Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-17 / 297. szám

1972. DECEMBER 17., VASÁRNAP PEST MEG» k/űrlap HOGYAN VÁLTOZIK, ALA­KUL ÁT NAPJAINKBAN AZ ENERGIA- ÉS NYERS­ANYAGIPAR — ERRŐL SZÓL E HETI TUDOMÁNY­TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁ­SUNK. Telem schanikus beendezések A volgai olaj mielőtt Ma­gyarország, Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK tá- i rolóiba kerülne — több mint \ harminc szivattyúállomás se- ■ gitségével —, mintegy 5000 I kilométeres utat tesz meg. Szinte természetes, hogy egy •ilyen hosszú vezetéken, néha- néha üzemzavarok fordulnak elő. Idáig az üzemzavar he­• lyét és mértékét idegfeszítő I munkával, szakértők állapí- j tották meg. Ez a munka most | jelentősen egyszerűsödött a I telemechanika segítségével. Az új — Hullám elnevezésű í— berendezést az olajvezeték mérnökei tervezték. Üzemza­var esetén, automatikusan szabályozza a vezeték terhe­lését, vagyis az olaj áramlá­sát. A berendezést már két i szivattyúállomáson felszerel- j {ék, és az év végére az ösz- . szes állomást ellátják vele, je- I lentette be G. Konsztantyi­• nov, a Barátság olajvezeték igazgatóságának főmérnöke. Olajfolyam a Barátság útján A szocialista országok kö­zötti gazdasági együttműködés szép példájaként 1959-ben ha­tározták el a Barátság kőolaj­vezeték-rendszer létesítését. A tíz évvel ezelőtt elkészült öt és fél ezer kilométeres acélkígyó egyik „végállomása” a Közép- Volga menti kőolajlelőhelye­ken van. Miközben néhány szovjet kőolajfeldolgozó üze­met is ellát és Polockon ke­resztül a Balti-tengerhez is kifut, Mozir belorusz város­zal fogadóállomása a százha­lombattai kőolaj finomító. Az Ipolyság és Százhalom­batta közötti 400 mm átmérő­jű, 48 atm. üzemi nyomású ve­zeték szállítóteljesítménye kez­detben évi 2,5 millió tonna kő­olaj volt. Miútán Gödöllő kö­zelében egy új, közbülső szi­vattyúállomást létesítettek a szállítási úton felemésztődő nyomás pótlására, évi 4,5 mil­lió tonna olaj szállítására vá­Szivattyútelep a Barátság kőolajvezeték-rendszer szovjet földön levő „végállomásánál”. nál két ágra válik: az északi ág Lengyelországba és az NDK-ba tart, a déli ág pedig a Kárpátokat áttörve Munkács felé halad, hogy onnan Cseh­szlovákiában, annak déli ha­társzéle mentén húzódva foly­tassa útját. A magyarországi 130 km hosszú szárny vezeték Ipolyságnál tér le a csehszlo­vákiai ágról. A Barátság I. há­Önjáró bánya bulldózer 1 A föld alatti ércbányászat viszonylag könnyebb feltételek között folyik, mint a szénbányászat. Szakszerű bányaművelés esetén többnyire nincs szükség a vágatok aládúcolására, a boltíves folyosók nem fenyegetnek beomlással, viszont tartani lehet a magasban meglazuló ércdarabok lehullásától. A robbantás utáni biztonságosabb ércmozgatáshoz távol­ról irányítható bányabulldózert terveztek a leningrádi szak­emberek. A lánctalpas, önjáró szerkezet mintegy 50 tonna ér­cet mozgat meg óránként, s akár 25 fokos emelkedőn is ponto­san teljesíti a kezelő biztonságos távolból — akár 80—100 mé­terről — adott utasításait. A gépújdonság munkába állítása fontos lépés a bányaművelés teljes automatizálása felé vezető úton. A napenergia az ember szolgálatában ’ A világon a legnagyobb napsugár-koncentrátor építé­sét tervezik az Üzbég Tudo­mányos Akadémia Műszaki- Fizikai Intézetében. A sajátos reflektor átmérője tizenöt mé­ter, parabolikusán kiképzett felületét ék alakú üveglapok­kal borítják be. Az üvegla­pocskák a fókuszpontba irá­nyítják a napsugarakat, ahol ennek következtében az elő­zetes számítások szerint leg­alább háromezer fokra emel­kedik a hőmérséklet, amely lehetővé teszi magas olvadás­pontú fémek felolvasztását