Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-22 / 301. szám

1972. DECEMBER 22., PÉNTEK rtsi MEG yíírfap (Folytatás a 2 oldalról) lene ismernie az arab népek törvényes jogait. Ami a Szov­jetuniót illeti, közismert az a készségünk, hogy hozzájárul­junk ehhez az ügyhöz. Az utóbbi időben jelentős mértékben fejlődött együttmű­ködésünk számos latin-ameri­kai országgal. Ez kétségtelenül annak tudható be, hogy erősö­dött önállóságuk, komoly im­perialistaellenes - és demok­ratikus változások mentek vég­be ezekben az országokban. Ezeknek a változásoknak egyik meggyőző bizonyítéka, hogy jelentősen megerősödtek La­tin-Amerikában a hősi forra­dalmi Kuba politikai pozíciói, amelynek vezetőjét, kedves ba­rátunkat és elvtársunkat, Fi­del Castrót, ma ebben a te­remben üdvözölhetjük. A Chilei Köztársaság elnö­kével, Salvador Allendévek folytatott tárgyalásaink ered­ményeit úgy értékeljük, mint újabb jelentős lépést kapcso­lataink fejlesztésének útján. Mély rokonszenvet táplálunk Chile népének és a többi latin­amerikai ország népeinek a szabadságért vívott küzdelme iránt. Meggyőződésünk, hogy ez a harc sikerrel jár számuk­ra! Új fejezet Európákat Amilyen mértékben növek­szik a Szovjetunió és a test­véri szocialista országok ere­je és befolyásá, amilyen mér­tékben aktivizálódik békesze­rető politikánk és fejlődnek más fontos, a mai világban végbemenő haladó folyama­tok, számos kapitalista állam politikájában egyre inkább je­lentkeznek a realizmus ele­mei. Ez mindenekelőtt Fran­ciaországra vonatkozik, amely­nek vezetői, De Gaulle tábor­nok, majd Pompidou elnök, már néhány évvel ezelőtt ha­tározottan irányt vettek a kölcsönösen előnyös együtt­működésre a Szovjetunióval és más szocialista államokkal. Ez vonatkozik továbbá a Né­met Szövetségi Köztársaság­ra. Az a reális külpolitika, amelyet Brandt kancellár kor­mánya folytat, jelentős hatást gyakorolt az európai légkörre. Ez Vonatkozik az Amerikai Egyesült Államokra is annyi­ban, amennyiben készség mu­tatkozik, hogy lemondjon a „hidegháború” időszakának számos dogmájáról, amely hosszú időn át meghatározta az egész amerikai külpolitika irányát. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szer­ződés, amely rögzíti a fennál­ló európai határok sérthetet­lenségét, a Nyugat-Berlinre vonatkozó megállapodások összessége, valamint az NDK és az NSZK közötti kapcsola­tok alapjairól szóló szerződés, amelyet ma írnak alá az NDK fővárosában, az NDK diplo­máciai blokádjának végérvé­nyes áttörése — ezek Európa fejlődésének hatalmas ered­ményei a békéhez és a bizton­sághoz vezető úton. És mind­ez nem valamiféle egyoldalú győzelem, hanem az értelem és a realizmus nagy győzelme a nemzetközi kapcsolatokban. A Szovjetunió állhatatosan folytatja a szilárd európai bé­ke biztosítására irányuló po­litikáját, amelyet a háború utáni egész időszakban követ­tünk. Ez a politika most hoz­za meg eredményeit, amelyek örömmel töltik el a szovjet népet és mindazokat, akiknek drága a béke — mondotta Leonyid Brezsnyev. Készek vagyunk fejleszteni mindazt a pozitívumot,, amely olyan ál­lamokhoz fűződő kapcsolata­ink gyakorlatában honosodott, vagy honosodik meg, mint jó szomszédunk, Finnország, Olaszország, a skandináv ál­lamok és számos más állam. Készek vagyunk javítani vi­szonyunkat olyan európai or­szágokkal is, amelyekkel egyelőre nem létesült kapcso­latunk — természetesen csak akkor, ha részükről erre va­lóban készség nyilvánul meg. Természetesen Európában vannak még megoldásra váró nemzetközi problémák. Ele­gendő például megnevezni olyanokat, mint a müncheni diktátum felszámolásának szükségessége, valamint az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ-be. Ezeknek a kérdé­seknek a megoldása lehetővé tenné, hogy befejezzük Euró­pában a nemzetközi kapcsola­tok attól való megtisztításá­nak folyamatát, amely a há­ború utáni években terhelte meg ezeket a kapcsolatokat. Az európai történelemben új fejezet megnyitására hiva­tott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet — jelentette ki Leonyid Brezs­nyev. Minden arra vall, hogy az értekezlet nem később, mint 1973 derekán megnyílik. A jövőben is arra törek­szünk, hogy az értekezlet meg­győző eredményeket hozzon valamennyi részvevőjének. Ügy véljük, eljött az ideje annak, hogy napirendre tűz­zük az európai gazdasági és kulturális együttműködési program kidolgozását is. Ez­zel kapcsolatban felmerül a kérdés: fellelhetők-e az ala­pok a kereskedelmi kapcsola­tok valamilyen formájához az Európában létrejött állam­közi, kereskedelmi, gazdasági szervezetek — a KGST és a „Közös Piac” között? Bizo­nyára igen, ha a „közös piaci” tagországok tartózkodnak bár­mely diszkriminációs próbál­kozástól a másik féllel szem­ben, és előmozdítják a termé­szetes kétoldalú kapcsolatok fejlődését és az európai fejlő­dést. Nem ritkán hallhatjuk, hogy Nyugaton jelentőséget tulajdo­nítanak a kulturális téren való együttműködésnek és kü­lönösen az eszmék cseréjének, az információk- kibővítésének, a népek közötti kapcsolatok­nak. Engedjék meg, hogy itt félreérthetetlenül kijelent­sem: mi is emellett vagyunk. Magától értetődően akkor, ha az ilyen együttműködés vala­mennyi ország szuverenitásá­nak, törvényeinek és szoká­sának tiszteletben tartásával valósul meg, a népek kölcsö­nös szellemi gazdagodását, a kölcsönös bizalom növekedé­sét, a béke és a jószomszéd­ság eszméinek , megszilárdítá­sát szolgálja. Síkra szállunk az idegenforgalom bővítéséért. Síkra szállunk a különböző or­szágok közvéleménye közti széles kapcsolatokért, az if­júság, a rokonszakmák kép­viselőinek találkozóiért, az állampolgárok kollektív, vagy egyéni utazásaiért. Egyszó­val ezen a téren nem kis lehetőségek nyílnak, ha a köl­csönös tisztelet és az egy­más ügyeinek be nem avat­kozás szellemében, és nem a „hidegháború” álláspontjáról kiindulva cselekszünk. Mint ismeretes, előttünk áll­nak a tárgyalások a fegyveres erők és a fegyverzetek csök­kentéséről Európában, első­sorban Közép-Európa térsé­gében, mondotta az SZKP KB főtitkára. A Szovjetunió állást foglalt ezeknek a tár­gyalásoknak a komoly előké­szítéséért és hatékony lefoly­tatásáért. Folytatódik a rendszerek közti osztályharc A szovjet—amerikai kap­csolatok fejlődésében hatal­mas lépést jelentettek azok a tárgyalások, amelyekre idén tavasszal került sor Nixon el nőkkel — mondotta Leonyid Brezsnyev. Különösen fontos, hogy mindkét fél közösen megha­tározta a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tainak alapjait, méghozzá ab­ból a meggyőződésből kiin­dulva, hogy az atomkorszak­ban ezeknek a kapcsolatok­nak nem lehet más alapja, mint a békés egymás mellett élés. Éppen ez az idén, május­ban aláírt szovjet—amerikai dokumentum lényege. Ha mindkét állam — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — valóban tovább halad a moszkvai tárgyalá­sok idején közösen kijelölt úton, akkor elképzelésünk szerint a további kapcsolat- felvételek során új, jelentős lépéseket tehetünk a szovjet- amerikai viszony fejlesztése terén, mindkét ország népei és az egyetemes béke javára, mondotta Leonyid Brezsnyev. Sok függ azonban majd ab tói — és ezt világosan le keli szögeznünk —, hogyan ala­kulnak a legközelebbi jövő­ben az események, és különö­sen, hogy milyen fordulatot vesz a vietnami háború be­szüntetésének kérdése. A béke, a jószomszédság és a népek közötti barátság po­litikájának elvi alapjaiból kiindulva a Szovjetunió meg­fogalmazta . az ázsiai kollek­tív biztonsági rendszer létre­hozásának gondolatát. Bizo­nyos fővárosokból olyan ál­lításokat terjesztettek, .mint­ha javaslatunk célja Kína „megállítása”, vagy „bekeríté­se” lenne. Az ilyen állítások minden alapot nélkülöznek. Mi úgy képzeljük el ezt, hogy a Kínai Népköztársaság en­nek a rendszernek teljes jogú résztvevőjévé válnék. A jövő évben fontos szov­jet—japán tárgyalásokra ke­rül sor. Céljuk, hogy rendez­zék azokat a kérdéseket, ame­lyek a második világháború idejéből maradtak fenn, hogy szerződéses alapra helyezzék az országaink közötti kap­csolatokat. A Szovjetunió a maga részéről síkraszáll a Japánnal való tényleges jó­szomszédi kapcsolatok megte­remtéséért. Az SZKP abból indult ki, hogy a két rendszer — a ka­pitalista és a szocialista rend­szer — osztályharca folytató­dik gazdasági, politikai és természetesen ideológiai téren •— jelentette ki az SZKP KB főtitkára. — Ez másként nem is lehet, minthogy a szocia­lizmus világnézete és osztály­céljai ellentétesek és kibé- kíthetetlenek a kapitalizmu­séval. Arra törekszünk azon- bap, hogy ez a történelmileg kikerülhetetlen harc olyan mederbe terelődjék, amely nem fenyeget háborúkkal, ve­szélyes konfliktusokkal, el­lenőrizhetetlen fegyverkezési hajszával. Ez hatalmas nyere­sége lesz a világbéke ügyé­nek, valamennyi nép, vala­mennyi állam érdekeinek. A szovjet nép teljesíts az SZKP XXIV. kmgresszusámkhatározatait A szovjet nép immár csak­nem két éve munkálkodik az SZKP 24. kongresszusa hatá­rozatainak teljesítésén, ame­lyek hazánk gazdasági és tár­sadalmi fejlődésének széles körű programját jelölték ki — mondotta Leonyid Brezsnyev. A párt mezőgazdasági poli­tikájának három alapvető al­kotó eleme a jelenlegi sza­kaszban a komplex gépesítés, kemizálás és a széles körű ta­lajjavítás. Erre annyi anyagi eszközt fordítottunk, mint a mezőgazdaságban korábban még soha. A mostani, 1972-es év, külö­nösen nehéznek bizonyult az időjárási viszonyok szempont­jából. Az időjárási viszontag­ságokkal a párt által megszer­vezett szovjet dolgozók milliói öntudatos akaratukat állították szemben. A korszerű techni­kai eszközök birtokában száll­tak ők harcba a természettel — jelentette ki Leonyid Brezs­nyev. Ennek eredményeként az or­szágban 168 millió tonnára rú­gott a gabonanem űek bruttó betakarítása. Ez valamivel több a 8. ötéves tervidőszak­ban betakarított gabonatermés évi átlagánál Az államnak el­adott gabonamennyiség 60 mil­lió tonna volt. Ez megfelel a kitűzött tervnek, de végsőso­ron kevesebb, mint amennyire számítottunk, többé-kevésbé normális körülményeket ala­pul véve. Minden eddiginél magasabb gyapottermést takarítottunk be. Az államnak 7,3 millió ton­na gyapotot adtak el. Régebben, a forradalom előtti időkben vagy a szovjet­hatalom első éveiben egy ilyen kemény tél, és ilyen hosszú szárazság elkerülhetetlenül a legfájdalmasabb következmé­nyekkel járt volna, az ország számos vidékén éhínséget és nélkülözést okozva — mon­dotta Leonyid Brezsnyev. — Most azonban, mint az élő ta­pasztalat bizonyítja, van elég erőnk, hogy megbirkózzunk az efféle nehézségekkel. Az, ami régebben katasztrófát je­lentett volna, ugyan most is nehéz, de mégis leküzdhető akadály fejlődésünk útjában. Szenvedtünk bizonyos vesz­teségeket a gabonaneműek és a burgonya kedvezőtlen hoza­ma következtében. E veszte­ségek azonban a mezőgazda­ság és az ipar megfeszített munkájával pótolhatók, és kell is pótolnunk őket. Vitat­hatatlanul vannak nehézsé­gek, de az ország és a lakos­ság életének normális mene­tét ez nem fogja megzavarni. Továbbra is intézkedéseket fogunk tenni, hogy biztosít­suk a lakosság ellátásának kellő színvonalát. Mezőgazdaságunk felemelé­se arra a szintre, amely va­lóban megfelel a korszerű technika követelményeinek és a kommunista építés szükség­leteinek — ez a cél, amelyet a párt kitűzött — jelentette ki az SZKP KB főtitkára. Fő feladat a határozott orientáció-változtatás De a nagy ünnepnapokon éppúgy, mint a hétköznapo­kon, nem csupán az eredmé­nyeket, hanem gyenge pont­jainkat és fogyatékosságain­kat is látjuk, s a nép figyel­mét, erőfeszítését ezek mi­előbbi kiküszöbölésére irá­nyítjuk. A fő feladat most: határo­zott orientációváltoztalás. A hangsúlyt a gazdálkodás in­tenzív módszereire kell he­lyezni, s ezáltal biztosítani kell a gazdaság hatékonysá­gának komoly növekedését — hangsúlyozta Leonyid Brezs­nyev. Arról van szó, hogy a gazdasági fejlődés mindinkább a munkatermelékenység foko­zódása, a gyorsabb tudomá­nyos és műszaki fejlődés út­ján, a működő termelési ka­pacitások teljesebb kiaknázá­sa útján menjen végbe, úgy, hogy növekedjék a gazdaság­ba befektetett rubel haszna, növekedjék a felhasznált fém, tüzelőanyagok, cement vagy műtrágya utáni haszon. Az új esztendő különösen fontos: ez a harmadik, az egész ötéves terv sorsát sok mindenben eldöntő év. A fel­adat az, hogy ne csak a jövő évi alapvető tervfeladatokat teljesítsük sikeresen, amelye­ket a napokban hagyott jóvá a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának ülésszaka, hanem jelentősen túl is szárnyaljuk azokat, s így megteremtsük a következő esztendőkre szóló tartalékot. Miközben figyelmünket a folyó, időszerű feladatokra összpontosítjuk, nem feledke­zünk meg előrehaladásunk távlatairól sem — állapította meg Leonyid Brezsnyev. — A kongresszus határozatának megfelelően, az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a Szovjet­unió Minisztertanácsa az idén határozatot hozott arról, hogy ki kell dolgozni a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztésére Irányuló hosszú távú, az 1976— 1990 közötti időszakot felölelő távlati tervet. E terv kidolgo­zása, amely Í975-ig'fog eltar­tani, rendkívül fontos gazda­ságpolitikai feladat. Most természetesen még ne­héz beszélni arról, mi legyen a távlati terv konkrét tartalma, melyek legyenek számadatai. A távlati terv alapvető irány­vonalai, történelmi körvonalad azonban . világosak. Ezeket a pártprogramban és a párt leg­utóbbi kongresszusának hatá­rozataiban lefektetett politikai és gazdasági feladatok hatá­rozzák meg, amelyek a kom­munizmus anyagi-műszaki bá­zisának megteremtésével és a szovjet nép életszínvonalának jelentős emelésével függnek össze. Mérlegelni kell, hogyan le­het a legegyszerűbben elosz­tani a termelőerőket az or­szág területén. Most, amikor alapjában véve megoldottuk azt a feladatot, hogy kiegyen­lítődött az egyes szovjet köz­társaságok gazdasági fejlődé­sének színvonala, lehetőségünk van arra, hogy mindenekelőtt az egész állam érdekei szem­pontjából az egész szovjet népgazdaság hatékonyságának fokozása szempontjából köze­lítsük meg a gazdasági kérdé­seket, nem hagyva természete­sen figyelmen kívül a szövet­séges és autonóm köztársasá­gok sajátos érdekeit sem — mondotta Leonyid Brezsnyev. A távlati tervnek számolnia kell a nemzetközi helyzetnek azzal a számunkra kedvező sa­játosságával is, amelyet a nemzetközi munkamegosztás­nak és elsősorban a szocialis­ta országok gazdasági integrá­ciójának a széles körű kibon­takozása jelent. A Szovjetunió gazdaságának 1990-ig terjedő fejlesztésére irányuló terv magvalósítása­ként olyan magas színvonalra kell emelnünk a szovjet nép jólétét, hogy az mindenkinek — még a legmegrögzöttebb kétel­kedőknek is — kézzelfoghatóan bizonyítsa rendszerünk lehető­ségeit és fölényét a társadal­mi élet minden ágazatában — mondotta Leonyid Brezsnyev. A szóban forgó időszakban a Szovjetunióban kétségtelenül újabb nagy lépések történnek a tudomány és a kultúra terü­letén. a személyiség mindem oldalú fejlődésének és a nép- egészségügy fejlesztése minden területén. Az emberiség legmunkaszeretőbb társadalmát építjük A szovjet hatalom eddigi éveiben mérhetetlenül gazdag­gá vált a nép szellemi éle­te, mérhetetlenül emelkedett a nép kulturális színvonala, megnőtt a nép politikai öntu­data — mondotta Leonyid Brezsnyev. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy már megoldottuk szocialista társadalmunk min­der) politikai nevelő és ideo­lógiai feladatát. Nem htok, hogy mind ez ideig nálunk is mutatkoznak, nem is olyan rit­kán a múltnak olyan, a szo­cializmustól lényegében véve idegen társadalmi jelenségek, mint a munkával kapcsolatos lalkiismeretlenség, a hanyag­ság, a fegyelmezetlenség, a nyerészkedési hajlam, a szo­cialista együttélés szabályai­nak különféle megszegése. A párt kötelességének tartja, hogy egész társadalmunk fi­gyelmét felhívja ezekre a je­lenségekre, határozott harcra mozgósítsa a népet e jelensé­gek ellen, e jelenségek leküz­désére. Nem a munkakerülők biro­dalmát építjük, • ahol tejjel- mézzel folyó kánaán van, ha­nem az emberiség történel­mének legszervezettebb, leg- niunkaszeretőbb társadalmát — mondotta Leonyid Brezs­hyev. — És ebben a társada­lomiban a iegmuiiKaszeietooo, legrelkiismeretesebo, legjob­ban szervezett és legmaga- saob öntudattal renueiKczo emoerek élnek majd. így hát rendkívül fontos munka áll előttünk. Valószínűleg nem kevés időt vesz igényűé, mi­vel az emberi tudatot sokkal lassabban lehet átalakítani, mint életének anyagi alapjait. A kommunista építőmunka sikerei sok tekintetben függ­nek megbízható tudományos iránytűnk, a marxista—leni­nista elmélet fejlődésétől. A pártkongresszusok és a párt Központi Bizottsága plénu­mainak határozatai, a legfon­tosabb pártdokumentumok a marxizmus—leninizmus alko­tó fejlődésének példáit jelen­tik. Ám az előttünk álló fel­adatok jellege a társadalmi fejlődés elméleti problémái­nak, az élet jelenségei alkotó megközélítésének egyre ak­tívabb kidolgozását követe­lik. Nagy munka áll előttünk az államépítésben, a szocialista demokrácia további tökélete­sítésében és fejlesztésében. Az SZKP XXIV. kongresszusá7 nak határozatai megmutatják e munka legfontosabb irányel­veit, jelentette ki az SZKP KB főtitkára. A fejlődés új alkotmányt kíván A Szovjetunió további fej­lődésének egyik legnagyobb, a közeljövőben megoldásra váró kérdése a Szovjetunió alkotmányának problémája. Az alkotmány elfogadása óta eltelt három és fél évti­zed alatt a szovjet társada­lom fejlődésében, a világmé­retű fejlődésben az osztály­erők alakulásában, a nemzet­közi küzdőtéren alapvető változások mentek végbe. Ezek a gyökeres változások lehetővé tették pártunk szá­mára annak a fontos elméleti és politikai következtetésnek a levonását, hogy. a Szovjet­unióban fejlett szocialista tár­sadalom épült fel — mondotta Leonyid Brezsnyev. A prole­tárdiktatúra állama hatalmas történelmi misszióját teljesít­ve fokozatosan a dolgozók össznépi szocialista államá­vá alakult át, amelynek veze­tő ereje a munkásosztály ma­radt. Az az ország, ahol elő­ször győzött a szocializmus, a világon elsőként látott hozzá a kommunizmus építése fel­adatainak gyakorlati megoldá­sához. Hatalmas változások mentek végbe a Szovjetunió nemzetközi helyzetében is. Megalapozott tehát az a vé­lemény, hogy a hazánk életé­ben bekövetkezett változások­nak és a társadalmunk elé új viszonyok között kitűzött feladatoknak tükröződniük kell a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének al­kotmányában. Szóltunk erről már korábban is és folyik a megfelelő előkészítő munka. Most a párt Központi Bizott­ságának, a Legfelsőbb Tanács elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának vélemé­nye szerint eljött e munka be­fejezésének ideje. Az alkot­mány új szövegéről szóló meg­felelő javaslatokat még a párt következő kongresszusa előtt nyilvános vitára kívánjuk bo­csátani, majd ezt követöleg a dolgozók javaslatainak figye­lembevételével kidolgozott új alkotmányt népszavazásra bo­csátjuk. A Szovjetunió a kommunizmus felé tart Most, fél évszázaddal a Szov. jet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulása után, teljes joggal beszélhe­tünk a szovjet ember szovjet nemzeti büszkeségéről, mon­dotta Leonyid Brezsnyev. A szovjet ember szovjet nemzeti büszkesége rendkívül nagy, tág és tartalmilag gaz­dag érzés. Mélyebb és tágabb az országunkhoz tartozó va­lamennyi nép természetes nemzeti érzéseinél. Ez az érzés magába olvasztotta mindazt, ami millió és millió szovjet ember munkája, helytállása és alkotó géniusza révén jött lét­re. A Szovjetunió a kommuniz­mus felé tart. Tudjuk, hogy ez az út nem lesz könnyű, mondotta Leonyid Brezsnyev Országunk valamennyi népé' nek külön és együttes erőfe­szítésére és energiájára les: szükség. Tudjuk, hogy nagy é: lelkes munkát kell végeznünk szervezettségre, magas polity kai öntudatra van szükségünk De azt is tudjuk, hogy a szov­jet emberekben megvannal ezek a tulajdonságok, ki tud­ják nyilvánítani ezeket, el tud. ják érni a maguk elé tűzötl nagyszerű célokat. A biztosí­ték erre az a közös és szilára eltökéltség, hogy befejezzük azt az ügyet, amelyet Lenn vezetésével kezdtünk el, a le­gendás októberi napokban Biztosíték erre a szovjet n£r egységes akarata, amely a mi lenini kommunista pártunk po­litikájában jut kifejezésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom