Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-17 / 297. szám

1973. DECEMBER 17., VASÄRNAP PEST l/Ecrei kXírlap A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának meghívására háromtagú román delegáció érkezett csütörtökön hazánkba. A vendégek, Georghe Ton, a Szocialista Egységfront Olt megyei titkára, Boka Georghe, a Szocialista Egységfront Ba- kau városi titkára, Stan Mir- cea, a Szocialista Egységfront Sebes járási titkára szombaton megyénkbe, a szigetcsépi Le­nin Tsz-be látogattak. A dele­gációt elkísérte a tsz-látoga- tásra Kovács Antalné, a nép­front Pest megyei titkára, Ko­vács Károly, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának munkatársa, Dékány Sándor, a népfront ráckevei járási titká­ra. A delegációnak Németh Lukács, a Lenin Tsz elnöke tájékoztatót tartott a tsz hely­zetéről, majd a vendégek dél­után megtekintették a tsz ker­tészetét, üvegházát. ,SAJAT GYÁRTMÁNY”1 Évente 5 millióért hús ' Két éve helyezték üzembe Nagykőrösön a helyi Szabad­ság Tsz és az ÁFÉSZ közös fenntartású húsfeldolgozóját. Igen jó szolgálatot tesznek mind a város, mind a körzet lakosságának, szövetkezeti tagságának: 4,5—5 millió forint értékű hús, illetve húskészítmény kerül ki az üzemből az ÁFÉSZ üzleteibe évente. A termelőszövetkezet 1200— 1300 darab sertést, az ÁFÉSZ pedig további 500-at hajit a vá­góhídra saját hízlalású állo­mányából. A feldolgozó üzem ugyanis vágóhíddal is rendel­kezik. A kis üzem a mennyiségi kínálaton túl a készítmények minőségével hódítja meg a vá­sárlókat. A házias ízeket ked­velők mindig előnyben része­sítik a helybeli, „saját gyárt­mányú” kolbászt, amelyhez semmiféle pótanyagot nem használnak fel. A szalonnába göngyölt ka­raj pedig kimondottan he­lyi specialitásnak számít. A két év alatt bebizonyoso­dott, hogy kellő méretűre ter­vezték ezt a szövetkezeti üze­met és elérték vele: az ellátá­si körzetben nem ismerik az­óta a húshiányt. Felkészülés a vízvédelemre Ár- és belvízvédelmi össze­kötő értekezletet tartottak a KÖVIZIG-nél, amelyen részt vettek az igazgatóság terüle­téhez tartozó Pest, Nógrád, Heves és Bács-Kiskun megyék képviselői, valamint a Honvé­delmi és Belügyminisztériumot képviselő védelmi összekötők. A megjelentek kölcsönösen tájékoztatták egymást az idén végzett vízkárelhárítási tevé­kenységükről, s megbeszélték az esetleges téli-tavaszi ár- és belvízveszélyre való felkészü­lés teendőit. „Valami végre elkezdödoif Hivatása: párttitkár Neve: Dobi Mihály, szü­letési helye: Nádudvar,éve: 1931, hivatása: párttitkár. Párttagságának kelte: 1945, munkahelye: a galgahévízi Rákóczi Termelőszövetke­zet. Volt építőmunkás és kazán­fűtő, R.-gárda századparancs­nok és központi pártszervező, járási pártbizottság oktatási felelőse és községi pártbizott­sági titkár, pto-veeető és já­rási tanácselnök — ahogy a po­litikai helyzet, a párt érdeke kívánta. Dolgozott Nádudva­ron és Beregsurányban, Nyír- epvházán és Nagybátonyban, I'kladon és Túrán*- Debrecen­ben és Aszódon, Gödöllőn és — jelenleg — Galgahóvízen. Vagyont nem gyűjtött, „csak” elvtársakat, barátokat. Szer­vezett polgári védelmi alaku­latot és termelőszövetkezete­ket, épített utat Szabolcsban és gyárat Ikladon. 1. — A felszabadulás után jó darabig úgy alakult az életem, hogy a rám bízott munkakör egy fokkal mindig meghaladta a felkészültségemet Állandó versenyfutásban voltam a ta­nulással és az idővel. A gye­rekkori hat elemi, meg a negy­venhétben végzett háromhetes pártiskola csak arra volt elég, hogy tudjam, hol a helyem. A többit „menetközben” kelleti megszerezni. így esett, hogy, ha egyszer szóltak, elmennék-e háromhónapos, majd öthóna­pos pártiskolára, mezőgazda­sági technikumba, marxista— leninista esti egyetemre, ón Esztendő vége - munkacsúcs kezdete Pest megye termelőszöve tkezeteiben Még pár nap, és kitelt az esztendő, lassan elárvul a ha­tár is, ám a naptár jelzi: újabb munkacsúcs közeleg a mező- gazdaságban. Ugyan miféle teendők tornyosulására van kilátás az őszi betakarítás után? — tűnődhet, aki ismeri a gazdálkodás- rendjét, de nem a termelőszövetkezetek életét. A temérdek feladat, amit említünk, nem odakint isten szabad ege alatt várja, hogy ország-világ szemeláttára meg­birkózzanak vele. A kétkezi, vagy inkább géogt nyergeié munkásoktól az irodai embe­rek veszik át a stafétabotot. Igyekezet, izgalom forrósítja a tsz-központok légkörét, csat­togó számológépek mellett, ezernyi jelentés, berubrikázott árkuspapírok fölé hajolva ku­tatják mindenütt: mit hozott az 1972-es év? Nőt! a vetésterület és a termésátlag — S mit hozott Pest megye gazdaságaiban? E kérdéssel kerestük föl Bé­kési Sándort, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának helyettes ve­zetőjét. — Ezt ma még pontosan aligha lehet számba Venni — így a válasz —, azonban egy előzetes képet már fölvázol­hatunk a mezőgazdaság me- gyénkbeli fejlődéséről, ered5 menyeiről a termelőszövetke­zetek harmadik negyedévi be­számolói és az időközben be­érkezett információk alapján. — Nos, vágjunk a téma kö­zepébe! Növénytermesztés...? — Áttekintve a kalászosok cséplés után mért és a kapá­sok becslés szerinti hozamait, megállapíthatjuk, hogy ke­nyérgabonából a szövetkezetek 10 164 tonnával, takarmányga­bonából 5180 tonnával többet takarítottak be. mint az előző évben. Nőtt a vetésterület és a termésátlag. A legfontosabb termények átlagtermései a kö­vetkezőként, alakulnak: búzá­ból az elmúlt évi 29,7 mázsás hektáronkénti átlaggal szem­ben idén 30,7 mázsa termett, kukoricából 31,5 mázsáról 35,7 mázsára javult az eredmény, burgonyából 101,7 mázsáról 126.4 mázsára emelkedett a hozam, a tavaly betakarított 260.5 mázsás cukorrépahozam helyett idén 319,8 mázsát ta­karítottak be. Sajnos, a zöldsé­geik körül a zöldbab és a pa­radicsom terméseredményei alatta maradnak az 1971-es át­lagnak. Kevesebb — és gyen­gébb minőségű — szőlő és al­ma termett ez évben. — A növénytermesztés egyes ágazataiban megmutatkozó gyengébb eredmény oka első­sorban a kedvezőtlen időjárás volt? — Elsősorban, és szinte ki­zárólag ! Az idei szeszélyes idő­járás, különösen a jégverés, erősen befolyásolta a termés- eredményeket. Jellemző az az elemi károkra, hogy az Ái- lami Biztosító október végéig 151 millió forint kártérítést fi­zetett ki a szövetkezeteknek, döntően jégverés miatt. A gaz­daságok dicséretére válik: igye­keztek jó üzemszervezéssel, teljes erőbevetéssel ellensú­lyozni a különböző eredmény­rontó tényezőket. • Előtérben a bárány és a csirke — Essék szó ezek után az állattenyésztésről! — Egy áthidaló megállapí­tás: kedvem jelenségként könyvelhetjük el, hogy a ter­melőszövetkezetek az előző évi 26,9 százalékról 28 8 százalék­ra növelték abraktermő terü­leteik arányát. Az állattenyész­tés helyzetét egyébként meg­határozza az állomány alaku­lása. A szarvasmarhák száma például 2,6 százalékkal csök­kent, a teheneké azonban több. mint egy évvel korábban. A tervnek megfelelően gyarapo­dott a sertésállomány is. A ju- hászatban és baromfitenyész­tésben a pecsenyebárány, il­letve pecsenyecsirke tenyész­tése került előtérbe. R mérleg bíztató — Kérünk egy eredmény­prognózist! Mint alakul a ter­melőszövetkezetek árbevétele, nyeresége? — A szövetkezet árbevétele várhatóan 6—8 százalékkal meghaladja az előző évit. A várható — az év végi mérleg szerinti nyereség — mintegy két százalékkal lesz több, mint tavaly. Ez külön, figyelmet ér­demel, hiszen a közgazdasági szabályozó rendszer változá­sa kezdetben a nyereség csök­kenésével fenyegetett, ezt is vártuk, s csakis a'szövetkeze­tek vezetőinek és dolgozóinak rugalmas helyzetfelismerése, reagálása fordított a dolgon. — Fejlesztés? Beruházás? — Örvendetes, hogy keve­sebb a befejezetlen beruházás, mint korábban. A fejlesztés kérdése szoros összefüggésben áll a jövedelemfelosztással. Az­zal együtt, hogy a személyes jövedelem nőtt, változtak a részesedés és fejlesztés jöve­delemfelosztási arányai. Emel­kedett a fejlesztésire fordított összeg — párhuzamosan a meg­kezdett beruházások befejezé­sére törekvéssel. Csak a tervezett összeget1 — A helyzet — csupán né­hány fontosabb kérdést vázla­tosan érintő — elemzéséből megállapíthatjuk, hogy a me­zőgazdasági szövetkezetek Pest megyében az előző évinél jobb eredményt ígérnek. Az eszten­dő végéig azonban még hátra van néhány nap. S erre a né­hány napra is jut számos teen­dő. Ezek közül a legfontosabb? — Az év végi leltározás mérlegkészítés, jövedelemel­osztás feladatait áttekintve, kiemelkedően fontosnak talá­lom, hogy az év végén feloszt­ható jövedelemből részesedési alapra csak a tervnek megfe­lelő összeget használják fel a gazdaságok, és a lehetőségtől függően a fejlesztésre szánt tartalékolás mellett biztonsá­gi tartalékról is gondoskodja­nak — különösen ott, ahol a korábbi években tartalékolt biztonsági alap eav részét idő­közben fölhasználták. A. Z. már pakoltam is befelé a kis- koffert. A nagy álmom, a ker­tészeti egyetem — nem sike­rült: közvetlen munkatársaim közül négyen tanultak egy­szerre, meg kellett volna vár­nom, míg legalább ketten vé­geznek. Mire befejezték, jött a közigazgatási átszervezés: összevonták az aszódd és a gö­döllői járást, én az egyesített járási tanács elnökhelyettese lettem. Új terület, új arcok, új feladatok, tanulásról egy ideig szó sem lehetett. Mire „berá- zódtunk”, új helyzet állt elő: hivatallá kellett átalakítani a ■járási tanácsokat. Akikor azt mondtam: én inkább az em­berekkel való közvetlen kap­csolatot, a gyakorlati, párt- munkát szeretem. így kerül­tem 1970 augusztusában Gal- gahévízre, a közös tsz — köz­ségi pártszervezet titkárának. Senki ne higgye, hogy Dobi Mihály a könnyebb utat vá­lasztotta ezzel. Még akkor sem, ha a Galga menti falvak gon­dosan műveit földjeinek, erős közös gazdaságainak, tehetős tsz-tagjainak híre köztudott a megyében. A tudat változásai itt is jócskán elmaradtak az anyagi jólét gyors ütemű nö­vekedésétől. A szorgalom, a munkaszeretet errefelé úgy száll apáról fiúra, mint arisz­tokratáknál a nemesi cím. Ám ez a munkaszeretet a — oly­kor túlzásba vitt — szerzési vággyal párosulva, az egész­séges társadalmi fejlődés fé­kező je is lehet. — Nehéz ezt a problémát úgy megfogalmazni, hogy igaz is legyen, de ne bántsam meg vele a község lakóit — vívódik Dobi Mihály. — Néhány jel­lemző számadat talán segít megértetni, mire gondolok... A község lélekszáma kis híján 3000 fő; de a pártszervezet tag­létszáma csupán 42; ebből — három nyugdíjast is beleértve — húszán a termelőszövetke­zet dolgozói. A párttagok jó része idős, ötvein éven felüli; a 40-en aluliak száma mind­össze 9. A 30—40 év közötti korosztály hiánya a korábbi évek pártépítő munkájának fogyatékosságait jelzi. 1969- től 1972-ig egyetlen tagfelvé­tel sem volt az alapszervezet­ben. Az idén két fiatalt — egy fizikai dolgozó nőt és egy pe­dagógusnőt — vettünk fel. Szerény eredmény, de majd megérti, miért örülünk ennek is. Mint minden, iparban sze­gény vidéken, ahol a munkás­osztály számbelileg nem jelen­tős, erősek a vallásosság ha­gyományai. Nemcsak az idő­sek, de a középkorúak köré­ben is. Ráadásul, az emberek szinte látástól vakulásig dol­goznak a közösben, a háztáji­ban, a házépítkezésen, politi­kai-közéleti kérdések iránt nemigen érdeklődnek. A fiata­lok jó része ugyan nem vállal­ja szülei, nagyszülei életmód­ját, a hajszát a több pénz, a nagyobb ház. a köcsi után, de nem vonzza őket a tsz viszony­lag jó kereseti lehetősége sem; inkább az iparban keresik a boldogulást. íme, egy jellemző adat: az 1971/72-es tanévben — úgy emlékszem — 39 tanu­ló fejezte be az általános is­kola nyolcadik osztályát a köz­ségben : közülük mindössze öt nem jelentkezett továbbtanu­lásra. középiskolába vagy szak­munkásképzőbe, de ez az öt sem a tsz-t választja, hanem az ipari segédmunkát. — Azt szoktuk mondani: az ifjúság . á párt aranytartaléka. Nos, a mi termelőszövetkeze­tünkben nincs KlSZ-szerve- zet, a községit pedig — veze­tési gondok miatt — szinte évente újjá kellett szervezni. Ennek oka abban a hibás — maradi — szemléletben rej­lik, hogy „férjes asszonynak, katonaviselt fiatalembernek már nincs keresni valója a fiatalok között”. Ez a nézet nemcsak úgy üt vissza, hogy a KISZ nem tudott utánpót­lást nevelni a pártszervezet­nek, hanem úgy is, hogy a párt sem tud fiatal, kommu­nistákat adni KISZ-vezetők­nek. 2. Néhány évvel ezelőtt min­den arra járó megcsodálta Galgahévíz akkori nevezetes­ségét: egy csempés villát. Türkizzöld < csempével borí­tott falait, tágasságát, szép­ségét. Most, hogy arra jártam, alig vettem észre: türkiz szí­ne megfakult, újdonsága meg­kopott, méretei jelentéktelen­né törpültek a gombamódra szaporodó emeletes palotáké mellett. Mert Galgahévízen most ez járja: emeletes ház, óriási ablakokkal, a tető alatt manzardlakással, nyitott és fedett teraszokkal. Év végé­re felépül a tizenhatodik. Miből? A közös és a ház­táji jövedelméből, esetleg megtoldva a szülői örökség­gel. A háztáji földekről ta­valy 200 vagon zöldséget szállítottak a teherautók a pesti szabadpiacra. Az idén hétszáz sertés hízik a ház­táji ólakban. Az anyagi gya­rapodást jelzi itt minden: a bútorok, a szép porták, a drá­ga szőnyegek, függönyök, a háztartási gépek, és a személy- gépkocsik, amelyekből 129 van a faluban, minden hato­dik családnak egy. Ám a sok munka, a hajszás életmód mellett persze sem idő, sem erő nem jut a szóra­kozásra, művelődésre. Köny­vesbolt a faluban nincs, könyvárusítással csak a fo­gyasztási szövetkezet élelmi­szerboltja foglalkozik. A köz­ségi könyvtár beiratkozott olvasóinak száma 280 — any- nyi, mint egy üzemi könyv­táré —, a kikölcsönzött köte­teké: 600. A szekrényekben sorakozó ruhák legtöbbje úgy megy ki a divatból, hogy legfeljebb egy-egy esküvőn viselték. A felnőtteket már a film kez­detén elnyomja a fáradtság a tv képernyője előtt. — Januárban új, agilis, hoz­záértő művelődésiház-igazga- tót kapott a község, Sára Fe­renc népművész személyében — meséli a párttitkár. — Hé- vízgyörkkel közösen foglal­koztatjuk, csak amíg ott a Dózsa Tsz vette át fenntar­tásra, üzemeltetésre a mű­velődési házat, nálunk ezt nem sikerült elérni.-A mi tsz- ünk arra vállalkozott, hogy évi 50 ezer forintot biztosít, felét a művelődésiház-igazga- tó díjazására, felét pedig hoz­zájárulásként a fenntartási költségekhez. Az új vezetés máris fellen­dülést hozott a falu kultu­rális életébe. A nyáron páva­kor, novemberben ifjúsági művészeti együttes alakulti Sokat várunk ezektől: min­denekelőtt a népművészeti hagyományok megőrzését, a fiatalok kulturális érdeklő­désének felkeltését. — Mindaz a gond, visszahú­zó erő, előítélet, amiről be­széltem: a pártszervezet hosz- szabb távú feladatait, munka­tervét is jelenti. A gátat — úgy érzem — már sikerült áttörni: soha ennyiféle po­litikai oktatás nem folyt egy­szerre a községben, mint most, és soha nem szólt ennyiféle társadalmi réteghez, korosz­tályhoz. Hosszú évek óta elő­ször — igaz, hogy klubdél­utánnal egybekötve —, még a KISZ-oktatást Is sikerült elindítani. Az asszonyokat a tsz-akadémia, és a szülők aka­démiája várja, az idős párt­tagokat a bel- és külpolitika időszerű kérdéseiről szóló előadássorozat, a pártonkívü- lieket a Hazafias Népfront előadásai, a fiatalabb kom­munistákat a pártirányítás és a pártélet kérdéseinek tan­folyama. — Még nem tudjuk, futja-e végig a kitartásból, érdeklő­désből, kiket kell majd agi­tálnunk a lemorzsolódás el­len, s kiket magasabb szintű továbbtanulásra ösztönözni. De valami végre elkezdődött — amit minden erőnkkel foly­tatni, bővíteni, javítani igyek­szünk.. Nyíri Éva A KÉR Ml MEGVIZSGÁLTA Nem gyárthatják, mert balesetveszélyes A KERMI néhány hónappal ezelőtt megtiltotta a Fővárosi Kézműipari Vállalat piros, zöld és kék színű műanyag habból készült díszkockáinak árusítását, mert a kockák a velük érintkező tárgyakat „megfogták”, azokon eltávolít­hatatlan foltot hagytak. A vállalat a kifogásolt ter­mékek gyártását megszüntet­te, s a közelmúltban új festék­kel készített kockáinak minő­ségi vizsgálatát kérte az inté­zettől. A KERMI megállapítot­ta, hogy az új színezékkel elő­állított kockák minősége meg­felel a követelményeknek, így a vizsgált mintákkal megegye­ző műanyaghab-díszkookák is­mét forgalomba hozhatók. Ezzel egy időben visizont a KERMI megtiltotta a Polimer Műanyag Ktsz 9 forintos, po- lisztirol bébicsörgőinek árusí­tását, mert azok nem felelnek meg a minőségi követelmé­nyeiknek. A karika alakú, kö­zépen fémrúdon színes golyók­kal készült csörgők ugyanis tö­rékenyek, törési felületük éles, ami könnyen balesetet okoz­hat. A KERMI felhívta az ille­tékes kereskedelmi vállalato­kat, hogy a ktsz említett csör­gőit vonják ki a forgalomból. CSMK VJ VIZSGA UTÁN... A Belügyminisztérium közlekedési csoportfőnökségének közleménye A BM közlekedési csoport- főnöksége ismételten közli, hogy a régi (szürke, barna) gépjárművezetői igazolványok az 1/1972. sz. belügyminiszté- ri rendelet alapján 1972. de­cember 31-ével érvényüket vesztik. A régi mintájú igazolvány­nyal rendelkezők egy része eddig elmulasztotta igazolvá­nyának kicserélését. Ennek le­bonyolítása érdekében a köz­lekedésrendészeti rendőrható­ságoknál (Budapesten a kerü­leti rendőrkapitányságokon) jelentkezzenek, egy darab fényképet és 20 forintos ille­tékbélyeget vigyenek maguk­kal. A határidő lejárta után a közúti közlekedés ellenőrzését végző rendőr, az érvényüket vesztett gépjárművezetői iga­zolványokat a helyszínen elve­szi, és az új (rózsaszínű) ve­zetői engedélyt csak sikeres gépjárművezetői vizsga letéte­le után lehet megszerezni. Román delegáció a szigetcsépi tsz-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom