Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

2 “hírlap 1972. NOVEMBER 16., CSÜTÖRTÖK BUENOS AIRES—RÓMA Százharminc kísérő Golovin jelentései „Orosz—kínai kapcsola­tok a XVII. században” címmel kétkötetes doku­mentumgyűjtemény jelent meg Moszkvában a Szovjet Tudományos Akadémia Tá­vol-keleti és Kelet-kutató Intézetének gondozásában. A gyűjteményt a „Nauka” Könyvkiadó adta ki: az el­ső kötetet 1989-ben, a má­sodikat ezekben a napok­ban. Az Izvesztyija hétfői szá­mában Mihail Kapica pro­fesszor, a legismertebb szovjet keletkutatók egyike mutatja be ezt a nagy tudo­mányos értékű kiadványt, amely új fényt vet a mai kínai vezetők Szovjetunió­val szemben tanúsított te­rületi követeléseinek törté­nelmi hátterére, A XVII. század volt ugyanis a két ország közötti első kapcso­latfelvételek és határmegál­lapodások kora. A doku­mentumgyűjtemény máso­dik kötete különösen érté­kes forrásanyagot tár fel: most adták ki elsőízben F. A. Golovin orosz követ je­lentéseit az 1689-ben lezaj­lott orosz—kínai tárgyalá­sokról, amelyek a cári követ és a mandzsu Csín-dinasztia képviselői között folytak, s a nercsinszki szerződés alá­írásával fejeződtek be. Kapica professzor, a kiad­vány egyik legfontosabb ér­demének azt tartja, hogy az orosz dokumentum mellett tartalmazza a megfelelő kí­nai jelentések és beszámo­lók fordítását is, valamint a mandzsu fél tolmácsainak feljegyzéseit. E nagymeny- nyiségű és hiteles informá­ciós anyag alapján minden eddiginél objektívebb ítéle­tet alkothatnak a kutatók a nercsinszki tárgyalások egyelőtlen jellegéről. Míg az orosz követek az előzetes megállapodásoknak megfe­lelően jártak el, a mand­zsu—kínai fél fegyveres erő felvonultatásával, oroszel­lenes lázadások provokálá- sával igyekeztek rákény­szeríteni akaratukat part­nereikre. Ilyen körülmé­nyek között szó sem lehetett önkéntes és kölcsönösen előnyös szerződésről a két ország között, amint azt a kínai történészek állítják. Az Izvesztyija cikkírója szerint a dokumentumköte­tek tanulmányozása érthe­tővé teszi, hogyan keletkez­tek azok a nézeteltérések és határviták Oroszország és Kína között, amelyek ké­sőbb a XIX. században szükségessé tették a távol­keleti orosz—kínai határok újbóli rendezését. Mint ismeretes, a mai kí­nai vezetők a múltszázad­beli orosz—kínai határmeg­állapodások érvénytelensé­gére hivatkoznak. így pró­bálják megalapozni területi követeléseiket a Szovjet­unióval szemben. Mint az Izvesztyija meg­állapítja: a szovjet kiad­ványt igen magas tudomá­nyos színvonalon készítet­ték elő. Az orosz—kínai kapcsolatok távoli múltjá­ban lezajlott események ta­nulmányozásának objektív tudományos felfogása pedig megerősíti azoknak a törté­nelmi tényeknek a helyt­állóságát, amelyeket bizo­nyos körök szeretnének el­torzítva bemutatni. Magyarázat nélkül Az amerikai legfelsőbb bí­róság döntése értelmében folytatják Dániel Ellsberg és Anthony Russo ügyének tárgyalását. A két tudóst a titkos Pentagon-dokumentumok nyilvá­nosságra hozatala miatt állították bíróság elé júliusban: kémkedés, összeesküvés és kormánytulajdonban levő dokumentumok illetéktelen felhasználása vádjával. A tárgyalást augusztus elején megszakították, miután a vádlottak tiltakoztak az ellen, hogy a kormányszervek il­legálisan lehaUgatták egyik védőügyvédjük telefonbeszélgetését. E törvényellenes lépés kivizsgálása érdekében először a fellebbviteli bí­róság, majd William Douglas, a legfelsőbb bíróság tagja rendelte el a tárgyalás szüneteltetését. Hétfőn a legfelsőbb bíróság szavazattöbb­séggel, minden magyarázat nélkül elutasította Ellsberg és Russo vád­ját, szabad kezet adva ezzel az eljárás folytatásához. Képünkön: Ellsberg, felesége kíséretében, sajtóértekezleten reagált a legfelsőbb bíróság állásfoglalására. CSAK RÖVIDEN... FÓKUSZ ENSZ kontra Caetano A PORTUGAL kormány Visszautasítja az ENSZ-köz­gyűlés keddi határozatát az af­rikai portugál gyarmatok füg­getlenségének megadásáról, és nem hajlandó tárgyalóasztal­hoz ülni a gerillák képviselői­vel — jelentette ki kedtj este Lisszabonban Caetano portu­gál miniszterelnök. A KORMÁNYFŐ rádió- és tv-beszédében mereven elzár­kózott minden olyan lépéstől, amely Portugália afrikai gyar­mattartó pozícióinak gyengü­lését eredményezné, csupán homályos ígéretet tett arra, hogy „hajlandó meggyorsítani a gerillák képviselőinek bevo­nását a gyarmati adminisztrá­ció munkájába”. TEHETETLENSÉGGEL vá­dolta az Egyesült Nemzetek Szervezetét, és felhívta az or­szág lakosságának figyelmét, hogy a közgyűlés határozata után a gerillatevékenység fel­lendülésével és a világsajtó portugálellenes kampányának megélénkülésével kell számol­nia, kormánya azonban felké­szült erre, sőt kész visszaver­ni a gyarmatosítás portugál el­lenfeleinek szervezkedését is. MINT ISMERETES, az ENSZ-közgyűlés határozatban szólította fel Portugáliát, hogy vonja ki csapatait afrikai gyar­matainak területéről, és fel­hívta az ENSZ tagországait, adjanak meg minden erkölcsi és anyagi segítséget ahhoz, hogy a területek lakói elnyer­jék a függetlenséget és az ön- rendelkezés jogát. A HATÄROZAT hangoztat­ta, hogy Angola, Portugál- Guinea, a Zöldfoki-szigetek és Mocambique nemzeti felszaba- dítási mozgalmai a gyarmati sorban tengődő népek valódi képviselői, ezért felszólította az ENSZ tagállamait és sza­kosodott szervezeteit, hogy közvetlenül e mozgalmak kép­viselőivel vitassák meg az af­rikai portugál gyarmatokkal összefüggő kérdéseket. A ha­tározat nyomán a Reuter le­hetségesnek tartja, hogy a Biztonsági Tanács e hétre ter­vezett vitája során meghall­gatják a szabadságharcosok képviselőit is. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS ha­tározata felszólította a portu­gál kormányt, hogy minél előbb kezdjen tárgyalásokat a nemzeti felszabadító mozgal­makkal, azonnal vessen véget gyarmati háborúinak és el­nyomó intézkedéseinek, hala­déktalanul vonja ki csapatait e területekről, és szüntessen meg minden olyan eljárást, amely sérti e területek lakosságának elidegeníthetetlen jogait. A ha­tározat kimondta azt is, hogy az elfogott szabadságharcosok­nak biztosítani kell a genfi konvenciókban a hadifoglyok számára előírt igazságos bá­násmódot. A KÖZGYŰLÉS a határo­zatban felkérte az ENSZ fő­titkárát, hogy nyújtson segít­séget a portugál kormány és a nemzeti felszabadító mozgal­mak tárgyalásainak megvaló­sításához. Ha Portugália nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ül­ni, a Biztonsági Tanácsnak sürgősein intézkedéseket kell hoznia. A HATÁROZAT elítélte Portugáliát, a Dél-afrikai Köz­társaságot és a rhodesiai fehér telepes rezsimet, amiért kato­nai, rendőri erőkkel és zsol­dosok segítségével fellépnek a függetlenségi mozgalmak el­len. Végezetül pedig felszólí­totta a NATO tagállamait, hogy haladéktalanul szüntes­sék meg a Portugáliának nyúj­tott katonai segítséget. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS a határozatot 98 szavazattal hat ellenében, 8 tartózkodás mel­lett fogadta el. A javaslat el­len szavazott: Brazília, Nagy- Britannia, Portugália, a Dél­afrikai Köztársaság, Spanyol- ország és az Egyesült Államok. Tartózkodott a szavazástól: Belgium, Franciaország, Gua­temala, Honduras, Luxemburg, Olaszország, Uruguay és Vene­zuela. Megérkezett Buenos AiresbŐl Rómába az a 130 emberből álló csoport, amely pénteken haza­kíséri Argentína volt diktáto­rát, a 77 éves Juan Perónt, aki 17 évi száműzetés után lép most ismét hazai földre. Egyelőre, úgymond, nem vég­legesen. Csupán néhány napos vagy hetes „felderítő” útra megy, hogy kiderítse, „tehet-e valamit Argentína békéjé­ért?” Több, mint másfél évti­zedes madridi száműzetés után a Lanusse-kormány most en­gedélyezte Perón látogatását, oly sokan kívánták. A Justicia- lista párt bejelentette: egymil­lió embert vonultat ki pénte­ken fogadására a Buenos Aaires-i repülőtérre. Erre a kormány közölte: lezárja a re­pülőtér felé vezető egyetlen gyorsforgalmi utat. Az argen­tin általános munkásszövetség viszont általános sztrájkot hirdetett péntekre, ám Lanus- seéknek erre is volt válasza: hivatalos ünnepnapnak nevez­ték ki november 17-ét, tehát amúgy sem kell senkinek dol­gozni. Hosszú idő után Lanusse kormánya az első Argentíná­ban, amely viszonylagos sta­bilitást teremtett. Vajon miért állnak mégis tömegek a mögött a követelés mögött, hogy Pe­rón térjen vissza? Kik és mit várnak még egy 77 éves em­bertől? Perón diktatúrája végig el­lentmondásos volt, amíg csak tartott. Sokan soha sem bo­csátották meg neki, hogy nem­csak a náci Németországban tanulta a katonai tudomá­nyokat, de végig — illetve amíg csak lehetett — rokon­szenvezett a tengelyhatal­makkal, miként Hitler és Mussolini is szimpatizáltak ve­le. Ugyanakkor sokan el akar­ják temetni Perón múltjának ezt az — enyhén szólva — szépséghibáját s arra teszik a hangsúlyt, hogy a diktátor a harmadik világ önállósu­lásának egyik , élharcosa volt, ami egyet jelentett a Latin- Amerikára rátelepedő USA- imperializmussal való szembe­fordulással. Hector Campora, Juan Perón megbízottja elindul Buenos Aires repülőtérről Rómába, ahonnan, ugyanezzel a géppel visszahozza az ex-diktátort Argentínába. Korai lenne még jóslások­ba bocsátkozni Argentína jö­vője felől. Annyi tény: La­nusse a stabilitás, az általá­nos nemzeti kiegyezés és meg- békülés jegyében engedélyez­te Perón hazatérését, de nem valószínű, hogy Perón újbóli hatalomrajutását is harc nél­kül venné tudomásul. Maga Perón sem nyilatkozott eddig egyértelműen: elnöke akar-e lenni újra Argentínának, vagy csakugyan, pusztán tájé­kozódás miatt tér most haza? Az sem mellékes a dologban, hogy végül is élete alkonyán levő, 77 éves politikusról van szó, akinek emberi számítás szerint túl sok ideje nem lehet már hátra. A Minnesota állambeli St. Paul közelében az FBI ügynökei feltartóztatták a Washingtonból hazafelé vonu­ló indiánok karavánját. Mint hivatalosan közölték, a fővá­rosi indiánügyi hivatalt több napon át megszállva tartó amerikai bennszülöttek ellen Arab vita (Folytatás az 1. oldalról) dolgozására az izraeli agresz- szióval szemben, ezen belül a keleti front újjászervezésére és az arab államokat megosztó nézeteltérések megszüntetésé­re. A cél elérését a kommentá­rok szerint eleve megnehezíti az a tény, hogy az értekezleten csupán az Arab Liga védelmi tanácsának tagjai vesznek részt, míg a két Jemen, Katar, Bahrein, Oman és az Arab Emirátusok Szövetsége távol maradt a találkozóról. A tá­vollevő országok stratégiai helyzetüknél és gazdasági po­tenciáljuknál fogva jelentős szerepet tölthetnének be a fel­szabadító harc politikai és ka­tonai támogatásában. „Az értekezleten olyan álla­mok vesznek részt, amelyek nem értenek alapvetően egyet az ellenség elleni harc kérdé­seiben, sem elvi, sem gyakor­lati értelemben — állapítja meg például az A1 Gumhurija vezércikke. — Minthogy a fő problémával kapcsolatban nem lehet egységes magatartásra számítani, ilyen körülmények között nehezen következhet be az egységes terv kidolgozása”. Az értekezletnek ugyancsak fontos feladata lenne, hogy az ENSZ-közgyűlés közel-keleti vitája előtt összehangolja az arab államok magatartását. Ezzel kapcsolatban nemcsak egyes országok távolmaradása támaszt kétségeket, hanem az a nagyfokú megosztottság is, amelyet legutóbb a terroriz­mus témájának ENSZ-beli na­pirendre tűzésével kapcsolat­ban tanúsítottak az arab álla­mok — állapítják meg Kairó­ban. elfogató parancsot nem adtak ki, csupán azokat a tárgya­kat kívánták tőlük visszasze­rezni, amelyeket állítólag a hivatalból magukkal vittek. A Fehér Ház arra hivatkozik, hogy addig nem tárgyal az indiánokkal, amíg a hivatal­ból eltűnt fontos dokumen­tumok elő nem kerülnek. A NÉMET DEMOKRA­TIKUS KÖZTÁRSASÁG és Pakisztán szerdán diplomá­ciai kapcsolatba lépett. Pa­kisztán a 33. állam, amely így elismerte az NDK-t LUIS CORVALAN, a Chi­lei Kommunista Párt főtitká­ra, aki a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága ven­dégeként három napot töltött Havannában, elutazott Kábá­ból és Moszkvába érkezett. A DOLGOZÓ ifjúság moszk­vai világtalálkozója — ame­lyen 115 ország fiataljai kép­viseltettek magukat — szer­dán befejezte munkáját. A BOLGÁR párt- és kor­mányküldöttség, Todor Zsiv- kovnak, a Bolgár Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága el­ső titkárának, az államtanács elnökének vezetésével szerdán Moszkvából Tbiliszibe érke­zett. A KUBAI biztonsági szer­vek Pinar del Rio tartomány, ban ellenforradalmi csoportot lepleztek le, amelynek tagjai megkísérelték megzavarni _ a szocialista építés folyamatát. IDI AMIN ugandai elnök kedden amnesztiát hirdetett mindazoknak a gerilláknak, akik jelenleg Tanzániában tar­tózkodnak, de vissza kívánnak térni hazájukba. . A SZOVJET—AMERIKAI fegyverkorlátozási tárgyalások november 21-én kezdődő má­sodik szakaszában is Gerard Smith vezeti az Egyesült Ál­lamok küldöttségét — jelen­tette be kedden a washingtoni külügyminisztérium. SZERDÁN KARANTÉNBA vonult az Apollo—17 űrhajó háromtagú legénysége — Eu­gene Cernann, Ronald Evans és dr. Harrison Schmitt és a három pótűrhajós, John Young, Charles Duke és Stuart Roosa. A tervek szerint az Apollo—17 december 6-án, kö­zép-európai idő szerint 15.53- kor startol. A LENGYEL NÉPKÖZ­TÁRSASÁG és Thaiföld nagy­követi szinten diplomáciai kapcsolatot létesített. Hazánk- Európa biztonságáért Hat nap múlva — november 22-én — meg­kezdődnek Helsinkiben az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítését szolgáló tanácskozások. Ennek kapcsán Tóth Ferenc, az MTI tudósítója tájékoztatást kért a Haza­fias Népfront Országos Tanácsánál arról, hogy Magyarországon az elmúlt években mi­lyen fontos állomásai — eseményei, rendez­vényei — voltak a kontinensünk békéjéért és biztonságáért társadalmi síkon folytatott küzdelemnek. Ismeretes, hogy a Varsói Szerződés államai­nak vezetői 1969. március 17-én a magyar fő­városban adták ki a jelszót: „Váljék Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsöző együtt­működésének kontinensévé!” Ekkor bocsá­tották ki a nevezetessé vált budapesti felhí­vást, amely a gyakorlati megoldás útjára vit­te az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének ügyét. E felhívás nyomában meggyorsult a haladás egy általá­nos európai biztonsági rendszer megteremtése felé. Ebből a munkából — a szocialista szövet­ségeseivel karöltve és velük teljes összhangban a maigyar kormány és egész társadalmunk is igyekezett kivenni a részét. 1969-ben az Or­szágos Béketanács tudományos bizottsága kerékasztal-konferenciáa vitatta meg a kér­dést. Budapesten és néhány megyei székhe­lyen. Október 4—5-én tartotta 7. konresszusát a magyar békemozgalom, e kongresszuson kü­lön munkabizottság foglalkozott „Az európai biztonság és feladataink” című témával. 1970-ben a Hazafias Népfront budapesti bizottságánál fontos kezdemenyezés született: hívják össze az európai fővárosok békekonfe­renciáját. Az év krónikájához tartozik, hogy csupán az első félévben 350 nagygyűlésen és több ezer üzemi röpgyűlésen méltatták az európai biztonsági értekezlet összehívását cél­zó nemzetközi tanácskozások jelentőségét. Í971-ben hazánkban is a társadalmi moz­galmak szélesedése jelezte az európai együtt­működési folyamatot. Az esztendő tavaszán, május 14 és 17 között Budapest adott otthont a Béke Világtanács közgyűlésének. A beter­jesztett magyar dokumentum leszögezte: ab­ban, hogy a kontinens történetében eddig példátlanul hosszú idő óta sikerült biztosí­tani a békét, jelentős szerepe van az európai szocialista országok közösségének, politikai, katonai és gazdasági erejüknek. A Magyar Országos Béketanács azt. ajánlotta a közgyű­lésnek, hogy a béke és a biztonság .megterem­téséért — félretéve a nézeteltéréseket — meg kell valósítani kontinensünk békeeröi- ne’k széles körű összefogását. A közgyűléssel egyidőbén zajlott le a magyar fővárosban az európai fővárosok bekemozgalmi képviselői­nek tanácskozása. Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága 1971. szeptember 30-án alakult meg. A bizottság feladata, hogy szervezze, serkentse, összefogja a magyar tár­sadalmi szervezeteknek azt a tevékenységét, amelyet az európai biztonság és együttműkö­dés előmozdításáért folytatnak, lehetőségeket nyújt arra, hogy a magyar társadalom foko­zatosan bekapcsolódjék az európai párbeszéd­be. Feladatának tekinti, hogy hozzájáruljon az európai népek közgyűlésének összehívásához, s arra törekszik, hogy mihamarabb hívják össze a kormányközi biztonsági értekezletet. Jelentős társadalmi megmozdulás volt 1971- ben a magyar es olasz parlamenti képviselők, közéleti személyiségek találkozója Budapes­ten. Véleménycseréjük során megegyeztek ab­ban, hogy lehetséges és elengedhetetlen az ál­lamok európai biztonsági és együttműködési értekezletének összehívása. Ez év júliusában magyar parlamenti képviselők utaztak Rómá­ba további tanácskozásra. Az idén a Hazafias Népfront V. kongresz- szusa úgy foglalt állást, hogy a népfront­mozgalom teljes erejével támogatja az euró­pai biztonsági értekezlet gondolatát, az euró­pai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottságának munkáját. A magyar békemozgalom európai biztonsá­gi hetet rendezett 1972. május 6—13 között. Ebben az időszakban a fasizmus fölött aratott győzelem évfordulója alkalmából tartott ese­mények középpontjába is az európai bizton­ság kérdése került. Több olyan nemzetközi tanácskozáson is ott voltak a magyar küldöt­tek, ahol Európa volt a téma. Ezek közül ki­emelkedő esemény volt az európai közvéle­mény képviselőinek közgyűlése, amely június 2—5 között zajlott le Brüsszelben. Magyaror­szágot 17 tagú küldöttség képviselte. A köz­gyűlésről kiadott dokumentum brüsszeli fel­hívásként vált ismertté. A brüsszeli közgyűlés után az európai biz­tonság és együttműködés magyar nemzeti bi­zottsága úgy foglalt állást, hogy tevékenyen részt vesz a felhívás érvényesítésében. Arra törekszik, hogy nemzetközi kapcsolatait fel­használva erősítse az európai béke, a bizton­ság és az együttműködés társadalmi tömeg­bázisát. Feltartóztatták az indián karavánt

Next

/
Oldalképek
Tartalom