Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-21 / 274. szám

13T8. NOVEMBER 21., KEDD PEST MEGYEI ^Mirlap Tanácskozás Európáról (Folytatás az 1. oldalról) eredményeként több olyan megegyezés történt, amely elő­segítette a második világhábo­rú után kialakult helyzet elis­merését. Létrejött a szovjet— nyugatnémet, a lengyel—nyu­gatnémet szerződés, a megálla­podás Nyugat-Berlin kérdésé­ben, legutóbb pedig az NDK és az NSZK kormánya közötti alapszerződés született meg, amelynek az aláírása és rati­fikálása után megnyílik az út az NDK teljes jogú nemzetközi elismerése előtt. Összefüggés­ben van az NDK és az NSZK közötti alapszerződéssel az a nyilatkozat is, amelyet a négy nagyhatalom tett A lényeg az: a nyugati hatalmak rákény­szerültek, hogy elismerjék a háború után kialakult helyze­tet. Természetesein ez nem je­lenti azt, hogy nem történhet­nek a megállapodásokkal el­lentétes lépéseik, de ezek már szemben állnak majd a nyu­gati hatalmak bizonyos — nyütan vállalt — kötelezettsé­geivel. — A következő fontos té­nyezője az európai helyzet enyhülésének és annak, hogy a biztonsági rendszer ügye előbbre kerüljön: az Egyesült Államok kormányának bizo­nyos mértékben megváltozott magatartása. Jóllehet még ma sem mondhatjuk, hogy az Egyesült Államok „zöld fényt” biztosított a maga részéről az európai biztonsági konferen­ciához, mégis hozzájárult a sokoldalú előkészítő tanácsko­zás megkezdéséhez. — További fontos tényező: Európa és nem utolsósorban az Egyesült Államok népeinek nyomása is igen nagymérték­ben hozzájárult a konferencia összehívásának elhatározásá­hoz. Azt a társadalmi mozgal­mat, amelynek az európai biz­tonság és együttműködés ma­gyar nemzeti bizottsága is ré­szese, nem hagyhatja figyel­men kívül egyetlen európai ország és az Egyesült Államok kormánya sem. — Kialakult a békés euró­pai holnapért folytatott mun­ka „menetrendje”. A novem­ber 22-én kezdődő sokoldalú előkészítő tanácskozás jelenti a további események nyitányát, és minden bizonnyal 1973 nya­rán létrejön az európai biz­tonsági konferencia. Addig még természetesen nagyon ke­mény harcra és munkára lesz szükség. — Ami a biztonsági konfe­renciától várható eredménye­ket illeti, nem szabad azt gon­dolnunk, hogy már az első ér­tekezlet megoldja a konkrét problémákat is. Egyelőre arról van szó, hogy összegezzék az európai államok együttműkö­désének elveit; felhívják az or­szágokat arra, hogy kiküszö­böljék a kapcsolatok köréből a diszkriminációt. Ha az erő­viszonyok a jövőben még na­gyobb mértékben fognak elto­lódni a szocializmus, a hala­dás javára, akkor néhány éven belül létre tudjuk hozni az európai biztonsági rendszert, s ezzel elérjük azt a célt, amiért a szocialista országok hosszú évek óta harcolnak — mond­ta Púja Frigyes. Dr. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője az európai biztonságért és együttműködésért Brüsszelben dolgozó Nemzetközi Titkárság legutóbbi, szeptember 23-án tartott üléséről, s a további feladatokról tartott tájékozta­tót. December elején ülésezik az Európai Biztonság és Együtt­működés Nemzetközi Bizott­sága azzal a céllal, hogy ki­szélesítse és még aktívabbá tegye a különböző társadalmi erők közötti együttműködést. A magyar nemzeti bizottság ülésén az elhangzott beszá­molókat hozzászólások követ­ték. Szépvölgyi Zoltán, a Fő­városi Tanács elnöke, az euró­pai fővárosok polgármesterei budapesti találkozójának ta­pasztalatait összegezve hangsú­lyozta, hogy az értékes hozzá­járulást jelentett az európai biztonság ügyéhez. Ezután lj- jas József kalocsai érsek arról beszélt, hogy az európai kor­mányok és társadalmi mozgal­mak — a hívő emberek tevé­keny részvételével — mind tel­jesebb egyetértésben dolgoz­nak az európai együttműködé­si rendszer kialakításán. Rach- fát László, a Ganz-MÁVAG pártbizottságának titkára el­mondotta, hogy munkásosztá­lyunk, a magyar dolgozók — pártunk külpolitikájával teljes egyetértésben — világosan lát­ják, hogy a biztonság európai méretekben történő megvalósí­tása még hosszú és nehéz har­cot kíván az együttműködés híveitől. Dr. Prandler Árpád, a Magyar Jogász Szövetség fő­titkára az ENSZ-alapokmány, valamint az európai biztonság és együttműködés nemzetközi jogi összefüggéseit elemezte. A bizottság egyetértőén tu­domásul vette az elhangzott referátumokat és elfogadta az előterjesztett javaslatokat, majd személyi ügyeket tár­gyalt. Kállai Gyula javaslatára a bizottság soraiba választot­ta Sarlós Istvánt, a Népsza­badság főszerkesztőjét, dr. Be­recz Jánost, továbbá Gyovai Gyulát, a Magyar Külügyi In­tézet igazgatóját és dr. Molnár Bélát, a Hazafias Népfront tit­kárát. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nem­zeti Bizottsága, kifejezve elis­merését eddigi munkájáért az időközben külügyminiszter-he­lyettesnek kinevezett Garai Róbertnek, felmentette tiszt­ségéből és dr. Berecz Jánost, az MSZMP KB külügyi osz­tályának helyettes vezetőjét titkárává választotta. Itthon és külföldön is kedvezően értékesíteni A külkereskedelmi szabályo­zásról, a Külkereskedelmi Mi­nisztérium közgazdasági mun­kájáról, a hatékonyság és gaz­daságosság kérdéseiről tar­tott sajtótájékoztatót hétfőn Veress Péter külkereskedelmi miniszterhelyettes. Bevezetőjében elmondta, hogy a termelés adott mér­tékű és szerkezetű növelése mellett az 1968 óta eltelt években jelentkeztek ugyan feszültségek a belföldi ellá­tás és a külgazdasági kap­csolatok egyensúlyában, de külkereskedelmünk kedvezően fejlődött. A forgalom dina­mikus emelkedését jellemzi, hogy 1968-hoz képest tavaly szocialista exportunk 30,5 szá­zalékkal, importunk 61 szá­zalékkal nőtt, tőkés kivite­lünk 55,4 százalékkal halad­ta meg az 1968. évit, míg tőkés importunk több mint kétszeresére nőtt. Az export növekedése az idén is folyta­tódik, ezért külkereskedelmi mérlegünk várhatóan a szá­mítottnál is jobb lesz. A külkereskedelmi tevé­kenységet közvetlenül be­folyásoló szabályozó esz­közök lényegében tehát megfeleltek céljuknak. A gazdaságtalan termékek elkülönítése a gazdaságosak­tól azonban nem egyszerű fel­adat, hiszen — mint a mi­niszterhelyettes megjegyezte — a hazai árak nem mindig tükrözik a nemzetközi piac értékítéletét, a vállalatok jö­vedelmezősége és exportjuk gazdaságossága nem feltétle­nül esik egybe, sőt előfordul, hogy a hazai piacon termé­keit kedvezően értékesítő vállalat külföldön nem jut nyereséghez. Áz importszabályozás terü­letén számos kérdés további vizsgálatot igényel. Az import mértéke és árszínvonala az utóbbi években a számított­nál gyorsabban nőtt, s ma is problémát okoz, hogy a magasabb árakat áthárítsák-e a fogyasztó­ra, vagy pedig az árkü­lönbséget az állam fedez­ze-e? Befejezésül a miniszterhe­lyettes elmondta, hogy a közgazdasági szabályozó esz­közök tovább finomításának, a szabályozók összehangolá­sának lehetőségeit most vizs­gálják a minisztériumban. Cz. V. lonxci uc öíi cgj ctcm vivtcij az oktatás módját. Ezenkívül tanulmányi kirándulások kere­tében bemutatják a diákoknak, az iskolaigazgatóknak a tan­székeket, a laboratóriumokat, a tangazdaságot. A gödöllői Agrártudományi Egyetem Somogy és Bács me­gye után most Békés megyé­vel, már a harmadik szocialis­ta együttműködési szerződést kötötte meg. j Meghalt Mihályi! Ernő Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesztője, onszággyűlési képviselő, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, a Haza­fias Népfront országos elnökségének tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság alelnöke, a Magyar Népköztársaság Zászló­rendje 1. fokozata és több más hazai és külföldi kitün­tetés tulajdonosa életének 75. évében, hétfőn, november 20-án váratlanul elhunyt. Mihályfi Ernő ifjúságától kezdve mint újságíró, lapszer­kesztő és politikus, népünk szabadságáért és felemelkedéséért küzdött. A II. világháború éveiben a Történelmi Emlékbizott­ság egyik megalapítója és az antifasiszta nemzeti ellenállás, a népfrontgondolat, a nemzeti összefogás mindvégig hű harcosa volt. A felszabadulás után magas közéleti tisztségeiben, a ma­gyar sajtó vezető posztjain mindenkor szocialista hazánkért munkálkodott. Temetéséről később történik intézkedés. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa A Hazafias Népfront Országos Tanácsa A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége A Magyar Üjságírók Országos Szövetsége A Magyar Nemzet szerkesztősége Abonyi példa Ahol kérés nélkül adnak Ülésezett a KIOSZ megyei választmánya Elsőrendű feladat: a lakossági szolgáltatás Győré Sándor országgyűlési képviselő, a jól működő hétezemégyszáz holdas abonyi Ságvári Endre Termelő- szövetkezet elnöke. Az elmúlt évben a tagság átlagke­resete meghaladta a huszonhatezer forintot. S ami talán ennél is többet mond: egy tízórás munkanap értéke eb­ben a gazdaságban száztizenegy forint. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt években gyakran fordultak hozzá kéréssel a különböző intézmények vezetői. így, hanem országszerte. — Egy kicsit kesernyésen mond­ja mindezt Győré Sándor, az­tán még hozzáteszi: — Egy do­logról feledkeznek meg csu­pán: arról, hogy a termelőszö­vetkezet vagy az üzem legfon­tosabb feladata a termelés. Ez­zel, persze, nem azt akarom mondani, hogy a gazdaság ere­jéhez mérten ne segítse a köz­ség felvirágoztatását, csak ép­pen a forma nem jó, ahogyan jelenleg csinálják. A kérdés, úgy hiszem, jo­gos: ha így nem, akkor ho­gyan lenne jó? — Kezdeném talán azzal — mondja rövid tűnődés után —, mit teszünk mi a művelő­désért házon belül? De ehhez, ha megengedi, behívatom az oktatási és kulturális bizottság elnökét, Baranyai Jánosáét, a bérszámfejtési csoport vezető­jét, aki egyben az oktatási és kulturális bizottság elnöke — egészíti ki Győré Sándor. Csak éppen forma — Kevés pénz jut a műve­lődési ház fenntartására? Se­gítsen az üzem vagy a terme­lőszövetkezet! Nincs elegendő szemléltetőeszköze az iskolá­nak? Majd adnak a gyárak, a gazdaságok. Televíziót minden iskolába? Ki más segítene, mint ugyanezek. Vállaljanak védnökséget az üzemek az is­kolák felett? És így tovább. Nemcsak Abonyban van ez Tegnap délelőtt tartotta meg szokásos félévi értekezletét a KIOSZ Pest megyei választ­mánya. A megjelentek között volt dr. Mikes István, a Köny- nyűipari Minisztérium kis­ipari osztályvezetője, Semsei Ferenc, a KIOSZ országos választmányának tagja, továb­bá Kovács Antalné, a Ha­zafias Népfront megyei tit­kára, dr. Takács Éva, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának munkatársa, dr. Ré­vész László, a Pest megyei Tanács képviseletében. Dörnfeld Ferenc budai kör­zeti KlOSZ-titkár üdvözlő beszéde után Szász György, a KIOSZ megyei titkára tartotta meg beszámolóját. Mint a beszámoló megálla­pította, a megye kisiparoslétszáma 373 fővel emelkedett, a fő- foglalkozásúaké azonban állandóan csökkent. S mert a lakossági igények is szüntelenül nőnek, legfőbb feladat az utánpótlás megol­dása. A KIOSZ elsőrendű cél­jai közé tartozik a járási hi­vatalokkal, a járási, városi, községi tanácsokkal és a nép­fronttal való együttműködés. Az ezzel kapcsolatos tapasz­talatok jók. Elengedhetetlen a szolgáltatásfejlesztési szo­ciális bizottságok működése, és hogy mindenütt politikai­lag jól felkészült vezetők és aktívák segítségével egyeztes­sék az egyéni és csoportér­dekeket a népgazdaság ér­dekeivel. Visszatérő gond a szakmunkásnevelés kérdése. A kormányzat minden ked­vezményt az elsősorban lakos­sági szolgáltató kisiparosok­nak ad, s ezt tudomásul kell vennie minden kisiparosnak, aki csak a nagy, közületi megrendelőket szeretné ki­szolgálni. A megyei titkár, és az utána felszólaló helyi csoporttitká­rok beszámolói lényegében azonos eredményekről, gon­dokról adtak számot. Szó esett a csökkenő kis­iparoslétszám s a mennyiségi- leg-minőségileg szüntelenül emelkedő lakossági igény kö­zötti szakadékról, az utánpót­lás módozatairól; a gondot mindenekelőtt a jogosulatlan iparűzők legalizálásával — új ipar- engedélyek kiadásával — Igyekeznek megoldani. Erre vonatkozólag a legkülön­bözőbb tapasztalatokról szá­moltak be. Dömsödön például egy év alatt 26 iparengedély szűnt meg, s hogy az idei iparos­létszám mégis meghaladja a tavalyit: a kontárok ipar­engedélyesSé „szelidítésének” is köszönhető. Ráckevén szin­tén szem előtt tartják ezt a kérdést: 23 volt kontár közül 22 ma már engedéllyel űzi az ipart. A nagykátai járás egyik 3400 lélekszámú községé­ben viszont 24 iparűző mellett 18 kontárt jelentettek föl. Visszatérő panasz — s az utánpótlásgondhoz kapcsoló­dik —. hogy a kisiparosok nem kapnak elég tanulót, tény azonban az is, hogy sokuk rendszeresen elmu­lasztja az iparitanuló­igénylés október 25-i ha­táridejét. A beszámolók egységesen a kisiparosság aktív segítő- készségét nyugtázzák: szinte minden óvoda-, iskolaépítés­ből, tatarozásból kiveszik a részüket, s csak egyetlen, nem is nagy községben, Tápió- szelén 1500 forintot gyűjtöt­tek Vietnam megsegítésére. Az értekezlet visszatérő té­mája volt a tisztességes ipa­rosság szemében visszatetsző, s az utóbbi időben e területen is elharapózó harácsolás, és a sokszor éppen a legtehető­sebbek részéről mutatkozó köztehertartozások. Ezzel, és a kontárok meg­fékezésével kapcsolatban is szigorúbb és következete­sebb fellépést várnak. A váci titkár adott hangot annak a — többi beszámoló­ból is kicsengő — vélemény­nek, hogy a kisiparosság helyzete országosan normali­zálódott; a társadalomban el­foglalt helyük, szociális körül­ményeik, a tanulótartás, a nyugdíj, a biztosítás, a szak­mai-politikai továbbképzés gyakorlata a bizonyságai mindennek. A beszámolók szinte egy- től-egyig jónak, gyümölcsö­zőnek mondták a KIOSZ. és a helyi pártszervezet, nép­frontbizottság. valamint a ta­nács között kialakult együtt­működést. P. G. Könyvre, vetélkedőre — Mennyi pénz áll rendel­kezésükre? — kérdezem. — A tavalyi évre százezret terveztünk, s a végösszeg száz- hatvannyolcezer lett. Az idén száznegyvenezer forintot sza­vazott meg a közgyűlés. — És ezt az összeget mire használják fel? — Tavasszal felmérést vé­geztünk a tagság iskolai vég­zettségéről. Dolgozóink közű! százötvenhárman nem végez­ték el az általános iskola nyolc osztályát. Közülük harminc­hétén negyven éven aluliak. Elsősorban velük beszélget­tünk, hogy iratkozzanak be es­ti iskolára. Kilenc esetben sza­vunk meghallgatásra talált. Nem nagy eredmény, tudom, de eredmény ez is. S ha már a tanulás került szóba, hadd mondjam el, hogy tanulmányi segélyre majd ötezer forintot fizettünk ki eddig. Aztán már csak tételszerűen sorolja a felhasznált összege­ket. Könyvvásárlás: háromezer forint. Munkás-paraszt talál­kozó a Nagykőrösi Konzerv­gyárban és itt: ezer forint. A gazdaság százhetven szocialis­ta brigádtagja közül százötven vett részt a Ki tud többet a Szovjetunióról című vetélke­dőn. A legjobbak jutalmazásá­ra kétezer forintot fordítottak A hat szakosztállyal működő sportkör évi támogatása tizen­hétezer forint. Tizenkét jól dolgozó tagot küldtek el a Ba­rátság-vonattal a Szovjetunió­ba — ez is harmincezer fo­rintba került. Közbekérdezek: elégséges­nek tartja a rendelkezésre ál­ló összeget? S a válasz: — A gazdaság KlSZ-szer- vezete és nőbizottsága önellá­tó. Megmagyarázza, hogy ez mit jelent. — A KÍSZ-szerve­zet kapott a gazdaságtól egy pinceklubot, fenntartásáról azonban maga gondoskodik. Hogyan? Kaptak hozzá öt hold kukoricát, amelynek a megművelése és betakarítása a KISZ-szervezet feladata. És természetesen az ára is, ami hozzávetőlegesen negyvenezer forint. Ebből gazdálkodnak. S hasonló a helyzet a hőbizott­sággal is: három és fél hold kukoricájuk és két hold cu­korrépájuk van. Az értéke: öt­venkétezer forint. Ezt fordít­hatják művelődési és szórako­zási igényeik kielégítésére. Mit kap a fa'u? S hogy miként segíti a ter­melőszövetkezet a falut, azt Győré Sándor így fogalmazza meg: — Az elmúlt év tavaszán a közgyűlés öt évre egymillió­háromszázezer forintot szava­zott meg a községnek. Ezt az összeget öt esztendő alatt bo­csátjuk a községi tanács ren­delkezésére: arra fordíthatják, ami éppen a legszükségesebb. A művelődési ház támogatásá­ra, óvodaépítésre, iskolai szem­léltetőeszközök - vásárlására, járdaépítésre — ez teljes egé­szében a végrehajtó bizottság döntésétől függ. Tavaly száz­ötvenezret, az idén négyszáz- ezret adtunk át az egymillió­háromszázezerből. Én azt hi­szem, ez így sokkal tisztessé­gesebb dolog, mintha elapróz­va adunk ennek is, annak is. Nem a mi feladatunk annak eldöntése, hogy kinek a kérése indokolt, kié nem. Emlitettem már. mi termelőüzem vagyunk, s nem szeretnénk, ha bármi is elvonná figyelmünket, időn­ket és energiánkat e fő fel­adat végrehajtásától. öt év alatt egymillió-három­százezer forint — igencsak tisztességes összeg a falu tá­mogatására. És célszerűbb is a támogatásnak ez a formája, mint ami jelenleg másutt ki­alakult. Mert valóban nem a termelőszövetkezetek és üze­mek feladata azt eldönteni, hogy kit támogassanak a sok kérő közül és mennyivel. Ér­demes lenne tanulmányozni az abonyi példákat másoknak is! P. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom