Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

19T8. DECEMBER 10., VASÄRNAP ::^Ctrlap 3 Pártmunka a községekben TÖBB CEMENT Hogyan szerveznek a DCM-ben? A KÖZSÉGI PARTMUNKA alapvetően nem tér el a párt egészében érvényesülő felada­toktól, elvi és gyakorlati mód­szerektől. Ellenkezőleg, oz ál­talános elvek és módszerek a községi pártmunkára is vo­natkoznak. Vannak azonban bizonyos sajátosságok, amelye­ket a községi pártmuinkában feltétlenül figyelembe kell venni. A pártmumka tartalma a községekben igen szerteágazó. Az egyes termelői egységek­ben folyó gazdaságszervező munka mellett olyan, döntően községi szintű gazdasági, vagy részben gazdasági feladatok is vannak, mint a községfejlesz­tés; a helyi szolgáltatás, aszo­ciális és kommunális ellátás; a mezőgazdasági termeléshez szorosain kapcsolódó igazgatá­si jellegű feladatok; az egész lakosságra kiterjedő egészség­ügyi ellátás; a közoktatás; a szélesebb körű népművelés és szórakoztatás; az állami élet olyan speciális eleme, mint a vagyonvédelem és közbizton­ság. Ezek a társadalmi élet szélesebb körére terjesztik ki a párt politikai tevékenységét, irányító, ellenőrző munkáját. A PART KÖZSÉGI SZER­VEI IS — mint általában a de- ! mokratikus centralizmus alap­ján — területi és üzemi elv szerint épülnek fel. A köz­ségi pártszervezetek felépítését három tényező befolyásolja; a község nagysága, a párttagok létszáma és munkahelyi meg­oszlása. Azokban a községekben, ahol a lakosság létszáma alacsony — főleg kisközségekben —, a lakosság munkahelye elsősor­ban egy termelőszövetkezet, kevés a párttag, ezért egy párt- szervezet működése indokolt. Felépítésében kimondottan a területi elv érvényesül, jelle­gét tekintve községi pártszer­vezet. Ezeket a pártszervezete­ket közvetlenül a járási párt- bizottságok irányítják. A köz­ségi pártalaipszervezetek jo­gait a szervezeti szabályzat ír­ja élő. Hatáskörük kiterjed a község egészére. Politikailag irányítják területük egész tár­sadalmi életét, az ott működő állami szervek, tömegszerve­zetek és tömegmozgalmak te­vékenységét. Munkájukban közvetlenül összefonódik a la­kóterületi és üzemi pártpoliti­kai tevékenység. Ezt a hatás­kört nem gyakorolhatják a községi területi, vagy körzeti alapszervezetek, ha a köcsög­ben több alapszervezet van, és, ha azokat a községi pártbizott­ság, vagy a községi csúcsveze­tőség irányítja. Ezt azért szük­séges hangsúlyozni, mert több községi alapszervezet (mint pl. a gyömrői) olyan követelések­kel állt elő, hogy ők hivatot­tak és kötelesek a községi ta­nácsnál a pártirányítás meg­valósítására — p>edig a község­ben több alapszervezet, s tag­felvételt megerősítő és fegyel­mi jogkörrel rendelkező párt- bizottság működik. Azokban a községekben, ahol a lakosság száma több ezer fő, munfcahelyileg több termelőszövetkezetre, üzemre, intézményre és hivatalra osz­lik, több pártszervezet van. Felépítésükben a területi és üzemi elv együttesen érvé­nyesül. Jellegük szerint üze­mi, termelőszövetkezeti, intéz­ményi, hivatali pártszerveze­tek. Konkrét megnevezésüket, jellegüket munkaterületük határozza meg. Az egyes párt- szervezetek hatásköre csak saját munkaterületükre ter­jed ki. Ennek ellenére ezek a pártszervezetek egységet al­kotnak, együttesen képezik a párt községi szervezetét, együt­tesen hivatottak a községi szíhtű politikai feladatok ellá­tására. Munkájukat azonban ma már egyre több helyen vá­lasztott községi pártbizottság, vagy csúcsvezetőség irányítja. Ez a helyes szerveceti felépí­tés nagyközségek és összevont közös tanácsú községele esetén is. A községi pártbizottságot vagy -csúcsvezetőséget műkö­dési területe pártszervezetei­nek egész tagága, illetve kül­döttei közvetlenül vagy köz­vetve választja. E vezető szer­vek hatáskörét és felelőságét a szervezeti szabályzat, vala­mint a párt legfelső vezetésé­nek határozatai szabják meg. A községi pártbizottság, -csúcs- vezetőség hatáskörébe tartozik a területén működő vala­mennyi pártszerv irányítása, mégpedig szervezett irányítá­sa. (A szervezettség tekinteté­ben különösen jól dolgozik a vecsési, a bugyi, az érdi, a gö­di pártbizottság.) A községi pártbizottság, -csúcsvezetőség irányítását a pártszervezetek kötelesek elfogadni. Ez vonat­kozik a több közigazgatási egy­ségre kiterjedő gazdaságok, minit pl. az állami gazdasá­gok üzemegység-pártszerveze­teire is. Kivételek csak azok a pártszervezetek, amelyeknek felépítését és hovatartozását a Központi Bizottság külön ha­tározatban szabályozza (a fegy­veres erők és fegyveres testü­letek, valamint az olyan spe­ciális állami szervek, melynek pártirányítása felsőbb párt- szervek feladata), vagy ame­lyeket a járási pártbizottság közvetlen hatáskörébe rendel. A KuZSEGI PARXBIZOXT- SAGOiv, CsüCb V ÉZETuSE- i_it.iv hatásköre kiterjed a köz­ségiben működő összes állami és társadalmi szervezet tevé­kenységének partiranyítasára is. iaecarto.dk a helyi tanács és azoknak a tömegmozgal­maknak, tömegszervezeteknek pártirányítása, amelyek a köz­ség egészére kiterjedően egyet­len szervezettel rendelkeznek. Közvetlenül kapcsolódnak hoz­zá a községi KiSZ-bizottsá- gok vagy csúcsvezetőségek, amelyeknek munkahelyi szer­vezeteit az adott területen lé­vő pártszervezet irányítja. Irá­nyításuk alá tartozik azoknak a KISZ-alapszervezeteknek párteilenőrzése is, amelyek­nek hatásköre az egész köz­ségre kiterjed, vagy olyan te­rületen dolgoznak, ahol még nincs pártszervezet. Ezen ha­táskörök ellátása jól halad az Örkényi, gyomrod nagyközségi pártbizottságoknál. A községi pártbizottságok, csúcsvezetőségek határozati joggal is rendelkeznek, amely azonban nem lehet ellentétes a párt politikai irányvonaíá- val, a felsőbb" pártszérveknek az adott kérdésben érvényben lévő határozatával. Határoza­tokat csak saját testületükre, a hatáskörükbe tartozó párt­szervezetekre és kommunis­táikra, valamint — a tömeg­szervek közül, mint szervezet­re — a KISZ-re hozhatnak. Dönthetnek a pártbizottság tagjainak — akik nem tagjai felsőbb pártszerveknek — fe­gyelmi ügyeiben, ha fegyelmi jogkörrel rendelkeznek. A csúcsvezetőségek azonban tag- felvételi, fegyelmi ügyekben határozatot nem hozhatnak, de kezdeményezhetnek, javasol­hatnak — állásfoglalásukat azonban kötelesek az irányító felsőbb pártszervhez továbbí­tani. Arra kell törekedniük, hogy határozataik lehetőleg konkrétek legyenek, a legfon­tosabb problémák megoldásá­ra irányuljanak. A GAZDASÁG PÁRTIRA- NYÍTÁSÁNAK fontos köve- tedmónye a párt politikájának helyi alkalmazása, a községi politika kialakítása. Ezért he­lyes, ha a községi pártszervek a főbb helyi gazdasági kérdé­seket előzetesen — mielőtt még az illetékesek döntenek — megtárgyalják és kialakítják álláspontjukat. Különösen in­dokolt, hogy (ha van) o pártbi­zottság, csúcsvezetőség össze­vont taggyűlésen foglaljon ál­lást a községfejlesztés távlati tervében, a végrehajtás párt- politikai feladataiban. A vég­rehajtó bizottság és csúcsveze- tőség tárgyaljon meg minden nagy jelentőségű helyi beruhá­zást. De egyetlen kérdésben se vegye át a döntés jogát az ille­tékes állami vagy gazdasági szervektől, csak elvileg, politi­kailag foglaljon állást, s an­nak képviseletére kötelezzék a kommunistákat. A POLITIKAI TÖMEG­MUNKÁBAN kétirányú fel­adatuk van a községi pártbi­zottságoknak és csúcsvezetősé­geknek. Egyrészt az ilyen irá­nyú tevékenység összefogása és irányítása, másrészt a köz­ségi szintű tömegpolitikai fel­adatok közvetlen irányítása és megoldása. Ebből következik, hogy feladatuknak kell tekin­teni a lakosság rendszeres tá­jékoztatását a felsőbb szervek határozatairól, a fontosabb kül- és belpolitikai esemé­nyekről, a község lakosságát érintő helyi kérdésekről. E fel­adatok ellátását szolgálják a taggyűlések, kommunista ak­tívák és pártnapok. Továb­bá: a pártszervek irányításá­val, de a tanács és a Hazafias Népfront közvetlen szervezésé­ben megtartott képviselői és tanácstagi beszámolók, a kü­lönböző tömegszervezetek gyű­lései. A politikai oktatás szüksé­gessé teszi, hogy a közbeeső községi pártszervek dolgozzák ki és hagyják jóvá a politikai oktatási tervet. A járási párt- bizottság segítségével végez­zék a propagandisták kivá­lasztását és elosztását. A járá­si pártbizottság útmutatásá­nak megfelelően biztosítsák felkészülésüket és az oktatási év során segítsék őket a fel­adatok ellátásában. A PARTSZERVEZETEK MUNKÁJÁNAK FEJLESZTÉ­SE szükségessé teszi, hogy a helyi ismeretek birtokában a községi pártbizottságok, csúcs­vezetőségek irányítsák, segít­sék a pártépítő munka felada­tainak megoldását is. Ezért kí­sérjék figyelemmel azokat a területeket, ahol még nincs pártszervezet, s ha szükséges, a választott testület tagjai kö­zül küldjenek ki oda szervező­ket, hogy segítsék az új párt- szervezet létrehozását. Ezek a szervezők közvetlenül készít­sék elő az alakuló taggyűlést és vezetőségválasztást. A köz­ségi pártbizottságok és csúcs­vezetőségek állandóan kísér­jék figyelemmel a pártszerve­zetekben a pártcsoportok lét­rehozását is. Segítsék a párt­vezetőségek és párttagok mun­kájának megszervezését, az alapszervezetek belső életének fejlesztését. A hatáskörnek megfelelően segítsék a párt- alapszervezetek tagfelvételi munkáját. A községi pártbizottságok és csúosvezetoségeknek nagy feladata a - községi— tanácson pártirány Itásának megvalósí­tása. Azokban a községekben, ahol a pártnak egy, tehat köz­ségi területi szervezete van, a tanács pártirányításának jog­körével e pártszervezet ren­delkezik, ahol több pártszer­vezet van, és községi pártbi­zottság, vagy csúcsvezetőség működik, a tanács pártirányí­tásának joga őt illeti. A párt­irányítás a pártszervek részé­ről a tanácsokban doigoeó kommunistákon keresztül va­lósuljon meg. Terjedjen ki a tanácsi munka egészének, vagy egyes munkaterületeinek át­fogó elemzésére, a nagyobb jelentőségű és hosszabb távú feladatok megjelölésére, a főbb elvi és politikai jellegű kérdésekben szükséges pártál­lásfoglalásra, a lakosság igé­nyeinek s a helyi lehetőségek­nek tanulmányozására stb. A pártbizottságok és csúcs­vezetőségek fordítsanak nagy gondot arra, hogy a tanácsok olyan munkamódszereket ho­nosítsanak meg, amelyek biz­tosítják nagy tömegek véle­ményének meghallgatását, elősegítik aktív közéleti tevé­kenységüket. A tanácsok párt- irányítása terén Öcsa, Örkény, Szigetszentmiklós, Szob köz­ségi — összevont, közös taná­csi — pártbizottságai az átlag­tól eltérő magasabb szintű te­vékenységet fejtenek ki. A MEGVÁLTOZOTT kö­rülményeket FIGYELEM­BE VÉVE a községi pártbi­zottságok, -csúcsvezetőségek feladataiknak csaik akkor tud­nak eleget tenni, ha a Politi­kai Bizottság 1972. március 21—i határozata, valamint a megyei pártbizottság 1972. szeptem­ber 26-i intézkedési terve alapján — amely minden érin­tett pártszervhez eljutott —, továbbfejlesztik munkamód­szerüket, munkastílusukat, ha munkaterv alapján dolgoz­nak, ha tartalmilag jobbam, rendszeresebben megtartják testületi üléseiket, titkári és reszortfelelősi értekezleteiket, az aktívák tanácskozását. Piszter István, az MSZMP Pest megyei Bizottsága párt- és tömegszervezetek osztályának munkatársa A Cement- és Mészművek váci gyárát már december első napjaiban elhagyta az egymil- liomodik tonna cement, erre 1968 óta nem volt p>élda. Még egy példátlan szám is ismert: az idén hatvan dolgozóval nőtt létszámuk. Az eredmények sokféle munkát összegeznek: tervszerűen folyik a műszaki fejlesztés, nagyobb gondot fordítanak a gépek karbantar­tására, javítására És a sike­rek egyik összetevője a mun­ka- és üzemszervezés. Nézzük, hogyan szerveznek a DCM- ben! Javítanak a munkakörülményeken Az Építési és Városfejleszté­si Minisztérium júliusban ti­zenhat vállalatot, köztük a Cement- és Mészműveket is minta szervezési program el­készítésére kötelezte. A DCM vezetői időben hozzákezdtek a módszerek kidolgozásához, a programtervezet megvitatásá­hoz, sőt, néhány feladatot már teljesítettek is. Hogyan szerveznek a DCM- ben? Legelőször magát a szer­vezést kellett „megszervezni”. Még idén májusban összevon­ták a munkaügyi és a szerve­zési csoportot. Ezt követően hosszútávú szervezési progra­mot állítottak össze, amelyben célul tűzték, hogy jobban ki­használják a termelőberende­zéseket, fokozzák a technológiai színvonalat, növelik a terme­lékenységet, minimálisra csök­kentik a túlórákat, moderni­zálják a belső anyagmozgatást, továbbfejlesztik az anyagi ösz­tönzés rendszerét, javítanak a kedvezőtlen munkakörülmé­nyeken, a felesleges adminiszt­rációt megszüntetik, a dolgo­zók szakmai ismereteit fokoz­zák — és a célok még részcé­lokkal egészülnek ki. A hosszútávú programot a váci gyrában az 1972-es évre lebontották. Legnagyobb mun­kát a részletes technológiai utasítások elkészítése, a gyár szervezeti felépítésének kidol­gozása, a munkaköri utasítá­sok meghatározása jelentette. Hogy ez mennyire fontos? Nos, technológiai fegyelmet követelni, felelősségre vonni, a munkavégzést optimalizálni psak technológiai utasítás bir­tokában, annak ismeretében lehet. Ismerjék a technológiát! Hozzáláttak hát a munká­hoz. Elkészítették ’a kezelési utasításokat, kidolgozták a biztonságtechnikai előírásokat, a gépek működési elvét nem­csak szövegesen, de ábrák se­gítségével is bemutatják. Arra törekedtek, hogy egy minden­ki számára érthető, a felelős­ségeket elhatároló utasítás álljon rendelkezésre. A dokumentumok nyolcvan százaléka július 15-ig egy pél­dányban elkészült. A gyár szakvezetői az anyagot meg­kapták, megvitatták, ahol szükséges volt, kiegészítették. A zsűrizett példányok sokszo­rosítását augusztusban elvé­gezték. A még el nem készült technológiai utasításokát is legkésőbb december 15-ig ki­adják. Ugyanilyen fontosnak tart­ják a gyári szervezet felépíté­sét is, az alkalmazottak mun­kaköri utasítása az érintett gazdasági vezetők bevonásával készült. Arra törekedtek, hogy a munkaterületek elhatárolha­tók, a feladatok konkrétak és egyértelműek legyenek. Takarékoskodni kívánnak az emberi munkával. Idén a ko­rábbi gyakorlattól eltérően figyelmen kívül hagyták az úgynevezett „technológiai lét­számigényt”, a termelésnöve­lés ellenére 132 dolgozóval kevesebbet vettek számításba, e döntést nem követték lét­számviták. Ez az új ösztönzé­si rendszernek is köszönhető: az üzemek létszámához kötött bérszínvonala munkaerő-ta­karékosságra. túlóracsökken­tésre ösztönöz. Nagyobb teljesítmény — több bér Hogyan változtattak a gyári bérpolitikán? Elkészítették a munkakörök törzsalapjait, rendezték a bérkategóriákat, felülvizsgálták a normákat. Augusztus 1-től új teljesít­ményrendszert dolgoztak ki a raktározásra és a szállításra, általánossá tették a teljesít- ményes bérformákat. A kere- setingadozások csökkentése növelte a DCM dolgozóinak biztonságérzetét, kevesebben hagyták ott a gyárat. Idén még több fontos szer­vezési feladatot kívánnak megoldani: a belső anyagmoz­gatást korszerűsítik, több mű­szakossá alakítják át a zsák­gyári munkát, felülvizsgálják T avaly Pest megyében több mint kétmil­liárd forint értékű beruházást valósítottak meg a szocialista szektor­ban, azaz a gazdaság, az infrastruktúra állami meg szövetkezeti területén. Idén, az eddig számba vehető tíz hónap tényeit összegezve a befektetések további, de lassuló mértékű növekedé­sét állapíthatjuk meg, s ez utóbbi, azaz a lassúbbodás miatt nem kell sopánkodni. Vannak, akik mégis ezt teszik. Panaszkodnak pénz­hiányra, hitelmegtagadásra, kapacitásgondokra, behoza­tali megszorításokra. Álta­lában és elvben helyeslik mindazokat az intézkedése­ket, amelyeket a kormány tavaly az év végén, illetve az idén tett a beruházási piac lázának enyhítése ér­dekében, ám amikor a ma­guk portájára terelődik a szó, egyszeriben méltatlan­kodásra változik az eddigi igenlés. Ügy osztályozzák tehát a dolgokat, hogy van­nak tények, amelyek nem érintik őket, ezek „jók” s azok, amelyekhez maguk­nak is igazodniuk kell, csakis „rosszak” lehetnek. Az idézője indokolt. Ilyes­fajta felosztást nem ismer a gazdasági szükségszerű­ség, o központi intézkedé­sek megítélése és végrehaj­tása nem függhet csoport- érdekektől. Ha csupán vállalati kör­ben tapasztalnánk e maga­tartást, ha az ip)ar, a mező­gazdaság dinamikusan fej­lődő részterületein halla­nánk a zokszót, a termelői türelmetlenség megnyilat­kozásának tarthatnánk. Ám látszólag furcsa — valójá­ban természetes — módon ott a legtöbb a p>anasz, ahol ugyan o meglevő lehetősé­geket sem aknázták ki, de új és újabb tervezgetések- kel álltak elő, s most e „szép” elképzeléseket sirat­ják. S nem tartozik a ritka esetek közé, hogy az elége­detlenkedés a közhangulat mezét ölti fel. Joggal és félreérthetetlenül fogalmaz­ta meg tehát a p>árt Köz­ponti Bizottsága november 14—15-i ülésén elfogadott határozatában: „A kérdés nagy népgazdasági hordere­jűt számba véve, a beruhá­zásokat a továbbiakban is szorosan kézben kell tarta­ni, hogy azok — külön-kü- lön bármennyire is indo­koltak volnának — összes­ségükben ne haladhassák meg a népgazdaság tényle­ges lehetőségeit”. A témáról beszélgetve ugyancsak joggal mutatott rá a megyei tanács gazda­sági felügyeletet ellátó el­nökhelyettese, hogy nagyon sok helyen elsősorban nem a pénzügyi lehetőségeken, hanem a tehetetlenkedésen, a rossz szervezésen, a si­lány előkészítésien fenekük meg a beruházási tervek hajója. Azaz panaszkodás helyett jobban kellene dol­gozni! M inden tekintetben. Magyarázat, indok ugyanis szép szám­mal fölsorakoztatható pél­dául a megyebeli állami a kőbányai szállítás helyzetét, szabályozzák a beruházási "fo­lyamatot. A Cement- és Mészművek váci gyára végre újra egymil­lió tonna cementet adott a népgazdaságnak. A DCM a stabilizálódás évét éü. Most kell mindent megtenni, hogy a termést gátló problémá­kat kiküszöböljék. A munka- és üzemszervezés itt is sok fel­táratlan tartalékot hozhat fel­színre, a módszerek végül is a gyakorlatban kamatoznak: a jó szervezésből több cement lehet. F. P, lakásépítésnél mutatkozó elmaradás esetében, de vé­gül is arról van szó, hogy a megyei állami építőipari vállalat vezetésének radi- ! káüs megújítása vetett — vethet — csak véget az ál­datlan helyzetnek. Ahogy a solymári cserépgyár üzem- i be helyezésének elmaradá­sára, a beruházás kacs- karingós útjaira sem nehéz szavakban magyarázatot adni, ám az előbbi meg az utóbbi esetben is a tény tény marad: lakásait, cse­repek helyett a mondatok nem vigasztalnak senkit sem. így valahogy haladha­tunk végig a példák sze­gélyezte úton, s legyen szó a tönk szélére jutott, éve­ken át beruházások után áhítozó s közben a tényle­ges fejlesztési lehetősége­ket kihagyó Gyapjúmosó- és Szövőgyárról, a hosszú évek óta ígérgetett, de még ma sem kész váci gépkocsi­karbantartó állomásról, új­ra és újra azzal kell szem- j benéznünk, hogy míg csil­lapíthatatlannak tűnik a beruházási éhség, a rendel­kezésre álló javakat is ne­hézkesen, sokféle veszte­séggel használják fel. Kétségtelen, vannak olyan helyek, ahol a beru­házási korlátozások, a tény­leges lehetőségek szigorú tiszteletben tartása remek elképzeléseket kérdőjelezett meg, megvalósításukat ké­sőbbre halasztva, ám az esetek nagy többsége nem ilyen. Sokkal inkább arról van szó, hogy széles kör­ben dívott s dívik a beru- házáscentrikusság, a min­den feladatot építkezések­kel, új termelőterületek lé­tesítésével megoldani kívá­nó vezetési gyakorlat, de maga a beruházás folyama­ta, s még inkább a befek­tetett eszközök működteté­se, hasznosítása alig kap valamennyi figyelmet. Az­az, míg egyik oldalon gya­rapszik a siránkozók, a pa- naszkodók, a való helyzetet meg nem értők száma, ad­dig a másikon még mindig kevesen vannak azok, akik fölismerik, értik és haszno­sítják a tényleges lehetősé­geket. I t sup>án kárhoztatnánk . a meglévő, föntebb vázolt helyzetet, s nem remélünk haladást? A kárhoztatás — a legkülön­bözőbb fórumokon — már régóta hangzik, de hiányzik az utolsó láncszem: a helyi számvetés. Végül is minde­nütt ott vannak a politikai testületek, elsősorban a pártszervezetek, s ezek dol­ga, kötelessége szétválasz­tani az ocsút, a búzát, a megalapozatlan igényeket s a tényleges lehetőségeket, s erre nyomatékosan figyel­meztetni az érintett veze­tőket. Mert végsősoron nem lehet sem helyes, sem hasz- 1 nos az a helyi szándék, ami szemben áll az össztársa­dalmi érdekeket képviselő közp>onti akarattal; az igé­nyeket nem szabad össze­téveszteni a tényleges lehe­tőségekkel. Mészáros Ottó — A tényleges lehetőség

Next

/
Oldalképek
Tartalom