Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-14 / 294. szám

4 1972. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK rtst 4f£C kJlÍmÍísP Befejeződött a költségvetés vitája A szocialista országokhoz fű­ződő kapcsolatainkat érintve szólt arról, hogy jól fejlődnek baráti kapcsolataink Jugoszlá­viával is. ■— A szocialista országok együttműködésében van két különösen fájdalmas problé­ma — mondotta Péter János. — Ha jól meggondoljuk, a ket­tő tulajdonképpen egy. Ez pe­dig a Kínai Népköztársaság és Albánia viszonya a többi szo­cialista országhoz. Sajnáljuk, hogy Albánia nem vesz részt az európai biztonsági konfe­rencia előkészítésében és saj­náljuk azt is, hogy a Kínai Népköztársasággal nem tu­dunk úgy együttműködni, aho­gyan szeretnénk, sem a kétol­dalú kapcsolatok, sem általá­ban a nemzetközi élet terén. ^ — Ismertek azok az elméleti és gyakorlati problémák, el­lentetek, amelyek zavarják kapcsolatainkat. TVIi ezektől függetlenül, de ezeket termé­szetesen nem lebecsülve, ál­lamközi kapcsolataink javítá­sára törekszünk. A továbbiakban elmondotta, hogy a szocialista országok­hoz fűződő szövetségünk és közösségünk ápolása mellett, külpolitikai tevékenységünk egyik fő feladata kapcsolata­ink fejlesztése az úgyneve­zett harmadik világ országai­val. j Egyesült Államok közös meg­egyezéssel korlátozza a fegy­verkezési versenyt, keresse meg együtt a fegyverzet csök­kentése felé vezető utat és működjék együtt társadalmi és ideológiai ellentéte ellenére is, a népeket mai élete leg­alapvetőbb problémáinak meg­oldásában. Megemlítette a külügymi­niszter a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság kezdemé­nyezését a dél-kóreai vezetők­kel való tárgyalásra vonatko­zóan, annak érdekében, hogy a békés egyesítés feltételeit meg­keressék és megteremtsék. Bíz­tatónak nevezte Japán újonnan megnövekedett tevékenységét nemzetközi kapcsolatai fej­lesztésére, elsősorban a Szov­jetunióhoz fűződő kapcsola­tainak bővítésére. — örvendetesen fejlődő in­diai kapcsolataink mellett tö­rekszünk az új helyzetnek megfelelő kapcsolatok bőví­tésére mind Bangla Desh-sel, mind Pakisztánnal és a tér­ség többi országával. Az afrikai országokról szól­va hangsúlyozta: sokféle mó­don bővülnek kapcsolataink velük. Katin-Amerika helyzetével kapcsolatban, méltatta első­ként Kuba szerepét. — Az új viszonyokból adódó lehetősé­gekkel minden jel szerint bát­ran él Kuba hős népe, meg­őrzi forradalmi eredményeit és felhasználja az új lehető­ségeket. — Ügy lehet mondani, hogy bomlik az amerikai országok szervezetének Kuba-ellenes egységfrontja, Chilében az amerikai és a nemzetközi monopóltőke fojtogató táma­dásai ellenére is szilárdul az új népi hatalom. Más külpolitikai összefüggé­sekről szólva Ausztriával való kapcsolatunkat* példamutatóan jónak értékelte külügyminisz­terünk. — Diplomáciai kapcsolatok nélkül is kölcsönös megértés van, nem is csak hallgatólago­san, hanem nyütan, vallottan is a magyar és a nyugatnémet kormány között egyrészt ab­ban, hogy diplomáciai viszony nélkül is fejlesztjük kapcsola­tainkat a kölcsönös érdekek­nek megfelelően, másfelől ab­ban, hogy a diplomáciai kap­csolatokat akkor vesszük fel, amikor mindkét kormány úgy látja, hogy az ilyen lépés ál­tal tovább javítja az európai politikai viszonyokat. — Az általános nemzetközi viszonyok kedvező változásá­val együtt halad előre kapcso­lataink javulása az Amerikai Egyesült Államokkal. Kölcsö­nösen megindítottuk a konzuli Befejezésül Péter János szólt nemzetiségekről és a külföldön élő magyarokhoz fűződő kap­csolatainkról. Arira törekszünk, hogy a nemzetiségek ne elválasztó té­nyezők, hanem összekötő kap­csok legyenek a szomszédos országok között. A világ más tájain élő magyarokkal kap­csolatban azt szeretném mon­dani, hogy a Magyar Népköz- társasághoz fűződő kapcsola­taikkal javítóan hathatnak a nemzetközi légkörre. Mi azzal, ahogyan országunk dolgait in­tézzük, és ahogyan a szom­szédos országokkal és népek­kel együttműködve közös dol­gaink rendezéséire törekszünk, a más rendszerű országokban élő magyaroknak is megkíván­juk könnyíteni az óhazához és a szülőföldhöz fűződő kapcso­lataik ápolását. egyezményünk megerősítésére irányuló kormányzati eljárá­sunkat, s tervbe vettük — az Egyesült Államok kormányá­val egyetértésben és annak hozzájárulásával — New Yorkban és Clevelandban magyar konzulátusok felállí­tását. Kölcsönösen, gondosan vizsgáljuk, hogy milyen újabb lépésekkel lehet kapcsolataink fejlődését előbbrevinnd. A magyar—francia kapcso­latok jók, és nemzetközi élet­ben az együttműködést is lehe­tővé teszik. Élénkültek gazdasági, politi­kai és kulturális kapcsolataink Olaszországgal és együttműkö­désünk lehetőségei az európai biztonság kérdéseiben, örven­detesen jól fejlődnek kapcso­lataink mind a Benelux álla­mokkal, mind a skandináv ál­lamokkal. A kétoldalú ma­gyar—finn kapcsolatokról el­mondható, hogy a mai nemzet­közi viszonyok közöt^ jó len­dületet adnak a mindkét nép javára gyümölcsöző baráti együttműködés fejlesztésének. országgyűlést, hogy a költség- vetési törvényjavaslatot fo­gadja el. A kormány által előterjesz­tett — mondotta — költségve­tés minden vonatkozásban olyan, hogy számod a nemzet­közi viszonyok mostani fejlő­désével és ez a fejlődiás segíti a költségvetésben foglalt fel­adatok megteremtését. Ugyan­akkor a költségvetésben kife­jezett intézkedések biztosítják azt, hogy a nemzetközi együtt­működésben, a testvéri szocia­lista országok közösségében a nemzetközi viszonyok további javítását munkálhassuk, a töb­bi szocialista országokkal együtt, a saját gazdasági ered­ményeink'névén is. Fejlődő kapcsolataink a világ országaival A külföldi magyarság javítóan hathat a nemzetközi légkörre Péter János végül kérte az FKP XX. Kongresszus St duettben Fél évszázad AZ ALMA ATA-I ÉS TAS­KENTI ünnepi ülésekkel hét­főn megkezdődött a Szovjet­unió fennállásának ötvenedik évfordulójával kapcsolatos hi­vatalos ünnepségek sorozata. A moszkvai lapok kedden részletesen beszámoltak ezek­ről az ünnepségekről. A meg­emlékezések szónokai, mint a tudósításokból kitűnik, saját köztársaságaik eredményeit méltatva nagy elismeréssel be­széltek a szovjet testvémépek segítségéről és támogatásáról, amely különösen sokat jelen­tett a múltban a gazdaságilag elmaradott közép-ázsiai népek felemelkedésében, fejlett ipa­ruk és korszerű mezőgazdasá­guk megteremtésében. A JUBILEUMI ÜNNEPSÉ­GEK a hét folyamán köztár­sasági szinten folytatódnak, miközben Moszkvában a tár­sadalmi és tömegszervezetek tartanak emléküléseket. A ju­bileumi tudományos konferen­ciák sorozata is folytatódik. AZ ÜNNEPI ESEMÉNY- SOROZAT csúcspontja, mint ismeretes, a Kremlben de­cember 21-én kezdődő kétna­pos ülésszak lesz, amelyet az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége és a Minisz­tertanács együttesen rendez. Az ünnepség első napján elő­reláthatólag nagy beszédet mond Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. A második napon a tervek szerint a külföldi ven­dégek tolmácsolják majd né­peik üdvözletét. A JUBILEUM ALKALMÁ­BÓL december 16 és 20 között számos magas rangú külföldi vendég érkezik a szovjet fő­városba. A SZOVJETUNIÓ LEGFEL­SŐBB tanäcsAnak kép­viselői a hét végén össze­ülnek a szovjet fővárosban, mivel a Legfelsőbb Tanács a korábbi hivatalos bejelentés szerint még a jubileumi ülést megelőzően, december 18-tól megtartja idei második ren­des ülésszakát is. Tegnap délelőtt kezdte meg tanácskozását a Francia Kom. munista Párt XX. kongresszu­sa a Párizs melletti St. Quen- ban, A kongresszus első és leg­fontosabb témája az FKP-nak az a szerepe, amelyet a népi egység élharcosaként tölt be a demokratikus kormányért, a szocializmushoz vezető utat megnyitó politikai győzele­mért folyó küzdelemben. E napirendi pont előadója Geor­ges Marchais, az FKP főtitkár- helyettese. A kongresszus napirendjé­nek második pontja az Huma- niténak a munkásosztály és a francia nép küzdelmében be­töltött szerepe. A kongresszus megvitatja továbbá a szerve­zeti szabályzat egyes pontjai­nak módosítását, majd meg­választja a párt vezető szer­veit. A kongresszust széles körű és termékeny vita előzte meg a párt alapszervezeteiben, a városi és megyei szervezetek­ben, s a kongresszus elé ke­rülő határozattervezetek e vi­ta alapján nyerték el végső megfogalmazásukat. A párttagok százezrein ki- ( vül a franciák milliói is or­szágszerte nagy érdeklődéssel tekintettek a XX. kongresz- szus tanácskozásai elé. Az általános érdeklődést méginkább fokozta az a tény, hogy a legutóbbi köz­véleménykutatások a bal­oldal további térhódításá­ról tanúskodtak. Georges Marchais, az FKP főtitkárhelyettese a francia rá­diónak adott nyilatkozatában ezzel kapcsolatban hangsú­lyozta: a közvélemény kutatá­sok eredményét ugyan mindig óvatosan kell fogadni, de más tények is vitathatatlanul mu­tatják, hogy egyre növekszik a baloldali közös kormány- program híveinek tábora. A XX. kongresszus tanácskozá­sainak középpontjában is az a kérdés áll majd, hogy a kom­munisták hogyan segítsék elő a lehető legjobban a széleskö­rű népi egységmozgalom tel­jes kibontakoztatásával a bal­oldal közös programjának si­kerét Francois Billoux, az FKP Politikai Bizottságának tagja a France Nouvelle-ben, az FKP hetilapjában megjelent cik­kében hangsúlyozta: A XX. kongresszus fontos esemény nemcsak az FKP és a francia munkásmoz­galom történetében, ha­nem az egész francia tör­ténelemben is. A kongresszust ugyanis olyan időpontban tartjuk, amikor alapvetően új helyzet van ki­alakulóban Franciaországban. E helyzet két jellemző vonása: a jelenlegi rendszer válságá­nak elmélyülése minden terü­leten, s ugyanakkor a szocia­lizmushoz vezető út távlatait megnyitó baloldali közös kor­mányprogram létrejötte. A kongresszuson francia kom­munisták arról az akaratukról kívánnak majd tanúságot ten­ni, hogy a baloldali program győzelmének legjobb kovácsai legyenek. Új törvényhozás — Bonnban Tegnap délelőtt 11 órakor tartotta meg ala­kuló ülését Bonnban az új nyugatnémet par­lament. A Bundestag 496 képviselője (a^nyu- gat-berliniekkel együtt 518) tegnap délelőtt a szövetségi gyűlés elnökségét választotta meg, ma pedig megtörténik a kancellárválasztás, az­az Willy Brandt kancellárt a ház újabb négy esztendőre megerősíti hivatalában. A novemberi választások eredményeként a kormánypárti padsorokban meggyarapodott a szociáldemokrata és szabaddemokrata kép­viselők száma, és ennek megfelelően jócskán megcsappant az ellenzéki kereszténydemokra­táké. Az SPD-nek 230, az FDP-nek 41 képvi­selője van, ami 46 főnyi meggyőző többséget biztosít a koalíciónak a CDU—CSU 225 man­dátumával szemben. Az új törvényhozás első napirendi pont­ja a ház elnökének és négy alelnökének a megválasztása volt. Az esemény kettős érde­kessége: az NSZK történetében első ízben a parlamentnek szociáldemokrata és egyben nő az elnöke, Annemarie Reaper asszony sze­mélyében. A négy alelnököt a négy párt — SPD, FDP, CDU és CSU — adta, így az eddigi Bundestag-elnöknek, Kai-Uwe vem Hasselnak egy lépcsőfokkal lejjebb kellett szállnia. A közvélemény figyelme a jobboldal vá­lasztási veresége után most érthetően a kor­mánypártokra irányul, hiszen bizonyos minő­ségi változásokat is tükröz a parlamenti, erő­viszonyok megváltozása. A választási győze­lem eredményeként a várakozásoktól eltérően negyvenegy-néhány baloldali szociáldemokra­ta is „besodródott” a Bundestagba, és ez a cso­port hasznos ellenpólusa lehet az SPD Franke szövetségi miniszter köré tömörülő jobb­szárnynak. A baloldaliak — akiknek jelentős részét az „ifjú szocialisták” adják — a parla­ment épülete mellett tornyosuló 29 emeletes képviselői irodaház, a Langer Eugen 16. eme­letén rendezték be főhadiszállásukat. HETI FILMJEGYZET Bolondos újoncok A Bolondos újoncok című film öt kelekótya főszerep­lője. A múlt héten, ugyanezen a helyen, amiatt bosszankodtam, hogy az új magyar film készí­tői elfelejtették kitölteni a másfél órát ötletekkel, fordu­latokkal, legalább a nevetőiz­mainkat igénybe vevő gégék­kel. Mintha erre a bágyadt öt­lettelenségre kívánna rácáfol­ni annak az e héten bemuta­tott francia filmnek a pilla­natra sem szűnő ötlettűzijáté- ka, amely film ugyan nem szól az égvilágon semmiről, nem is akar mondani az égvi­lágon semmit, de ezt a semmit olyan lendülettel, akkora pre­cizitással realizálja a film­vásznon, hogy a végén csak­nem elhisszük, hogy a Bolon­dos újoncok, a Claude Zidi ál­tal írt-rendezett alkotás, tény­leg film. Holott erről, a film műalko­tásismérveinek szem előtt tar­tásával, egyáltalán nem be­szélhetünk. De ki akar itt film- művészetről beszélni? Zidi- nek legalábbis esze ágában sincsen ilyen botorság. Öt ki­elégíti az, hogy keres öt mai fiatalembert, akik ráadásul kétoldali munkaundorban szenvednek, ezzel szemben sze­retnek zenélni, és alakítanak egy beategyüttest. Később be­hívják őket katonának, és ter­mészetesen a hadseregben is lógnak, zenélnek, meg minden. Aki ezek után azt állítja, hogy ez egy soha-nem-volt- ötlet, az több mint téved. Ám Zidit en sem izgatja. Nem vágyik a zsenialitás babérjaira. Szerény, és megelégszik azzal, ha film­jén percenként óriásiakat ha- hotáznak a nézők. És ehhez kétségtelenül ért is. A semmi­ből képes filmet csinálni, s a nem létező alapötletet is ki tud­ja kerekíteni. Filmgyári kö­rökben ismert a gegman, az ötletember fogalma. Zidit nem ártana egyik-másik hervatag humorú, alant poroszkáló fan­táziájú, ötletvérszegénységben szenvedő filmvíg játékunkhoz ilyen gegmanként szerződtet­ni. Lehet, hogy ettől filmjeink nem lennének sakkal jobbak, de nevetni legalább lehetne rajtuk. És egy filmvíg játéknál ez se olyan nagy hátrány. Búcsúzz a tegnaptól Az idősebbek „egyenesben” emlékezhetnek még a negy­venes évek vége felé készült nagyszerű Hamlet-filmre, Lau­rence Olivierrel a címszerep­ben. Olivier akkor a maga ren­dezte filmben, debütáltatta azt a tizenéves színésznőt, aki Ofé- lia alakjában egyszerre világ­hírnevet szerzett. Jean Sim­mons volt a neve, később Oli- vier felesége is lett. A film sok felújítása során remélhetőleg a fiatalabb korosztály is látta őt Nos, ez a ma is bűbájosán szép és vonzó — jóllehet, a ne­gyedik X-ben járó — színész­nő az egyik főszereplője az új angol filmnek. A másik pedig az az éppen hogy huszonéves Leonard Whiting, akire na­gyon is jól emlékezhetnek a bármilyen korosztályú nérők Zeffirelli Rómeó és Júlia film­je Rómeójaként. Ennyiből talán már az is sejthető, miről is szól Alvin Rdkoff rendező filmje. Igen, arról, hogy ezt a bűbájosán kedves hölgyet, aki szerető hitves unalmas férje olda­lán és példás családanya gyermekei mellett, összeso.- dorja a vakvéletlen a fiúval, aki tipikusan mai „krapek”, bolondos, felelőtlen, érzel­mes, vad, sziporkázó, szer­telen, kiforratlan, önhitt, fé­lénk, magabiztos és meghu­nyászkodó. Whiting legaláb­bis ilyennek játssza el, bár a forgatókönyvben egyáltalán nem található ilyen remek megfogalmazásban ez a fi­gura. Hiába, a tehetség né­ha sárból is képes aranyat j csinálni. Egy szó, mint száz, az asszony és a fiú találko­zásának következménye egy együtt töltött bolondos nap, sok jókedvvel, sok érzelmes­kedéssel. A dolog végül is amolyan hirtelen fellobbanó szerelemfélébe torkollik, s egy furcsa-félszeg szerelmes délutánnal végződik — ami után mindenki megy tovább; az asszony nem tudja elsza­kítani a családi köteléke­ket, meg nem is akarja, neki már benőtt a feje lágya, a fiú meg (bár nem vallja be, sőt, drámázással leplezi) visszaretten a felelősségtől, a tartós egymáshoz kapcsoltság­gal járó következményektől, I megkötöttségtől. Nem ma­rad más a bolondos-szerel­mes napból, mint egy színes léggömbhöz hasonló, kedves, könnyed, talán kicsit könnyes emlék. Ennyi a film, és elszi- ruposított részei, főként a túlcukrozott utolsó tíz perc ellenére is, sok élesszemű megfigyeléssel, sőt, igen jól megoldott jelenetsorokkal ta­lálkozunk benne. Rakoff jobb rendező, mint forgatókönyv­író, és a két ragyogó színész — akikhez méltóan társul az asszony anyját alakító Eve­lyn Laye — végül is jó szó­rakozást nyújt. Különösen a film első fele lendületes és meggyőző. Itt Whiting brillí­roz — míg a második rész in­kább Simmonsé. Igen jó a film fényképezése (Geoffrey Umorth munkája) és kel­lemes a zenéje (Riz Ortolani írta). Takács István Lollobrigida Budapesten Gina Lollobrigida, a világhí­rű olasz filmszínésznő Buda­pestre érkezett. A művésznő egy későbbi időpontban be­mutatásra kerülő tv-műsor- ban működik közre. Péter János felszólalása (Folytatás a 3. oldalról.) Ságénak korszakában a két termonukleáris hatalom egyez­kedése az emberiség jövendő sorsát döntheti el. —■ Azt az emberiség komoly, alapvető érdekének tekintjük — mondotta a továbbiakban —, hogy a Szovjetunió és az

Next

/
Oldalképek
Tartalom