és- más, rendkívül keresett hő­álló anyagok előállítását. A napenergiával működő ke­mencék segítségével igen tisz­ta fémek is előállíthatok. Ezekben a berendezésekben a hevítendő anyag nem kerül érintkezésbe az égéstermékek­kel, hanem közvetlenül kapja a napenergiát, mindenféle mellékfolyamat kiküszöbölé­sével. A berendezés egy másik változata villamos energia termelésére is felhasználható. Ebben az esetben az energia- átalakítást egy gázdugattyús egység végzi. A készülék kü­lönösen a sivatagi vízszivaty- tyúk energiaellátásánál talál majd szélesebb körű alkalma zásra, de használható kisebb települések energiaszükségle­teinek kielégítésére is. Hódít a cső A csővezetékes szállítás vi­tathatatlanul a legolcsóbb a szállítási módok között. Két­ségtelen, hogy egy-egy cső­távvezeték megépítése hatal­mas összegbe kerül, de vi­szonylag hamar amortizálódik a beruházás, ha az e módon való szállítás gyorsaságát és kényelmét nem is számítjuk. Sokáig csak híg cseppfolyós és gáznemű anyagokat tudtak csővezetéken át továbbítani. Ma már egyre nagyobb szám­ban épülnek olyan távvezeté­kek is, amelyekben szilárd anyagokat lehet egyik helyről a másikra eljuttatni, akár több ezer kilométer távolság­ra is. A szenet például vízzel elegyítő és hatalmas komp­resszorok segítségével ekként továbbítják a cső-távvezeték­ben. A legkülönfélébb ércek­nek a lelőhelytől a feldolgozó üzemig való szállítását Is e módon végzik. Rövidebb távon a mész és a cement csővezetékes szállítá­sát is megoldották már. To­vábbító folyadékként nemcsak vizet, hanem ásványolajat és fagyálló folyadékot is hasz­nálnak. Ugyancsak megoldott a gabona csövön való szállítá­sa is. Moszkvában és Lenin- grádban a közeljövőben cső­vezetéket szándékoznak építe­ni a hulladékok és a szemét összegyűjtésére, elszállítására, ami forradalmasíthatja a sze­métkezelés eddigi, nem túl higiénikus gyakorlatát. „Hőpalack” a föld alatt A kazahsztáni Ilij-hegység lejtője, amely a Tien-San hegy­ség északi nyúlványainál kezdődik, hatalmas, természetes és több rétegű hőpalack, amely teli van gyógyvízzel. Megállapí­tották, hogy ez a természetes raktár földünk szinte valameny- nyi ismert ásványi gyógyvizét tartalmazza. S mi több, ez a mérhetetlen kincs a mai technikai viszonyok mellett könnyen elérhető mélységben húzódik meg. A kutatók már ki is jelölték a fejlesztés szempontjából leg­inkább optimális területeket. Érdekes, hogy szinte valamennyi terület festő ecsetjére kívánkozik, és jól megközelíthető. A tu­dósok feltételezik, hogy az Ilij-hegység lejtőin található hőfor­rások abba az intenzív hidrotermál-övezetbe tartoznak, amely a Kárpátoktól egészen a Csendes-óceánig húzódik. A jövő fűtőanyagai - a szénhidrogének A Szovjetunió jelenlegi ötéves terve előirá­nyozza, hogy az 1971—75-ös évek között to­vább növeljék a szénhidrogének — a kőolaj és a földgáz — felhasználását. — A Szovjetunióban jelentős változás megy végbe a fűtőanyag-felhasználás területén — mondotta az APN tudósítójának, Szabit Orud- zsev Lenin-díjas, az olajipari miniszter első helyettese. Az első helyre a leghatékonyabb természetes fűtőanyag, a kőolaj és a földgáz kerül. A jelenlegi tervidőszakban ezek teszik ki az országban felhasznált fűtőanyagok 67 százalékát. A Szovjetunióban először az 50-es évek ele­jén jelentkezett ez a tendencia, amikor a geo­lógusok felfedezték az Ural és a Volga menti területek gazdag szénhidrogénmezőit. Ezek nemcsak óriási tartalékaikkal jelentősek, ha­nem azért is, mert rendkívül kedvezőek a geográfiai adottságaik. A geológusok, olajbányászok, építők nagy munkát végeztek, hogy a legrövidebb idő alatt éppen ott hozzák felszínre az olajat, ahol leg­nagyobb szükség volt rá. A Volga és az Ural közötti területeken már a háború előtt, még- inkább pedig utána nagy ipari központok lé­tesültek, amelyéknek igen nagy szükségük volt a helyi fűtőanyagra. A Szovjetunió területe igen gazdag fűtő­anyag- és energiatartalékokban, de a természet meglehetősen szeszélyesen osztotta el azokat. A tartalékoknak több mint 90 százaléka az Uraitól keletre és délkeletre található. Ugyan­akkor a felhasználóknak körülbelül 80 száza­léka az európai országrészen és az Uraiban összpontosul. Az uráli és a Volga menti szénhidrogénme­zők kiaknázása és annak meggyorsítása módot adott rá, hogy alapvetően átalakítsuk a fűtő­anyag-felhasználás szerkezetét. Ebből a tér­ségből s-armazik ma a szovjet kőolaj 70 szá­zaléka. Régebben a hagyományos, szilárd ás­ványi fűtőanyag, mindenekelőtt a kőszén ját­szotta a fő szerepet, már csak kényszerűségből is. hiszen nem volt vetélytársa. 1950-ben pél­dául a Szovjetunió még mindössze 37.9 millió tonna kőolajat termelt. 10 évvel később már 148 milliót, 1970-ben pedig 353 millió tonnát hoztak felszínre. így megteremtették az olaifűtésre való átté­rés szilárd bázisát. Egyszerű számtani műve­let bebizonyítja, hogy ez milyen gazdasági eredményekkel jár. Egységnyi fűtőanyagban számolva az olaj önköltsége a szénének egy­negyede-egyötöde. A vezetékes szállítás pedig 7—12-szer olcsóbb, mint a vasúti szállítási költség. A szovjet olajbányászat fejlődésével együtt éppoly nagy ütemben épültek a távolsági csővezetékek is. Hosszúságuk ma 31 ezer km. A mostani ötéves tervben tovább fokozódik a vezetéképítés üteme, újabb 22 ezer km hosszú vezetéket fektetünk le. A föld alatti olajfolya­mok Nyugat-Szibériából eljutnak az ország minden részébe, sőt, a határokon túlra is. A közeli években ezeken a mérhetetlenül gazdag olajmezőkön alakul ki az új olajipari központ, 1975 végére ez a körzet adja majd az egész szovjet olajtermelés egynegyedét: 125 millió tonnát. Szibériában 67 olyan lelőhelyet tártak fel, amelyek 1980-ra annyi olajat adhatnak, mint a Szovjetunió egész európai részén fek­vő olaj mezők. Nyugat-Szibéria és a többi, most kiépülő olajlelőhely biztosítja az új tervidőszakban a fűtőanyag-termelés növekedésének 90 százalé­kát. Ez tovább szilárdítja az olaj vezetőhelyét a fűtőanyag-felhasználásban. A Szovjetunióban rendkívül gazdag föld­gázlelőhelyeket is számori tartanak. Most dol­gainak az egységes gázellátási rendszer kiépí­tésén. A kilencedik ötéves terv előirányozza, hogy legalább 30 ezer km hosszú gázvezetéket fek­tessünk le. Az 1420 mm átmérőjű vezetékeken 75 atmoszférás nyomás mellett továbbítjuk a gázt, s új szivattyúberendezésekkel is bővít­jük az áteresztőképességet. A kőolaj és a földgáz alkalmazása egy sor iparágban nemcsak azt jelenti, hogy megvál­tozik a felhasznált fűtőanyag, hanem azt is, hogy ezzel intenzívebbé válik maga a terme­lés. A kohászatban például a földgáz a tech­nológiai folyamat közvetlen „részvevője” is lett. A kohászatban használatos fűtőanyag 53 százalékát ma a kőolaj és a földgáz teszi ki, az építőanyag-iparban pedig már eléri a 63,5 százalékot. 1975-re a Szovjetunió 496 millió tonna kő­olajat és 320 milliárd köbméter földgázt ter­mel. Ezeknek a fűtőanyagoknak a felhaszná­lásával a népgazdaság sok milliárd rubelt ta­karít meg. I Minthogy a távvezetéknek legalább 40—50 esztendeig kell kifogástalanul szolgálnia, gondosan meg kell óvni a kor­róziótól. Az eddigi kétréteges bitumen-és háromréteges kát­ránypapír borítás helyett most első ízben alkalmaztak mű­anyag szigetelést, amely meg­bízhatóbb és amelynek a fel­vitele is egyszerűbb. A távvezetéképítés nemcsak a csövek lefektetéséből áll, hanem a hírközlő rendszer ki­építéséből is. A csővezetékkel párhuzamosan lefektetett ká­bel útján az olajszállítás irá­nyítói információkat kapnak a vezeték bizonyos pontjainak állapotáról. A Barátság II. megépítésé­nek elhatározása előtt számba- vették az olajszállítás gazdasá­gossági variánsait, s azt köve­tően döntöttek a csövön való szállítás mellett. Kétségtelen, hogy a távvezeték létrehozá­sa hatalmas összeget emészt fel, több mint másfél milliárd forintot. De ha tartálykocsik­ban, vasúton kellene behozni a Szovjetunióból a „fekete ara­nyat”, ötször többe kerülne a szállítás. Évi 6,5 millió tonna mennyiséget figyelembe véve, a távvezetéképítés költségei viszonylag gyorsan megtérül­nek. Évi 10 millió tonna Ilyen nagy kapacitású táv­vezetéket eddig még nem épí­tettek Magyarországon, mégis mintegy két év alatt teljesítet­ték az építők a feladatot. Egyetlen esztendő alatt, 1971- ben, 215 km csövet fektettek le. Közben a szovjet oldalon is szorgos munka folyt, aminek eredményeként ez év júniusá­ban a Barátság II. magyar sza­kaszát összeköthették a Barát­ság vezetékrendszer szovjet szakaszával. Szeptember végé­re befejeződtek a határátkelő- helyeken az üzemi próbák, s Fényeslitkén megkezdték az . óriási tartályok feltöltését, majd a mintegy 100 ezer tonna befogadóképességű távvezeték töltéséhez kezdtek hozzá. A Barátság II—t november­ben adták át rendeltetésének, s a jövő esztendőtől már évi 10 millió torma kőolajat szál­líthat a távvezeték. A Barát­ság II. nemcsak a jelennek, a jövőnek is készült. / lik alkalmassá a csőtáweze­ték. Mivel 1975-ig — a szükség­leteknek 'megfelelően — évi 6,5 millió tonnára növekszik a kőolaj importunk, megoldást kellett keresni a többletmeny- nyiség beszállítási módjára. A lehetséges változatok közül a legkedvezőbbnek egy olyan új vezetéknek az építése mu­tatkozott, amely — Csehszlo­vákia kiiktatásával — közvet­lenül szovjet területről jön Magyarországra. Ez az új táv­vezeték kapta a Barátság II. nevet. Iingvartól Százhalombattáig A Barátság II. nyomvonalát úgy jelölték ki, hogy az Ung­várinál ágazik el a Szovjetunió területén haladó fővezetékről. Záhony mellett lépi át a szovjet—magyar határt, s on­nan a Kisvárda—Polgár— Zsámbok—Budapest—Százha­lombatta útvonalon halad. A távvezeték a Leninváros (Ti- szaszederkény) közelében meg­építendő kőolajfinomító mel­lett halad el, így mód nyílik majd a „megcsapolására”. A magyar szakaszán 298 kilomé­ter hosszú Barátság Il.-nek is a százhalombattai kőolajfel­dolgozó a végcélja. A szovjet—magyar határ kö­zelében, Fényesiitke község mellett négy, egyenként 20 000 köbméteres tartály „fogadja” a Szovjetunióból érkező kőola­jat. Itt történik a mennyiségi és minőségi átvétel. Majd a tartálytelep kb. 9000 lóerő összteljesítményű szivattyúi „veszik munkába” a kőolajat, továbbítják a csővezetékbe Százhalombatta irányába. Ké­sőbb Beninvárosban is építe­nek majd egy hasonló teljesít­ményű szivattyútelepet a csök­kenő nyomás fokozására.1 Az olaj haladását egyébként az a talaj szintkülönbség is segíti, amely Ungvár és Százhalom­batta között van. Építés - korszerűen Az építők a távvezeték le­fektetése során négy folyót és vagy 150 patakot, csatornát kereszteztek. A Tisza és a Du­na keresztezésénél várt rájuk a legnehezebb feladat, a bo­nyolult medermunkák elvégzé­se. A csaknem Í00 km hosszú távvezetéket 10—16 méteres csodarabokból hegesztették össze. A Barátság II. építésé­hez csaknem 35 ezer tonna nagy szilárdságú acélcsőre volt szükség, aminek java részét a hazai ipar adta. Importból származó csöveket lakott terü­leteken, vizek, utak és vasúti sínek alatti átvezetéseknél használtak fel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom