Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-12 / 292. szám
I'll! JMfc« 1972. DECEMBER 12.. KEDD 0 KUSZ :BHsnra JKP-tájfun Tokiói munkások a hétfői ebédszünetben a még nem végleges ered- aényeket mutató villanyújság híreit olvassák. VASÁRNAP több mint het- vennégymillió, szavazásra jogosult állampolgár 71,76 százaléka járult az urnákhoz Japán negyvenhét prefektúrájá- nak százhuszonnégy választási körzetében, hogy megválassza a parlament alsóházának 491 képviselőjét. A hetvenes évek első választásán a hatalmon levő Liberális Demokrata Párt, a Japán Szocialista Párt, a Japán Kommunista Párt, a Komeito Párt, a Demokratikus Szocialista Párt és a függetlenek összesen 895 képviselőjelöltet indítottak. HÉTFŐ DÉLUTÁN közzétették a választások végeredmé- , nyét. Ezek szerint Tanaka miniszterelnök Liberális Demokrata Pártja 271 mandátumot szerzett a 491 tagú új parlamentben, huszonhéttel kevesebbet, mint amennyivel az előző parlamentben rendelkezett, A Japán Szocialista Párt, amely az 1969-es választásokon érzékeny veszteségeket szenvedett el, ezúttal nyolcvanhétről száztizennyolcra növelte mandátumainak számát. A VASÁRNAPI VÁLASZTÁS legfeltűnőbb sikerét a Japán Kommunista Párt aratta, amely harmincnyolc képviselői helyet vívott ki, csaknem háromszor annyit, mint amivel a novemberben feloszlatott parlamentben rendelkezett. SÚLYOS VERESÉGET szenvedett a Komeito Párt és a Demokratikus Szocialista Párt. A Komeito Párt képviselőinek száma negyvenhétről huszonkilencre csökkent. A Demokratikus Szocialista Párt mandátumainak száma pedig huszonkilencről tizenkilencre esett vissza. A VÁLASZTÁSON befutott tizenhat úgynevezett független is. Ezeknek zöme azonban röviddel a szavazás után csatlakozott a konzervatív párthoz. A JAPAN KOMMUNISTA PART vezetői hétfői nyilatkozataikban logikusnak minősítették a párt választási sikerét, és hangsúlyozták, hogy a JKP kész hatékonyan együttműködni a Japán Szocialista Párttal a parlamentben és azon kívül is. Az AKAHATA, a párt központi lapja hétfői számában azt közölte, hogy teljesült a párt célkitűzése, amely legkevesebb huszonegy mandátum megszerzését irányozta elő. Mivel csupán kismértékben csökkent az LDP parlamenti többsége, a választás igazi veszteseinek a két középutas politikát folytató ellenzéki párt, a Komeito és a Demokratikus Szocialista Párt tekinthető. A vasárnapi választás nagy meglepetése, hogy két olyan vezető konzervatív politikus bukott meg, akik jelentős szerepet játszottak a japán—kínai kapcsolatok normalizálásában. TANAKA MINISZTERELNÖK hétfő délután tartott sajtóértekezletén beismerte, a Liberális Demokrata Párt többet várt a vasárnapi választásoktól A konzervatív párt mandátumainak csökkenése arra figyelmeztet — jelentette ki Tanaka pártelnök és miniszterelnök—, hogy a pártnak felül kell vizsgálnia saját tevékenységét, és jobban kell alkalmazkodnia a választók „kívánságaihoz”. a hétfő délutáni tokiói lapok első oldalas szalagcímek alatt számolnak be a konzervatívok „visszaszorításáról”, és a szocialisták, valamint a kommunisták látványos előretöréséről. Egyes kommentárok „tájfunszerű” térhódításként értékelik a Japán Kommunista Párt választási eredményét. POLITIKAI KÖRÖKBŐL származó hírek szerint Tanaka felleérte Ohira külügyminisztert, maradjon meg tisztségében a rövidesen megalakuló új kormányban is. Tanaka kedden kezdi meg tárgyalásait a Liberális Demokrata Párt vezetőivel az új konzervatív kormány megalakításáról. A tervek szerint december 21-re hívják össze a parlament első és egyben rendkívüli ülésszakát, és a tisztségviselők megválasztása után ismét Tanakát bízzák meg a miniszterelnökséggel. Az egyiptomi parlament bírálta a kormányt Kissinger Izraelbe látogat? Szalam—Arafat megegyezés Az egyiptomi parlament szombaton jóváhagyólag tudomásul vette Aziz Szidki miniszterelnök két héttel ezelőtt elhangzott politikai expozéját, ugyanakkor — bizonyos pontokat illetően — kifogásokat is emelt a kormányfői nyilatkozatban foglaltakkal szemben. A képviselők kétségeiket fejezték ki aziránt, hogy az ország készen állna a harcra Izraellel. A viharos esőzések nyomán néhány héttel ezelőtt keletkezett zűrzavar ugyanis az ellenkezőjéről győzte meg őket. Kifogásolta a parlament, hogy Szidki miniszterelnök nyilatkozata nem szolgált részletekkel Egyiptom és Líbia egyesülését és az amerikai érdekekkel szemben hozandó intézkedéseket illetően. A vasárnapi egyiptomi lapok kiemelt helyen közölték a kormányt ért bírálatot. Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a közeljövőben Izraelbe látogat — jelentette ki Milton Shapp pennsylvaniai kormányzó, aki vasárnap érkezett 11 napos látogatásra Tel Avivba. „A Közel-Kelet kiemelt helyen szerepel Kissinger béketervében” — mondotta a repülőtéren újságíróknak. „Hamarosan ellátogat Izraelbe is” — fűzte hozzá. A libanoni sajtó szerint Szaeb Szalam miniszterelnök és Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője megegyezett, hogy felszámolják a feszült helyzetet Dél- Libanonban. Ezzel egy időben a libanoni hadsereg vezetői más gerillaparancsnokokkal találkoztak, hogy elejét vegyék minden további lövöldözésnek. Aláírás egy határ menti helyőrségen India és Pakisztán katonai megbízottai egy határ menti helyőrségen aláírták a megállapodást a kasnjíri tűzszü- neti ellenőrző vonal módosításáról. Ez a lépés, amely több hónapos tárgyalások eredményeképpen született, megnyitja az utat Indira Gandhi indiai kormányfő és Bhutto pakisztáni elnök júliusban kötött szimlai megállapodásának maradéktalan gyakorlati végrehajtása előtt. A két ország katonai megbízottai a megállapodást és a hozzácsatolt térfképeket — amelyeket nem hoztak nyilvánosságra — az illetékes kormányok elé terjesztik jóváhagyás végett. Megfigyelők szerint lehetséges, hogy a ratifikálásra már a hét végén sor kerül. Allende Havannában Közös közleményt adtak ki szombaton Moszkvában Salvador Allende chilei köztársasági elnöknek a Szovjetunióban december 6-tól 9-ig tett hivatalos látogatásáról. A moszkvai tv pedig vasárnapi adásában sugározta Salvador Allen- dének a Szovjetunióban tett látogatásáról adott nyilatkozatát. Allende elnök a Szovjetunióból jövet vasárnap néhány órára megszakította útját Ra- batban. Itt rövid megbeszélést folytatott Ahmed Taibi Benhi- ma marokkói külügyminiszterrel, majd folytatta útját Havannába. A chilei elnök vasárnap éjjel megérkezett hivatalos látogatásra Havannába. Újságírók a Kóma íolyó partján... Az elmúlt hét folyamán a Moszkvában akkreditált külföldi sajtótudósítók egy csoportja a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának meghívására ellátogatott Na- berezsnyije Cselnibe, a Kama folyó partjára, ahol Európa legnagyobb teherautógyárának — a Kamaznak — az építkezése folyik. Nobeü-dsjasok -1972 Stockholmban átadták az 1972. évi No- bel-díjakat. Képünkön a kitüntetettek | (balról jobbra): Bardeen (USA, fizikai), Cooper (USA, szintén fizikai), 1 Shrieffer (USA, fizikai), Aniinsen (USA, kémiai), Moore (USA, kémiai), tolószékben: Stein (USA, kémiai), Porter (Anglia, orvosi), Edelman (USA, orvosi), Böll (NSZK, irodalmi), Hicks (Anglia, közgazdasági), Arrow (USA, közgazdasági). Az első külföldi újságírók — köztük az MTI ás a Népszabadság moszkvai tudósítói —, akiknek alkalmuk nyílt a szovjet ötéves*" terv -legfontosabb építkezését megtekinteni, a látogatás során találkoztak az építkezés és a leendő nagyüzem vezetőivel, a városi és területi pártbizottság vezető munkatársaival, s bejárták a mintegy száz négyzetkilométeres körzetben é*pülő objektumokat és városi létesítményeket. A Kama menti gyárváros építkezése most érkezett el döntő szakaszához. A teherautó- és Diesel-motorgyár ösz- szesen négyszáz ipari objektumot egyesít majd, köztük tizenkilenc nagyüzemet, az utóbbiak között lesz a világ legnagyobb öntödéje, valamint az évi 250 ezer Diesel-motor gyártására tervezett motorgyár és az éVi 150 ezer Kamaz-tehergépkocsit gyártó szerelde, amely 1200 méter hosszú és 400 méter széles lesz. A négymilliárd rubel értékű építkezésen jelenleg csaknem nyolcvanezren dolgoznak. Tengeralattjárós reflex A varsói Trybuna Ludu a múlt héten kétszer is foglalkozott kommentárjában egy „titokzatos” tengeralattjáróval ... Büszkeség tölti el a lengyel szíveket, legyőzhetetlen sasfiókjaink, felülmúlhatatlan vízalattjáróink hetekig orruknál fogva vezettek speciális helikoptereket, kikerülgették a hangszondákat és a mélyvízbombákat. Norvégia legmélyebb és leghosszabb fjordjának kék vizét hasítva fittyet hánytak a NATO északi szárnya félszáz hadihajójának együttes hajszájára — írta „Felfedezés” cím alatt a lengyel lap. E büszkeségre az „Ar- beiderbladet” legújabb közleménye jogosít fel bennünket. Ez a norvég lap ugyanis — derült égből villámcsapás — most 100 percentes biztonsággal azt állítja, hogy a Songé fjord híres szörnye — az a rejtélyes vízalattjáró, amely a norvég hadügyminisztérium szerint két heti vizsgálódás után elhagyta a norvég felségvizeket — a lengyel haditengerészet kötelékébe tartozott. A norvég lap erről csak most értesült, amikor már az egész skandináv sajtó döbbenten figyeli a NATQ- vezérkar groteszk erőfeszítését, hogy újból életre keltsék azt a szörnyet, amely a norvég fjordokban újra meg újra előtűnik, valahányszor a skandináv államokban vagy a NATO miniszteri tanácsában a katonai költségekről vitáznak, s ha Európában komolyan tárgyalnak a biztonságról és együttműködésről. Az „Arbeiderbladet” közleményét aligha veszi valaki is komolyan. Annyival is inkább, mert „felfedezésének” forrását könnyű megtalálni. „Már megszokottá vált, hogy a nemzetközi légkör enyhülésének kedvező eseményeit nyomban a hideg- háborús és antikommunista erők hangos propagandahajszája kíséri — írta a lap pénteki kommentárjában. — A legutóbbi időben ismét tanúi voltunk az antikommunista hisztéria néhány új, hidegháborús megnyilvánulásának. A norvég fjordokban két hétig kutattak egy tengeralattjáró után, amely állítólag a Varsói Szerződéshez tartozott. A burzsoá sajtó nagy dobra verte, hogy ez a tengeralattjáró szovjet vagy lengyel volt. Közben e szerencsétlen antikommunista manőver kiagyalói kezdettől fogva tudták, hogy a NATO egyik hajójáról van szó. A lényeg az, hogy a hajóhistória éppen akuor robbant ki, amikor Helsinkiben megkezdődtek az összeurópai értekezletet előkészítő tanácskozások. A NATO stratégiai tervező bizottságának legutóbbi brüsszeli ülésszakán a kommunista és szovjet fenyegetésről hangoztatott érvek úgy csengtek, mint a „régi jó időkben”. Ez a hidegháborús erők feltételes reílexe a helsinki tárgyalásokra és arra a szovjet javaslatra, hogy az Európában állomásozó fegyveres erőket a reális lehetőségeknek megfelelően csökkentsék és korlátozzák. A latin-amerikai földrészen sincs hiány a szenzációkban. Brazíliában egy „Carlos” nevű titokzatos ügynök fantasztikus történeteket mesél „egy idegen hatalom” kémtevékenységéről. Az „Aurore” című jobboldali párizsi lap a peruiakat ijesztgeti az állítólagos „szovjet veszéllyel”. Ez a zajos handabandá- zás egybeesik a különböző latin-amerikai országok haladó erőinek növekedésével, valamint az Egyesült Államok és Kuba kapcsolataiban kirajzolódó enyhülés lehetőségével. A világ azonban megváltozott és manapság egyre nehezebb antikommunista hisztériákat kelteni. A szenzációs propagandaballonok kompromittálóan szétpukkannak, s bizonyítják azt az igazságot, hogy a XX. században butaság a kommunistaellenesség” — fejezte be a cikkét a LEMP KB lapja. Hammer-gyüjtemény a P uski ii-múzeumban A moszkvai Puskin-mú- zeumban a hét végén megnyitották az amerikai Armand Hammer magángyűjteményéből rendezett kiállítást. Ez a rendezvény több vonatkozásban is kivételes esemény a képzőművészet szovjet barátai számára. Mindenekelőtt: az ismert amerikai nagyiparos rendkívül értékes, s nagy hozzáértéssel összeválogatott gyűjteménye önmagában is nagy érdeklődésre tart számot a moszkvaiak részéről. A kiállítást novemberben a leningrádi Ermitázsban muÚj ideológiai — Nyuga A Berliner Zeitung hosszabb cikkben foglalkozott az európai szociáldemokrata pártok szerepével. A cikk abból indult ki, hogy a mai történelmi pillanat parancsa: a hidegháború végleges befejezése. Hangsúlyozza, hogy Európa szocialista része teljes energiájával a békés együttélésért száll síkra. A továbbiakban rámutatott: az Egyesült Államokban is, Nyugat-Európában is már egyre többen látják, mégpedig nemcsak az egyszerű emberek, hanem vezető politikusok is, hogy végleg befellegzett annak a háború utáni amerikai stratégiának, amely a kialakult európai határok és rendszerek gyors megváltoztatására törekedett. A Szovjetunió és a szocialista államközösség ereje folytán kudarcba fulladt ez a nyugati elképzelés. Zbigniew Brzezinski amerikai politológus a Newsweek című hírmagazin 1971. január 4-i számában már az imperializmus megváltozott új stratégiáját magyarázza. Brzezinski szerint meg kell akadályozni, hogy a kelet-európai státus quo valahogy megszilárdulhasson, de ehhez más módszert ajánl a korábbi helyébe. Szerinte a Nyugatnak arra kell törekednie, hogy a „keleti rezsimek fokozódó fordulatot vegyenek valami olyasmi felé, ami megközelíti a szociáldemokráciát”. E szerint a verzió szerint az NDK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában és Bulgáriában a szocializmust szociáldemokrata módon ékesített kapitalizmusnak kell felváltania, s ezeknek az országoknak szembe kell fordulniuk a Szovjetunióval. Sőt a Washington Post még korábban, már 1970 áprilisában ezt írta: „Tény, hogy Brandt mint antikommunista éppen olyan megbízható és éppen olyan állhatatos, mint maga Nixon.” Az új nyugati irányvonal szerint el lehet ismerni a területi státus quot, a jelenlegi határ- és állami struktúrát (beleértve a Német Demokratikus Köztársaságot is), de az Elbától keletre — bár hosszabb időszakra számítva — továbbra is a politikai és a szociális státus quo megváltoztatására kell törekedni. A békés együttélés tehát — folytatta a berlini lap —, amely hála a szocializmus hatalmának és konstruktív politikájának, Európában egyre erőteljesebben megnyilvánul, soha és semmiképpen sem azt jelenti, mintha a nyugati állami vezetők eltávolodtak volna attól, hogy ellenségesen tekintsenek a mi társadalmi rendszerünkre, sokkal inkább az a helyzet, hogy nyíltan és burkoltan tovább támadnak, mindenekelőtt ideológiai eszközökkel. De ahogy a Szovjetunió matthelyzetbe hozta az amerikai atombombát, ugyanúgy az ideológiai szektorban is nekünk vannak az erősebb ütőkártyáink. Sőt, nyilvánvalóan megmutatkozik majd, hogy a mi ideológiánknak van nagyobb vonzóereje. Ez a folyamat — természetesen nem automatikusan, hanem a polgári ideológiákkal, tehát a szociáldemokrata ideológiával szemben is, éles ellentéteken keresztül — a jövőben is folytatódni fog. S minél erősebb a szocializmus Kelet- és Kö- zép-Európában, továbbá minél erősebb a marxista baloldal Nyugat-Európa kapitalista országaiban, annál biztosabb földrészünk békéje — fejeződött be a Berliner Zeitung cikke. tatták be, s ott hatalmas közönségsikert aratott. Hammer képeinek bemutatása különleges esemény abból a szempontból is, hogy a szovjet főváros közönsége most első ízben láthat magánkézben levő, tehát bizonyos mértékig egyéni ízlést tükröző műgyűjteményt. A Szovjetszkaja Kultúra című moszkvai kulturális napilap ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy Armand Hammer a nyugati műgyűjtőknek ahhoz a ritkább típusához tartozik, akik nem nyereség- vagy birtoklásvágyból vásárolnak képeket, hanem a művészettörténeti és esztétikai kutatás szenvedélyétől vezettetve. A Moszkvában megnyílt kiállításon az egyik „sztár” a spanyol Goya „Zarate színésznő portréja” című festménye, amelyet Hammer néhány héttel ezelőtt az Ermitázsnak ajándékozott. Noha a Ham- mer-gyűjteményben ennél értékesebb képek is találhatók, a portré körülbelül egymillió dollárt ér. Becsességét növeli, hogy ez az első Goya-mű, amely szovjet múzeum birtokába került. A kiállítás anyagában ezenkívül Dürer, Rembrandt, Rubens és más klasszikusok .művei szerepelnek. A francia festők közül különösen gazdagon vannak képviselve az úgynevezett „posztimpresszionisták” — Cézanne, Gauguin, Van Gogh, Seurat, Modigliani és az orosz származású Chagall — művei. A szovjet közönség a Hammer-kiállítás révén most először ismerkedhet meg az amerikai festészet klasszikusaival — Stuart, Eakins, Sargent és Prendergast alkotásaival.
