Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
2 1972. DECEMBER 17., VASÄRNAP Barátságvonattal a Szovjetunióban w „Érezzék jól magukat...” „Itt a Barátság különvonat rádiója beszél... Szeretettel köszöntjük kedves utasainkat a Szovjetunió földjén...” Hát megyünk. Ami tegnap még várakozás volt, ma valóság. Elöl a villanymozdony ráállt a sebességre, mint aki meg sem akar állni Moszkváig. A széles sínpáron lágyan ring a szpalnyüj vagon. Csapon átszálltunk a szovjet hálókocsi-szerelvénybe, a fülkében csomagok, kabátok, hurkába csavart paplanok egymás hegyén-hátán. Rendet kellene csinálni, de csak állunk a fülke ajtajában, a folyosón, és nézzük az elsuhanó tájat. Gondolatok kavarognak a fejünkben, felerősödik bennünk az esti, szabadság étterembeli búcsúvacsora hangulata. Kovács Antalnénak, a népfront Pest megyei titkárának szavai kísérnek: „... érezzék jól magukat az egy hét alatt...” Szívből jövő szavak. Nem is lehetne szebbet, jobbat kívánni ennek a háromszázhúsz Pest megyei embernek: az Egyesült Izzó váci képcsőgyára, az ikladi Ipari Műszergyár, a Csepel Autó szerelőjének, esztergályosának, lakatosának, a Pestvidéki Gépgyár pártmunkásnőjének, a Nagykőrösi Konzervgyár szocialista bri- gádvezetőjánek, az érdi Bentavölgye Tsz, a vecsési Zöld Mező Tsz, a gödöllői Petőfi Tsz tagjainak, a sződi Egyesült Virágzó Tsz parasztasszonyának, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság gépkocsivezetőjének, a tanárnak, a tanácsi dolgozónak, a könyvelőnek, a népfrontmozgalom régi, lelkes aktívájának .. Kijev, Moszkva felé megy a népfront Pest megyei bizottsága által szervezett — sorrendben immár a hatodik — Barátság-vonat. A részvevők nagy részét a munkahelye küldi erre az útra, jutalomból, a részvevők túlnyomó többsége először ismerkedik személyesen a Szovjetunióval, az ukrán, az orosz tájakkal, városokkal, a szovjet emberekkel. És a vonat ablakai előtt szaladnak a városok, a tájak. A gyévuska jön: szíveskedjenek átfáradni az étkezőkocsiba. Ebédelni? Vacsorázni? Lassanként nem is tudjuk. Bár két étkezőkocsi is van a vonatunkon, mégis, míg háromszázhúsz ember sorra kerül, időbe telik. Az első csoport 1 órakor ebédel, az utolsóra 6-kor kerül sor. Az első csoport fél 7-kor indul vacsorázni, az utolsó este 10-kor. Felborulnak az otthoni szokások. Holtfáradtak vagyunk, ragad a szemünk, de vétek aludni. Az ablak előtt városok fényei villannak fel, aztán megállunk. Lvov. A peronon megható jelenet. Kis csoport üdvözli a Pest megyei Barátság-vonatot, Nyikoláj Filimonov tartalékos alezredes, aki részt vett Pest megye felszabadításában, A. Sztol- mákova professzor, a Lvov megyei Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke, M. Muha, a társaság titkára és J. I. Jákovics, a megyei nemzetközi barátsági bizottság titkára. Hogy vagyunk, mi újság nálunk. És hogy fogadjuk el ezt a néhány szál virágot, és további szerencsés utat... .1. Hány óra lehet? Felgyújtom az éjjeli lámpát: hajnali négy óra. Fülkeszomszédom, Novák Imre, a fót-kisalagi iskola igazgatója, a 3—4. csoport vezetője pizsamában-trikóban az ágyon ül. Elég volt az alvásból. — Inni kéne egy jó orosz teát — javasolja. — A gyévuska olyant, de olyant főz! Éhgyomorra meg különösen jó lesz. Ä gyévuska nem csodálkozik a korai vendégeken. Könyvet olvas, mosolyog. A kis kazánban percek múlva forr a víz néhány, számunkra varázslatos mozdulat, s máris az asztalkánkon gőzölög a díszes fémtartó ölelte pohárban a forró, illatos tea. Tízkopekest adunk, s intünk, nem kérünk belőle visz- sza. A kétkopekest leteszi az asztalra. Még egy pohárral megiszunk! Ébred a szerelvény. Az egyik szomszédos fülkéből ismerős illat árad, kis turistamasinán otthoni duplát főznek. Ök kávéznak, jó erős magyar duplát! Egy pillanatra elönt az irigység — mert lám, gyenge az ember. Aztán ars poeticámra gondolok: én a Szovjetunióba nem duplát, hanem orosz teát, nem cseresznyepálinkát, hanem vodkát inni, nem paprikás csirkét, hanem orosz halsalátát, vajban főtt igazi ukrán, orosz ételeket enni, nem a budai Várat, hanem a Kremlt, nem a Dunát, hanem a Dnyepert, a Moszkva-folyót látni, nem magyar nótákat, hanem ukrán, orosz népalokat hallani jöttem! És látni elsőül, ha csak egy napig is Kijevet! Reggel háromnegyed 8 van, világosodni kezd, Kijev házai között gördül vonatunk. Deregán Gábor (Következik: A széles Dnyepernél.) A Bundestag, a nyugatnémet szövetségi gyűlés — a november 19-i választások utáni első ülésszakán — Willy Brandtot választotta meg az NSZK kancellárjává. Képünkön: Barzel, az eUenzék vezére és kancellárjelöltje gratulál a győztesnek. Különös munkabeszüntetésre került sor a belga fővárosban: a Közös Piac főhadiszállásának mintegy tízezer dolgozója kilencnapos sztrájkkal próbál béremelést elérni. Heti krónika Fegyvernyugvás helyett frázis? J A narancsszínű folt titka — Szünet Helsinkiben és Centben Számolni tudni keil — Tokió: az alkotmánymódosítás elmarad 144 óra Hétfő: Kormánypárti győzelem, baloldali előretörés a japán választásokon — Allende chilei elnök Kubában. Kedd: Az Apollo—17 holdkompja eléri Földünk útitársát — Államtitkári találkozó az NDK és az NSZK alapszerződésének aláírása előtt. Szerda: Ghana diplomáciai kapcsolatokat létesít az NDK-val — Az arab vezérkari főnökök értekezlete. Csütörtök: A párizsi Vietnam-konferencia 170. ülése; a bizalmas tárgyalások elnapolása — Brandt kancellári eskütétele, új kormány Bonnban. Péntek: Az idei útolsó munkaülés Helsinkiben, a nagyköveti értekezleten — Peron Argentínából Paraguayba utazik — Az eddigi leghevesebb amerikai légitámadás a VDK ellen. Szombat: Tanácskozik a Francia Kommunista Párt XX. kongresszusa. Nsmcsak ember, de szakember járt a héten fent a Holdon, Schmittnek, a geológiai tudományok doktorának személyében. Az érthetően fegyelmet és szigorú időbeosztást követelő földi irányítóközpontnak alaposan meggyűlt a baja a tudóssal, akit elkapott a látvány és a feladat nagy- szerűsége. Legizgalmasabb leletként egy narancsszínű folt kínálkozott, amely még olyan következtetésre is sarkallhat, hogy valaha talán voltak nyomai a szerves életnek a Holdon is. Eltelik majd bizonyos idő; amíg a tudomány emberei pontosan utánajárnak a narancsszínű folt titkának, s türelemmel várjuk, hiszen sürgetőbb földi dolgaink is vannak ... Újabb hét múlt el, és a több szinten folytatott párizsi tárgyalások még mindig nem vezettek el a vietnami fegyvernyugváshoz. Csütörtökön elnapolták a Le Dúc Tho— Kissinger tanácskozásokat, mindketten sietve hazautaztak jelentéstételre, s a megbeszélések bizalmas jellege következtében egyelőre nem tudni, meddig jutottak. A Washingtonba visszaérkező elnöki főtanácsadót valósággal megrohanták a sajtótudósítók és fejére olvasták ötven nappal ezelőtt tett kijelentését: „A béke kéznyújtás- nyira van Vietnamban”. Kissinger vállat vont, azután így válaszolt: „Nagyon jó frázis, ki mondta ezt?” Valószínűleg szellemességnek szánta, de rosszízű tréfa kerekedett belőle. Inkább az amerikai halogatásra, az időhúzó tárgyalási taktikára vetett fényt, s a sorozatos washingtoni szószegésre hívta fel a figyelmet. Vietnami részről — a nehézségek ellenére is — nagyfokú rugalmasságot, tárgyalási készséget A simlai csúcstalálkozó szellemében most megkötött incllai—pakisztáni megegyezés alapján India csapatai elhagyják a múlt év decemberi fegyveres konfliktus alatt az indiai csapatok által megszállt pakisztáni területeket. Képünkön: indiai csapatok kivonulnak a pakisztáni Sind tartomány általuk ellenőrzött területéről. mutattak: november 20-tól Le Dúc Tho ötvenhét órán keresztül tanácskozott Kissinger- rel... Az áruházak fényreklámain kívül a szünetet tartó konferenciák is jelzik az ünnepek közeledtét. Helsinkiben az idén már többet nem találkoznak az előkészítő értekezlet keretében a nagykövetek, karácsonyi és újévi szabadságot vesz a genfi SALT.-forduló is. Ez a szünet azonban egyúttal gonr dolkodási időt is jelent, a tárgyalópartnerek nyilván feladták egymásnak a leckét, s a külügyminisztériumokban közben szorgos konzultáció folyik. Különben sem kell tartani „eseménytelenségtől”, még a karácsony előtt aláírják majd a Német; Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság alapszerződését, s a jövő héten a Kremlben kiemelkedő ünnepségsorozat köszönti az ötvenéves Szovjetuniót. Stockholmban már fogalmazzák az NDK elismerését bejelentő okmányt, Ghana már a héten megtette ezt a lépést, Libanon és Tunézia bejelentette hasonló szándékát. Berlinben, az NDK miniszterelnöke joggal mondhatta, hogy 1973 a demokratikus Németország általános elismerésének éve lesz. Ami Bonnt illeti, elsősorban a kormányalakítással és a számtannal volt elfoglalva. (A papírforma szerint Brandtot biztosan újjáválasztó ' Bundestag ülésen rosszul számolták meg a szavazatokat s úgy tűnt, mintha a kereszténydemokrata ellenzék húsz képviselője is a kancellárra adta volna voksát. A jobboldali vezérek „árulást”, „összeesküvést” kiáltottak, mígnem kiderült a tévedés. Viszont úgy a CDU-ban, mint a szociáldemokraták soraiban várhatólag belső harc kezdődik majd a saját kereteiken belül haladóbbnak, illetve jobboldalibbnak számító irányzatok között.) Érdekes választások zajlottak le Japánban — tulajdonképpen két győztessel. Tanaka miniszterelnök liberális- demokrata pártja megőrizte abszolút többségét és vezető posztját a parlamentben. A kormányfő arcát mégis komor csalódás árnyékolta, amikor látszólagos győztesként a televíziós kamerák elé lépett. Többsége eddig is volt s éppen azért írt ki rendkívüli, idő előtti választásokat, hogy pekingi utazásának konjunkÚjból elnapolták Párizsban Henry Kissingernek, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának és Le Dúc Thónak, a VDK-delegáció különleges tanácsadójának bizalmas megbeszéléseit. túrahullámait kihasználva, lehetőleg a kétharmados többséget is megszerezze magának. (Ez lett volna szükséges Ugyanis az elképzelt alkotmánymódosításokhoz.) Ehelyett huszonhét mandátumot vesztett s a csökkenés irányzata fenyegető jel lehet számára a hetvenes esztendőkre. Ráadásul jelentős veszteségeket szenvedtek a középutas pártok is, a szociáldemokraták, valamint a buddhista Koméi to. Ezek ugyan az ellenzék soraiban foglaltak helyet, de elvetették az egységes fellépést, s félig-meddig a kormányon levő erők „vészkijárataként”, „biztonsági szelepként” szolgálhattak. A baloldali szocialisták és a kommunisták viszont minden területen előretörtek. Az egész nemzetközi sajtó kiemeli, hogy a Japán Kommunista Párt öt és fél millió szavazaHét végi jelentések SZOMBATON ESTE Szófiában közzétették azt a határozatot, melyet a BKP Központi Bizottsága a hét elején tartott háromnapos ülésén Todör Zsivkov előterjesztésére az életszínvonal emelésével kapcsolatban elfogadott. A határozat szerint 1973-ban a minimális havi béreket a jelenlegi 60 leváról 80 levára kell felemelni. A DÉL-VIETNAMI népi felszabadító erők immár harmadik napja tartják ostrom alatt a saigoni csapatok különböző főváros környéki támaszpontjait és állásait. Szombaton délig, 9 óra leforgása alatt háromszor lőtték rakétákkal a Bien Hoa-i nagy légitámaszpontot, amelyet az amerikai és a dél-vietnami légierő is használ. ÉSZAK-ÍRORSZÁG hónapok óta egyik legvéresebb napját élte át pénteken. Belfastban és az ettől délnyugatra fekvő Lurganban négyen vesztették életüket orvlövészek akciói következtében. EGYELŐRE ismeretlen okokból hatalmas erejű robbanás történt Virginia amerikai államban, az Ohio-folyó egyik szigetén, ahol egy kokszolóművet építenek. A robbanás következtében 21 építőmunkás a felismerhetetlensé- gig összeégett, húszán pedig különböző sebesülésekkel kerültek kórházba. A JUGOSZLÁV SZÖVETSÉGI NEMZETGYŰLÉS illetékes tanácsai pénteken megtartott ülésükön gyorsított eljárással megtárgyalták és törvényerőre emelték a kormány-: nak azt a javaslatát, hogy a népgazdaság nem termelő ágazataiban dolgozók személyi jövedelmét a jelenlegi szinten 1973 június végéig fagyasszák be. tával az eddigi tizennégy helyett harmincnyolc képviselőt küldhet a parlamentbe. Tokióban, a világ legnagyobb városában és Oszakában, a másik japán metropolisban baloldali többség született s a kommunisták egymagukban a szavazatok harminc százalékát kapták meg. A Japánból érkező választási eredményeket alighanem gondterhelt arccal tanulmányozhatták Párizsiban. A kora tavasszal esedékes francia választások . előtt a közvéleménykutatások baloldali előretörést jeleznek. A választások jegyében tanácskozik a francia főváros vörös övezetében a kommunista párt huszadik kongresszusa, energiájának tekintélyes részét éppen a fontosnak ígérkező politikai kampánynak szentelve. Réti Ervin A jövő hét Moszkvára tekint a világ, a haladó emberiség e héten a Szovjetunió fél évszázados születésnapját ünnepli. A központi ülésre csütörtökön és pénteken kerül sor a Kremlben, ezt megelőzően pedig, hétfőtől a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tartja esedékes ülésszakát. Újabb jelentékeny életszínvonal-javító intézkedések várhatók a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakától. Napirendjének legfontosabb kérdése az 1973. évi szovjet népgazdasági terv előterjesztése, megvitatása és elfogadása lesz. A Szovjetunió létrejöttének ötvenedik évfordulója a naptár szerint ugyan de' cember 30-ra esik, de a hivatalos ünnepségeket néhány nappal előbbre hozták, hogy ne essenek egybe az új esztendő előtti családi ünneppel. Berlin is az érdeklődés központjába kerül, hisz csütörtökön 'írják alá az NDK—NSZK alapszerődést, s ezzel egyidőben folytatódik a Német Demokratikus Köztársaságot elismerő hullám. Több ország kormánya jelezte, hogy az alapszerződés aláírását követően felveszi a diplomáciai kapcsolatot az NDK- val. Genfben hétfőn, a szovjet nagykövetségen zárul a SALT-megbeszélések ez évi szakasza, kedden pedig New Yorkban az ENSZ- közgyűlés záróülésére kerül sor. Érdeklődésre tart számot a Brandt-kormány keddi parlamenti nyilatkozata, s a francia minisztertanács szerdai ülése, mely a jövő évi választások időpontját hivatott rögzíteni. Albion fővárosa, London, hétfőn — a nyomdászsztrájk miatt — üres újságstandokkal „fogadja” a járókelőket, s a hét folyamán visszaérkezik planétánkra — a tervek szerint — az utolsó Apollo-expedí- ció a Holdról. Alacs B. Tamás AZ APOLLO—17 űrhajósai szombaton utolsó munkanapjukat töltötték a Hold körül keringve, s pihenőjük után felkészültek arra, hogy magyar idő szerint röviddel éjfél után, a főhajtómű bekapcsolásával visszainduljanak a Föld felé. A HIVATALOS LÁTOGATÁSON Tunéziában tartózkodó Kadhafi líbiai elnök országaik egyesülését és az egyesült országok államfői tisztségét ajánlotta fel Burgiba tunéziai elnökének, aki egyelőre elutasította a gondolatot.
