesíti — jelentette ki Leo- nyid Brezsnyev. — A párt elérte, hogy az in­ternacionalizmus a kommunis­ták maroknyi csapatának esz­ményéből a különböző nemzeti és nemzetiségű szovjet embe­rek millióinak és millióinak mély meggyőződésévé és ma­gatartási normájává vált. Ez igazi forradalmi fordulat a köztudatban, amelynek je­lentőségét nehéz lenne túlbe­csülni. A további közeledés objektív folyamat (Folytatás az 1. oldalról) Leonyid Brezsnyev a továb­biakban elmondotta: — Országunkban létrejött és megerősödött a dolgozó em­berek nagy testvérisége, akiket nemzeti hovatartozásuktól füg­getlenül MZ osztályérdekek és célkitűzések közössége egyesít, kialakult a történelemben ed­dig még nem tapasztalt kap­csolat, amelyet mi jogosan a népek lenini barátságának ne­vezünk. Nemzetiségi vidékek gigászi fejlődése — A párt tudta, hogy ezt az irányvonalat gyakorlatilag pSak akkor valósíthatja meg, ha az ország fejlettebb vidé­kei és mindenekelőtt az orosz nép, az orosz nép munkásosz­tálya nagy és sokoldalú segít­ségben részesíti a múltban el­nyomott nemzeteket és népcso­portokat. — Ezt a segítségnyújtásit, a komoly erőfeszítésekre és mondjuk meg őszintén, áldo­zatokra való készséget a nem­zetiségi peremvidékek elmara­dottságának felszámolása és gyors fejlesztése érdekében Lenin hagyta az oroszországi proletariátusra, mint legfonto­sabb internacionalista kötele­zettséget. És az orosz munkás- osztály, az orosz nép becsület­tel teljesítette ezt a kötelessé­get — A Szovjetunió fennállása alatt Kazahsztán ipari terme­lésének volumene hatszázszo­rosára, Tádzsikisztáné több mint ötszázszorosára, Kirgí- Ziáé több mint négyszázszoro­sára, Vzbegisztáné majdnem kétszáznegyvenszeresére és Türkmenisztáné több mint százharmincszorosára növeke­dett. — Az eltelt fél évszázad alatt végbement mélyreható és sokoldalú társadalmi-politi­kai változások alapján társa­dalmunk minőségileg új szint­re emelkedett. Nálunk meg­szilárdult és reális valósággá vált az emberek új történel­mi közössége, a szovjet nép. — Ez a közösség az ország életében végbement mélyre­ható objektív változásokra épül, mind anyagi, mind szel­lemi tekintetben, arra, hogy országunkban szocialista nem­zetek keletkeztek, és fejlőd­nek, amelyek között új típusú kapcsolatok alakultak ki. — Minél intenzívebb az egyes nemzeti köztársaságok gazdasági és társadalmi fej­lődése, annál szembetűnőb­ben nyilvánul meg egész éle­tünk internacionalizálódásá- nak folyamata. — A Szovjetunió fennállá­sának fél évszázada alatt ha­zánkban kialakult és felvirág­zott a szellemében és elvi tar­talmában egységes szovjet szocialista kultúra. Ez a kul­túra magában foglalja hazánk minden egyes népe kultúrájá­nak és életének legértékesebb vonásait és hagyományait — jelentette ki Leonyid Brezs­nyev. Ugyanakkor a szovjet nemzeti kultúrának mindegyi­ke nemcsak saját forrásokból táplálkozik, hanem a többi testvérnép szellemi gazdagsá­gából is merít, és a maga ré­széről kedvezően hat rájuk, gyarapítja őket. — A szovjet szó;''-'lista kul­túra nemzeti formáinak kü­lönbözőségeiben egyre észre­vehetőbbé válnak a közös in­ternacionalista vonások. A nemzeti kultúrát mind na­gyobb mértékben termékenyí­tik meg a testvérnépek ered­ményei. Ez haladó folyamat. — A nemzetek közötti kap­csolatok és az együttműködés gyors fejlődése az orosz nyelv jelentőségének növekedéséhez vezet, mert ez a nyelv a Szov­jetunió összes nemzetei és nemzetiségei között a kölcsö­nös érintkezés nyelve lett. — Lenin pártja, annak kol­lektív bölcsessége és töretlen akarata, szervező és irányító szerepe — ez az erő, amely előkészítette a szovjet szocia­lista köztársaságok hatalmas szövetségének létrehozását, irányította fél évszázados fej­lődését, és vezeti magabizto­san tovább, előre. — A párt országunk vala­mennyi nemzetének és nemze­— Lenin nemegyszer hang­súlyozta a nemzeti problémák megközelítésének bonyolult­ságát. Nemegyszer szólott ar­ról, hogy türelmet és tapinta­tot keH tanúsítani a nemzeti érzések, különösen a kis népek nemzeti érzései iránt, fokoza­tosan kell nevelni ezeket a né­peket az internacionalizmus szellemében — mondotta Leo­nyid Brezsnyev. A kommunis­táktól azonban — bármilyen nemzetiséghez tartoznak is — Lenin mindenkor világos és elvszerű magatartást követelt a nemzeti kérdésben, nem tűrt el e téren semmiféle enged­ményt és lazaságot. Lenin min. denkor engesztelhetetlen har­cot folytatott a nacionalizmus­nak és a nagyhatalmi soviniz­musnak a kommunisták sorai­ban jelentkező minden meg­nyilvánulásával szemben. — Ezzel kapcsolatban Leo­nyid Brezsnyev megállapította: most, amikor immár 50 éve fennáll és sikeresen fejlődik a soknemzetiségű szocialista ál­lam, a Szovjetunió, mégis in­dokolt szólani ezekről a prob­lémákról. — Mi, teljes egészében meg­oldottuk a nemzeti kérdést mindazokban a vonatkozások­ban, amelyekben az a forra­dalom előtti múltból ránk maradt — folytatta Brezs­nyev. — A nemzetiségi viszo­nyok azonban az érett szocia­lista társadalomban is olyan realitást jelentenek, amely szakadatlanul fejlődik, újabb problémákat és feladatokat vet fel. A párt állandóan szem előtt tartja ezeket a kérdé­seket és idejekorán megold­ja őket az egész ország és minden egyes köztársaság ér­dekében, a kommunista épí­tés érdekében — hangoztatta Brezsnyev. — Nem szabad megfeledkez­ni arról, hogy a nacionalista előítéletek, a nemzeti érzé­sek eltúlzott vagy torz meg­nyilvánulása rendkívül ele­ven jelenség, amely erősen tartja magát a politikai vonat­kozásban nem eléggé érett emberek lelkivilágában — mondotta az SZKP főtitkára. — Ezek az előítéletek még olyan viszonyok között is fenn­maradnak, amikor már régen nem léteznek az objektív elő­feltételei semmiféle antago- nizmusnak a nemzetek közötti kapcsolatokban. — Nincs jogunk megfeled­kezni arról — folytatta Brezs­nyev —, hogy a burzsoá vi­lág politikusai és propagan­distái minden módon szítják kívülről a nacionalista csö- kevényeket. Oáztályellensé- geink hallatlan mohósággal kapva kapnak minden ilyen­fajta jelenségen, szítják és ösztönzik azokat abban a re­ményben, hogy valamelyes gyengíteni tudják országunk népeinek egységét. — Országunk nemzetiségei­nek és népcsoportjainak to­vábbi közeledése objektív fo­lyamat — szögezte le Leonyid Brezsnyev. — A párt ellene van annak, hogy mesterségesen sürgessék ezt a folyamatot — erre nincs szükség, ezt a fo­lyamatot szovjet életünk egész menete diktálja. Ugyanakkor a párt tűrhetetlennek tart minden olyan kísérletet, amely a nemzetek közeledése folya­matának feltartóztatására irá­nyul. — Az országnak a Lenin ál­tal megjelölt úton való to­vábbfejlesztése folyamatában felmerülő kérdéseket megold­va, a párt nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Szov­jetunió minden állampolgárát állandóan, rendszeresen és mélyrehatóan az internacio­nalizmus és a szovjet hazafi- ság szellemében neveljék. Szá­munkra ez a két fogalom egy­mástól elválaszthatatlan egész — hangsúlyozta Brezsnyev. Nemzetközi politikánk hivatása: erősítem a kékét — Az elmúlt 50 évben a vi­lág megváltozott. És vitatha­tatlan, hogy mindezekben a történelmi változásokban nem kis szerepet töltött be a Szov­jetunió — már önmagában lé­tezésének tényével, szocialista társadalmunk példájának ere­jével, államunk aktív nem­zetközi politikájával — jelen­tette ki az SZKP KB főtitká­ra. — Ma a testvéri szocialista országok, a kommunista pár­tok, a forradalmi-demokra­tikus haladó szervezetek, a szakszervezetek minden kon­tinensen a dolgozók legszéle­sebb rétegei velünk együtt emlékeznek meg a Szovjet­unió megalakulása 50. évfor­dulójáról. Forrón köszönjük elvtár­sainknak és szövetségeseink­nek a testvéri szocialista álla­mokban, a más országokban élő, velünk azonos gondolko­dásúnknak és barátainknak nemes együttérzésüket és szo­lidaritásukat. E nevezetes napokban mi is­mét biztosítjuk harcostársian- kat, osztálytestvéreinket, bará­tainkat világszerte: a Szovjet­unió mindenkor hű marad a népek szabadságáért, a szocia­lizmusért, a világ tartás bé­kéjéért harcolók internacio­nalista egységének nagy ügyé­hez. Nemzetközi politikánk hiva­tását abban látjuk, hogy erő­sítsük a békét, amelyre szük­ségünk van a kommunizmus építéséhez, amelyre szüksége van minden szocialista ország­nak, minden állam népének — mondotta Leonyid Brezsnyev. Estért mi a jövőben is ellen­szegülünk az agresszió politiká­jának és elősegítjük világszer­te azoknak a feltételeiknek a felszámolását, amelyek agresz- szív háborúkat szülnek. Nemzetközi politikánk hi­vatását és szerepét abban lát­juk, hogy elősegítjük minden nép elidegeníthetetlen jogai­nak, mindenekelőtt az önálló, független fejlődésre való jo­gának megvalósítását, amely mellett élvezheti a modern ci­vilizáció gyümölcseit. ■ A nemzetközi színtéren foly­tatott politikánk hivatását és szerepét abban látjuk, hogy mindig azoknak az oldalán ál­lunk, akik az imperializmus ellen, a kizsákmányolás és az elnyomás minden formája el­len a szabadságért és az em­beri méltóságért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért j harcolnak — mondotta Leo- : nyid Brezsnyev. Mi ismételten kijelentettük > már, hogy a szocialista világ- rendszer erősítését és fejlesz­tését tekintjük legfontosabb feladatunknak a nemzetközi színtéren. A kollektív erőfeszítések eredményeképpen az osztály­ellenség ellen vívott szívós harcban kovácsolódott ki a szocialista államok szilárd szö­vetsége, jött létre sokoldalú testvéri együttműködésük megbízható rendszere, amely országaink mindegyike számá­ra mintegy természetes életfor­mává vált. Megtanultuk sikeresen elvé­gezni a mindennapi munkát, türelmesen keresni az olyan kérdések igazságos megoldását, amelyek megoldhatatlanok a kapitalizmus viszonyai köze­pette. E munka során megta­nultuk helyesen társítani min­den egyes ország érdekeit a közös érdekekkel, megtanul­tunk együttműködni, elhárítva utunikból mindazt, ami akadá­lyozhat, ami megnehezíti a közös előrejutást. Központi feladatunk az indokínai tűzfészek felszámolása Amikor fél évszázaddal ez­előtt felvetődött a kérdés, hogy a szovjet köztársaságok az egységes Szovjetunióban egyesüljenek, V. I. Lenin rá- hiutatott: ez az egyesülés el­engedhetetlenül szükséges ah­hoz, hogy helytállhassanak az imperializmus katonai táma­dásával szemben, megvédhes- sék a forradalom vívmányait, és együttes erővel sikereseb­ben megoldhassák békés, al­kotó feladatait. Elvben ugyanez vonatkozik a Varsói Szerződésben és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában tömörült szuve­rén, szocialista államok test­véri közösségére. Ez az oka annak, hogy a Szovjetunió aktívan harcolt, harcol és fog harcolni minden szocialista ország összefogásá­ért és együttműködéséért. A mai napon nyomatékosan foglalkozni kell egy testvéri szocialista államhoz — a Viet­nami Demokratikus Köztársa­sághoz fűződő viszonyunkkal. A világ ma az amerikai im­perializmus újabb vietnami bűntetteinek tanújává vált, jelentette ki Leonyid Brezs­nyev. Nem elég, hogy az Egye­sült Államok mesterségesen elhúzza a háború megszünte­téséről szóló egyezmény alá­írását és különböző nemtelen manőverekhez is folyamodik, hanem a napokban felújította a Vietnami Demokratikus Köztársaság városainak bom­bázását és kikötőinek elakná- sítását. Az Egyesült Államok kor­mányára súlyos felelősség há­rul ezekért a barbár cselek­ményekért, azért, hogy tovább ontja a vietnami nép vérét. A Szovjetunió, csakúgy, mint minden békeszerető állam, a világ minden népe erélyesen és felháborodottan ítéli el eze­ket az agressziós cselekmé­nyeket. Már mindenki számára vi­lágos, hogy kudarcot szenve­dett az Egyesült Államok viet­nami katonai kalandja, és semmiféle újabb bűntett sem töri meg a hős vietnami nép akaratát, nem ingatja meg barátainak azt az eltökélt szándékát, hogy megadjanak neki minden támogatást és segítséget igazságos, felszaba­dító harcában. Hosszan lehetne beszélni a harcoló Vietnamnak nyújtott katonai és gazdasági, _ vala­mint más segítségünkről — jelentette ki Leonyid Brezs­nyev. Ezzel kapcsolatban mást is hangsúlyozni kell. Mindig úgy véltük, hogy a Szovjetunió külpolitikájának egyik köz­ponti feladata, az indokínai háborús tűzfészek felszámolá­sára való törekvés. Ezért te­vékenyen elősegítjük vietna­mi barátaink erőfeszítéseit az igazságos és békés rendezés elérése érdekében. Kínával kapcsolatos politikánk egyértelmű Peking mai külpolitikai irányvonala magában foglalja a szovjet területre támasztott ostoba igényeket, a Szovjet­unió társadalmi és állami rendjének, békeszerető külpo­litikánknak dühödt rágalma­zását — mondotta Leonyid Brezsnyev. Magában foglalja azoknak az erőfeszítéseknek nyílt szabotálását, amelyek a fegyverkezési hajsza korláto­zására, a leszerelésért és a nemzetközi feszültség enyhíté­séért vívott harcra irányulnak. Ez az irányvonal állandó kí­sérleteket jelent arra, hogy megbontsák a szocialista tá­bort és a kommunista mozgal­mat, viszályt ültessenek el a nemzeti felszabadításért küzdő harcosok soraiban, szembeál­lítsák a fejlődő országokat a Szovjetunióval és más szocia­lista államokkal. Végül pedig ez az irányvonal magában foglalja a szovjetellenes ala­pon való elvtelen tömörülést bárkivel, még a legreakciósabb erőkkel is, legyenek azok a legádázabb szovjetellenes ele­mek az angol konzervatívok köréből, vagy revansista ele­mek az NSZK-ban, portugál gyarmattartók, vagy dél-afri­kai fajüldözők. Lényegében az egyetlen is­mérv, amely napjainkban meghatározza a kínai vezetés álláspontját, bármely nagy nemzetközi problémában, az a törekvés, hogy lehetőleg mi­nél nagyobb kárt okozzanak a Szovjetuniónak, minél inkább megkárosítsák a szocialista kö­zösség érdekeit. Ügy véljük, hogy ez a poli­tika természetellenes a szocia­lista országok közötti kapcso­latokban, nemcsak a szovjet, hanem a kínai nép érdekei el­len is irányul, szembenáll a világszocializmus, a felszabadí­tó és antiimperialista harc, a béke és a népek biztonsága ér­dekeivel — hangsúlyozta az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Érthető, hogy mi kategoriku­san elutasítjuk az ilyen politi- kát. A kínai vezetők azt hangoz­tatják, hogy állítólag valami­lyen fenyegetéstől tartanak a Szovjetunió részéről — jelen­tette ki Leonyid Brezsnyev. Ha ezek a nyilatkozatok nem képmutatóaik, akkor lehetetlen megérteni, hogy ebben az esetben Kína miért hagyta vá­lasz nélkül az 1969 óta álta­lunk többször előterjesztett javaslatot: vállaljunk világos, szilárd és állandó kötelezettsé­get, amely kizárja egyik ország támadását a másik ellen? Noé, a kínai vezetőknek a miszti­kus, „szovjet fenyegetéssel” kapcsolatos panaszai nyilván­valóan nem állják meg a he­lyüket. A Kínával kapcsolatos poli­tikánk jól ismert. Ez a politika . világos kifejezést nyert a párt 'XXIV. kongresszusának hatá­rozataiban. Ezt a politikát mi következetesen megvalósítjuk és meg fogjuk valósítani. A Szovjetuniónak nincse­nek Kínával szemben sem te­rületi, sem pedig gazdasági kö­vetelései — mondotta Leonyid Brezsnyev. Hisszük, hogy or­szágaink népeinek objektív ér­dekei, a történelem törvényei végső soron felülkerekednek a szubjektív politikai torzulá­sokon és a szovjet—kínai ba­rátság helyreáll. Kínát virág­zó szocialista hatalomnak sze­retnénk látni, együtt szeret­nénk vele küzdeni a bókéért, az imperializmus ellen. Az azonban, hogy mikor kerül er­re sor, magától Kínától függ, s természetesen semmi sem té­ríthet el bennünket elvi mar­xista—leninista irányvona­lunktól, a szovjet nép állami érdekeinek és a Szovjetunió területe sérthetetlenségének védelmezésétől, a határozott harctól, a Kínai Népköztársa­ság s-akadár tevékenysége el­len, a szocialista világban és a felszabadítási mozgalomban. Lenin útmutatásainak meg­felelően pártunk és népünk tevékenyen támogatja a népek nemzeti felszabadítási harcát és a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok haladó politikáját — mondotta Brezs­nyev. A nemzetközi helyzet aspektusai Az egész nemzetközi hely­zetre igen kedvező hatást gya­korol a Szovjetunió és India — földünk egyik legnagyobb békeszerető állama — közötti barátság. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy jó kapcsolatok ala­kultak ki közöttünk, és számos békeszerető ázsiai és afrikai ál­lam, elsősorban közvetlen szomszédaink, Afganisztán, Irán és Törökország között. Ügy véljük, hogy jó távlatai vannak a jó kapcsolatok fejlő­désének hazánk és a Bengáli Népi Köztársaság, valamint ha. zánk és Pakisztán között. Széles körű és sokoldalú kapcsolatok alakultak ki kö­zöttünk és több arab orszáj között. Az események alakulá sa megmutatta, hogy a Szov jetunióval való barátság a ha ladó arab államok számára biz tosítja a szükséges támogatás és segítséget a számukra leg nehezebb pillanatokban. Számos állam síkraszáll azért, hogy a közel-keleti prob lémát az ENSZ Biztonsági Ta nácsa ismert határozatainál alapján oldják meg. Sajnoi azonban csak állást foglaln kevés. Ha ezeket az állásfog laiásokat konkrét politikai ak ciók támasztanák alá, akko Izraelnek bele kellene egyez nie a békés rendezésbe, el kel (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom