Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-04 / 261. szám

PEST »lECfEI ’k/ŰtIop 1972. NOVEMBER 4., SZOMBAT BONNI politikai körökben kisebb szenzációt keltett Egon Bahr nyugatnémet államtit­kár csütörtök esti kijelentése, amely szerint a két német ál­lam tárgyalásai „valóban ko­moly nehézségekbe” ütköztek. A megfigyelők többsége olyan értelemben ért egyet ezzel a megállapítással, hogy a tárgya­lások végső szakaszába kerül sor — mint erre korábban il. letékes helyen többször is rá­mutattak —, a legnehezebb kérdések tisztázására. Ilyen ér­telemben teljesen magától ér­tetődő az NDK és az NSZK tárgyalásainak legnehezebb szakaszáról beszélni. A HÁROM „kemény dió”, amelyet még fel kell törni, egybehangzó feltevések sze­rint a következő: O Az NSZK az „alapszer­ződésben” rögzíteni kí­vánja a két német államnak az „egy nemzethez való tarto­zásáról” vallott álláspontját. © Igényt tart Nyugat-Berlin képviseletére; Az alapszerződést össze­függésbe akarja hózni a négyhatalmi felelősség elvé­vel. MÁSRÉSZT túlzás lenne válságról beszélni — mutatnak rá a megfigyelők —, hiszen az NDK és az NSZK megegye­zése nemcsak a két német ál­lam sürgető érdeke, hanem ugyanennyire fontos egyete­mes nemzetközi érdek, újabb lépcsőfoka a nemzetközi eny­hülési törekvéseknek. Emlé­keztetnek ezzel összefüggés­ben a négy nagyhatalom nagy­követeinek nyugat-berlini igen aktív tárgyalássorozatá­ra, amelynek időzítése és in­tenzitása megerősíteni , látszik azt a feltevést, hogy á meg­állapodás igen közel van. NYUGATNÉMET kormány, körökben közben félszemmel állandóan november 19-re te­kintenek (noha hivatalosan lépten-nyomon megjegyzik, hogy a tárgyalások a válasz­tásokkal nincsenek összefüg­gőben) és Herbert Wehner, az SDP alelnöke csütörtökön új­ságíróknak ki is fejezte remé­nyét, hogy még a választások előtt megtörténik az „alap- szerződés” parafálása. CSÜTÖRTÖKÖN késő este újabb televíziós párbajban vett részt a választási harc­ban vetélkedő négy vezető párt elnöke: Willy Brandt (SPD), Walter Scheel (FDP), Rainer Barzel (CDU) és Franz Josef Strauss (CSU). A VITäRAN Brandt szö­vetségi kancellár bejelentet­te, hogy kormánya jövő ked­den tájékoztatni fogja a nyil­vánosságot a két német állam tárgyalásairól. STRAUSS nyomban ellen- támadásba ment át, és azzal az igénnyel állt elő, hogy a Bahr vezette nyugatnémet kül­döttséget egészítsék ki az el­lenzék képviselőivel is. Barzel CDU-elnök újból kifogásolta, hogy a kormány — szerinte — hiányosan tájékoztatja a jobb­oldalt a tárgyalásokról. Strauss szerint a kormány „túlzott en­gedményeket” tesz az NDK- nak, és a tárgyalások „sokkal előrehaladottabb szakaszban vannak”, mint amennyit a nyilvánosságnak elárulnak. VÄUASZÄBAN Brandt kan­cellár azt hangsúlyozta, hogy az NSZK nem köt olyan szer­ződést, amely „összeegyeztet­hetetlen lenne a nyugatnémet alkotmánnyal”. A TV-VITÄT követően az alapszerződés ügyét „félszem­mel” a választásokkal elegyítő pozícióharc poénja: Willy Brandt nyugatnémet kancellár bejelentette, hogy a két né­met állam kapcsolatainak ren­dezésére hivatott alapszerző­dést nem írják alá a novem­ber 19-i választások előtt. A. B. T. CHILE RICHARD NIXON, az Egye­sült Államok elnöke pénteken a Fehér Házban fogadta Msztyiszlav Keldis akadémi­kust, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökét. Az ötödik Allende-kormány ys/sssssss/sssssssss/sssssss/sssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^ I FÉL ÉVSZÁZAD \ Dr. Salvador Allende chilei köztársasági elnök péntekre virradó éj jel közzétette újjáala­kított kormánya névsorát. A Népi Egység hatalomra jutása óta immár ötötdik kormányban három fontos tárcát a hadsereg képviselői kaptak. A kommu­nisták három, a szocialisták négy, az egységes népi akció mozgalom (MAPU) képviselői két miniszteri tisztséget töl­tenek be. Bár a külső és belső reakció a baloldali koalíció kudarca­ként próbálja feltüntetni a ka­binet átalakítását, a tények nem ezt bizonyítják. Allende új kormányában nyolc volt miniszter kapott ismét helyet s emlékezetes, hogy két mi­niszter csupán azért vált ki a kormányból, mert indulni kí­ván a márciusi törvényhozási választásokon. Allende köztársasági elnök az új kabinet tagjainak beik­tatásakor hangsúlyozta, hogy a kormány legfőbb feladata az általános helyzet gyors norma­lizálása, a törvények megtar­tásának biztosítása és a törvé­nyes hatalom iránti tisztelet fenntartása. A Chilei Kommunista Párt Központi Bizottsága a sajtóban közzétett nyilatkozatában tel­jes mértékben jóváhagyta az Allende elnök által megalakí­tott új kormány összetételét. „Chile az imperialista ag­resszió és a példátlan belső reakciós támadás áldozata. A jobboldal célja az alkotmányos kormány megdöntése, az or­szág politikai életének megbé­nítása, a gazdasági élet alá- ásása, a lakosság ellátásának megakadályozása. A reakció káoszt próbál teremteni' az or­szágban és Chilét a polgárhá­ború örvényébe akarja taszí­tani.” „Ilyen körülményele között — mutat rá a központi bizott­ság nyilatkozata — a kommu­nista párt szerint egy új kor­mány létrehozása a fegyveres erők és a dolgozók egységes központja (CVT) képviselőinek részvételével a szükség diktál­ta lépés, és a párt az elnök döntését helyes s hazafias tett­ként értékeli.” Meggyőződésünk. — hang­zik befejezésül a Chilei Kom­munista Párt nyilatkozata —, hogy a nép és a kormány együttes erőfeszítései biztosít­ják a feltételeket a társadal­mi, gazdasági átalakulás sike­res folytatásához, amely meg­felel a chilei dolgozók által megszavazott programnak. Dr. Salvador Allende chilei köztársasági elnök új kormá­nyának megalakításával egy időben három fontos bizottsá­A balkáni „tűzfészek” - ma A szófiai Rabotnicsesz- ko Delo, a BKP központi lapja elemző cikket közöl „az európai biztonság és a Balkán” címmel. A cikk szerzője áttekinti a félszi­get történetét, emlékeztetve annak kényes stratégiai helyzetére, valamint ar­ra az érdeklődésre, ame­lyet éppen emiatt tanúsítot­tak iránta a század folya­mán az imperialista körök. A XX. században négy háború robbant itt ki, köz­tük az első világháború. A Balkánt sietett meghódíta­ni a hitleri Németország, majd szerették volna befo­lyásuk alá vonni az impe­rialista körök. Ma azonban több szocialista állam ta­lálható ezen a területen. A cikkíró a továbbiakban arra mutat rá, hogy a Bol­gár Népköztársaság kez­dettől fogva aktívan foly­tatja a békés egymás mel­lett élés politikáját, szom­szédaihoz fűződő kapcsola­tait az egyenlőség, az érde­kek kölcsönös figyelembe­vétele s a béke és biztonság megőrzése és erősítése alapján igyekszik kiépíteni. •Első nagy sikere ezen a té­ren a Görögországgal való viszony rendezése volt, amely 1964-ben 12 szerző­dés megkötésével történt. Az utóbbi időben — mu­tat rá a Rabotnicseszko De­lo cikke — számos olyan esemény ment végbe Euró­pában, amelynek hatása kedvező: így az NSZK-val kötött szovjet és lengyel szerződés, a stratégiai fegy­verek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai megálla­podás, a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi egyezmény és mások. Mindamellett a bolgár pártlap arra is emlékeztet, hogy a reakció s a hideg­háború erői nem vonulnak vissza saját maguktól. A közel-keleti események, a NATO provokációs mester­kedései Ciprus körül, az újabb amerikai haditenge­részeti támaszpontok létre­hozása a Földközi-tenger keleti térségében és a görög partokon, kétségtelenül azt mutatják, hogy az európai kontinens és a világ béké­jének és biztonságának igazi felvirágoztatásáig még nem kevés nehézséget kell legyűrni — hangoztatja a lap. T/udeau nem mond le Miután a kanadai Que- becben újból felülvizsgálták a hét eleji választások eredmé­nyeit, kiderült, hogy a liberá­lisok még egy mandátumhoz jutottak, s a haladó konzerva­tívokkal egyenlő számú — 109 —109 — mandátumra tettek szert'. Trudeau bejelentette: nem mond le, hanem kisebb­ségi kormányt alakít. got is létesített. Az első a la­kosság ellátásának biztosítá­sáért, a második az üzemi munka megszervezéséért fe­lel, a harmadik pedig a közle­kedés és a szállítás zavartalan lebonyolítását Intézi. Allende közölte, hogy a fuvarozók és kiskereskedők sztrájkja eddig már 130—140 millió dollár kárt okozott a nemzetgazda­ságnak. Közben a chilei szenátusban végleges döntés született Alf­redo Joignan volt santiagói kormányzó felfüggesztésének ügyében. A jobboldali többség­gel rendelkező szenátus „az alkotmány megsértésének” vádjával, végleg eltávolította a kormányzót. Ipari táj a Fekete-tenger partján: a novorosszijszki cementgyár. VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXH. Bonyolult és ellentmondásos formát öltött az osztályharc Egyiptomban Az utóbbi napokban közölt kairói sajtókommentárokból félreérthetetlenül kiderült, hogy a szovjet—egyiptomi kapcsolatok normalizálása he­ves ellenállásba ütközött és ütközik az egyiptomi jobbol­dali szovjetellenes erők részé­ről. Az utólagos beszámolók és értékelések arról tanúskod­nak, hogy az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának és parlamenti csoportjának ok­tóber 25-i együttes zárt ülésén éles összecsapás bontakozott ki a szovjet—egyiptomi barát­ság hívei és ellenzői között. „Hosszas viták után felve­tődött a kérdés: vajon meg kell-e szakítani kapcsolatain­kat a Szovjetunióval?" — írja a zárt ülés egyik résztvevője­ként Fikri Abaza az A1 Musz- szavar című hetilap legutóbbi számában. „A válasz tagadó volt, annak a jognak fenn­tartásával azonban, hogy bár­honnan beszerezhetjük a fegy­vereinket .. Musztafa Bahgat Badavi, az A1 Gumhurija főszerkesztője így ír: „Szadat elnök a leg­utóbb megtartott kibővített ülésen a barátság híveitől és ellenzőitől egyaránt azt kérte, hogy adják hozzájárulásukat a szovjet—egyiptomi kapcsola­tok új formájához. Felhívta őket, hogy teljesítsék kötele­zettségeiket és készüljenek fel a cselekvésre anélkül, hogy el­merülnének a vitákban és a veszekedésekben." Szadat elnök az AI Gum- hurija1 által idézett beszédében arra is felhívta a szovjet— egyiptomi barátság híveinek i és ellenzőinek figyelmét, hogy az új szakasz sikerének félté- I teleit csak a nemzeti egység légkörében biztosíthatják. Ehhez a gondolatokhoz kap­csolódik Heikalnak, az A1 Ah- ram főszerkesztőjének pénte­ki cikke is, amelyben azt fej­tegeti, hogy Nixon biztosra ve­hető választási győzelme után az Egyesült Államok minden bizonnyal a Közel-Keletre összpontosítja erőfeszítéseit, s megpróbálja kierőszakolni a közel-keleti válság ENSZ-en kívüli, amerikai megoldását azzal a céllal, hogy kudarcra ítélje a Biztonsági Tanács ha­tározatát, amely előírja az 1967-ben megszállt arab terü­letek kiürítését. Heikal két alapvető követ­keztetést yon le. Az egyik: „El kell mélyítenünk és ki kell szélesítenünk a Szovjet­unióval felújított kapcsola­tainkat." A másik: „A jelen­legi körülmények között nél­külözhetetlen a magabiztos belső front”.' Az idézett kommentárokból kitűnik, hogy bonyolult és el­lentmondásos formát öltött az osztályharp Egyiptomban. A támadásba lendült jobbolda­li, szovjetellenes erők megfé­kezése, visszaszorítása határo­zott fellépést, szívós harcot követel az ország vezetésétől, s feltételezi a haladó, nasz- szerista szellemű tömegek mozgósítását. Ahogy Lord Carrington elképzeli... ÖNÁLLÓSÁG - NUKLEÁRIS LÁNCON Lord Carrington angol had­ügyminiszternek a Lqrfjpk ííá- zában.felhangzott beszédéhez megjegyzéseket fűz Nikolaj Turkatyenko, a TASZSZ hír- magyarázója. Megállapítja, hogy a hadügyminiszterek az „európai védelmi közösség’’ és az „egyesített európai nukleá­ris erők” megteremtésére tett javaslatai mögött az angol kormány bizonyos politikai el­gondolásai húzódnak meg. Szavakban ezeket az elgondo­lásokat azzal motiválják, hogy „Anglia szívén viseli Európa önállóságának és nemzetközi tekintélyének erősítését”. Valójában azonban másról van szó, arról, hogy az angol kormány politi­kájára még mindig jelen­tős befolyást gyakorolnak azok a körök, amelyek a müncheni idők látószögé­ből nézik a világot. Ezek a körök aggódnak amiatt, hogy Európában egyre hatá­rozottabban utat tör magának az enyhülés irányzata, s egy­re több európai ország, köz­tük NATO-országok is, mind­inkább arra a következtetésre jutnak, hogy fel kell számolni a hidegháború maradványait és komolyan hozzá kell fogni az igazi európai biztonság megteremtéséhez és a gyümöl­Határtalan határsfratégia N. jutkiewicz írja az „Ideológia i Polityka” című lengyel fo­lyóirat novemberi számában: A kínai vezetőség nemzetközi politikájának eleme, hege- monisztikus törekvéseinek kifejezője a területi igények támasz­tása a szomszédos államokkal szemben, és a határincidensek előidézésére irányuló akciók. Am,kor Peking a határkérdéseket rendezi a kis országokkal — írja a lengyel folyóirat —, alá akarja támasztani azt a té­zist, amely szerint Kína a kis és közepes országok leghűbb szö­vetségese, védelmezője a nagyhatalmakkal támadó konfliktu­sokban. A Mongol Népköztársasággal azért írta alá a határ­szerződést, hogy Mongóliát a maga oldalára állítsa a Szovjet­unióval folytatott vitában. A Nepállal kötött határszerződés célja az volt, hogy gyengítse India befolyását ebben az ország­ban. Pakisztánnál a határ megállapítása nyilvánvalóan India ellen irányult. Hasonló stratégiai célok diktálják az időhúzást az Indiával fennálló határkérdések rendezésében és ugyanilyen elgondolá­sokkal magyarázhatók a Szovjetunióval szemben támasztott 'területi igények. India esetében a huzavona arra hivatott, hogy csak módjukban áll, hogy kárt okozzanak a szocialista közös­gyengítse ennek az országnak szerepét és jelentőségét Ázsiá- ségnek és a nemzetközi kommunista mozgalomnak, és politiká­ban. A Szovjetunió esetében Kína „a nagyhatalmak uralmáról” juk egyik alkotó eleme ma is a szovjetellenesség — írja hangoztatott burzsoá elméletet alkalmazza. Jutkiewicz, Kína egy sorba akarja helyeztetni magát számos ázsiai, afri­kai és latin-amerikai országgal, amelyek a gyarmattartó hatal­mak agresszív politkájától szenvedtek, vagy szenvednek a mai napig is. Így akarja aláásni a Szovjetunió tekintélyét Ázsiá­ban és általában a fejlődő országokban, gyengíteni a szocia­lista országok egységét. Végezetül, feszültséget előidézve a ha­táron, szítani akarja a sovinizmust a lakosság körében, hogy elvonja figyelmét a belső nehézségekről. Pekingnek a nemzetközi színtéren tett lépései azt tanúsítják, hogy bár taktikát változtatott egyes országok irányában, a stra­tégiai célok változatlanok. A kínai vezetőség történelemellesen, osztályalapokat nélkülöző nagyhatalmi platformra alapozva kül­politikáját, olyan területi igényeket támaszt a Szovjetunióval szemben, amelyeknek nincs se történelmi, se politikai, se jogi alapja. Kínának azok a kijelentései, hogy nemzetközi kapcsolatait kész a békés egymás mellett élés öt elvére alapozni és kapcso­latainak normalizálására törekszik a szomszédaival, ilyen körül­mények között gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. Sajnos, a tények teljes szemléletességgel bizonyítják, hogy a Kínai Nép- köztársaság szovjetellenes irány vonalában, nincs semmiféle vál­tozás. A kínai vezetők továbbra is mindent elkövetnek, ami esöző európai együttműködés ^ibpptákpztatásáhóz. A TASZSZ szemleírója fel­hívja a figyelmet árrá,“" hogy ezek a körök újra felmelegítik a „keletről fenyegető veszély" meséjét, és nem véletlen, hogy Lord Carrington fent említett javaslatai akkor hangzottak el, amikor közeledik a Helsinki­ben november 22-én megnyíló találkozó, amelynek célja az európai biztonság és együttmű­ködési értekezlet előkészítése. Nem elhanyagolható ténye­ző az sem, hogy voltaképpen, nem „Nyugat-Európa önálló­ságának és tekintélyének erő­sítéséről” van szó; Lord Car­rington javaslatai a NATO ka­tonai tömb erősítését szolgál­ják. További cél: a „független egyesített európai nukleáris erők” révén visszacsalogatni Franciaországot a NATO kato­nai szervezetébe. A kibővített Közös Piac tagjai közül ugyan­is'csak Angliának és Francia- országnak van nukleáris po­tenciálja, 4ehát a „független egyesített európai nukleáris erők” tulajdonképpen angol- francia erők lennének. Csakhogy milyen önállóság­ról lehet itt szó, amikor köz­tudomású, hogy Anglia nukleáris ereje lényegében véve az Egye­sült Államok nukleáris erőinek függvénye. Ilyenformán a „független egyesített európai nukleáris erők” Anglia bármely partne­rét teljesen a Pentagon straté­giájától és politikájától függő helyzetbe hoznák — állapítja meg a TASZSZ hírmagyará­zója. BUKARESTBEN pénteken befejezte munkáját a Szak­szervezeti Világszövetség fő­tanácsának 22. ülésszaka. PHENJANBAN befejezte munkáját a Korea északi is déli része közötti rendezés ügyében alakított bizottság második ülése. II. HASSZÁN KIRÁLY csü­törtökön Ahmed Oszmánt, as uralkodói kabinetiroda főnökét nevezte ki Marokkó új minisz­terelnökévé. Az új miniszter- elnök II. Hasszán sógora, Lal- la Nazha hercegnő férje. A SZOVJETUNIÓBAN pén­teken Föld körüli pályára bo­csátották a Kozmosz—536-os mesterséges holdat. i Alapszerződés - „félszemmel” nézve

Next

/
Oldalképek
Tartalom