Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-23 / 276. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM 1972. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK Egy iskola — egy üzem Igyekeznek pótolni a szülői szeretetet Öntödei látogatók az állami gondozott gyermekeknél Minden kezdeményezés any- ] nyit ér, amennyit megvalósíta­nak belőle. Az Egy üzem — egy iskola mozgalom váci vá­rosi és járási sikerei figyelmet keltettek megyeszerté- A tan­év elején kötött szerződések mindjobban telítődnek tarta­lommal. A patronáló üzemek sokoldalúan, ötletesen igye­keznek megvalósítani mindazt* amire ígéretet tettek, kötele­zettséget vállaltak. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 7-es számú váci gyára és a helyi iskolák kapcsolata már hosszú évekre nyúlik vissza. El­sőként segítették a váci tanintézetekben a poli­technikai oktatás beindí­tását. Gépekkel, szerszámokkal és nyersanyaggal lehetővé tették a gimnáziumban az 54-1-es ta­nítási hét megszervezését. Az­óta is kapcsolatot tartanak több váci iskolával Az Égy iskola — egy üzem mozgalom keretén belül a hoz­zájuk legközelebb eső intéz­mény, a Hallássérültek Kise­gítő iskolája patronál ását vál­lalták. Tavaly megnyílt, kor­szerű új tanintézet. Itt nin­csen szükség új padokra, fal­festésre, berendezésele javítá­sára. Az öntödei dolgozók mégis megtalálták a módját annak, hogy szoros kapcsolatot te­remtsenek a Csikós József ut­cai iskolával. Beszélgettek az iskola igazgatóságával és úgy értékelték, hogy itt az jelentené a legna­gyobb segítséget, ha a hal­lássérült gyermekek közül az állami gondozásban ré­szesülőket patronálnák. Az elmúlt vasárnap szülői értekezlet volt az iskolában. Dunántúlról, a Tisza mellől, Dél-Magyarországról jöttek a szülők, hogy értesüljenek gyér ­A botanikus kertben Vácrátóton a park kertész ei vágják az elszáradt ágakat, kiszedik az elpusztult növénye két. A botanikus kert földjében maradó névtáblák azonban azt jelzik, hogy tavasszal újra kez­dődik itt az élet. Ékes János felvétele KÉT ELŐADÁS Csütörtökön este 19 órakor áz ismeretterjesztő előadásso­rozat keretében a C-teiepi munkásszálláson Kismartoni Ferenc karnagy, a Gábor Jó­zsef utcai iskola tanára, Ró­zsabokor a domboldalon ... címmel ismerteti a legszebb Petőfi-dalokat. Pénteken délután négy óra­kor a váci Lenin úti párt- és tömegszervezeti székház nagy­termében dr. Néninger Anna járásbíró, a városi nőbizottság vezetője beszámol a nők érde­kében tett intézkedések helyi eredményeiről. Az előadást diavetítés követi. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Tizedszer a bíróság előtt Á 46 éves Petrik Pál penci lakos 1954 óta csalás, sikkasz­tás és lop&s bűntettéért kilenc­szer állt már a bíróság előtt. Élete nagy részét elzárva töl­tötte, mégsem okult. Tized­szer is összeütközésbe került a törvénnyel. Utolsó bünteté­sét Szegeden töltötte le. Ki- szabadulása után sem vállalt munkát, hanem azon fárado­zott, hogyan juthatna munka nélkül könnyű keresethez. A váci vasútállomáson el­adásra kínálta 150 forintért a karóráját. S. Pál erdőkertesi lakos hajlamosnak mutatko­zott a vételre. Csak 500 forin­tos volt nála, de Petrik elő­zékenyen vállalta a felváltá­sát. Azután sietve eltűnt a nagy bankjeggyel. Ételre, italra köl­tötte a könnyen jött jövedel­met, de leleplezték, s ismét a rendőrségre, majd a járásbíró­ságra került. Vagyon elleni vétség és közveszélyes munka­kerülés vétségében mondták ki bűnösnek. Elsőfokon egyévi szabadságvesztésre ítélték és két évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. (P.) mekük magatartásáról, előre­haladásáról. S a vidékiek kö­zött volt egy váci csoport is: az öntödei dolgozók küldöttsé­ge. Nem jöttek üres kézzel. Édességet osztogattak a tanári tájékoztatás után. Sétálni vit­ték az intézet állami gondo- zottait. Többen otthonukba in­vitálták azokat, akik már fia­tal korukban megismerték az élet zordabb oldalát. A ren­delkezésre álló rövid órák alatt igyekeztek pótolni a szülői ház szeretetét. A gyermekek hálásak vol­tak a szülői értekezletnek számukra meglepő folytatá­sáért, s ragaszkodásukkal nyil­vánították köszönetüket a ka­pott sok jóért. Nem volt köny- nyű a búcsú, az elválás. Az öntödei dolgozók hét­főn reggel izgatottan vár­ták a szülői értekezleten részt vevő munkatársaikat. Be kellett számolni minden részletről, újak jelentkeztek, hogy legközelebb ki ne hagy­ják őket ebből a nemes akció­ból. Az Egy iskola — egy üzem mozgalom egyik legszebb pél­dájának voltunk a tanúi. <P. r.) Elbúcsúztatták Kuttner Ervint Kedden délben a fővárosi Farkasréti temetőben több száz főnyi gyászoló közönség vett búcsút Kuttner Ervintől, a Vá­ci ÁFÉSZ főkönyvelőjétől. Ko­vács László, az igazgatóság el­nöke méltatta a megyei köz­pontban, majd a váci szövet­kezetben végzett munkáját. Ezután az elhunyt hamvait tartalmazó urnát elhelyezték a sírkert kolumbáriumában. fngysneajogi tanácsadás Ma, csütörtökön, délután öt órakor kezdődik az ingyenes jogi tanácsadás Vácott, a Le­nin úti párt- és tömegszerve­zeti székház első emeleti üveg­termében. Ügyeletes: dr. Vass Gábor, a Váci Járási Ügyvédi Munkaközösség elnöke. Különös történet — hét fejezetben O Deákvári Lakó szemlét tartott háza előtt, az Al­só-utcában. A járda- s a ce­mentlapokkal bélelt vizesárok meredek volt, a hegyes vidék­nek megfelelően. Tudta, hogy jön az őszi-téli csapadékok ideje. Az árokban megrekedt homok, törmelék akadályoz­hatja a lezúduló víz folyását és az betörhet az alacsonyab­ban fekvő kertekbe. O A szemle után tett követ­kezett. Lapátot ragadott, s a homokot kirakta a kocsiút szélére. Szép kupacot csinált. Tudta, hogy nemsokára jön a szemeteskocsi, s majd elviszi az útszélről. Mindezt társadal­mi munkában cselekedte. Még arra is gondolt, hogy majd a Körzeti Tanácstag szól néhány elismerő szót mindezért. © Várta az elszállítást, hogy elviszik a hordalékot. De nem vitték — inkább hozták. Már mint a városi tanács mű­szaki osztályának 8008— 156/1972. számú határozatát, az engedély nélküli közterület­Kirakatok előtt Közeledik a ka­rácsony. A nap­tárban ugyan még közel egy hónap választ el bennün­ket az ünneptől, ám pénztárcánk állapota igencsak figyelmeztet kö­zeledésére. A szö­vegükkel mellbe­vágó plakátok vé­sik agyunkba az ünnep jöttét, ar­ra, hogy még ál­munkban is tö­rődjünk szeret­teink ajándékozá­sa ügyével. Jeleznek a kira­katok is. Egyes boltok amúgy is megszépültek köl­tözésük során — de most ragyo­góbbnál ragyo­góbb portálokat látni. Különösen a Du­nakanyar áruház kirakatai csalo­gatják a vásárló­kat. Azokat is, akik azonnal be­térnek, s azokat is, akik ma még csak latolgatják, kóstolgatják az el­jövendő pénzköl­tés minden örö­mét és bánatát. A körül kirakat jó­formán hetenként változott, napok­kal ezelőtt pedig már karácsonyi dekorációba kezd öltözni. Egyik ré­sze már készen van. Fényesen, de nem hivalkodóan csillog. Ha kigyullad­nak a lámpák, sárga, piros, kék és lila fények szikráznak mesz- szire, s a színeket sokszorosan verik vissza a karácso­nyi hangulatba ringató üveggöm­bök. Az áruk tar­kasága sokszínű­ségük ellenére sem bántó, ízlése­sen tárul szemünk elé, elárulja a hozzáértő kéz munkáját. Ha le­het művészi fo­kon ezt a munkát folytatni — e ki­rakatra ezt bíz­vást mondhatjuk! Arról árulkodik, amit csak úgy kö­zönségesen a szak­ma szeretetének mondunk. — esi — A KÖZÉLETI EMBER A „közéleti ember, a köz­életi személyiség” kifejezéshez — ki tudja, miért — az utób­bi években valamilyen mellék­íz, némi irónia tapadt. A kife­jezés azt sugallja, a közéleti ember egy kicsit minden lében kanál, afféle fontoskodó. Pe­dig a közéleti ember társadal­munk leghasznosabb, nélkülöz­hetetlen embertípusa, olyan ember, akit nemcsak a maga gondja-baja, hanem mások boldogulása, boldogsága is ér­dekel. Esetleg éppen ez az ügy az élete értelme. — Kismaroson születtem, a szüleim is gazdálkodtak, öt hold földjük volt. A polgári után felső kereskedelmi iskolá­ba írattak. A tandíj ötven pengő volt havonta, ami ak­koriban egy tehén ára volt. Abba kellett hagynom az is­kolát. Ezután apámmal együtt a földet műveltem egészen 1939-ig, amikor bevonultam katonának. A háború után 1946-ban tér­tem haza. A családban és a községben is nagy szükség volt a férfiakra, sokan még fogság­ban voltak. 1947-ben megala­kítottuk a községben a kom­munista pártszervezetet és a mezőgazdasági szakszervezetet. Három évvel később, fiatal ko­rom ellenére, községi bíró let­tem. Egy évvel később alakul­tak meg a tanácsok. A tanács­elnökséget nem vállaltam, nem tudtam volna a földemet művelni. Társadami elnökhe­lyettes és községgazda lettem. Az volt a feladatom, hogy he­lyi ember lévén, a községfej­lesztési feladatokkal, község- rendezéssel foglalkozzam. Kis­maroson gyakran cserélődtek az elnökök, amíg újat találtak, én vittem az ügyeket. Nálunk rendben és önként folytak a békekölcsön jegy zések, a be­szolgáltatás. — 1953-ban az egész ország fölfigyelt Kismarosra. Kinn volt a rádió, nagy cikket írt a Népszava, mert megnyertük az országos begyűjtési versenyt. Az, hogy Kismaroson minden rendben volt — mindenki tud­ta, nem a jövő-menő elnökök­nek, hanem a tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak volt köszönhető. A végrehajtó bi­zottság így nemcsak a község­ben, hanem felsőbb szinten is tekintélyt szerzett. így a tes­tület megengedhette magának, hogy senkit sem nyilvánítot­tunk kuláknak, mert az volt a véleményünk, hogy Kismaro­son senkinek sincs akkora va­gyona, hogy megérdemelné a megkülönböztetést, s akinek kicsivel több volt, mint más­nak, az is mindig a községgel tartott, kisegített másokat, ha bajba jutottak. 1956 októberében rendkívüli tanácsülést tartottunk, a ta­gok bizalmat szavaztak a ta­nácsnak, a tanács munkája az 56-os események idején egy napra sem állt meg. A hatvanas években vala­hogy akadozott a tanács mun­kája. Az elnökök csak a nép­szerű feladatokat hajtották végre, a vb-határozatok jó ré­sze nem valósult meg. 1965- ben sokadszor kértek fel el­nöknek. A feleségem azt mondta: „Ügyis a tanácson töl­tőd az időd javát, akkor már nekem is jobb, ha elvállalod az elnökséget.” Elnökségem a száznapos árvízzel kezdődött, hetente ha egyszer aludtam otthon. Utána a segélyezések, a pocokirtási kampány. Köz­ben a végrehajtó bizottsággal — minden tagja gyermekkori barátom — hozzáláttunk a fej­lődés alapjainak lerakásához. Egy szoba jelentette a tanács­házát, összedűlőfélben volt az óvoda, az üzletek elavultak, rossz volt a közvilágítás; gáz­cseretelepre, fűtőolaj-tárolóra volt szüksége a községnek. Az iskolások szükségtantermek­ben tanultak, alig volt járda. Átfogó vizsgálattal felmértük, hogy Kismaroson az országos­nál valamivel jobban keres­nek, s a tanácsülés megszavaz­ta a községfejlesztési adó fel­emelését. Házhelyeket mér­tünk ki, ebből is jelentős bevé­tel származott. 1966-ban a község 90 százalékában meg­épült a járda, a következő év­ben a gázcseretelep. Ez volt a társadalmi összefogás első nagy próbája. A tanácstagok kérték fel az embereket, s azok jöttek is szívesen. Még ebben az évben elha­tároztuk, hogy a községben társadalmi munkával korsze­rű óvodát építünk, öregek, fiatalok jöttek szombat-vasár­nap dolgozni, soha nem volt olyan gondunk, hogy nincs, aki megfogja a lapátot A felsza­badulás 25. évfordulóján átad­tuk az óvodát. Az ünnepségen valaki azt mondta: „Ahogy ez az óvoda elkészült, felépül­ne egy alsó tagozatos iskola is.” S föl is épült. A három lé­tesítmény 1 millió 122 ezer óra társadalmi munkával készült el. — Én azt mondom, könnyű Kismaroson tanácselnöknek lenni. Olyan emberek laknak a községben, akik igazán jó lokálpatrióták, mindent meg­tesznek a lakóhelyükért. A ta­nács az emberek fejében nem­csak a tanácselnököt meg a tanácstitkárt jelenti, hanem a testületet, a tanácstagokat, a vb tagjait. Itt egy-egy ülés nem unalmas értekezlet, ha­nem vita a javából. Mindenki úgy érzi, ha valami nem lesz jó, az ő hibája is, ha valami sikerül, az ő dicsősége. Krebsz Józsefet, a Kismaro- si Községi Tanács végrehajtó bizottságának elnökét novem­ber 7. alkalmából sokéves köz­életi tevékenységéért a Mun­ka Érdemrenddel tüntették ' ' Cs. A. használatról. Értesítették, hogy háza előtt engedély nélkül ho­mokot tárolt, s ezért kötelezil a terület eredeti, tiszta állapot ba helyezésére és 18 forir, közterülethasználati díj megfi­zetésére. Deákvári Lakó az egek­ből d földre huppant. Dl csérét helyett bírságolás! Hl ennek híre megy, a jövőbe < senki nem tisztítja majd a, árkokat, lezúdul a víz a hegu bői, elönti a kerteket stb. /. Körzeti Tanácstag hiába szer vez társadalmi munkát. Rossz akarói évekig derülnek majt rajta. Végiggondolta mindez: Nem a pénz — az elv miac kellene tenni valamit. Mikor t. van fogadóóra a tanácsházán Magához vette a határa zatot, a mellékelt csekk lapot és megkereste a műszak osztályt. Tisztelettudóan el mondta a közterulethasznála történetét. Hogy itt nem épí­téshez szánt homokról, haner,■ árokból kitisztított vízakadú lyozóról van szó. Cselekedeté nek rugója nem önös magán érdek, hanem bárki által iga zolható közérdek. Nem a 18 fc rintról, a jövőben végzend társadalmi munkákról van szó. Lehetne tenni valamit? O Az Előadó figyelmesen meghallgatta, nem szaki tóttá félbe. A végén feltett kér désre igenlően bólogatott. El mondta, hogy a panaszos fel lebbezhet két héten belül. Ír ja le az indoklásait, kettő pél dányban. A megyének címez ze, de adja be a városnál. Csa. mindez szabályos, jól indokol legyen. És még egy nagyo fontos: csatoljon mellé 30 fo­rintos illetékbélyeget. O Deákvári Lakó megkö­szönte a szíves eligazí­tást. Egész úton, hazafelé, la tolgatott. Gazdaságilag helye sebb lenne az eredeti 18 fo­rint befizetése, mint a 12 fo­rinttal költségesebb fellebbe zés. De akkor ez megint a tár sadalmi munka megcsúfolása jelentené. Nevetnének a rossz­akarók. A magánfuvarozás', a szeméthordók is felszámít­hatnák. S Alsó-utcai lakása helyett bejött a szerkesztőség­be. Papp Rezső Jól sikerült gyűjtés öd-felsőn Kicsik, nagyok lelkes cso­portja, az úttörőrajpk és -őr­sök kis csapata gyűjtötte az el­múlt hetekben a hulladékot a göd-felsői részen. A szülők és a lakosság nem vették zaklatásnak a megjele­nők kérését, s a legtöbb őrs már a gyűjtésre kijelölt nap előtt összegyűjtötte a szom­szédoktól, ismerősöktől a hul­ladékot. A lelkes előkészítő munka meghozta gyümölcsét: vasból 166 mázsa és 40 kilogrammot, rongyból 10 mázsa és 47 kilo­grammot, papírból 30 mázsa és 80 kilogrammot gyűjtöttek a gyerekek. A népgazdasági érdekeken túl, nevelési haszna is van az ilyen lelkes űttörő-megmoz- dulásoknak: egyrészt nem vész el a sok felhalmozódott hul­ladék, másrészt a gyerekek megtanulják, hogy a sokszor értéktelennek látszó dolgokat is érdemes megbecsülni. A hulladékgyűjtésből szár­mazó összegeket az úttörőszo­ba felszerelésére (olajkályha, játékok) fordította a csapatve­zetőség. A jól dolgozó rajok különjutalmat kaptak. Angyal Lnkácsné rajvezető — Fizet a Biztosító. A ter­melőszövetkezeteknek és ál­lami gazdaságoknak jelentős károkat okozott az idei sze­szélyes időjárás. Az Állami Biztosító Pest megyei igaz­gatóságának közlése szerint a jégverés okozta veszteség fe­jében 165 millió forint kár­térítést fizettek ki; 132 mil­lió forint a tsz-eknek, 33 millió forint pedig az állami gazdaságoknak jutott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom