Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-15 / 269. szám

2 Cíiiap 1972. NOVEMBER 15., SZERDA fókusz JUAN PERÓN, Argentina volt diktátora november 17-én visszatér Buenos Airesba — je­lentette be hétfőn este az ar­gentin fővárosban a perónista Justicialista párt képviselője. S valóban, kedd reggel a mad­ridi repülőtérre vezető ország­úton megkezdte világszerte nagy éi'deklődéssel várt haza­térését a száműzött. Perón Mad­ridból Rómába repült, s csü­törtökön innen indul vissza, a tervek szerint hazájába, Ar­gentínába. JUAN DOMINGO PERÓN tizenhét éven át élt száműze­tésben Spanyolországban. S annak ellenére, hogy kedden hazaindult, a „nagy visszaté­rés” még most is nyitott kér­dés. Az agg diktátor ugyanis 1964-ben, kilenc évvel szám­űzetésbe vonulása után, már egyszer megpróbálkozott a ha­zatéréssel. Annak idején azon­ban a brazil hatóságok (Rio de Janeiróba érkezett ugyanis először) Argentina kérésének eleget téve nem engedték gé­pét továbbindulni Buenos Ai­res felé. MOST engedélyezett hazaté­rése. Sőt, pártja szerdára vir­radó éjjel elnökjelöltjévé vá­lasztotta a jövő márciusi vá­lasztásokra. Igen ám, de La- nusse, Argentína elnöke ko­rábbi határidőt tűzött ki mind­azon politikusok hazatérésére, akik a jövő év márciusában megrendezendő választásokon indulni kívánnak. Perón erről a határidő-rendelkezésről nem vett tudomást, noha ezzel for­mailag megfosztotta magát a j.elöltetés esélyeitől. MINDEBBŐL mi követke­zik? Hogy pártja szerdán még­is elnökjelöltjévé választotta, Perón személyes jelenléte el­lenőrizhetetlen tömegreakciók­hoz vezethet Argentina föld­jén. És ez az egész választási processzust, és ezáltal Argentí­na polgári intézményeinek jo­gaiba való visszahelyezését kérdésessé teheti. A JUSTICIALISTA PÄRT Argentína legerősebb politikai csoportosulása, s Perónnak a madridi száműzetésben sike­rült ébren tartani a beléje helyezett mítoszt:. amely a kü­lönféle — szélsőjobbtól szél­sőbalig terjedő — perónista irányzatokat összefogta. ÍGY ELKÉPZELHETŐ, hogy az utolsó pillanatban mégsem engedik hazája földjére lépni a volt. diktátort. A Lanusse- kormány e héten is hangsú­lyozta, hogy változatlanul ér­vényes az a rendelete, amely szerint a jövő évi választások jelöltjeinek ez év augusztus 25-ig vissza kellett érkezniük Argentínába. A PERÖNISTA MOZGA­LOM pedig e héten is hang­súlyozta: a hazatérés és a je­löltség ilyetén összekapcsolá­sát törvénytelennek, . alkot­mányellenesnek minősíti. A LEGFRISSEBB HÍREK szerint, Perón „Buenos Aireas- ba történő bevonulásával kap­csolatban” a hatóságok nyi­latkozatban hívták fel a la­kosság figyelmét az ország­ban érvényben levő fegyver- használati tilalomra, melyre a perónista szakszervezetek úgy válaszoltak, hogy felhívást in­téztek híveikhez: huszonnégy órás sztrájkkal üdvözöljék ve­zérüket. Resistencia városá­ban pedig máris fegyveres ak­ció zajlott le: egy kilenctagú perónista csoport villámak­cióval elfoglalta a helyi rádió- állomást és a Lanusse katonai diktatúrát elítélő műsort su­gárzott ... Alacs B. Tamás A LÉTFENNTARTÁSI költ­ségek állandó emelkedése, a dolgozók bérköveteléseinek makacs elutasítása miatt e héten széles körű sztrájkmoz­galom bontakozik ki Francia- országban. Kedden megkezdő­dött a vasutasok négynapos forgósztrákja, amelynek so­rán felváltva az ország más és más részein szüntetik be a munkát. Kedden, szerdán és csütörtökön felváltva sztrájkolnak a közalkalmazot­tak különböző csoportjai is. FEJSZÁL Szaűd-Arábia uralkodója kedden Rijádból Kampalába, öt országot érintő afrikai kőrútjának első állo­mására indult. Szavazás éjfélkor Francesco De Martino (balra) és Pietro Nenni (jobbra) javaslatá- az Olasz Szocialista Párt genovai kongresszusa úgy döntött, hogy tárgyalásokat keli kezdeni a középbal kormányzat felújítására. Odáig, persze, hosszú még az út. Egyelőre ki kell várni a kormányon levő keresztény- demokrata párt vezetőségének döntését: elfogadja-e a szocia­HAVANNA Drámaian hosszú kongresz- szus volt, csak éjfélkor került sor a szavazásra. Az Olasz Szocialista Párt kongresszu­sán alulmaradt Mancim, az eddigi főtitkár és Lombardi, az úgynevezett balszárny ja- listák ajánlatát, vaslata. A nagy többséget De Martino eddigi pártelnök cso­portja kapta meg annál is in­kább, mert hozzájuk csatlako­zott a veterán Pietro Nenni csoportja. Manciniék szerint nincs alap a kormányon levő keresz­ténydemokratákkal való pár­beszédre, határozott ellenzéket kell képezni. De Martinóék másképp látják: szerintük a középbal kormányzati formu­la felújítására van szükség, Igaza van-e a kisebbségben maradt csoportnak? Kétséges. A kereszténydemokrata párt, illetve Andreotti kormá­nya ugyanis többségében uralkodik, voltaképpen e pil­lanatban nincs is különösebb szüksége a szocialistákkal va­ló koalícióra. Ugyanakkor De Martinóék javaslata — mely a szocialis­ta pártvezetésen belül most többséget kapott — megfonto­landó. Ha ugyanis elkezdenek tárgyalni a kereszténydemok­ratákkal új, középbal kor­mánykoalícióról, és ezek a megbeszélések sikerre vezet­nek, elképzelhető, hogy a szo­cialista pártnak a kormányon belül sikerül a kormányt ama reformok legalább egy részé­nek megvalósítására szoríta­nia, amelyekre Itáliának oly nagy szüksége van. Különösen figyelemre mél­tó, hogy az is elhangzott Ge­novában. nem utasítja el az Olasz Kommunista Párttal va­ló együttműködést a reformok kidolgozásában és végrehajtá­sában. EI-khankai tüzek Anvar Szadat egyiptomi köztársasági elnök parlamenti különbizottságot hívott életre az el-khankaá kopt keresztény templom leégésének kivizsgá­lására. A bizottság élén Hafez Badavi, a nemzetgyűlés elnöke áll. Megbízatása arra szól, hogy kiderítse: kik állnak a föltehető gyújtogatás mögött, amelynek a Kairótól északra fekvő város kopt közössége vált szenvedő alanyává. A Reuter kopt egyházi for­rásokból származó értesülése szerint El-Khanka városában nemcsak a kopt templomot gyújtották fel mohamedán ele­mek, hanem kopt tulajdonban levő házakat, üzleteket is fel­égettek. A templomgyújtogatás no­vember -6-án, a többi incidens vasárnap történt. Meg nem erősített hírek sze­rint hétfőn több száz fő tün­tetett El-Khanka utcáin. Engedély a leszállásra... A kubai közvé­leményt élénken foglalkoztatja az Egyesült Álla­mokban legutóbb eltérített repülő­gép havannai le­szállása. Mind a hivatalos szervek, mind az egysze­rű emberek — és ezt emelik ki a karib-tengeri és közép-amerikai országok újság­jainak és rádiói­nak kommentár­jai is — nagy el­ismeréssel nyilat­koznak a repülő­tér személyzeté­nek hallatlan bá­torságáról és fe­lelősségvállalá­sáról. Amikor a gép — szombati, rö­vid ideig tartó első kubai „lá­togatása” után — másodszorra le­szállásra készült a Jósé Marti re­pülőtéren, már is­meretes volt, hogy a floridai légi- támaszponton tör­tént korábbi lan­doláskor az FBI emberei szétlőt­ték a gép hátsó kerekeit A repü­lőtéren gyorsan megszületett a döntés: vállalva a hallatlan ve­szélyt, engedélyt adtak a leszállás­ra. A helyszínre mentő és tűzoltó alakulatok érkez­tek, a repülőtéren levő gépeket biz­tonságba helyez­ték. A leszállópá­lyát különleges anyaggal szórták be, hogy a súrló­dást csökkentsék, hiszen a gépnek tulajdonképpen vasabroncsokra kellett leszállnia. A sikeres lan­dolás után Bili Hass, a gép Diló- táia. aki mind­végig maga ve­zette a DC—9-et, újságíróknak ki­jelentette: „Csak egy szakember tudja, mit jelent az, ha egy ható­ság ilyen felelős­séget vállal ma­gára. Örök hála érte.” Meleg kö­szönőszavakat mondtak a gép utasai is. Tíz nap alatt ez volt a harmadik gép, amelyet fegy­veresek Kubába térítettek. A ku­bai közvélemény elítéli a hasonló akciókat, mivel ezek a cselekmé­nyek nemcsak a repülés biztonsá­gát veszélyezte­tik, hanem fe­szültséget is okoz­nak Kuba és a környező országok között. Jól érte­sült körök tud­ni vélik, hogy a kubai kormány határozott intéz­kedésekre készül, amelyek elsősor­ban a gépeltérí­tők további sorsát érintik. A vasár­napi géneltérítés elkövetőit a ható­ságok letartóztat­ták. Fekete“ és ssürkelisttB * öceánegjeiméity Nemzetközi egyezmény jött létre hétfőn Londonban az óceánok védelmére. Az egyezmény aláírását megelőző kéthetes értekez­leten csaknem 100 ország és nemzetközi szervezet képviselői vettek részt. Nyolcvan állam hivatalos delegációt küldött London­ba, mások pedig megfigye­lőkkel képviseltették magu­kat. Az egyezmény megtiltja, hogy a tengerek és óceánok vizébe ürítsenek erősen ra­dioaktív anyagokat, vegyi vagy baktériumfegyverek alkotórészeit és más, erősen mérgező vagy tartós (nem oldódó) anyagokat, például kőolajat, higanyt és kad- miumvegyületeket, vala­mint növényvédő és rovar­irtó szerek bizonyos fajtáit és egyes műanyagokat. Ezekből áll az óceán-véde­lem „feketelistája”. Az úgynevezett ,.szürke- listán” szereplő anyagoknak a tengerek vizébe ürítésé­hez különleges engedélyre van szükség. E listára az arzént, a ciánt, ólmot, re­zet, fluort, cinket és vegyü- leteiket, valamint bizonyos növényvédő és rovarirtó szereket vettek fel. Ide tar­toznak még a „feketelis­tán” nem szereplő radioak­tív anyagok, valamint a ha­józásra és halászatra veszé­lyes nagyobb fémtárgyak és tartályok. Mindenfajta egyéb anyag­nak a tenger vizébe történő ürítéséhez általában enge­délyre van szükség. Az egyezményt aláíró országok vállalták, hogy az egyez­mény betartásának ellen­őrzésére és megszegőinek megbüntetésére nemzetközi testületet hoznak létre. Az egyezmény jövőre lép életbe, miután az aláírók közül legalább 15 ország ratifikálja. A ratifikációs okmányok letéteményesei a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Mexikó. Az angol környezeti ügyek csúcsminisztériumá­nak képviselője igen elége­detten nyilatkozott az egyezményről, de hangoz­tatta, hogy még sok tenni­való van hátra. Kijelentet­te. hogy a következő lé­pésben a folyók szennye­zettségének problémáját kell megoldani, hiszen a fo­lyók vizéből sokkal több szennyezőanyag kerül a tengerbe, mint a hajókról. A londoni értekezleten résztvevő más delegátusok is hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az egyezmény nem szünteti meg egycsapásra a tenge­rek szennyezettségének problémáját, csupán komp­romisszumos megoldást je­lent. CSAK RÖVIDEN... A KUBAI KOMMUNISTA PART Központi Bizottságá­nak és Kuba forradalmi kor­mányának meghívására ked­den Havannába érkezett Jum- zsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Mongol Népköztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke. ERICH HONECKER, az NSZEP KB első titkára, a nemzetvédelmi tanács elnöke kedden Berlinben fogadta Iván I. Jakubovszkij marsallt, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát. A találkozó meleg, baráti légkörben folyt le. MEGSZÖKÖTT BÖRTÖNÉ­BŐL a 23 éves Ekkehard Weil, aid két évvel ezelőtt or­vul lelőtt egy szovjet katonát a nyugat-berlini szovjet hősi emlékműnél. A nyugat-berli­ni Tegel börtönben, ahol két éve tartották, hétfőn éjjel fe­dezték fel szökését, és akciót indítottak kézrefcerítésére. TIZENKÉT halálos áldoza­tot követelt a hétfői orkán a Német Demokratikus Köztár­saságban, s 148 személy rész­ben súlyosan, részben eny­hébben megsebesült. Az anya­gi kár is tetemes. KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG: Egy év ENSZ-tagság Egy esztendővel ezelőtt, 1971. november 15-én foglalhatta el — a szocia­lista országok és más haladó országok több mint két évtizedes harcának eredményeképpen — jogos helyét a Kínai Népköztársaság az Egyesült Nem­zetek Szervezetében. Ez az esemény jól példázta az erőviszonyok alapvető megváltozását a világban, s kedvező körülményeket teremthetett volna, hogy a szocialista országok és a békés és bizonságos nemzetközi viszonyok érvényesüléséért küzdő többi állam sikeresebben vethesse latba befolyását a világszervezetben is. Sajnos a remények nem teljesültek. Sőt, a Kínai Népköztársaság szereplése az ENSZ-ben még azoknak is kiábrándulást je­lentett, akik — számításba véve Peking politikai tévelygéseit, cikcakkjait és főleg szovjetellenességtől fűtött indítékait — fenntartással és óvatossággal tekintettek a kínaiak fellépése elé. A Kínai Népköztársaság ENSZ-sze­replése azzal kezdődött, hogy az Egyesült Államokkal együtt rágal­mazta Indiát és a Szovjetuniót, a bengáliai nép nemzeti felszabadító küzdelmét, s elítélte a független Bengáli Népi -Köztársaság megalaku­lását. Az idén csak annyit változott a helyzet, hogy a realitásokkal job­ban számoló Egyesült Államok idő­közben diplomáciai kapcsolatra lé­pett a Bengáli Népi Köztársasággal, s ennek megfelelően támogatta fel­vételét az ENS2-be. Peking ezzel szemben, mint a „népi háborúk és a nemzeti felszabadító harcok bajno­ka”, vétójogát először alkalmazva a Biztonsági Tanácsban, megakadá­lyozta a Bangla Desh ENSZ-tagsá- gát. Ez a lépés, érthetően viharos tiltakozást, rosszallást váltott ki még olyan ázsiai, afrikai országokban is, amelyeknek vezető körei hajlamo­sak arra, hogy megértést tanúsítsa­nak Pekingnek a „világot diktátu­maikkal leigázó szuperhatalmak” el­leni kirohanásai iránt. Különösen rossz megvilágítást adott a Bengáli Népi Köztársasággal szembeni ellen­séges lépésnek az a körülmény, hogy a Kínai Népköztársaság maga is két évtizeden keresztül szenvedő alanya volt az ENSZ-tagság ügyében egy bizonyos monopolkapitalista nagyha­talom, az Egyesült Államok — nem pedig a „szuperhatalmak”!... vé­tójának .(Egyébként ez a nagyhata­lom, az Egyesült Államok természe­tesen nem kis megelégedéssel nyug­tázza ezeket a pekingi húzásokat, s joggal érzi azt, hogy a kínai vezetés, például a Bengáli Népi Köztársaság kérdésében, azt a politikát viszi, amely tulajdonképpen Amerikának nagyon tetszik, amelyet azonban 'Washington éppen taktikai okokból, a látszat megóvása szempontjából nem folytathat!) Október 4 én hangzott el Csiao Kuan-hua kínai külügyminiszter-he­lyettes felszólalása az idei ENSZ- közgyűlés általános vitájában. A diplomáciai szakértők — amint ez már lenni szokott — azonnal nagyí­tó alá vették a 66 perces beszédet, s még azt is megszámlálták, hányszor ejtette ki az Egyesült Államok s hányszor a Szovjetunió nevét. Ez a szorgos analízis egyöntetű véle­ményhez juttatta a megfigyelőket: a két úgynevezett szuperhatalom kö­zül a kínai küldött a Szovjetunió el­len intézte a hevesebb támadásokat. Az európai biztonsági értekezlet, mondotta, konfrontációhoz fog ve­zetni, s az érdekszférák felosztását célozza. Peking megbízottja ezzel az értékeléssel szinte szószerint ismétli, amit a biztonsági értekezlet ádáz el­lenzői, például olyan ismert keresz­teslovagok hirdetnek, mint a bajor demagóg; Franz-Josef Strauss. Megjegyzendő, hogy a Kínai Nép­köztársaság teljesen elvtelen Európa- politikája megmutatkozik abban is, ahogyan az utóbbi időkben a Közös Piac kérdéseire tekint. Ha a pekingi propagandának hinni lehet, akkor ez a monopolkapitalista gazdasági egyesülés a záloga a kontinens sza­bad, demokratikus fejlődésének. S ez az álláspont annál is inkább át­látszó, mert közben az európai szo­cialista országok gazdasági összefo­gását, a KGST-<t — szidalmazzák. A pekingi logika szerint tehát a szo­cialista országok törekvése az ösz- szefogásra, az integrált gazdaságra helytelen; ki-ki csak önerőre tá­maszkodva építheti a szocializmust, ha azonban a kapitalisták fognak össze, ez meggyorsítja a fejlődést. Hasonlóan önleleplező az a kriti­ka, amellyel Kína az ENSZ-közgyű- lése elé terjesztett szovjet javasla­tot illeti. Azt állítja, hogy az erőszak alkalmazásának kizárása és az atom­fegyverek betiltása a nem nukleáris országok ellen irányul. Hogy miért? Erre adósak maradnak Pekingben a válasszal, hiszen logikusan nehéz is lenne bizonyítani, hogy ha betiltják az atomfegyvereket, miért kerülnek nukleáris fegyverkezés szempontjá­ból rosszabb helyzetbe azok az or­szágok, amelyeknek nem volt atom­bombájuk. azokkal szemben, ame­lyek nukleáris fegyverkészletüket megsemmisítenék, önkéntelenül is arra kell gondolnunk, hogy Kína a tilalomtól és az ezzel kapcsolatos nemzetközi hangulattól saját atom­fegyver-kísérleteit félti. Ugyancsak megmagyarázhatatlan, miért támadja Kína a szovjet— amerikai SALT-megállapodást, s mi­ért tekint egy lefegyverkezés felé tett lépést — még ha az kétségtele­nül csak részleges is — a fegyver­kezési hajsza fokozásának. S végül, rendkívül leleplező Pé­kingre, valódi szándékaira és szov- jetellenességére, hogy a Szovjetunió által javasolt leszerelési világérte­kezletet elveti, mondván, az „üres viták klubja lenne és ezért jobb, ha nem tartják meg.” Nagyon valószí­nű, hogy egy ilyen értekezleten sok­fajta nézet, vélemény kapna hangot, talán nagyon éles vitákra is sor ke­rülne. De jobb vitatkozni, mint fegyverrel egymásra támadni! S va­jon nem vitákban, sőt kompromisz- szumokban jutnak valamiféle köl­csönösen elfogadható álláspontra a különböző társadalmi berendezkedé­sű országok politikusai, ha egymás­sal találkoznak? Ideértve, mondjuk Nixon amerikai elnök és Csou En- laj kínai miniszterelnök, illetve Mao Cetung elnök találkozását is a pekin­gi eszmecsere alkalmával. Ha az egyébként helyeselhető tárgyalás a kapitalista világ képviselőivel bele­illik a békés egymás mellett élés gyakorlatába — miért vonakodnak az eszmecserétől szélesebb körben, a szocialista országok és a fejlődő ál­lamok képviselőivel? S milyen ve­szélyeket rejt magában egy, a lesze­relés kérdéseivel foglalkozó konfe­rencia azok számára, akiknek szán­dékaik békések? Peking az elmúlt esztendőben élénkítette diplomáciai kapcsolatait, külpolitikai érintkezését a világ sok országával, és a „kulturális forra­dalom” elutasító merevségét feladva, rugalmasságot és olykor kifejezetten mosolyt mutatott. Csak éppen ez a nagyon egyenlőtlenül mért rugal­masság és mosoly árulkodik. Meg­értés az ideológiai ellenfél és a nem régen még Kína állami létét is ta­gadó kormányok iránt, s rendíthe­tetlen bezárkózás, elutasítás az azo­nos társadalmi berendezkedésű or­szágok minden ésszerű és — lénye­gében — a közös ügyet szolgáló kez­deményezésével szemben! Nemes János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom